Prágai Magyar Hirlap, 1934. március (13. évfolyam, 50-75 / 3381-3406. szám)
1934-03-11 / 59. (3390.) szám
J 1911 március 11, vasárnap. 'PMGArMAG^Aft-KIRIiAP Klára penslo O-TátrafUred. Legkedveltebb családi pensio. Kitűnő konyha. Mérsékelt árak. Bővebb felvilágosítást ad: KLÁRA PENSIO, STARY SMOKOVEC. Nagy pórusok és „mitesszerek" ellen speciális szer az „ANTlP0R(JS‘‘-LOtÍOn “v«g Ara Ke 25 -, utánvét mellett Megrendelhető: Mme. ALEXANDRA D. JURSS kozmetikai intézetében, Bratislava Goethe utca 15. Telefon 56. Megszólalnak a „Madsimu Dsangara" az „elfeledettek árnyékai" Leó Frobenius afrikai őskori sziklarajzainak kiállítása a budapesti iparművészeti múzeumban -- A kiváló német tudós előadásai az afrikai ősi kultúráról és tiz afrikia expedíciójáról Budapest, március 10. (A P. M- H. munka- ánsától.) Érdekes, világszerte sokat emlege- ett vendége van Budapestnek: Les Froberiuis majma-frankfurti egyetemi tanár, titkos anácsos, a modern néprajz és müvelődéstör- éneti kutatás nagynevű búvára jött a magyar óvárosba, hogy megnyissa a maga nemében wratlan kiállítását. Tudományos munkásságát két előadásban is ismerteti, az egyikben Urika ősi kultúrájáról, a másikban utolsó ixpedioióiriak eredményeiről beszél. Frobenius, aki nemrég múlt 60 éves, világ- íirü etnográfus. Self made mán, akit tudó námyos hajdáma avatott ke rés kedőtan ónéból századunk egyik legérdekesebb tudósává. Minden magasabb iskola, egyetemi végzettrég nélkül, tisztán roppant érdeklődéssel falt ílvasmányai és szakadatlan múzeumi látogatásai utján lett tudóssá. Amikor még csak ébredezett benne a hajlam, megtalálta ideálját. Ez az ideál a legsötétebb világrész, Afrika volt, amelyen ugyan előtte is sokan jártak kutatók, néprajzi és művelődéstörténeti kincsei azonban Frobenius felléptéig egyáltalán nem voltak kiaknáava. Afrika lelke ösztönösen megérezte, hogy elődei nem pillantottak Afrika mélyére, csak a fölsriuen fúrtak, de a primitív népek lelki életének lényegét nein ismerték meg. Ezzel az ösztönös tudattal rendszeresen és módszeresen 'készült föl expedícióira. De köziben már tollat ragadott és kifejtette néprajzi szempontjait. A céhbeliek lesajnálták a „dállefcánst", ő azonban állta és viszonozta a pergőtüzet. Évekig állt. a harc s csak akkor fordult meg a kocka, amikor Frobenius végre, századunk ■ első éveiben első Ízben Afrika földjére léphetett. Az a tömérdek újdonság, amit magával hozott, csaknem egy csapásra elnémította a kritikát s most már komolyan kezdték venni a fiatal tudóst. Mondhatjuk, hogy Afrika lelkét nagy részben Frobenius kutató munkája tárta fel előttünk. Téves képzeteink voltak, úgy hittük, hogy a Szahara a történelmi időkben mindig kietlen sivatag volt, hogy az egyiptomiak csodálatos kultúrája ázsiai eTedetü, hogy Északafrikába csupán az arabok s az ázlám hozta a kultúrát és Szudán nagy birodalmai s kiterjedt városai az araboknak s az áriámnak alkotása voltak. Mert ugyan mit teremthetett volna kulturális tekintetben jelentősét az észak afrikai nagy sivatag, ez a „holt" föld, homoknak, szikláknak, köveknek határnélküH tengere? lg}7 gondolkodtunk Északafrikáról és hasonlóan hibás elképzelésünk volt a nagy, déli Négerafrikáról. Még egy emberöltővel ezelőtt is úgy élt képzeletünkben ez a hatalmas földrész, mint a tárnak vigasztalan földje, amely csak kalandoroknak és misszionárusoknak való, bennszülött őslakói pedig félállat barbárok, rabszolgafajta, amelynek durva érzéke csupán a fetisizmust tudta megteremteni és semmi mást. Ám a kutatók fáradhatatlan munkája mind inkább eloszlatta ezt a téves felfogást. Közöttük pedig Frobenius felbeesülhetétlen munkát végzett Afrika ősi kultúrájának feltárásával. Már abban a korszakban, amikor Európát jegesek borították, primitív kultúrák népesítették be Afrikát, amelyek körében ápolták a művészetet, amely Európáiból a jégkorszakban eltűnt. Éis Délafrika kis busmanjának keze még ma is ezt a rég eltűnt primitív művészetet gyakorolja, amely régi és nyers, mint Afrika lelke, de alkotásai külturtettek. Afrika sokat adhat még nekünk, hirdeti Frobenius. Évezredes műremekek A német tudós két évvel ezelőtt tért vissza tizedik afrikai expedíciójáról. Az elmúlt évtizedben csaknem azokat a sziblaképeket, barlangi festményeket és egyéb ősmüvészeti alkotásokat kutatta, amelyeket nemrég még az egész világ ma élő bennszülöttek kezemunkájának tartott. Frobenius azonban kimutatta, hogy az egész Afrikában szerteszórt sziklaképek láncszemei annak az ösemberi művészetnek, amelynek csodálatos alkotásait Franciaország és Spanyolország ősember lakta barlangjaiból ismerjük. Frobenius kimutatta, hogy ennek a nyugateurópai ő sírni vészeinek gyökerei Afrika földjében pihennek és eredetük az északafrikai sziklákhoz, a Szahara egykor népes térségeire, a líbiai s nu- biai puszta egykori őstelepeire, Délafrika barlangvilágába vezet vissza. Kimutatta, hogy az egyiptomi kultúra alapjai ebből a bar- langkulturából fejlődtek s nem előázsiai hatásra, amint eddig tanították. Kulturtett volt, amit Frobenius a sziklarajzok felkutatása, rendszerezése és megörökítése terén végzett. Afrika ege alatt szélsőséges a klíma, sok helyütt bő a csapadék, a sivó futóhomok évezredek óta rombol és pusztít. És ezek a sziklaképek évezredek óta vannak kitéve a szelek járásának, az esőnek, a nagy föl melegedésnek és hirtelen lehűlésnek. Az északafrikai puszta sziklafalain talált rajzok eredetét Frobenius Krisztus előtt 8000 évre teszi, tehát az emberi művészet eredete több, mint tiz ezredéves. Sok polyohrom festmény elfakult már, sokat kirágott az idő vasfoga. Frobenius a tizenkettedik órában érkezett, hogy megmentse a megmenthető! A kiállítás anyaga Frobenius afrikai expedíciói során a legfontosabbnak tartotta, hogy a sziklarajzokat minél több és egymástól minél messzebb eső tájon tanulmányozza és lemásolhassa, így teremtette meg a délafrikai sziklarajzok képtárát s ez a képtár került most kiállításra Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban március 9-ike és április 3-ika között. A nagyszabású, kultúrtörténeti értékkel bíró kiállítást a Szellemi Együttműködés Szövetségének •magyar egyesülete, Budapest székesfőváros népművelési bizottsága és a Magyar Keleti Társaság együttesen rendezi. Kétszázegy élethii másolaton és fénykép- felvételen mutatja be Frobenius az afrikai száfclabarlangok őskori kultúráját. Három évtized kutató munkájának lelkiismeretesen, tömérdek fáradsággal gyűjtött anyaga tárul itt fel a falakon. Frobenius és kísérői roppant gondossággal és áldozatkészséggel vállalkoztak a nehéz feladatra. Nem riadtak vissza attól sem, hogy egész sziklafalakat fessenek le természetes nagyságban. Ezért a képtárban óriási méretű másolatok is vannak. Itt van például a 221a.. kiállitási szám alatt szereplő óriási kép, ez a sriklaf est-meny nagy jávor — antilop, bakok, emberek menetét mutatja. A Basuti-föidöu, Npitri Khatse mellett van az eredetije egy sziklafalon- A másolat 11 méter hosszú és 234 méter magas. Megszólalnak az árnyékok Furcsa, bizarr alakok sorakoznak az ősvilági képtárban egymás mellé. Emberalakok és állatok, emberfejü állatok és állatfejü emberek. Megtudjuk ezekből, hogy volt idő, amikor a Szahara homoksivataga helyén vagyonos törzsek laktak, akik címeres szarvas- marhákat tenyésztettek s úgy dúskáltak a vízben, hogy az ősmüvészek úszó emberalakokat örökítettek meg — a mai homoksivatag szikláin. Ebben a képtárban sziklakarcok vannak és festmények. Az előbbiek nagyon régi, rendkívül fejlett és finom technikával dolgozó művészeten alapulnak, amelynek tárgya csaknem kizárólag egy-egy magános állat. Ezek a képek kizárólag kemény kőzetbe vannak vésve, bazaltba és dioritba. A festmények nagyon különböző stílusokat képviselnek, bizonyos tekintetben azonban egyazon láncnak szemei. A lánc két végén csaknem összehasonlíthatatlan ellentétek tárulnak elénk. Az egyik végén polyohrom módon ábrázolt állatok lépnek fel, a másik végén rajzolással dolgozó szilkuetl-müvószettel találkozunk, amely az ember ábrázolására szögletes ék-stílust talált s ez emlékeztet az ó-egyiptomi művészetre- Frobenius expedíciójának egyik legfőbb érdeme, hogy fölfedezte ezt a stílust, s ezzel lényegesen kitágította az archaikus művészettörténetre vonatkozó ismereteinket. A kőkorszak régmúlt idejéből öt külön művészeti centrumot és stílust ásott ki Frobenius. A Szahara-Atlasz iskolát Északnyugat-Afri- kából, a Fezzan körüli középszaharai iskolát, a líbiai és nubiai iskolát, aztán két délafrikai stílust a rhodéziait s a mai. Délafrikai Unió területén virágzott iskolát. Az öt afrikai iskolának a két keleti és nyugati határához csatlakozik a palesztíuai s a délfrancia meg kelet- spanyol ősmüvészeti stílus. Ennek az öt afrikai, két európai meg ázsiai ősmüvészeti stílusnak művelődéstörténeti tanulságait tárja elénk Frobenius csodálatos kiállítása. 270.000 korona kártérítést követelt a korcsmái verekedésben megölt fiáért egy magyarsóki gazda A falusi „Rothschildok“ vetélkedésének utolsó felvonása A bíróság elutasította a keresetet Nyitra, március 10. (Saját munkatársunktól.) A délszlovenszkói Magyarsók községben az elmúlt év julius 18.-án véres verekedés zajlott le a falusi korcsmában, amelynek halálos áldozata is volt. A falu leggazdagabb legénye, Fiilöp Imre, agyonszurta ugyancsak vagyonos legény- társát, Szalai Lászlót. Fülöp Imre csendes természetű, de rendkívül hiú legény volt, akinek módfelett hizelgett, hogy legémytársai Rothschildnak hívták. A falu leggazdagabb legényét természetesen szegényebb sorsú barátok vették körül és Fülöp állandóan valóságos testőrséggel járkált a faluban. Szalad Lajos, a másik gazdag legény, megirigyelte Fülöp népszerűségét, ő is barátokat toborzott és lassan állandó ellenségeskedés fejlődött ki a két tábor között. Szalai Lajos, az izgága természetű legény — különösen ittas állapotban — gyakran belekötött a csendes természetű vetélytársba, ugratta, csúfolta, megfenyegette. Fülöp hosz- szu időn át némán tűrte Szalai legénykedését, a végzetes találkozáskor azonban kirobbant belőle a visszafojtott düh. Az említett napon, julius 18.-án a legények a korcsmában ddo- gáltak. Szalai egy darabig gúnyosan méregette vetélytársát, majd belekötött. Fülöp fejében is dolgozott már az alkohol és amikor Szalai nekiugrott és torkon ragadta, oly hevesen ütött vissza, hogy a legények jobbnak látták szétválasztani a verekedőket. Szalai azonban ismét rávetette magát Fülöpre és e pillanatban megcsillant Fülöp kezében a falusi fegyver; a bicska. — Ez egyszer én döföm beléd a kést! — kiáltotta és ellenfele fejébe szúrt teljes erővel. A kés pengéje Szalai agyát is megsértette és a legény percek alatt kiszenvedett. Fülöpöt letartóztatták, egy hónappal később szabadon engedték, de a bűnvádi eljárás tovább folyt ellene. A bírósági tárgyaláson hat havi fogházbüntetésre Ítélték. Felebbezés folytán a pozsonyi felső bíróság feltételesre változtatta ezt az Ítéletet. A meggyilkolt Szalai László apja pert indított Fülöp ellen, igényelte az orvosi, temetési és ügyvédi költségek megtérítését, de ezen felül 270.000 korona kártérítést követel fia elvesztéséért, mert állítása szerint ennyibe került fiának neveltetése és taníttatása. Fülöp készséggel kifizette a tényleges költségeket, de a kártérítés fizetését megtagadta. A nyitrai kerületi bíróság most hozott Ítéletet az érdekes perben és a keresetet, mint alaptalant, elutasította. A bíróság döntésében megállapította, hogy a neveltetési és tanittatási költségek nem képezhetik kártérítési igény alapját. BRISTOL.... BRISTOL.... BRISTOL Szálloda Budapest Dunapart és szolgálta árban és szolgáltatásban vezet! Szoba téliét ellátással személyenként napi 12 pengőért 7
