Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-01 / 76. (3407.) szám
í 9H jpriUs t maimat ffTMJSS 19 A KÉT ÖREG irta^íornoryDezsö Kis történet! A szoba sarkából a* aíblak mellett, néztem t bét öregembert As egyik nagyapám volt, 2 májaik a barátja, Horlózsy bácsi, veteránu*. Csöndesen pipáltak és ittak. Volt egy kancsó bor § egy kancsó kutvűz előttük az asztalon, Odakünn szakadt az eeő- Az ereszből egész patakok zubogtak le a köre A kandúr meg* vonult a tűzhely mögött a konyhában. A komondor Is meglazult valahol. Madár se szállt, rigó se szólt Nem tudtam kimenni játszani a kertbe. A kertibe a homokba. Csak öltem a sarokban, az ablak mellett * néztem a két öreg embert A feuszánosákóin papírból, a kardom pMklböl, ott volt a szögön, a kis hinia- íovacskám fölött. Nem bántam. A két öreg embert néztem. Ötéves voltam. Hát csak ültek, pipáltak és ittak. — Mondj valamit, — szólott nagyapám a veteróMusnak, valami olyan imádságos hangon, aggkorának s vjg szomorúságának valami olyan lágy és cukrozott hangján, hogy ez a hang szinte odaragadt az ajkához, a kia vékony ajkához a szakállábán. — Mondj valamit, — ismételte fi tolta az asztalon a boros vizes poharát a barátja poharához, — Mindig bátor katonaember voltam éle lemben, — szólott Horlózsy bácsi, engedve a fekzóli tásnak. — Megmondtam ón még Türr Pistának is MarsaMnál a magam véleményét, mert hogy nagyon bíiszk© volt és oda volt a tulajdon dicsőségétől. Holott ml tisztek Js harcoltunk és álltuk a tüzet, vagy mi a kő! B jócskán ivott a poharából. — Mit mondtál neki? — kérdezte nagyapám olyan sunyi módra s olyan mézédesen, mintha egy lekváros hordóból szólna- — Aztán le még emlékszel arra, amit mondtál neki? — tette hozzá egy kígyó gyanakvásával— Ne olyat mondj Horlózsy, and nem Igaz, meri hotzzádvágom a kanosét, — fejezte b* olyan cukros hangon, hogy inkább nyalta vele a barátját, semmint szólt hozzá. — Tudd meg Mózsi, — felelte Hontóagy, — a bátor ember, a bátor ember kalonaemlber, soha ki nem ejt a száján, egy árva szót, ami *tem igaz. Be éppen a bátorsága. Azonfelül, mindarra, amit én teneked mondok, Itt van a történelmi Jgaaság, ami bizonyítja a dolgot Továbbá itt van a kis noteszem, ahol minden fel van jegyezve, hogy soha semmit, anrig élek, el ne felejtsek. Azzal, a melső zsebéből, kivetít egy kis lesieti füzetet, sörön behintve s tarkítva elmosódott; eeruzanyomok, zsír- és borfoltok ma* hulláival. Már lapozgatott benne s köziben tolta vissza a poharát a fooroskancsó irányában* nagyapám felé Ez rögtön megtöltötte, szín- ültig, reszkető kézzel, néha egy csepp nem ment félre. Látszott rajta, mennyire ismeri a reszketőse ritmusát és arányait, ahogy tölt. Talán minden mást kiejtett volna a kezéből- Talán, ha például tejet öntött volna, nyilván félre is önt belőle. Itt ugv tudta a dolgát, valami m ajampedan tériával. Egy csepp nem ment félre, holott úgy töltött a pohár szélével egy szinten, igazi barátsággal s jókívánsággal a barátja iránt. Nem sajnálta tőle. ügy töltött minit egy Borgia, kéjjel. Mint aki meg* mérgez valakit, szeretettel s imádsággal. Aztán, hasonló áhítattal önmaga iránt is, a másik pohárban is pótolta, ami hiányzik. A pipája hamvát is nyomkodta az ujjával- Nagyon meg volt, elégedve magával, az egész hangulattal maga körül, a szürke füstfelhőkkel, melyek a plafond felé szálltak. Az ember azt mondta volna, valami szent éneket hallgat, úgy meg volt elégedve ezzel a vastag levegővel. ami elborította esős illatokkal s azzal a permanens pinceszaggal, ami a folyosóról áradt a szobába. Künn. az eresz megszakadva, úgy ontotta a vizet a háztetőről, mint egy hegyi zuhatag 3 magasból. Az egész kert, mint egy priznic- be, be volt göngyölve ebbe az esőbe. Már nem látszott se fa. se virág, ee bokor, se semmi. Csak az eső látszott, mint egy óriási kendő, ami foszlányokban s rostokra szakadva, megy fel és le az égből a földre. Holott sem az ég, sem a föld nem látszott. Nem látszott semmi, csak az eső. De sőt még az eeő sem látszott. Csak az óriási kendő. Hát nem lehet kimenni a kertbe, gondoltam