Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-04 / 29. (3360.) szám

'PRX<LM-MaO^AR|H1 rlap _____ 5 A Tornallyay István-féle ügyben letartóztatták Tornallyay Zoltán egyházkerületi főgondnokot i$ Még további letartóztatások várhatók? nyos újításból is nagy veszedelmek leendőnek. De hát nem Lett semmi veszedelem se, aJ% félszáz év alatt egészen jól beleszoktuok a mé­telyrendszerbe. Igaz, hegy mifelénk a tanyá­kon még most is sukk-okban és coll-okban mér­nek és — a szó köztünk maradjon — magam se vagyok mindig biztos benne, hogy a méter családfáján merre van a felfelé és merre a le­felé. Ezt a jubiláns emlékezést is úgy Írtam meg, hogy vannak némi kétségeim afelől, a gramnak a dekagram-e a kisöccse, vagy a de- cigrara. De tapasztalataim szerirt az is a do­log rendje, hogy, akik jubilálnak, azok sohase legyenek egészen tisztáiban a jubiláltál. A képviselőház elnökségének ülése Prága, február 3. A képviselöház elnöksége február 7-én, szerdán délelőtt ülést tart 6 ezen a képvieelöház munkaprogramját fogja megtár­gyalni. . A lázas Kommunista agitáció ellenére megtört az észak- (sehország! bányász-sztrájk Brtix, február 3. Szombaton reggel a kommunis­ták lázas agibációja dacára, mely azt célozta, hogy az ószakcseihorezágl bányák munkássága általános sztrájkba kezdjen, a ..Minerva" bánya 75 bányá­sza közül 68, a „Guido“ I., II. és III.“ 154 bányásza közül 114 lebocsátkozott a tárnákba és megkezdte munkáját. A többi bányákban, miután szombaton munka- szünet van, nem tisztázódhatott a helyzet s csak a hétfői nap fogja megmutatni a tényleges helyzetet. A „Centrum-* és „Kolumbusz11 bányászai, akik 103 órát óhségsztrájkoltak a föld alatt, kivétel nélkül egészségesek. A kommunisták vasárnapra Bruchba nagygyű­lést hívtak össze, melyen az összes északcsehov- szági bányák bizalmiférfiai vettek volna részt, a hatóságok azonban a gyűlést nem engedélyezték. Letartóztatták a kamocsai segédlegyzót hiva­talos pénzek eltlkkasztása miatt S z i m ő, február 3. (Alkalmi tudósítóink­tól.) A csendőr ség tegnap letartóztatta Nins- nánsziky Ridhárd kamocsai segéd jegyzőt, akit többrendbeli sikkasztással vádolnak. A se­géd, jegyzőt beszállították a komáromi ügyész­ség fogházába, Nizsnámsaky évék óta műkö­dik Kamoosáin, ahol már régóta feltűnt a fia­talember költekező életmódja. Ext azzal ma­gyarázták, hogy atyja, aki jómódú körjegyző Szopinán, bő anyagi támogatásban részesíti- Nizsnánszky oly ügyesen leplezte sikkasztá­sait, hogy a hivatalos revíziónál eddig nem vettek észre hiányt. Ennek ellenére megfigyelés alatt tartották a segéd jegyzőt és egy váratlan rovancsolás az­után felderítette, hogy a megtévedt fiatalember évek óta rendsze­resen dézsmálta a község pénztárát A hiányt nem állapították meg még frontosán, de hozzávetőlegesen 10000 koronára becsü­lik az elsikkasztott összeget. Harminc évig folytatott ügyvédi gyakorlatot iogvégzeitség nélkül Budapest, február 3. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonj ele ütése-) A budapesti törvényszék büntető tanácsa érdekes üggyel foglalkozott ma- Tömeges feljelentésekre az ügyész egy magát dr. Fleischer Gyula ügyvéd­nek nevező budapesti lakossal szemben azt a vádat állította, hogy az illető harminc esz­tendeje folyfat ügyvédi gyakorlatot ügyvédi diploma nélkül, sőt jogvégzettség nélkül. A vizsgálat során kiderült, hogy Fleischer Gyu­la soha seim volt az ügyvédi kamarának a tag­ja és jogi doktorátusa sincs, vagyis harminc éven át élt zugirászatiból, Az álügyvéd nem­csak kiterjedt klientúrával. rendelkezett, ha­nem a budapesti református egyházközség vezetőségét is félrevezette, egy ideig az egy­ház ü^vésze volt. A mai tárzvalásón Fleischer azt állította, hogy a jogi doktorátust a kolozs­vári egyetemen szerezte, diplomáját azonban elvesztette s a második beszerzésiét nem tar­totta szükségesnek. Miután Fleischer álüay- védi minőségében a református egyháztól pénzt- is kicsalt, ezért az üoyész csalás miatt is vádlat emelt ellene. A bíróság Fleischer Gyulát csalás és sikkasztás bűntettéiben mon­dotta ki bűnösnek, tiz havi börtönre és 200 pengő pénzbüntetésre ítélte. Rimaszombat, február 3. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Mint jelentettük, dr. Vágásy Béla rimaszombati államügyész intézkedésére az államrendőrség osztaga sorozatos házkutatáso­kat tartott Tornaiján a Tornallyay István föld- birtokos ellen megindított eljárással kapcsolat­ban. Eddig hét személyt tartózhattak le és a teg­napi napon újabb letartóztatásra került a sor. A lefoglalt iratok átvizsgálását végző állam­ügyész utasítására a csendőrség letartóztatta Kisangyalom, névszer int Bozót Sári, tizen­hatéves! igazi angyal, csak éphogy szárnyai nem voltak, itt Lakott jó szüleivel az emeleten, bánatos szomszédságomban. Már korán reggel kopogott az ablakon, az ajtón, be is nézett hozzám, az ablakon át, az ajtórésen egy-egy pillanatra a kék tekintetével, aztán szaladt, el­tűnt, megint jött vissza, a nevemet kiáltotta a folyosón, mint egy mennyei hírnök, félórákig kacagott a falnak dőlve, amiért meglátott az ágyban, énekelt Í6 olyan finom kis vékony han­gon, mint egy kanári a kalitkában, odavolt a Székrekedésnél, emésztési za­varoknál, gyomorégésnél, vértódulás- mál, fejfájásnál, álmatlanságnál, álta­lános rosszuílétnél igyunk reggel éh­gyomorra egy pohár természetes (.Ferenc József*-keserüvizet. A bel­orvosi klinikákon szerzett tapasztala­tok szerint a „Ferenc József"-viz az ideális hashajtó minden jellemző tu­lajdonságát egyesíti magában. A Ferenc József keserüviz gyógyszer- tárakban, drogériákban és füszerüz- lletekben kapható. fiatalságától, angyali voltától s a- boldogságá­tól ebben a szomorú életben ... Az apja lement a kávéházba a körúton, meg­von ült egy sarotkasztalrál, az egész napra vég­érvényesen, mint akinek már nincs gondja er­re a világra, mert amúgy is hiába minden ipar- kodás balsors és végzet ellen. Az anyja egy szemüveg mögül, nyakkendő­ket szabdalt és varrt a házi készítés kínjával s művészetével, délfelé kiment a konyhába, in­kább szokásból, semhogy ebédet készítsen, mert itt amúgy sem volt, az edényen-* kívül, ebben a konyhában, amit készíthetett volna-, az ura sem jön fel, azt is tudta, a leánya ná­lam van ebéden, nálam! — mert kisangyalom, déliidő tájt, csakugyan megjelent az asztalom­nál, pontosan megjelent, leült a terítékem elé s biztatta a szakácsnőt, hogy hozza be a „spic­lit", igy mondta, a „snielit", igazi angyal! ti­zenhatéves! s nem is kívánt megvárni engem, arni-g kimászom az ágyból és a fürdőkádból. Holott hanyatló életem bánatosságában, még­is csak kimásztam s jöttem, mint egy régi ván­dor egy jobb égtáj felé kisangyalom kék sze­me irányában, a szőke feje felé a tányér fö­lött, az asztalnál. — Nézze csak! — mondta, — itt van elég, Tornallyay Zoltán műépítészt, a ttezáninneni református egyházkerület főgondnokát, akit au­tón beszállítottak a rimaszombati kerületi bíró­ság fogházába. Mint emlékezetes, az első gya­núsított — akit a megindított eljárással kapcso­latban le akartak tartóztatni — Tornallyay Ist­ván, a letartóztatás elől Magyarországra távo­zott. A most letartóztatott műépítész fivére a megszökött földbirtokosnak. A nagyszabású ügyben tovább folyik a nyomozás és a kiszi­hogy a mamát is hivjam! — s már hivta is, kiállított: — Mama! Mama! Tessék jönni! Itt az ebéd! — ezt kiáltotta. Aztán kacagott, sípolt, fütyült, csapkodta a két tenyerét egymáshoz, odavolt! A marna jött. szemüveggel az orrán, azzal a hősi megadással s alázattal, amellyel egyfor­mán engedett jó és rossz dolgoknak, mert ö is úgy érezte az ura mintájára, 'hogy hiába min­den iparkodás balsors és végzet ellen. Nyilván csak épp azt várta a konyhában, hogy hívják és jöhessen, elég .gyorsan is jött-, köszönt is va­lami kis apácás barátsággal, valami kis mól- | t ósággal te, mint aki kisangyalom mamája, ezen a jogcímen te ült le olyan szorosan mel­lém, hogy a térdét éreztem a házi ruhájában s megszurkált ujjaival fogta a kést és villát, — fogta a második szeletet a tálban. Már. több nem is volt a tálban. — Magárak nem marad, — mondta ktean- gyalom hozzám fordulva, mint aki hasonlóikép­pen nem tud segíteni a dolgokon, de olyan de­rűsen mondta ezt, olyan jóizü falatozás köz­ben, hogy inkább néztem, elbűvölve 6 eszembe se jutott, hogy én is ebédeljek. — Csak egyél bátran, mama! — szólott nagyon kedvesen., na­gyon derűsen, ne törődj semmivel! — tiltako­zott a hibás ujjak egy mozdulatára, amint ne­kem te vágni akartak a szeletből egy falatot, — csak tartsd meg magadnak az egészet, — szólott biztatva, — az iró urnák nem is lehet étvágya, ha most kelt ki az ágyból! Egy csésze tea- te megteszi egy kis piritóskenyérrel, igaz? — kérdezte és nézett a kék szemével. — Igaz! — feleltem boldogan, — egy csésze tea egy kis piritóskenyérrel, — feleltem boldo­gan, amiért igy gondol rám kisangyalom s eny- ryi gyöngéd figyelemmel van irántam! Ki gon­dol énrám ezen az égvilágon, tűnődtem, kinek van annyi szive hozzám, mint ennek az igazi angyalnak, ennek a tavaszi virágnak, ennek a szőke fiatalnak, magányos asztalomnál? S ha nem érzem a mama térdét a térdemhez szorít­va, senkivel ezen az égvilágon nem cseréltem volna. — Egyáltalán, — mondta kisangyalom. — kissé szűkén főznek magánál, holott van elég jövedelme, hogy nagyobb házat vezessen. Két snic'li. — mondta, — ez éppen két embernek va- íó! Már a papát nem te hívhatom. — A papa egymaga megeszik két sniclit. ha nagyon szomorú. — szólott kisangyalom mamá­ja azzal a meggyőződéses tájékozottsággal, amellyel egy nő beszél egy emberről, akit te­mer. — Már pedig most mindig szomorú. — tette hozzá. — Rossz helyzetünk miatt! — magyarázta várgott hírek szerint még több letartóztatás várható. Állítólag valamennyi letartóztatottat kémkedéssel vádolják. — Tornallyay Zoltán úgy a kisebbségi magyar közéletnek, mint a refor­mátus egyháznak egyik legismertebb vezető- alakja g igy természetes, hogy letartóztatásá­nak Wre Szlovenszkó-szerte nagy feltűnést keltett S minit egy csengetyd, úgy csengett hozzá üde kacagása. — Minden rossz elmúlik, — mondtam, — s aztán jön helyébe a jó, — folytattam, mint egy bö'lice. Mert alkonyati rajon gás onnban ezért az an­gyalért a