Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-25 / 71. (3402.) szám
'H«<DaMAGÍ^HrRMÍ! Virágvasárnapi beszéd a pálmáról, amelynek lombsátora alatt vonult be Krisztus Jeruzsálembe A tizennyolcadik század közepéig nem ismerték a pálma kétlakiságát Rómában ősidők óta pálmalevelet használnak a pálmák vasárnapján Prága,, március 24. Daminioa pálmámul, pálmák vasárnapja. Latin nevét nem felejti el senki, kivált a vadászember nem, akinek emlékezetéiben a palin áruim nyomán rögtön visszhangzik a „trallarum44. A hús vétet megelőző vasárnapot azért nevezzük pálmák napjának, mert az ember megváltására Jeruzsálembe bevonuló Jézust a nép a királyok jelvényéivel, a datolyapálma leveleivel fogadta. Az idén ez a nap egybeesik Gyümölcsoltó Boldogasszony napjával, tehát igazán a „fák napja44. Illő, begy megemlékezzünk a fák királyáról, a datolyapálmáról. Fává növő füvek A pálmák sudár termetéről és-szépségéről kétségtelenül a datolyapálma kire nyomán álmodik legtöbbet az északi ember, akit ki- oltbatatlan vágy vonz délre, akár a 'költöző madarat. És a datolyapálma meg is érdemli mindazt a dicsőítést, amellyel a költészet évezredek óta elhal mozza, mert vagy busz méter magasra növő törzse csodálatosan karcsú s tetején 5—6 méter átmérőjű, óriási szárnyas levelek alkotta lombkoronája van. A természetvizsgáló tudja, hogy a pálmák az egyszikűek nagy osztályába tartoznak s hogy az egysziküeket erre mifelénk csupa lágyszárú növény képviseli. Csak a forró égövben nőnek fává a „füvek**, dugják és fonállal húzzák össze a termős virágzatot. Az évszázados tévhit A datolyapálma — kótlakisága révén — a növénytan történetében fontos szerephez jutott. Már az ókori költők megénekelték a pálmapár szerelmét, de sem az ókor, sem a középkor nem vett egyébként tudomást a növények ivaris ágáról. Aristotelcs azt tanította, hogy a növények ivartalan lények s ehhez az elmélethez ragaszkodott a tudomány, noha lényegtelen külsőiségek nyomán hajdanában is megkülönböztettek him és nőstény növényeket. A való tényt csak a 17. század végén találta meg Rudolf Jákob Oame- rarius, tübingeni tanár, aki a porzót s termőt jelölte meg a növény ivar- szerveinek. Ekkor Oh. G. Laudwig, lipcsei tanár és Afrika- utazó felhívta a figyelmet a datolyapálma ősidők óta szokásos beporzására. Ezt a 18. század közepén Gleditsch, a berlini növénykert igazgatója, Európában is megismételte. A berlini növény kertnek volt egy 80 éves terniős- virágu pálmája, amely sohasem hozott gyümölcsöt. Viszont Lipcsében, a növénykertben volt egy porzós pálma. Gleditsoh Lipcséből virágport hozatott s beporozta vele a berlini pálma virágait. Ezen gyümölcs fejlődött, amely a tél folyamán megért, sőt a tavasszal csírázott is. Gleditsch kísérletei nyomán elterjedt a növények ivarságának ismerete. Nálunk az egykori nagyszombati egyetem termé- szettani tankönyveiben találjuk az első hirt a berlini pálmáról s a növények ivarisá- gáróil, amely a 19- században nemcsak a tudományos növénytanban okozott nagy átalakulást, hanem a növénytermesztésben is, később pedig megmutatta az utat a nemesítéshez. A pálma Európában A pálma gyümölcse s levele Európában már az ókor óta ismeretes, a délibb vidékeken maga a fa is. Közéipeurópában természetesen csak a hine-neve, amelyet minden évben megújított a domdnica palmarum. A középkorban a datolyát és fáját az arabok hozták nyugatra s valószínű, hogy a spanyolországi datolyaliget az arab megszállás maradványa. A Riviérára sokkal később ültették s az ottani pálmák eredete szorosan összefügg a római pál- maszenteléssel. A pálmák napján Rómában már a középkor óta nagyon sok datolyapálma- levél fogy el. A pálmalevelet régi idők óta pápai kiváltsággal kitüntetett vállalkozók szállították. A 16- században ezt a kiváltságot a RrescaW ' ■ 1 1934 március 25, vasárnap. ] család kapta. Egyik Rresca történetesen szem- tanúja volt annak a jelenetnek, amikor Fonj tana felállította az emlékoszlopot a Szent Pói| ter-téren. Ez a Rresca, aki egyébként hajósj kapitány volt, észrevette, hogy a száraz köte- lék szakadni kezdenek, közbelépett s figyeld meztetése elhárította a veszélyt. Érdeme elismeréséül V. Sixtus ráruházta a pálmalevél szállítási jogát. Erre az élelmes ember Ror- digherában sok datolyapálmát ültetett. Még ma is Bordigherából szállítják a pálmalevelet Rómába. De a Riviéra szépségét ezek a pálmák nemigen emelik, mert a Messiás égi tisztaságának jelképezésére az ünnepi pálmaleveleket megfehéritik, még pedig olyan módon, hogy a levélkoronát a fán összekötözik s ezért a fénytől elzárt le- velek nem zöldülnek meg. Bordigherából ke- minek ki a zsidók sátoros ünnepén használt pálmalevelek is. A „virágvasárnap1* eredete Nem mindenütt telik pálmalevelekre s ezért sok helyütt, még délen is, különféle örökzöld ágakkal helyettesitik, Középeurópában pedig többféle virággal és barkával. A lovagkorban a virág elengedhetetlen tar- tozéka volt az ünnepi pálmalevélnek, azért a dominica palmarum ebben a korbaj, a nemzeti nyelvekben, mint a magyarban is a virágvasárnap nevét kapta. Leginkább Nia zában nevezhető ez az ünnep virágvásárnál nak, mert ott ilyenkor szinte elképzelhetetlen a virágpiae gazdagsága. Asztalokon és kosai rakban rózsák, margaréták, íriszek, ka Háj sárga és fehér violák, fréziák, jácintok, nárl ciszok, tacetták, szegfüvek és ibolyák milliói illatoznak és mindezek között a Riviéra királynője, a virágzó narancság ragyog. A templomok előtt a gazdagok városrészeiben fehér pálmalevelet, egyebütt babér- és puszpáng- ágat árulnak. Az Alpoktól északra is szokásos némely vidéken puszpáng-ágat szenteltetni. Másutt, igy nálunk is, a barkázó füzfaág helyettesíti a pálmalevelet. Érdekes leveleket irt ebből az időből D Zoltán. Néhány idegen nemzetiségű, másfaju munkás is közibük keveredett, különösen né gerek, akiknek vólt egy Herkules-erejü sza kácsnőjük. A szakácsnő főzési tudománya nem volt valami nagy s kezdetben csodálata ételekkel borzasztotta el az európaiakat. ITgy volt, hogy a „jobb fehér emberekre44 a néger nő főz, de mikor egyszer négy embernek szánt rántottlevesbe két kiló lisztet kevert rántásul, lemondtak a hatalmas erejű szakácsnő mester müveiről s a fekete nő azontúl csak saját fajtájabelinek főzött... Végre megjöttek a német gépek, de nem érkezett meg a mérnök, aki összeállította ivolna a gépeket, hiába írtak a cégnek, a2 hallgatott. Közben fellángolt újra a kolumbiai forradalom, katonákat toboroztak s a hosszú idő óta tétlenkedő magyar kolónia emberei elmentek hadiszerencsét próbálni. A gépekei az otthon mara dottak nagynehezen ös szeálli tották, de kiderült, hogy a cég rossz gépeké szállított s a gépek nehezen, lassan dolgoztak Viszont a készített léc és deszka nagyon ka pós lett, úgyszólván aranycikk. Gyorsan me£ lehetett volna gazdagodni, ha jobbak lettel volna a gépek. Közben a német gépgyártó eé< .megbukott, újat venni nem tudtak s a fórra dalmi állapotok miatt mindenkinek menő külnie kéllett. Egy éjjel ismeretlen kéz fel gyújtotta a fűrésztelepet s a magyar kólónk sírva oszlott szét. D. Zoltán újra vándorbotot vett a kezéb s átment Panamába. Ott hosszú hányada* után — volt kikötőmunkás, asztalos, ültetvényes segítője — végre megismerkedett eg\ gazdag panamai úrral, akinek harminc ház; van, közte néhány felhőkarcoló is. A happy-end nem valami kielégítő. D. Zol tán most is dolgozik, küzd tovább. A gazdag háztulajdonos nagyon megsze rétté s a házak felügyelőjévé tette meg. Je len'leg ő a gondozója a házaknak, ellenén javításaikat, van tisztességes megélhetése, h; pedig munkásokra van szüksége, akkor ma gyarokat keres, mert magyarok vannak ott i- néhányan s ahová D. Zoltán megy, ott kis ka léniát szervez. D. Zoltán, a komáromi fiú, akit a vihai túlsó földrészre sodort, -most a panamai háza kát gondozza. Lehet azonban, hogy mire u, levelet ir, addigra már más országban les. és más foglalkozás után néz... Nem lehetetlen, hogy az Egyesült Államok bán köt ki végül is. Valóságos kaland-regény, de megtörtént igaz. JVZdgijar ember élete Egy Komáromi fiú útja a Dunától Palesztinán át Kolumbia ősrengetegein keresztül a Panama csatornáig Irta: Szombathy Viktor a pálmákban tehát a füvek karcsúsága egyesül a fák magasságával. Hazája valahol a Földközi-tenger partján lehetett. Á Kanári-szigetektől kezdve Észak- aifrdkán végig Ázsia délnyugati részéig, újabban pedig Amerikában is ültetik. Európában nagy ab állományai két helyen láthatók, Spanyolországban Eleibe mellett és a Riviérán, de ott már az északi határát érte el s gyümölcsöt nem érlel, ellenben Spanyolországban gyümölcse is megérik. A 360 hasznú fa Egy babilóniai magasztaló költemény ránk- maradt szövege 360-féIe hasznát énekli meg, vagyis az év minden napjára jnt egy. Mezopotámia, Arábia és a Szahara homoksivatagjainak kétségtelenül leghasznosabb fája s a sivatagok lakói valósággal szentnek tartják. Az oázisok fogalma összeolvadt a datolya- pálmáéval, mert az egyetlen fa, amelynek ligetében' a forró nap elől nemcsak az ember és az állat, hanem a többi termesztett növény is menedéket talál. A sivatag lakója 360-féle hasznát látja, bennünket csak kettő érdekel, levele és gyümölcse, amely közkedvelt csemege. Magról nem szívesen szaporítják, mert mindaddig, mig nem ivirágzik, nem állapítható meg a neme. Ezért szívesebben ültetik sarjait. Nyolcéves korában kezd gyümölcsöt hozni, de csak 20—30-éves karában ad teljes termést, 200— 300 kg. datolyát. Ezt a hozamát megtartja fél- századon át, azután elvénhedik, datolyát már nem találunk rajta. Hogy termesztik a datolyát? A termés biztosítása nagy munkát ró a fa gazdájára. A datolyapálma ugyanis bétlaki növény, wagyis egy növényen mindig csak porzós vagy termés virágok fejlődnek. Érthető, hogy a gazda csak korlátolt számmal ültet porzós egyédeket, ellenben aunál több termőfát akar látni telepén. Az arányt az határozza meg, hogy egyetlen porzós virágzattal 40—50 fa virágai terméken yithetők meg. A beporzást ősidők óta maguk a tulajdonosok végzik. A gondosabbak széttördelik az elágazó porzós virágzatot, felmásznak a termős fára s a porzós virágzat ágaival végigsimogatják a termős virágokat. A kevésbbé gondosaik a porzós virágzat letört ágát egyszerűen a termős virágzat ágai közé Valóságos regény ennek a komáromi fiatalembernek élete, akiről az alábbi sorokban szó lesz. Ha nem volnának leveleink, újságcikkeink, okmányaink, bizonyságaink, az ember azt hinné, hogy kalandos mese az egész. D- Zoltán nevű földiinknek olyan kalandos az élete, hogy csak rövid, távirati stílusban írhatjuk le eddigi életfolyását. Valóban regényíró tollára méltó. S amilyen jó levéliró-készr sége van. a fiatalembernek, még megtörténhetik, hogy megírja nyugodtabb időszakban emlékezéseit, majd tiz-husz év múlva talán, mert egyelőre miég benne van az eseményekben ... D. Zoltán egy valamikor mozgalmas üzletnek, a K oma r om várm egyei Gazdá k Szövetkezetének ivóit fürge és szolgálatkész könyvelője. Udvarias, kedves fiatalember. A fordulat után megszűnt a szövetkezet s a fiatalember el akart helyezkedni. Főnöke, Székely Antal szintén nagy terveket forgatott a fejéhen s ki akart menni Ujzélandba. Az ut jól elő volt készítve, de kiderült, hogy kevés az útiköltség. Azután Brazíliába akartak kimenni, az utolsó pillanatban innen is lemaradtak. Végre is Székely — aki zsidó vallásu volt — Palesztinát választotta s a keresztény D. Zoltán — akiit a May Károly- és Verneálmok nem hagytak nyugton — velük tartott. Kivándorló csoportot szerveztek s útnak indultak. Udinében azonban nagy 'veszedelem 'érte őket: a hattagú kis csapat útleveleit egy táskában magával hordta Székely Antal s egy tolvaj ellopta ezt a táskát. Egy sor igazoló irás nélkül maradtak, jóformán pénzük sem volt, eltűnt minden vagyonuk. Regénybeillő módom jutottak mégis Palesztinába, holmi kis segélyekből s az „ígéret földjére44 egy fillér nélkül léptek. Az érettségizett D. Zoltán jobb hijján/ácsmesterségbe kezd s hamarosan ismert iparos llesz. A sors ismét játszani kezdett vele. Aiz arabok által rendezett zsidó- pogromba belekeveredtek s a keresztény D. Zoltán együtt szenved Székelyékkeil. D- levele szerint ebben a pogromban néhány ortodox- zsidó keze is benne volt, hogy az újonnan jöttékét nyugtalanítsa. Székelyéket csak a csoda mentette meg a biztos háláitól, erre Székely elmenekült Palesztinából New- YoTkba. D. Zoltán azonban ott maradt Palesztinában s rendes építkezési vállalatot nyitott. Néhány épülő zsinagóga építési munkálataira., is ő kapott megbízást. Sok magyart összegyűjtött s nagy magyar kolóniának volt vezetője, istápolója. Megkapja az angol állampolgárságot is. Azonban nagy honvágy fogja el s mivel édesanyja közben Budapestre költözött, visszajön' Pestre, hogy Magyarországon helyezkedjék el. Barátai marasztalták, ő azonban nem maradt. Otthagyta jó kézben virágzó vállalatát. Budapesten azonban nem tudott elhelyezkedni, a pálesztinai barátok nem hagyják abba a hívogató szót, ismét visszamegy Palesztinába. Mire azonban odaért, nagy csalódás fogadta D. Zoltánt: a magyar kolónia már nem volt a teljes számú, sokan vándorbotot fogtak. D. Zoltán megbízható munkásai is elmentek, legtöbben Kolumbiába. Kolumbiából egyre jöttek a hivó levelek, az odaszakadt barátok azt írták, hogy Kolumbiában gyöngy az élet, nagy vagyont lehet gyűjteni. D. Zoltán las- samkint magára maradt Palesztinában, végre is elhatározták a megmaradt magyarok, hogy összeszedik a maradék pénzt s elmennek Kolumbiába. Nagy öröm lett a kolóniában, vigalmukban táncraperdűltek az utolsó vacsora alkalmával s táviratoztak Kolumbiába, hogy a maradék magyar csoport odamegy. Pénzzé tettek mindent s hajóra ültek. Hosszú, fáradságos ut után érkeztek meg Délaimerikába. Kolumbiában, azon a részen, ahol megtelepedtek, léc- és zsindelykészitő, famegmunkáló vállalat még nem volt s mivel ők ehhez értettek legjobban, alapítottak egy ilyen vállalatot. Úttörők, akartak lenni ezen a téren s gőzfünész-vállalatot akartak szervezni. Levelezésbe bocsátkoztak egy német céggel, hogy az gépeket szállítson nekik. Maradók pénzüket összeadták erre. Közben döntögették az évszázados fákat, hogy a fűrésztelepnek elegendő nyersanyaga legyen. Kihirdették &z egész országban, hogy magyar munkásokat keresnek s igy nagyszámú magyar gyűlt össze a telepen. A fáim unkásházak száma egyre szaporodott. _L 8
