Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-01 / 26. (3357.) szám

1324 február 1, csütörtök, A fiatal Franciaország kezd leszámolni a mai francia politikával s a népek együttműködésének útját készül keresni Szüllő Géza nyilatkozata genfi és párisi impresszióiról Prága, január 31 Dr. Síüllő Géza nemzetgyű­lési képviselő, a. szlovénéz,kói és rnezinezkói szövetkezett ellenzéki pártok közös parlamenti klubjának elnöke most érkezett vissza Parisból. Páris előtt Genifben járt Szüllő, ahol nemrégiben a népszövetségi titkárságnál benyújtotta a cseh­szlovákiai .magyarság panaszát a Prágai Ma­gyar Hírlap kobzásai és múlt esztendei három hónapos betiltása miatt. Dr. Szüllő Géza vissza­érkezése után egy napot Prágában töltött. Ter­mészetes, hogy érdekelt, bennünket a Prágai Magyar Hírlappal kapcsolatos népszövetségi panasz ügye s a mai franciaországi események, ezért felhasználtuk Szüllő Géza prágai tartóz­kodásának alkalmát s kérdést intéztünk hozzá mondjon el egyet-raást külföldi úti benyomá­sairól. Szüllő Géza képviselő kérdéseinkre a kö­vetkezőket mondotta: Válasz a Národni Listyneft —- Amikor ma Chebben megérkeztem, megvá­sároltam az itteni lapokat, s véletlenül elolvas­tam a prágai Národni Listynek azt a cikkét is, amelyben megtámad engem azért, hogy a Prágai Magyar Hírlap kobzásai és mullévi betiltása miatt petíciót nyújtottam be a népszövetséghez. Egyúttal megfenyegetett azzal, hogy ez a köz­társaság elleni lépésem meg fogja kapni illő jutalmát. — Csodálkozom a Národni Listynek ezen a cikkén két szempontból is. Krarnár lapja igen jól szerkesztett, magas nívójú újság, de azért újság, hogy ne régi dolgokat közöljön. Már pedig a népszövetséghez a petíciót én még az ősszel ad­tam he, amiről táviratilag értesítettem Bene§ külügyminiszter urat. Ez a sürgöny szószérólt megjelent a Lidové Novinyhen, amelynek azt én magam adtam át. Ez a hir tehát nem uj. — De csodálkozom azon is, hogy a lap meg­fenyeget azért, mert a népszövetséghez fordul­tam. Mindenki, aki a népszövetségnek a barátja t— s ez a hivatalos Csehszlovákia is — tudja azt, hogy a népszövetség épen azért olyan féltetten őrzött intézménye mindnyájunknak, mert pár­tatlan. A hozzá való fordulás nem árulkodás, de igazságkeresés. Ez pedig nem bűn, de állam- polgári és kisebbségi jog. A hozzá való fordu­lást a népszövetségi paktum biztosítja s ez szó- szerint kimondja azt, hogy aki a népszövetség­hez fordul, azt soha senki részéről semmi körül­mények között büntetés nem érheti. — A Národni Listy cikkében mégis van egy uj dolog. Az, hogy én a Journal de Génévé szer­kesztőségében voltam s ott tendenciózus infor­mációkat adtam le. Hát ez a hir nem igaz. Én nem voltam sem az említett lap szerkesztőségé, ben, sem tendenciózus híreket nem adtam. Én nyílt fegyverekkel s a lojalitást mindig számba- véve küzdöttem mindig, s ez volt sikeremnek oka. A népszövetség reformjának szüksége — A genfi ülésekről a lapok bő íudósitáso- sokat hoztak, — ezzel nem akarok újból fog­lalkozni. Egyet azonban láttam, hogy ott min­denki át van hatva annak a tudatától, hogy a mai népszövetségi helyzet nem felel meg azok­nak a követelményeknek, amelyek a népszö­vetséget létrehozták. Mindenki úgy érzi, hogy reíomra van szükség. Hogy ez azután mikor és hogyan lesz, az más kérdés. Abban azonban egyek a mértékadó tényezők, hogy lehetetlen, hogy a délamerikai kis államok döntőleg be­avatkozhassanak Európa sorsába. Mert a mai népszövetségi alkotmány értelmében, — amely a liberóm vető elvén alapul — ez lehetséges. — Genfben az élet különben nagyon mozgal­mas. Mindenki megcsodálja a népszövetség uj palotáját, amely már elkészült. Terjedelme olyan nagy, mint a versaillesi várkastélyé. Az Ariana parkjában van, a Genfi-tó mellett, ez a nagy palota, amely talán nem arról lesz híres, amiről a versaillesi várkastély, ahol császársá­gokat kiáltottak ki és császárságokat döntöt­tek le. De talán arról sem lesz hires, ami eddig legnagyobb dísze volt az Ariana-parknak, — ahol ott van az Ariana tulajdonosnőjének a síremléke s rajta ez a gyönyörű mondás: Hic jacet summa felicitas, — itt nyugszik minden boldogság ... A mai Franciaország — Géniből Párisba mentem. Parisba nagyon érdekes időpontban érkeztem meg. F ranciaország nagyságának egyik rejtelmes alapja az. bőgj- a legnehezebb időkben mindig akad valaki, aki meg tudja fogni a nemzetet, s akkor a nemzet minden baja mellett mindig győz a nemzeti zse­ni. A franciák minden időkben megtaláták a leg- kétségbeesetteb helyzetükben Jean d'Arc-jukat, Napóleonjukat, Clémenceaujukat, vagy Poinca- réjukat, s most is már kialakulóban van az, hogy ki jöjjön. — A bábom utáni Franciaország más. mint a háború előtti volt. A győzelem uj rétegeket do­bott felszínre. A perlament öncéllá lett és las­san egészen eltávolodott a nemzettől. A nemzet pedig, miután a jólét lett úrrá fölötte, nem so­kat törődött a szájhősökkel és az egész parla­menttel, mert azt sohasem tekintette a francia olyan szerves intézménynek, mint az angol, vagy mint a magyar. De a francia azután szerves in­tézménynek tartotta alapjában véve a tisztes­séget és a becsületet, amelyet a parlamentben igen sokszor nélkülözni volt kénytelen. A parla­ment folyton szavalt, folyton cseJszövényeken dolgozott, ami ment mindaddig, amíg a népet nem érintette nemzeti érzésében, becsületérzésé­ben s anyagi érzésében. — Most azonban a Stavisky-botrány elkeserí­tette azokat is, akik eddig türtőztették magu­kat, s megmozdult az utca, megmozdult a közvé­lemény. Franciaországban, mint mindenütt az egész világon, a szervezett institúcióktól függ az erő. Ma Parisban egyik legerősebb szervezet a rendőrség, amelynek feje Chiappe. Korzikai származású, nagy kvalitású ember, tiszta kezű, akit a kormány el akart meneszteni. S ez volt egyik veszte a kormánynak. Chiappe nem azért korzikai, hogy engedje magát, s az eredmény azután az lett, hogy tüntetések kezdődtek s ezek a tüntetések buktatták meg a kormányt — A párisi utcának ma három vezető ténye­zője van. Az egyik az Anciens combattants, — a hadviseltek egyesülete, amelyben 200 ezer becsületrendes volt katona van, — a másik a Conféderation génerale du travall, a szervezett munkásság, — harmadik pedig a Camelots du roy, a királypárti szélső nacionalista ifjúság. Ezek mellett fontos tényező még az Union de petits conimerfants et artisants, a kiskereske­dők és kisiparosok szervezete. Ma ezek mozdul­tak meg, s most Páris magával ragadta a vidé­ket is, mert az ország népe a párisi utca moz­galmában nem a parlament cselekedetét, de a nemzetek megmozdulását látta s ez vele egv. — Különösen érdekes, hogy a köztársaság elnöke mennyire egyetért a nemzettel 6 mennyire függetlenítette magát a parlamenttől. Ez abból is látszott, hogy elsőizben történt meg az, hogy a kormány megalakítására először egy parla­menten kívül állót kért fel, Doumergnet, aki 1914-ben külügyminisztere, s most nemrégiben köztársasági elnöke volt Franciaországnak. Ami most történt, hogy Daladiert bízták meg a kor­mányalakítással, ennek megvan a maga jelen­tősége, de mindenki tudja, hogy ez az állapot nem marad tartós. A radikális pártot is utolérte az a végzet, amely minden hosszú ideig uralmon levő pártot utolér: lejárta magát. A fiatal nemzedék kezd leszámolni a régivel — A mostani megmozdulások nagyon érde­kesek még azért is, mert annak jele, hogy a fia­tal Franciaország kezd leszámolni a régi, csupa szavaló szájhősökből és kereső ügyvédekből álló parlamenttel. A fiatal franciák már ismerik a világot. Nem úgy, mint a régiek, akik nem tud­nak semmit a világról, — akik el vannak telve attól, hogy Franciaország a világ közepe és „ex­tra Galliam non est vita, sí est vita, non est ita"... Ezek a fiatalok most tömörülnek a „szellemi együttműködésben" az igazság és a méltányosság alapján és sehogyan sem helyeslik azt a magatartást, amelyet Franciaország mosw tani politikusai jónak tartottak. Ahogy az an­golok tudják azt, hogy nem a jogi szabályok, hanem a méltányos igazság adja meg a lehető­ségét annak, hogy a nemzetek egymás mellett békességben megéljenek, úgy már a francia fia­talok át vannak hatva ettől a gondolattól s ezért a jövőben sokkal inkább meg fogják a népek egymást majd érteni, ha Franciaország kiver- gőclik mai helyzetéből. — Persze, igen kényelmes és nagy dolog volt most ott képviselőnek lenni és hihetetlen kereseteket tudtak ott az ügyvédek bizonyos kijárásokkal s bizonyos működéssel elérni. Csak most történt az meg, — amiről szettében beszélnek Parisban, — hogy az egyik ügyvéd- képviselő a batumi petróleumforrások tekinte­tében szerkesztett szerződéséért, ezért az egyet, len szerződésért 14 millió frankot kapott. Na­gyon alkalmas volt ez a mai helyzet igen sok politikusnak, akik közül például az egyik mint szocialista igen nagy szerepet játszik, s amel­lett, hogy a szocializmus elveit hirdeti, 110 versenylovat futtat. Róla is ált valóban az a mondás, amellyel Páris most legdivatosabb színdarabjában, a Tovarisban aratnak minden nap nagy sikert. A darabban a bankár szocia­lista képviselőnek a felesége azt mondja urá­nak, hogy „hiszen te nem is vagy szocialista", s erre a bankár azt feleli, hogy „én nem, de a választóim azok, s azért vagyok én is szó cialista"... — Ami azt a kérdésüket illeti, hogy tekin­tettel arra, hogy karácsony előtt Rómát, most meg Genfet és Párisi láttam — mik az impresz- szióim, nos, erre nem tudok mást válaszolni, csak azt, hogy kétségtelen, hogy háborús lehe tőségekről igen sokan beszélnek, de azért nem lesz belőle semmi. Mert a habom hoz — már Montecucolli megmondta — nem kell más, csak pénz, pénz és pénz, és most sehol, még Franciaországban sincsen pénz, pénz és pénz, mert, ha volt, — azt elsikkasztották. Musanov megbuktatta a Balkán-paktumot Február 2-án Belgrádban uj egyezményről kezd tárgyalást a törők, a jugoszláv, a román és a görög külügyminiszter Belgrád. január 31. Röviden összefoglalva a ne­vezetes Balkán-paktum ügyében a helyzet az, hogy már néni arról van szó, csatlakozik-** Bulgária a paktumhoz, hanem arról, hogy a paktum megbu­kott » uj tárgyalásokat kell kezdeni. Tevíik Rüadi, Maximosz, JeJtics és Tituleseu terve, amely lényegében Bulgária térdrekényszeritését. akarta keresztül vinni, Szinajáhan bukott meg. A zágrábi kisantant tanácskozás azzal végződött, hogy majd Szinajában . . . ott talán majd sikerül rábírni Boris királyt és Musauovot a paktum alá­írására. Nem sikerült. A szinajai eredménytelenség után Tituleseu azt az óhaját fejezte ki, hogy a pak­tumban résztvevő államok külügyminiszterei további tárgyalásokat folytassanak, mert Bulgá­ria és Albánia nélkül— ezúttal hangsúlyozzák először, hogy nékülÖzik Albániát, — a paktum teljesen értéktelen. Bukarestben, illetve Szinajában annyira érezték ezt. hogy utóbb a királytelálkozás folyamán a bal­káni egyezmény teljesen lekerült a napirendről. A sajtóceiuzura még azt sem engedte meg, hogy a román lapok célozzanak erre a kérdésre. Bukarestben úgy tudják, hogy lehetetlen össze­egyeztetni Bulgária álláspontját a többi balkáni állam magatartásával. Maga Musanov is hangsú­lyozta a román újságírók előtt, hogy külpolitikai tekintetben bizonyos felfogásbeli különbségek van­nak. Mindkét ország a békét akarja. Bulgária azonban más eszközökkel kívánja azt biztosítani, mint Románia. Románia kész arra, hogy békekész­ségének megadja a megfelelő diplomáciai formát. Bulgária azonban nem mondhat le ama jogairól, amelyeket népszövetségi tagsága biztosit neki. Érdekes, hogy az a jelentés, amely arról szól. hogy Tevfik Rüdi bég Bulgáriába érkezik, már nem azt módja, hogy a paktum aláírására, hanem tanácsko­zásra érkezik. Eszerint Belgrádban február 2-án Ti- tulescu román külügyminiszter Tevfik Rüsdi bég török külügyminiszter. Maximosz görög külügymi­niszter és Jeftics jugoszláv külügyminiszter s összejönnek, hogy megállapodásra jussanak * balkáni egyezmény ügyében. Azokat a híreket, amelyek szerint ez alkalommal mindjárt alá is írják az egyezményt, ezidőszerint korainak minősítik. A Bukarestben Musanov bol­gár miniszterelnökkel folytatott tanácskozások eredménytelenek voltak, Jugoszlávia viszont ragaszkodik ahhoz az állás­pontjához, hogy igazi Balkán-paktumot csak ugv hoznak létre, ha ahhoz Bulgária és Albánia is csatlakozik. Ha e két állam csatlakozását ezidőszerint nem le­het elérni, akkor — mondják Belgrádban — legfeljebb ideiglenes paktumról lehet sző, amely­nek keretei külön megfontolást igényelnek. A február 2-ára kitűzött megbeszélés célja ilyen körülmények között elsősorban az, hogy lehet-e olyan paktumot létesíteni, amely biztosítja Bulgá­ria és Albánia csatlakozását. Belgrád, január 31. Amennyiben Titnleeeu egész­ségi állapota nem engedné meg a Balkán-államok belgrádi konferenciáján való részvételét, úgy a konferencián Romániát a Belgrádi követ képviselte. Sztambul, január 31. Illetékes körökben úgy tudják, hogy a- belgrádi összejövetel nem azért van összeibiva, hogy a Balkán-egyezményt aláírják. Az egyezménytervezetet. Belgrádban a kiküldöttek csak kézjegyükkel látják el. Az ott módosított szö­veget előterjesztik az albán és a bolgár kormány­nak s ha ezek kijelentik, hogy hajlandók csatla­kozni. akkor kerül sor a paktum aláírására. Belgrád, január 31. A belgrádi külügyminiszté­riumban ugv tudják, hogy Tituleseu külügyminisz­ter pénteken, Maximos szombaton érkezik Belgrád- ba. Ennek következtében a konferenciát csak feb­ruár 3 án tartják meg. Sztambul, január 31. Itteni politikai körökben úgy tudják, hogy a tervezett balkán uniónak fővá­rosa Sztambul lesz. Kikötőjét szabadkikötőnek nyilvánifják, ez azonban török fennhatóság alatt állana. Sztambul egyébként saját lobogóval, állan­dó külön államközi rendőrséggel rendelkeznék és saját, postabélyegei is volnának. A szkupstina pénzügyi bizottsága leszavazta a pénzügyminisztert Belgrád, január 31. Grigorevics pénvagyúnnász- t«pt a skíupstina pénzügyi bizottságában uj pénz i ügyi tervével leszavazták. Beavatottak szerint ez az esemény jelentősen megingatta az uj jugoszláv kormány helyzetét s ha nem adja be nyomban le­mondását, úgy ez csak annak tulajdonítható, hogy a király nem akar újabb kormányt kinevezni feb­ruár 2-a, a balkánállamok kiküldötteinek belgrádi konferenciája előtt. THufescu egészségi állapota rosszabbodott Bukarest, január 31. Legújabb jeeIntések sze­rint Tituleseu egészségi állapota erősen rosszab­bodott s újabb műtétnek kell alávetnie magát. Félhivatalosan cáfolják azokat a Francia,ország­ban elterjedt hireket, hogy Tituleseu lemondott s csak annak lehetőségét tartják valószínűnek., hogy a. külügyminiszter esetleg hosszabb beteg­szabadságot vesz igénybe. A török külügyminiszter Bukarestben Bukarest, január 31. Tevfik Rusdi bej török k ül ügy7 miniszter szerdán délután a román fővá­rosba érkezett, ahol a pályaudvaron Tatarescu miniszterelnök és Radolescu, a külügyminiszté­rium államtitkára és Árion, a külügyminiszté­rium főtitkára fogadta. Tituleseu a vendég tisz- teleiére ebédet adott, majd két óra hosszat tár­gyalt vele. A vendég holnap részt vesz a parla­ment megnyitásán, majd Károly király fogad,ja. Tituleseu és Rusdi bej csütörtökön együtt Bél- grádba utaznak, ha Tituleseu külügyminiszter egészségi állapota addig megjavul. Tituleseu igyanis hetek óta beteg és nem hagyhatja el akását. Betegsége miatt nem is jelent meg a >ályaudvaroti a török külügyminiszter f- 'rada­rra. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom