Prágai Magyar Hirlap, 1934. április (13. évfolyam, 76-99 / 3407-3430. szám)
1934-04-01 / 76. (3407.) szám
^r^mMagíar hirlj® HÚSVÉTI Irta; TOST BARNA, pápai preiátus Százmilliók ajkán örömmel zeng az ének ma:! „Feltámadt Krisztus e napon ...** A Hal! el úja j varázslatos ereje olyan energiát tud adni a telkeknek, hogy a súlyos megpróbáltatások alatt meggörnyedt ember kiegyenesedik, lelkészül a feltámadás méltó megünneplésére és a hívők millióinak sorában énekelni kezd, bizalommal szent reménységgel erősítve meg lelkét. I A legfeiKségesebb ünnepe az egyetemes nagy ; kereszténységnek a húsvéti feltámadás! íj A világmegváltás nagy drámája a Golgotán nem úgy végződött, mint a nagy szellemek irodalmi müveiben azt megszoktuk. A hős halálával még nem fejeződött be a nagy világesemény. Ezt csak a hitetlen Renáu és társai hirdették, j akik vakmerő tagadásukba rt azt mondják, hogy j Jézus élete a keresztreíeszitéssel el volt intézve, s tovább nem volt. „A feltámadás, a megjelenések. a további események, mennybemenetel mind a mítosz körébe tartoznak.** — A tagadásnak eme állításait ezerszer megcáfolták a tények, | ezer bizonyíték került napfényre azóta is és bizonyítja, hogy Krisztus valósággal feltámadt s a \ Szenti fásnak szövege a valóságot irja le. | Az egyháznak rendíthetetlen hite az isteni cső- í dáliák erejével kitörölhetetlenül él a lelkekben, j Krisztusunk feltámadása legy őzte a szenve-j; • désnek és halálnak erejét « milliók homlokát di- \ szitette fel a vér tanús ág glóriájával, kik megvetve a halálfélelmet, bátran tépték át az örökkévalóság kapuját, hogy Üdvözítőjükkel örökké egyesülhessenek. Az Ur Jézus nem egyszer mondotta. hogy „aki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét és kövessen engem.** Ezzel mintegy határozottan kifejezte akaratát, hogy mi is szenvedjünk az ététben úgy, amint Ö szenvedett mi- érettünk. Petyhüdt lesz a lélek, ha minden jó az ölébe j hull. Ezért kell küzd énünk az életben. Küzdeni a | kenyérért, küzdeni a i n ega 1 áztat ások kai, küzdeni az igazságtalanságokkal, küzdeni a szenvedélyekkel. küzdeni a jogokért. Krisztus föl támadásának csodálatos ereje ab- j bán rejlik, hogy az emberi léleknek meg adja az j önbizalmat, az energiát, hogy szenvedései alatt \ össze ne roskadjon, Mennyi lelket sodorna a kétségbeesésbe és az öngyilkosság őrületébe elviselhetetlennek játszó mostoha sorsa, ha nem volna hite a túlvilágban a boldog feltámadásban! A dolgozni akaró léleknek kenyér küzdelmét bámulom, a nemzetek élnialkarásának harcát csodálom ezekben a mérhetetlenül nehéz idők-1 ben, melyek napróí-napra súlyosabbak. Amikor az emberek bútoraikat, ruháikat, — nem is beszélek már értéktárgyakról és ékszerekről — eszik föl, amikor becsületes egzisztenciák ros- kadnak össze és orgiáját üli a pénzimádók hamissága, csak Krisztus feltámadásának szent hité tudja a szenvedő lelkeket a kétségbeeséstől visszatartani. Ebben van Krisztus feltámadásának legnagyobb ereje. Azért ha szenvednünk kell, bizalom legyen a lelkűnkben, a remény éltesse sziveinket, mert ha Krisztus Tel nem támadt, hiába való a mí hitünk — mondja Szt. Pál apostol. 17 Feltámadás Dürer Albert híres metszete a „Nagy passió"-hói mvmmmsmm Irta: Kosztolányi Dezső A műtő tüfeőra&Iakain zuhatagosban ömlik a fény. Olyan világosság van, olyan ragyogás és tündöklés, mint a fényszórókkal bombázott színpadon, amelyre majd légiesen, csillogó aranyporban, tüzes pilléktől körülrajongva belibben mindnyájunk ezer elme és. bálványa: a primadonna. Egyelőre csak egy aggastyán ül itt, a betegek kékösikos köpenyében. Hetvenhat esztendős. Világtalan. Mindakét szemlére vak. Szürke hályogja van. Fejét lehajtja. Hagyja, hogy az ápolónő előkészítse, vattával tisztogassa arcbőrét & hosz- szan mosdassa balszemét, mely kés alá kerül. Nem szól semmit. Némán engedelmeskedik. Az ápolónő időnként a fülébe ordít, torika- szakadtából, mert az öregur nemcsak vak, hanem süket is. — Lenézni a földre. Úgy. Most fölfelé nézni, ügy. ügySzegény izgatottnak, vagy inkább türelmetlennek látszik. Fiile ég. Szeme alatt piros folt lángol a várakozástól, a reménységtől, a. rakoncátlan boldogságtól, a föltét len bizonyosságtól. hogy nemsokára öt perc múlva, két pere múlva, talán már egy perc múlva is — látni fog, visszakapja a szeme világát — nem is azt: az egész világot melyei másfél éve elvesztett. Nem szorongás ez, mint egyéb műtétek előtt. Inkább láz, az a láz, melyet kisgyermekek éreznek karácsony este. napszállat előtt, amikor édesanyjuk beoson a titkos szobába s az üvegpohárral csönget: Most; jön az angyalJaj, mit hoz az angyal? Mindent hoz. az egész földet, zöld kerteket, piros gyümölcsöket, kék eget. ügy bizony, Éjjel nem is tudott, aludni Hiába kapott egymásután két altatót, dobogó szívvel hánykolódott ágysín, képzelgőit erről az édes ajándékról, erről a fényes ajándékról az éjszaka sötétségében, szeme sötétségében, mindaddig, amíg meg nem virradt. Akkor más csillapítókat adtak neki. De ezek se tudják megnyugtatni a lelket, mely szárnyait, verdesve ébredezik és fölajzva a nagy meglepetésre, már mozog, emelkedik, fölfelé nyálai. Alig lehet tartani. Ezeket: az öreg vak gyermekeket ilyenkor nem biztatni kell, hanem kétkedővé tenni, csalafintán lekicsinyelni előttük a műtét várható sikerét, mert egyikük-másikuk élőre őrjöngeni és dűhöngeni kezd. az örömtől, hogy látni fog. Az ápolóinő üvöltve harsogja fülébe: — Lassan. Csöndesen. Nyugodtan, nyugodtan. Nem fog rajta a jó tanács. Világtalan szemeivel ide-oda tekintget, kandi, kotnyeles kíváncsisággal. — Mindjárt jönnek — bömböli az ápolónő ~ azonnal itt lesznek. Künn a tanár mosakszik, a segédjével, két másik orvossal. Köpenyét könyökig föltüri, szappanhabban fürdeti kezét, sikálgatja körmeit a szakember közönyével, a szakottság tudattalan és rég beidégzett lelkiismeretével. Régi ismerősökről, könyvekről, színházról beszélget. Előzőleg meg se nézte a beteget. Csak flölhozatta. Hiszen ismeri őt. Illetve ismeri a szemét. Catartatta senilis. Tudja, hogy mit kell csinálnia, őneki ez annyi, mint nekünk két rimíhez egy harmadikat találni. Nem esemény. Most a műtőbe lép. már teljesen beöltözve a műtősnő. Kis szőke asszony. Könnyű és erős. Feje zártan bekeretezve fehéren, mini, Lérántffy Zsuzsannáé, Ebből a rámából tekint ki komoly,, barna-zöld szeme- Bokáig 1 érő fehér köpeny rajta, szája előtt kendő, kezén gumikesztyű. Tündéri sebességgel röpköd ide-oda. Száll, szárnyak nélkül. Rakosgatja, az ollókat, késeket, szereket tesz az asztalra Egy üvegben Ötszázalékos kokain-oldat. Hideg, mámoritó mandulaszaga ide illan. Olyan, mint a pezsgő. Egyszerre hüt és füt. íme, itt a két orvos is, a tanársegéd is és a tanár is. A tanár odamegy a beteghez, fecskendő a kezében, megáll előtte, de még rá se néz. Csak az ápolónő kiabál a fülébe: — Két tüszurást fog érezni. Két tüszurást. Már meg is történt az első. A beteg nyik nélkül állta. Ezerszer annyit is elviselt volna ezért. Vattáival itatják a vérét. A tanár most a második fecskendő tűjét döfi a. szem mellé mélyen a bőrbe, közvetlen a szemideg tőszomszédságába, oly biztosan, vadul, hogy ebben a pillanatban egy örüli nek látszik, aki valakinek a szeme világát ; szántszándékkal, állati kegyetlenséggel kioltja. Eláll a lólekzetein Arra gondolok, hogy ! a jótét és a gaztett, a legnagyobb tudás és" a legnagyobb tudatlanság mennyire hasonlít egymáshoz. Máris ott fekszik a beteg az asztalon, a ba l - szem máris el van szigetelve s a munka meg- : 'kezdődött. í Mélyen lélekzená! — kiáltják kelten i egyszerre a beteg két fülébe. — Mélyen lé lj lekzenij !| A híres szegedi paraszt évekig hámozhatta te a hályogot a maga durva bicskájával: j mindaddig, inig föl nem világosították, hogy l micsoda istenkisértéöre vállalkozott. Akkor megremegett kezében a kés és többé nem mert hozzányúlni a lélek tükréhez. Nekem nem ez a tanyai ember a csoda, aki nem tudta, mit müvei. A csoda nekem, az igazi csoda ez az orvos, aki tudja, hogy mit ] müvei és mégse torpan vissza. Úgy .ismeri ezt a csöpp területet. — hány j négyzetmiiliunétemyd lehet? — ezt a körül- I mosott, remekül föltárt és rögzített síkot, I min! a földerítő katona a. terepet, ahol élete kockáztatásával jár, minden bokorra, minden kőhalomra ügyelve s a térképéről és az ösztönéből, a jelekből és a tapasztalatából következtet. Az orvosnak nem is lehet olyan kicsiny ez. ? mint énnekem. Ö nem az egészet láthatja, nem a szemet, nem egy embertársa szemét, csak az anyagot. Minthogy tudása óriási, j óriásivá tágul számára ez a kis terület. Ami : egy milliméter ezredrésze, az néki mértföldek sokasága, ami egy milliméter, au neki délkör, az inhártya Európa, a szamh ártva Ázsia, az érhártya Afrika, a sugártest Amerika, a szivárványhártya talán Ausztrália, a ] lencse,. az üvegtest, a recehártya pedig egy i csillag és valahol messze a szemideg, az ősi fényforrás, a Nap. Egy Világmindenség reszket eléje a teremtés e végzetes perceiben, a I bibliai szózattal: „Legyen világosság/4 j Dolgozik. Minden figyelmét összefogva és központosítva elörehajlik, a betegre görnyed, késsel a kezében s bármily parányi is a mozdulat, mely szükséges, szinte döf, szinte vív, szinte hadonászik, bátran és biztosan, úgy, s amint kell. A szembogár, az a feketeség, ] mely az ép szemen egy üres kút mélységéhez > hasonlít, még szürke a zavaros szemlencsétől. De a szemhártya szélén már sebet, vágott a kés s ebből a sebből alig észrevehető bil- . leütésekkel és buktatásokkal, csak akkorák- I kai, melyeket egy hegedűművész tehet a húr- j jain, húzza, piszkálja, ránc igái ja elei a szem ! lencsét, finoman és mégis erélyesen, majd- í nem birkózva vele s a szemlencse — ez a I természetes szemüveg — kibukkan, már a vatta tetején táncol kocsonyás mivoltában, az ápolónő átveszi, félrerakja, hogy majd odaadja a betegnek emlékül, emlékül, ereklyéül Újszerű ez a művelet s mégis ősi, hiszen már sokezer év óta végzi a fényimádó emberiség orvostudo mánya, akár a szülést vagy a seb ók égetését. Mindössze másfél percig tart. — Mélyen lélekzeni — trombitálnak a beteg fülébe az ápolónők. A tanár azonban föl- íartja a kezét és így szól: —- Világosságot. Aimi'kor egy lámpa éles fénykévéje rátüz a kezére, nagy hangon ezt kérdezi a betegtől: — Mit lát? — Kezet —■ szól a beteg halkan. — Egy kezet Jól van. Most hunyja be a szemét. — Lehunyni, lehunyni — ismétlik többen, — Semmit se szabad néznie huszonnégy óráig. A beteg lehunyja szemét. Egy pillanat múlva i«mét kinyitja, a gyermek makacsságával. Néz, néz és lát, lát. Ezekre ilyenkor nagyon kell vigyázni. Tel* | hetetlenek, mohók. Bandzsítva kukucskálnak í ide-oda. Mindent látni akarnak, egyszerre, í A hüvelykujjukat. Az ágyuk rémtdjái A ki* fflte április 1, vasárnap. _______ Le gyen világosság