a sarokban, hát nem lőhet kimenni soha ■többé! ez volt az érzésem- Talán mást próbálnék, gondoltam, talán feliülnék a kis hin falovacskámra, hogy vigasztalódjam. Talán felvenném a huszárosak ómat s a kis pléhkar- domat is hozzá. Talán magam is ilyen bátor katonaember lennék, aihogy azt Horlózsy bácsitól hallottam Talán, talán, — unit tudja egy gyermek! Hozzá voltam szokva a kerthez ■ a virághoz Hozzá voltam szokva a ka®- duihoo, a komondorhoz, a rigómadárhaz ok ágon, aki úgy lamert mán, hogy el «e repült, amint szaladtam a flhoo, csak sipogott rám a sárga csőre hangjával, mint a szive érzésével. Fékét# rigómadár 1 Hozzá voltam szokva a* ólhoz s a tinóhoz, Paraj bácsihoz az ólban, aki • lovakhoz szólott. Hozzá voltam szokva a napfényhez • a Szamos széléhez a parton, ahol kaikukfö és pitypang, «zőezvirág és vad rezeda aromája szállott megperzselt gyanta- illatokban- Hát nem lehet kimenni, gondoltam, se a lovakhoz, se a Szamos szélre. Csak itt lehet maradni a kis falovacskámnál, a csákóm s a kardom alatt a szögön. Ceak itt lehet maradni a sarokban, csöndese©, hogy még meg is tűrjön jó nagyapám a szakállárai s veterárms Horlózsy bácsi, bátor katonaember. Mert most megint szólott, megint ivott Ahogy a teli poharat, maga is reszkető kézzel a bajuszához emelte, — nem is emelte, mint inkább a bajuszához szíttá delejesen, hasonló művészetet mutatott ebben az áhítata® reszketősben és fólmagasztosuMfiágban, mint ahogy nagyapám töltötte a bort. Ahogy ivott, ahogy tudott inni egy szimiltig telt pohárból, anélkül, hogy kicsorduljon egy csepp- je, — mozdulat, odaadás, szent meggyőződé* és hit, mind méltó volt ahhoz a teetvérmozdu- lathoz s testvérreszkeftéshez, szent hithez é* meggyőződéshez, ami a kiszolgálásban a barátja művészete volt. S miután a pipáját is nyomkodta egy perere e egy szép nagy bolyhos Wistitelleget eresztett, igy szólott megint, a könyv lapján a mutatóujjával: — Itt van például, feljegyezve, - mondta, — mit jé magam üzentem vissza az ellenségnek, mikor azt üzente, hogy tegyem le a fegyvert „Leteszem, mondtam, de te gyere el érte!" — No jól va®, — sziszegte nagyapám, —ezt üzented! —■ Ez történelem! — szólott a veterán, — Azt mondjad, amit Tünr Pistának mondtál Marsaiénál! — Ez is itt vau! mondta, megint a veterán, — No hadd halljam! Mikor olyané büszke volt, hogy t# mit mondtál néki! 8 feléje hajlót^ ax egész szakáiénak méz- édes kíváncsiságával — Ássi mondtam: Pásti, mérd meg az árnyékod, ha vájjon nagyobb lett-e a te győzelmed óta! — Ezt mondtad? — kérdezte nagyapám, remegő kezével a kanosán. — Ezt! — Mette Horlózsy, de rögtön úgy Is érezte, jobb lesz ha feláll. Ekkor rögtön meglátott a. sarokban. Ép #•&- vettem a csákómat, a kardomat te hónai « felkaptam lovacskámra. Nini huszár! — kiáltotta, — huraár! k i1 8 odajött hozzám a pipájával'» üatikán hadserege R Konkordátum óta huszonöt főoet emelték a pápa katonáinak számát Irta: Balta Ignác Uánm, március vége. A világ legfiatalabb államának, a Vatikán Államnak", az egyház szimbolikus hadseregén, a „kereszt katonáim", papokon, hittérítőkön kívül, természetesen igazi fegyveresei is vannak. A pápa katonái ők, külön kis hadsereg, olyan szinpompás egyenruhában, aminővel egyetlen más állam katonasága sem dicsekedhet el. De viszont egy etlen más állam sem dicsekedhet el azzal, hegy hadseregének egyenruháját Michelangelo tervezte volna, mint az úgynevezett „svájci gárdáét", amely a Vatikán haderejének zöme. Amint az ember befordul a Szent Póter- térre, a Vatikán Állam földjére lépve, Be mini óriási kolonádjai alatt, a „Bronz-Kapu" kitárt résén át már feléje tarkállik a svájci gárdisták festői ruhája: kardos, alabárdos, szép szál legények, sötét, buggyos-vállu zekében, bő térdnadrágban, amelynek kék, sárga, vörös színei kiviritanak a félhomályos, magas folyosók hátteréből. De a pápa katonasága nemcsak a „svájci gárdábód" áll. Igaz, hogy régebben a vatikáni hadsereg többi fegyvernemét ritkán lehetett látni, de amióta a „Vatikán Állam" határai valósággal a Szent Péter-tér közepén haladnak át, már közelebb jöttek a nyilvánossághoz a — pápai csendőrök is, a Vatikán másik fegyvernemének képviselői. Rajtuk kivül még kétfajta fegyvernemmel rendelkezik a Vatikán: az egyik a palatinuei gárda, a másik pe- : dig — a pápai nemesi gárda. Négyféle katonaság is védi tehát a Vatikánt, amely azonban együttvéve is alig-aiig raghat félezer emberre; a pápa testőrsége ez a kis hadsereg és más célja nincs is. Semmi esetre sem az. hogy — háborút viseljen bárki ellén. Hadserege azonban mégi« csak keik hogy legyen a Vatikáninak, unni ahogy volt is jóformán időtlen-időktől fogva. Persze, a múltban, volt idő, amikor a pápa hadserege egész komoly haderő-számba ment és részt vett nagy hadjáratokban is. A krónikák feljegyzik például, hogy 1601—1002-ben Magyarországon is harcolt a pápa hadserege, amely 1645—49 körül a velenceiekkel és a máltai lovagokkal együtt vett részt a törökök elleni harcokban és 1792 és 1797 között a franciák ellen harcolt, 1870-ben pedig ax ,.Egységes Itáliá“-órt küzdő olasz csapatokkal mérte össze fegyverét, amikor i* a királyi seregek elfoglalták Rómát. Ugyancsak a krónikák feljegyzései szerint a tizenhetedik században, pontosan VIII. Kelemen pápa uralkodása alatt, százezer gyalogos és tízezer lovas katona leste a pápa parancsait. A százezer gyalogos pedig — százezer avájci gárdista volt. A híres svájci gárda ősei voltaképpen a pápa gyalogos testőrei voltak: a Szentatyát ugyanis, amióta csak világi uralkodó is lőtt, mindig gyalogos és lovastestőrök kísérték és ezek a pápa legátusainak palotáiban, Bolognában, Ferrarában, Pesaroban és Avignonban is képviselve voltak kisebb-nagyobb különítményeikkel. Gyalogos hadseregét IV. Sixtus pápa (aki 1471-től 1484-ig hordta fején a tiarát) szervezte át svájci gárdának. Mai formájában azonban csak löOő-ben, IL Gyula pápa akaratából alakult meg, aki elküldötte egyik kano- nokját, Hers te üstéin Pétert, a zürichi szövetség tan ács ülésére azzal a kérelemmel, hogy a Szentatya védelmére kétezer svájci alabár- dost toborozhasson. A svájci szövetségtanács teljesítette a kérést, szerződést is kötött erre nézve II. Gyula pápával és utána a luzerni Sitimen Gáspár vezetése alatt elindult Rómába a kétezer gyalogos alabárdos- Ez volt az. első két ezrede a svájci gárdának, amelyet egyébként rövidesen ax #. megtiszteltetés ért, hogy öltözetűiket — az akkori luzerni divat nyomán — Michelangelo tervezte, aki a régi. svájci zsoldosok sisakját, alabárdos felszerelését és színes ünneplő ruháját stilizálta át a maga művészi Ízlése szerint. Szolgálatba® a lapos svájci sapkát és sötét katonai zekét viselik, de ünnepi alkalmakkor a tollas acél- sisakot teszik fel fejükre és mellükön acélvéri csillog, nyakukat pedig bodros fehér gallér övezi; akárcsak az elmúlt évszázadok alatt. Számuk azonban erősen leapadt: ma alig másfélszáz főből áll a svájci gárda, amelybe még most is főként a svájci kantonokból toborozzák a legénységet és létszámukat százhu- szonhárom emberben állapította meg a ■világháború kitörésekor X. Pius pápa, miig a vatikáni konkordátum megkötése után XT Pius ezt a létszámot fel emelte — huszonöt emberrel. A világháború egyébként meg,bontotta a svájci gárda híres egységét és zárkózott-ágát. mert maga Svájc is mozgósítótt és ~~ hazahívta határainak megvédésére a svájci gárda felét. Az olasz állam nem pótolhatta a behívott gárdistáikat: a Vatikán tehát másként gondoskodott pótlásról. A fiatal teológusokat hívták be szolgálatra, mint —- alkalmi svájci gárdistákat. Még pedig főként és majdnem kizárólag magyar és osztrák teológusokat, akik még XV. Benedek pápa első testőrcégébe is belekerültek, igaz, hogy már csak rövid időre. Az oknyomozó história meg fogja állapítani azt is, hogy a magyar és osztrák teológusok örömest vállalkoztak e szolgálatra, hogy a Vatikánon segítsenek és — nem sokát tö rödtek azzal, hogy pár hét., legfeljebb néhány hónap múlva le kell vetniük a {láncéit és fciy- tatniok kell egyházi tanulmányaikat, anélkül, hogy a svájci gárdistákat megillető előnyök* ben valaha is részesülnének még A svájui
