Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)

1934-03-25 / 71. (3402.) szám

1934 mArcfag 25, vasárnap. TmSGXjASAGte®HTRLSr» R japán isten és a oégrehajtó Irta: Neubauer Pál Vau úgy néha, hogy nem megy tovább, de mert tovább kell. hogy menjen, kusza és gro­teszk fordulatok mutatkoznak a gondolatok vérkeringésében és itt-ott olyan események játszódnak le, amelyek a végeutuli uj kezdhet jelzik. Ilyen eset fordult most élő Japánban, a felkelő nap és lemenő konjunktúra meglepe­tések kel teli országában, ahol monda szerint ugyan egy marék rizsből élnek a tömegeik és motorizált törpédótöltelékmek jelentkezik az első hívásra biztosított halál garanciája mellett ötezer ember, — szóval, ahol az emberi élet még egy torpedónál is sokkalta kisebb szere­pet játszik, — ugyanakkor azonban vehemens lendülettel százezer kioltott élet árán uj terüle- ket hódit meg az imperializmus, állítólag a nép számára. Ja.pán szerény, a nép harakirisen pri­mitív, a császár és a válás minden, és ezen kívül még csak talán a dötnping. Mindez nem tudta megakadályozni, hogy a válság hullámai e-1 ne bontsák az országot és még az isteneket is hajléktalan munkanélküliekké tegyék. Per­sze, előre kell bocsátani, hogy a. japán istenek amolyan magánvállalkozásból származó jelen­ségek és semmi közük az európai népek értel­mében vett Istenség fogalmáihoz. Vau többféle isten Japánban, és ezek úgyszólván magánkéz­ben vannak, okos emberek látják el őket és to­boroznak az egyiknek, vagy a másiknak hive- . két, akiket pontosan számon tartanak, mert lök fizetik a templomot és ők fedezik a szemé­llyé s kiadásokat. 1 így érthető csak egy hir, amely szerint pscihisciho isten templomát be kellett zárni, mert j. tulajdonos nem tudott adót fizetni. A hívők jgyszerüen bejelentették a csődöt és rnegkez- jődött a kényszeregyezségi eljárás. Való és Íny, hogy a gazdasági válság immár negye­ik esztendejében a templomban megjelent a egréhajtó és nem talált értékes tárgyat, írnél y fedezte volna az államnak és magáno­soknak Dschischo istennel támasztott jogos és eljitázbatatlan követelményeit. A templom bérlője haladékot kért, de ez sem használt: az isién nem akarta teljesíteni a szerződés ama ‘ pontját, hogy a negyedévi 'bért pontosan meg kell fizetni, mert különben más célra fordítják a templom épületét a tulajdonosok. Röviden: a japán isten emberi bérlője csőd előtt állt és ezen az sem segített, hogy a felettes hatósá­gokhoz fordult és rámutatott arra a lehetetlen ellentmondásra, miszerint a végrehajtó ugyan gén nagy uir a földön, de végre is Dschischo sten jóvoltából és ezt a tényállást nem lehet elforgatni, nem lehet a szerepeiket elcserélni. V felettes hatóságok ama elgondolásuknak ad- afc kifejezést, hogy ha Dschischo isten nem ad sem a bérlőn, sem magán segíteni, nem z a hatalom, amelynek az embereik hiszik és em érdemesíthető arra, hogy az állami — melynek csak az erős kezű hatalmak fonto- nk — szanálja. A szanálás sok pénzébe ke­rít volna az államnak, de a. kínai háború, mg Mandsukuo császárának koronázási ün- npségei még többe kerültek, és erre a kettőre <yam szükség volt, mint amilyen- Dschischóra. incs. Ezért tanácskozás után elejtették. Egy államilag elejtett, isten rossz bőrben ’an. A végrehajtó megjelenít a templomban és -eleget akart tenni kötelességének, de — mint már mondtam — nem talált megfelelő érték­tárgyakat. Nyilván csalárd bukásról volt szó, az adós mindent elrejtett, hogy megmentse, ami megmenthető, és az istennél egyéb nem maradt. Dsehischot az ügy nem izgatta. Embe­rekkel, akik csalárd módon elhagyják, mert nem tud fizetni, nem tárgyal, mondta az a ma- 6oly, amély a végrehajtót vérig sértette. Tiszta sor, az isten kineveti és mondja: „Kiváncsi va- igyok, kedves barátom, hogy ezek után mit fogsz tenni? Eddig imádkoztak hozzám, most elárvereznek, csak azért, mert egy kis válság van és beütött a nagy krach? Nos, ez nem tar­ló zik rám, én az örökkévalóság fájából va­gyok faragva, tedd azt. amit jónak látsz!" j A végrehajtó látta, hogy csúnyán becsapták js kitoltak az államkasszával. Ezt nem tűnhet- je, mert családjának a sorsa függött attól, iogy elintézi-e ezt a kényes ügyet, hiszen az |la.m nem törődik vele, hogyan intézi él, ha­lj m azzal, hozza-e a pénzt, vagy sem. A vég- óhajtó elgondolkozott, amikor Dschischo mo- elyábói azt a következtetést kellett levonnia, ügy az isten felkészült a küzdelemre és hogy Őt igazi japán belátással és ésszel teszi. Avég- íjhajtó éppen az nap olvasta, hogy Sir Hube-rt Murray, Pápua kormányzója nyilatkozott a de­rék emberevőkről és azt mesélte a londoni kö- zönsé-gnék, hogy az embere vök igen pompás emberek, akik nem ismerik az állami hivatalo­kat és a végrehajtót, a rendőrséget és a bü­rokráciát, nincs szükségük rendőrségre és ka­tonaságra, mert békésen élnek és szeretik egymást. Az emberevők, mondotta Murray, nem falják fel és nem ütik agyon egymást, nem játszanak japán-kinai háborút. Persze, tet­te hozzá az okos angol, a civilizáció még nem jutott él hozzájuk és ezért paradicsom az em­berevők földje. Erre gondolt a végrehajtó, ami­kor szembenézett Dschischo isten torz és öl­döklőén gúnyos mosolyával és ékkor hihetet­len nagyszerű ötlete támadt, amely volt olyan rendkívüli, mint maga a mosoly, vagy a-z a tény, hogy a templomba kellett mennie, hogy végrehajtson egy istent. Lehet, hogy a japán végrehajtó agyán ismeretlen intuácáó villáma cikkázott át, oly primitív valami, mint Colum- bus tojása, tehát egy zseniális és ezért meg­győző koncepció: meggyülölte az embereket, akiknek a* szolgálatában állott és megsajnálta az elhagyott istent, akit szánalmassá tett az emberi gyarlóság. Elment egy fuvaroshoz, tár- szekérrel tért vissza a templom elé és minden t-eketória nélkül elvitette Dschischo istent, a templom egyetlen értéktárgyát a-------zálog­há zba. A zálogház felismerte, hogy jü üzletet köthet vele és a szokottnál nagyobb köl-csőnt adott rá. A végrehajtó élvitte a pénzt és a zá- Jogcédulát a hivatalába, mint aki annak rendje és módja szerint eleget tett kötelességének. Dschischo isten pedig jól érzi magát a zá­logházban, mert most már biztos, hogy kivált­ják és hogy temploma ragyogni fog újra. mint a felkelő nap. hiszen egy közönséges végre­hajtón keresztül bebizonyította, hogy pénzt ér akkor is, ha minden értéktárgytól megfosztot­ták, magára hagyták: bebizonyította, hogy, mint isten, akkor is pénzt ér, ha ő a-z adós és lüí! A rend kényelmet jelent. A nálunk vá­sárolt irodaberende­zéssel mindkettőt eléri l’rahsll, Vodlékova 82 U Novákú. Tel. 288-18 már senkije és semmije sincs, ö volt eddig az egyetlen, aki helyesen oldotta meg a válságot, amely nagyon hasonlít ehhez a históriához. Persze, az is igaz, hogy ez csak egy japán is­tennek juthat az eszébe. Az ember olyan gyar­ló, hogy istenné tesz meg valami értéket és aztán kijelenti, hogy elértéktelenedett, A vég­rehajtó ötlete egyenesen szenzációsan követen­dő példa: mindenki meg van elégedve, az ál­lam, a hitelezők, az adósok és az isten maga., mert amire a zálogház ad, arra az emberek is adnak. Már mint hitelt, A hitel pedig minden földi és anyagi élet első é6 utolsó krédója. Azért, és addig hisznek benned, amíg hiteled van. Erre tanít Dschischo esete a végrehajtó­val a felkelő nap országában, 1984-ben, válság, hitetlenség és hitelnélküliség koráiban. ..Segíts magadon és akkor az ember is megsegít", mondja. Dschischo. ö pedig tudja ... A politikai ellenfél és az ellenséges tábornok elő­segítette Kossuth Lajos meneküléséi magyar földről Érdekes uj adatok a magyar szabadságharc összeomlásának nap­jairól • Báró Majthényi László egykori honfi főispán feljegyzései Léva, március 24. (A P. M. H. munkatársától.) A Majthényiak leveles ládájából való régi Írá­sok 'között lapozgatok. Régesrégi politikai fel­jegyzések báró Majthényi László egykori honfi főispán emlékezései. Bizony nehezen betűzhető, öreges Írások, remegő kézzel papirra vetett őszinte vallomásai egy sírjába készülő'agg poli­tikusnak, a korabeli politikusokról, országiakról és honfiakról. Az ©gyík oldalnál kiülő nősebben dobban meg szivem. A felírás ugyanis ezt mondja: „Kossuth f 1894 Március 21.“ A turini remete negyven óv előtt hunyta le örök álomra a szemét és borította mély gyászba a magyar népet. Mint gyermek még én de részes-e voltam annak a nagy gyásznak, amely a Kossuth-fcultusz tető­fokán igazán megrendítette a magyar népet... Emésztési nehézségek, gyomor­fájás, gyomorégés, csalánkiütés, rosz- szullét, fejfájás, idegizgalmak, álmat­lanság esetén a természetes „Ferenc József* keserüviz megszünteti az emésztési zavarokat, fertőtleníti a gyomrot és a beleket, a vérkeringést helyes útra tereli és felfrissíti a szel­lemet. Az egyetemi klinikákon vég­zett kísérletek bizonyítják, hogy alko­holisták a Ferenc József viz hasz­nálata folytán étvágyukat majdnem teljesen visszanyerik. De aki az előttem levő sorokat rótta a papi­rosra negyven év előtt, Kossuth Lajos halálá­nak napján: az a férfiú nem volt híve Kossuth Lajosnak, sem pedig a kossuthi politikának ... Milyennek látta a politikai ellenfél Kossuth Lajost? Ezt elárulják a következő sorok, amelyeket a visszaemlékezésből ide rovok:-— Érzelmeimnek hallgatást parancsólok. Tel­hető objectivitással feljegyzem a-mit gondolok és azon keveset, amit tudok. — Ha jól emlékszem 1838-ban — lehet 37- ben — ... híre ment, hogy Kossuth- ki éppen akkor szabadult ki a börtönből, a Pesti gyűlés­ben, — mint most nevezik nagyszabású beszédet fog tartani. Elmentünk több iskola társammal. Beszélt; az előadás a szónoklat formai remeke. Tartalma- phrasis... A hallgatóság zajosan megéljenezte. Én 17 éves gyermek, hideg ma­radtam ... Mint ki sejtettem, hogy ezen ékes­szólás egykor lángba borítja kedves hazán­kat ... Ezt kivéve soha Kossuthot beszólni nem hallottam, egymást nem ismertük. Ezután Kossuth követté választásáról emlé­kezik, majd így folytatja Majthényi László báró: — Az események, melyek februárban 1848. Párisiben, Márciusban Bécsben végbe mentek, is­meretesek. Kossuth merész iniciativája magával ragadta az egész országgyűlést; Deák háttérbe szorult, Kossuth tényleg már akkor dictator volt. — Jó hazafi volt-e Kossuth? — Kérdezi itt előttem az írás, melyet egykor a Deákpárti poli­tikus intézte önön leikéhez és arra igy felelt: — Kétségkívül egyike a legjobbaknak! Majd azt kérdezi: — Államférfi volt-e? És erre nem-mcl válaszol magának! — ... A detronizáció megtörtént. A muszka interveniált Magyarország ellen mellette senki, ugyanaz ismétlődött résziben az 1859-iki háború után. 49-ben Palmerstonban bízott, ki Magyar- ország küldötteit elfogadni nem akarta, a villa- francéi fegyvernyugváe pedig megmutatta, hogy Napóleonnál hiába várt segélyt, pedig ott volt XIV. Lajos és Rákóczy Ferenc története ... De hagyjuk azokat a sorokat, amelyek a kos- sutlhi politika bírálatát tartalmazzák, térjünk át azokra a részekre, amelyek arról szólnak, hogy milyen véletlenségnek köszönheti Kossuth, hogy nem került a „breeciai hiéna", Haynau keze­ire... „Kossuth Lajos élete a kezemben volt..." — Kossuth Lajos élete a kezemben volt, — írja báró Majthényi László. — 1849-ben polgári biztos voltam egy Schldcik- hadtestnél. — Egy napon inasom jelentette, hogy egy fia­tal ember vélem szólani kíván. — Jöjön be. — Belépett egy fiatal 26—28 éves csinos kül­sejű 'és öltözetű ember s ezeket mondotta: — Ha Kossuthot elakarják fogatni, akkor ül­tessenek lóra egy század könnyű lovast s küld­jék ... (a fáin nevére nem emlékszem). Kossuth az éjét ott tölti; ha 4—5 óraikor elindulnak a lo­vasok, éjszaka ott lesznek s elfoghatják Kos­suthot; a lakosoktól nincs mit tartamok, mert oláhok, sőt ha kell, a katonáknak fognak se­gédkezni. — Néhány másodperc alatt elhatározásra kel­lett jutnom; ha nem teszek semmit, el megy máshoz és nem tudom mi történhetik; de ismer­tem Schlick lovaglás jellemét, tehát azt felel­tem, hogy ennek jelentést teszek. — El mentem azonnal hozzá, s neki a dolgot előadtam. Néhány másodpercnyi gondolkodás után ,Mit tenne ön? — Én, Kegyelmes uram? Semmit, ön katona, feladata az volt, hogy a fegyveres felkelést fegyverrel leverje, a hábo­rúnak vége van, a többi a bíróságok, a ható­ságok dolga." — Önnek igaza van, — mondá, vállamra tévé kezét és ismét gondolkozott. — A fiatalember a lakásomon várja a választ, mit mondjak neki? — Mondja neki, hogy az ön katonái nagyon fáradtak s 6—7 órai távolságra őket nem lova- goltathatja. (8—10 nap óta lovon sem ültek.) — Elmondtam a választ a fiatal embernek. Könnyek csordultak ki a szeméből. — Ha nem i nőise rét a kérdésem, mondja meg nékem lépésének okát. szóllottam én. — Az indok — felelte sírva, — az, hogy Kos­suth az atyámat, ki oláh pópa volt, ártatlanul felakasztana. — Ön 'talán téved, — jegyzem meg én, — mert Kossuthot senki sem tartotta vérszomjas em­bernek. — De a Kossuth által alakított vérbiróság akasztatta fel atyámat. — Hallotta Ön a hadtestparancsnok válaszát. Isten Önnel! {És Kossuth Lajos megmenekült!} I Majthényi azután többek között Arad várának I átadását vetette papirra. Ugyanis Arad, Komá­rom, Pétervárad csak a világosi fegyverletétel után kapitulált. — Schlick megszállta Arad városát, a várban még Damjanich parancsnokolt. — Schlick Harlinger kapitány által felszólítot­ta Damjanichot, adná meg magát; míg a várpa­rancsnoknál bejelentették, egy honvéd szurony szegezve állott a kapitány előtt; egyszercsak elkezdett nyögni; HarlingeT kérdezte tőle. mi baja van? — Uram, — felelte, — már negyedik napja, hogy nem kaptunk enni. — Damjanich azt felelte Harlingernek, hogy ő feladja a várat egy orosz trombitásnak, de nem egy osztrák seregnek. — Erről Schlick az oroszokat értesítette. — Egy délelőtt, midőn oroszokat várták, töb­ben voltunk Schlicknél; egy lepecsételt levelét hoztak neki, melyet ő felbontván, azonnal a zsebébe dugott. — Megérkezett egy orosz dsidás és huszár század, hogy a várat átvegyék. — Még ezek a várban jártak, behoztak Schlicknek egy levelet, ugyan azt melyet élőbb­ről felbontott, — elolvasván és azt mondta „már késő". — Nem sokára jelentkezett a két orosz század parancsnoka, kik átadták Schlicknek a vár kucsát s azzal eltávoztak. — Mi volt ebben a levélben? — Haynau azt parancsolta Schlicknek, hogy a várnak az orosz által való átvételét, szükség esetén erőszakkal akadályozza meg és ágyuk­kal lövessen rájuk. — Vájjon mi lett- volna, hogyha ez a^ parancs el nem késik? Midőn a muszka, tisztek karon­fogva .jártak fel-alá a fogoly honvédtisztek'kel, velők nyíltan fraternizáltak, sőt egy cukrász­dába bemennek, onnan az osztrák tiszteket egy­szerűen kikergették, — mondja a szemtanú. Maj­thényi báró. A történelem ezekből a feljegyzésekből veszi tudomásul, hogy Kossuth élete a fegyverletétel után csak egy hajszálon függött, amint mondani szokták s egyik politikai ellenfele és egy császá­ri tábornak lovagiasságának köszönhette hosszú életét. KOPERNICZKY KORNÉL. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom