Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-04 / 29. (3360.) szám
19S4 lebrnár 4, vasárnap.__________________ ____________ ________________________, 17 ■M MBHMlWfni-%^ A'^.^.,<^^iaAuJüMMMiiá;fc^gaBg^BM———————^—a—CBHWma»q^cra« ASS16HU6H TÁP, 14 AMERIKA NŐI ÍRÓI Van-e egytaltalá'bajn „női irodalom44 Amerikában. Amerikáiban a nőt, csak úgy, mint a férfit a business izgatja. Ha business az Írás, akkor az amerikai nőt, aki kenyérkeresetre szorul, éppúgy ott fogjuk találni az irodalom területén, mint a férfit. így is van. Amerika szépirodalmi* szükségleteit elsősorban a rengeteg gazdagon kiállított magazin elégíti ki, nem a könyv. A magazinokba pedig folyton kell cikk, novella, vers meg kis regény. Ezek között nem egy irodalmi színvonalon áll — mint az American Caravan. Munkatársai között aránytalanul sok a nő. Ha az amerikai nőnek könnyen pergő nyelve van (s rendszerint van is, hiszen olyan kevés gátlás, akadály és tekintet kényszere zavarja), akkor nyert ügye van a magazinoknál, csak szépen le kell irn,ia mindazt, amit pergő nyelvvel elmondana. A mozi gi-ocsromantikája nevelte fel ezeket a lányokat, akik nem is váilmak hűtlenné nevelőanyjukhoz. Hogy ez nem irodalom? Az átlag amerikai polgárnak elég, az Írónők szépen megélnek 'belőle s ez viszont nekik is elég. Nem jobbak, nem rosszabbak ezek az európai kolportázs női szállítóinál: ez a műfaj bámulatosan nemzetközi. Átlag könnyed stílus, argpi-val kevert nyelv, fantáziahiány s önmaguk, valamint hősnőik feletti kiadós meghatódás árad müveikből. Van persze az amerikai női irók közt ipari érték is. Csak persze, kevés. Ha meggondoljuk, hogy ennek az óriás földrésznek milyen kevés számbavehető férfiirója van, a Nobel- dijas Sinclair Lewis-t is beleszámítva, ezen nem kell csodálkoznunk. írók, írónők közül ráadásul. le kellene számítanunk a külföldi eredetüeket, akik minden idegszálukkal még az óhazában gyökereznek. Ilyen például Martba Ostenso. Skandináv származása oly szembeszökően tűnik ki Írásaiból, hogy merő véletlennek érezzük ame- rikaiságát. Legjobb könyve, a Vadludak kiáltása még a címéül választott jelképben sem bir megszabadulni a hazai légkörtől. így hát mondhatjuk Martba 0sten9o-ról, hogy legtöbbet ér amerikai írónők között — mert hangjának mélységében, szenvedélyekkel átfűtött hidegségében a Lagerlőif-ök és Undset-ek földjéről való. Mifelénk kévéssé ismerik Mary Bordent, Peaxl Buck-öt Willa Caeher-t. Jó irók ezek, szerencsés középuton modernség és régi stílus, uj problémák és elavult megoldások között Talán nem tipikusan amerikaiak, mert, a régi jó vagy rossz recept szerint az embert látják meg a viszonyok közt, nem azt, ami tipikus, hanem ami emberi benne. Túlságosan kiegyensúlyozottak, vagy túlságosan amerikaiak is ahhoz, hogy az amerikanizmusban meglássák azt, ami számunkra specifikus, ami bennünket, európaiakat különösen érdekel bennük. Ismét más oldalra tartozik Edma Ferber. Ez a sokoldalú tehetség nagyon jól iparkodott. Megtartotta a magazin-irodalom iskolájának könnyed, szinte röpke stílusát, tempója nem úgy rohan, mint nem egy asztmatikus kollégája, akinek muszáj rohanni a rohanó tempó mai divatjában, hanem mint akinek a mozgás öröm. De mindig van mondanivalója, mindig mély, sokszor szimbolikus súlyú gondolatokat lansziroz játszva a világba. Lansziroz, igen, erre nincs megfelelő magyar szó; nem röpíti világgá gondolatait, nem is hagyja unottan maga mögött, hanem mintegy próbaképp a szalonok tásalgásának könnyed tónusán egy pillanatra elénk vetíti. Mindig, mintha nem felkiáltójelet, hanem kérdőjelet éreznénk mondanivalója végén. Ilyen az Európában is ismert „Vacsora nyolckor44 című darab. A modern ,-minisztérium44 nem egyes alakokban, — hanem helyzetekben, csoportok sorsában látja meg a szimbólum- szerűséget: de este pont nyolckor az úri társaság heroikus groteszkséggel veszi ajkára a kötelező mosolyt, hogy megjelenjék a Vacsorán. Ez — volt Amerika. De Amerika ma is van. És a mai Amerika is megköveteli a maga krónikásait Akadnak bőven. Hogy az európai közönség rájött az amerikai couleur locale izére, az amerikai közönség nem minden enyhe sznobizmus nélkül — maga is elkezdett önmaga iránt érdeklődni, A Babbit-et Babbitek sora követte az amerikai irodalomban, amilyen hossz mutatkozott Európában egy időben háborús élmény irodalom iránt, ugyanolyan kereslet van mindmáig Amerikában a yankeenizimus leírásában. Külföldi nyelvekre, sajnos magyarra is, főleg csak ezt fordítják. Megeimlitlhetjüik UrsuLa Parrot, Mazo de la Roche, Fanie Hurst könyveit. Egyedüli erényük, hogy egy-egy viszonylatban bizonyos tipikusan yankee vonást is megjelenítenek a sablonos meseváz keretén ‘beiül. Ilyen Amerikának hihetetlenül gyors, legnagyobb és legrosszabb hirü népszerűségre jutott írónője: Anita Loos, akinek „Szőkék előnyben44 cim'i könyvét mindenki ismeri. Mindenki ismeri és mindenki félreismeri. Olyan jól sikerült a szatíra, hogy nem látják meg, milyen ragyogó szatíra ez a könyv, ami annál meglepőbb, mert szatírát, női toliból vajmi keveset kapott még az irodalom. Svejk, a katona, talán egyetlen ellenpárja Anita Loos hősnőjének. Harsogó, egészséges kacagással neveti ki hősnőjét az Írónő — és ezer szemforgató erkölcsegyesületnél sikeresebben állítja pellengére a női „macska44 típust és leleplezi minden groteszkségéh Anita Loos hősnője, amint megilletődve áll a történelmi nevezetességű Vendem e-iéren — mert ott van a „nagy44 Goty illatszeres 'boltja — haihatatA háború előtti idők bőségének szimbóluma a havanaszivar volt és még azok között is első helyein: az Upmann. Társadalmi színmüvekben a gazdag szereplők Upimann-szivarral kinálgatták egymást, vicclapokban a bör- ziánert Upmannal szájukban ábrázolták. A finom és drága dohánylevelek itt termettek Kuba szigetén és a Brémából ideszármazott Upmann-család három nemzedéken át ezen gazdagodott meg. Hermann von Upmann, a nagy szivargyár utolsó ura, régi és igen jó kulbai családból való leányt vett feleségül, akit előbb néhány hónapra Brémába küldött a famíliájához, hogy a német nyelvet elsajátítsa. Házasságuk első éveiben sokat utaztak külföldön és a sokszorös milliomosok kellemes és gondtalan életét, élhette az asszony addig, amíg Upmann a spanyol uralom alól való felszabadulás utáni óriási méretű üzleti fellendülés idején a régi kereteken túlmenően keresett elhelyezkedést és egy bankvállalatot alapított, amely felemésztette vagyonának nagy részét.Míkormeg- halt és özvegyét egy kisfiúval egyedül hagyta, a régi hires gyár már idegen részvénytársaság kezében volt. Az asszonynak nem maradt egyebe, mint a havanai elegáns villanegyedben, Vedadoban fekvő palotája és körülbelül huszonöt kilométerrel a város szélétől, egy tüneményesen szép villája, egy elég szerény havi járadékkal a maga családjának vagyonából. Kevés érdekesebb és vonzóbb nővel találkoztam életemben Maria Dolores von Up- mannál, aki a spanyoleredetü kubai típus kiilöuös báját egyesíti az európai női műveltségével, modorával, olvasottságával, csak úgy árad az erős egyéniség fluiduma ebből a fe- hérhaju, pompás termetű, klasszikusan rajzolt arcú asszonyból, aki Kuba utolsó éveinek politikai és diplomáciai életében a lehető legnagyobb szerepet játszotta; szalonjában minden külföldi követ megfordul, véleményét kikéri mindenki, tudását és okosságát általánosan bámulják. Azt mondják, hogy a zsarnok és gyilkos Machado-uralom jobban félt ennek a hihetetlenül okos és csendes modorú asszonynak egyetlen kritizáló megjegyzésétől, mint az ellenzék bombáitól vagy revolverián jelenet, felülmúlhatatlan. Hány asszonygyülölő ostorozta már ezt a pénzsóvár, üresfejü és szive helyén egy puderospamacsot viselő nősténygörényt — s mind olyan volt, mintha ágyúval lövöldöztek volna verebekre. Anita Loos — talán mert nő, s talán mert gyűlölete épp azért mélyebb — az egyetlen, aki eltalálta a méretet és a hangot — és az egyetlen, aki talán mert író, nem a vak gyűlölet hangján, hanem az elnéző fölény mosolyával tér napirendre felette. S hogy volt merészsége első személyben tenni mindezt, az nála nem a szolidaritás tévesen alkalmazott jele, hanem stilusérzékémek finom humora, amely ellenállhatatlanul frissé teszi, mondhatnám kisfiússá. Nagy kérdés és a jövő dönti el mindig, hogy egy kor, egy nemzet irodalmából mi marad fenn. A könnyed szatírának a jelen sohse jósol jövőt, s mégis Lysistrata megmaradt, megmaradt Gargantua, Sancho Panza és Gulliver. Egyet azonban az amerikai Írónők bármelyikének javára lehet Írni, férfikollégáikkal szemben, hogy talán azért, mert úgy soli- se 'boldogulhattak volna, mint nők, de mindenesetre sohse tudják az unalomnak azokat a klasszikus magaslatait produkálni, mint amazok közül nem egy, például a különben tehetséges Dreiser. Az amerikai írónő lét- fenntartási kérdése, hogy ne legyen nehézkes ezt a kétes értékű luxust kénytelen átengedni tehetséges és kevésbbé tehetséges férfipályatársainak. W. L. Fehér márványpalotája körül a pázsiton tündérien világitó szinü lila és piros Bougain- vilea-bokrok emeletes pálmák között, a veranda szintén fehér márványoszlopok alatt akkora, mint egy táncterem; egyik falán életnagy- ságu fehér márvány Vénusz. Mór-mennyezetes és kapus biliárdszoba, szalonok temérdek virággal, az egyiknek falán egy Velasquez- kép. A zongorán Caruso fényképe meleg ajánlással Herrmann von Upmannak. Kis pamlagon egymás mellett ülünk ebéd előtt, beszélgetünk. M. Dolores (micsoda gyönyörű név!) éppen olyan, mintha Romney vagy Rea- burn festette volna, igy a félhomályban, ezüstszínű hajával, szivalaku kis arcával, rendszerint szelíd, néha szúróssá, élestekin- tetüvé váló fekete szemeivel, finom kis orrával és végtelenül bájos lányos mosolygásu szájával. A világ politikai képéről beszélgetünk.! Kuba múltjáról és jövő eshetőségeiről és 1 eközben folyton az jár a fejemben: hogyan élhet egy ilyen magunkfajta nő ebben a légkörben, ahol politikai gyilkosságok évek óta mindennaposak, ahol minden éjjel négy—‘hat bomba robban, puskalövések sort'izei dördülnek el fényes nappal most is és ahol az ő exponált személye nem élhet valami nagy biztonságban! Végül is szóváteszem mindezt. Felvonja a vállát és az arca idegessé, fájdalmassá válik; évekig nagyon szenvedett, mondja halkan és mikor a Grau-kormány uralomra került, fellélekzett. Az uj elnök jó barátja volt évek óia, szomszédságában lakott családjával. sokat volt ideát. Nagyon becsülte és szerette-’mindig. De akkor jött az ötszáz tiszt bezárkózása itt a szomszédságban, a Hotel Nációnalban, most október elején, a bombázás és ostrom napokon át. Halottak, halottak, a megmaradtak ma a börtönök kazamatáiban. Maria Dolorest ágynak döntötte az izgalom, rettenetes idegállapotban, állandó fejfájással hallgatta a szakadatlan mennydörgést és keservesen busult, amiért újabb harcok verik fel Havanát, holott ő már nyugalmat remélt. Általában nem látszik idegesnek, tele van tetterővel; mióta a jövedelme a kubai rétté-1 netes leromlás által egv tizedére csökkent minthogy nem akar megválni sem a. palotától, ■sem a villájától, amik férjéről rámaradtak, folyóiratot alapított, a „Graíos44 című legfinomabb papíron igen szépen nyomtatott képekkel és meglepően érdekes tartalommal megjelenő lapot, amit egy másik Írónővel együtt szerkeszt ma is! És a rossz viszonyok ellenére a vállalat beválik, szépen hoz pénzt, meg lehet belőle élni! Upmanmó éppen úgy ért a szerkesztéshez, mint a hirdetések megszervezéséhez, a nyomdatechnikához; bármelyik régi hivatásos újságíróval vagy kiadóhivatali főnökkel felvehetué a versenyt 1 A könyvtárban két üvegszekrény tele ezüst- kelyhekkel, érmekkel: huszonhároméves fia tenniszbajnok, ő nyerte azokat. „Most az övé kellene hogy legyen a hires szivargyár, ő lenne a negyedik nemzedéke az Upmann-esalád- nak a vállalat élén. Dehát ennek vége van, jobb nem is gondolnunk rá.44 Kis sóhaj, mosolygás, visszatérünk a világhelyzetihez. Másnap délután kivitt a villájába. Ehhez fog'hatóan álomszerűén gyönyörű helyet még sehol a világon nem láttam: az óriási parkot őserdőből hasították ki és megtartották régi jellegét, leszeliditett és hihetetlenül festői ■módon. Lankás pázsitok közepében régi vas- veretü kerekes kút, évszázados, Normafa- törzsü, erotikus fák, ágaikon a világ legpompásabb élősdijeivel, pazar orchideákkal, ismeretlen, ragyogószü felfutók bokrai alatt azúrkék páva sétál egy völgyben, terebélyes fákká szélesedett és magasodott bambuszbokrok között, ezüstös, sima törzsű, óriási. pálma- csoportok hűvös árnyékában egy tisztaviz'i kis patak, rajta graciózus ivü hidacskával. Kínai szobalány hozza a teát a verandára, elragadó tarka cserépedényekből isszuk. És beszélgetünk órákon át. kifogyhatatlan témabőséggel. Valami izzó, lobogó, tettvágytól dagadó nemzetszeretet árad Maria Dolores minden szavából. Szemközt a verandával, a pálmaligetes dombokon túl, felkel a telihold, olyan bűbájos az egész kép, olyan mennyibélien nyugodalmas és paradicsomian gyönyörű, hogy csak nehezen, sóhajtva tudunk elszakadni tőle. De az autó vár a ház előtt, — a város szélén, a búdon, barnaegyenruhás, vadképü, széles szomi- brerókalapos katonák fegyverek után kutatnak benne. Elhajtunk a Hotel Nációnál gránátóktól összelyukasztgatott falai alatt, befordulunk a nizzaiásan elegáns parti kocsiutról, ami alatt sötétzölden háborog az óceán és rajta túl már fel-felvillog a régi sziklavár, Mcrro Castle előtti világitóíorouy, sötét uccák közé, ahol félős ma a járás: minden éjjel bombák robbannak bennüuk, hol itt, hol ott... Mikor a szállodám előtt kiszállok az auíóból és búcsúzom, az az érzésem van, hogy sohasem látom többé Maria Dolores von Upimaunt, akivel úgy beszélgettem el három napon át, mintha régi, bizalmas barátnőm lett volna. Itt még a forradalmak közepe táján tartanak, sok vér fog még elfolyni Havana uccá.in, amíg békesség lesz ezen a megkínzott szigeten. És forradalmak nem szokták kímélni az ilyen erős és fellümő egyéniiségeket. Eggyel több élőlény van a világon, akit félteni fogok ezentúl a távolból. Receptek A ezép vékonyra felvágott borjukarajt, vatgy bécsié zeieet megmossuk, húsverővel kissé megvere- getjük, besózzuk. Megfelelő nagyságú lábosban zsírt melegítünk a besózott szeleteket abban jól megforgatjuk. Teszünk bele fél fej reszelt vöröshagymát. apróra vágott oitromhéjat. egy kis csöves erőspaprikái, késhegynyi törött-borsot, merítőkanál vizet és fedő alatt többször megforgatva pároljuk, amíg puha lesz. Ha a vizét elsülte, cit- ro miévé vei megsavanyitjuk és néhány kanál tejföllel hirtelen felforraljuk. TŰRÓSTÉSZTA FORMÁBAN, RÉTEGESEN 'fiszta tojással gyűrűnk két levél jó kemény és egészen vékonyra nyújtott tésztát. Vágjunk belőle néhány tenyérnyi széles darabot, hogy ezzel a forrná: ki bélelhessük. A többit vágjuk fel tenyérnyi kockára és hat-nyolc darabonkint főzzük ki sós- vizben. Ha kifőtt, tegyük hideg vizbe. utána szűrjük le jól. Ha ez kész van. a formát kenjük ki jól zsirral 06 rakjuk bele a hosszra vágóit tésztákat úgy, hogy az egész forma ki legyen bélelve és a tészta végei a forma két oldalán lelógjanak. Meghintjük forró zsirral, egy-két kanál tejföllel és megkezdjük a lerakást Először egy sor tészta, majd az elkészített túró. ismét egy sor tészta, forró zsirral meglocsolva és igy tovább, am.g elfogy. I Ekkor rátesszük a lelógó tetejét, megzsirozzuk és j szép pirosra sütjük. A túró tölteléket igy készítjük el: Megfelelő mennyiségű túrót szi.án áttörjük, két tojás sárgájával, tejföllel összekeverjük. Aki szereti, kaprot is tehet bele Látogatás Maria Dolores Upmartnál, o hires Havana - szivarok gyártójának özvegyénél Irta: Vészi Margit Havana (Kuba), január vége. merényleteitől...
