Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-04 / 29. (3360.) szám

1994 február 4, vasárnapARCKÉPECSKÉK

írja: Kosztolányi Dezső

Reviczky Gyula

Szalonkabátos költő, gomblyukában egy vörös rózsával. Valaki, aki éhezik, de éhgyomorra gyakran pezsgőt iszik. Mögötte az ifjúság, körötte a magány és ábránd, Verses- kömyve igy kezdődik: „Ábrándjaim derűs világát Beáirnvékozta szenvedés.*' Ez a finom, lankadt tartózkodóan előkelő hang egész költészetén végigvonul.

Fiatal anyáink költője, aki annakidején az újszerűség varázsával ejtette meg szivüket. Köt-e tjeiben, melyet még gyermekkorunkban lapozgattunk, száraz leveleket, összepréselt virágokat leltünk, melyekkel az áhitatos olvasónők megjegyeztek egy feledhetetlen verset, egy gyönyörű, különösen emlékezetes sort. „Zeneszót hoz a kósza szellő.. •“ „Füst az élet; elenyészünk, Mint a kiesd oigairett.. /' Ma ezekből a költeményeiből — és egész alakjából — a félni ült utolérhetetlen bűvölete árad.

Mindenekelőtt az egyéniség, egy szellem dacos és keserű ön Igenlése az a lelkiség, mely korunkban egyre jobban csenevészedik s legalább is valami mássá alakul. Gondoljuk el például, milyen vidám józansággá vagy tömegmutatvánnyá vált. maga a szerelem is. Egy amerikai mozidarabban százötven, gondosan kiválasztott, egyforma termetű, sudár, remek fogazatu -és remek lábú leányzó kacag reánk, aztán hirtelen, mintegy vezényszóra, fejest ugrik a vízbe s eltűnik a hullámokban. Reiviczkynél a szerelem még olyan egyéni és ősi, mint. a könyvirás a nyomtatás föltalálása előtt. Akár a középkori szerzetes, évekig festá-festegeti a kedves nevének kezdőbetűit, pirossal és arannyal, holott talán nem is ismeri őt személyesein. Egy trubadúr lakozik benne. De ebben az időben maguk a nők is ilyenek voltak, emlékkönyvükbe százával má- sol-gatták le azokat a verseket, melyek kife- . jeziék az ő „lelkivilágukat**. Üdvöske, amikor a háza alatt -sétálgat, esőben, sállal a nyakán, megjelenik az erkélyen s ő csak ebből következteti, hogy szereti őt Emmával táncol egy bálon. Rezeda a haldokló ágyára egy doboz rózsát küld. Ennyi szerelmeinek alapélménye Ebből azonban olyan pompás, dús és buja tenyészet nő ki, mint egy délszaki kert.

Azt mondják, hogy az igazi költők kifejezik korukat is és egyetlen szavukkal ellenállhatatlanul felidézik azokat az évtizedeket, amelyekben éltek. Ez nem mindig igaz. Vannak nagy szellemek, akik káváid állnak korukon vagy fölötte állnak. Reviczky mindenesetre a korának lovagja és varázslója. A XIX. századvég szép, hervatag regény essége uj életre támad általa. Ő az első kávéházi bohém, aki lakás b ijján a kávéház bársony pamlagján vir- rasztja át a ho-sszu téli éjeket, félrebillent fejjel bóbiskolva egy feketés-osésze előtt. Hetekig nem eszik egyebet kenyérnél tvagy szalonnánál, de barátjával, Komjáthy Jenővel, nyakára hág egy örökségnek. Cimboráival otthon, a szegényes tanyájukon isznak, ahol csak egyetlen pohár van. Musset .érzelmi mozgalmassága és Murger bohém-nyomorusága egy kissé megkésve játszódik le Pesten a Kammonban s a Korona-kávéházban, háttérten olyan lapokkal, mint a Hon és az Ellenőr s olyan kedves irodalmi szerkesztővel, mint Vadnay, aki soronként már három krajcárt fizet neki. Irgalmas százada még megengedi, hogy végi-gélje az -irodalmi nyomorúság cifra éveit, mely akkor még nem jelent egyet a megsemmisüléssel s az éhenhalással. Már irodalmi rabszolga is. Gyakran kénytelen megrendelésre képducok mellé Írni verseket, vagy fordítani parancsszóra. Nélkülözésében azonban még mindig férfias, senkitől se kunyorál, gőgösen rejtegeti rongyait s amikor tisztelet- dijat kap, el-ciször egy köcsögkalapot vásárol magának.

Élete is olyan, mint egy regényrészlet a XIX. század közepéről. Korán elhunyt édesanyja, a „febérruhás asszony** meghűlt, amikor bálba ment, apja. pedig, akit tízéves koráig nem is lát, az előkelő, mulatós nemes, „a parókás ur“ eltivornyázza vagyonát, birtokait s halála után —• amint Reviczky Írja. — „csak néhány tégely bajuszfestő marad**, ö világosan látja helyzetét. Éles értelem és gyermeteg kedély együtt, gondolkozó és rajongó, férfias a nőies ellágy ulá-sában is. Nála Schopenhauer a keserű bölcseletével s a kékruhás lány ábrándja békésen megfér egymás mellett. Európaisága azonban azonnal szjembeötlő. Akkor, amikor itthon legtöbben mint népies lángelmék ti tár.kod/va verték a mellüket, ő szigorú

önbiráiattal szólalt meg, Aranyra, Goethere és Klei-stre hivatkozott, pályáját azzal kezdte, hogy a humorról irt lélektani értekezést s költői becsvágyát oly magasra csigázta, hogy ezt a vallomást tette: „Szeretném nevemet a csillagokba tűzni és ha tudnám, hogy csak közép-szerű költő lehetek, letenném a toliamat és betűit sem Írnék többet-**

Ehhez az elhatározásához Mi is .maradt. Nyitott szemmel járt és mindent észrevett maga körött, ámi erre érdemes, a koririánya- vesztett százada hitetlen szellemét, a növekvő várost és a növekvő ínséget, perditát, akinek „rózsakinállás, zene mellett az ördögé lett ifj-u lelke**, fő-kép pedig önmagát, mert halála pillanatáig oly önmarcangoló pontossággal figyelte lelkét Arcoban, a sápadt levelű olajfák alatt s később a pesti Szentkirály-uccai klinika ágyán, mint azok az orvosok, akik megfigyeléseiket, a tudománynak hagyják. Ilyen lírai hagyaték .számunkra az ő halál- versei. De nemcsak a fönségben páratlan, hanem a meghittségben is. Milyen egész és biztos a „Válasz egy levélre** ciimü költe................. - - .............. .......

Ór

iást választéki Legolcsóbb áraki

Pausz T., Kosice

Üveg — porcellán — villany csillárok!

iiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiuiiiiiiimniiM

Modern képkeretezés, üvegezés

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Telefon 2423 Alapítva 1833

_=========

menye, ahol a fehérfogu Paulinet idézi, az ő

tánciskolái barátnőjét, aki „korán elhervadt rózsa, rég nem éí“.

Sohase v-o-lt dacosan hangoztatott külömvéle meny, vagy divat. Egyszerre vonult be a szivekbe és az irodalomtörténetbe, mint remekíró. Ép ezért elfelejtették föl jegy ezni, hogy mennyire adós őneki mindenki, aki utána irt verseket- Arany hagyománya voltakép. ő általa jutott a mi nemzedékünkhöz s formájának talpraesettsége, rímeinek bűvös csengése, később kötelező törvénnyé vált. Egyes szavainkat ő avatta föl és nemesítette meg, örökkévaló (verettel. Valahányszor ezt olvassuk: „bánat1*, rá gondolunk, megindultan.

JUBILEUM

Irta: MÓRA FERENC

Szeged, január végén. Hogy . el ne szalajtsuk, idejében szólok. Annyi szép jubileumot csináltunk a föijebbvaló esztendőkben, hogy már az idé-n se maradjunk anélkül. Legalább egy ódapályázatot, meg egy szoborpályázatot irj-unk ki. Az ódát a centiméterről kell szerkeszteni, szobrot meg a liternek állítani. Ennek különösen az kedvezne, ha egy kis választásos időt is -hozna ránk mostanában a jó Isten. Legalább az ihlet is kéznél volna.

Ebben az esztendőben jubilál Magyarországom a méter-rendszer. Most -hatvan éve, hogy a ezitytya nemzet befogadta ezt a jakobinus találmányt és ezzel is utat nyitott a destrukciónak. No már amennyiben az uj divat a nemzeti mértékek feladását jelentette.

A nemzeti mértékrendszer alapja — a bécsi ö! volt. Amilyen magas szokott lenni egy jól megtermett bécsi ember, olyan hosszú ércrudat öntöttek, azt -betették a bécsi -levéltárba és ilyen hosszúra kellett venni az ölet Budán is, meg Lembergben is, meg Jász tatárszent györ- gy-ön is. Az ölnek a hatodrészét elnevezték lábnak, mert körülbelül ilyen hosszú szokott -lenni a bécsi ember lábafeje. A láb tizenkettedrésze volt a hüvelyk, mert nagyjában egy hüvelykujj szélességének felelt meg s ennek a tizen kelted részét hívták vonalnak. Ez bizonyosan nagyon szemléltető mértékrendszer volt-, csak az elképzelhetetlen, hogyan tudtak vele mérni. Azt megértem, hogy Napóleon karriérje Toulon ostromakor kezdődött, miko-r kiszámította, hogy hány embere holtteste elegendő a sáncárok betömésére. Ha az ember kutyákkal végez ilyen számtani műveletet, akkor azt mondjuk rá, hogy pecér, Napóleonra azonban kénytelenek azt mondani, hogy lángelme. Pedig neki k-önnyü volt, mert ő már köbméterekben számított. Az én szememben sokkal nagyobb világtörténelmi relytély, hogy hogyan csináltak költségvetést a a régi világban, ha például egy szobát ki akartak padolri a vármegyeházán. Hiszen annyit tudott az alispán is, meg az asztalos is, hogy a hosszúságot, meg kell szorozni a szélességgel, de annak az ördöggel kellett cimboTálni, aki a három öl, két láb, négy hiiv-elyk hosszúságot meg tud-ta szorozni a két öl, egy láb kilenc hüvelyk keskenységge-l.

És hozzá még a hosszuságméréisben néni is egészen a-z ölé volt a, hatalom. Aggatott neki némi ellenzék is, az egyik vidéken rúd, a. másikon kötél, a harmadikon nyilas és az egész világon rőf formájában. A többi mértékek közt tán még nagyobb volt az összevisszaság. A pint, a verdung, az icce, a messzely, az mind íirmér- ték volt, nem is szólva a ezapuról. vékáról, csöbörről, kupáról, éj-télről, ficsórról, finakról és egyéb ősi találmányokról. Akó kettő is volt, a nyolcvan iccéé -bécsi akó és a hetven iccéé magyar akó, de például a Hegy-aljának egyik se kellett, mert ott gönci hordóval mértek, csakhogy abból is kettő volt, az egyik száznyolcvan iccéé, a másik százötven. Tán még -legkönnyebb

vo-It eligazodni a sulymértékek közt. Ha más nem, a patikáros bizonyára tudta, hogy hány szemer tesz egy latot, hány lat egy -fontot és hány font van egy mázsában. Itt legföljebb az okozhatott egy kis kavarodást, hogy volt 'bécsi font és vámfont s más-más mázsával mért posta, a vasút és a vám. A gránicom túl megint más mértékrendszerben üdvözölitek a népek és valószínűnek tartom, anélkül, hogy akadémiai tagságra törekednék, hogy ezzel függhetett össze a parókaviselés európai divata. Az emberek -belekopaszodtak a mérté kszámitásha, a fi- náncminiszteTek az udvarnál,, a professzorok a katedrán, a dámák a piacon. Tessék elgondolni, micsoda lélek veszedelem lehetett abból, amikor a „Zöld kutyáról*1 nevezett boltos lemérte nádmézet a dáma számára és ezt mondta neki:

— Éppen két bécsi font, meg hat és fél lat.

Madame Curie egy u-j teremtés alapjait rakta le a rádiummal, de azért azt hiszem, a nádméz árának kiszámításába ő is belebukna, még ha tudná is. hogy harminckét -lat esik egy 'bécsi fontra.

Most már azt- gondolhatná az ember, hogy a mértékeknek ebben a babiloni zűrzavarában mindenütt örömmel kaptak az olyan egyszerű és józan mértéken, mint a méterrendszer. Pedig dehogy! Éppen úgy felhördültek ellene, mint ahogy most tusakodnánuk egy egységes európai valuta ellen.

A magyar országgyűlés, most hatvan éve, 1874-ben iktatta törvénybe az uj mértéket, de kimondva, hogy csak 1876-tól teszi kőtelezővé; időt akart adni, hogy addig falu, város összeszokhasson vele s ezalatt a két esztendő alatt •elárasztották az országot népszerűsítő füzetekkel. De hát azokkal nem sokra mentek. EIőszöt, mert a nép nagy része írástudatlan volt, másodszor, mert a népszerűsítő füzeteket Írástudók csinálták. Tudniillik a kormány Írástudói, akik akkor is azt hitték, hogy valami nagy szégyen volna az, ha ők nem csak hivatalosul tudnának, hanem magyarul is.

így aztán az uj mérték körül olyan forradalmi zűrzavar támadt az országban, hogy arról érdemes volna kortörténeti tanulmányt írni. He- be-hurgya volt egy kicsit a törvény is, amit csak a kilencvenes években helyeztek hatályon kivüi! s ennél is nagyobb baj volt az, hogy a, régi mértékeket eltiltották, mielőtt uja-kat készi- tet-tek volna. A rendőrség, természetesen feladata magaslatán állt, razziázott a boltokban s ahol iccét, rőföt, fontot talált, azt elkobozta. Budán majd a Dunába hajítottak egy Bojisics nevű város-bírót, aki nagy ügybuzgalommal tevékenykedett e téren. A gabonatőzsdén is ragy volt a riadalom. A búza-kereskedők nem vállalták mértékegységnek a kilogramot, mert. kicsiny élték. Napokig tartottak az izgalmas tanácskozások. míg végre valaki kitalálta a métermá- zsát, ami egyszerre véget vetett a tőzsdének forradalmának. Attól fogva már csak azon panaszkodnak a pesti-ek, hogy az uj rend mindent -megdrágított

A vidéken természetesen még tovább -tartott a zűrzavar s hónapokig küldik a mértékfrontról a hadi jelentéseket a vidéki boltosok. Kecskeméten például beverték a fejét annak a kocsin ár óénak, aki az uj renddel meg akart szabadulni a kontóra ivóktól s elsőnek krétáz-ta ki az ajtóra:

— Bejött a liter, elmúlt a hitel!

Ebből a szentenciából szállóige lett s a mé-r- tékváltozás népköltészeti termékeiből körülbelül csak ez maradt az utókorra.. Ellenben feledésbe ment az a szélső-báli kuruc, aki ezekkel a rigmusokkal tüzelte a nemzeti ellenállást:

Szaladj Andris, szaladj Péter! Haragosan jön a méter,

Nyomában lityeg a liter,

Az is mérges kutyaliter,

A gramok is ott ügetnek,

Az istenit a németnek;

Persze a labancokat is meg rúgta a Pegazus. Föltétien hivatalos ihlet érzik abból a törvény- tisztelő tan-költeményből, amely igy kezdődik:

Régi mérték mit sem ér már,

Uj mértékkel mér a kalmár,

Két fontot tesz a kilogram,

Négy latot meg hét dekagram...

A költő egy kicsit keverte a műfajokat e a tamköltesmény ódái lendülettel végződik:

Ezt elfeledni nem szabad

S aki igen, szamár marad.

Ettől félt az Keskeny Péter nevű magyaT is, akit a borsodi Heőszaíontán egyhangúlag bíróvá választottak, noha kézzel-lábbal kapál-ódzott ellene. Végre sírva fakadt és kimondta, hogy miért nem vállalja a nagy tisztséget-.

Miért akarnak engem öreg koromra meg- rontani a bírósággal? Hiszen nem tudok én franciául. Szent Pétert tisztelem, becsülöm, de mit tudom éu, kifele, miféle volt ez a francia .eint Méter? Pedig most azzal lesz a bírónak Legtöbb dolga.

Igaza is volt neki, mert mindenfelé összekeverték az uj mértékeket nemcsak a régiekkel, hanem egymással is. A komáromi főjegyzőné elküldte a székbe a cselédjét egy kilo húsért, a lány azonban métert kért, mire a mészáros megnézvén az átszámítási táblázatot, beletett négy borjúlábat a kosárba, mondván:

— Egy méter ugyan csak három és fél láb volna, de már csak ne ceufoskodjunk azzal a fél lábbal, vigye el mind a négyet.

A kolozsvári székely cselédleány meg úgy könnyített a. lelkén, mikor a méterrendszer másnapján beállított a boltosukhoz:

— Is-tálok alásan két fityirgért három fitty- firitty borsot, oztég kérek fotogémet és belestül vaj egy fél métejt; tuggya a varasbéka. hogy es vegyünk már valamit ebben a. pettyen- tős velágban.

Az uj rendnek különben sokáig métely-rendszer volt a neve az egész országban és a nyelvészek számára jegyzem fed, hogy a faddi dohánybeváltó-hivatalnál a nép egy hét alatt a következő változatokat csinálta az akkor először hallott kilo-gram szóra:

• Kilográf. -kiiliger, kalage-r, kil-ográt, tilo- gram, kiugróm, geográf, -kiligran, koiigram, fi- ígran, pilugran, puligram, boligraf, koligrád, koligran. kinogram, guligrim, kurigra, fuügram, kirúgom, ilegraf, kiágrász, dilegron. diligra, ki- ágrány. poligrány.

Csak egynek nem mondta tévedésből se senki: kilogramnak.

Valamelyik minisztérium levéltárában tán még most is megvan a tordai tanács következő furfangos felirata:

— Tekintve az öl hosszúságát és a méter rövidségét, méltóztassék a nagyméltósá-gu kormánynak megengedni, hogy Tordia városa, addig kizárólag a régi mértéket használhassa, mig az újba belejön, mert különben a célirá-