Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-04 / 53. (3384.) szám
8 1934 március 4, rafii jektUéktete* upáfltkeü Ida: Vteu&aucc VM gondolni, mert romlott a dollár és a rossz doitam az ágyból, a nadrágzsebemben összekapartam, ami apróm maradt. Volt tizenöt pengőm. Hatot odakináitam belőle vendégemnek. Nem akarta elfogadni. Erre erővel belétettem a reti- kiiljébe és körülnéztem, mit adhatnék még neki? Volt egy üveg kölnivizem amit nem tudtam használni, mert túlságosan szagos volt, azt is megkapta, meg kapott még három zsebkendőt, meg egy képes színházi újságot, pedig azt nagyon sajnáltam, mert felibe tartottam benne a keresztrejtvénynek. Sírni kezdett. Erre elküldtem. Aztán amikor elment, letelefonáltam a portásnak. meg a szobaasszonyt is becsöngettem; meghagytam mindenütt, hogy máskor jobban nézzék meg, kit engednek be hozzám, nem szeretem, ha zavarnak. De sehogy sem éreztem jól magamat, motoszkált bennem hogy ez a sötét- szemű lány nem tartozik a professzionátus, lakásjáró pumpolók csoportjába, akiktől olyan végtelenül irtózom. * írtam a cikk elején, hogy a lány január végén vizitelt meg. Hát most folytatása lett a dolognak. Tegnap a reggeli postával együtt gusztusos kis csomagot küldtek föl a szobámba. Selyempapirba pikolt apró skatulyát, amelyre aranyspárgával egy kis csokor hóvirág volt kötözve. Húsz deka vegyes szalmiák, hat darab, külön-külön fiuszpapirba csavart, fényesre smirglizett egypengős. meg egy összehajtott levél volt a skatulyában. A fagyottkezíi lány hagyta lent a portásnál a kis csomagot. Megírta a levélben, hogy szerencsét hoztam neki. Mingyárt másnap kapott állást egy automatabüffében. Azóta is ott. van. Pompás hely. Máris sikerült összespórolnia a hat. pengőt, hogy megadhassa az adósságát Különben már egy hót előtt együtt volt a pénz. Személyesen akarta átadni, járt is háromszor a szállodában, de hát sohasem engedték be hozzám. Ami pedig a szalmiákot illeti, csak próbáljam meg, meg fogom látni, hogy jót fog tenni a köhögésemnek. Forgattam a levelet. Sehol sem cim, sem név. Ez a jellemes, kis nő nem akart választ a szál- miákra. Kamat volt, kedvesség. Mit vonhatott meg magától miatta filléres viszonyai között? ... Persze az ember kénytelen vele, hogy megvédje az életét, próbáltam mentegetőzni önmagam előtt. Nem is annyira a pénzét, ami nincs, hanem inkább a magányát. De azért mégis cudarul éreztem magam, amikor elképzeltem, hogy küldték le a lányt az ajtóm elől, hogy ment le a harmadik emeletről, a diszes lépcső rézrudak alá szorított szőnyegén. Szegényben, bennrekedt 1 az egész mondanivaló. Amint az enyém most, neki is nehéz lehetett a szive, amikor mübársony •, kabátjában kifelé forgott a posta üvegajtaján. (----o------ 1 Az egyik arról szól. hogy a nagy osztrák események előtt egy bécsi kereskedőt akkor ütötte még a guta. amikor a bécsdaitoaehi gyors második osztályában helyet foglalt. A vonat késett néhány percet, mert az orvosnak hivatalosan konstatálnia kellett a halált és az államvasutak vezetősége lefoglalta az értéktárgyakat. hogy a használatlan vasúti jegy- gyei együtt megküldje a vigasztalhatatlan özvegynek. Ez meg is történt. Az özvegy azonban mégis csak megvigasztalódott és visszaküldte az igazgatóságnak a használatlan jegyet. mire az igazgatóság udvarias részvét- levél kíséretében megküldte az özvegyinek a vasúti jegy árát, 38-1 silling és 30 groschent. Az ügy rendben volt. Közvetlenül eme jelentéktelen eset után kitört a harc Bécs uccáin. A jobb és a baloldal végzetes és döntő rohamra indult, amelyben a pályaudvarok és a vasutasok. de maga az állam-vasúti igazgatóság is élénken érdekelve volt. Milyen nagy volt az özvegy meglepetése, mikor a harc másod- napján a rendes, áíLmosképü postás nag-y bori- téku. ajánlott levelet hozott, amelyben a következő állt: ..Hivatkozással múltkori intézkedésünkre. amellyel a jegy árát megtérít ettük Önnek, arról értesítjük, hogy az igazgatóság jogtanácsosa megállapította, hogy Önnek a perronjegy árát vissza kell térítenie, mert elhalt férje mint élő ember lépett a perronra. amikor e-1 akart utazni Laibachba. Kérjük éz-en összeg azonnali beküldését.4' Azt nem tudom, hogy az özvegy az uccui ■harcokra való tekintettel elvitt-e-e a 20 groschent az igazgatósági épületbe, mert útközben őt is golyó érhette volna, viszont postán nem küldhette, mert többe került volna a portó. Lehet, hogy késés miatt máir ogv másik levelet is irt neki az igazgatóság, amelyben büntetéssel sújtja, úgyhogy már 40 groschent kell lefizetnie. Lehet azonban az is, hogy az igazgatóság nem teketóriáz;i,k sokat és halmai kis uecai harcok miatt nem hajlandó 20 grosdhen- nél kamatveszteségeket, szenvedni, amit nem tudna igazolni a felettes minisztérium előtt, és perrel támadta meg az özvegyet, aki ily vétkesen halogatja a teljes összeg kifizetését és nem gondolja meg-------— Ez az, hogy nem go ndolja meg! Ha meggondolná, hogy a napi élet és az állami gépezet szuja milyen végtelen energiával és elszántsággal rág akkor is, .ha lobbanékony fantáziájú emibertömegek azt hiszik, hogy Bécs lángokban áll és ettől a harctól függ a jövő: egyszóval, ha ilyen jelentéktelen esetből rájönnie arra. hogy nem a nagy dolgok a fontosak, mert a lég jelentéktelenebb dolgok felfalják őket, akár a bal. a kár a jobb győz, és hogy az élet nem tud magán másként segíteni, mint- a 20 grosohennak a halott jogutódától való energikus inkasszálásával, akkor uecai harcok és nagynak mondott, megmozdr- lások nem hóznák ki a sodrából és hirtelen fénnyel bontakozna ki előtte az Értelem és a a Cél. Ezen a 20 groschenon fordul meg az élet? Bizony, ezen a 20 groschenon. feleli az államvasuti igazgatóság, no, de Goethe is, aki olyan bürokratája volt az értékelésnek, hogy az államvasuti igazgatóság hozzá mérten forradalmárok és anarchisták veszedelmes társasága. Goethe olyan nagy betűvel irta a ..Rerd“ szót. mint rajta ki vili csak a legkisebb kispolgár és filiszter. és a francia forradalmat nem vette tudomásul, viszont arról panaszkodott, hogy az Eszmék könnyelműen megbontják a rendet. Mért vette volna tehát az özvegy tudomásul az igazgatóság felszólítását. -------azaz. pardon, nem azt, hanem ennek az ellentétét akartam mondani. Mert hát Goethe szerint a 20 groschen fontosabb volt tv Rend szempontjából az egész osztrák küzdelemnél, amely végre Í6 úgy aránylik a nagy francia forradalomhoz, mint a halott utazó vasúti jegyének az ára. a perronjegy árához. Ha jól értem Goethét és a vasutigazgatóságot, lényegileg arról van szó, hogy nem az a mérvadó. hogy az életiben elinduljunk Bécsiből és megérkezzünk Laibachba, hanem az, hogy ha egyszer kiléptünk a perronra. ezt. — élve, vagy holtan — de meg kell fizetnünk. Goethe nevében kérem az olvasót, ne vegye ezt rossz és könnyelműen kiagyalt viccnek! A nagy német ezzel élt és halt. A vasutigazgatóság és az élet egyéb igazgatóságai is csak úgy tudnak működni, ha a legnagyobbnak mondott korokban sem feledkeznek meg az élet tagdíjáról, a húsz groschenról. „Hogyan szerezted a vagyon od?“ — kérdezték egy görög patríciustól. ..A nagy vagyon az ölembe hullott, a kis vagyonőrt nagyon és verejtékeden meg kellett dolgoznom" — felelte a kitúró férfiú. Ez a válasz az élet husz-garasos operájának a vezérszólama. * A másik hir arról szól, hogy a -világhírű amerikai Sing-Sing fegyház hóhéra munkanélküli lett Roosevelt elnök gazdasági kísérlete jóvoltából. A szegény ember azt irta az elnöknek. hogy 1932-ben még húsz bűnöst tessékelt a villamos székbe és ez 3000 jó dollárt hozott neki. Tavaly a bűnösök kezdték magukat megilárért nem voiltak hajlandók magukat egy kis villamos masszázsnak kitenni, amely rendszerint halállal végződött. Tavaly tehát a szegény hóhér már csak 2300 dollárt keresett ét pedig devalválódott értékű dollárokat, amelyekből nem -tudta családját eltartani. Jelenleg munkanélküli és a villamos szóik árván maradt-. Az elnökhöz irt levelében a hóhér nagy szemrehányások közepette azt következteti ebből, hogy balul ütött ki a gazdasági kísérlet. Ugyanis, mondja, a nagy koncepció megfeledkezett a kis emberekről, mint mindig. Ezért teljes mértékben el kell Ítélni. Azt gondolom, hogy ez a bécsi 20-groschen-eset- pándánja és annak dacára, hogy a hóhér gyerekes, mert a villamos szék perspektivájából nézi a nagy megmozdulásokat, részben igazat kell neki adni. Mi jogon követeli tőle Roosevelt elnök, hogy ne legyen jövedelme és kizökkenjen jól megalapozott kispolgári állásából? Hiszen a nagy kísérletnek az ellenkező volt a célja. Ebből az elgondolásból is hiányzik a nagy betűvel irt Rend, a Goethe-féle elgondolás és az osztrák államvasutak igazgatóságának szigorúan jogos eljárása. Varnak emberek, akik nem akarják észrevenni a nagy változásokat és egyre csak azt hajtogatják, hogy ők a fontosak, nem az elmélet és a kísérlet, amely a kísérletezők szerint uj hajnalok dimenzióiba vezeti bele az emberiséget. Ilyen emberek ugyan jelentéktelenek, mint a bécsi eset- szereplői és az amerikai hóhér, de megesik, hogy ezek a szürke verebek olyan támogatásban részesülnek, mint- amilyen Goethe ebbeli Ítélete. A halál az életből táplálkozik, az élet a halálból. Ez alól nem tud kibújni a nagy francia forradalom, amelyet Goethe semmire sem értékelt, sem pedig az osztrák küzdelem, vagy Roosevelt kísérlete, és humoros megadással igazat kell adni a hóhérnak, ha panaszos levélben az elnökhöz fordul és azt állítja, hogy nem tud megélni, mert elvette tő-le a halált. Tragédia? A bécsi eset pedig komédia? Becsben arról szólt a vita. hogy a. halott mint élő lépett a perrocra, az élőnek pedig fizetni kell. A hóhér viszont azt mondja: a halottnak fizetni kell. A bécsi halott el akarta sikkasztani a busz garast. Az amerikai halottak siikkasz- tásszerüen kihasználják a dollár devalvációját. Pokoli zavar, senki sem ismeri ki magát------eze n csak oly hatalmak segíthetnek, akik tisztán tudnak gondolkozni, akkor is, ha. harcok folynak és a dollár felére csökken. A két jelentéktelen újsághír ujjal mutat rá, hol találhatók ezek a hatalmak, és Goethe is igazat ad nekik. Mert valamint nem sétálhatsz ingyen az élet‘perronján, nem ülhetsz ingyen a villamos székbe. Ingyen nincs semmi, még a halál sem. — mondja a két újsághír és mondja: Faust, Mindkét részében mondja ezt Faust: az élet és halál részéber. Harmadik pedig nincs. Téli vasárnap délelőtt Irta: Darkó István Mezőkövesden Két személyvonat közötti várakozási idő ajándékozott meg Mezőkövesddel. Néhány állomással odébb, a menetrenden, a nevezetes matyón városon akadt meg a szemem. Száll - jónk ki és nézzük meg, mit csinál az uralkodó magyar néphimzés, a jellegzetes kézimunkák városa? Mit csinál ilyenkor, kemény hidegben és bőséges hóban, vasárnap délelőttön? Az ember, a lélek, még hozzá utón, fokozott éberséggel telítődik meg egy ilyen téli vasárnap reggelen. Valami elektromosan bizsergő várakozás ez, kozmikus életérzés, mondja az emberben a kutató hang. Milyen csodára vár az ember, milyen vigasztalásra, vagy ajándékra egy ilyen véletlen időben, két olcsó személy- vonat között? Léleknek érezzük a gyönyörű hidegben orrunkon előpárázó leheletet, mesz- sziségek lelki távlataiból hirt hozó harangocskának az állomás előtt várakozó szán csengőjét, húsvéti elektromosságnak ezt a Husvéttól még jócskán előzködő februári vasárnap délelőttöt. A hó cukorként ropog a láb alatt, gyalog sétálok be a városba. A templom 1300-bóil való, csak ennyit tudok Mezőkövesdről, meg természetesen a hímzések mindenki szemében élő szinergiáját ismerem. Valamikor régen megleptek ezek a hímzések, egy körme- netben, élő matyó-palóc alakokon, derekas legényeken és szép barnakaru, erős fiatal parasztnőkön. A Nemzeti Színház előtt közömbösen szaladtunk el előttük, ahol a földön árulták a portékájukat. Málonyay Dezső nagy- könyve és más képek sokszor megmutatták őket, díszelgő, gazdagon pompázó, de idegennek tetsző ruházkodásukban. Azonban a matyó-főváros egészen más vonásokkal mutatta meg az arcát, ezen a hideg téli vasárnap délelőttön, mint amilyent a futólagos és felületes emlékképekből összeállítva eddig viseltem magamban. Összesen két óra, még ahhoz is kevés, hogy a takaros külsőt alaposan megismerhessük. De mit lehet látni ennyi idő alatt a burokalatti bensőből, aminek a valódi értékét felfedni, az volna az érdekes. A lélek villanásaival dolgozó megérzés, csak az jöhetne segítségül. És valóban, valami megállít a templom sarkánál, kilátó-helyet jelöl ki itt, végighallgattatja az ős templom harangszavát, végignézeti a templomba igyekvő matyók vonulásai. Friss csizmákkal, üdén jönnek a ropogó havon, amilyen színeseknek, önbizalmat mutatóknak, a részletekben rikítóknak, de az összbenyomásban keletiesen és meginditóan művészieseknek a képek és leírások mondották őket. Igen, megindító, megható ez a primitiv- ségében is nagyon fejlett népi pompa a hegyvidék szegénységéből jött ember számára. A templomban zsúfoltan állanak egymás mellett. A lányok bokréta, az asszonyok koszorú, a — férfiak erőteljes statisztéria és kórus. Ahogy a hangjuk ömlik és zug az énekben, úgy válik a templom népe a szemlélő idegen előtt a maga természetes, ősi meg rendezettségével látványos, de élétes magyar példává. Mi más ez a tömegében is maroknyi nép, ha nem a valóra vált csoda? Mint a környező, talán százezernyi palőoságnak egy vi- rágbabomlt oldalhajtása, zárt formába sikerült öntenie a maga életét és azt. ilyenként védelmezi most már nemcsak önmaga, hanem a merkantil, idegentforgalmi, országos érdekek egész ■ láncolata. Jól megformált, kerek, kialakult s a torzó ismertető jeleinek egészen hijjával lévő példa-élet ez. Ilyen az a művészet is, amely ennek az életnek szilárd tengelye. Zárt formák, plasztikusnak ható összbenyomás, amely a színek tobzódását az, egyszerűség zárt vonalaival egyesítette * igy a művészet egyik csúcsán jár: egyrészt korlátlan változatosságu, másrészt egyéni formájához hozzátapadott. Nyugodt arccal, vasárnapi lélekkel énekelnek. Mint egy ember, mondaná az, aki együtt töltött velük egy ilyen félórát a templomban. Igen, mint egyetlen száj zengő párája, úgy hat az énekük a kristály-hidegben. Végignézve rajtuk, végiggondolkozva életük alaposságán, művésziességén és viszonylagos gondtalanságán, lehetetlen nem érezni azt a tömör szolidaritás-érzést, amely egymáshoz kapcsolja őket. A család fogalma szélesült ki bennük azzá, amivé ezt a fogalmat a védekező ember ősi értelemben tette. Kezük munkájának, állandósult művészetüknek köszönhetik ezt. A matyó-család igy emelkedik ki a „magyarok nagy családjáéból, mint jővátevő rész a széthullott egész helyett. Könnyű megtudni róluk, hogy emberi lényük, természetük is hozzá idealizálódott ehhez az életükhöz. Apró, védett szigeten élnek? ahol úgy jó nekik, ahogy van. Vágyaikat is belső erősödésükre irányítják. Templom után, futólagos beszélgetés közben nem is lep meg a kiegyensúlyozottságuk. Azt jegyzi meg egy7 legény, arról a filmről szólván, amelyet az elmúlt nyáron készítettek itt közöttük, hogy nem hozott annyi pénzt közéjük, amennyit reméltek tőle- És tui-nagy . hangossággal járt az egész. A főszereplő müvészkisasszony helyett pedig szebb lett volna a lányok közül akármelyik. Tessen, itt vannak ui! Rámutatott vagy öt egymásba karolt, nevető lányra, barnabőrü, ér-ős arccsontm kemény állású fiatal nőkre. A film főszereplőjét talán Annabell-nek hívták. Bizony, a mongol- arc u matyó-lány másként mutatott volna a vetítésen, igazi idevaló szépségnek. Természetesen, az igazság a legény részén van, mert ő ezeket a lányokat látja a matyó-filmre leginkább odavalóknak, legszebbeknek és elégedetten néz rájuk. Életük jelen formáit megbonthatatlan valóságnak érzékeli és ilyenként becsüli. Nézze az úr azt a szép lányt (széles- arcú, mosolygó faluszépe; kun-arc, vájjon igaz-e a palócok kun származása?), az lett vón jó primadonnának. Igen, igaz, azon a filmen ezt a kunlányt illette volna meg a főszerep. A beszédes legény magától szolgál felvilágosításokkal. Majdnem húszezer lakosa van Mezőkövesdnek. Gimnáziuma. (Szánom-bá- nom, kis falunak hittem.) A „világválság'1 itt is érezhető, de valahogy azért mindig akad piac a munka számára. Hosszabb időre kell ide eljönni és eltanulni nem a „munkát", az öltögető matyóimüvésze- tet, hanem az ilyenfajtá-ju magyar életet. Ezt a zárt, kerek, gördülékeny, népe és művészete, álmai és élete szempontjából egyaránt kiteljesedett, példa-életet. Az életvalóság ügyessé- génék és a népi művészet tökéletességének kerek, abroncshoz hasonlító, erős egyesülését. A téli vasárnap délelőtt megajándékozta e sorok íróját egy korábbi felismerése megerősödésével. A szlovenszkói magyarság kisebbségi sorsát, ha a mezőkövesdi prizma elé tartjuk, meglátjuk a védelmezés, az előrejutás, az erősebbé válás néhány részletimód- ját. de lényeges lehetőségét. Nyitott nagy kérdéseink tolongnak a megmutató mezőkövesdi példa nyomában. Vissza is kell térnünk rájuk, a példa meggyőző ereje akkora. ■
