Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-11 / 35. (3366.) szám

I ^RX<íAItA\AGtAR-HlRMJ?____________________________________________ 1*84 február 11. rasámap. ogyéb dijakat és illetékeket legalább 25 százalékkal kellene leszállítani, vagyis a mai állapottal szemben legalább egy ne­gyeddel. Nem gondoljuk, hogy ez az eljárás keresztülvihető volna s ezért az képez:.' mérlegelés ér tárgyéi, nem kellene-e a valutaviszonyainkban keresni an­nak az akadálynak eltávolítását, amely a kül­földön versenytársainkkal szentiben való ki­egyenlítődési képességünk útjában áll. Ha dönteni akarunk, úgy egészen világosan meg kell mondanunk, hogy mitől kell óvakodnunk, hogy emellett ne legyen több kárunk, mint hasznunk, a saját belső gazdasági viszonya­inkban. Ezért nyíltan és határozottan meg­mondottam, hogy nálunk infláció nem lesz — Alijuk meg egy pillanatra ennél a kis szónál, amely ott, ahol (megvalósították, óriási gazdasági károkat okozott s amely aggodalmat kelt ezért mindenekelőtt azokban, akik a fize­tésekre és munkabérekre vannak utalva, vagy pedig megtakarított pénzük hozadékára. Nem volna csodálható, ha nálunk tényleg fenn­forogna ennek veszedelme. De nincs, mert nem is lehet veszedelem, mint ahogyan nem mutatkozott sem Angolországban s más álla­mokban sem, amelyek, mint már mondottam, akár saját elhatározásukból, akár a körülmé­nyek által kényszerítve, keresztülvitték az aranyt ártalom leszállítását a maguk — való­ságban papír — valutaegységükben. — Bár ismeretes, hogy az infláció a gaz­dasági életben miképpen nyilvánul meg, mé­gis kell, hogy ezt ismét megvilágítsuk, — Az infláció azt jelenti, hogy a fizetések, munkabérek, a takarékbetétek s az összes egyéb pénzértékek ugyan számszerűleg ugyanazok ma­radnak, de mindennek az ára rohamosan emel­kedik annál inkább, mentó'l inkább fokozódik az infláció, vagyis a papírpénz kjbccsájtása. Ez azt bizonyítja, hogy a valuta értékének befolyása van a gazdasági életre azáltal, hogy mit lehet a "valutáért venni, vogy hogy mennyi pénzt kell kiadni ezért, vagy azért a közszükségleti cik­kért. — És itt elérkezünk ahhoz a valamennyi ál­lamban kétségtelenül beigazolt tényhez — mely állam keresztülvitte a valutaváltoztatásokat — hogy a belső gazdasági életben úgyszólván semmi változás sem következett be és ahol mégis meg­nyilvánult, úgy az vagy egészen átmeneti, vagy egészen csekély volt. A dolog kellő megértése végett föl kell említeni, hogy az árak Angliában és másutt is egészen kis kilengés után ismét oly Tokon állapodtak meg, amelyen a valutarendezés előtt voltak. Ezért biztos, hogy a valuta megfon­toltan és értelmesen végrehajtott rendezése a belső gazdasági életben nem okozhat sem fel­fordulást, sem átalakulást és hogy a takarék- betétekre sem lehet semmi befolyással. Ezt ismét egy példával kelj megvilágítanom, amely megmutatja, hogy akinek például 10.000 korona takarékbetétje van, amennyiben termé­szetesen a pénzt közben nem veszi ki, annak to­vább és állandóan 10.000 koronája marad. Amennyiben e takarékbetét után azonos kama­tot szed, úgy azonos kamathozadéka lesz és most már az illető számára az a legfontosabb hogy ezért a kamatért megvásárolhatja-e azt, amire szüksége van. Ég miután a viszonyok sze­rint már másutt bebizonyult, hogy a valutaintézkedéseknek — amennyiben azok nem jelentenek inflációt — nincs egyoldalú ár­drágító hatásuk, ezért mindenféle nyugtalan­ság teljesen fölösleges. Az ilyenfajta nyugtalanító híresztelések terjesz­tése nemcsak ártalmas, hanem egyenesen bünte­tésre méltó azért, mert, a könnyen hívőket fölös­leges áruvásárlásra,, vagy ingatlanvételre is késztetheti, mely ügyleteknél azután a jövőben — mint mondani szokás —- az illetők nem talál­ják meg a számításukat. Érthető, hogy ezt a tel­jesen indokolatlan félelmet különösen a betéte­seknél szándékosan terjesztik és táplálják is oly emberek, akik ezekhez a kérdésekhez vagy sem­mit sem értenek, vagy akik azon maguk szeret­nének keresni. — Ezért ezekhez a hírekhez olyan furcsa, és teljesen kigondolt híreszteléseket is kigondol­nak, mint, például! hogy a pénzt ismét lebélyeg­zik, vagy hogy minden betétesnek a betétjéből bizonyos részt leírnak 6 más ehhez hasonló — bocsánatot kérek a kemény, de megérdemlőit szóért — butaságokért. Felelősségem teljes tudatában ... — Felelősségem teljes tudatában soha sem alacsonyodnék le annyira, hogy polgáraink százezreinek olyasvalamit mondják, aminek tel­jes igazságáról nem volnék meggyőződve. Ezért nem akadályoztam meg e fontos kérdés nyilvá­nos megtárgyalását sem, amennyiben emellett nem terjesztettek helytelen véleményeket vagy hűeket. Nincs mit 'rejtegetnünk a saját lakos­ságunk előtt, a külföld előtt sem és nem csi­nálunk olyasvalamit,, amit mások nem tettek volna. — Nem fogunk megkárosítani senkit sem otthon, sem a külföldön. Csak azt mérlegel­jük, hogyan védekezzünk ama károk ellen, amelyeket el kellett szenvednünk amiatt, hogy más államok valutaváltozásai lényegesen csökkentették a nemzetközi kereskedelemben a mi versenyképességünket. Nem szabad tét­lenül néznünk azt a tényt, hogy ennek a nem­zetközi kereskedelemnek több mint három­negyed részén éppen ezek a valutaváltozások uralkodnak. A spekulánsok ellen — De egyről nagyon lelkiismeretesen fogunk gondoskodni. Ez pedig az, hogy a valutánk ne váljék a pénzügyi spekulánsok játékszerévé. Ezért ezt a dolgot csak a törvényhozó testületek utján oldhatjuk meg s így biztosíthatjuk valutánk állandóságát még ha annak aranytartalma le is szállíttatnék vala­mivel. A valutánk azért csak aranyvaluta ma­rad, melynek az aranyhoz való viszonya tör­vényben van megállapítva. A kormány további tervei — Emellett még egyre kell gondolnunk s ez pedig az, hogy e kérdés megokoláeával még nem szűnnek meg belső gazdasági nehézeégeink, hogy ezáltal még nem nyer kiegyenlítődést az egyes termelési szakmák áraiban mutatkozó arányta­lanság és hogy ezzel nem állítható meg az a munka, amelyet a kormány 1933. évi parlamenti nyilatkozatában bejelentett, amély munka a kartellgazdálkodás és a közvetítő tevékeny­ség túlkapásainak eltávolítását célozza. Ugyancsak az elégséges és olcsó hitel, a teher­mentesítés kérdései is külön megoldást fog­nak igényelni, ugyanúgy egész sor más kér­dés is. — Ezért a közhatalom törvényhozói vagy végrehajtó szerveinek bármiféle beavatkozásai­tól nem várhatunk csodákat, de törődnünk kell a legezorgalmasabban azzal, hogy a nehéz gaz- dasáig válság mélységeiből még ha csak egyik fokról a másikra is, de mégis csak fölfelé haladjunk az egész lakosság jobb gazdasági színvonala felé, mely lakosság két legszámottevőbb rétege, a munkásság s a földmivesek tömege szenvedett aránylag a legtöbbet. Nemzetgazdaságilag helytelen volna, rombolni a, gazdasági élet erős összetevőit, de gondoske dni kell mindenekelőtt a gazdaságilag leggyengébb bekről Hétfőn döntő kormánytanácskozás Prága, február 10. A feszült belpolitikai helyzet döntő fontossága eseménye volt a péntek esti minisztertanács. A miniszterta­nács ülése este nyolc órakor kezdődött és éjfélig tartott. Malypeír miniszterelnök a mi­nisztertanácson hivatalosan beterjesztette gaz­dasági és pénzügyi tervének szövegét, mely eddig csak nemhivatalos megbeszélések tár­gyát képezte. „ A minisztertanács gazdasági természetű ha­tározatai következtében előállott politikai helyzet valószínüleg magával fogja hozni a nemzeti demokrata párt ellenzékbe vonulá­sát, A miniszterelnök hétfőre adott határidőt a kormánypártoknak az általa beterjesztett pénzügyi tervben való végleges állásfoglalás­ra. A hétfői tanácskozás azonban már csak alaki jelentőségű lesz s igy már hétfőre vár­ható Matousek nemzeti demokrata párti ke­reskedelemügyi miniszter lemondása és a kormányrekonstrnkció bejelentése. Az Ex- pres jelentése szerint a nemzeti demokrata párt ellenállását az is indokolja, hogy a párt semmi áron nem akar belemenni a szovjet de jure elismerésébe. A koalíció soraiban van egy olyan törekvés, amely a lelépő nemzeti demokrata párti miniszter tárcáját ugyaneh­hez a párthoz tartozó hivatalnokra akarná át- I ruházni. ^ , Második szeeep&s'ziás lletyénty Ida: TaiiU BcddwUt I. FEJEZET. Mary Lout feleségül kérik. Mary Lou Thurstou a Shore Roadon sétált a ragyogó oszd reggelen és vágyakozva nézett a Narrows keskeny csatornája és a Quaran- tine fedő, ahol épp most kötött ki egy hatal­mas öceáüjáró. A víz csillogóan kék volt az ég azurszin kupolája alatt. Szorgalmas kis bárkáik húzták el a part mentén és a tenger­ről érkező szellő pirosra fújta Mary Lou kerek arcocskáját. Fent a magasban fontoskodva bú­gott egy repülőgép. — Mary Lou! iMary Lou rántott egyet a Íbisze móré csapott kis sapkán és megfordult, hogy Billy Sander- son ur után nézzen, aki az unokaöccse és vé­dence is volt egy személyben. A fiatalember ugrált. Hatesztendős lábai olyan sebesen mo~ tolláltak a levegőben, hogy úgy látszott, mint­ha a gyereket csak az a piros papírsárkány húzná vissza a földre, amit apró, kövér kezei zsinóron vonszoltak maga után. — Mit akarsz, Billy? — Ültél le már repülőgépen, Mary Lou? Miért marad a repülőgép fönt a levegőben? Mikor megyek én is repülőgépen, Mary Loai? — ezt minid egy szuszra kérdezte Billy. — Nem, Billy fiam — válaszolt bánatosan Mary Lou — még sohasem ültem repülőgé­pen. A levegőben pedig azért tudnak farm­má rádiói, mert. •. — Mary Lou ijedtéin keres­gélt a saját bizonytalan ismereteinek tengeré­ben, aztán határozottan jelentette ki: — meri motorjuk van! —■ Autóknak is van motorjuk, mégis lenn maradinak — okoskodott Billy. — Nézd csak azt a nagy hajót! — kiáltotta gyorsan Mary Lou. Billy odanézett, húszéves nagynénje pedig megkümnyebíbülten sóhajtott fel A repülő­gép közben szerencsére eltűnt a kék messze­ségben és igy Billy forrongó kis agya most már újabb, ezúttal hajókra vonatkozó kérdé­sek megfogalmazásával vesződött. A part hajtása félböralaku kilátót formált, tetején az ősz piros virágai fonták körül a zászlótartó árbocot. ZöM-íehér csikós pad állt itt, arra ült le Mary Lou. — Billy Sandersotn, most maradj itt — szólt erélyesen és aggódó pillantást vetett az utón cikázó autók felé­Aztán — mialatt Billy a pad támlájára má­szott, majd onnan a virágágyba pottyant, de a sárkányát azért egy pillanatra sem engedte ki a kezéből — Mary Lou a vizet nézte és ál­modozott. Mary Lou mindig álmodozott. Formás volt és üde, csinos és csupa élet. A haja aranyos­vörös, a szeme olyan kék, mint a hullámtörő alatt elfutó víz. Szem-télien kis orra volt éis édes, büszke, piros szája és övé volt a világ legszebb keze és lába is. Akkora volt, mint egy csecsebecse, fürge, akár a szöcske, üde, mint a bimbózó rózsa és álmodó, mint május éjszakája... Ilyen volt ez a kislány. Mary Lou Tburstom. Most ott ült a zöld-fehér csíkos pádon, a brooblymi Shore Roadon — valaha Milliomosok Utjának bívták ezt a rakodópar­tot — nézte a lehorgonyzóit Óceániáiét és Perzsiába vágyott - Perzsiába vagy Peruba, Afganisztánba vagy Indiába, a Fokiföldre vagy Angliába.. • Ez nem jelenti azt, hogy Mary Lou boldog­talan volt Sokkal egészségesebb volt, sem­hogy boldogtalan lehessen és sokkal derű­sebb, semhogy elégedetlen lehessen. Csak az életerő nyugtalankodott benne, akár a pórá­zát ciháié kölyökkutyában És álmodot* — született álmodó volt, aki a fiatalság ártatlan önzésével szőtte a bűbájos tündérmeséket, csodálatos legendákat. Ha könyvet, óliva Soft-, belteálmodta magát a lapok közé, ha színház­ba ment, a hősnőben önmagát látta, elbűvölő és édesen valószínűtlen helyzetekbe képzelte magát. A Shore Roadróil nyíló mellékutcák furcsa keverékei a különböző építészeti korszakok­nak. A polgárháború és a Grant tábornok idejéből való házak váltakoznak századvégi és egésrzein modern épületekkel. Vörös tégláiból épült egyforma ikerházak sorát hirtelen ku- ria-szerü, csukott erkélyekkel díszített, széles, kényelmes épület szakítja meg, amelyik bel­jebb is áll a többinél és kis virágos kert van előtte, mögötte meg, keskeny sávon, még konyhákért, is- Aztán elbizakodott, a mór stí­lust utánzó házak következnek, mind csupa cement és stukkó, az erkélyek szeretnék el­hitetni, hogy kovácsolt vasiból készült műre­mekek. De itt-ott megbújik közöttük néhány régi, kedves házikó: fehiérfaki, zöldzsalus, bartáságos kis hajlék. Ilyen házikóban lakott Mary Lou Tburston. Fiatal nagynénjével és nagybátyjával, dara és Howard Sandersonnal élt itt együtt, vala­mint Billyvel, A rendkívül életvidám fiatal­ember Sandersonék egyetlen gyér mieke. Mary Lou Tburston azt az Amerikában már kive­szőiéiben lévő leányfajtát képviselte, mely­nek foglalkozása a háztartás. Szülei már nem éltek, pedig őik voltak a legnagyszerűbb, leg- imiádandőblb szülők a világon, kát fiatal, gond­talan, jókedvű, boldog ember. Valami nagyon ■előrelátók-nem voltak, az bizonyos, Az apa festegetett — igazán nagy festő sose lett vol­na belőle, de boldog ember volt és ez több. Ici-pici kis jövedelméből még arra is telt. hogy Fiatal feleségével és Mary Louvail beutaz­za majdnem az egész világot. Alighogy haza­érkeztek, csúnya járvány tart ki és egyik napról a másikra ínár csak Mary Lou élt kö­zülük. így került tázeniötéves korában édesanyja fivérének a házába. Mivel Biillly ekkor még egészen kicsi volt, dara pedig meg akarta tartani kitűnő állását — egy könyvkiadónak volt a titkárnője — Mary Lou a legjobbkor érkezett, hogy átvegye a kis háztartás kor­látlan irányítását Ettől fogva ő gondoskodott Billy apró szük­ségleteiről, az ő érdeme volt, hogy a zöldzsa­lus fehér házikó mindig úgy ragyogott a tisz­taságtól, mintha ki volna fényesítve, kosárral a karján ő bolyongott a Third Avenue boltjai között. Az olasz gyümölcsárus, akire, még gyér elekor óból emlékezett, boldogan fogadta ismét vevőjének, de szerették a többiek is, mert érdeklődött a családjuk felől, megdicsér­te a salátájukat, örült a jó narancsnak, együtt nevetett az árusokkal. Közben ügyesen, ra- vaszkodva, még le is alkudta a portéka árát. Megtanult főzni, rájött, hogy Billynek szitán, kell áttörnie a parajt, kitűnő ételek receptjeit kutatta a Háziasszony lapjában és leszoktatta a Sandarson-családot arról, hogy főleg kon- zerveken és édességeken éljenek. így a fiatal házaspár reggelenként nyugod­tan indult munkába, mert Mary Lou otthon maradt Billyvel. Most már iskolába járt Biillly, büszkén, akár a spanyol hidalgók és igy Mary Lounak kicsi­vel több ideje maradt a maga számára Ma szombat volt és Billyvel kötelező sétá­jukat végezték a parton. Mindegy volt, hogy hó esett, eső zuhogott, vagy nap sütött, Billyt mindennap feilszer szám ózta és kihajtotta üget­ni, akárcsak egy kis versenylovat. Valami, csekély hasonlóság tagadhatatlanul volt Billy és egy póni között, mert Billy is kövér és rózsaszínű volt., ő is duzzadt az életerőtől és legalább ugyanannyit ugrándozott, mint akár­melyik póni-csikó. Természetesen az élet- azért nemcsak Billy- bő‘1, parajból, gáztűzhelyből és portörlésből áll. A vasárnap Mary Lou-é volt, de hétiköz- ben is akadt szabad estéje- Ilyenkor azért legtöbbször otthon maradt és olvasott, ravasz kis orrát egy világért fel nem emelte volna a könyvről' Korabeli barátnői nem igen vol­tak. A lányok, akiket valaha isimert, már mind irodába jártak és, ha néha találkozott ig ve­lük, úgy élezte, mintha két külön világban élnének. Legjobb barátja ... A legjobb barát épp ebiben a pillanatban érkezett ki a partra. Magas, sovány fin, nagyon szeplős arccal és olyan lángolóan vörös bajjal, hogy a Mary Lőné nem is számit vörösnek mellette — Hello, Mary Lou... Szervusz.' Billy... Egek. de kövér vagy. öcséin! Meglátod, fia- taileuniber, még sírba eszed magad. Hopp •.. most majd keresztüilboktál a pádon a sárká­nyoddal együtt! Folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom