Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-11 / 35. (3366.) szám

I

^RX<íAItA\AGtAR-HlRMJ?____________________________________________ 1*84 február 11. rasámap.

ogyéb dijakat és illetékeket legalább 25 százalékkal kellene leszállítani, vagyis a mai állapottal szemben legalább egy negyeddel. Nem gondoljuk, hogy ez az eljárás keresztülvihető volna

s ezért az képez:.' mérlegelés ér tárgyéi, nem kellene-e a valutaviszonyainkban keresni annak az akadálynak eltávolítását, amely a külföldön versenytársainkkal szentiben való kiegyenlítődési képességünk útjában áll. Ha dönteni akarunk, úgy egészen világosan meg kell mondanunk, hogy mitől kell óvakodnunk, hogy emellett ne legyen több kárunk, mint hasznunk, a saját belső gazdasági viszonyainkban. Ezért nyíltan és határozottan megmondottam, hogy

nálunk infláció nem lesz

— Alijuk meg egy pillanatra ennél a kis szónál, amely ott, ahol (megvalósították, óriási gazdasági károkat okozott s amely aggodalmat kelt ezért mindenekelőtt azokban, akik a fizetésekre és munkabérekre vannak utalva, vagy pedig megtakarított pénzük hozadékára. Nem volna csodálható, ha nálunk tényleg fennforogna ennek veszedelme. De nincs, mert nem is lehet veszedelem, mint ahogyan nem mutatkozott sem Angolországban s más államokban sem, amelyek, mint már mondottam, akár saját elhatározásukból, akár a körülmények által kényszerítve, keresztülvitték az aranyt ártalom leszállítását a maguk — valóságban papír — valutaegységükben.

— Bár ismeretes, hogy az infláció a gazdasági életben miképpen nyilvánul meg, mégis kell, hogy ezt ismét megvilágítsuk,

— Az infláció azt jelenti, hogy a fizetések, munkabérek, a takarékbetétek s az összes egyéb pénzértékek ugyan számszerűleg ugyanazok maradnak, de mindennek az ára rohamosan emelkedik annál inkább, mentó'l inkább fokozódik az infláció, vagyis a papírpénz kjbccsájtása. Ez azt bizonyítja, hogy a valuta értékének befolyása van a gazdasági életre azáltal, hogy mit lehet a "valutáért venni, vogy hogy mennyi pénzt kell kiadni ezért, vagy azért a közszükségleti cikkért.

— És itt elérkezünk ahhoz a valamennyi államban kétségtelenül beigazolt tényhez — mely állam keresztülvitte a valutaváltoztatásokat — hogy a belső gazdasági életben úgyszólván semmi változás sem következett be és ahol mégis megnyilvánult, úgy az vagy egészen átmeneti, vagy egészen csekély volt. A dolog kellő megértése végett föl kell említeni, hogy az árak Angliában és másutt is egészen kis kilengés után ismét oly Tokon állapodtak meg, amelyen a valutarendezés előtt voltak. Ezért biztos, hogy a valuta megfontoltan és értelmesen végrehajtott rendezése a belső gazdasági életben nem okozhat sem felfordulást, sem átalakulást és hogy a takarék- betétekre sem lehet semmi befolyással.

Ezt ismét egy példával kelj megvilágítanom, amely megmutatja, hogy akinek például 10.000 korona takarékbetétje van, amennyiben természetesen a pénzt közben nem veszi ki, annak tovább és állandóan 10.000 koronája marad. Amennyiben e takarékbetét után azonos kamatot szed, úgy azonos kamathozadéka lesz és most már az illető számára az a legfontosabb hogy ezért a kamatért megvásárolhatja-e azt, amire szüksége van. Ég miután a viszonyok szerint már másutt bebizonyult, hogy a valutaintézkedéseknek — amennyiben azok nem jelentenek inflációt — nincs egyoldalú árdrágító hatásuk, ezért mindenféle nyugtalanság teljesen fölösleges.

Az ilyenfajta nyugtalanító híresztelések terjesztése nemcsak ártalmas, hanem egyenesen büntetésre méltó azért, mert, a könnyen hívőket fölösleges áruvásárlásra,, vagy ingatlanvételre is késztetheti, mely ügyleteknél azután a jövőben — mint mondani szokás —- az illetők nem találják meg a számításukat. Érthető, hogy ezt a teljesen indokolatlan félelmet különösen a betéteseknél szándékosan terjesztik és táplálják is oly emberek, akik ezekhez a kérdésekhez vagy semmit sem értenek, vagy akik azon maguk szeretnének keresni.

