Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-04 / 53. (3384.) szám
' 1934 március 4, vasárnap. fPBXQmiv lAJKYAKYMI KliA^ Fiz ötpengős leány Irta: Hunyady Sándor « Január végén, két óra körül, délben, feljött 1 jzzám a hotelszobámba egy lány, hogy segítik rajta valami módon, mert nagy szükségben j ■ í m. Nagyon egyszerű, barna lány volt, abba a •zonyos filléres nyomorba öltözve, amely kala- ' ot visel és igyekszik fenntartani a polgári kül- ot. Látszott rajta, hogy maga is meg van rétiül ve attól, amit tett. Rettegve ült a szék szélén, orcsösen szorongatta az ölében kopott retiküi- ;:t. I Nem volt csúnya lány, egy tizenkilencéves íny soha nem lehet csúnya. Nyilt tekintetű, sóit szeme volt. De az arcbőrét és a kezét gyászosan megviselte a nyomor. A falusi, krajcáros botosok leányainak szokott ilyen dagadt-pirosra agy ni a keze télen, amikor hajnaltól estig kiszolgálnak a hideg boltban. ' Eldadogta, hogy erdélyi lány, az apja menekült tisztviselő. Egy ismerősének tanácsolta va- iki aki engem is ismer, hogy jöjjön föl hozzám, m is erdélyi vagyok, hátha én tudok rajta segi- eni. Minden harmadik szó után elhallgatott, fölült, bocsánatot kért, mindenáron el akart menni, aint aki a végére ért merészségének. — Betegnek tetszik lenni? — kérdezte sziv- zorongva. Megnyugtattam, hogy nem vagyok beteg, •isak lump. És azért vagyok délután kettőkor nég mindig az ágyban, mert világos reggel fe- cüdtem le, addig kártyáztam. A lány ettől a vallomástól is elpirult, mintha valami sikamlós dolgot mondtam volna el maiamról. Általában minden nyomasztotta és zavarta. Főleg a szállodai „fényes környezet", ahogy mondani szokás. Titokban, mély tiszte- ettel vógigsimitott a széke bársonyhuzatán. A szeme teli volt bámulattal. Pedig én nagyon egyszerű szobában lakom. Azonkívül nemrégen ebédeltem, parizert meg almát. A nachtkasztlim- ra tett tányéron még ott volt a parizerhéj. a levágott almacsutka, az sem igen emelhette a miliőm fejedelmi jellegét. De hát ennek a fa.gyottkezü lánynak még e? > is sok volt. Félt tőlem, tisztelt. Erre, hogy megnyugtassam. régi fogáshoz folyamodtam. Én kértem tőle szívességet: — Nézze, fiam, nem akarok az ágyból föl- ; kelni, ott a pohár, a mosdón. Legyen olyan jó, hozzon egy pohár vizet. A lányt mennyei boldogság öntötte el. Sziv- tépő volt nézni, milyen készséggel rohant a csaphoz, hogy öblítette ki a poharat, hogy hozta oda a vizet az ágyamhoz: — Tetszik még eggyel? — kérdezte rajongva. Nem voltam már szomjas, de hát a kedvéért ittam még egy pohár vizet, hadd érezze segítségének fontosságát. Ezen aztán összebarátkoztunk. Bátrabb lett, beszédesebb. Néhány perc alatt kitárult az élete. A menekülés Erdélyből egészen piciny korában. A barakok emléke. Az apja halála. A rokonainak teljes anyagi pusztulása. Most már nincs rokona. Ismerőse is alig. Mindenfélét próbált, hogy megéljen. Ragasztott papírzacskót. Kiszolgált kültelki étkezdében, egy sajtnagykereskedésben. varrt, mosott, kifutólány volt. De most nincs semmi! Borzasztó! Fogalma sincs: mi lesz a. jövő héten, ha igy megy. Már tartozik a szállásán egyheti ágypénzzel, szorongatják. Törtem a fejem, mit csinálhatnék vele? Szorultságomban még az is az eszembe jutott, hogy talán statisztálhatna szegény lány valamelyik színháznál. Aztán ránéztem, lemondtam. Messzi van attól a világtól ez a kis proli veréb, fagyott mutatóujjába belédagadva egy vékony eziist- gyiirücske. Cigarettára gyújtottam, köhögni kezdtem. Átkozottul szoktam köhögni ébredés után, mintha meg lennék bolondulva. A lány kétségbeesve nézte, hogy ráz a köhögés, hogy huzom a fejem a párnába. Vízért szaladt. Aztán amikor egy kicsit csillapulva szuszogni kezdtem, lelkesen ajánlkozott, hogy lemegy a patikába, hoz szal- miákcukrot. az a „legjobb mel.nek". Megmagyaráztam neki. hogy rajtam már nem segít a szakmák. Hosszabb diskurzus fejlődött köztünk a köhögésről. Mindinkább kicserélődött a szerepünk. Én panaszkodtam, ő vigasztalt. Félháromkor már olyan jóban voltunk, hogy a különböző állásokról való tanácskozás után kiömlött belőle a vallomás. Ő még ártatlan lány, de annyira odáig van, hogy azt. sem bánná már, ha valami állandó barátja akadna, aki rendesen eltartaná!... Megütődve néztem rá. Csönd lett. A lány arca rákpircsra gyűlt. Kivett a reti- küljéből egy gyötrelmesen összegyűrt- zsebkendőt. Félrefordult és kifújta az orrát kínjában. . A furcsa az volt, hogy nem találtam a dologban semmi frivol izt. A lány úgy említette a „kitartó barátot", mintha az is csak állás lenne, amelyet el lehet foglalni. Rosszabb állás, mintha varrónőnek mehetne valahova, de mégis állás, végső szükség esetén. Még én is belezavarodtam: — Csak nem engem gondol?... — kérdeztem savanyu tréfálkozással. A lány, ha lehet, még pirosabb lett. Gömböly- gette a zsebkendőt a tenyerében, a cipője orrát nézte: — Oh dehogy, hogy tetszik gondolni?!... Úgy értettem, hogy ha valakit tetszene ismerni, akinek tetszene szólni... Világosan és röviden azt tartalmazta ez az ajánlat, hogy legyek szives: — adjam el, kerítsem el, mint jó földi. És még csak meg sem sértődhettem. A lány nyilvánvalóan nem volt tisztában vele, hogy mit mondott, mit kínált? Zűrzavaros beszéde csak vigasztalan helyzetéből fakadt, azon a ponton, amikor valaki még egy végsőt próbál a Duna előtt. Nagyképii kegyetlenségnek éreztem, hogy erkölcsi prédikációt tartsak ennek a szegény, tudatlan lánynak az erényről és az ártatlanságról. 1 Inkább, ahogyan ő maga pendítette meg. belementem az ügy üzleti oldalának megbeszélésébe: — Ne tegye, fiam, az sem jó. Az emberek most szegények, nincs pénzük barátnőt tartani. A lány erre azt folete, hogy ő nagyon szerény. A cipője orráról le nem véve a szemét, halkan mondta: — öt pengőből ki tudok jönni egy héten. A fülemhez tartottam a kezem, mintha nem jól hallottam volna: — Mennyiből? Most már rám emelte sötét szemének üldözött pillantását: — öt pengőből! — mondta hangosabban, de nagyon ijedten. — Soknak tetszik találni? — Hogy az ördögbe találnám soknak! — mérgelődtem. — Ne meséljen nekem ilyen butaságokat, hogy egy felnőtt embernek elég legyen egy hétre öt pengő! Erre aztán megmagyarázta, hogy neki mégi6 elég. Pontos számadatokkal szolgált. Az ágyhelyéért heti két. pengőt fizet egy nyugdíjas vasutaspárnál. Otthon főz magának a vasutasék kis spórherdjén. Tizenhat fillér két kiló krumpli, tiz deka vaj huszonhat fillér, tizenöt fillér egy kiló fagyott alma, tiz fillérért egész sapka bur- mogyorót adnak a kofák. Fillérek, fillérek. Még a kozmetikai szerek amortizációja is benne van az öt pengőben. Ennyi jut egy héten a szappanra, ennyi a fogpasztára... Nem engedtem magam meggyőzni: fön a tara. gondoskodjék m'e'öbb magszüksé9\e\ének beszerzésérö'. Kene ndndenüU a 60 eve beváH Sok ezer b'zomán^ SUnk készséggé' rende'kezésere. —1 És a ruha’ _~T". " "—~—e, ,e“w b4“xte»*ba” félreteszi az emberfiádéit”' Az gyűlik össze hamarosan .. ” eten' S?'éP í>énz Valami lelkifurdalás kezdett • bán. Eszembe jutott hn ..fzu.rm az orrom- nömiztem el az éjszaki kosztpénzét- éjszaka ennek a lánynak. KimászA magyar ruha csütörtöki budapesti bemutatója elhatározó sikert aratott 2400 néző, 770 szereplő — Színek, vonalak, formák káprázatos változatossága hódította meg a magyar fővárost Budapest, március 3. (A P. M- H. munkatársától.) Az ember szinte álimélkodva dörzsöli meg a szemét, lehetséges ez, nem álom? Este hét órára tűzték ki a bemutató kezdetét s öt perccel hét előtt már zsúfolásig megtelt a Városi Színház hatalmas nézőtere. 2400 ember van itt és több mint 1800 érdeklődőnek kellett a pénztártól eltávoznia, hiszen a jegyek nagy része már elővételben kelt el. És az érdeklődés nemcsak a fővárosra terjedt ki, hanem egész Magyarországra. Győrből, Miskolcról, Szegedről, Kecskemétről, Pécsről telefonon rendeltek jegyeket. Minek szólt ez a társadalmi eseményszámba menő nagy érdeklődés? Valami szenzációs operett-bemutatónak, vagy egy Molnár-pre- miémek? Nem, csupán egy divatbemutatónak. Akkor már értjük, állapítja meg az olvasó, a divat az, ami minden válság ellenére egyformán, változatlan hatóerővel érdekli a tömegeket, főleg a nőket. Csakhogy itt nemcsak a nők jelentek meg nagy tömegben, hanem a nézőseregnek legalább harminc százaléka férfi, egyenruhák, papi öltözetek s polgári ruhák szakítják meg sűrűn a sorokat. Az érdeklődés nem egyszerűen a divatnak szólt, hanem a magyar divatnak, amely — jól jegyezzük meg ezt a dátumot — 1934 március 1-én vonult be újból diadalmasan a magyar fővárosba. Néhány héttel ezelőtt a P. M. H. hasábjain ismertettük azt a mozgalmat, amely nem mesterséges forrásokból táplálkozott, hanem a kor igényeiből, az ösztönökből tört fel s azt a jelszót akarja valóra váltam a magyar társadalom minden rétegében, hogy a magyar érzést ne csak szivünkben hordjuk, hanem fejezzük ki külsőleg, ruházatunkban is, otthon, a társaságban s mindenhol, ahová az élet állít. Dr. Ferenczy Ferenc miniszteri titkár állt a mozgalom élére, ő volt a magvető, az ige- hirdető s hogy mennyire a társadalmi szükségletek irányában mozgott az úttörők munkálkodása, mi sem bizonyítja jobban, mint a múlt év végén rendezett magyar női öltözetek tervezésére kiirt pályázat, amelyre száz 'és száz, ezer és ezer művészi értékű pályamű futott be. Az, ami az igében bennfoglaltatott, ami a pályamüvekben papiroson lefektetve volt, március elsején realizálódott. Egy budapesti színpadon a magyaros öltözködés divatja bevonulást tartott a magyar főváros s Magyarország társadalmi életébe s a közönség tomboló tetszés vihara ünnepelte a győzelmes bevonulást. Ahogy a gyönyörű este megnyitó-beszédében Ferenczy Ferenc elmondotta, nem valami anakronizmusról, régi korok eltemetett öltözékeinek felújításáról, vagy' a népszinmüvek magyar paraszti maskarájának bevezetéséről van szó- Meg kell teremteni a magyar divatot úgy, amint az a kor követelményeinek megfelel, hétköznapi, disz- vagy munka- és sport- ruhánkban magyar anyaggal, munkával és Ízléssel kell megváltoztatni az elnemzetietlene- dett formákat s a magyar öltözékkel uj, üde zamatot nyer a város s a falu egyaránt. A magyar divat a múltban vezető-szerepet vitt Európában. Ennek történelmi dokumentumai vannak. 1833. évi feljegyzés szerint „az anglus király kivitette magáihoz Sáska Debrecenben lakó magyar szabót test-őrző seregének öltözete megváltoztatása végett". Egy 1854-es feljegyzésben olvassuk, hogy a „Buda" nevű magyar bekecs csaknem általánosan elterjedt, magyar kalapot lés csizmákat még a rajnai hajókon, a dieppi fürdőben s a holland partokon is lehet látná. 1860-ban Bemard asszony Párisban takaros magyar mentéket állított ki s egy párisi tárcaíró írja: „a francia divat, a polgária- sult világ egyeduralkodója, a magyar festői hölgy viselet által megengedte magát győzni". 1801-ben Karlsbadban angol s francia nőket látni magyar mentében s főkötővel. — Száz és száz ilyen dokumentum van a nemzeti viselet korából, A magyar állami nöipariskola, amely most ünnepli alapításának hatvanadik éves fordulóját, testet adott az ötletnek, a gondolatnak. Kiadványa, a most III. évfolyamába lépő „Muskátli Magyar Kézimunka-Újság" című havi folyóirat, március elsején tartotta a magyar divat első nagy bemutatóját. Az intézet igazgatója, a nagyszöllősi származású Spolarich János munkatársával, Pávay- Yajna József titkárral óriási fáradság árán szervezte meg ezt az estét s segítette diadalhoz a magyar divatot. A papirosterveket az állami női ipariskola s a négy budapesti ipariskola készítette el művészi kivitelben s az estély folyamán egyéni s tömeges jelenetek, pompásan rendezett felvonulások s táncok keretében, a reflektorok pazar fényében mulatták be az intézetek növendékei ezeket a diivatcsodákat. A magyar hangos híradó felvételt készített s ez a film külföldre is kikerül, hogy a magyar divatnak — mint régen — hírnevet szerezzen. A nemzetközi áruforgalmi vásár megbízottai is ott voltak a bemutatón s az ő révükön is elindul a magyar divat hóditó külföldi útjára. Mennyi tehetséges magyar ruhatervező van! Ferenczyné Haranghy Erzsébet, Tüdős Klára.Nagyajtay Torka,Kerékgyártó Adrienné, Mulleme Konkoly-Thege Ilona, Fries Erzsé- bet Juszt Krisztina s a többiek, akik mind szebbn él-szebb alkotásokkal bűvölték el a közönséget. 768 szereplőt mozgatott meg az estély, ennél nagyobb számú együttes nem mozgott még magyar színpadon. A szem nem tudott betelni a sok gyönyörűséggel. Melyik tervé legyen a pálma, ki tudná eldönteni? A gyönyörű egyéni kreációkon kívül láttunk pompás magyaros tipusruhákat, iskolai ruhát sötétkék anyagból, sujtással, kis fehér gallérral és nyakkendőivel, serdülő lányoknak való nyári ruhákat, mint a hab, könnyű s mint a virág, színes. Mennyi uj szin, vonal, forma, mennyi gazdagság a képzelőerőben s milyen olcsó a kivitel. Ferenczy Ferenc, Cselényi. József és Vencel! Béla az ünnepi magyar férfiruhákat kedvel- tették meg. Méltóság, erő és célszerűség van bennük. Raffay Erzsi magyar népdalai, Ria Mária müdalai, dr. Molnár Imre régi magyar dalai, Vencel! Béla kurucnótái, Cselényi József dalai, s a négytagú regős csoport művészi éneke illeszkedtek be pompás ékkövekként a divat- bemutató keretébe. A zenekiséretet Pert is Jenő nagyszerű cigányzenekara szolgáltatta. A Városi Színház színpadáról a magyar ruha sok száz uj hívőt szerzett. A mozgalom erkölcsi győzelme kétségtelen. BRISTOL.... BRISTOL... BRISTOL Szálloda Budapest Dunapart árban és szolgáltatásban vezet S Szoba teljes elfátéíta! személyenként napi 12 pengőért
