Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-28 / 23. (3354.) szám

# __________________1>I^CAiMaG^ARH1RTíAI> ta k. el- Miért? A felelet egészen egyszerű: 1- mert ez az a mag, amely köriíl a teljesen ka­otikus állapotok kitisztulhatnak, 2. mert a bolsevista veszedelmet még mindig nem lát-- ják^ tisztáin. . - . ; , A, .Népszövetség elutasító magatartását az uj „Mandzsu-köztársasággal" szemben itt Ke­letéin mindenki amerikai befolyásnak tulaj­donítja. Pedig, ha sémini-tse hiszek el a japá­noknak, azt az .egyet' igen: még álmukban sem gondolnak Kína pacifikálására! A világ összes hatalmai közül ők ismerik a legjobban Kiinát. Nagyon jól tudják, hogy Kína az a ten­ger, amely minden helé folyó édesvizet sósra változtat. Csák idő kérdése. 31 ég nem volt oly hóditó Kína történetében, amelyet ez a négy száz milliós nép föl ne szí­vott volna magába.; A japánok nem akarnak kínaiak-lenni! Egyedüli vágyuk, hogy Kínában helyreáll­jon a rend. Legyen . élei, kereskedelem — s ne egy négyszázmilliós bolsevista tömb, amely felmérhetetlen lökőerejét a vörös pro­paganda rendelkezésére bocsátja! A vörös veszedelem A: legnagyobb tévedésre vezethet, ha egy országot, térkép alapján Ítélünk meg. Ki na ha­talmas kiterjedése nem adja hü tükrét a la­kosság elhelyezkedésének. A népsűrűség leg­nagyobb a Jangcse*. és a Huangho folyók völ­gyében és a déli tengerpart mentén. Nos, ezen a vidéken a következő „tartományok14 állnak vagy teljesen kommunisztikus uralom vagy befolyás alatt: A nankingi kormány minden külpolitikai célkitűzése az utóbbi hat esztendő alatt ösz- szeomlott. Nem sikerült a kommunizmus mé­telyétől megtisztítani az országot, az ország egyesítése helyett, még nagyobb lett a szaka­dás, s az.egyenjogúságra való törekvés idegen fegyveres erők benyomulását- vonta maga után. — a régi szerződések épségben tartása mellett. Sangüiaitól Iudo-Kináig, azokon a te­rületeken, amit a kommunista láva el nem Hunan lakossága 28 miliő Hupei j, 27 „ Kiangshi „ .24 „ Auihwei ‘ „ 19 „ Fukien „ 18 „ Kwantung „ 37 „ Kwang-öhi „11 „ Ezek lefelé kerekített számok és végössze­gük mégis szá7j'ótvenk i ]énemilIdős tömeget je- 1 ént. Mogfel e 1 Szövge tor osrzo rszá g léle kszá m á - nak — s ehhez még nem számítottam, hozzá a külső mongóliai és turkesztáni területeket! És ezel a belső rákfenével szemben tehetet­len a kínai „központi" kormány. Az ország belsejében, amelyet vasutak híján lehetetlen megközelíteni, helyi kormányok alakultak, amelyek a világtól elzártan vivják a maguk kisded polgárháborúit egymás és a nagyobb „rabi ószövet kezetek" ellen • Franciaorszíárnál nasrvobh területek vannak Kínában teljesen rablóuralom alatt! A kantom kormányt állítólag az amerikaiak pénzelik, a nankingi kormány, miután japán- ellenes politikája .csődöt mondott, kénytelen volt fölállítani egy fiókkormámyt Pekingiben, amely teljesen japánbarát politikát folytat... A hajóágyak lőtávolságán túl minden sze­mély- vagy vagyonbiztonság megszűnt. Iletveufé'le pénz fáz is hamis!), kiskirályok önkénye, a végsőkig kisaircolt lakosság százmilliói, országokkal felérő árvizteriile- te, — ez a mai Ki na szo m orú k épe, azé a Kínáé, amelynek vásárlóképtelensége lehetetlen, hogy a legnagyobb zavart ne okoz­za á világkereskédelembem! öntött, az angol—amerikai érdekek érvénye­sülnek, — burkolt formában. De ezzel még nem fejeződött b«e a megpró­báltatások hosszú sorozata. Kínát a legválságosabb helyzetbe az orosz- amerikai szerződés sodorta. Szovjet állam­kapitalizmus és az amerikai trösztkapita­lizmus szövetsége elsősorban Japán ellen irányul. Amig Japánt le nem verték, — addig kár versengeniük egymással — Kina birtokáért. Kina ebben a harcban nem ma­radhat semleges. Végső fokon az ő bőrére megy a játék. En­nek a helyzetnek a felismerése volt az első külpolitikai következménye Litvinow was­hingtoni tárgyalásának. Az eddigi kínai külpolitika elsősorban Ja­pán ellen irányult. Az úgynevezett japánelle­nes kínai csoport vezére, a most lemondott kínai pénzügyminiszter volt, akinek különben Obiang-Kai-shek az apósa. Ha Kína az orosz—amerikai csoport mellé áll, — akkor mindenképpen elveszett. Ugyan­is: 1. Japán egész biztosan megszállná (átme­netileg, vagy véglegesem: az a hadi szeren­csétől függne.) 2. Orosz—amerikai győzelem esetén kike­rülhetetlenül a két hatalom közül valamelyik kaparintaná kezeibe Kina nemzeti jövedel­mét, vagyonát. (Kina valószínűleg bolseviki rezervoár lenne, s nem amerikai gyarmat, amint erre Washingtonban titkon számíta­nak.) 3. Gyengítené annak a Japánnak győzelmi esélyét,N amelynek fegyveres ereje az egyedüli remény a bolseviki uralom és az amerikai tőke rabszolgapolitikájával szemben. A nankingi kormány Japán felé orientá­lódik. De ennek két nagy akadálya van, Elsősorban az a japánellenes közhangulat, amelyet éppen — amerikai és orosz biztatásra — a nankingi kormány alapozott meg az elmúlt hat esztendő alatt. Másodsorban nagyon sok függ Anglia magatartásától, amely látszólag még nem határozott afölött, hogy a készülő nagv keleti küzdelemben melyik fél oldalára álljon. A régi Anglia érdekei azt diktálnák, hogy Japán gazdasági terjeszkedés# meggátolna, — de a japán! fegyveres erő épség ben tar­tása mellett! Ez pedig a mai helyzet mellett megoldhatatlan probléma. Nemcsak Kina, hanem Anglia és az egész kulturált Európa válaszút elé került. Anglia raégegyszer, s talán utoljára tartja kezében a világbéke sorsát. S legyünk objek­Kma külpolitikába a japán bafáí&ág leié ha fik 1934 január 28, vasárnap. tivek: ne molyán egyszerű a helyes megol­dás keresztül vitele, nagyon sok fontos mel­lékkörülmény játszik közre, amelynek dina­mikai ereje ma még fel nem mérhető. Ugyan ki gondolt 1914-be arra, hogy a világháború Európa hanyatlásával és Amerika meggazda­godásával végződik? S ki hitte volna el 1923- ban, hogy tiz esztendő múlva Amerikában munkanélküliség és farmerlázongások váltják fel az „aranykorszakot"? Bizony a:z hihetetlenül hangzott volna ab­ban az időben. S nagyon sok olyan farkasve­rem van itt Keleten, amelyek hasonló meg­lepetéseket tartogatnak a világ számára. An­glia egyelőre óvatosan lépked felettük. 3Iécs Alajos. — A Szivárvány egyre kedveltebb újságja lesz az apró nemzedéknek. A Szivárvnáy egyik előnye az, hogy szlovenezkói. — Komáromban adják ki — 6 igy szlovenezkói nyomdát, Írókat pártol az előfizető, azonkívül, hogy a. lap szellemi része is elsőrangú, ára pedig olcsó. A mostani számban vers. komoly cikk, elbeszélés, regényfolytatás, de­rűs képek sorozata, humor, cikk a bélyeggyüjtés- ről foglalkozik a gyermeksereggel, jó magyar ol­vasmányt ad, tanít, szórakoztat, nevel. Előfizetési ára eigv évre 10 korona. — 3Iegint női polgármestert választott Brightan. Newyorkból jelentik: Brigádon amerikai város megint nőt választott polgármesternek. A hábo­rút megelőző évek óta mindig nőt válaszának a városi közigazgatás élére, nyilván azért mert jó tapasztalatokat tettek vele. Az uj polgármesternő aránylag fiatal is, alul vau a 45-cn. Az uj női pol­gármester bejelentette, heg}7 valamennyi elő 'jót közreműködésre szólítja fel és mega’abitja a pol­gármesterséget viselt nők ligáját. A város maga­sabb tisztviselői állásai közül is sokat nők tölte­j mák be. fl szerelmes kistejes Irta: DARKÓ ISTVÁN . A kistejes minden hajnalon szörnyűsége-! sen korán kelt. Télen úgy mint nyáron há-| rom órakor. Havas időben tiszta éjszaka volt akkor, amikor már fel kellett szednie magát. Nyári felszeddödzködése valamicskét elvi­selhetőbb volt, mivel a csillagok éppen akkor fürödtek bele a kelő napba, amikor az egy- lovas, taligán nekikocogott a mindennapos útnak. Kába fejjel ült a lovacska mögött, a magas kordé, pokróccal takart ülésén. Két kiterjedt, kereke erősen. zökkentette a tejeskocsit a nem nagyon, jó ut kövein. Eleinte, kezdő tejes korában megpróbált aludni vagy egyet, a iva­ros felé,kocogás közben. Hanem gyakorta ha­rapott a nyelvébe s egyizben majd fejjel bu­kott előre a siető Takarosra, a lóra. Letett tehát arról, hogy megpótolhassa a rövid éj­szakát. Kialvatlanul, ébren szenderegve hu­nyorgott a kordén, miközben a tejes edények néha úgy csengettek a háta mögött, a széná­ban, mint a fáradt marha nyakán a repedt kolomp. Négytől félhatig tartott az ut. Hétre szét- bordta a kannákat, amelyeken már felesleges volt a dróttal kötött deszkácskára Írott név, mert ismerte azokat jól színükről, mázukról, horpadásaikról. Héttől lassan hazaindult és félkilenore hazaért. Régebben ilyenkor csak leugrott a kocsiról, nyakába vetette a csikós vászon tarisznyát és belépkedett az iskolába. A tanító már tudta jól és befogadta szó nél­kül, hogy mindig ilyen későn jött. Csak éppen eléje kellett állnia és katonásan jelentenie: — Gányó Pesta alázatosan jelenti az oktató urnák, hogy megérkezett a tejhordásból. Erre aztán mindig egy feleletet kapott: — Ha megérkeztél, itt vagy. Ülj le és fi­gyelj! Ha elalszol, olyat vágok rád, hogy ki­reped a bőröd. Ez még szép idő volt, boldog idő! Leült a hosszú pad szélére, leghátul, a kályhánál. Té­len ráömlött a meleg, akárcsak a templomos emberre az áldás. Előtte a fütő ült és nagy hasábokkal teljesítette a kötelességét, ő meg kinyújtotta a fagyos csizmáit, hátradőlt a me­leg falnak, kibocsátotta a'testéből - a hajnali fagyot és beszedte helyette magába a tűz ro­pogó csókjait. Az oktató ur sohasem zavarba, még hamarább egy-egy eltévedt légy. Reggeli kínszenvedéseit az a gondolat könnyítette, hogy hazaér és az iskolában ki­piheni a fáradtságát. Aztán éppen őszre tizenkét éves lett és gyötrelmeire többé nem volt enyhülés. A tej- hordás után már nem nyugodhatott az iskola­padban, hanem tovább lódították a földekre, az ólba, a nehéz felnőtt munkákhoz. Azóta hajnalonként még bágyadtabban ült a taligán. Néha már aludni is tudott rajta, akárcsak a fáradt tüzérkatona a vonuló ágyú csövénél. A nyelvét hátrább tartotta, hogy el ne harap­ja, a lábát pedig nekivetette a lábtartónak, hogy előre ne bukjék. Egyszer aztán megint talált vigasztalást tejes foglalkozása hajnali gyötrődéseire. Avval kezdődött, hogy egy helyen, az ügy­védeknél egyszer nem a szolgáló vette át a tejet. A szolgáló más dologban járt, hanem helyette valaki olyan nőnemű öntözte a tejet az alumínium-lábasokba és adta vissza a kan­nát, amilyet a kistejes eddig álmában sem látott. Kezét csókolom, kisasszonyka, úgy köszönt neki háromszor is egyvégtében. Úgy köszönt, hogy a hangja meg is tette azt, amit a szája nem tudott és nem mert: körülesókol- gatta a kisasszony kannát-lábost fogdosó fe­hér kezét. — Ugy-e maga a Pesta, a tejes? — kér­dezte a kisasszony, mintha nem tudta volna — Marit elküldtük és nekem olyan korán kel­lett felkelnem maga miatt! Nevetett hozzá, látszott, hogy nem harag­szik. Azután többször beszélgettek ilyenfor­mán : — Megint nagyon fehér ez a tej, Pesta. — Előbb még sárgás volt, de azért lett olyan fehér egyszerre, mert a kisasszonyka rátekintett. Ettől a merészségtől, ahogy ezt kiszólta, őmaga vörös lett, miint a rák. Pedig őrá is rá­nézett az ügyvéd lánya. Vagy éppen azért. Másnap uj szolgáló fogadta a tejest. • Nagy, busös lány volt ez és magakellető, de a kis­tejes ne;m vette figyelembe a viselkedését. Napokig reménykedett, hogy előjön még a kisasszony is és szólhat valamit néki. Lassan szépen nemcsak erre a kisasszonyra gondolt várakozással, gondolatokat és hízelgő mon­dást formálgatva, hanem általában olyasvala­kire, aki olyan szép, finom és kellemes, mint az ismerős kisasszony. Reggel, hét óra felé már látott az uoeán is egy-egy ilyent. Elsu­hantak a taliga mellett, esernyőt tartottak az eső ellen, a piac és a templom felé igyekez­tek. Azontúl lassabban igyekezett hazafelé, miután széthordta a kannákat. Félnyolc, nyolc felé tartó idő lett, amikor a város főutcáján lépésben irányította hazafelé a taligát. Kita­pasztalta, hogy nyolc felé nagyon sok urinő jelenik meg az uccán és mind siet a dolga felé- Megnézegette őket és bizony nem sietelt. — Pestának frájla kellene, — mondták a faluban. — Parfimját szagolta meg egynek és attól olyan mákonyos, — emlegette Gabonás Terka, aki pedig házuk elé is meghívta egyszer. Nem ment el. Azontúl elterjedt róla, hogy urinők után szalad, attól gár gyűlt meg annyira, hogy alvónak látszik és szava sincs. Szakasztott úgy ivóit, hogy nem kellett néki a magafajta. Helyette a városban úgy ugrált a szeme a lányok és asszonyok után, mint a ba rázdab Kiégető. Magának is bevallotta elég sűrűn: — Néni kell nekem a parasztszoknya. Pe­nészes a szaga nékie. De megváltódnék egy ilyen urfajta egyetlen csókjától! A legénykék mondták is neki: — Bolond vagy Pesta, máris elkárkoztál. Az uraknak nem kellesz. Az úri lányok nevet­nének rajtad, ha megtudnák rólad... Ha pe­dig hozzájuk mernél nyúlni, a férfiakkal le­lövetnének. Egyszer beesel reggel a Takaros patkója alá 'és a tajiigád árván ér haza. Cett- lialott vagy te Pesta! —• De egyszer felébredek, ha csak egy percre is! — vágta rá és kábul tan járt tovább, nem másként csakugyan, mint az alvó, aki lábra állt. Idejét érezte már maga is, hogy szünetét megteremtse kábult nagy boldogtalanságá­nak. — Dőljön hát el, hogy kellenék-e nekik? Mert nekem úgy kell egy közülök, hogy szom- jan veszek érte! Egy reggel az utolsó kannát csapta fel üre­sen a taligába. Elhúzta jól megint az időt, nyolc felé járt. Az üzleteket nyitogatták már az üzletelek. Nagy fényes kirakatüvegek mö­gött éppen kitárták az asszonyoknak tetsző szép boltokat is. Egy ilyen előtt különösen megálltak a városiak. Selymeket, gyöngyö­ket, patyolatokat nézték itt még az iskolás- lányok is. A nagy üveg félig kitárva és mögötte, mint egy fényes szobában, egy ember rendezkedve sürgölődött. Most csak egy urinő nézte a boltot az uccá- ról, de milyen urinő! A csípős reggeli idő da­cára egyszál zöldselyem ruha volt rajta, de milyen ruha! Fényesen tapadt zsenge formái­hoz és a nyaka, a hattyunyaka hátul mélyen kilátszott a ruhájából. A kistejes mostanra annyi kábultságot gyűj­tött magába, amennyi csak akkor volt benne, amikor kilenc éves korában, három évnek előtte először kellett a téli hajnalban felülnie a tejes taligára. Szeme, orcája vörösen tüzelt, kipróbált fáradságai úgy feszitették, mint aki soha sem dolgozott semmit. Rettenetes módon hiányzott neki most a meleg iskolaszoba ds, ahol a kályha mellett megpihentethette a tagjait. Egyszerre pedig teste érzései lelke kínjává változtak: — Parfimotok édes szaga vessen véget bol­dogtalanságomnak! Igj7 érzett, anélkül, hogy igy gondolkozott volna. Odalépett az urinőhöz, átkarolta, hátra- roppintotta, ahogy otthon látta a legényektől, keményen a karjaiba zárta és megcsókolta a száját. Mielőtt magához térhetett volna, a félig nyitott ablaküveg mögött rendezgető ember akkorákat kezdett kacagni, mint aki eszét vesztette. A kistejes is felébredt ebben a pil­lanatban. Elbocsátotta az urinőt, a bábut s az nagyot koppanva esett végig a köveken. Via­szos feje az ütéstől leesett vékony fanyaká­ról, elgurult és orrán, száján csonka törések támadtak. A segéd fuldokolva nevetett és va­lakinek magyarázni kezdte, hogy mi történt. A kistejes meredten bámult. Még szinte odaugrott a nevető undok emberhez. Ki akarta tépni a szájából a kacagás éles kését 'és le akarta szúrni vele. Aztán felugrott a ta­ligára, maradék erejével megcsapkodta Ta­karost és rohanva hagyta maga mögött a vá­rost. Nem hordott többet tejet. Úgy élt to­vább, mint az ilyenfajta kistejes, aiki közben elmúlt tizenkét éves, legénnyé cseperedett, később pedig öregember lett s már nem is emlékezett kábult, bolondos kistejes korára. Egyszóval tovább élt, de valami fontos éppen abban a pillanatban halt meg benne, amikor az a bábu koppanva esett hanyatt a földön. % Szőílővesszők, oltványok, Szőllőkertek Királynője és más legújabb bevált csemegeszöllő- különlegességek, garantált fajtiszta minőségben legolcsóbban kaphatók. Kívánatra árajánlattal szolgál: NÁDAS JÓZSEF BE&EHS3?© (Beregszász)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom