Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-11 / 35. (3366.) szám
'PRALGAW V VAGYARHI RliAE 1934 február 11, vasárnap. ——— Jl"g A bankigazgató Igaz történet Irtás SZOMORY DEZSŐ . Ebéd urdu volt. mikor özvegy Perényiné ifcö:mi\ •■•(! !dnyé'nek feezélyteteneégével e köny- ny-ed lépteinek légiessé géve-1 egyszerűen belengett hozzám, bejelentél nélkül. — Oh, vendége van! — mondta, mint egy angyal, mosolyogva, az égből, — bocsánatot kének! — e mint egy angyal, aki meglepte jó Ábrahám-ot, rögtön •Letilt az asztalihoz, könnyed lényének megfelelő könnyed házi ruhájában, ahogy épp átlengett, a szomszédból, a folyosó végéről, ahol a lakása volt. Valami erős ámbra- íllat, amit. a mennyekből hozhatott magával, szállott a ruhájából. — Igen. — mondtam' filozófiával, mint aki uég megszoktam ezt az angyalt, ezt a végzetes szomszédságot, — valóban vendégem van. Vendégem van. de ez nem változtat a dolgokon, — tettem hozzá reménytelenül. Mert özvegy Perényiné csak annyit mozdult, a széken, hogy testi formáinak valami .kifejező plasztikáját érvényesítse, könnyed lényének megfelelő könnyed ruhájában. Sugárzó lelke mélyén nem veit nehéz kitalálnom annak a., kis ficánkoló 'gondolatának szikrázó bánatosságát, hogy nem a pizsamáját vette feli. Angyali pizsamáját. Ha . nem is annyira én miattam, mint inkább vendégem tiszteletéie. Vendégem, finom ur létére, aki Európát beutazta, rögtön, felállott tiszt-eleitek még mielőtt bemutathattam volna: — Rados Radomér vagyok, — mondta. ■ — A Jó Bank vezérigazgatója? — kérdezte özvegy Perényiné s nyújtotta a két meztelen karjával, egyszerre mind a két kezét. — Igazán nagyon, őr vendek! Szívből örveodok! — mondta.. — Nékem is volt régebben egy kis szerény betétem az ön bankjában, persze a a jó időkben! Még nean is olyan régen a jó időkben! Az iró ur nyilván beszélt önnek rólam, gondolom, — majdnem két éve, hogy szomszédok vagyunk, Az öné a. Jó Bank, a miénk a jó szomszédság, igaz? fejezte be felém fordulva angyali mosolyával s egy cigaretta után nyűit, az sztalon, ámbraillata, párolgásával. — Asszonyom, — feleltem méltósággal, — én soha senkinek nem beszéltem önről. Szomszédságunk az idők folyamán és emberi gyöngéink következtében, olyan természetűvé vált, hogy erről 'beszélni egyértelmű lett volna az utí diszkréció és illendőség szabályainak súlyos megsértésével. Igaz, mind a ketten szabadok vagyunk és -egymás iránt érzett vonzalmunkkal sem az emberiségnek, sem a társadalomnak kárt. nem okoztunk s nem rontottunk a gazdasági helyzeten. Mégis megvallom, jobb szerettem volna, ha ez idő alatt, ónig nekem itt vendégem van ebéden és hozzáteszem, .ilyen kiváló vendégem, szépen otthon marad s nem illusztrálja feszélytelen megjelenésével s lenge peplumaiva! magánéletem rendellenességeit a vezérigazgató ur előtt. Épp egy kölcsönről tárgyaltam a vezérigazgató úrral. Ezek után mi reméryem lehet? — kérdeztem egy hajótörött hangján és egy hajótörött 'tekintetével. — Mit remélhetek a vezérigazgató úrtól, aki szigor-u világnézetében egyformán mérlegeli az -ember erkölcsi értékét és hitelképességét s nem tesz különbséget a testi gyöngék s a lelki -erények között. Ugyebár, vezérigazgató ur? — fordultam vendégemhez azzal az óhajtásos célzatossággal, hogy inkább megcáfolja, semmint megerősítse róla való magasztos megállapításaimat, S egy röpke gondolatomban, megvallom, szégyenemre, már sajnáltam is, -hogy jóindulata érdekében ilyen költséges ebédet készíttettem a mindenféle primőrök zamatosságával s az első ibolyáik él- hintésé vei az asztalon. Özvegy Perényiné, szavaim bús elhangzását a maga külön kis lelki válságával kísérte s .úgy, ahogy ült, meg is ingott a széken. Egyrészt hozzám fűzött érdekközössége mélyen fájlalta, hogy könnyelmű belengéeével a lakásomba o-d-aiiszk fátylaiban, elronthatta a dolgomat,, másrészt női hiúsága, szakértelme és tudományossága azor töprengett konjunktúrában. ha vájjon kigyóbüv-ölő delejeeségévei nem inkább segíthetne a, dolgokon kölcsön- ügyem körül. De nem fedezhetvén fel egyéni hatáskeltésének semmi jelentős tünetét azokban a körét-egekben, amelyek egy pénzember lelkiségét alkotják, nem is látván tisztán egy •bankigazgató benső érzéseinek farizeus sötétjében, inkább úgy Ítélte angyal létére: jobb lesz. ha ellebeg. Ha ellebeg, ahogy be lebegett, Ha ahogy jött, úgy megy. Úgy is állott fel. már neon is, mint egy angyal. De azzal a tragikus méltósággá!, amellyel a nő. egy céltalan törekvés előtt, bevonja vitorláit. mar-- • Hát., akkor megyek! mohd-ta. nem is vagyok itt! S már indult is. szaladt, — Oh. kérem. — szólott a vezérigazgató, mint ahogy megszólal egy -ember az életmentés utolsó percében a Duna partján, mint ahogy megszólal egy biró. egy finaacier a sorsdöntő -pillanat legvégén, miután hosszú -percekig, hagyta az embert kínban és verejtékben, — oh. kérem, — szólott egy hittérítő nyugalmával e az Európát járt világfi udvariasságával!, — a nagyságos asszony jelenléte nem tángálja a mi ügyünket, de sőt, merném mondani, amennyiben tángálja, ez csak an-y- nyi. hogy valami kis poézist kölcsönöz az ügy prózaiságánaik. Mert más kölcsönről itt nem lehet szó. Nem az, kedves barátom, — fordult hozzám bonhomiával, — hogy én szigorú világnézetemben nem választom külön az ember lelki javait és erényét anyagi bonitásától. Mert noha szívesebben nyitom meg aktpszabá- íy aráknak megfelelőleg, a Jó Bank pénztárait vallásos embernek, mint parázna izraelitáknak, mégsem tévesztem össze soha egy pillanatra, a szívügyet, a hitel-üggyel. Nem is az állít. óriási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSlce Üveg — porcellán — villany csillárok! iiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiHHiiiniiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiifiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiii lüodern képkeretezés, üvegezés Telefon 2423 Alapítva 1833 meg engem, amivel a nagyságos asszony barátsága ön iránt, talán túlmegy a jószomszéd- ság határain. Ezt szívesen koncedáloim a mai nehéz életben, mikor az összetartás úgyszólván ösztönné vált az emberben. De hogy megmondjam nyíltan és kertal-és nélkül-: nekem az a mód, az a. forma nem tetszik, mint intégex és érzékeny emberrek, ahogy ön velem megkezdte és megtárgyalta ezt a pár száz pengős ■kölcsönügyet. Hogy ön itt engem meghív egy nagy ebédhez kettesben s le -akar . kötelezni -egy -bi'fsztékkei s egy tál francia salátával, hogy rendelkezésére álljak! Ez az, amit nem tartok erkölcsösnek. Ez az, ami sérti az emberi és banlíVezéri méltóságomat. Ez az, ami alapszabályainkkal merőben ellenkezik. Ha ön egyszerűen feljön az irodámba, — nem. mondom. De ilyenformán, hogy meghív magához ebédre, mintha az nj darabját akarná felolvasni s a vége az, hogy ezért az ebédért egy váltót leszámítoljak, — ez számomra, amilyen érzékeny ember vagyok, ez számomra lehetetlen s állásommal összeférhetetlen. Még rágyújtott egy szivaromra a dobozból, vette a kalapját s ment. S ahogy elment özvegy Perényiné mellett, a meztelen karját súrolta.-finoman, a keze fejével. KÜLÖNVÉLEMÉNY ■dviott: vnrr n •mt FRANCIA LECKE Nemrégiben olvastam bánatos tudósitást a francia újságírók tájékozatlanságáról, mely abban a pillanatban derül ki, mihelyt hazájukon kivtileső területre kalandoznak. Az egyik újságíró azt irta például Csehszlovákiáról, hogy hét millió lakosa van és hogy Jarm-ila Novotná., a kitűnő cseh színésznő, ellenállhata tenni táncolta hazája táncát, a csárdást. Való az, hogy a franciát, úgyszólván semmi sem érdekli, ami kívül esik hazáján és ha már elkalandozik 1 Onnan —- különösen keletre — akkor exotikumot akar vastagon, mindent együtt, lehetőleg például az egész Dunamedencét pirított vajaskenyérre kenve, A szellemesen ée jól megirt riportnovellából, amit ma olvastam a ,,L’ Intran“-ban, budapesti keretek között kapjuk nemcsak egész Kelet- európa, de az egész távol-kelet minden exotiku- mát is. sőt mindezt német és olasz mártással leöntve. Csak természetes, hogy ilyen sűrítés mellett a kitűnő regényíró, aki „A világ városai44 címen Írja sorozatát, kicsit „elnagyolja41 a helyi körülményeket. Ami viszont számunkra exoti- kum. Repes a szivem, amikor megtudom, hogy á jassv-i csodarabbi a bécsi repülőgépen utazik Budapestről Kassára, hogy meggyógyítsa ott a gazdag májpáötétomgyáros egyetlen és beteg leányát. A csodarabbi természetesen huszonhárom konzervdobozt visz magával, mert mellékesen kaviárban utazik. Ehhez képest remekül -idézi a francia klasszikusokat, miközben felvilágosítja az írót és a budapesti kaland hősét, hogy miként lehet megírni a halált Velencében budapesti változatban, két hasábon. A neves francia iró oda se néz, csak. úgy félkézzel megmutatja annak a Thomas Manna, hogy kell az ilyet csinálni. Mindennel, magyar történelemmel, Budapest és környéke leírásával, szerelemmel, többszörös halálesettel, repülőgépen utazó cso- darabb-i-val együtt: két hasábon. Sőt hollywoodi magyar íróval egybekötve, aki — ugyebár — csak augusztus 20-án, Szent István-napkor tér vissza hazájába, hogy tollas fövegben, brandenburgi dolmányban és karddal az oldalán részt vegyen a körmenetben. És ha ez nem elég önöknek, úgy szolgálhat ő halott csendőrrel' is, aki a Svábhegy legkultiváltabb részén akasztotta fel magát teljes díszben, felfűzött szuronnyal, tollas kalpaggal a fején, ijedős francia. írók rémületére. Fácánok bámulják a halott csendőrt, a fa alatt és az iró szerint, a kakastölltól félnek a, csendőr kalpagjáru Az iró rémült kiáltásra nyitja ajkát, azonban a kíséretében levő hölgy szája letapasztja, A hölgy viszont nem fél sem a csendőrtől, sem a. kakas tolitól, ö csak legfeljebb az ilyen francia írótól félne, ha élne, aki reprodukálhatatlan Ízléstelenséggel és minden európai szemérem nélkül ir róla. Ez a hö'l-gy „a budapesti hölgy44, la Danié de Budapest, vagyis a bölcs rabbi véleménye szerint, a halál Budapesten, ahogy a szép fiatal fiú a halál Velencében Thornas Maim regénye szerint. Jó lecke számunkra Veber iró ur láthatóan „önzetlenül44 megirt novella-riportja. Megtanulhatunk belőle különféle dolgokat. Elsősorban azt, hogy mit tálal fel a francia az otthon, maradt közönségnek, ha átlépte hazája határát. A lecke után bizalmatlan vagyok Pierre Loti, Gauguin és a többi külföldet járt nagy francia remek leírásával szemben, noha pontosan érzékelni tudom a különbséget közöttük és Veber ur között, aki még nem jutott be a Pantheonba. (Aggódom Veber ur halál utáni sorsa miatt, bár a földi életben. írásaiból ítélve, nem érheti semmi baj.) Megtanulhatjuk a leckéből azt is, hogy a nagy nemzet fiai csak saját hazájukat ismerik igazán, kétségtelen, hogy, ha honi dolgokról van szó, becsületesen és megbízhatóan Írnak és ez a hazai témakör alkotja a francia irodalom kilencvenkilenc százalékát. A francia iró minden külföldi írásában bebizonyítja, hogy nem lelkesedik a külföld, legfeljebb csak a külföldi exotikum iránt- Nincs elragadtatva csak azért, mert a föld, ahol jár, idegen. A nemzeti ujjáébredés, amely most divatozik Európában, a franciákat nem érinti, egyszerűen azért, mert Franciaországban már régen megtörtént. a nemzeti újjáéledés és változatlanul tart, fejlődik, lélekben talán még nagyobb intenzitással, mint azokban az országokban, amelyekben most friss erővel robbant ki a nemzeti eszme. A francia végeredményben nem sokat •akar tudni a külföldről, csak annyit, amennyit az érdeke megkíván, a Franciaországban élő külföldiekről pedig csak annyit, hogy pénzüket elv-ehesse. Nincs egy fajta se Európában, amely annyira magának élne, mint a francia, amely annyira elég volna, önmagának, — lehet, hogy ezért lett gokat jelentő a külföldnek, lehet, hogy ez a francia nagyság titka. A francia lecke mindenesetre épületes minden külföldi írónak, nekünk magyaroknak talán leginkább. Az iró, a művész ott választja témakörét, ahol akarja és találja, de arra mégis rá kell jönni, hogy az élet és kultúra varázsa nem m-egejtőbb és ragyogóbb, csak azért, mert idegen. A most elomlóban lévő korszakban beteges rajongás fogott el bennünket a franciák iránt és a Veber ur leckéje legalább arra jó, hogy meglássuk: milyen a viszonzás. Paris varázsa, az utóbbi év tizedi kben lila fátylakkal vonta be az uj magyar irodalmat és a. lelkesedés, amelyet Ady Endre és az előtte Parisban járt magyar írók müvei teritett-ek a magyar olvasó lelkére, szinte állandósult, és megmerevedett, úgyszólván a közélet és közvélemény minden megnyilvánulásában. Nem beszélünk most arról, hogy a, háború elején például Magyarországon tisztelt és érinthetetlen idegeneknek tartották az ottrekedt franciákat, mialatt a franciák odvas kazamatákba internálták az ott maradt magyarokat. Csak arról beszélünk legfeljebb, hogy a talaját, vesztett magyar iró, akit. megszedi tett a nyugati varázs, ■legelemibb kulturemberi kötelességének tartja, hogy pontosan ismerje azokat a külföldi helye két és külföldi tárgyának minden helyi körűimé nyét,' amelyeket megirt. A legnagyobb szégyen volna magyar iró számára, hogy például helytelenül irja le akár Ri-cbelieu, akár Saint-Juste, vagy akár valamelyik Isten háta mögötti bre- tagne-i falu nevét, ezzel szemben a francia iró a jelek szerint azt szegyeké, ha helyesen írná le valamelyik középeurópai, nevet. Ez tévedésből sem fordul elő Veber ur írásában, ő Rákosit és Rákoskyt ir Rákóczi helyett és következetesen folytatja ezt az előkelő tájékozatlanságát minden személynéven és helynéven keresztül, ügy látszik, presztízsét félti attól, hogy helyesen irja a Svábhegy, vagy a kiehagi csárda nevét,/amely helyeken megfordult állítólag. Egy kis tanulság tehet az nekünk, magyar Íróknak, hogy hogyan imák Magyarországról ée hogyan Írnak Csehszlovákiáról a divatos francia hűk... A francia szellem csodálásában és követésében talán tovább mehetnénk még egy lépéssel és utánozhatnék a francia Írót például abban is, hogy semmi mást ne vegyünk komolyan, csak a saját hazánkat. Ismétlem, neon lehat beleszólná a művész dolgába, hogy honnan veszi témáját, de befolyásolhatja a magyar Írót sok- minden körülmény, ami napjainkban mutatkozik meg ismét régi erejében. Hogy csak egy megbízható körülményt említsek az állandóan külföld felé tekintő és lelkesedő magyar iró számára: a magyar irodalom termékei közül — csekély kivétellel — azok a müvek emelkedtek az európai irodalom színvonalára, de még külföldi d-ivatsikert is azok a müvek értek el, amelyek a magyar talajban gyökereznek, — nem értve magyar talaj alatt természetesen csak a földművelő nép életét, ahogy az ellenkező oldal elfogultjai hiszik. Egyszerű és világos, hogy mindenki mélyebben tud szántani abban a földben, amelyet, ismer és minden iró mélyebben tudni fogja az élet és az em-beri lélek gyökerét abban a. környezetben, amelyben él. Ezen a földön, ebben a környezetben juthat el legkönnyebben abba a művészi magasságba, amelyet örök emberinek nevezünk. Csak igy számíthat nagyrészt arra is, — ha ilyen ambíciói vannak, — hogy külföldön te sikerei legyenek. Valószínű, hogy Veber urat te kitűnő írónak tartanék, ha nem exotikumot, hanem egyszerűen az otthoni francia életről irt valamely müvét ismertük volna meg, — de íme. igy ellenkező véleményre jutottunk. Sándor Imre. YYYYYyYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYY — Fedák Sári hosszú ideig marad Amerikában. Budapestről írják: Fedák Sári, aki tudvalévőén, most Hollywoodiban van, levelet irt az egyik hozzátartozójának. A többi közt ezt irja: „Az „Iza né- turnéja nagyszerűen megy. A magyarok mindenütt. a legnagyobb szeretettel fogadják a filmet. Hollywoodban jól élek, már úgyszólván mindenkivel összebarátkoztam és sok mindenféle business- ről tárgyalok. Egyelőre nem szándékszom hazautazni. lehetséges, hogy a tavaszt is itt töltöm**. ^ — Rómában is előadják „Az ember tragédiájáét Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A magyar íróik és hírlapírók otthonában tegnap este ünnepelték Mohácsy Jenőt, „Az ember tragédiája** bécsi sikere alkalmából. Az ünneplés során Vojnovick Géza, a Nemzeti Színház igazgatója kijelentette, hogy rövidesen Rómában is előadásra kerül Madách örökszép tragédiája.
