Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-28 / 23. (3354.) szám

5 1934 január 28, vasárnap. T>IWGAlAWi^AR.HlRLM> A 1 «1 1 • • * Ml 1 kiknek szivéöen örökké él... Ady Endre testvéröccse, iróbarátja és legjobb magyarázója elmondják visszaemlékezésüket a nagy költő halálának tizenötéves fordulója alkaimaval Budapest, január 27. (A P M. H. munkatár­sától.) Kg} íárosz lángol messze, valahol... Tizenöt éve annak, hogy a budapesti Park- szanatóriumban örök álomra hunyta a szemét egy magyar zseni, a magyar lírának Balassi. Csokonai, Petőfi és Vajda mellett legnagyobb, kors ukokra szóló képviselője. Ugv emlékszem vissza orré a komor januári napra, mintha ma lenne, Reggel félkilein* óra tájban volt. a Hu zeum-körúton ügye légiéin. Fátyolos eső Síi­tái í, tétlen csoportok álldogáltak az uocán, minden csoportban egy-egy szájas fiatalember agitált; Február elsején ne fizesse bek lakóért Benn az egyetem udvarán, a Gólyavár előtt az ellenforradalmi érzésű diákok tartottak rögtönzött gyűlést. Egyszerre csak végelátha­tatlan sórokbau nagy tömeg fordult be a Sán­dor-cocáról a körútra, fogyvernéíküii lesze­relt katonák, civilek vegyesen- Pogány József voi .itatott fel 3000 vasast, hogy szétveréssé a maroknyi diákhadat. Zengett a forradalom én'’ke. groteszk és fájdalmas látvány volt. a ír 0000 magyar proletárt magyar diákok ellen ökölharcra vezényellek ... libben az időtájban a Park-szanatórium egy betegszobájában Ady Endre, a k öl tófeje de­lem. magához tért utolsó földi álmából. Nyolc óra-'-r az ápolónő köptetüt adott be neki s a br-'v; egy kis időre elcsendesedett. Háromne­gyed kilenckor nyögni kezdett, mire az ápo­lón ö, aki az ablak mellett varrogatott, az ágyá- ho sietett. Arra ért oda, hogy Ady legyintett egyet a karjával, mélyen felsóhaiíott s az élettől és a betegségektől elfáradt, meggy öt- rött szive _ övéitől távol, idegenek között utolsót dobbant, s aztán végleg elpibent... Délután a Kassáfa készülő vonatban ültem. Nem indultunk menetrend szerint. Ott dide­regtem a fUtetlen, törfcablaku kocsiban már jó félórája, a perronon egyszerre csak rikkancs szaladt végig s Az Estet lobogtatta a kezében. Szája be nem állott s rekedtes hangja még most is a fülembe zug: Ady Endre meghalt... Kicsordult a könnyem- Tizenöt éve ennek. Ady Endre értékelését e századnak is beillő másfél évtized alatt el­végezte az irodalomtörténet és az esztétika. Nemcsak a Kerepesi-tenietöbeu kapott díszhelyet, hanem a magyar irodalom arany­könyvében is. Az újságíró feladata most nem is abban áll, hogy irodalmi méltatást adjon róla. Elvégezte ezt a már könyvtárt kitevő Ady-irodalom. De meg akartam szólaltatni azokat, akik legköze­lebb állottak hozzá, akiknek szerető szivében ma is úgy él Ady Endre, mint élt tizenöt év­vel ezelőtt. Az „öreg öcsém*4 Ady Lajos, debreceni tankerületi főigazgató, a legjobb Ady-életrajz Írója. Három évvel fia­talabb Endrénél, 54 éves. Ott van az irodája, a lakása a kálvinista Róma püspöki palotájá­nak harmadik emeletén. A püspöki palota sarkán természeti csoda: ott áll az aszfaltba ágyazottan, lécek közé szorítva egy fává erő­södött iszalag. Lícium halimifelium. Ördög- cérna, ahogy a népnyelv mondja. A tiszántúli kálvinizmus megerősödésének szimbóluma fű­ződik ehhez a sem fü, sem fa növényhez. Le­genda szól róla, amely Bálint kálvinista hit- ujitó és Ambrosius szerzetes hitvitáját idézi fel. Egy ördögcérna-'vesszot tart Ambrosius atya a kezében, kiszáradt, élettelen galy és csüfondárosan mondja: Akkor lesz itt Debre­cenben kálvinizmus, amikor ebből a g-alyból fa lesz. De ez csak legenda, amelynek párja megvan a wagneri tradícióban is. A tény annyi, hogy a IS. században a kálvinista pap­iak kis kertjében, az ablak előtt állott az isza­lag. A kis papiak s a kert rég eltűnt a fa mö­gül. az iszalag ottmaradt emlékeztetőül a régi jó időkre. Mögötte nem muskátlis ablak, ha­nem a modern élet jelzői: széles járda és négyemeletes hatalmas bérpalota. Ady Lajos szives magyar kézszolátással fo­gad és amikor elmondom jövetelem célját, megilletődött bangón beszél a tizenöt év előtti dolgokról: — Szegény Bandi halálakor nem voltunk Pesten. Január közepén az én inditvá­i nyomra szállította be Török Ká oly, Csitt-1 szka nagybátyja, a Park-szanatóriumba, ma­gam távol voltam, nehogy azt higyjf hagy j zárt intézetbe akarják vinni. Török Károly i beszélte cl, hogy amint segítségévei már felöltözött s indulás előtt hosszan végig-1 nézte szobája minden egyes bútordarabját, j i különösen az ágyát, mely hónapokon át! matrac-';írja volt. s mikor már a kilincsre tette a kesét, megállt, ? feléjük fordulva ezt mondott:; „fceuwuit sem fordíthattok meg.": A pr ed esz ti náció s kálvinista-léi-knek kije- j leütése volt ez. — B; rtuka s az orvos kívánságára nemi ; mehettem be hozzá, hogy ne izgassam fel I mert mindig azzal gyötrődött; mi van Üde- i I sekkel $ nii lesz a debreceni kinevezésem- j Htel. Minthogy a kezelőorvos szerint n;e-; ; mentőn katasztrófa nem femegeteti, sölj esetleges javulásra is reményük volt a dók- \ toroknak, január 23-án hazautaztam Énmiml- ^zentre. — Az utazáson megbetegedtem s odahaza spanyol náthában feküdtem lázasan, ver­gődve. Nem is sejtettem, hogy Bandi vége ilyen közel lenne. — Január 28-án reggel fóíkileneskor sürgönyt kaptunk pestről. — A sürgönyt én bontottam fel. Az állt benne, hogy Bandi 27-én reggel meghalt és -9-én temetik. El voltam készülve, hogy a sülj os betegség katasztrófával végződjön, de a katasztrófa ilyen közeli bekövetkezé­sére nem. Az orvosok azt mondták, begy igen hosszadalmas betegség lesz Az első pillanatban nem is akartam hinni a sze­memnek. — A temetésre már nem tudtunk feljutni. Akkoriban Nagykárolyból csak minden má­sodik napon indult vonat. Csak a temetés után érkeztünk Bandi frissen hantolt sírjához. elő, Nagy Dáuieinek munkáját. Az Ady-f/ragi- kumra jellemző, hogy még színre se került a darab, máris szenve­délyes vihar kerekedett körülötte. A P. M. H. o’vafeói már tudnak róla. hogy Zá- goni István erdélyi író plágiumvádat emelt a szerző ellen, de ezt irodalmi körök!ven ko­rú olyt a Amink tartják. Nagyobb a veszedelem amiatt, hogy Ady kortársai nagy részben ma is élnek, szerepet kapnak a darabban s úgy hírlik, hogy többeket nem a legkellemesebb színben állított, be a szerző. Felvonul a darab­ban Hatvány Lajos, Nagy Endre, Bíró Lajos, Vészi József. Fenyő Miksa.. Móricz Zsigmoud, Schöpflin Aladár, Ernői Tamás, Szép Ern ö, Fedák Sári. Dankó Pista. Krúdy Gyula. Igno­tus, Reiuit.z Béla. Léda asszony, Csinszka alak­ja és 3 ma Írójának igen tapintatosnak kell .ennie kor társak és események megítélésében, ha el akarja kerülni a kisiklást, vagy a -bot­rányt. Ady Lajos az egyik próbán végignézett néhány képet és úgy nyilatkozott, hogy bot­rány nem lesz a dologból. Ha. a szerző italó­ban Ady szellemének kívánt, áldozni és jó munkát végzett, talán előidézi, hogy ezen az esten a. ma rád am dóság városának közönsége végre szivébe fogadja a poétát, aki mint a Debreceni Hírlap riportere, itt élte végig a debreceni újságírás hőskorának elejét s itt je- lenttette meg — persze hitelben — első ver­seskönyvét is... A díszsírhely A Kerepesi-uti halomig vitte, el a lába... Ott van Ady Endre sírja, ahol a temető fö- utja körönödé szélesül. A kőrönd közepén Jó­kai hatalmas mauzóleuma, balkézre Bioba. Luj­zának sirhaima. Jobbkézre Csorba Géza fehér márványba faragott pályanyertes alapműve.-a porukat takaró kőlapba csak a vezetékneve van aranyozott betűkkel vésve: Ady. A szob­rászművész nem ide szánta müvét, a. Margit­sziget. déli csücskén fekete bazaltból akarta kifaragni, az aiak is úgy van kiformálva, hogy a. szájáé1' folyó folyásának irányába igaz'Xl- jon. Liláé pára üü meg a temetőt, a kopár fákat, a hideg január-végi délelőttöt! alig van vaáaki idekünn. Elkészül a fénykép. Fiatal pár köze­ledik. kart. karba, öltve. A nő gyás-zrnbúiban van. jobbjában pálmagaly, rajta néhány szál élő virág... Odateszi a szobor talapzatára. Közeledik az a rap, amelyen Ady Endréről sokan fognak megemlékezni. Megemlékezik róla Móricz Zsigmond a magyar irodalomnak ez a másik örökéle- tti óriása, akit Ady különösképpen szeretett és becsült. Csak 1910-ben történt meg szemé­lyes ismeretségük, de már évekkel előbb val­lomásokat tesznek egymás mellett a. Nyugat hasábjain. Móriczban az ős tehetségnél - A job­ban szerette az embert, aki ugyancsak felsŐ- tfezavidéki és kálvinista létére egészen más- szerű tudott lenni, mint ő. És Móricz Zsigmond beszélni kezd az ö nagy fájdalmáról, amely Ady Endrének elvesztésé­vel érte. — Ma már kissé megnyugodva gondolok vissza azokra a napokra, amikor tépett a fájdalom. Sok évig eleven volt a fájás, ahogy a legszeretettebbre, a szerelmesére gon­dol az ember. Aztán hozzászokik az ember a halál gondolatához i«. Nagyon sokan el­hullottak a régiek közül, fiatal generációk vannak körülöttem s ez olyan értelmetlen­nek tűnik fel nekem, mert én fiatalnak ér­zem magam most is. (Itt eszembe jut a .Xevélíéle Móricz Zsigmond- hoz“. Ebbe® a, versben Ady „egy kis irigysé­get11 emleget Nem pózol és mórikázik vele, mert. csakugyan mindig ártatlan irigységgel, vagy legalább is elérhetetlen vágyakozással nézte a „bornemissza, és kedves magyar ré- szeg^-et, aki „dölyffel, feleséggel, gyermek­kel” nyugodtan várhatja aszúvá érését minden gerezdjének.) — Ady halálának szimbolikus jelentősége volt Amikor meghalt tragikus összeomlás volt Az egész fizikumomban értezteni ezt a És meghalok és semmi, semmi Körülbelül két asszony fogja Észrevenni, Az egyik az édes, anyám lesz, A másik meg egy másik asszony. Ne aggasszon. Ee szép lesz; egy idegen sírra Két asszony hordja a virágot És az átkot Szives szóval mondja Ady Lajos: — Karácsony' óta nálunk' van az édesanyám látogatóban. Itt is marad márciusig, akkor megy vissza Mindszemtre. Jöjjön, szerkesztő uram, beviszem az édeshez. Bizony, elfogódott vagyok, amint benyitok a főigazgatói lakás tágas fogadószobájába. Rögtön az ajtó mellett balra, hatalmas, zöld- má-ZfU cserépkályha.. Mellette karosszék, ebben ül egy talpig feketébe öltözött Öregasszony, Ady Lőrincnek, a gazdálkodó érmindszenti magyarnak özvegye, a két Ady-fiu édese. És amint ránézek a kedves arcra. megilletődött lélekkel ismerem fel az öreg vonásokban a halhatatlannak arcvonásait, amelyek keményebbek, élesebbek, férfiuiak voltak ugyan, de azért, az anyjáéval egy min tára, faragottak. A másik fiú, a kisebbik, mond- \ ják, egészen az apja. Reszket a hangom, lehajtok a 76 éves nagy- ; asszony ráncos kezefejére és megcsókolom. — Sok, sok magyar testvéremnek tiszte- ' letteljes hódolatát tolmácsolom Ady Endre! édesanyjának. Könny szökik a szemébe s remegő kézzel I igazítja meg a vállára vetett kendőt. Szemben ülök vele s percekig ha,Ugatunk. Ez az asszony, akit az élettől annyiszor megtépázott költő-zseni mindenkinél jobban szeretett, akihez nagy bajaiban, szenvedései­ben úgy menekült, mint hátulgombolós ko­rában. „Érmindszerdre én akkor megyek, amikor az anyám kívánja, avagy unom a Szanatóriumokat és hoteleket, vagy pedig na­gyon üldözött, letört, avagy megalázott va­gyok", — írja önéíeírajzában. És hányszor volt üldözött, letört és megalázott. — Hála Istennek. jó erőben van a néni. Hogyan tölti napjait. Mindszenten? — Csak úgy csöndesen éldegélek. Az em­lékeimnek. A két halottam emlékének. Az I egy kjs váltó::ctosság, amikor idejövök a gyemre léimhez. Évenként egyszer, úgy esz­tendő fordulóján. ÖK sajnos, az uj viszo­nyok között ritkán jöhetnek hozzám... Most február elejéig maradok. A fin tiltakozik. — Dehogy!... Hogy is eresztenék el az édest március végéig. Itt marad közöttünk ... Gyöngéd mosoly szalad végig a nagyasszony arcán. — Sok lenne annyi idő, fiam. A ház nem maradhat annyi ideig magára. És egész'éven át otthon? —■ Ha ügyes-bajos dolgaim akadnak, amiket más nem tud elintézni, bemegyek Nagykároly­ra. De bizony a legtöbb időmet otthon töl­töm ... És ilyen közömbös dolgokról 'beszélgetünk. Első és talán utolsó találkozásom volt ez Ady Endre édesanyjával és amikor beléptem a szo­bába-, az volt a feltett szándékom, hogy Bandi­ra terelem a szót. De amikor a nevét kiejtet­tem s könny szökött az édesanya szemébe, ossz esz erűit a torkom s nem tudtam megboly­gatni az anyai fájdalmat... A „Maradandóság városa*6 Debrecen különbem jelentősebb szerepet ját­szik Ady Endre életében. Nagykároly és Zilah után a „kálvinista Róma" volt a harmadik ma­gyar város, amelyet megismert Kétízben mintegy harmadfélévet töltött itt. Az 1896—97. évet mint első éves joghallgató, s az 1898 szeptemberétől 1899 dec,emberéig ter­jedő időszakot pedig előbb mint ujeágiróskodó jogász, később már csak mint újságíró. De semmiképpen, som tudott hozzáforrni. A kellet- lenség, az idegenkedés kölcsönös volt. Nincs Magyarországnak egy városa, mely Ady Endré­vel szemben hűvösebb közönyt mutatott, volna, életében, mint éppen Debrecen. Majdan két év­tized múlva Ady panaszosan Írja, hogy Debrecen még * Csokonai legkisebb unokáját sem akarta benne látni és méltányolni. Debrecen azonban hallgatott ét hallgat!' az ügyről... Talán most... a tragikus haláleset tizenöt éves fordulója után megtörik a jég •.. Kardos színigazgató január 27-én Adv-darabot adat Az „édes6<-i?él FilTTFfriIWlrlT»PTiii^CTtt^> flfcJTff jttkuírrT—I ■—r r1 nr1 Mi) r 1í n tttí 1irmmrr 1 1 uhíhítii rfiiiw m ■- - . O i r - f #% l 1 Lesántuít malacai, hízói i sjf 1 fts _ jj meggyógyutasak, -ose„ biztosan meggyógyítja ITtéfSljfCS fejlődnek, ha a napi takarmányhoz szarvasmarháit és juhait. néhány gram KEIM ..........,P®!***«k'”" J -y _ Csak neliany túlér a napi kiadas gilisztáit. Leszállítottuk a PÉK Kárát, Kapható minden patikában! Fölerakat: * Bf8tISÍ3¥8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom