Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-30 / 24. (3355.) szám
3 1934 JjJMrJjJMredl Bethlen: A nemzetek komoly kibékülésére van szükség s a gazdasági helyzet újjáéledése magától fog adódni A volt magyar miniszterelnök debreceni beszámolójában nagyszabású belpolitikai reformokat ajánl Az olasz-osztrák-magyar gazdasági összefogás híve A magyar értéktőzsde megszilárdult a beszéd hatása alatt Budapest, január 29. (Budapesti szerkeeztőfcé- günk telefonjelenté&e.) Bethlen István gróf volt miniszterelnök vasárnap nagy beszámolót tartott Debrecenben. A magyar országgyűlés két házának mintegy hatvan tagja s a magyar politikai élet számos vezető'egyénisége kisérte el Bethlent Debrecenbe e hallgatta meg a beszámolót. A nópgyiilés a* * Arany Bika-szálló zsúfolt nagytermében folyt le. — Nincsenek belpolitikai ambícióim, — mondotta egyebek között a volt miniszterelnök, — csupán néhány tanácsszerit prepozíció végett foglalkozom beszédemben a belpolitikával. Belpolitikai tanácsok •— 1931-'ben azért mondtam le a miniszter- elnökségről egy győzelmes választás után, mert. meg voltam győződve róla, hogy a világválság dönti el 10 éves munkám eredményét s a nemzet áldozatkészségéhez inkább a ppe Hálhat egy olyan férfi, aki nincsen terhelve a 10 éves múlt kritikájával. Gömbös személyéé jóbarátom. Teljes erőmmel támogatom öt, amit nem tennék meg, ha. azt hinném, hogy az országot rossz utón vezeti. A parlament normálisan dolgozik, ami az ellenzéknek ie érdeme. Az osztályharcok mintha elsimultak volna, az országban. Azonban olyan világválsággal állunk szemben, amely a kormánynak minden elismerést kiérdemlő munkáját. nagyon nehézzé teszi. — A gazdasági válság annyira fokozódott, hogy a mezőgazdaság ma már nem rentábilis. Elsősorban a mezőgazdaságot, kell megmenteni. Szükséges a mezőgazdasági cikkek árainak az emelése, s ezzel párhuzamosan a közterhek, az ipari cikkek árának s a kamatterheknek a csökkentése. A kormány követte ezt az utat, azonban meg kell állapitanunk, hogy még nem megfelelően. A bolettán, a mezőgazdasági export támogatásán s a mezőgazdasági termelés felkarolásán kívüli ajánlom Gömbös Gyulának, hogy a gabonamonopólium helyett őrlési monopólium létesüljön, amely szindikátusba kényszerítené a malmokat, minek folytán az állam ellenőrzésével befolyásolhatók lennének a gabonaárak. — A mezőgazdaság problémájának sarkpontja a valutapolitikánk — folytatta ezután Bethlen. Külföldi viszonylatban valutánk más arányban alakult ki, mint ahogy azt a Magyar Nemzeti Bank jegyzi g ez az árfolyamkülönbözet a mezőgazdaságra. nehezedik. Szükséges, hogy a Nemzeti Bank jegyzéseit a valuta valódi értékének megfelelően vigye keresztül, őszintén megvallva nem nagyon ajánlom a túlságos deflációs politikát, amelyet a Nemzeti Bank követ, bár nem vagyok az infláció szószólója. Szükségesnek tartanám azonban, hogy a Magyar Nemzeti Bank megfelelő hiteleszközökkel álljon rendelkezésére a rentábilis vállalkozásoknak. — Németország a .munkanélküliség eltüntetésére 8 százalékra csökkentette az aranyfedezetét, Ausztria erősen támogatja a vállalkozásokat. Mi sem riadhatunk vissza ettől, annál ke- vésbbé, mert pénzünk értéke nem a fedezettől, hanem a devizarendszerektől függ. A költségvetési hiány csupán 12 millió pengő, amelyet a kormány racionalizálássál könnyen eltüntethet. Megengedhetetlennek tartom azonban hogy a fedezetet a polgárok adófilüéred utján keressék. A gazdaaóságok könnyítése végett javasolom, hogy reorganizálják a hitelszövetkezetet, amely ma túlméretezett az országra. A kormánynak be kell avatkoznia a hitel kérdésbe is, ha beavatkozott a kistisztviselők és kis adózók vagyonkájába. Ez a beavatkozás talán beleütközik egyes igazgató urak érdekeibe, de javát fogja szolgáim a pénzintézeteknek is, amelyeknek mérlegében a vagyoni oldalon óriási összegű behajthatatlan követelések vannak. — Exportunkat a kormány kereskedelmi szerződések megkötésével javította, azonban szükséges, hogy a behozatali és kiviteli arány az 1:1 fölé emelkedjék. Támogatom a preferenciára vonatkozó olasz tervet, de a legmelegebben óhajtom Olaszország—Ausztria—Magyarország hármas összefogását. — Föltétlenül szükséges az elavult vám- védelmi rendszer revíziója. A kormánynak az ipari árak csökkentésére kell törekednie, s ha erre a gyárak nem mutatnának hajlandóságot, a kormány a vámok elengedésével s a külföldi áruk behozatalával kényszerítheti őket. A gazdasági válság orvosszere a társadalmi s gazdasági szolidaritás, nem pedig a liberális kapitalizmus elve. — Politikailag konzervatív vagyok, s az ezer éves magyar tradíció alapján állok. Sem a nyakló nélküli nyugati demokráciából, de semmiféle diktatúrából sem akarok, s csak e szempontok tiszteletben tartásával vagyok hajlandó megszavazni a titkos választói jogot. A magyar nemzetnek önmagából kell kitermelnie a sajátos magyar intézményeket. Szükségünk van erre az utóbbi időben nagyon leromlott nemzetközi helyzet miatt. Külpolitika Bethlen ezután sorra foglalkozott az aktuális külpolitikai kérdéeokkel a ezeket mondta: — A nemzetközi helyzet vigasztalan képet, mutat, mintha vége lenne a népek együttműködésének, újból állig felífegyverzett s egymással farkasszemet néző táborokkal akarják a világibékét biztosítani. Mégis optimista vagyok. Úgy érzem, hogy nincsen még vége a népek együttniiiiködése korszakának, csupán az együttműködés ama formájának, amelynél a legyőzőttek és a győzök kényszerültek együttműködni az egyenlőség teljes hiánya mellett. A hazugságokkal telt együttműködésnek vége van, amelynek Németország vetett véget a népBnBHHHBHnaMBaBnaBnaEnn szövetségből való kilépésével. Ez a korszak soha többe fel nem éledhet. Bethlen végül revizionista meggyőződésért fejtegette. Déliben a szálló éttermében nagyszabású bankett volt, amelyen Bethlen pohárköszöntőt mondott. ■— A válságnak két gyökere van — mondotta itt Bethlen, — az egyik világgazdasági természetű, a másik speciálisan középeurópai. Hiába próbálnak gazdasági egységeket teremteni, amíg a nemzetek között ellentétek állanak fönn. A lelkek egységére, a nemzetek komoly kibékülésére van szükség s a gazdasági helyzet, újjáéledése magától fog adódni. Bethlen gazdasági és pénzügyi pontjai Budapest, január 29. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Bethlen István gróf volt miniszterelnök tegnapi beszédével kapcsolatban ma újabb nyilatkozatot tett a budapesti sajtóban. Bethlen ebben a nyilatkozatában négy előfeltételhez köti az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének felélesztését. — Ez a négy előfeltétel, — mondja Bethlen — a következő: 1. Az államháztartás egyensúlyát minden körülmények között biztositani kell. 2. A leivitelünket biztosítanunk kell állandó és megbízható piacok szerzése által. 3. A Nemzeti Bank arany- és devizatartalékát alá kell támasztani. 4. Ezzel kapcsolatban, ami talán mindennél fontosabb, olyan megállapodást kel külföldi hí telezőinkkel létesíteni, hogy erről a részről semmiféle kellemetlen meglepetés ne érhessen és ne következhessen be az az eset, hogy a pengő értékelésében ugyanaz a diezparitás továbbra is fennmaradjon a külföldi relációkban a megfelelő belföldi értékmegállapitás után, amely ma fennáll. Például, ha leértékeljük a pengőt, a ma valóban fennálló nemzetközi relációnak megfelelően és helyreállítjuk a paritást a külföldi értékelés között, akkor ez a különbség, amelyből ma csak nagyon keveset kap a termelő, teljes mértékben az ő javára fog érvényesülni. így 20—25 százalékos áremelkedés áll elő a mező- gazdasági cikkekben. Ez azonban korántsem jelent inflációt. Én magam mindig az infláció picének városában operett színházak: Johann Strauss-, s a Carl-Theaterek, a Tkeater au dér Wien repertoárja érdekelt elsősorban benszü- löttet, idegent egyaránt. Miéi Günther, Zwerenz, Betty Fischer, Treu- raann, — a Vig özvegy. Az elvált asszony, Dollárkirálynő, Walcertraum európai hires- ségü női- és férfi primadonnáiért lelkesedett az egykori kettős monarchia sziuiházbolond népe, s a Burg- s a Volkstheater csak másodsorban jöttek a színházi műsor összeállításánál számításba. (Hars concours. — mindnyájuk felett persze a Kaiserliche Oper, az Udvari Opera trónolt ) Fordult a világ, változott az Ízlés, a közönség régi érdemes része a színházakban is való értéket keres. A drámai színházak egy-egy értékes darabja hónapokra biztosítja ma is az erkölcsi és anyagi sikert, s az operettek Tiszavirág-életű tarka rakétái hangos sustorgás után könnyű füstté válva, százfelé buknak a szürkére festett színházi légben. A Burgbam csomó nagysikerű darábot adtak az idén. Nem részletes méltatás (hol van ma erre hely?!), csak az esetleg Becsbe rán- dulók jőszáudéku tájékoztatása céljából a következő darabokra hívom fel a figyelmet: Burg: Hah^burglegende, Mussolini és For- sano: Hundert Tagé, s az utolsó hét szenzációja, Madách: Die Tragödie des Menscheu. Volkstheater: Kaulfmann és Ferber amerikai iróeég 8-Uhr Dinmer-je. SpeyeT: Ein Manfel, ein Hűt, ein Handschuch-ja, e Max Alsberg ügyvéd — drámája: Koniflükt. Josephsfádter Theater: az említetteken kívül Mikszáth-IIarsányi még mindig repertoáron levő: Die Liébe des Jungen Nosthy. Bus- F ekeie, László: Mehr ale LiébeAkademitheater: Hermámon BaJhr: Ringelepiel. Lenmox: Weisser Flieder. Sil Vara: Die Mádéhenjahire eimer Königin, s ugyancsak ebben a fiók-Burgszinlházbam a szezon legfinomabb gyöngye, Sil VaTa Caprice-a. Ezért az egy darabért aeropiánon érdemes Becsbe röpülni. * Sil Vara, az osztrák Molnár Ferenc, hálásnál-hálás abb szerepek elismert kigondoló ja, ebben a müvében is ügyes-okosán eszelt ki olyan négy parádés szerepet, melyben beérkezettek, s egy újonnan feltűnt színházi fenéméin ejti bámulatba esténként Dollfuss fővárosának müértő közönségét. Szereplők: egy aktív, s egy elhagyott szerető, a kettőjük barátja, g a faképnél hagyott barátnő tizennyolc éves törvénytelen fia. Négy ragyogó elefántcisontgolyó zöld posztóval bevont biliiárd asztalon. Sil Vara hivatásos művészként játszik velük, cikk-cakkban repíti ide-oda, raffinált művészetüket magasabb élvezet figyelni. Hilde Wagener, s a gimnázium padsorából egyenest az Akadom ie Theater deszkáira lépett fiatal Haeussermann ünnepelt művészei ma Becsnek, s szinte félős, hogy ez utóbbinak fejébe száll a korai dicsőség, önfegyelem, ön- beismerés nélkül a start nem remélt sikerét beérkezett győzelemnek tekintvén, könnyen holtpontra jüt. Meséje a darabnak oly poétiknsan szép, irodalmilag oly magas színvonalon áll, e oly tökéletesen játszák, hogy erről a magaslatról tartalmának száraz rövid elmondásával leszállítani, magam s mások illúzióit megtépázni kedvem, de bátorságom sincsen. * Becsből Budapestre négy és fél óra alatt ,re- pit az autóbusz. Nézzünk most már a ..Kék Duna" partjain is körül. Innét már gyakrabban kapunk részletesen hirt, rövidek maradjunk hát itt isA remehardti szellemben vezetett Jós etetőd téri színháznak Pesten a Vígszínház felél meg. A két sláger: Az aranyilfju s a Tovaris tavaszig elvetették Thália lipótkörati portájának gondját Vagyis ismét a régi nóta: jó darabokba tódul a közönség ma is. Sőt épipen a jó közönség eoha sem volt ennyire válogatós: — Ha kiadom, s szellemi táplálékra ki is kell csak olykor-olykor adnom a garast, — jól megfigyelem, megválogatom, melyik színházba lépjek. Csak jó színdarabnak, jó könyvnek van ma közönsége- Pedig a jóra ékesek vagyunk mind. — Egy karéj kenyérrel naponta kevesebb: egy jó könyvvel havonta több, — — E héten nem dohányzom, de megnézem a Vígban a Tóváriét, — ilyen gondolatok, — szólamok röpködnek ma szerte a légben, A Belvárosi Színház intim nézőtere hetven - ötödször tódul immáron (Helyet az ifjúságnak!) Pest ifja, öregje egyaránt. Anonymus Vüilpius (Fodor és társa) elágerdarabja világ- körutra indul. S dübörögve hangzik nemsokára Berlinben-Párisban, Newyorkban-Londóriban, Rómában-Prágában: Helyet az ifjúságnak, — Jugeiid voran, — Ho-nuck! Az énekes színházak táján is elég sikerdus az idei tél, a Sárga liliom, a Bál a Savoyban s a Kék Duna az általános primadonnahiány dacára tűrhető, ám — sajnos — csakis tűrhető pénztári eredményekkel biztatnak. Rökk Marika, Balta Lici (helyet az ifjúságnak) éls Hanithy Hanna hol ének, hol tánc, hol színjátszó tehetségek, — mind a három ope- ret-kellékekkel persze (helyet az öregeknek) mint a Küry Klárák, Fedik Sárik, Petráss Sárik. Péchy Erzsik, Lábass Jucik ( a régmúltból Blaha, Pálmay, Komáromi, Hegyi Arankáról nem is beszélve) operete-prima- drmnák seholsem rendelkeznek. Egyetlen egy volna: Eggerfh Márta, őt persze messze ragadta Budapesttől a márka, a frank, a dollár, a font, — mi ilyenekkel nem rendelkezvén, máit magyarázzak sokat: — pont! A Vígszínház múlt szilveszteri kabaréelőadásáról, mely et, azóta vasam apónk int megismételnek, emlékezni külön is érdemesnek tartom. Kis kritikám: ha ezt a műsort nem magyar, hanem például francia nyelven játszák, bejárhatják vele kerek e világot. Góthmé és Tőkés Anna konferálnak, szín házi podgy ász ükből, mint jő Mikulás apó zsákjából, tucatszám zúdítják a közönség felé a ragyogóbbnál ragyogóbb művész-irodalmi számokat. Egy kivételes kultúrájú szépasszony ajánlatára s társaságában néztem végig a pompás vasárnapi műsort, a jó tanácsért ezúton meszsziről is hálás köszönetét küldök* Színházi levelem bevezetőjében egy kevésbé sikerült magyar főztü filmről is tettem említést. Szenzációnak készült. Sajnos, másféle recept szerint készülnek manapság a szenzációk. Pedig szerzője operetbeu. színműben évtizedek óta közrokonszenvnek örvend. Kívánjuk, hogy legalább az óceánon túl olyan sikert arasson, amilyet odahaza anyagi téren, sajnos, kiharcolni sehogy sem tudott. A Nemzeti Színházban három darabot nyugodtan nézhetnek a Pestre felruoeanó szló- venszkói magyarok. Első sorban persze (no- blesse olige) a modernizált „Az ember tragédiáját". Másodsorban. Fauekois „Szegény Mavrier“-jét, melyet .JPrenez garde á Ja peirc tmre“ cím alatt Párásban volt már szerencsénk végigélveznünk, farsangi ajándékul pedig az 1858. szülétéfeü, naiv egyszerűségével ma f« üde, frissen ható Szigligeti-darabot, a „Fenn az ernyő nincsen kas“4. Sorrend tekintetében azonban melegen ajánlom, hogy Hunyadi Sándor vigszinhárf Arany ifja után nézzék meg a Szigligeti-darabot. A Hunyadi-dráma izgalmai mellett langyos, Hatos fürdőként fog e bájos naivitás idegeinkre hatni. Szinte önkéntelen susogjuk majd ruhatári tolongás közben: — Hiába, a régiek i$ értettek a színpadhoz valamit, nem volna talán helyes azt kiálíar nunk néha. hogy: Helyet az öregeknek — is! k 1 §a | | | 1