— Ezért ezekhez a hírekhez olyan furcsa, és teljesen kigondolt híreszteléseket is kigondolnak, mint, például! hogy a pénzt ismét lebélyegzik, vagy hogy minden betétesnek a betétjéből bizonyos részt leírnak 6 más ehhez hasonló — bocsánatot kérek a kemény, de megérdemlőit szóért — butaságokért.

Felelősségem teljes tudatában ...

— Felelősségem teljes tudatában soha sem alacsonyodnék le annyira, hogy polgáraink

százezreinek olyasvalamit mondják, aminek teljes igazságáról nem volnék meggyőződve. Ezért nem akadályoztam meg e fontos kérdés nyilvános megtárgyalását sem, amennyiben emellett nem terjesztettek helytelen véleményeket vagy hűeket. Nincs mit 'rejtegetnünk a saját lakosságunk előtt, a külföld előtt sem és nem csinálunk olyasvalamit,, amit mások nem tettek volna.

— Nem fogunk megkárosítani senkit sem otthon, sem a külföldön. Csak azt mérlegeljük, hogyan védekezzünk ama károk ellen, amelyeket el kellett szenvednünk amiatt, hogy más államok valutaváltozásai lényegesen csökkentették a nemzetközi kereskedelemben a mi versenyképességünket. Nem szabad tétlenül néznünk azt a tényt, hogy ennek a nemzetközi kereskedelemnek több mint háromnegyed részén éppen ezek a valutaváltozások uralkodnak.

A spekulánsok ellen

— De egyről nagyon lelkiismeretesen fogunk gondoskodni. Ez pedig az, hogy a valutánk ne váljék a pénzügyi spekulánsok játékszerévé. Ezért ezt a dolgot csak a törvényhozó testületek utján oldhatjuk meg s így

biztosíthatjuk valutánk állandóságát még ha annak aranytartalma le is szállíttatnék valamivel. A valutánk azért csak aranyvaluta marad, melynek az aranyhoz való viszonya törvényben van megállapítva.

A kormány további tervei

— Emellett még egyre kell gondolnunk s ez pedig az, hogy e kérdés megokoláeával még nem szűnnek meg belső gazdasági nehézeégeink, hogy ezáltal még nem nyer kiegyenlítődést az egyes termelési szakmák áraiban mutatkozó aránytalanság és hogy ezzel nem állítható meg az a munka, amelyet a kormány 1933. évi parlamenti nyilatkozatában bejelentett, amély munka

a kartellgazdálkodás és a közvetítő tevékenység túlkapásainak eltávolítását célozza. Ugyancsak az elégséges és olcsó hitel, a tehermentesítés kérdései is külön megoldást fognak igényelni, ugyanúgy egész sor más kérdés is.

— Ezért a közhatalom törvényhozói vagy végrehajtó szerveinek bármiféle beavatkozásaitól nem várhatunk csodákat, de törődnünk kell a legezorgalmasabban azzal, hogy a nehéz gaz- dasáig válság mélységeiből még

ha csak egyik fokról a másikra is, de mégis csak fölfelé haladjunk az egész lakosság jobb gazdasági színvonala felé, mely lakosság két legszámottevőbb rétege, a munkásság s a földmivesek tömege szenvedett aránylag a legtöbbet.

Nemzetgazdaságilag helytelen volna, rombolni a, gazdasági élet erős összetevőit, de gondoske dni kell mindenekelőtt a gazdaságilag leggyengébb bekről

Hétfőn döntő kormánytanácskozás

Prága, február 10. A feszült belpolitikai helyzet döntő fontossága eseménye volt a péntek esti minisztertanács. A minisztertanács ülése este nyolc órakor kezdődött és éjfélig tartott. Malypeír miniszterelnök a minisztertanácson hivatalosan beterjesztette gazdasági és pénzügyi tervének szövegét, mely eddig csak nemhivatalos megbeszélések tárgyát képezte. „

A minisztertanács gazdasági természetű határozatai következtében előállott politikai helyzet valószínüleg magával fogja hozni a nemzeti demokrata párt ellenzékbe vonulását, A miniszterelnök hétfőre adott határidőt

a kormánypártoknak az általa beterjesztett pénzügyi tervben való végleges állásfoglalásra. A hétfői tanácskozás azonban már csak alaki jelentőségű lesz s igy már hétfőre várható Matousek nemzeti demokrata párti kereskedelemügyi miniszter lemondása és a kormányrekonstrnkció bejelentése. Az Ex- pres jelentése szerint a nemzeti demokrata párt ellenállását az is indokolja, hogy a párt semmi áron nem akar belemenni a szovjet de jure elismerésébe. A koalíció soraiban van egy olyan törekvés, amely a lelépő nemzeti demokrata párti miniszter tárcáját ugyanehhez a párthoz tartozó hivatalnokra akarná át- I ruházni. ^ ,

Második szeeep&s'ziás

lletyénty

Ida: TaiiU BcddwUt

I. FEJEZET.

Mary Lout feleségül kérik.

Mary Lou Thurstou a Shore Roadon sétált a ragyogó oszd reggelen és vágyakozva nézett a Narrows keskeny csatornája és a Quaran- tine fedő, ahol épp most kötött ki egy hatalmas öceáüjáró. A víz csillogóan kék volt az ég azurszin kupolája alatt. Szorgalmas kis bárkáik húzták el a part mentén és a tengerről érkező szellő pirosra fújta Mary Lou kerek arcocskáját. Fent a magasban fontoskodva búgott egy repülőgép.

— Mary Lou!

iMary Lou rántott egyet a Íbisze móré csapott kis sapkán és megfordult, hogy Billy Sander- son ur után nézzen, aki az unokaöccse és védence is volt egy személyben. A fiatalember ugrált. Hatesztendős lábai olyan sebesen mo~ tolláltak a levegőben, hogy úgy látszott, mintha a gyereket csak az a piros papírsárkány húzná vissza a földre, amit apró, kövér kezei zsinóron vonszoltak maga után.

— Mit akarsz, Billy?

— Ültél le már repülőgépen, Mary Lou? Miért marad a repülőgép fönt a levegőben? Mikor megyek én is repülőgépen, Mary Loai? — ezt minid egy szuszra kérdezte Billy.

— Nem, Billy fiam — válaszolt bánatosan Mary Lou — még sohasem ültem repülőgépen. A levegőben pedig azért tudnak farmmá rádiói, mert. •. — Mary Lou ijedtéin keresgélt a saját bizonytalan ismereteinek tengerében, aztán határozottan jelentette ki: — meri motorjuk van!

—■ Autóknak is van motorjuk, mégis lenn maradinak — okoskodott Billy.

— Nézd csak azt a nagy hajót! — kiáltotta gyorsan Mary Lou.

Billy odanézett, húszéves nagynénje pedig

megkümnyebíbülten sóhajtott fel A repülőgép közben szerencsére eltűnt a kék messzeségben és igy Billy forrongó kis agya most már újabb, ezúttal hajókra vonatkozó kérdések megfogalmazásával vesződött.

A part hajtása félböralaku kilátót formált, tetején az ősz piros virágai fonták körül a zászlótartó árbocot. ZöM-íehér csikós pad állt itt, arra ült le Mary Lou.

— Billy Sandersotn, most maradj itt — szólt erélyesen és aggódó pillantást vetett az utón cikázó autók feléAztán — mialatt Billy a pad támlájára mászott, majd onnan a virágágyba pottyant, de a sárkányát azért egy pillanatra sem engedte ki a kezéből — Mary Lou a vizet nézte és álmodozott.

Mary Lou mindig álmodozott. Formás volt és üde, csinos és csupa élet. A haja aranyosvörös, a szeme olyan kék, mint a hullámtörő alatt elfutó víz. Szem-télien kis orra volt éis édes, büszke, piros szája és övé volt a világ legszebb keze és lába is. Akkora volt, mint egy csecsebecse, fürge, akár a szöcske, üde, mint a bimbózó rózsa és álmodó, mint május éjszakája... Ilyen volt ez a kislány. Mary Lou Tburstom. Most ott ült a zöld-fehér csíkos pádon, a brooblymi Shore Roadon — valaha Milliomosok Utjának bívták ezt a rakodópartot — nézte a lehorgonyzóit Óceániáiét és Perzsiába vágyott - Perzsiába vagy Peruba, Afganisztánba vagy Indiába, a Fokiföldre vagy Angliába.. •

Ez nem jelenti azt, hogy Mary Lou boldogtalan volt Sokkal egészségesebb volt, semhogy boldogtalan lehessen és sokkal derűsebb, semhogy elégedetlen lehessen. Csak az életerő nyugtalankodott benne, akár a pórázát ciháié kölyökkutyában És álmodot* — született álmodó volt, aki a fiatalság ártatlan önzésével szőtte a bűbájos tündérmeséket, csodálatos legendákat. Ha könyvet, óliva Soft-,

belteálmodta magát a lapok közé, ha színházba ment, a hősnőben önmagát látta, elbűvölő és édesen valószínűtlen helyzetekbe képzelte magát.

A Shore Roadróil nyíló mellékutcák furcsa keverékei a különböző építészeti korszakoknak. A polgárháború és a Grant tábornok idejéből való házak váltakoznak századvégi és egésrzein modern épületekkel. Vörös tégláiból épült egyforma ikerházak sorát hirtelen ku- ria-szerü, csukott erkélyekkel díszített, széles, kényelmes épület szakítja meg, amelyik beljebb is áll a többinél és kis virágos kert van előtte, mögötte meg, keskeny sávon, még konyhákért, is- Aztán elbizakodott, a mór stílust utánzó házak következnek, mind csupa cement és stukkó, az erkélyek szeretnék elhitetni, hogy kovácsolt vasiból készült műremekek. De itt-ott megbújik közöttük néhány régi, kedves házikó: fehiérfaki, zöldzsalus,

bartáságos kis hajlék.

Ilyen házikóban lakott Mary Lou Tburston. Fiatal nagynénjével és nagybátyjával, dara és Howard Sandersonnal élt itt együtt, valamint Billyvel, A rendkívül életvidám fiatalember Sandersonék egyetlen gyér mieke. Mary Lou Tburston azt az Amerikában már kiveszőiéiben lévő leányfajtát képviselte, melynek foglalkozása a háztartás. Szülei már nem éltek, pedig őik voltak a legnagyszerűbb, leg- imiádandőblb szülők a világon, kát fiatal, gondtalan, jókedvű, boldog ember. Valami nagyon ■előrelátók-nem voltak, az bizonyos, Az apa festegetett — igazán nagy festő sose lett volna belőle, de boldog ember volt és ez több. Ici-pici kis jövedelméből még arra is telt. hogy Fiatal feleségével és Mary Louvail beutazza majdnem az egész világot. Alighogy hazaérkeztek, csúnya járvány tart ki és egyik napról a másikra ínár csak Mary Lou élt közülük.

így került tázeniötéves korában édesanyja fivérének a házába. Mivel Biillly ekkor még egészen kicsi volt, dara pedig meg akarta tartani kitűnő állását — egy könyvkiadónak volt a titkárnője — Mary Lou a legjobbkor érkezett, hogy átvegye a kis háztartás korlátlan irányítását

Ettől fogva ő gondoskodott Billy apró szükségleteiről, az ő érdeme volt, hogy a zöldzsalus fehér házikó mindig úgy ragyogott a tisztaságtól, mintha ki volna fényesítve, kosárral a karján ő bolyongott a Third Avenue boltjai között. Az olasz gyümölcsárus, akire, még

gyér elekor óból emlékezett, boldogan fogadta ismét vevőjének, de szerették a többiek is, mert érdeklődött a családjuk felől, megdicsérte a salátájukat, örült a jó narancsnak, együtt nevetett az árusokkal. Közben ügyesen, ra- vaszkodva, még le is alkudta a portéka árát. Megtanult főzni, rájött, hogy Billynek szitán, kell áttörnie a parajt, kitűnő ételek receptjeit kutatta a Háziasszony lapjában és leszoktatta a Sandarson-családot arról, hogy főleg kon- zerveken és édességeken éljenek.

így a fiatal házaspár reggelenként nyugodtan indult munkába, mert Mary Lou otthon maradt Billyvel.

Most már iskolába járt Biillly, büszkén, akár a spanyol hidalgók és igy Mary Lounak kicsivel több ideje maradt a maga számára

Ma szombat volt és Billyvel kötelező sétájukat végezték a parton. Mindegy volt, hogy hó esett, eső zuhogott, vagy nap sütött, Billyt mindennap feilszer szám ózta és kihajtotta ügetni, akárcsak egy kis versenylovat. Valami, csekély hasonlóság tagadhatatlanul volt Billy és egy póni között, mert Billy is kövér és rózsaszínű volt., ő is duzzadt az életerőtől és legalább ugyanannyit ugrándozott, mint akármelyik póni-csikó.

Természetesen az élet- azért nemcsak Billy- bő‘1, parajból, gáztűzhelyből és portörlésből áll. A vasárnap Mary Lou-é volt, de hétiköz- ben is akadt szabad estéje- Ilyenkor azért legtöbbször otthon maradt és olvasott, ravasz kis orrát egy világért fel nem emelte volna a könyvről' Korabeli barátnői nem igen voltak.

A lányok, akiket valaha isimert, már mind irodába jártak és, ha néha találkozott ig velük, úgy élezte, mintha két külön világban élnének. Legjobb barátja ... A legjobb barát épp ebiben a pillanatban érkezett ki a partra. Magas, sovány fin, nagyon szeplős arccal és olyan lángolóan vörös bajjal, hogy a Mary Lőné nem is számit vörösnek mellette

— Hello, Mary Lou... Szervusz.' Billy... Egek. de kövér vagy. öcséin! Meglátod, fia- taileuniber, még sírba eszed magad. Hopp •.. most majd keresztüilboktál a pádon a sárkányoddal együtt!

Folytatjuk