Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-06 / 54. (3385.) szám
Tn^'cai-A\\G^aR-H!RLgP 19S4 márerof 6. kedd. Masaryk elnök a német problémárél Prága, március 5. Máearyk. köztársajsági elnök interjút adott Kjk^oir^íCÍk'eT amerikai hir- lapirónak, melyet alább ismertetünk: Németország a maga 65 millió lakosával Oroszország melletti Európa leghatalmasabb nemzete — mondotta az elnök egyebek között. — Ezt mélyrehatóan átszervezni, amit Hitler vállalt gigantikus föladat. Neon végezhető eil' máról-holnapra. S ha a föladat meg lesz oldva, a helyzet máskép fog festeni. A 65 millió ember aggyal rendelkezik. Vámunk kel, hogy láthassuk, hogyan dolgoznak ezek az agyak. A németek egy tői-egyig tanárok. Ez azt jelenti, hogy gondolkodni akarnak. Nem tudnak élni anélkül', hogy ne gondolkodjanak, s 'ez meg fogja hozni a maga következményét. Azonban Hitler csak folytatása annak a nagynémet mozgalomnak, amely a omiu'lt század végén Ausztriáiban kezdődött. Programja: valamennyi németül beszélő európai embernek egy nagy német birodalomba való egyesítése: egyike a legrégibb politikai koncepcióknak. Az egész HitLer-mozgalom és az állam is arra a koncepcióra épül, hogy a németek Herrenvoik, uralkodó nép. Komoly dolog, ha egy 60 millió lelket számláló nemzetet ilyen irányiban vezetnek. A németek azt mondják: Ma Franciaország uralkodik Európáiban, — de Európa urai majd mi leszünk. Föld szükség-létről, uj földterület szükségéről beszélnek. Mit jelentsen ez? Van talán Európában, olyan föld, amelyet ódig nem laknának? Beszélnek Drangnach (Istenről. De mit jelent ez? Lengyelországot, ■ Oroszországot? Beszélnek gyarmatokról. Mit jelent ez? Afrikát? S ha igen, akkor azokat az ' államokat, amelyeknek ott gyarmataik vannak? Lássa, a németség súlyos problémája Euró- j pának. De most megnyugtathat bennünket egy dolog: Hitler kétizben kijelentette, hogy lemond E'lsajss-Lotharingiáról. Hihetünk neki? ' Igen, kétizben kijelentette. Mi szolgálhatna te- , hát ókul a Franciaországgal való konfliktusra? ^ A Saar-tenütef? Ez megoldható. Különben — j a versaillesi szerződés — nem tartozom azok közé, akik azt hiszik, hogy a szerződéseket csak azért kő tik, hogy megszegjék őket. A ] csehszlovákiai német horogkeresztes párt terű- . létünk egy részét el akarta szakítani, hogy Né- ^ metországnak adja. Nos, feloszlattuk. A de- j mokrácia nem azt jelenti, hogy minden go- romiba embernek megengedjük, hogy arcúidé- ; sön minket ée ezért ne legyen megbüntetve. A demokráciának az arccsapáeokat vissza is kell adnia. — Nem hiszem, hogy háború közeledne. Tudom. hogy némelyik nemzetnek kedve volna , háborúra, de nincs rá pénze s ez a legjobb érv a háború ellen. A francia liberalizmus csödlc André Tardieu reformálja a francia alkotmányt Irta: Benedek Károly Sztrájkba téptek a pozsonyi szabómunkások Pár is, március elején. ' Az bizonyos, hogy valami hiba van a francia liberalizmus körül, melyet a helyszínen egyébként „radikalizmus“-nak neveznek. Mi magyarok legalább is tapasztalásból tudjuk már, hogy milyen rossz jel az, ha pont a kommunisták látják szükségesnek, hogy egész testtel álljanak ki a veszélyben forgó demokrácia védelmére a polgári pártokkal szemben, — ahogy az jelenleg itt Páriában történik. Ez a, Stavisky-ügy, mely ütem-előzője volt az egész forradalmaskodásnak, rövid néhány év alatt már a harmadik nagy botrány, melybe neves politikusok kevereditek bele. Láttunk itt egy derék honatyát, aki még a zsebpénzét is a szélhámos orosszal fizettette ée délelőttöket strá- zsált a szép Alexandra ur előszobájában, megvárva, míg az végigélvezi a reggeli fürdőt meg a délelőtti box-gyakorlatot; láttunk egy másikat, aki gyengéd politikai nyomással késztette az állami munkásbiztositó-társulatokat, hogy tőkéjüket a Stavisky-féle hamisított bayonne-i bonokba fektessék; láttunk egy minisztert is, aki a világcsaló titkárát alkalmazta a maga privátkabinetjében; nagy világlapokat láttunk, melyek állandóan ott kereskedtek a Stavisky ur zsebe körül és közhivatainokokat, akik minden szolgálati hatalmukat ennek a hamisítónak érdekében mozgósították. Hát hiszen midenütt akadnak gyengébb legények az ország dolgát intézők között s az bizonyára puszta véltetlen, hogy mind e közéleti kompromittáltak egyíől-egyig szabadkőműves testvérek és a radikális pártnak érdemes tagjai. Büntetlenül bizonyára nem marad egyikük semmert a franciaországi botrányokban mindig megvan az az expiáló vonás, hogy minden kiderül végre és senkinek ed nem suvasztják a hibáját, akár miniszter, akár szenátor legyen az. A Stavisky-ügynek csakúgy meglesznek a politikai halottal, mint megvoltak az Oustric-ügy- nek is; a közélet igy tisztul e botrányokon keresztül— és az egyének hibái nem kompromittálhatják igazságos ember szemében az intézményeket ... — De — mondja André Tardieu, kinek megújult minisztersége a Doumergue koncentrációs kabinettjében talán nagyobb jelentőségű, mint az egész Doumergue-i várbéke-kisérietezés — de bizony épenhogy az intézmények rontották meg az emberek erkölcsét És ha a parlamenti demokraták között ennyi a kétes-erkölcsű alak: valahol a parlamenti demokrácia körül kel] a hibának leledzenie. mond André Tardieu személyisége maga, kiről tudjuk, hogy első minisztersége alatt mint Clé- menceua bizalmi embere a versaille-1 szerződést szövegezte meg és hogy mint miniszterelnök és külügyminiszter az emlékezetes francia tervezetet adta be a Népszövetségnél a dunai államok gazdaságpolitikai újjászervezéséről. Most óriási árnyéka feketéllik a mosOlyos Doumergue bácsi mögött: kétségtelen, hogy a holnap ismét vezető és hozzátehetjük: minden eddiginél korlátlanabb szerepet ád neki a francia bel- és külpolitika irányítására, s igy közvetve a mi sorsunk eldöntésére is. Mi az tehát, amit tőle várhatunk? A világkrizis erkölcse Pozsony, március 5. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A pozsonyi férfiszabók szaktestülete és az alkalmazottak szervezete között már hosszabb idő óta bérleszállitási tárgyalások folytak. Miután a tárgyalások nem vezettek eredményre, azért a szabóipari alkalmazottak ma délben sztrájkba léptek. Körülbelül ötszáz szabósegéd és általában szabóipari munkás szüntette be a munkát. A helyzet igen feszült s alig remélhető a bérharc rövides elintézése. A szabóipari munkások kollektív szerződése 1926-ból származik a azt a szabóiparoeok ismételt sürgetésére sem sikerült eddig megváltoztatni. A változott gazdasági viszonyokra való tekintettel a mesterek most. föltétlenül ragaszkodnak a bérek leszállításához. Megjegyezzük, hogy a sztrájkban csak a férfiszabó-munkások vesznek részt, a női szabóalkalmazottak ugyanis két évvel ezelőtt hozzájárultak a kollektív szerződésekben biztosított bérek 15 százalékos leszállításához. A eztrájktanya a Vazov-uccai Sport-kávéházban van. Egy szabómester munkatársunk kérdésére kijelentette, hogy a szabómesterek szervezete tízszázalékos bérredukciót kíván. Az elsőosztályu szabómunkás keresete Pozsonyban jelenleg 280 koronát tesz ki heten- kint. — Titkos kommunista nyomdát leplezett le a prágai rendőrség. Még a múlt év novemberében 'betiltották a Prágában megjelenő „Roz- sévacka“ cimü kommunista folyóiratot, ez azonban betiltása ellenére tovább is megjelent. A 'hatóságok erélyes nyomozásiba kezdtek s ma Prága Nővé Vysoöany kerületébene Öedh József munkás lakásán megtalálták a titkos nyomdát, melyen éppen a folyóirat példányait készítették. Több személyt letartóztattak. Tewdiea atkotmányreiormjja André Tardieu pedig nem mai gyermek: a hatvanadik esztendejét- járja; nem is valami kósza fasiszta, sőt- típusa a parlamenti publicista- államférfinek, kinek egész karrierje, ismételt külügyminisztersége és miniszterelnöksége mind a legparlamentárisabb, legliberálisabb mederben folydogált. Mégis, ez a kitűnő s nagyszabású államférfi, a francia jövő e legnagyobb vezérembere. már jóval e mostam uccai forradalom előtt mondotta e sorok Írójának: „Ha el akarjuk kerülni a forradalmat, akkor 6ietve meg kell revideálnunk a mai francia alkotmányt. Olyan reformra van itt szükség, mely autoritativ államot adjon és a parlamenttől független végrehajtó hatalmat.. A reformterveit azóta pontosan megismertük. Legutóbbi könyvében (L’Heure de la Décision“ Flammarion-nál 1934) az ő szokott exaktságá- val megírta őket. Magya-r parlamenti megszokások szemüvegén át tekintve felettébb jámbor kivárnátok: házfelo6zlatási jogot követel Tardieu a mindenkori kormányfő részére, ki azt a miniszterelnök javaslatára s ellenjegyzésével gyakorolhatná; azontúl meg akarja vonni a képviselőktől a jogot államkiadásók, illetve uj közterhek javaslatba hozatalára; lándzsát tör a női választójogért is és ki akarja bővíteni a francia alkotmányt valaminő felemás referendum-törvénnyel északamerikai mintára. — Mindez a gyakorlatban a mindenkori miniszterelnök állását erősítené a parlamenttel szemben, ami valóban megfelel az idők árjának, tekintve hogy e háború utáni kor valósággal a miniszterelnökök és kancellárok kora, ahogy a tizenegyedik század a „major domns“-oké volt. Hanem ennél a kissé vérszegény reformtervezetnél. melyről az égő boulevardok fényében és az uccai harc ezernyi sebesültje, sok-sok halottjával szemben állva, az az ember érzése, hogy — A gazdasági, politikai és morális válságnak — mondja nekem Tardieu — mely nem Franciaországot, hanem az egész müveit világot sújtja, a csirái régebbiek a világháborúnál. A múlt század nyolcvanas éveiben kezdődött a baj. mert akkor inaugurálta Németország az amerikai Egyesült Éllamok példáján felbuzdulva a mechanikus civilizációt. A technikai fejlődéssel arányosan kezdték növelni az ipari termelést 8 ez a gazdasági expanzió, mely legfőbb oka lett a világháborúnak is, tultőkésitésre 8 a hitel tul- feszitésére vezetett mindenütt Ily túltermelés indult meg világszerte mesterségesen felcsigázott árak és felsrófolt munkabérek mellett. A munkán s takarékosságon nőtt szolid tőke nem bírta- az erőltetett tempót. Beléveszett s helyét kalandor, spekulánstőkék foglalták el, melyek nem ismernek eemminő korlátot, mert máról- holnapra élnek. A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok felzavarodáea s a valuták megingása, mely a gazdálkodásnak természetes következése volt, siettette a katasztrófát. Elsőnek a föld népe ment tönkre, ezután fogyasztók hijján az ipar és végül természetesen a bankrendszer is. Soha ember oly irreális gazdaságpolitikát nem folytatott, mint a realitás és pozitivizmus eme bajnokai! Az uj tőke természetéből folyt egyidejűleg az erkölcs megrendülése: az adott szó nem széni, a tartozás neon kötelezi az adóst. A régi, munkából lett tőke leromlásával elpusztult középosztály te, a müveit államok tartóoszlopa, s vele a polgári erkölcs. A politikán demagógia, diktatúra és államszocialista fantazmagóriák hatalmasodtak el. minden meglévőt lekicsinyel, semmi jobbat ne® ajánl és főleg soha semmiért sem felelős; s magi a parlamenti szuverénitás a népfelségnek roee* karikatúrájává válik. így Franciaországban,| ahol — hála a parlamenti demokrácia tultengé-j gémek — minden kormány átlag félévig éi él minden államférfi tehetetlen kell hogy legyen a széthúzó pártok diktatúrája alatt,, egyedül Poincaré ée Clémenceau tudtak, a parlament eki lenére ideig-óráig tetterős politikát folytatni. De ők is csak azért, mert az egyiket az ostromába* pót hatalmazta fel. hogy a parlamenten tuitegy-# magát, a másik pedig egy ugyancsak kivéteiw® teljhatalom alapján rendeletekkel kormányoz- 1 hatott. A francia külpolitika csődje — Világos, hogy a mi parlamentáris demokráciánk reformra szorul nemcsak a bel-, hanem a külpolitika érdekében te. — Mert csődöt mondott a háború óta nemcsak a bel-, hanem a külpolitika is hazánkban. Egész \ külpolitikánk a nemzetközi béke jegyében folyt, de sem a teljes kibékülés nem sikerült a németekkel, sem a békeszerződésekben biztosított I békegaranciákat nem tudtuk hiánytalanul megvalósítani a németekkel szemben; nem sikerült békénk biztosítására a régi enteníe-szövetséget sem teljesen fenntartanunk és a Népszövetség sem bizonyult a nemzetközi béke biztosítására elég erősnek .. „A beszélő ember kiszorítja a tett-embereket** — Mindezt természetesen megérezte Francia- ország is, csakúgy mint szomszédai: a rendszer az események mindezt mária túlhaladták, többet nálunk is gyökeres reformra szorul. Csakhogy ez a reform Franciaorzágban nem folyhat német vagy olasz vagy más külföldről hozott példa alapján: annak a francia múltból kell folynia, a mi speciális szellemiségünknek megfelelően. Ne feledje, hogy a német és az olasz nemzet alig százévesek. Mi ezeréves nemzet vagyunk. A mi középosztályunk a világrázó viharban ellenállóknak mutatkozott és homogénebbnek is a többi ország középosztályainál. A francia polgár, bármily jobboldali legyen is a politikában, tüstént fellázadna, ha visszaállítani próbálnák a régi nagy birtokrendszert országunkban és vasvillát ragadna a legbaloidalihb francia is, ha a magántulajdon jogosultságát vonná kétségbe a kormányzat. Politikai erkölcsünk alapjai sértetlen állanak ma is. A mechanikus állam fogalma nálunk nem lőhet népszerűvé soha, mert népünk erősen individuális gondolkodásával merőben ellenkezik. Fichte, Hegel, Marx szöges ellentétben állanak minden francia gondolattal; nekünk nem kelj se Hitler, se Lenin; se faj- állam, se osztály-állam, se semminő állam, mely nem az egyéneket, hanem csoportokat: pártokat, fajokat, vagy osztályokat képviselne. Berlinben és Moszkvában könyveket égetnek máglyán, mint Omár kalifa az alexandriai könyvtárt hajdanában. Ezt a gondolkozást a szabadságon felnőtt francia ember nem érti meg. Fenn kell tartanunk Franciaországon, sőt ki kell erősítenünk az egyén kultuszát vagyis az igazi demokráciát — de nem a mai korrumpált alakjában ... — A parlamentáris rendnek van bizonyos gyengeség a természetében, s ha tulfejlődik a parlamenti uralom és magához rántja a végrehajtó hatalmat, az minden zsarnokságok leg- rosszabbikává válik: a névtelen niemandok diktatúrájává. Beáll akkor az a kor. melyben a beszélő ember^ejuralkodik a lettember fölött; a politikus tevékenysége abban merül ki, hogy ‘ Mindezeket André Tardieu a Sta/tekv-bote rány s a rákövetkező vére© események előtt mondotta meg. A Boulevard halottal, az utcák forradalma visszhangozzák azóta a szavát az intuitív nagy államférfinak ki, mint torony csúcsán a zászló, előbb érzi meg a vihart a földön járó-kelőknél ée figyelmeztetve lobog, csap dós, repes a szélben, mikor odalenn még mozdulatlan ágakkal, rezdületlen levéllel állami csendben az útfél! fák ... — Magánjelentés a pozsonyi terménytőzsdéről. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: A pozsonyi terménytőzsdén az irányzat nyugodt, helyenként lanyha volt. Buza ah Gálánta 138 koronával cserélt gazdát. Árpa lanyha. Látogatottság jó. Élénk kínálat volt különösen romániai búzában, a román kereskedőív egyezkedni akarnak, de 10 százaléknál többet nem hajlandók engedni. — Az amerikai bíróságok megbízhatatlansága. A newyorki ..America" ismételten foglalkozik az amerikai bíróságok .megbízhatatlanságával. James H. Wilkinson, a csikágói szövetségbiróságnak tagja, az indiániai birószövetségnek nemrég lefolyt gyűlésén a helyzetet nyíltan feltárta és a jooászvi- lágot okolta érte. Elmondotta, hogy sokan közülök csak üzletm eberek és pénzvad ászok, a tényállásról bálvány sejtelmük sincs, arra meg egyáltalán nem gondolnak, hogy hivatásuk az igazságszolgáltatás és annak védelme. Egyesek — s ezeknek száma nagyobb, mintsem gondolnék — oly módon működnek, hogy a gonosztevők bűntársainak tekinthetők. Legsúlyosabb azonban Wilkinson bírónak ama kijelentése, hogy Amerikában a jogot a politikával keverik össze. Az Egyesült Államokban ugyanis a bírói állásokat az uralmon lévő politikai pártok töltik be. Minden elnökváltozással változik egyszersmind a tisztviselői kar is, amelyhez a b’rák is tartoznak. E rendszer azután a bírói karnak európai felfogás szerint elképzelhetetlen romlottságát hozza létre. Megkísérelték, hogy az állapotok javulását akkép teremtik meg, hogy a két párt. a republikánusok és demokraták a bíróságok megválasztásánál egymással egyeaeégre léptek. Ezzel azonban csak annyit értek el, hogy a pártok a* állásokat előzőleg már saját embereik közt osztották fel és természetesen a politikai vezérok akarata érvényesült. Azokat, akik a pártszolgálatban érdemeket szereztek, a birói állásokkal jutáim n*>ák, ezek után magától érthetőleg pártfogóik vük ese- közeivé lettek. „Minden bíróság — akár felsőbb, akár alsóbb fokú — szentélynek tekintendő, akinek abban helye és szava van, annak nevében ée tekintélyével itél, aki minden Igazságosság alapja ée kútfeje". Amerikában a közvélemény a szomorú ta* pasztalatok után egyenesen a bíróságok ellen fordult s azoknak függetlenségét és pártatlanságát kívánja. De nagy kérdés, vájjon a mai párturalom mellett lehetsége-e ennek: megvalósítása. 4