kék szemével s a kacagásával, olyan gyökeresen elbututltam, hogy csak ilyen mar­haságokat tudtam mondani. — Én te azon a véleményen vagyo-k, — szó­lott a mama nyakkendővarrónői választó kossá,- gával, — hogy minden rossz elmúlik. Csakhogy ezzel maga az ólet is elmúlik, — tette hozzá azzal a 6zelid megadásával, amit a térde még külön hangsúlyozott te a térdemer. — Mi következik most? — kérdezte kis-an- gyalom, ezúttal elkomolyodva, de amivel még vidámabbnak tűnt. Ezt kérdezte gurmandériával e kidugta a nyelve hegyét tündöklő egérfogsora között, meglátván a szakácsáé karján, egy üvegtá­lon, a gesztenyémet éltet, tejszínhab bástyáival. — Maga azt nem te hiszi, — mondta, — mennyire szeretem én a gesztenyemetéltét, igy tejszínhabbal körülvéve! Maga azt megírhatná-, hogy én ezt mennyire szeretem, mert azt csak maga tudná megírni, — tette hozzá irói képes­ségeim méltatásával. Egyáltalán maga azt nem hiszi, hogy én hogy élvezek, mikor eszek, — magyarázta egyéni fogalmazásával s a kék szemének valami olyan felmagasztosult meny­nyied világával, hogy az egész fiatalságát-, egész szőke lényét valami szert azux derűjébe vonta- Még amit mondott, minden szó, mintha kék fénnyel lett volna megöntözve, Lehet, hogy ezt csak én láttam igy. Mindenesetre éreztem, hogy ez egyik legszebb perce életemnek. — Kisangyalom. — mondtam. — én mindent meg'irok. amit maga csak akar, de hol van mű­vésznek lelke s tolla, ennyi szépség s derű ki­fejezésére? Micsoda földöntúli színekbe, micsoda éterbe kellene mártani a tollat, micsoda érzés­sel szívben és 'é'ebben, micsoda megszállott­sággal a jó Isten különös kegyéből, hogy azt a kék ábrándot, azt a songé bleu-t vissza tud­jam adni, amit maga nyújt e percben a kék szemével, a fiatalságával, angyaliságával és a geszten yemetél t te l. — Nézze csak, — mondta, — maga te kap egy kicsit 6 merített te egy kanállal s odaTezeg- tette a tányéromra. Istenem, gondoltam, milyen jó énhozzám s érzékeny ember létemre már- már a könnyeim fakadtak meghatottságomban. Szeret! gondoltam, szeret! s a hajnal hasadását­láttam bús naplementémben. — A többit. — mondta, — eltesszük a papának, ami megma­rad! A szakáesnénak nem muszáj gesztenye- metéltet enni! — Nem is! — mondtam, — nagyon helyes! — Aztán még mondanék valamit, — folytat­ta, — ha már ilyen jól együtt vagyunk. Ezt mi már megbeszéltük a mamával mi kettőn s gon­dolom, a papát sem lesz nehéz megnyerni a tervünkhöz. Arra gordoltunk ugyanis, a leg­jobb lesz, ha mi ide átköltözünk magához. Ezt mondta, igazi angyal, olyan angyalian, hogy még csak nem te mosolygott hozzá. — Mivelhogy olyan sok bajunk van a ház­bérrel! — vetette közbe a mama, — Magának van itt egy szép tiszta udvari, szobája, amit nem használ, igaz? Ebben mi el­férünk hárman! — mondta az angyal olyan könnyedén, hogy már úgy tűnt szárnyakon lebeg. — A mi kis bútorunkkal, ami még van! — szólott a mama­— Legföljebb a papa itt alszik benn a séz- lonyan! — szólott végül az angyal, mint az égből. — Olyan csöndesen alszik! — mondta a ma­ma egy sóhajtással. Mint a.ki rég t-udja, hogyan alszik. S mint aki ezenfelül már megadta -magát az uj helyzetnek és a sorscsapásnak. S csak éppen, hogy még nyomott- egyet a térdemen. IGYUNK KASSAI SÖRT I-S2* PMMUS GVARTJA: W *«• FUORIAN BAUERNEBL.es FIAr.t. kosice JGAM$yal(m HU HCAidia Ida: V&zsd kisangyalom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom