Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-30 / 24. (3355.) szám

4 a leuc'V . oltani s egész pénzügyi é& gazdasági politiká abban ceüceo&odott ki, hogy a pengd értékét a legnehezebb körülmények között is meg akartam védeni; Ezt a célt a szolgálta az granypengő bevezetése is. A kormány ragaszkodik eddigi politikájához Bethlen tegnapi beszéde, főleg annak a kor­mány pénzügyi politikájáról mondott része, bel­politikai körökben nagy érdeklődést és vissz­hangot váltott ki. A kormányhoz közelálló kö­rökben kijelentették, hogy a kormány Bethlen elgondolásait illetően még nem foglalt állást. Hangsúlyozzák azonban, hogy a kormány szigorúan ragaszkodik eddigi pénz­ügyi politikájának alapelveihez. A kormány célja, hogy a pengő belső vásárló­erejét. feltétlenül fenntartja. Arra is rámutatnak kormánykörökben, hogy Bethlen elgondolása négy olyan kardinális előfeltételhez van kötve, amelynek megvalósítása hosszabb időt venne igénybe, tehát ez a kérdés nem is lehet most időszerű. A tőzsde reagál Bethlen beszédére A mai értéktőzsde teljesen Bethlen tegnapi beszédének hatása alatt állott. A Bethlen által kifejtett gazdaságpolitikai elvek hatása alatt az értéktőzsde megszilár­dult. Különösen nagy szilárdságot mutatott a mai részvénypiac. Diplomádul h^dmozdolatok a Balásion Bukarest, január 29. A bolgár királyi család és MusanoSí bolgár miniszterelnök va­sárnap este 20 órakor Bukarestből Giurgiuba utazott és ott éjjel átkelt a Dunán. Boris é« Musamoff hétfőm reggel Szófiába érkezett, Sítambul, január 29. Diplomáciai kö­rökből származó jelentés szerint Tewfik Rusdi bej török külügyminiszter kedden, vagy szer­dái’ Belgrádira utazik, ahol tárgyalni fog a i balkán-paktunj megkötéséről. Pártkiiiöfibfég nélkül mindenki kivételi a ssepesi bányaijai feiemllésé! Igló, január 29. A szlov^nszkói közgazda-j sági érdekeltségek a szlavistákéi bányaipar j föllé nditóse érdekéiben lg! ón nagyszabású gyűlést tartottak. A gyűlésiéin részt vették a szepesi bányavárosok s általában a staepesi községek delegátusai, az országos hivatal, a szepesi járások kikrüiLdiötltiei és számos tör­vényhozó is. A gyűlésen Drahiovszky tarto­mány gyűlési képviselő elnökölt. Elsőnek Becsko képviselő, a kerületi bányalanáos eíl- niöke beszélt. Hangsúlyozta, hogy Szlovenszikó közgazdasági életének három főösszetevője a mezőgazdaság, az erdőgazdaság és a bányá­szat. A szepezségi bányászat évszázados múlt­ra tekint vissza, három év óta azokban síny­lődik. Bejelentette, hogy a legközelebbi na­pokban tárgyalások indulnak a kormánnyal a robbantószerek árának leszámítása érdeké­ben. nemkülönben, hogy Lengyelországba is szállítható legyen a cselhszlovákiai érc- Szlo- venszkó érckimose 60 millió tonnára becsül­hető. Évi 16 ezer tonna kitermelésénél a kész­letek még 400 évig tarthatnak el. Dr. Karvais azt köveiteli, hogy a belföldi kahómüvek első­sorban a belföldi ércet dolgozzák föl. Felszó­lalt még Nitetíh Andor, a ZipseT Deutsche Partéd nemzetgyűlési képviselője, Fedor Miklós országos keresz­tén ^szocialista párti nemzetgyűlési képvi­selő és Teschler Antal orsz. kér. szoc. párti tartománygyűlési képviselő. Valamennyien követelték, hogy a kormány a szepesi bá­nyai pár megsegítése érdekében tegyem meg minden lehetőt. A gyűlésen elfogadott határozati javaslat követeli, hogy a belföldi ércoivasztók lega­lább huszonöt százalékban használjanak bel­földi ércet, továbbá, hogy a. kormány kereske­dem] tárgyalásokkal