Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)

1934-04-01 / 76. (3407.) szám

20 ^R&6Mt/V\AGtoR-HÍRLAR_____________________________________________________________19M április l, vasárnap. PIESTDHYm A vágvölgyi enyhe tavasz - a legkedvezőbb idő fheuma, ischias, izzadmányok elleni kú­rára. Felvilágosítások: Fürdő- igazgatóság Piesiany. gárda ugyanis fizetést kap és szolgálati évei­nek száma után még külön jutalmat is. Vala­mikor, régen, egy-egy „scudot" kapott na­ponta minden alabárdos, ami annakidején öt lírának felelt meg. Ma a havi zsold hatszáz líra, ami azonban minden hat esztendei szolgálat után emel­kedik és ezenfelül minden két esztendei szolgálat után külön jutalmat is kapnak „a svájciak"; az első két évben kétszáz, a második két év után hatszáz és hat év után ezer svájci fran­kot vagy arany lírát, illetve ennek megfelelő olasz papirlaráit. Ezzel szemben, ha viszont a szolgálatot el akarja hagyni, két hónappal előbb be kell jelentenie kilépési szándékát Ma a ,.kilépésekkor' nem-igen kell már szá­molni, de viszont a múlt precedenst jelentett és volt idő, amikor kevés jelentkező akadt a svájci gárdába: ékkor, arra hivatkozva, hogy a világháború alatt „nem-svájciak" már szol­gáltak itt, sok szegényebb sorsú fiatal művész jelentkezett szolgálatra és öltötte fel a Miohel- angelo-tervezte uniformist és teljesített szol­gálatot a többi alabárdossal. Az alabárd egyébként nem állandó és egye­düli fegyvere a svájci gárdistának. Reggel héttől este hétig: ez az atabárdok ideje. Vi­szont éjjel, pontosan este héttől reggel hétig, puskával látják el a szolgálatot a Vatikán ka­tonái. Mnnlioher-puskával. De a puskában viszont — nincs golyó. Most, hogy a Vatikán és Állam már megbé­kélt, szinte természetes is, hogy a svájci gár­disták puskájában, amelyet olyan keményen markolnak meg tisztelgés közben — nincsen golyó. De az már nem olyan természetes, hogy 1870 óta sohasem voltak megtöltve ezek a puskák! A Vatikán összes óvóintézkedése abban merült ki, egy esetleges hirtelen fel­merülő fegyveres konfliktus esetére, hogy esti őrség előtt mindenkor közölték (akár csak most) a svájci gárda tagjaival, liogy hol találhatják meg az őrmestert abban az esetben, ha fegyverhasználatra kerülne sor: az őrmester ur aztán meg tudja majd mon­dani, hogy kinél van azoknak a ládáknak kulcsa, amelyekben a golyókat őrzik ... Az bizonyos, hogy komoly támadás esetén a gyors védekezésnek nem a leggyorsabb for­mája 'volna az, ami a svájci őrségre háram- lana. De az is bizonyos, hogy ma aztán senki sem gondol többé semminemű fegyveres kon­fliktusra a két „ország", a Vatikán és Itália között... Hogy mégis emelték a pápa katonáinak létszámát, annak oka nem az általános fegy­verkezés: a Vatikán igazán nem készül hábo­rúra! Az ok, hogy: a diszőr&ég tisztjét is ne­kik kell ellátni az egész Vatikán területén, minden kapu előtt. Mivel pedig a „Vatikán Állam" nagyobb lett, mint volt a konkordátum előtt maga a Vatikán — nagyobb számú őrségre is van szükség a „Vatikán Állam" megnagyobbo­dott területén. Ezért kellett elhatározni a létszámemelést... És amióta a Vatikánból „Vatikán Állam" lett, valóban — fel is emelték a pápa hadse­regének létszámát — huszonöt fővel! Az újon­cok eskütétele nagy ünnepségek közben folyt le a Vatikán „Belvedere" udvarában. Teljes díszben vonult fel az egész Vatikáni Hadsereg és a svájci gárdisták tábori papja beszédet intézett az újoncokhoz — német nyelven. Mert a pápa katonái mind a német Svájcból kerültek ki. Utána a huszonöt újonc elmondta a Vatikáni Hadsereg esküformáját, amely így kezdődik: — Esküszöm, hogy hűséggel és becsület­tel fogom szolgálni Őszentségét, az Ural­kodó Pápát, éppen úgy, mint törvényes utódait és ha kell, értük életemet is felál­dozom. Ugyanezt tartom kötelességemnek a Bíborosok Szent Kollégiumával szemben is a trónüresedés ideje alatt... Természetes, hogy az eskü külön fogadal­mat tartalmaz még, amely szerint — titkos társaságokba nem fognak belépni az újoncok. Az egész vatikáni hadsereg feladata ma — a pápai udvar fényének emelése. Ezt a célt szolgálja a svájci gárdán kívül a palatinusi gárda is, amely a híres pápai gyalogsereg egyik része volt valamikor és most egy pará­dés századdá zsugorodott össze. Ezt a hadse­reget, a „Guardia Palatina"d IX. Piusz pápa alapította 1850-ben és ez a sereg harcolt vité­zül 1870-ben- Azóta persze megváltoztatta fegyverét és sok „reformon" ment át, báj' egyenruhája nem-igen változott. Parancsnoka ezredes, van több tisztje is, legénységének száma elérj a háromszázat, de csak nagy ünnepi alkalmakkor veszik fel az egyenruhát, mert nem hivatásos kato­nák, hanem egyszerű római mesteremberek vagy kereskedők, akik ,* Szent Péter-térre vezető „Borgo‘‘-kban és ;t Vatikán környé­kén laknak. A múlt nyáron néhány dunamentj faluban barangoltam, érdekelt a dunai halászok élete s a Duna partján élő magyarság mindennapja. Hatalmas hálóikkal még mindig az ősi módon fogják a halat, vízimalmaik júliustól késő őszig vígan kattognunk a hullámok fölött, szé­les itt a Duna, bor is terem lankáin, itt-ott még népviseletet találunk, jobban mondva népviselet ősökévé nyes formáját s találunk sok iskolát, amelyet a Slovenská Liga emel szaporán s amely ingyen könyvekkel és ka­rácsonyi ajándékkal kedvesgetá a könnyen hajló szülőket. •. Izsa község közel vau Komáromihoz, határában mindig lelhetni népvándorlásko­rabeli emlékeket. A község határának egyik uj bérlője minden évben lehozat Prágából egy régész-tanárt, összegyűjtik a régi cserepeket, pénzeket, bronzfokos okát s viszik Prágába föl... Ezt az Izsa községet látogattuk meg egy vasárnap délután, • hogy szemügyire vegyüli különös népviseletét, — a viselet étimen éti formát mutat a polgári s a népviselet között s nem tartozik a legszebbek közé. sok szín és sok lelemény nincsen benne. Ide-oda bevetődve, a falu egyik tanítójával is megismerkedtünk. Vasárnap délután volt s Dudich László tanító ur szobájában az asz­tal fölé hajolva ugyancsak sok apró cédulát rendezgetett. Iskolásgyermekek Írták a hosz- szu cédulákat. Eleinte azt véltük, dolgozatot írtak a nebulók, csak mikoT közelebbről néz­tük a sokféle Írást, láttuk, hogy nem dolgo­zat lehet, mert iskolai szempontból különös dolgok voltak rájuk írva. Nem kellett hozzá sok idő, megtudtuk, hogy Dudich László tanító ur olyat müveit, ami­lyen kevés akad Szlovenszkón, munkájából Évenként legfeljebb ha egyszer-kétszer hív­ják be őket szolgálattételre és ilyenkor az a szerencse is érheti őket, hogy a pápa előszo­báiban teljesítenek őrséget. Viszont az ő so­raikból kerül ki a híres palatinusi zenekar is, amely nagy ünnepségeken a Vatikán falain belül játszik és a pápa dísz-zenekarát alkotja. A pápa katonáinak harmadik fegyver­neme — a vatikáni csendőrség. Most, hogy a Vatikán már a Szent Péter-templomon túlra is terjed: ott látni nagyobb ünnepségeken ezeket a legalább is ölestermetü, szép szál le­gényeket a hatalmas lépcsők előtt, éppen úgy, mint a vatikáni udvarok kapuiban, vagy a Stanzákéban és Loggiákéban, amerre a pápa elhalad. Az ő feladatuk azonban már nem­csak disz: őik a rendőrséget és csendőrséget jelentik, tehát a közrendre ügyelnek a kis bi­rodalomban. Köznapi egyenruhájuk alig kü­lönbözik valamiben az olasz állarmcarabi- niere-k uniformisától, de lószőr-kucsmájuk, amelyet disz-egyenruhájukhoz hordanak, már lényeges eltérési mutat az olasz királyi csendőröktől: ez a disz-osakó maga is majd­nem fél méter rel növeli meg óriási alakjukat, amely magas lakkcsizmájukban, fehér nad­rágjukban, kettős szíj j-á tál vet ős dísz-zekéjük­ben máris elég magasnak mutatkozik. A pá­pai csend őrséget a napóleoni időik után alapí­totta meg VII- Plusz pápa és akkor nevűik „pápai carabiniere" volt, inig újabban „pápai csendőröknek" (üendarmi Ponlifici) nevez­ték el ezt a kis hadsereget, amelynek élén ezredes áll ugyan, de amely — alig rúg száz emberre. I A pápa igazi olite-őrsége a nemesi gárda, valahány kollégája igaz okulást szerezhet. A tanító ur. — aki azóta már Lekéren önti a nebulók fejébe a tudományt s valószínűleg ott is mivel hasonlót a magyar folkloriszti- kus és etnografikus tudomány javára, — egészen egyszerű, die igen ötletes és gazda­ságos eszközökkel elkészítette községének olyan néprajzát, település-rajzát, történel­mét, hogy mintaképül vehetné bárki s kezd­te ezt akkor, amikor még híre sem volt a községi krónikáknak. A nyári cédularendezgetés csak végső akkord volt. Mikor aztán később behozta Komáromba szépen iegépelve, rajzokkal, kottákkal ellát­va a kereken százoldalas Írógépeit nagy köny­vet, hogy a SZMKE-mek ajándékozza, a hálás öröm érzésével soroztuk legértékesebb köny­veink közé. Minden hozzáértőnek megmutattuk már s különösen Móricz Zsigmond lelkesedett érte, mert alig látott falun hasonlat. Azt mondta -Dudich tani tó ur: — Az elmúlt tél egyik unalmas délután­ján a községi könyvtár kiselejtezett könyveit böngészve kezembe került egy „Baranya múltja 'és jelene" cimü könyv. Egyre több örömet találtam forgatásában s ez a könyv adta indítékát, hogy a magam kis falujáról is hasonló tanulmányt szer­kesszek. Papírra vetettem az izsaii nép életének le­írását a későbbi kor okulására. Felkerestem először a község szellemi vezetőit s lejegyeztem mindent, amit a köz­ség jeleméről s múltjáról mondtak nekem. Aztán megkezdtem a gyűjtőmunkát amely mai formájában ugyancsak VII. Piusz alapítása, ő előtte a Szentatyának két külön fegyvernemből való legszűkebb testőrsége volt: a „Mi Urunk lovasgárdájának" és a lándzsatörőknek testőrsége. A lovasgárda rendjét a tizennegyedik szá­zadban alapították és tagjai csak szép kül­sejű és megjelenésű főnemesi urfiak lehet­tek, akiknek kötelessége volt állandóan tiz főnyi testőrséget szolgáltatni a pápának minden audienciája alkalmával, éppen úgy, mint amikor palotáját elhagyta, vágj hosz- szabb útra indult. A „lámdasatörők" rendje a loivasgárda ezre­desi rangban lévő tagjainak sorából került ki, akik titkos kamarások is voltak és a pápa legszűkebb testőrségét alkották: egyenruhá­jukhoz, a .kard mellett, hozzátartozott az ele- fántosontgombois ébenfapálca. E két főrangú rendet egyesítették 1801-ben és igy született meg a pápai nemesi gárda, amelynek tagjai ma is a római patríciusokból és — újabban — más főnemesi családok tag­jaiból rekrutálóduak. Feladatuk, hogy a pápai kihallgatásokon, éppen úgy, mint nagyobb ünnepségeken közvetlen a Szentatya mellett szolgálatot teljesítsenek, mint testőrség .jelen legyenek a zarándokok fogadásánál, kísérjék a pápát sétája közben és éjjel-nappal a legbelsőbb szolgálatot végez­zék a pápa személye körül. Az ő létszámuk ugyancsak — egy század, de ők az ©lile-hadserege a világ legfiatalabb ál­laniának. amelynek hatalma mégis a legna­gyobb földi hatalom, immáron majdnem két­ezer esztendeje... yeuöt gyermek segített nekem. Mindegyik kopott tizennyolc kérdőivet, amelyen házuk tájáról pontosain meg kellett felelni. Lelkiismeretesei] kitöltötték: lakás, étkezés, ruházat, rokonság, földmüveléfl, állattenyész­tés, gyümölcs- és virágtenyésztée, kertműve­lés, dűlőnevek, népszokások, momdókák, gúny­nevek, varrás, időjós Lás, keresztelés, lakoda­lom, halálozás, halászat, minden meg volt eze- ken a kérdőiveken. A gyerekek elkészítették lakásuk alaprajzát, az udvar képét is, milli­méter papirosra, más gyermekek kiszínezték lakásuk képét, a leányok a kézimunka mintá­kat vonták le, az ügyesebbek kottáztak. Tizenkét-tizennégy éves iskolásgyermekek segítségével elkészítette Dudich László a leg­alaposabb falu-ismertetést, amilyenre csak falu-vándorainknak a foga fáj. öreg halászok adtak felvilágosítást a halászok életmódja fe­lől, a legények a legényéletre vonatkozólag adtaik felvilágositást, kikérdezte a tanító ur az eladó leányokat is. — A munka, előszavá­nak minden szerénysége dacára teljes, kitűnő s azt a vágyat juttatja eszünkbe, vajha minél több tanító akadna, SzJoven- szkón, aki hasonló lelkesedéssel s hozzá­értéssel írná le községe mai képét. Fordulópontos időben élünk, népi sajátságain­kat csakis igy lehet megmenteni! Milyen szép gyűjtemény volna, ha Szlovenszkó minden községének ilyen teljes, szeretettel megírt könyve volna, túllépve a hivatalos közönnyel megírt községi krónika keretein- A könyv szinte egyedülálló Szlovenszkón. Kár, hogy nincs meg nyomtatásiban, pompás forrásmunkának használható. Csupán ténye­ket közöl, nagyon helyesen, kritikai megjegy­zés alig van, a tények beszélnek maguk he­lyett. Dunai falu Szlovenszkón 1933-ban ... Fél szem iné] már a városra kacsintgat a falu, Komárom közel van, a gyáripar, a rádió s a Bafa-harisnya már a falué is, de valami ősi erővel még ragaszkodnak ré­gi szokásaikhoz, ruházatukhoz, formaságaik­hoz. Soha azelőtt annyi ellentétes lelki támadás­nak nem volt kitéve magyar falu, mint most. Világnézet, más kultúra, hivatalos nyelv, po­litika, gazdasági helyzet: jobbról-balról tá­madják a falut s mindenütt akadnak gerince^ sebb s gerinctelenebb magyarok is, — akár a nép, akár az intelligencia között, — ezek őrlőmalmába is belékeveredik a nép, forr, zug körülötte a világ, a Dunán valahány hajó jár, annyi zászlót lobogtat, — csoda-e hát, ha egyre kevesebb a népi sajátság s egyre több az idegen hatás ... Izsa község közel van a városhoz, közel a Dunához, hamar megtalálja a Slovenská Liga, is, a hivatal is, a régész-kutató is: milyen sze­rencse, hogy ennek a tősgyökeres falunak lel­kes krónikása akadt, szinte csak véletlenség- ből s alkotott egy olyan kéziratos müvet, amely példaképül kell, hogy szolgáljon min­den magyar tanítónak... Nem érdekes-e, hogy kezdetben érthetetle­nül állottak a gyermekek előtt a szülők, es- tente, amikor a gyerek az iskolából hozott kérdőívvel nyuzta-faggatta apját. Enyhe gúny, ZiSÜTÍötődés volt a néprajzi tapasztalatok kez­dete, később azonban, amikor az öregek is ■ megértették, miről van szó, egymásnak adták a tanító ur kilincsét és- ujabb-ujabb felvilágosítással jöttek, javitot­: tak, maguk is kérdezték, szinte az egész fa­, lu segített a könyv összeállitásában, szívügynek vették, ha nem is értették meg teljesen a tanító ur furcsa szándékát. öröm végiglapozni ezt a könyvet, érdekes, l színes, itt-ott humoros, megtűzdelte a tani tő- ur jó statisztikai adatokkal is, a napszám . áraktól a legények ezüstgombjáig minden benne van. 1 MégvZsámbó Istvánék kiskapuja is. * 1 Engedje meg a türelmes olvasó, hogy ebből- a legeredetibb s legújabb szlovenszkói ma- i gyár etnográfiai könyvből legközelebb néhány ) szemelvényt mutassak be, hátha akad követő- t je Dudich kántortanitó urnáik, aki nem saj- i nádfa a fáradságot, hogy száz gépelt oldalon i egy minden oldalról megtámadott, egyszerű földműves- és halász-falu értékeit mentette ~ meg az utókornak. „ Talán Gömbében, Honiban, Nyitrábau, 1 Abanjban is találunk hasonlót? Szívesen lát­juk valahányat. az iskola negyedik osztályú tanulóival, öt­Izsa község, egy dnnamenll halásziam monográfiája a iáin tanítójának szorgalmából Amikor az egész Ía!u segíti a tanítót . , r , „ £ ... . . ,, Irta: Szombathy Viktor a faluról szóló könyv megírásában _____________—

Next

/
Oldalképek
Tartalom