Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-03 / 2. (3333.) szám

rPRXGAl-MAfifeaR-HlRLSE? 1934 Január 3, szerda. Fehér vasárnap délután a vágmenti faluban A kuliura után vágyódó falu élete a csendes havazásban közeledő pékségedet, elhalványult és egy pillanatra kizökkent ab­ból a hallatlan nyugalmából, amellyel eddig a csendőrök kezei között cini­kusan lavirozott: — Jaj Istenem, most végem van! — suttogta elfehéredett ajkakkal. Miszlay mind közelebb ért a tömeghez. A csendőrök egy része a péksegédet, többen pe­dig Bognárnét figyelték. Az asszony nem mert a péksegédre nézni. Miszlay szeme — látszott — azonnal meg­akadt Bognárnén. Lassan fel és alá járt a tömeg előtt, de a szeme sugara mindig az asszonyra szegezedött. Egy­szer csak hirtelen megállt előtte ... Bognárné ebben a pillanatban gyorsan hátraforditotta a fejét. A péksegéd nem szólt egy szót sem, min­den izgalom nélkül, lassú lépésekkel sarkon fordult s visszament a csendőrökhöz. A tiszt- helyettest félrevonta: — Százötven ember közül megismertem! Ott van, de most bunda van rajta és bársony- kalap! A csendőrök azonban nem elégedtek meg ezzel a bizonyítással. Hangpróba következett. Több asszonyt vezettek be a konyhába s a mel­lette lévő szobában ültek le a csendőrök Misz­lay val. Az asszonyoknak egymásután kellett mondani ezt a mondatot, amit az újpesti ház udvarán Miszlay kérdezősködésére a pirosken- dős szatyros asszony válaszolt: „Csontot dob­tam be.“ Amikor Bognárnéra került a sor e jellegze­tes alt hangján megszólalt: — Csontot dobtam be!.. . Miszlay felugrott a helyéről s anélkül, hogy látta volna, hogy ki beszél a szomszéd szobá­ból, határozottan jelentette ki: — Ez a hang volt az! Esküszöm rá, hogy ez a hang! A személyi- és hangpróba is teljes sikerrel végződött. Bognárné ismét visszanyerte nyu­galmát és szemébe vágta Miszlavnak: — Hazudik! Én magát sohasem láttam! Vallanak a tanuk De felvonultak a tanuk. Súlyosan terhelő vallomásokat tettek Bognárné ellen. Tanúval­lomásokból a következők derültek ki: A házastársak igen rossz viszonyban éltek. Minden kapcsolat köztük a tizennégyéves Pista gyermekük volt. Az asszony állandóan kötekedett a férjével s ilyenkor dühében nem egyszer baltát is emelt a férjére, sőt megtörtént, hogy mészá­roskéssel a párnája alatt feküdt le az asz- szony az ágyba, hogy éjszaka végez az urával. Bognárnénak többször meggyűlt a baja a hatóságokkal különféle kihágások miatt. Az egyik dunakeszii házat férje tudta nélkül el­adta, most pedig nemrégen az alagi ház telké­nek a felét bocsátotta áruba olymódon, hogy az adásvételi szerződésre ráhamisitotta férje nevét. Emiatt a férje bűnvádi feljelentést is tett ellene. Az okmány hamisítási ügyben pénteken tartott tárgyalást a váci járásbíróság. Ezen a tárgya­láson azonban Bognár István már nem jelenhe­tett meg. „Anyu, te meg akarsz mérgezni? Áprilisban Kovács Ferenc alagi lakos, aki Bognáréknál albérletben lakott abban az idő­bon, szemtanúja volt a következő jelenetnek: Bognár reggeli kávéját akarta meginni. Nagy kortyot hörpintett a csészéből, de a kávét azonnal ki is köhögte. A folyadék a földön pezsegni kezdett. Mint később kide­rült, lúgos anyagú méreg volt a kávéban. — Anyu, te meg akarsz mérgezni? — Ah, dehogy — felelt az asszony. — Biztos cigányutra ment, azért köhögted ki. Mindjárt készítek egy másik kávét — szólt és gyorsan kiöntötte a csésze tartalmát. Újabb terhelő tanuk: Nagy Béláné, alagi asz- szouy, varrónő elmondotta, hogy pénteken este felkereste őt Bognárné s arra kérte, hogy sür­gősen, egy órán belül készítsen neki egy uj dunyhahuzatot, mert szüksége van rá. Nagyné a dunyhahuzatot el is készítette s ez volt az az ágynemű, amit toliakkal félig megtöltve talál­tak a házkutatáskor a csendőrök. Pjes Lajos cipészmester is súlyosan terhelő vallomást tett Bognár Istvánné ellen. A cipész­mester elmondotta, hogy szerdán, 27-én, tehát aznap, amikor néhány órával később íz újpesti pékház udvarán a holttestrészeket elrejtették reggel nyolc órakor találkozott az asszony­nyal az alagi vasútállomás előtt. Bognárnén fekete vállkendő, piros fejkendő és két duz­zadt hentesszatyor volt a kezében. — Hová készül, Bognárné? — köszöntött rá a cipész. — Pestre megyek. V á g f a r k a s d, január 2. Hó lepi be az egész tájat, mindenütt fehér­ség, még az utmenti fák is roskadoznak a hótól, amikor kis motorosunk befut a vágfarkasdi sötét állomásra. Különös, egyéni izü hangulata van az alföldi községeknek, ezeknek a vég­telenbe nyúló hómezöknek, a messzibe futó sínpár oknak s a folyó partjának. Versbe lehetne szedni ezt a hangulatot. Sötétben döcögünk be az állomásról: a hófú­vás teleszórta az utat s most térdig süppedünk minden répésnél. A helybeliek a községi elöl­járóságot okolják ezért. De ez legyen a leg­nagyobb baj... Vasárnapi este. Kis ablakok világítanak a sötétbe, itt-ott megnyílik, az ajtó, fázós asszonyok, csizmás férfiak baktatnak a sötét­ben, a széttépett szófoszlányok disznóölésről, adóról, moziról, jégvágásról adnak fontos értesítéseket, valaki a hóban kis talicskán hasábfákat cipel. Nagy gond a fűtés, errefelé nincsen fa, nincsen szénbánya, nincsen erdő, minden tüzrevalót messzi földröll kell hozatni, drága pénzért s nagy a versengés a tüzifakeres- kedök között. Persze, a szegényebbje a Vág füzesei között szerzi be a tüzelésrevalót, de ez veszélyes, mert a mezőőrrel lehet „összekötte­tésbe” jutni... Kulturest, vasárnap. A farkasdi nép nemcsak nagy szorgalmáról nevezetes, nemcsak arról, hogy hagymával, káposztával, kerti terményekkel messze földre elkocsizik, hanem kulturaszeretete is közismert. Ama kevés falvak közé tartozik a Kisalföldön, amely, — igen h elyesen, — belterjes gazdál­kodásra is rászánta magát és kerti terményeivel nevezettességre vergődött. A falvak nevezetes­ségeit versbeszedő falusi évődés „hagymás Far. kasd” — nak nevezte el a falut, de nevezhet­nénk akár „lelkes Farkasd” nak is, mert olyan lelkesedéssel, szeretettel hallgatja a szövetkezet nagytermében magtartani szokott Szmke- előadásokat, amelyeket a Szmke ritka agilitásu, törhetetlen magyar érzéssel megáldott elnöke, Ilaulik György bátyánk rendez. Bár minden községben akadna ilyen gerinces, őszinte Hau- lik Györgyünk! A szövetkezet nagyterme zsúfoltig. Három óra hosszat hallgatta a közönség az előadáso­kat, a türelmetlenség, vagy a fegyelmezetlenség legkisebb jele nélkül. Mi egy falusi kulturelőadás műsora? Az elnök megnyitja az előadást, kedves szavakkal. A kitűnő református dalárda a Friss kolbászt készítettünk, azt viszeon el­adni. — Siessen akkor, mert két perc múlva indul a vonat, — búcsúzott el Bognárnétól a cipész- mester. — Na, mit szól ehhez, Bognárné? — kérdez­ték az asszonyt a csendőrök. — Nem igaz, kérem hazudik. Én szerdán ki sem mozdultam hazulról. Akadt azonban egy másik tanú, aki szintén ismeri Bognárnét s határozottan állítja, hogy szerdán este szatyorral a kezében Dunakeszin látta Bognárnét. — Ez sem igaz! — védekezik konokul az asszony. Budapest, január 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése. Bognárné konok tagadásával va­sárnap felhagyott s a sok bizonyíték terhe alatt végül is bevallotta a csendőrségen, hogy ő a gyilkos. A pestvxUki ügyészségen hallgatták ki ma a férj­gyilkos Bognár Istvánnét. Az asszony teljes terje­delmében megismételte a csendőréig előtt tett be­ismerő vallomását, amely szerint férje iszákos volt és állandóan brutalizálta őt. A végzetes estén hosszabb veszekedés után fe­küdtek le. Férje pénzt kért tőle, mert tudta, hogy 14 éves gimnazista fia részére az esedékes tandijat magánál őrzi. Éjszaka a férj felkelt s megtalálta a kis női táskát, amelyben a tandíj volt. Dulakodni kezdtek, mire férje revolvert rántott. Az asszony a revolvert kicsavarta férje kezéből s azt többször a férjére sütötte. Nyom­ban az első lövés a férje agyába fúródott s azon­nal végzett vele. Az asszony megijedt tette követ­kezményei ől s álmatlan éjszaka után, elhatá­rozta, hogy a holttestet férje szerszámaival fel­darabolja. Ezt meg is tette s a hulla fejét a Du­nába, a többi darabot külvárosi házak pöcegöd- reiben hajlgálta szét. A megjelölt helyeken a rendőrség meg is talál a a hulladarabokat. Az asszony tagadja, hogy ő rántott volna revol­vert. Szerinte védekezésképpen csavarta ki a fegy­vert a férje kezéből e nagy lelki felindulásában kiváló pedagógus, Osztényi József igazgató vezetésével szépen énekel. Lotzner Gusztáv plébános pompás felolvasát tartott „Amiről falun is tudni kell!” címen, a társadalmi fe­gyelemről, igazságos életről, erkölcsről szólva. Mile Dániel tanító, a madarak igaz barátja szeretettel teljes értekezését olvasta fel a ma­dárvédelemről, a gazdák tollas barátairól. Nagy Benő tanító szavalt, úgyszintén Kürthi Ilona is, valamint Perecz Klári, szépen, érzéssel. A katolikus dalárda Palcsik Jenő tanítóval az élen szintén lelkesen betanult énekdarabot adott elő. A Szmke központi titkára az aktuális Herczeg Ferencről beszélt. — Gazdag és szép műsor. Amit különösen értékelnünk kell, az a társadalmi és felekezeti együttérzés, egy- behangolódás, amely a legszebb eredmény falun. Aki ismeri falvaink felekezeti széthúzását és társadalmi elkülkönöződését, aki tudja, sokszor ez mennyire átkos és visszavonásokkal teljes, — az tudja értékelni mindazokat a törekvése­ket, amelyek segítségével falvaink érzésben, magyarságban egyek maradnak. A külömbö- ző hitfelekezetü dalárdák, egyházi személyek, vezetők buzgó munkálkodását, jó egyetértését mindig nagy örömmel hirdetjük. Előadás után a szövetkezet földszinti helységeiben lázasan várakozott már a cigánybanda, hogy bémutas- sa, mit tud a vidéki cigány... Már az a vidéki cigány, aki szabadságon van otthon, egyébként Berlinben és Marienbadban muzsikál... — Aladár Sárközi vagyok, — mutatkozik be, ahogy Németországban tanulta s ahogy kér­dően nézünk rá, kijavítja: — igenis, Sárközi Aladár... No, igy már rendben van. Várakozással tel­jesen ülünk asztalhoz, hogy Aladár Sárközi bandájának legújabb betanulásában gyönyör­ködjünk s valóban, a farkasdi cigánybanda itt, a kisalföldi havazásban, a Vág jeges partján úgy ráhúzott Liszt második rapszódiájára, hogy a falak is megreszkettek belé. Annyi lendület, tűz, tehetség és kedv volt ebben a bandában, hogy az ember szinte kész volt arról elfelejt­kezni, hogy igazi cigánybandát hall, inkább valami németrendezésü hangosfilm szereplő­jének érezte magát.. Német filmeken — ame­lyek a magyar pusztát és a zsinóros cigányt mutatják be — van már csak ilyen lelkes, üdítő cigánybanda... Meg kell vallani, hogy a komáromi cigányok fel sem érnek a farkasdiakig. A komáromi pub­likum már szalonzenekart, dzsesszt hallgat sütötte el ezt férjére. A bűnügyi nyomozás szempontjából fontos, hogy nem hasz‘.ált-e az asszony a gyilkosság elköveté­sénél kést is. A bulladarabok nyaki részén ugyan­is olyan szúrt sebeket találtak, amelyek maguk­ban is haláltokozók voltak. Az asszony tagadja a szúrást s azt állítja, hogy a szúrásokat a holttes­ten ejthette darabolás közben. Bognár Istvánnét ma délelőtt átszállították a vizsgálóbíróhoz. Az ügyészség előre megfontolt szándékkal elköve­tett hitvestársgyilkosság bűntettével vádolja Bog­nár Istvánnét. megöltem az apádat“ Bognárné azon állításával szemben, hogy tettét önvédelemből követte el, a csendőrség már eddig is megállapította, hogy önvédelemről szó sem le­hetett, mert Bognárék házában revolver nem is volt. Ezzel szemben sokkal valószínűbb, hogy az asszony orvul tá­madta meg férjét, s álmában leszúrta. A revolveres kombináció már azért is valószínűt­len, mert Bognár István mészáros hatalmas ter­metű, robusztus férfi volt, mig az asszony kicsi, gyenge termetű s igy szó sem lehet arról, hogy a revolvert a férje kezéből kicsavarhatta volna. Ha a nyomozó hatóságok eme föltevése bebizonyo­sodik, úgy az asszony nem menekülhet meg a halálbüntetéstől. Bognárné az ügyészségre való átkisérée előtt kérte, hogy fiával még találkozhasson. Kérését teljesítették, Az asszony sírva borult kisfiára. — Mit tettem, mit tetíem, megöltem az apádat. Egyébként a harmadik gimnazista fiú csak en­nél a találkozásnál tudta meg, hogy apja halott. Bognár Istvánnét ma délelőtt a hivatalos orvo­sok is megvizsgálták, különösen azért, mert az asszony azt állította, hogy a férje gyakran titötte- verte s a tragikus eset előtt közvetlenül fojtogat­ta is. Az orvosok az asszony testén a legkisebb karcolások, vagy egyéb erőszakoskodások hal­vány nyomát sem találták. Bognár Istvánné egyébként tegnap töltötte be 36. életévét. csupán, kisvárosi snobizmusában és nagyra- törtetésében, de itt, a vidéken, eldugott falvak­ban még megtaláljuk az igazi, szép cigány­muzsikát. A berlini máz is, mintha lekopott volna róluk, hálistennek... „így élünk Farkasdon”, — mondja egyik kedves szomszédom, — „téliesen, gonddal, kis változatosságokkal.” Anda Károly bátyánk is mosolyog a bajusza alatt csendeskén, kedves magyar ember és még sokan vannak itt ebdől a józan magyar fajtából. Sok a gond, baj itt is. A téli disznótorok vigassága azonban feledteti a bajokat ideig- óráig. Sokmindent megtudunk a mindennapi életről: a jégvermeket már megtöltötték a Vág friss, jó jegével, hat korona jégvágónak a nap­szám s küzdelmes, hideg munka nagyon. A református iskola uj, szép épületben van már, szorgalmasak a gyerekei s az iskola folyosó­jának falán ott az oktatótábla a nagyvárosi forgalom megvigyázásáról... Vájjon mit gon­dolhat a szöpögö, ködmenes, kucsmás kis far­kasdi magyar, ha megáll az oktatótábla előtt, elnézegeti azon a közlekedési rendőrt, a vil­lamost, az autót, az emeletes házakat s az út­test közepére meszelt fehér irányvonalakat, mit gondol vájjon kerek koponyájában, lépegetve a szemle után lefelé a lépcsőn, amelynek alján havas, csendes, kéményfüstös méla falu fo­gadja, „tarkitva itt-ott egy kis kutyaugatás­sal?” Ismerem őket, járom falvaikat, beszélgetek velük évek óta, de bizonnyal mondhatom, még most sem tudom belső gondolataikat és sokszor eltűnődöm magamban, miközben velük beszélek világi dolgokról: vájjon mit gondolhat magában most ez a testvér-magyar? Nem frázis, hanem őszinte valóság: minél to­vább járom uta.it, annál ismeretlenebb a lélek. Avagy olyan egyszerű, hogy magától kitárul, csak mi nem vesszük észre? Szombathy Viktor. * 69 — Vonat és autó halálos végű összeütközése Losonc közelében, Losoncról jelentik: Vasárnap délelőtt halálos kimenetelű autókatasztrófa játszó­dott le a ludányi vasúti átjárón. Surányi József losonci kereskedő autóját derékban kapta el a személyvonat. A kereskedővel együtt utazó Fin- key Magda 22 éves losonci urileány a szenvedett sérülések következtében meghalt. Surányi Józsefet súlyos febesüléselvel a balassagyarmati kórházba szállították. — Halálos baleset Pöstyéni tudósit ónk je­lenti: Karlik Mária ver bői asszony oly szeren­csétlenül esett le a padláslépcsőről, hogy né­hány órán belül belső el vérzés következtében elhunyt. XX Gyomor- és bélzavaroknál, étvágy­talanságnál, szorulásnál, fölfúvódásnál, gyo­morégésnél, felböfögésnél, szédülésnél, hom­lokfájásnál, hányingernél 1—2 pohár ter­mészetes „Ferenc József” keserüvíz alaposan kitisztítja az emésztőutakat. — Szivszélhüdés érte fahordás közben. Kassai szerkesztőségünk jelenti: Lackó János 69 éves hernádiszéplaiki munkás szombaton a községi erdőben rozsét szedett s amikor egy köteg rőzsével hazafelé tartott, a síkos utón megcsúszott és holtan esett össze. A vizsgálat megállapi'totta, hogy szivszélhüdés végzett az öreg emberrel. — Szivszél hiidés ölt meg, egy pozsonyi tűzoltót, mert lánya öngyilkos alkart lenni. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonon jelenti: Götl Gottfried hatvanegy éves pozsonyi tűzol­tó ma délelőtt egyik barátját látogatta meg és sírva panaszolta, hogy huszonnégy éves Róza nevű leánya öngyilkossági szándékból szén­gázzal megmérgezte magát. Miközben ezt el­mondta, egyszerre csak leszédült a székről és szivgöncs következtében nyomban meghalt. A leánya kórházban van. Állapota súlyos, de nem reménytelen. — Halálos baleset munka közben. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonon jelenti; Liislka Já­nos Alagut-sori 27 éves munkást a Marsner- féle építkezésnél súlyos baleset érte: a fejére tégla esett. Haldokolva szállították a kór­házba. — Gyilkol a széngáz. Pozsonyi szerkesztő­ségünk jelenti telefonon: Ligetfalum ma dél­előtt súlyos széngázimérgezés fordult elő, melynek áldozatát, Schraiber Jánost remény­telen állapotban szállították a kórházba. Ed­dig nem sikerült megállapítani, hogy öngyil­kosság vagy baleset történt-e. — Rövidzárat következtében leégett egy Kassá-környéki malom. Kassai szerkesztő­ségünk jelenti: Tegnapelőtt délben kigyul­ladt a Kassa melletti Felsőolcsvár községben Felder Vilmos villauyerőre berendezett mü- mplma és teljesen leégett, A hivatalos vizs­gálat megállapította, hogy a tüzet rövidzárlat okozta. A. kár meghaladja a 150.000 koronát, amely biztosítás utján megtérül. % O

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom