Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-09 / 6. (3337.) szám
4 to^gm-Ma<Aar-hirlar 1984 január 9, kedd. Hipnotizált emberiség Irta: SCHÖPFLIN RUtDRR Mi ez? Feltűnik Póriéban egy idegen ember, orosz ezármazásu, valamikor állítólag gazdag volt, de elpazarolta a vagyonát. Vagyon nélkül ig nagy lábon él, a legdrágább helyeken fényűző lakásokat tart, pompás autója van, több is, az éjjeli mulatóhelyek ünnepelt hőse, mert 6okat és elegánsan költekezik, mindenütt ott van, ahol a gazdagságot mutogatni lehet, ismerőse minden előkelő embernek, miniszterek, neve^ politikusok, magasrangu hivatalnokok barátkoznak vele, pénzemberek és kistőkések rábízzák pénzüket olyan vállalatokra, amelyeket ő népszerűsít — és senki se tudja, senki nem is kérdi, miből telik ilyen nagyszabású életmód, mi az imponáló fellépés ércfedezete, hol az üzletek mögötti hitel erkölcsi aranytartaléka. Mindenki kap egy figyelmeztetőt, amelyet megérthetne, ha akarna. A szerencse lovagja bajba kerül, valami hiba mutatkozik, rendőrség, ügyész, vizegálóbiró érdeklődnek iránta, vizsgálati fogságba is kerül, de mindenből ki tud mászni ügyességgel, befolyásos barátok segítségével, akik vele együtt benne voltak a gyanús ügyekben. Kiszabadul, ő maga is, jó barátai is gondoskodnak róla, hogy a hatósági akták elaludjanak, következmény nélkül. És az emberek nem veszik észre a figyelmeztetést, nem gondolnak a rendőrségre, ügyészre, vizsgálóbíróra, tovább is hisznek, bíznak, imponáltatnák maguknak, barátkoznak, pénzt kockáztatnak és így tovább. Aztán egyszerre elvérzik egy kisebb vállalat, utána, csúsznak a nagyok, irtózatos botrány pattan ki, százmilliók vesznek el, előkelő közéleti emberek, magasrangu funkcionáriusok kerülnek csávába, egy szörnyűséges ke- leyény fakad fel és az ámuló emberek ijedten kérdik: — Mi ez? Hogy volt 'lehetséges ez a hallatlan szélhámosság? Hogy hízhattak annyian, köztük okos és tapasztalt emberek is ilyen szélhámosban? Ki ez a rejtelmes orosz, akiről senki sem tud semmi biztosat, még a nevét sem, hiszen mindenféle álneveket használt? Hogy tudott ennyi rengeteg pénzt mozgósítani ma, amikor, ha valakinek pénze van, folyton retteg miatta, gyötrődve olvassa a tőzsdehíreket, váltogatja pénzét dollárról frankra, frankról font ra, fontról aranyra, sehol nem érzi biztonságban Ma, amikor bankok, vállalatok, magánembe rek görcsösen rajta tartják a kezüket minden garason... Kell itt valaminek lenül, ami magára vonja a dologban érdektelen pszichológus figyelmét is. Ez az orosz szélhámos, ez a Stavisky feltétlenül zseniális ember kell, hogy legyen, egy bizonyos irányban rendkívüli képességű ember Az újságban azt lehet róla olvasni, hogy a modorával. fellépésével, beszédével mindenkit meg tudott vesztegetni, olyan hatással tudott rájuk lenni, mintha hipnotizálta volna őket. Alighanem ezen a ponton lehet megtalálni karierjének titkát. Csodálat06 gyakorlati pszichológiai ösztöne kellett, hogy legyen, amelynek révén minden helyzetben tudta, kinek, mit, hogyan kell mondani, kivel, mikor, hogy viselkedni. Ki tudta tapogatni az általános emberi gyarlóságot, hogy mindenki azt hiszi el legkönnyebben, ami vágyai irányvonalába esik, mindig meg tudta érteni, mi ez az irányvonal és ennek irányában haladva kereste meg a rokonszenvet, a rokonszenv után a bizalmat, a bizalom után a pénzt. De kellett, hogy még valami más. titokzatosabb és nehezebben megmagyarázható tulajdonság is legyen. Bizonyos, hogy a lényének volt valami különös kisugárzása, melynek segítségével hatással tudott lenni az emberekre. A tudomány még alig kezdte vizsgálni, csak homályos sejtéseink lehetnek róla, de a tapasztalat arra vall, hogy minden ember lényének van valami kisugárzása, amelynek minemüségé- től, fokától és irányától függ a többi emberekhez való viszonya. Mért van az. hogy némely ember minden felismerhető ok nélkül azonnal rokonszeves, a másik ember ellenszenves lesz mindenütt, ahová belép, hogy némely ember csekély kvalitásokkal nagy sikereket tud aratni, mig mások sokkal jelentőségesebbekkel lemarad? A tudomány prestizsnek nevezi azt a képességet, amelyet egyes emberek megjelenésükkel egyidejűleg nagy, sokszor lenyügző hatást tudnak tenni embertársaikra. A szerelmi életben az amerikaiak szavával sex appea’-nek nevezik az egyes kiválasztott emberekből ki- áradó szerelmi vonzóerőt. De ezek csak nevei olyan fogalmaknak, melyeket még nem kutatott ki senki, forrásukat, mibenlétüket nem ismeri senki. U VeJvodú —— Prága I, Jiflská u. 4 Magyar konyha. Kiváló magyar borok Idmórva yt literienként. Pilzcni *örök. Nekem van egy elméletem, melyet tudományosan nem tudnék igazolni, mert csak sejtésekből van felépítve, d© azt, mig a tudomány rá nem cáfol, hiszem, anélkül, hogy másoktól is kívánnám, hogy el'higyjék. Ez az elmélet röviden és pongyola fogalmazásban így szól: Valakit, aki eddig mást akart rábírni, hogy azt akarja, amit én, két akaratnak a mérkőzése abból a óéiból, hogy az egyik akarat megsemmisítse a másikat és helyébe helyettesítse önmagát. Ezt csak a hipnózis egy bizonyos foka utján lehet elérni, amely az én lényemből a másik ember lényébe sugárzik át. Vannak emberek, akik ezt a hipnotikus erőt egészen jelentéktelen eszközökkel, ránézéssel, csekély mozdulatokkal tudják más emberekre átsugároztat- ni, ily módon ezeknek saját akaratát teljesen megsemmisíteni és a magukéval helyettesíteni. Ezek a hipnotizőrök. Vannak, akik könnyen átengedik magukat a hipnotikus kisugárzásnak. Ezek a médiumok. A hipnotizőrben ez a kisugá- roztató képesség igen magas fokban van meg, de kevésbbé magas, néha egészen alacsony fokban megvan minden emberben. De tőbbé-ke- vésbbé megvan mindenkiben a médium-képesség is. Vagyis mindenki bizonyos, rendszerint alacsony fokban hipnotizőr is, meg médium is. Hogy a kettő közül melyik az erősebb fokú, attól függ, ő tud-e hatni másokra, vagy mások ő reá. Vannak emberek, akikből ez a hipnotikus kisugárzás a hipnotizőrénél kisebb, de az átlagos emberekénél sokkal nagyobb mértékben van meg általában, vagy valamely körülhatárolt területen, mint például a szerelmi terület. Ezek nem tudják az embereket elaltatni nyers krumplit, vagy fát csemegézhetni velük és a többi hipnotikus mókákat csinálni velük, de képesek az akaratukat a saját akaratuk irányába hajlítani, megnyerni őket maguknk, hitet kelteni bennük önmagáik iránt — szóval uralkodni rajtuk. Az ilyenekből lesznek a politikában a Napóleonok, a szerelemben a Rudolfé Valentinók, az üzletben a Staviekyak. Az ember sikere, embertársaira való hatása, akaratának diadalra jutása csak másodsorban j függ szellemi és erkölcsi erejétől, elsősorban ! csak attól a hipnotikus erőtől, amely belőle kisugárzik, Ezért farainak ma is Fid'ászok széklábat, ezért kell Piátoknak borsón á'medni széneket és ezért tudnak százmilliókat harácsolni I Staviekyak. A pápa tiz ázsiai nemzet fiait fogadta kihallgatáson Citta dél Vaticano, január 8. XI. Pina pópa a napokban kihallgatáson fogadott mintegy ötven ázsiai diákot, akik resztvettek az ázsiai diákoknak első kongresz- szusán, amelyet Rómában a közép- és távolkeleti intézet felavatása alkalmából tartottak. A pápa előtt megjelent diákok között tiz nemzet fiai voltak képviselve, akiket a Szentatya nagy örömmel üdvözölt francia nyelven, amelyet később angolra is leforditottak és örömét fejezte ki, hogy a távoli Ázsiáiból ilyen szép számmal jöttek a tanulóifjúság képviselői, ö ezt a látogatást viszonlátogatásnak tekinti, mert bárha maga nem mehetett el Ázsiába, de mint Krisztus helytartója elküldi annak minden részébe képviselőit, a misszionáriusokat, az apostoli prefektusokat és vikáriusokat és a püspököket, köztük azokat a ben- szülött püspököket is, akik közül sokat sajátkezűiéig szentelt fel. Az Ázsiába való ezzel a küldetéssel — mondotta a pápa — nem tett mást, mint folytatta azt, amit elődei tettek a Caesarok idejétől kezdve, mert az ő Rómája a kereszténység kezdete óta az egész világ számára a keresztény tan és élet kisugárzó központja volt. A keresztény Róma egészen máskép cselekszik, mint a pogány. Az utóbbi számára a program ez volt: „Tu regere imperio populos, románé, memento: parcere subjectis et debel- lare superbos.“ A keresztény Rómának egész más volt a programja és az ő összes küldöttei, misszionáriusai nem akartak mást és nem akarnak mást,, mint jótevő világosságot és még jótevőbb melegséget vinni: a keresztény igazság világosságát és a keresztény testvériség és szeretet melegét, egyszóval mindazt, ami ma is a legszebb a világon, ami igazán jótékony és amit úgy hívunk; keresztény civilizáció. Minden alkalommal, amikor Rómából Ázsiába indul valamelyik misszionárius, különösen ha az bensziilött pap, szeretné személyesen elkísérni és ott lenni vele együtt a népek között, ahol a megváltás szellemi gyümölcseit terjesztik. A pápa ezután áldását adta a megjelentekre és általuk Ázsia összes népeire.------o-----<£ obby Irta: CSATHÓ KÁLMÁN. „Bobby“ a jelen esetben nem kedélyes baráti becézőnév, hanem viselőjének komoly, hivatalos neve. Ezen a néven van bejelentve és ezen a néven vetik kd rá az adót is. Csak egyszerűen így: Bobby. Több neve nincs is, se vezetékneve, se predikátuma. Ha volna, kiinnám, mert egyáltalában semmi alapom sincs rá, hogy Bobbyt bizalmaskodó hangon emlegessem és úgy tüntessem fel a dolgot, mintha közeli ismeretség, vagy pláne barátság volna köztünk. Nem! Bobby nem méltatott eddig a barátságára, sőt még azzal sem dicsekedhetem, hogy az ismerősei közé számitana. Próbáltam ugyan már bemutatkozni neki, de nem sikerüli: Bobby nem vett rólam tudomást. Mindössze egyetlen bizalmatlan pillantást vetett rám, aztán gőgösem elfordította a fejéit. Nem állitom, hogy ezt a viselkedést hízelgőnek találtaim, de azt sem mondhatom, hogy sértve éreztem magamat és megnehezít ellem volna érte Bobbyra. Nem! Illő alázattal és megértéssel fogadtam a dolgot és tudomásul vettem anélkül, hogy ez a Bobby iránt való érzelmeimen bármit is változtatott volna. Megmaradtam továbbra is a Bobby tisztelőjének. Mert noha Bobby csak kutya, mégpedig nem is nemes fajkutya, csak amolyan egyszerű, bizonytalan származású, polgári eb, olyan tisztelet parancsoló egyéniség és annyira komoly és imponáló jellem, hogy szerénytelenség nélkül nem is képzelhet az ember más viszonyt közte és önmaga közt, csak azt hogy messziről nézze, bámulja és tisztelője legyen. Bobbyt egyébként már az életkora is feljogosítja erre a kivételes pozícióra, mert tizenötödik évében jár, ami kutyáknál még pátriárkái kornak is nagyon magas. Az öregség azonban még egyáltalán nem látszik meg rajta. Még teljes erőben van, mozgékony és éber, sőt szellemileg is egészen friss és ép. Csak éppen, hogy már nem szeret ok nélkül ugrándozni, meg, hogy a pofája teljesen ősz, holott egyébként feketeszinü. Legelőször akikor lettem rá figyelmes, mikor észrevettem, hogy egy nyakörv és szájkosár nélkül való kutya át akar menni a pesti Nemzeti Színháznál a Rákóczi-ut túlsó oldalára a robogó villamosok és autók között. Izgatottan mutattam egy pár művésznek, akik a színház kiskapujában ácsorogtak: — Szegény pária! Rémes, hogy itt a szemünk láttára fogják elgázolni azonnal! A színészeik ijedten néztek arra, de a kővetkező percben már nevetve szólt az égjék: — Dehogy fogják! Hiszen az a Bobby! A Keszey kutyája! Tud az vigyázni, nem kell félteni! Hitetlenül ráztam a fejemet és figyeltem tovább a Bobbyt, de valóban azt kellett látnom, hogy nem szeleskedi el a dolgát. Nagy nyugalommal kivárta, amíg részletekben megnyílt elölte az ut és pár perc alatt át is jutott szerencsésen a túlsó gyalogjáróra, ahol aztán otthonosan leült az Akáczfa-ucea sarkán levő Keszey-vemdéglő ajtajában a lépcsőre. —- De hát, hogy lehet az, — kérdeztem felháborodva, — hogy ezt a kutyát igy engedik jármi, egyedin, ilyen forgalmas helyen? Hozzá még szájkosár és adójegy nélkül? Hát nem féltik. Akkor minek tartják, ha szeretik? — A gazdája, Keszey Vince valósággal rajong érte! — hangzott a felelet. — De Bobbyt nem lehet bezárni. Neki ez az élete! Ég félteni sem kell, mert arra, hogy el ne gázolják, tud vigyázni, arra meg, hogy igy járkálhasson, privilégiuma van! Ekkor kezdtem el figyelni Bobbyt e valóban azt láttam, hogy teljes otthonossággal mozog Budapest legforgalmasabb pontján: jön-megy a száguldó jármüvek közt, a rendőrök pedig nemcsak, hogy nem bántják., de vigyáznak rá. A reggeli órákban, kilenc és féltiz közt, rendesen ott látom ülni a színház Rákóczi-uti kocsifeljárójánál, később a vendéglő ajtajában, délfelé pedig néhányszor a Dohány-uecán találkozom vele. ügy látszik, rendszeres napi programja van, amit mindig (betart, ha valami közibe nem jön. Hogy mi jöhet közbe, azt js láttam egyszer; egy kutya- kisiasszony volt, akivel Bobby a villamoss inén kötött ismeretséget. Hogy a kutya-hölgy hogyan kerülhetett oda, nem tudom, de Bobby abban a percben mellette termett és alighanem figyelmeztette a veszedelemre, amelyben forog, mert őnagysága nem utasította vissza a tolakodót, hanem szinte ijedten engedte, hogy Bobby úgyszólván karonfogva kivezesse a forgalomból a gyalogjáró szélére. Ekkor egyetlenegyszer láttáim, hogy Bobby a rendes útvonalaitól eltérően a körút felé távozott a kutya-hölgy oldalán. Valószínűleg hazafcisérte. Magam, mint már említettem, próbáltam vele néhányszor megbarátkozni. Megszólítottam a Nemzeti Színház előtt és meg a vendéglő ajtajában is. Bobby semmiféle hízelgésre sem reagált. A saját nevére sem. Egy ideig csak a fejét fonditotta el, majd a további ostromnak azzal vetett véget, hogy hátat’or- ditott és elballagott. Nem állt szóba velem. De nemcsak velem, más idegen emberre! sem. Azokkal is éppen igy tesz, hölgyekkel úgy, mint urakkal, jólöltözöttekkel úgy, mint 'koldusokkal. Nem fél, nem haragszik, csak nem áll velük szóba. Senkivel, aki az uccán jön és megy. A sok járókelő teljesen közömbös előtte, kivéve azokat, akik bemennek a vendéglő ajtaján. Ezeket, ha történetesen az ajtóban ül, köszönteni szokta egyetlen farkcsóválással. Több figyelemre azonban ezeket se méltatja s benn, az étteremben már nem vesz róluk tudomást. Még akkor sem, ha ennivalóval kínálják. Idegentől a saját gazdája főztjét sem fogadja eb Hiteles forrásból egyébként Bobbyról, származását illetőleg, azt a felvilágosítást kaptam, hogy Bobbyt nem a gólya hozta, hanem a „szódavizes kocsis". Ebből azt következtetem, amit egyébként a külseje is igazol, hogy Bobby küRelkj proleláreredetü és a nevelés tette gőgös nagvurrá. Tfju korában szoba- kutya volt. de egyszer egy nagy eső után kiszabadult az uccára és észrevette, hogy a kanálisból patkányok bújnak elő. Ekkor felébredt benne a vadászszenvedély és ezen a révén kapott rá az uccán való mászkálásta. Minthogy kitűnő patkányfogónak bizonyult és ezt a képességét illetékes rendőri hatóságok előtt is igazolta, engedélyt kapott rá, hogy póráz és szájkosár nélkül járkálhasson. Igv lett belőle szabad kutya a nagyváros kellő közepén. Messzire egyébként nem megy el iá háztól soha, viszont mindennap ellátogat a Dohánv-uccába a Holndonner péküzletbe, ahol egy barátnője van, egy kutya-hölgy, aki némelyek szerint a leánya. Ennél egy órát tölt napomként oly módon, hogy csendesen ülnek egymás mellett. Akkor Bobby köszön és hazamegy. A sintér nem bántja, mert ismeri, de meg a rendőrök is vigyáznak rá és figyelmeztetik a sióiért, hogy Bobbyt nem szabad meg- fogni. Ez egyébként nem is lenne könnyű, mint a napokban meggyőződtem róla. Az történt ugyanis, hogy Bobby szokása szerint a színház kocsifeljárója előtt ült. miikor reggel arra mentünk, egy koldusasszony állt előtte és próbált beszélni, vele. Bobby gőgösen elforgatta a fejét, majd felállt, hogy távozzék, az asszony azonban elállta az útját. A feleségem megszólitotta: — Mit akar azzial a kutyával? — Kérem. — felelte az© asszony, — ez kóbor kutya és engem egy nagysága állított ide, hogy vigyázzak rá, amíg ő telefonál az Állatvédő Egyesületnek, hogy jöjjenek ki érte és vigyék el... A veszedelem komolynak látszott, tehát rögtön átizentünk Keszeyékhez, hogy vigyék haza a kutyát. Két pincér azonnal ott is termett, hogy megmentse Bobbyt az Állatvédőktől. Bobby azonban nem engedte magát megfogni. Rámorgott a pincérekre és elfutott. De nem nem ment messze, csak az óraoszlopig. Onnan visszanézett ránk, a pincérekre, az őrzésére kirendelt koldusasszonyina és a jószirvü hölgyre, aki éppen akkor érkezett sietve visz- sza a telefonálásból. Visszanézett, nekem úgy tetszett, végtelen lenézéssel, aztán megvárta, mig kigyulladt a zöld lámpa az utkeresztezés- nél és akkor szépen hazasétált. Alighanem olyasmit gondolt magában, hogy az ellenségei felényi gondot és alkalmatlanságot sem okozunk az embernek, akarom mondani a kutyának, mint v.z ön kön les jóakarói,
