Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-04 / 29. (3360.) szám
6 t>ra:gaiA\^o^ar-hirme» 1954 február 4, vasárnap* Irta: NEUBAUER PÁL Középeurópa háboruelötti mentalitásának tudható be az a sajátos jelenség, hogy a nagy metropolisokban élő irók és művészek nemcsak a művészetnek éltek, hanem a művészetből is éltek, — azaz élni akartak- bár ez nem sikerült teljetó mértékben soha és már ..a régi jó időkben11 oly rosszul ment soruk, hogy más hijján büszkék voltak kényszeredett bohéméletükre. A ma kultúrpolitikájával foglalkozó emberiség elfelejtette, hogy a bohéméletnek milyen központja volt München, Berlin, Becs és Budapest; elfelejtette mit jelentett az éhezéssel é^ nélkülözéssel egybekötött Murget-féle vidámság s hogy a Barbi- zoni iskola néhány ötletes tagja sokáig abból élt, hogy Párisban a halottnak hiresztelt ‘Manet képeit addig árusították potom áron, amig ki nem derült róla egy nap, hogy él. Körülbelül ez volt az akkori középeurópai művészi élet egyenlete ét egyben stigmája: a művészek csak úgy élhettek még, ha a halottak életét folytatták. A kultúrtörténet elfelejtett foglalkozni evvel' az érdekes jelenséggel, amely a világháború után néhány évig még erőszakosan tartotta magát, most azonban nemcsak hogy megszűnt, hanem az ellenkező végletbe csapott át: a művészeknek hatalmas életenergiát kell kifejteniük, hogy ne haljanak éhen: a színlelt halálból oly kevéssé tudnak megélni, mint a művészetből. Franciaországban és általában a nyugaton nem ismerték ezt a beállítottságot. Minden nyugati, de főleg francia művésznek és Írónak polgári foglalkozása volt és ma is van. Jellemző, hogy a mai francia irodalom egyik legmarkánsabb alakja. Paul Claudel Franciaország washingtoni követe. adó, ha könyve megjelent. Az olasz reneszánsz görög mintából táplálkozó csodálatos ideje, amikor pápák és Medicik halmozták el a művészt rendelésekkel és azon voltak, hogy a napi kenyérrel ne kelljen törődnie, nem tér vissza többé. A filozófiai, a tudományos, az irodalmi és a művészi kultúra uj feladat előtt áll, uj utón kell haladnia és ezt az utat a Jupiter-lámpa izzó világosságával árasztja el Münchhausen báró röviden tömör, de szárazságában kötetekkel felérő kis levele. Nem túlzás, ha azt álitjuk. hogy egy ilyen levél mutatja az Uj Kort, amelyről annyi szó esik de amelyet lényegében átérteni a régebbi generációk közül alig tud valaki és amellyel szemben a fiatalok, akik alkotóerőt és tehetséget, éreznek magukban, tehetetlenül állnak. Ha az ókorban a puritán Spártát állították szembe Pheidias és Praxiteles aranylevegőjü Athénjével, akkor ez a párhuzam a mai korra és a háború előtti korra is. áll: fokozottan éljük Spártát, amely nem volt egyéb, mint az ok ű- ség és a racionalizmus százszáz; ósitója Platón eszményi áb.ávat sziúweu. Ha Középeurópát, mint fejezetet, uj szövegezésben akarjuk olvasni, akkor szem élőt kell tartanunk egy fordulatot, amedyel az anyag és a szellem közt fennálló évszázados elméleti harc eldőlt: a mai iró és művész, aki már bohém sem tud lenni, mert már erre sem telik, belekényszerült azokba a polgári keretekbe, amelyekről ijedten állapítja meg, hogy nem fogadják be, mert ők is elemi harcot folytatnak azokkal a kaotikus energiákkal, amelyek szét akarják őkrt feszíteni. így magyarázható az a különben érthetetlen jelenség, hogy a fiatal írók és művészek átpártolnak ezekhez a kaotikus erőkhöz és „forradalmárokká11 lesznek, nem gondolva arra, hogy a művészet ugyan forradalom, de ez a művészi forradalom ama másik e’len irányul, amelyet az anyag és az éhes gyomor termeit ki és amelyről a fiatal irók és művészek 'nem látják, hogy halálharangja a művészetnek az irodalomnak. A mai kultúrpolitika középpontjában egyetlen ténynek kellene állania: csak önmagi .bt lévő irodalom és művészet lehet, de nem önmagáért lévő iró s művész. Aki az életről fölényesen úgy akarna lemondani, mint a , régi jó idők'4 Írója és művésze, aki bohémnek mondta magit, hogy ámíthassa önmagát és a világot, hamar >ean rájön arra. hogy ez az életforma elmúlt. A ma: éhezés céltudatos, kitartó és nem ismeri murge-t, — a mai éhezés az éhhalálhoz vezet. Aki ma az irodalmi és művészi kultúra szo’gá- latába akar állni, annak dolgoznia kell: gy -Lan és bankban, reklámirodában és az iskolában. Tr- ter arma ellent...? Egyszerű dologra jött rá a kultúra, arra, hogy az élet békében is n e. Szegényebbek lettünk a háború előtti kö?‘p- európai miivéezálommal, de gazdagabbak a nyugati racionalizmus felismerésével. Az g úgy oldódott meg- hogy nyereséget jelent a kultúra számára. A legújabb kultúrtörténetekben ennek az érdekes jelenségnek a nyomát sem találjuk. Annál tanulságosabb a szembeállítása annak a kis levélnek, amelyet a németek jelenlegi legnagyobb balladaköltője étó lírikusa, Börries Miinchhausen báró intézett egy fiatal német Íróhoz, azzal a -többkötetes német kultúrtörténettel, amely Egon Friedell tollából hagyta el a sajtót. A fiatal német iró azt kérte Münchhausen bárótól, aki kétszeres doktor, a porosz Akadémia tagja és nagy neve nemcsak a harmadik birodalomnak, hanem az egész német nyelvterületnek, hogy olvassa el egy kis regénykéziratát. A báró amaz emberek közé tartozott, akikben még él a régi tradíció és akik szivvel-lélekkei csak egy ügyet ismernek, az irodalom ügyét a szellem érdekében folytatott harcban. Miinchhausen báró a háború előtt egyszer kijelentette, hogy nem akar éim, ha nem lehet iró és nem élhet, az irodalomért, hiszen az életnek csak egy értelme lehet, a szellemi kiteljesedés. Ez pedig az irodalom lényege. Ugyanez a Miinchhausen báró a fiatal német Íróhoz most a következő sorokat intézte: ,Kedves uram, kéziratát nem olvashatom el. Tudom, hogy ön rendkívül tehetséges ember, de gondolja meg: nem olvasok kéziratot ég nem olvasok könyvet, nem irok verset és nem irok regényt. Nincs időm. Minden időmet az életnek kell szentelnem: dolgoznom kell, hogy pénzt keressek és pénzt kell keresnem, hogy megélhessek.“ A porosz Akadémia tagja, a német ballada és lira oszlopa, a háború előtti lelkes, irodalomért ég művészetért minden felkészültségével sikraszálló Münchhausen báró ma igy utasítja el azt. a fiatal irodalmat, mely szerényen kopog az ajtaján és egy kis erkölcsi segítséget kér. Igaz, hogy Münchhausen báró nem mond valótlant és nem is túloz: szegény ember, aki mint rekiámversecskék gyártója tengeti életét. Azonban Münchhausen báró a háború előtt sem volt gazdag ember és mint „elszegényedett arisztokrata44 élt a legszerényebb elvonultságban Berlinben és a vidéken. A fenti kis levél keretéből tehát nem, ő maga ugrik ki hanem az a kor, amelynek kultúrájáról Egon Friedell, a kulturatörténész elfelejtett irni: a kultúrtörténet elfelejtette, hogy a kultúra a megesmmitóülés útjára lépett, annak -elenére hogy néhanapján tűzzel és rakétás nagy tinnep- ségekkel még el akarják hitetni, akik- a világ sorsáteintézik. hogy a kultúra él. Ami sajátosan középeurópai kultúra volt és: mintegy a saját sztratoszférájában légmentesen megélhetett a háború előtt, azt a hábqru utáni kor egyetlen ökölcsapással tönkrezuzta. Racionalista gall szellem és világszemlélet erre sohasem rendezkedett be. Különleges, nagyrészt a német metafizikán étó romant’cizmuson alapuló jelenség volt, hogy iró és művész az irodalomért és a művészetért van és hogy nem kell-beállnia a munkáshadseregbe. mint a munka közkatonája. A mai középeurópai iró és művész ma már szeretne az lenni, ami a francia mindig volt: hétköznapi, praktikus foglalkozással biró ember aki nem számolja mennyi kötetet adott el a kiA bulvárlapok csak igy írják: dr. Z. Nagy Zé. A „nagy" Zajicsek. Alakra is terjedelmes, szellemire meg egyenesei imponáló. A tárgyalásén, amelyen mint vádlott áll a biróság előtt, úgy hat, mintha ő vezetné — nem is a tárgyalást, hanem a tanácskozást. Az egész Kép alig hasonlít bűnügyi tárgyalásihoz annak ellenére, hogy a külsőségek nagyrészt emellett szálnak: a bírák, az ügyész talárban. Za- jicsek közeliéiben fogházőr unatkozik a pádon, a vádlottak padján. Dr. Z. nem ül ezen a pádon. a biróság előtt áll, előtte kis asztalka, amolyan kis referenspult. iratok vannak rajta nagy tömegben, de a tudomány Zajicsek fejében van Nagy tömegben. „A mahrisch-oslraui kerületi bíróság tárgyalóterme modern berendezésű, nincsenek külön emelvények, kör- befutó asztal mellett ül mindenki: az egyik sarok a védővel kezdődik, — mellette következnek a sértettek képviselői, az ügyész, a szavazót) iró, az elnök., a szavazóbiró, a jegyző — és ugyanazon a plattf-ormon az újságíróikkal végződik. Akik viszont lefelé ereszkedő és fölfelé emelkedő sorokban törik meg — ahogy már szokták — az élet egyenes vonalát. Dr. Z., a vádlott nem védekezik, dr. Z- vezérigazgató ur előad. így is szólítják, az elnök és az ügyész is- Itt-ott kondást is intéznek hozzá, az ügyész különösen az első napon kellemetlen közbeszólóé okkal zavarta az előadást, dr. Z- néha csípőre kapta a kezét, úgy ágaskodott szembe az ügyésszel a nem szakavatott és nem a bonyodalmas külön kontókhoz és titokzatos bankmanipulációkhoz méltó kérdésekre, aztán még bonyolultabb részletekbe fogott bele, labdázott a legérthetetlenebb szakkifejezésekkel és elnevezésekkel, mosolygó arccal, biztos gesztilkulátással, mint a trapézimüvész, aki meghajtja magát: semmiség az egész. Értik, ugye? A vezérigazgató referátumát terjeszti be a közgyűlésen: ez a benyomás. Az igazgatóság tagjai körben ülnek, a részvényesek tömege hátrább a teremben és a kamton. Az igazgató urnák felelnie kell bizonyos csekélységekért, bőségesen, részletesen magyaráz és láthatóan bosszankodik, hogy a nehézfelfogásu emberek oly nehezen értik meg a láthatóan egyszerű dolgokat, mint a conto separato, con'to Z , eonto S és conto 19. Egy ember van csak aki megérti, aki mellette tart, a védője, dr. Goliáth. Pontosan lehet érezni, hogy más atmoszférából valók ők kelten, egy vidámabb, fölényesebb életből. Kisebb-nagyobb hivatalnokok a többiek, a napi élet robotját komolyan vevő munkásemberek, az életöröm és fixfizetés beoszt ói, akik mindig csodáik ozással nézte1: Za- jicsebre és az egész világra, amelyből Zaiji- osek — nem tudni, milyen véletlen folytán — idecseippeot a vádlottak padjára. A védőügyvéd, aki hivatásánál fogva mellette áll, láthatóan megérti emberi mivoltát is és részvéttel van iránta. A védő a legeli*,') ügyvéd a városban, imponál megjelenésével, formák alól felszabadult modorával, joviális közvetlenségével. Láttam őt mulatóhelyeken felnőtt fia és kevésibbé felnőtt bölgy társaságában és tudtam, hogy a hölgy nagyrészt az apához tartozik. Kétségtelen, hogy az ügyvéd, aki fölébe került a napi garasos beosztásnak, kezében tartja ezt a felszabadult életet is, mert határt tud neki szabni. Zajicsek ezt az életet élte. az éjjeli mulatók életét, a szolgálatkész fő- pincérek és kispiltangok körülrajzotta életet, de nem tudta megszabni a határt: a valamikor teljesen vagyontalan ember nagy eszével a milliók közelébe férkőzött és ekkor elkapta a „nagy természete". Zuhant alá az éjszakai életben, kedves volt mindenkihez, lekenyerezett és lekötelezett mindenkit, szórta a pénzt, amit tehetségével szerzett meg, begy eleget tegyen túltengő természetének, - igazán nem volt fontos neki, talán észre sem vette, kié a pénz. Ömlött a pezsgő Ostromban Zajicsek korában, mondják az ostraui polgárok, akik egy kicsit mind vele éreznek a lezuhant emberrel, mert ebiben az amerikai stílus u városban általában a „nagy élet" az ábránd. Állandó mosollyal, barátságos köszönéssel, szívességekkel, de főleg ezres borravalókkal szerezte meg Zajicsek népszerűségét a nagy vállalkozások városában. Itt élte legvidámabb életét ás csak arra ügyelt, hogy baj ne legyen: négy fal közé ne szorítsák „nagyvonalúsága" következtéiben. Előkészített mindent és. gyakorolta magát, évek óta hamis útlevéllel utazott, akkor is, amikor még nem volt semmi baj- Talán csak sportot csinált a törvényes rend kigúnyolásából, a magas pozíciójú vezér- igazgató érdekesnek találta, hogy szürke üzletember neve alatt, de mindenesetre hamis név alatt jelenjen meg Paris éjszakai helyeim. Az első tárgyalási napokon az volt a benyomás, hogy Zajicsek olcsón ússza meg a dolgot. Az utolsó két napon már romlott a kép és az ügyvédek, akik legfeljebb két- három évet tippeltek, már szimatoltak valamit. A biróság elnöke barátságosain mosolygott tovább is. az ügyész látszólag mindinkább belefáradt az erélyes kérdésekbe és közbeszólta sokba, mégis érezhető volt, hogy Zajicsek, aki változatlanul bírta a tempót és a mosolygó magyarázatot, „elvesztette a csatát". Négy és fél évi fegybáiz! Talán csak Zajicsek egyediül számitöt-1 ennyire, talán ő fogadta a legnagyobb „meginyugvás“-sal, az ítéletet. Nem hördült fel, nem felehbezett azonnal elszántan, hanem gondolkodási időt kért. Ha nem él jogorvoslattal, mondta az elnök, úgy számíthat arra, hogy büntetésének harmadrészét elengedik. És Zajicsek hajlandó alkudni- ő, aki nem élte mindig a nagy életet és a néhány év alatt teljesen kifutotta „hatalmas" természetének formáját, érezte, hogy itt az idő, fizetni kell. Nem a milliókért, hanem a „nagy" életért. Alkudni próbál, de nem lázadozik, simán akarja megúszni a bünhödés keserű levét, — a túlsó partról újra integetnek a szabadság, a „nagy4' >éLet lehetőségei. Az óriási termetű, brutá-* ■Hsain egészséges ember, akinek terjedelmes éluivágyása irányította tekervényes agyveleje munkáját, megtorpant a végső valóság előtt, nem ágál, nem magyaráz, nem dobálódzik kereskedelmi műszavaikkal, nem igyekszik többé ravasz kerteléssel, fogásokkal széiszat- kitani a burkot, amely a nyaka köré fonódott, megadja magát és éppen megadásával igyekszik enyhíteni a hurok szorítását. (Az ügyvéd felebbezése itt nem sokat számit, osnpán a vádlott első, spontán gesztusa, ami a megadás gesztusa volt.) A csatát el kellett veszítenie Zajieseknek, a rendnek győznie kellett. A normális emberek rendjének, a hivatalnok, a beosztó munkások rendjének, akik úgy néztek csodálkozva Zajicsek re, mint valami vidám, hatalmas csodaaHatra, amelynek élnie kell a maga éleiét, de nem teheti. Az emberek tudomásul veszik a jelenséget, ahogy tudomásul veszik az oroszlán és az elefánt falánkságát, de a társadalom nem hajlandó szabadon tűrni a maga körében az ilyen hatalmas természetű teremtményeket. Ez az, amit Zajicsek megértett. Nem a bünhc'idési vágy késztette arra. hogy elfogadja a biróság ítéletét, hanem a ráeszmélés, hogy a nagyjában normális emberekből álló társadalom nem tűrheti garázdálkodását, „hatalmas" természetének duhajkodását. A normális emberek társadalmának ellensége ő és marad mindaddig, amig életerő van benne. Másfajta ember ő, túlhajtott példány, aki mosollyal, kedvességgel, borravalóval igyekszik megbékélt- tetnl maga körül embertársait és. elérni á'kivételnek szóló elismerést és rokónsz'envéf. A társadalom pedig tudvalevőleg nem sokat kivételez, különösen nem akkor, ha túlméretezett életörömét és éfniakarást lát. A társadalom, ritkán kivételez olyan embereknek is, akik a javát szolgálják, érthető tehát, hogy hamarosan nyakába dobják a lasszót annak, aki csak maga akar habzsolni a mai szűk asztalnál. A hatalmas vadállat megtorpan, ha maga körül érzi a kelepcét, vadul akar menekülni, majd — mikor rájön, hogy nem lehet — kétségbeeséséiben lefekszik ée mozdulatla- i nnii él a rácsok közöd. Az erélyes és nagy- : eszű Zajicsek nyugalmas rab lesz. Mintászé- ! rüen és barátságosan fog viselkedni a ber- ! tömben. Nem azért, mert igy számíthat a bün- I tetős enyhít ősére, hanem azért, mert tudja, hogy börtönben nem lehet máskép. — Nekem van időm, — mondta mosolyogva dr- Z . mikor az ügyész arra kérte, hogy lassabban magyarázzon. Zajiosek megértette, hogy időről van szó, idő kérdése az egész. Idő! Tulajdonképpen ez az egész mai kor úgynevezett problémája. Sándor Tmre. — Uj típusú, csendes járatú repülőgép. Newyorkból jelentik: Világszerte nagy versengés folyik az utasszállító repülőgépek tökéletesítése terén. Most órrésméretű utasszállító gépeit fognak rövidesen egy amerikai léghajózási társaság szolgálatába állítani, melyet a csöndes járású PuRmam-kcesrkkal lehet hasonlatba hozni. Legnagyobb teljesítménye mintegy 200 mértföld óránként, mig átlagos sebessége 180. úgyhogy ez a gép az Unió leggyorsabb többmoitoros utasszállítója lesz. Egészen újszerű ülőbelyrendszere van. úgyhogy a férőhelyek számát szükség esetén 21-re lehet emelni- összesen hét sor szék van benne- Az ikermo torral hajított gép igen csendesen működik. Á rendes beszélgetést a kabin -egyik végétől a másikig kifogástalanul lehet hallani. A hangtompi-tást kerékáftébeílM felszerelt s a külső, meg belső váz- között elhelyezett propellerekkel, ezenkívül porózus anyagból készült díszít menyekkel és drapériákkal érik el. A gép külsején szembeötlő a sima felületekre való törzsváz, amivel a levegő ellenállását csökkentik. A gép biztonságára jellemző, hogy kipróbálásánál a pilóta az egyik motort nem. működtette, a repülőgép mégis felemelkedett és teljes rakománnyal 298 mértföldnyi utat tett meg Arizonától Atöu- querquerig. A két motor 1400 lóerőt szolgáltat. Kerekei behozhatok s leszállásnál kiér eszthetők. Dr. Z.
