Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-11 / 59. (3390.) szám
t>bscaiA\\g^arhirlai» 1934 március 11, vasárnap. FERKÓ ELMENT... Falusi történet Délután bejött Boris a két meztelen lábán, a szobámba. Megállt az ajtóban kövéren és barátsággal. — Nem tetszik átmenni Malacka-pusztára? — kérdezte. — Üzent a tekintetes asszony, hogy várja uzsonnára. — A tekintetes asszony? — kérdeztem, — Gyom bér né? — Az hát! Gyömbérné tekintetes asszony! — szólott Boris s csak állt az ajtóban. Nagy hideg fújt a meztelen lábára, csak csodáltam, bogv nem is érzi, nem is bánja! — Mivelhogy ma volt az esküvője Gyarmaton, a tiszti ügyésszel, — magyarázta, — oszt délután ott van az egész úri nép nála! — No jól van Boris, ha ott van az egész úri nép nála, no meg ha üzent is, hát megyek! — mondtam megadással. — Noha szivem kívánsága szerint inkább itt maradnék magával a házban úri nép híjával. Itt ülnék a könyvemmel a kemence mellett s közbe gondolnék magára. — Ne tessék tréfálni! — felelte drága jó Boris valahogy még kövérebben, ahogy jóle- sőn és hullámosán kidagasztotta a mellét s a két oldalát erre a pár baráti szóra, amit mondtam. — Csak tessék menni Malacka pusztára, — mondta, — cigány is lesz, a körorvos ur is ott lesz, a tiszteletes brieskáját is láttam, ahogy döcögött a Szamos partján a kis dűlő irányában. A sok veréb is eltűnt az udvarról! Ez is mind Malackára szállott uzsonnára! Szólok a kocsisnak, hogy fogjon, — fejezte be s kifordult a meztelen lábán. Még ültem a kemence mellett, a könyvemmel, a téli délutánban. Künn üresen fújt a szél a hósivatag fölött s rázta az ablakot. Messze a Szamos fölött, egy csapat varjú szállott. A fák ágai is zörögtek a kertben. A fák ágai fehércsipkésen, amint rájuk szállt a dér. Minden fehé<r volt, csillogott, szikrázott. Valami kristályos fénymáz lepte el a tájat, a hó és jég tündérségével. A törpe füzek a parton, szép sorjában egymás mellett, gyémánt- szilánkkal voltak behintve. Ezt mind láttam a kemence mellől, az ablakon át, messze! És valahol a mélyben, a legmesszibb egek alján, a nap fénylett felhők mögül valami halotti sárgán. De már jött a kocsi Paraj bácsival bundá- san a bakon s a bét kis szürkével fürgén a rúd mellett. No felszálltam, magam is, bundásan. — Mehetünk! — mondtam. S már indultunk is ebben a fehér világban, előbb a szűz havon a kertben, aztán már kívül a kerékvágásban, a kővé fagyott utón. — Csak lassan mehetünk! — szólott Paraj bácsi, mert a két szürke ide-oda csuszkáit a jégen s a rögön. — Holott szép világ van! — mondta és suhintott egy varjúnak, aki alacsonyan szállott és feketén szállott a nagy fehérségben! Közben a két szürke fújta a gőzt s az oldalukból, kétfeiől, egész ködfelhő szállott. A hátukból is dőlt a gőz, miint egy fehér fátyol. — Szép fehér világ van! — mondtam a bundámból. S csöndesen az ülésen, azokra a régi jó atyámiiaira gondoltam, akik hajdani telekben itt döcögtek ebben a szikrázó tájban. Itt döcögtek mint én. A nagyapám még boldog ember volt, gondoltam. Olykor átment Malacka pusztára s oda volt a csodálattól, mikor az ökröket látta. Ezt jelzem is, ezt az emlékemet Paraj bácsinak, aki még ismerte nagyapámat. — Nem is csodált az semmit, csak ökröket ezen a világon! Azontúl hallgatunk s csúszkálunk. A kerék nem is forog alattunk, inkább csak csúszik mint a szántalp. Nem is tudom miért nem szánon mentünk? Unom kérdeni s csak hallgatok. A téli táj, fagy és hó úgy bezár magába, mint egy templom, ahol hallgatni muszáj. Olyan csend van a fagyban s olyan dermedt fagy a csendben, hogy nem szabad zavarni. Olyan csend, hogy megsüketül az ember. S ez mind úgy sugárzik a hidegtől, ez a csend, ez a jégvirág és dér, mintha tüztőíl izzana. No itt vagyunk a ház előtt, a tornác alatt, egy egész magas felhővel, mintha ezen érkeztünk volna a téli egekből. Ezen a magas felhőn, ami száll a lovacskákból. De már jön elém Gyömbérné tekintetes asszony, lángvörös arccal, ahogy fel van hévül ve, no meg pokoli meleg is van a szobában, ahol egy vaskályha duruzsol a sarokban, miiint egy gép, amellett, hogy a buboskemence is be van gyújtva. Irta: Szomory Dezső —■ Reméltem, hogy jön, — mondja egyszerűen, — hogy tanúja lesz boldogságomnak! -• teszi hozzá választékosán s a dús barna haját simogatja kétfeiől a füle mellett. A füle mellett, ami ég. Aztán jön az ura, tisztiügyész, régi udvarló, konok szerelmes, aki évek óta várta ezt a dicsőséget, ezt a hitvesi dicsőséget szép magyar bajusszal. Melegen a kezemet szoritja, finom tisztiügyész, igazság szerint alispán lehetne. A sok vendég, teli szájjal az asztal körül, mind köszönt, int, számos- menti barátsággal, szeretettel, régi emlékezéssel is sógorságra, atyafiságra, jó apámra s főkép nagyapámra, aki az ökröket csodálta! Mind tudja, még a körorvos is, még a két cselédlány is, aki sürögforog, hogy hazajöttem vakációra s finom szerény híres ember vagyok Pesten. Leülök az asztalhoz egy csésze tejeskávé elé s a tekintetes asszonnyal mellettem, aki vágja a kalácsot. — A cigány már itt van, — mondja láng- vörösen, — de csak estére fog muzsikálni a vacsorához. — Igen? — kérdem, mint aki nagyon örül a cigánynak. — Sok herce-hurca volt ez az első urammal, amiig elváltunk! — folytatja régi bizalmassággal. — Sok herce-hurca! — mondom s érzem a forró lehelletét, igazi tekintetes asszony! az egész forró arcát az arcomba. Az egész testi kövérségét érzem az arcomba. De milyen zamatos kávé! S a kalács mazsolával! Ilyet sütött édesanyám boldog hajdanában. Boldog hajdanában ebben a szamosmenti tájban! — No igen, — mondja, — nem akart elválni! — No igen, hallottam, — mondom, — nem akart elválni. Gondolom a vagyon miatt nem akart elválni. Ez ma egy szegény ember Pesten. Egy szegény ember a kávéháziban. — Hát tehetek róla, ha olyan könnyelmű ember? Még Ferkét is nekem Ítélték! — Oh Ferkét, — mondom, — láttam az állomáson, mikor megérkeztem. Milyen szép nagy szál fiú ez, holott alig van tizenkétéves! Milyen helyes fiú! Mingyárt szaladt felém, ahogy meglátott. Milyen furcsa! Most jut eszembe! Egy szót nem szólt, mikor kérdeztem: „Hogy vagy pajtás?" egy szót nem szólt. Csak a mellemnek dőlt és sirt. Szive van ennek a fiúnak! — mondtam s nyeltem a kávéimat. — Az van neki! Szive! mint nekem! — No de mért sírt? Egy szót nem szólt, csak sírt! — Hát tudom én! Gyerek! Aztán, amiért az apja elment. Wédőfteszéd Hk §zerene§ejéték ügyében Irtai Neubauer Pál Spinoza szerint az emberi szenvedélyeken nem szabad megbotránkozni, nem szabad őket kigunyolni és nem szabad miattuk sírni, hanem meg kell érteni őket, hiszen szerinte pontoknál, vonalaknál és köröknél nem egyebek. Hozzátehetjük, hogy akinek erre módja van, az e meghatározás következtében az emberek szenvedélyeit ki is használhatja a maga előnyére, ha nem károsít meg ezzel szenvedélyes embert. Talán igy gondolkozott az a sorsjegyügynök is, akit elbocsátott egy bankház és aki a saját szakállára és a babonás emberek számlájára ott folytatta, ahol a banknál elhagyta: horoszkópot állított mestersége szolgálatába. Horoszkóp egyéni valami. A csillagvilág azért van, mondja az asztrológia, hogy egyes emberek földi életpályáját előre megmondja, uibaigazitásokat adjon, boldogulási rendszabályokkal szolgáljon és abban, ami a csillagokban meg van írva, megbízhatsz. Mondja az asztrológus és mondja az ügynök. Az asztrológus kiszámítja a horoszkópot, pontosan kimatematikázza azokat a számokat, amelyek összegét elosztod éveid számával, levonod becses nejed őnagy- sága korát a valóságnak megfelelően, hozzáadod gyerekeid éveinek számát, az egészet négyzetre emeled és megszerződ Pi-vel: az ilyen egyszerű és magától értetődő művelettel nyert szám a szerencse: ezt megjátszod az osztálysorsjátékban, ha addig élsz is! Ha csalatkoztál, nem a horoszkóp csalt, de az ügynök sem, hanem biztosra veheted, hogy valamit nem mondtál be pontosan, vagy feleséged őnagysága megint letagadott nehány évet és ezzel miég a csillagvilág sem tud megbirkózni, pedig csupa jóakarattal van irántad és csak azt lesi, hogy mikor ajándékozhat meg az óhajtott millióval. Ha már most valaki oly száraz és következetességében megtéveszthetett ember, mint az öreg Spinoza, akkor mindezt nem hiszi el. Ezért Spinozával sorsjegyügynökök nem igen álltak szóba, nemcsak azért, mert abban az időben nem volt osztálysorsjáték. Furcsább és megdöbbentőbb, hogy egy bank, amely horoszkópos alapon foglalkozott osztálysorsjáték számára megnyerendő részletfizetéses fókákkal, perelte egykori alkalmazottját, aki ugyanilyen alapon folytatta az üzletet és a maga részéről is horoszkópos jósokkal állt össze. Felperes azt állítja, hogy az elbocsátott alkalmazott alperes elcsente a módszert, azaz a horoszkóppal való fogását azoknak a Paliknak, akik felülnek, mert Spinozának igaza van: az emberi szenvedélyeket nem kell komolyan venni, és a legnagyobb szenvedély a nyerési vagy lévén, a . szerencse ügynöke saját jószántából és a | maga igazának megfelelően kikerekdtette a nagy bölcs igazságát. Tisztességtelen verseny, mondja erre a vádirat és a bank egy pillanatra sem gondol arra, hogy csak a módszerről van szó és hogy mint bank éveken át e módszer szolgálatába állította a most perrel megtámadott ügynököt. A horoszkóp nem tisztességtelen verseny és nem is szabadalmazott találmány. Az ügynököm és azokon múlik, akik megbíznak a csillagvilág szavában, annak ellenére, hogy nem az első kézből kapják a boldogító szózatot, hanem egy kissé leredukált értékben a horoszkóp ügynökétől. Ez az ő dolguk és ezért talán nem lehet bíróság elé állítani egy embert, aki ismeri az emberek csillagvilágos gyengéit. Az a mellékkörülmény pedig, hogy az ügynök a konkurrencia szolgálatába állította tudományát, mit sem változtat a dolgon: élni csak kell, ha mindjárt a csillagos égboltból is. Az ügynök olyan horoszkópos vátesszel dolgozott együtt, akinek vegyes'kereskedése volt és ez a derék polgár akkor nyújtotta át vevőinek a horoszkópot, ha korgó gyomorral ínyencségeket vásároltak nála. Ilyenkor jobban megy. Az ügyes ember a misztikumot mindig elkeveri egy jó darab kézzelfogható valósággal, mint a szardellát a vajjal, mert a szardella egymagában nem élvezhető, de vajjal pompásan csúszik. A nagyérdemű és korgógyoimru vásárlóközönség odahaza bőségesen inegvacsorázik, aztán kiteregeti a horoszkópot és azt mondja nagy nevetve; „Nézd csak, anyjuk, milyen dolgokkal szórakoztatják ma az embert." Mondja ezt addig, amíg a prospektusos horoszkópot nem tanulmányozta át teljesen és többször egymásután és a végén igy szól: „Nekem te ne beszélj, anyjuk, neked már megint fáj az a pár garas, pedig itt biztosan nyerünk, azt a vak is látja!" Tízszer is elvégzi a játszi könnyedségü számításokat, szoroz és oszt, gyököt von és négyzetre emel, veszekszik a feleségével az asszony kora miatt., de a végén odamegy a horoszkópos vegyeskereskedőhöz és megrendeli a részletfizetéses sorsjegyet. Lefizeti az első részletet, a manipulációs költségeket, a második és a harmadik részletet. A negyediket elfelejti és írást kap a banktól, hogy perelni fogják és kegyetlenül végrehajtják, ha nem fizet. Dehogy is nem fizet: fizet, fizet és fizet. Titokban, hogy az asszony ne tudja, mert az asszony nagyon haragudna. Nem is a pénz miatt, hanem azért, mert a férfi számításai úgyis mindig helytelenek. Ezt viszont csak az asszonyok tudják elszánt biztonsággal. Minden stimmel, minden úgy történik, ahogy a csillagokban meg volt Írva. Mit tehet a szegény ügynök arról, hogy mondom, -« — A komáromi katolikus akció a nagy böjti idő alatt k'uttuírestékot rendez. Az első műsoros estélyt e napokban tartotta meg a Legényegylet dísztermében a közönség igen nagy érdeklődése mellett. A nívós műsort a katolikus énekkar sikerült énekszáma vezette be, majd a főgimnázium hatodik és hetedik osztályának szavaló kórusa szerepelt egy nagyszerű hatásai költeménnyel. Kovács Mihály káplán mély gondolatokban gazdag előadást tartott ezután, utána a főgimnázium negyedik és ötödik osztályainak szavaló kórusa szerepelt ugyancsak maradandó hatást, keltve. A Tündérek tánca című jelenetben lelkes tapsokat arattak a bájos kis szereplők: Sípos Magda, Auxner Olga. Ackenman Vera, Csiba Ilonka, Finta Mariska, Bú- bor Dodóka, Horváth Ica. Hars anya Bős ke, Lovász Etelka, Meissner Hilda- és Sindler Idike. A minden izében jól sikerült kultu restet a, főginirázimr i énekkara két tökéletesen előadott, magasztos ti * májú énekszámmal fejezte be. — S amiért jött egy másik, — mondom, aki neki idegen. — Idegen? oh Istenem! S ez egy olyan mély sóhaj mellettem, hogy nem is értem, mit jelent. Egy olyan mély- sóhaj egy olyan arccal, ami még láng vörösebb! mint idáig volt. Egy olyan arccal, hogy rajta ég a lélek. Minden titkával a lélek. És min* den izzásával. — No de hol van Ferkó? — kérdem. —* Egy ilyen ünnepi napon! — Hol van Ferkó? — kérdi a tekintetes asszony az egyik cselédleányt, aki ép szalad oda hozzá s lehajlik a füléhez. Az égő füléhez a barna hajában. — No de nem igaz! — kiáltja, — hallott ilyet?! — fordul az urához. — Ferkó elment magába, megszökött! Lehet az?! — Nem lehetetlen! — feleli ez a kitűnő ember ügyészi szakértelemmel s siet a tornácra. — Az én bekecsemben ment el! — szól be a küszöbről büszkén, — az hiányzik a fogasról! Maga csak maradjon, ne féljen, megtalálom, nem lehet még messze! — Az apja után szökött! — mondom, — ép ezen a nápon! — Az apja után, ép ezen a napon! — ismétli a tekintetes asszony és felnevet kin- jában. Felállók, megyek az ablakhoz, a tornácon. Milyen gyönyörű fehér minden! hó, jég, dér, ez mind csillog a téli délutánban. A nap is fénylik, nagyon magasról, messziről, felhők közül mint havasokról. S hallom az udvarról a tisztiügyész hangját, ahogy szalajtja a béresgyerekeket az összes irányokba s maga is szalad a hóban, térdig a hóban, egyenest az országúinak. a csillagokban nem volt megírva, hogy a sorsjegy tulajdonosa nyerjen? Kétezernyolcszáz ilyen üzletet bonyolított le ez a leépített ügynök igen rövid idő alatt Mi mást bizonyit ez a csillagászati szám, mint azt, hogy az emberek ilyenek. Ilyenek, azaz olyanok, amilyeneknek az ügynök és a horoszkópos mágus ismeri őket. Már pedig ha leszeded a csillagos égboltot és lába elé rakod, az emberi természet akkor sem változik meg. Az asztrológia egymagában nem tudomány, amióta az asztronómia kiszorította. Ezért is társul vegyeskereskedéssel. A szerencsejáték sem jó egymagában. Ezért társul horoszkóppal és vegyeskereskedéssel. Hárman pedig az emberi szenvedélyekkel állnak össze és kész a kocsi. A millió olyan elsőrendű szükséglet, amelyről ugyan a nemzetgazdaságtan nem beszél, de amely eltagad- hatatlan. A milliót rendszerint csak sorsjátékkal éri el az ember. Az ügynök és az asztrológus tehát elsőrendű szükségletet elégít ki, amikor az emberi természet vegyeskereskedése alapján összeállnak, hogy elősegítsék a szerencsét azoknál, akik a saját szerencséjüknek az útjában állnak. Ezt nem lehet tisztességtelen versenynek nevezni akkor sem, ha az ügynök a horoszkópot egy másik bank szolgálatába állítja. Elhiszem, hogy Török szerencséje örök, de viszont ismerem a ve- gyeskereskedés végtelen determináló jellegét és fontosságát is és vagyok annyira Spinoza kive, hogy a szenvedélyekről szóló elméletét magamra is alkalmazzam. Nekem beszélhet a feleségem, úgyis tudom, hogy elvből ellenez és nem érti a osillagvüágot. Kérem védencem azonnali felmentését és felperes megterhelését az ügyvédi és bírósági költségekkel. * P. S. A bíróság elnapolta a pert és számos tanút idézett meg az ügyben. Azt hiszem, erre a perre tanúként meg kellene idézni mindazokat, akik hiába próbálkoztak meg az emberi természet megváltoztatásával. Viszont akkor ez a per oly hosszú lenne, mint az emberiség történelme és soha sem lenne vége. 6
