Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-04 / 29. (3360.) szám

19S4 lebrnár 4, vasárnap.__________________ ____________ ________________________, 17 ■M MBHMlWfni-%^ A'^.^.,<^^iaAuJüMMMiiá;fc^gaBg^BM———————^—a—CBHWma»q^cra« ASS16HU6H TÁP, 14 AMERIKA NŐI ÍRÓI Van-e egytaltalá'bajn „női irodalom44 Ame­rikában. Amerikáiban a nőt, csak úgy, mint a férfit a business izgatja. Ha business az Írás, akkor az amerikai nőt, aki kenyérkeresetre szorul, éppúgy ott fogjuk találni az irodalom területén, mint a férfit. így is van. Amerika szépirodalmi* szükségleteit elsősorban a ren­geteg gazdagon kiállított magazin elégíti ki, nem a könyv. A magazinokba pedig folyton kell cikk, novella, vers meg kis regény. Ezek között nem egy irodalmi színvonalon áll — mint az American Caravan. Munkatársai kö­zött aránytalanul sok a nő. Ha az amerikai nőnek könnyen pergő nyelve van (s rend­szerint van is, hiszen olyan kevés gátlás, akadály és tekintet kényszere zavarja), akkor nyert ügye van a magazinoknál, csak szépen le kell irn,ia mindazt, amit pergő nyelvvel elmondana. A mozi gi-ocsromantikája nevelte fel ezeket a lányokat, akik nem is váilmak hűtlenné nevelőanyjukhoz. Hogy ez nem irodalom? Az átlag amerikai polgárnak elég, az Írónők szépen megélnek 'belőle s ez viszont nekik is elég. Nem jobbak, nem rosszabbak ezek az európai kolportázs női szállítóinál: ez a műfaj bámulatosan nem­zetközi. Átlag könnyed stílus, argpi-val kevert nyelv, fantáziahiány s önmaguk, valamint hősnőik feletti kiadós meghatódás árad mü­veikből. Van persze az amerikai női irók közt ipari érték is. Csak persze, kevés. Ha meggondol­juk, hogy ennek az óriás földrésznek milyen kevés számbavehető férfiirója van, a Nobel- dijas Sinclair Lewis-t is beleszámítva, ezen nem kell csodálkoznunk. írók, írónők közül ráadásul. le kellene számítanunk a külföldi eredetüeket, akik minden idegszálukkal még az óhazában gyökereznek. Ilyen például Martba Ostenso. Skandináv származása oly szembeszökően tűnik ki Írá­saiból, hogy merő véletlennek érezzük ame- rikaiságát. Legjobb könyve, a Vadludak ki­áltása még a címéül választott jelképben sem bir megszabadulni a hazai légkörtől. így hát mondhatjuk Martba 0sten9o-ról, hogy legtöb­bet ér amerikai írónők között — mert hang­jának mélységében, szenvedélyekkel átfűtött hidegségében a Lagerlőif-ök és Undset-ek földjéről való. Mifelénk kévéssé ismerik Mary Bordent, Peaxl Buck-öt Willa Caeher-t. Jó irók ezek, szerencsés középuton modernség és régi stí­lus, uj problémák és elavult megoldások kö­zött Talán nem tipikusan amerikaiak, mert, a régi jó vagy rossz recept szerint az embert látják meg a viszonyok közt, nem azt, ami tipikus, hanem ami emberi benne. Túlságo­san kiegyensúlyozottak, vagy túlságosan ame­rikaiak is ahhoz, hogy az amerikanizmusban meglássák azt, ami számunkra specifikus, ami bennünket, európaiakat különösen érde­kel bennük. Ismét más oldalra tartozik Edma Ferber. Ez a sokoldalú tehetség nagyon jól iparko­dott. Megtartotta a magazin-irodalom iskolá­jának könnyed, szinte röpke stílusát, tempó­ja nem úgy rohan, mint nem egy asztmatikus kollégája, akinek muszáj rohanni a rohanó tempó mai divatjában, hanem mint akinek a mozgás öröm. De mindig van mondanivaló­ja, mindig mély, sokszor szimbolikus súlyú gondolatokat lansziroz játszva a világba. Lansziroz, igen, erre nincs megfelelő magyar szó; nem röpíti világgá gondolatait, nem is hagyja unottan maga mögött, hanem mintegy próbaképp a szalonok tásalgásának könnyed tónusán egy pillanatra elénk vetíti. Mindig, mintha nem felkiáltójelet, hanem kérdőjelet éreznénk mondanivalója végén. Ilyen az Európában is ismert „Vacsora nyolckor44 cí­mű darab. A modern ,-minisztérium44 nem egyes alakokban, — hanem helyzetekben, csoportok sorsában látja meg a szimbólum- szerűséget: de este pont nyolckor az úri tár­saság heroikus groteszkséggel veszi ajkára a kötelező mosolyt, hogy megjelenjék a Va­csorán. Ez — volt Amerika. De Amerika ma is van. És a mai Amerika is megköveteli a maga krónikásait Akadnak bőven. Hogy az európai közönség rájött az amerikai couleur locale izére, az amerikai közönség nem minden enyhe sznobizmus nélkül — maga is elkezdett önmaga iránt érdeklődni, A Babbit-et Babbi­tek sora követte az amerikai irodalomban, amilyen hossz mutatkozott Európában egy időben háborús élmény irodalom iránt, ugyan­olyan kereslet van mindmáig Amerikában a yankeenizimus leírásában. Külföldi nyelvek­re, sajnos magyarra is, főleg csak ezt fordít­ják. Megeimlitlhetjüik UrsuLa Parrot, Mazo de la Roche, Fanie Hurst könyveit. Egyedüli erényük, hogy egy-egy viszonylatban bizo­nyos tipikusan yankee vonást is megjeleníte­nek a sablonos meseváz keretén ‘beiül. Ilyen Amerikának hihetetlenül gyors, leg­nagyobb és legrosszabb hirü népszerűségre jutott írónője: Anita Loos, akinek „Szőkék előnyben44 cim'i könyvét mindenki ismeri. Mindenki ismeri és mindenki félreismeri. Olyan jól sikerült a szatíra, hogy nem látják meg, milyen ragyogó szatíra ez a könyv, ami annál meglepőbb, mert szatírát, női toliból vajmi keveset kapott még az irodalom. Svejk, a katona, talán egyetlen ellenpárja Anita Loos hősnőjének. Harsogó, egészséges kaca­gással neveti ki hősnőjét az Írónő — és ezer szemforgató erkölcsegyesületnél sikeresebben állítja pellengére a női „macska44 típust és leleplezi minden groteszkségéh Anita Loos hősnője, amint megilletődve áll a történelmi nevezetességű Vendem e-iéren — mert ott van a „nagy44 Goty illatszeres 'boltja — haihatat­A háború előtti idők bőségének szimbóluma a havanaszivar volt és még azok között is első helyein: az Upmann. Társadalmi színmüvek­ben a gazdag szereplők Upimann-szivarral kinálgatták egymást, vicclapokban a bör- ziánert Upmannal szájukban ábrázolták. A finom és drága dohánylevelek itt termettek Kuba szigetén és a Brémából ideszármazott Upmann-család három nemzedéken át ezen gazdagodott meg. Hermann von Upmann, a nagy szivargyár utolsó ura, régi és igen jó kulbai családból való leányt vett feleségül, akit előbb néhány hónapra Brémába küldött a famíliájához, hogy a német nyelvet elsajátítsa. Házasságuk első éveiben sokat utaztak külföldön és a sokszorös milliomosok kellemes és gondtalan életét, él­hette az asszony addig, amíg Upmann a spa­nyol uralom alól való felszabadulás utáni óriási méretű üzleti fellendülés idején a régi kereteken túlmenően keresett elhelyezkedést és egy bankvállalatot alapított, amely fel­emésztette vagyonának nagy részét.Míkormeg- halt és özvegyét egy kisfiúval egyedül hagyta, a régi hires gyár már idegen részvénytársa­ság kezében volt. Az asszonynak nem maradt egyebe, mint a havanai elegáns villanegyed­ben, Vedadoban fekvő palotája és körülbelül huszonöt kilométerrel a város szélétől, egy tüneményesen szép villája, egy elég szerény havi járadékkal a maga családjának va­gyonából. Kevés érdekesebb és vonzóbb nővel talál­koztam életemben Maria Dolores von Up- mannál, aki a spanyoleredetü kubai típus kiilöuös báját egyesíti az európai női művelt­ségével, modorával, olvasottságával, csak úgy árad az erős egyéniség fluiduma ebből a fe- hérhaju, pompás termetű, klasszikusan raj­zolt arcú asszonyból, aki Kuba utolsó évei­nek politikai és diplomáciai életében a lehető legnagyobb szerepet játszotta; szalonjában minden külföldi követ megfordul, véleményét kikéri mindenki, tudását és okosságát álta­lánosan bámulják. Azt mondják, hogy a zsar­nok és gyilkos Machado-uralom jobban félt ennek a hihetetlenül okos és csendes modorú asszonynak egyetlen kritizáló megjegyzésétől, mint az ellenzék bombáitól vagy revolver­ián jelenet, felülmúlhatatlan. Hány asszonygyülölő ostorozta már ezt a pénzsóvár, üresfejü és szive helyén egy puderospamacsot viselő nősténygörényt — s mind olyan volt, mintha ágyúval lövöldöztek volna verebekre. Anita Loos — talán mert nő, s talán mert gyűlölete épp azért mélyebb — az egyetlen, aki eltalálta a méretet és a han­got — és az egyetlen, aki talán mert író, nem a vak gyűlölet hangján, hanem az elnéző fö­lény mosolyával tér napirendre felette. S hogy volt merészsége első személyben tenni mindezt, az nála nem a szolidaritás tévesen alkalmazott jele, hanem stilusérzékémek fi­nom humora, amely ellenállhatatlanul frissé teszi, mondhatnám kisfiússá. Nagy kérdés és a jövő dönti el mindig, hogy egy kor, egy nemzet irodalmából mi marad fenn. A könnyed szatírának a jelen sohse jósol jövőt, s mégis Lysistrata megmaradt, meg­maradt Gargantua, Sancho Panza és Gulli­ver. Egyet azonban az amerikai Írónők bár­melyikének javára lehet Írni, férfikollégáik­kal szemben, hogy talán azért, mert úgy soli- se 'boldogulhattak volna, mint nők, de min­denesetre sohse tudják az unalomnak azokat a klasszikus magaslatait produkálni, mint amazok közül nem egy, például a különben tehetséges Dreiser. Az amerikai írónő lét- fenntartási kérdése, hogy ne legyen nehézkes ezt a kétes értékű luxust kénytelen átengedni tehetséges és kevésbbé tehetséges férfipálya­társainak. W. L. Fehér márványpalotája körül a pázsiton tündérien világitó szinü lila és piros Bougain- vilea-bokrok emeletes pálmák között, a veran­da szintén fehér márványoszlopok alatt akko­ra, mint egy táncterem; egyik falán életnagy- ságu fehér márvány Vénusz. Mór-mennyezetes és kapus biliárdszoba, szalonok temérdek virággal, az egyiknek falán egy Velasquez- kép. A zongorán Caruso fényképe meleg ajánlással Herrmann von Upmannak. Kis pamlagon egymás mellett ülünk ebéd előtt, beszélgetünk. M. Dolores (micsoda gyönyörű név!) éppen olyan, mintha Romney vagy Rea- burn festette volna, igy a félhomályban, ezüstszínű hajával, szivalaku kis arcával, rendszerint szelíd, néha szúróssá, élestekin- tetüvé váló fekete szemeivel, finom kis orrá­val és végtelenül bájos lányos mosolygásu szájával. A világ politikai képéről beszélgetünk.! Kuba múltjáról és jövő eshetőségeiről és 1 eközben folyton az jár a fejemben: hogyan élhet egy ilyen magunkfajta nő ebben a lég­körben, ahol politikai gyilkosságok évek óta mindennaposak, ahol minden éjjel négy—‘hat bomba robban, puskalövések sort'izei dördül­nek el fényes nappal most is és ahol az ő ex­ponált személye nem élhet valami nagy biz­tonságban! Végül is szóváteszem mindezt. Felvonja a vállát és az arca idegessé, fájdal­massá válik; évekig nagyon szenvedett, mond­ja halkan és mikor a Grau-kormány uralom­ra került, fellélekzett. Az uj elnök jó barátja volt évek óia, szomszédságában lakott család­jával. sokat volt ideát. Nagyon becsülte és szerette-’mindig. De akkor jött az ötszáz tiszt bezárkózása itt a szomszédságban, a Hotel Nációnalban, most október elején, a bombá­zás és ostrom napokon át. Halottak, halottak, a megmaradtak ma a börtönök kazamatáiban. Maria Dolorest ágynak döntötte az izgalom, rettenetes idegállapotban, állandó fejfájással hallgatta a szakadatlan mennydörgést és ke­servesen busult, amiért újabb harcok verik fel Havanát, holott ő már nyugalmat remélt. Általában nem látszik idegesnek, tele van tetterővel; mióta a jövedelme a kubai rétté-1 netes leromlás által egv tizedére csökkent minthogy nem akar megválni sem a. palotától, ■sem a villájától, amik férjéről rámaradtak, folyóiratot alapított, a „Graíos44 című legfino­mabb papíron igen szépen nyomtatott képek­kel és meglepően érdekes tartalommal meg­jelenő lapot, amit egy másik Írónővel együtt szerkeszt ma is! És a rossz viszonyok ellenére a vállalat beválik, szépen hoz pénzt, meg le­het belőle élni! Upmanmó éppen úgy ért a szerkesztéshez, mint a hirdetések megszerve­zéséhez, a nyomdatechnikához; bármelyik régi hivatásos újságíróval vagy kiadóhivatali főnökkel felvehetué a versenyt 1 A könyvtárban két üvegszekrény tele ezüst- kelyhekkel, érmekkel: huszonhároméves fia tenniszbajnok, ő nyerte azokat. „Most az övé kellene hogy legyen a hires szivargyár, ő len­ne a negyedik nemzedéke az Upmann-esalád- nak a vállalat élén. Dehát ennek vége van, jobb nem is gondolnunk rá.44 Kis sóhaj, mo­solygás, visszatérünk a világhelyzetihez. Másnap délután kivitt a villájába. Ehhez fog'hatóan álomszerűén gyönyörű helyet még sehol a világon nem láttam: az óriási parkot őserdőből hasították ki és megtartották régi jellegét, leszeliditett és hihetetlenül festői ■módon. Lankás pázsitok közepében régi vas- veretü kerekes kút, évszázados, Normafa- törzsü, erotikus fák, ágaikon a világ legpom­pásabb élősdijeivel, pazar orchideákkal, isme­retlen, ragyogószü felfutók bokrai alatt azúr­kék páva sétál egy völgyben, terebélyes fák­ká szélesedett és magasodott bambuszbokrok között, ezüstös, sima törzsű, óriási. pálma- csoportok hűvös árnyékában egy tisztaviz'i kis patak, rajta graciózus ivü hidacskával. Kínai szobalány hozza a teát a verandá­ra, elragadó tarka cserépedényekből isszuk. És beszélgetünk órákon át. kifogyhatatlan témabőséggel. Valami izzó, lobogó, tettvágytól dagadó nemzetszeretet árad Maria Dolores minden szavából. Szemközt a verandával, a pálmaligetes dom­bokon túl, felkel a telihold, olyan bűbájos az egész kép, olyan mennyibélien nyugodalmas és paradicsomian gyönyörű, hogy csak nehe­zen, sóhajtva tudunk elszakadni tőle. De az autó vár a ház előtt, — a város szélén, a bú­don, barnaegyenruhás, vadképü, széles szomi- brerókalapos katonák fegyverek után kutatnak benne. Elhajtunk a Hotel Nációnál gránátóktól összelyukasztgatott falai alatt, befordulunk a nizzaiásan elegáns parti kocsiutról, ami alatt sötétzölden háborog az óceán és rajta túl már fel-felvillog a régi sziklavár, Mcrro Castle előtti világitóíorouy, sötét uccák közé, ahol félős ma a járás: minden éjjel bombák rob­bannak bennüuk, hol itt, hol ott... Mikor a szállodám előtt kiszállok az auíóból és búcsúzom, az az érzésem van, hogy soha­sem látom többé Maria Dolores von Upimaunt, akivel úgy beszélgettem el három napon át, mintha régi, bizalmas barátnőm lett volna. Itt még a forradalmak közepe táján tartanak, sok vér fog még elfolyni Havana uccá.in, amíg békesség lesz ezen a megkínzott szigeten. És forradalmak nem szokták kímélni az ilyen erős és fellümő egyéniiségeket. Eggyel több élőlény van a világon, akit félteni fogok ezentúl a távolból. Receptek A ezép vékonyra felvágott borjukarajt, vatgy bé­csié zeieet megmossuk, húsverővel kissé megvere- getjük, besózzuk. Megfelelő nagyságú lábosban zsírt melegítünk a besózott szeleteket abban jól megforgatjuk. Teszünk bele fél fej reszelt vörös­hagymát. apróra vágott oitromhéjat. egy kis csö­ves erőspaprikái, késhegynyi törött-borsot, merítő­kanál vizet és fedő alatt többször megforgatva pároljuk, amíg puha lesz. Ha a vizét elsülte, cit- ro miévé vei megsavanyitjuk és néhány kanál tej­föllel hirtelen felforraljuk. TŰRÓSTÉSZTA FORMÁBAN, RÉTEGESEN 'fiszta tojással gyűrűnk két levél jó kemény és egészen vékonyra nyújtott tésztát. Vágjunk belőle néhány tenyérnyi széles darabot, hogy ezzel a for­rná: ki bélelhessük. A többit vágjuk fel tenyérnyi kockára és hat-nyolc darabonkint főzzük ki sós- vizben. Ha kifőtt, tegyük hideg vizbe. utána szűr­jük le jól. Ha ez kész van. a formát kenjük ki jól zsirral 06 rakjuk bele a hosszra vágóit tésztákat úgy, hogy az egész forma ki legyen bélelve és a tészta végei a forma két oldalán lelógjanak. Meg­hintjük forró zsirral, egy-két kanál tejföllel és megkezdjük a lerakást Először egy sor tészta, majd az elkészített túró. ismét egy sor tészta, for­ró zsirral meglocsolva és igy tovább, am.g elfogy. I Ekkor rátesszük a lelógó tetejét, megzsirozzuk és j szép pirosra sütjük. A túró tölteléket igy készít­jük el: Megfelelő mennyiségű túrót szi.án áttör­jük, két tojás sárgájával, tejföllel összekeverjük. Aki szereti, kaprot is tehet bele Látogatás Maria Dolores Upmartnál, o hires Havana - szivarok gyártójának özvegyénél Irta: Vészi Margit Havana (Kuba), január vége. merényleteitől...

Next

/
Oldalképek
Tartalom