biztositisa a szlovenszkóí ércnek Lengyelországba való kiszállítási le- bietőségét és végül, hogy a kormány szállítsa le a robbantószerek árát. A határozati javas­latot megküldik a minisztériumoknak és a képviselőházi kluboknak is. T>RAGAlA\\G%ARHIRMPr 1984 január 80, kedd. ~g|g „Síd sincs inflácidrdr Srámek szerint a gazdasági terv nem fogja szétugrasztani a koalíciót — A balkáni és berlini paktum a népszövetségi politika mellőzésével jött létre Prága, január 29. Tegnap tartotta Brünn­ben a cseh néppárt országos gyűlését, melyen Srámek miniszter hosszabb beszédet mondott. ■Sok elégületlenség mutatkozik az állandó tanácskozások és a tettek hiánya ellen, — mondotta a Prazsky Vecenník közlése szerint — azonban szükség van az előkészítő disz­kusszióra s csak azután következhetnek a tet­tek. A miniszter óv a kellőleg meg nem vita­tott tettektől. A gazdasági tervről a kormány mint egész­ről csak pénteken kezdett tárgyalni, miután valamennyi előkészítő munka el­készült. Ezt a munkát a politikai miniszterek végezték. Az előkészítő m/unka azért vett amy- nyi sok időt igénybe, mondotta a miniszter, mert nem csupán kivitelünk olcsóbbá tételé­ről van szó,— bár ez a probléma magában véve nálunk sokkal nagyobb fontosságú, mint Európa bármely más államában. Számunkra a legfontosabb a belső piac. Az a célunk, hogy a külföldön áruink versenyezhessenek azon államok áruival, amelyek a valutának az aranytól való elválasztásával áruikat olcsóbbá tették. Ehhez mindenekelőtt több pénz- forgalomra van szükség. Ez meg fog történni a Nemzeti Bank statútumának bizonyos meg­változtatásával, azonban már elŐTe hang­súlyozni kell, hogy szó sincs semmiféle inflációról. Az arany- valutát nem hagyjuk el, azonban a hitelt könnyíteni kell s olyan in­tézkedéseket kell tenni, hogy a pénz valóban a termelés és a kereskedelem rendelkezésére álljon. A (miniszter reméli, hogy mindez sikerülni fog anélkül, hogy a koalí­ció ég a kormány széthullására kerülne sor. Ami a külpolitikát illeti, a miniszter utal arra, hogy a legutóbbi két nemzetközi paktum, a lengyel-német és a balkáni megegyezés egyaránt a népszövetség megkerülésével jött létre. Ez egész más módszer, mint amilyet köztár­saságunk követett, mert a köztársaság mindig a népszövetségre támaszkodott. A jövőben is a népszövetségre fogunk támaszkodni, — úgymond — azonban biztonságunkról ma­gunknak kell gondoskodunk. Ez azt jelenti, hogy jól föl kell készülnünk. Lesznek külön­böző feladatok, amelyeket közben el kell vé­geznünk, de államiunk biztonsága a legfőbb érv kell, hogy legyen valamennyiünk számá­ra. Az állam legfőbb védelmét abban látom, — mondja a miniszter, — hogy a koalíciós pártok szolidárisak maradnak és szilárdan kitartanak egymás mellett. Englis dicséri a közvéleményt Englis volt miniszter a Lidové Noviny ve­zető cikkében visszatér a terve nyomán tá­madt diszkusszióra. A vita legkényesebb pontja szerinte az volt, hogy a nép megértse, hogy a kiviteli pótlékok révén a korona bel­földi értéke semmivel sem változik. Megelé­gedéssel állapítja meg, hogy az ellenkező cél­zatú agitáció csődöt vallott, a közönség nyu­godt maradt és a betétek növekvőben vannak. A nép — úgymond — nagyobb érettséget tanúsított, mint eszmei vezetői közül sokan. Másik fontos tényezője volt a vitának azok­nak az álláspontja, akiket a dolog elsősorban érint. Nevezetesen a valutáris pótlékok nem­csak a kivitel kérdésiét oldanák meg, hanem — stabilizálva a valuta belföldi értékét — megállítják a vállalkozók adósságainak az értéknövekedését, a havi fizetéssel bíró alkal­mazottak és a munkások fizetésének és béré­nek további leszállítását. Az ipar a hitelező tőke álláspontjára helyezkedett. Végül Englis azt hangsúlyozza, hogy akár a defláció, akár a stabilizáció utján haladunk is tovább, az az egy bizonyos, hogy a döntéssel nem lehet sokáig várni. Bognárné megvaliohogy előre i készült lérje meggyilkolására Budapest, január 29. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) Bognár István- né a helyszíni szemle után vasárnap a vizs­gálóbíró előtt teljesen megtört és végül töre­delmes vallomást tett. Sírva vallotta meg, hogy férjét előre megfontolt szándékkal ölte meg s amikor ezt sikerült végrehajtani, oly rendkívüli lelki állapotba esett, hogy a holt­test^ szinte önkívületben darabolta fel. — Félig őrülten dolgoztam a fűrésszel és a baltával, — mondotta — kérem, könyörülje­nek rajtam, mert nem bírom már tovább. Majd sírva köoyörgöít a vizsgálóbírónak, hogy engedjen egy papot hozzá, mert gyónni szeretne. A vizsgálóbíró engedélyével kihall­gatása után Bognárné meggyónt és megáldo­zott. Szonja Henie haragszik a magyar bíróra, — de azért nem keíí komoly an venni a dolgot Apróságok a prágai Európa-mükorcsolyázóbaínokságokról Prága, január 29. Most szombaton és vasárnap . jeges hangulat1* nehezedett a sportkedvelő prá­gai polgárra. Mindenki a jégstadionba akart jut­ni, mindenki látni akarta az „isteni*1 Szonját, az amerikai és egyéb csodákat. Mindenki tudta, hogy ki nyeri a női egyest, kik nyerik a párost és még­is találgatták a várható győztest. Mert hátha meg­botlik a Szonja a legszebb mutatványnál és akkor vége, vagy hátha valami baja történik a magyar kettősnek és akkor szintén vége. Sok akkor a Pa- petz-Zwack pár, a prágaiak kedvence győz. Azon­ban minden a legnagyobb rendben folyt le. A pa­pírforma úgy az első, mint a többi helyeknél a leg­teljesebb mértékben érvényesült. Szóval Prágának szombat-vasárnapi külön hézi eseménye a jég arisztokrata hölgyeknek és párjai­nak a helsinki világbanokságok előtti utolsó talál­kozása volt. A jégstadion szombaton is szinült.ig megtelt. A magyar színeket a Szollás-Rotter és a Galló-Dillin- ger pár képviselte. A legerősebb ellenfelük a Pa- petz-Zwaok kettős. Szombaton estére elállt, a hó­esés és a felenyhült levegőbe zúgta belé zenéjét a gramofon. A jégpárok, egy Európa-bajnoki cím vá­rományosai kecsesen siklanak a jégen, lejtik lán­caikat. Még mindegyik azt hiszi, „hogy ő lesz a győztes. Kivétel nélkül mindegyiknek az arcán a ráillesztett mosoly, látni, hogy ezt ie jó pontnak gondolják. A Pap etz-Zwackot viharosan megtapsolják, de a magyar kettősnek is kijut az ünneplés. A mega­fon hirdeti: Egy órán belül tudatják a közönség­gel az eredményeket. Az óra meglehetősen kelle­mesen telik el, m^ert Taylor, a világ legzseniálisabb korcsolyázó művésze szórakoztatja a közönséget. Gólyalábakra erősített korcsolyán siklik a jégen, hordókat ugrik át. Hirtelen néma csönd. A megafon hirdeti az eredményt: — Az 1934. évi Európa műkorcsolyázó párosbaj­nokságát a magyar Rotter-Szollas pár nyerte, második ... I De ez már nem érdeddel minket. Szaladunk az öl­tözőbe üdvözölni a boldog’ győzteseket és a győ­zelmi mámor első szavait kérni a Prágai Magyar Hirlap olvasói számára. Szokás Lászlót a férfi öltözőben találjuk meg, éppen lábáról csavarja le a fáslit. Arca nyugodt, csak szemében csillog egy kis öröm. Látszik, hogy ne máz első nagy versenye és nem is az első nagy győzelme, — Milyen eséllyel jöttek Prágába? — kérdezem tőle. — Tulajdonképpen nem is akartunk jönni, mert a világbajnokságra készülünk inkább. De aztán mégis azt gondoltuk, hogy sportszerűbb, ha eljövünk és kiállunk a nagy ellenfél: a Pa- petz-Zwack pár ellen. Szorgalmasan treníroz­tunk már az idény kezdetétől fogva, úgy hogy nem kellett félnünk valamilyen nem várt megle­petéstől. Az Enrópa-bajnokság tulajdonképpen nem jelentett mást, mint tréminget a helsinki vi­lágbajnokságra. Ott is hiszem, hogy nyerni fo­gunk, mert még mindenkit legyőztünk, aki ott indul. Csak az amerikaiak a mumusok. Azokkal még nem kerültünk öewe. — És Prága? — Prágával meg vagyok elégedve. A jég túlsá­gosan puha volt, azért nem sikerült minden teljie- sen. Különben — mint látom — nagyot fejlődött a csehszlovák jég&port* •A „Rottert“ ie öltözőjébe találjuk meg. Első kérdésünk: — Milyen érzés világbajnoknak lenni és milyen érzés Európa-bajmokságot nyerni? — Jó. De tudja, megszokja tűt ember. Amikor először nyertünk világbajnokságot, a mennyor­szágban éreztem magam. Amikor másodszor, ak­kor már kezdtem magától értetődőnek venni. Az idei Enrópu-bajnokságot pedig mindenképpen meg kellett nyerni, mert kétszeresen védtiik és ez a harmadik győzelmünk. Nevetve búcsúzik tőlem. Közvetlen, kedves, lét­ezik rajta az őröm. Szonja Henie Hát e-z volt az első nap. A szombati: magyar győ­zelem. A vasárnap Szonja jegyében-folyt le. Ha külön prágai naptárt szerkesztenének, bizonyára lenne benne egy Szonja-nap, a műkorcsolyázó világ­bajnoknőé. Ezek a műkorcsolyázó hölgyek kivétel nélkül fiatalok. Az egyik, a kis dán leány olyan fiatal, hogy majdnem piíyeregve kereste az anyját a klubház előtti térségen. Szinte már azt vártam, hogy siró hangon elkiáltja: — Mama! . . . Mama! . . . Egyedül csak az amerikai Vinson jött szülői ki­séret nélkül. Amikor megkérdezték az újságírók, hogy hol a mamája, azt felelte: — Én nem családi összejövetelre, hanem spor­tolni jöttem. Különben sincs pénzem egy olyan fényűzésre, hogy az anyámat mindenhova ma­gammal cipeljem. Vinson különben a filozófia doktora és elraga­dóan bájos leány. Amikor Szonja lépett a pályára, dörgő taps fogadta. Amikor lefutotta számát, egy hároméves kisgyerek, akit külön e célra tanítottak meg kor­csolyázni, — mennyit szenvedhetett szegényke — csokrot adott át. Aztán következett az eredményhirdetés és utá­na az „isteni** Szonja Henie megharagudott. Meg­haragudott. mert Szende mérnök, a magyar pon- tozóbiró csak második helyre tette. Szonja harag­szik! Reszketett is az egész jégstadion. Kiváncsi voltam a haragvó Szórtjára Az újság­írói szobában találtam rá. Mosolygott és ugyanolyan helyes . volt, mint mielőtt még a „hallatlan esett* megtörtént volna. — Haragszik? — kérdem. — Még két percig, — mondja — aztán már za­vartalanul örülök a győzelemnek. Éé. babaarcára még a két perc letelte előtt vi­dám mosoly tilt. Kelen István. — Felborult a nagymihály—ungvári autóbusz. Nagymihályról jelentik telefonon: Tegnap délután a Nagymihály és Ungvár között közlekedő autóbusz Ungmogyoróa község közelében az árokba borult. Az autó utasai közül hárman súlyos sérüléseket szenvedtek. A sebesülteket az ungvári közkor ház­ba szállították. A csendőrség megindította a nyo­mozást, hogy kit terhel a balesetért a felelősség. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom