Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-28 / 23. (3354.) szám
6 to«<eh-Mag$x&-hiemi? 1934 január 28, vasárnap. Dr. Földessy Gyula középiskolai tanár, a legkiválóbb Ady-ismerő. Ady tanulmányai egy részét a Kazinczy Társaság is kiadta 1927-ben, 6 igy Szlovenszkó magyarsága is ismeri öt. A háború előtti években ismerkedett meg Ady vele. Egyik uj verskötetének megjelenése után Földessy levélben közölte vele, hogy néhány vers kimaradt s az uj kötetbe néhány sajtó- hibás torzulás került. Lassanként, . kiderült, hogy Földessy jobban számontartja. az Ady- verseket., mint maga a költő s ettől kezdve ő rendezte sajtó alá az összes köteteket. Biza’mas barátságukat valami nézeteltérés megzavarta, az ,,adminisztrátor ur“ azonban változatlan buzgósággal kezelte a verseket. Kibékülésük csak a halál előtt való napokban történt meg. Földessy volt az utolsó beteglátogatója. Ady Lajos vitte fel hozzá s testvéri volt a kibékülésük. Megkértük Földessyt. az esztétát, hogy beszéljen Ady költészetének jelentőségéről 6 a kortársakra gyakorolt hatásáról. — Ady halála összeesik a történelmi Magyarország összeomlásával. Úgyszólván egyik hónapról a másikra egészen uj világ jött. Egy pár hónap után itt már egy társadalmi, politikai, gazdasági életében, kulturális méreteiben más Magyarország kezdődött. Ady annyira lezárt egy korszakot, hogy bizonyos tekintetben önmagát is lezárta. Egészen uj világ jött, uj szomorúságok, uj bajok, uj ideálok. Bármilyen nagy volt Ady művészi hatása sokáig s bármilyen nagy ma is, ami élettendencia volt a magyarságban, az mind mást mutatott, mint Adyt. A fiatal nagy talentumok igyekeztek kiszabadulni az ő hatása aló] s hogy ez minél köny- nyebben és sikeresebben menjen, szinte tüntetőleg tagadtak meg minden kapcsolatot vele. Erdélyi, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula stb. etb. művészetüknek formai sajátságaiban egészen elhajoltak Adytól. Ezek a költők inkább afelé hajoltak, hogy szinte nagyobb poétának s egyériségnek nézték Babitsot, mint Adyt, ami ellen miden bizonnyal maga Babits tiltakozik a leghevesebben. — Egyelőre kiesett a memóriából, az idegekből Ady müveinek rendkívüli nagysága, értéke, sőt az érdeklődés annyira megszűnt, hogy az utóbbi időkben alig-alig találkozunk Adyról irt nagyobb esztétikai tanulmányokkal. Talán én magam voltam az egyedüli, aki Ady költészetét külső, belső formai sajátságaiban mindimáig tanulmányoztam. Még a legutóbbi időkben is találtam olyan dolgokat, amik egész meglepetésszámba mentok előttem is. Költészetének bámulatos szervi egységét azelőtt is láttam, költői stílusának s képeinek eredetiségét s újságját is láttam. Azt is írogatom Adyról, hogy a költeményei nem gyorsan, nem spontán keletkeztek. Évekig hordja magában a lírai ötletet, gondolatot, míg vers lesz belőle. Költészete rém a pillanatnyi ötletek, érzések megformálása, hanem maga az egyénisége. Költészete a szónak legsajátosabb értelmében monumentális líra, amelynek koncepciója, programja van, amelyet Ady eleve hisz s átgondolt keretek közé állít 'be. De csak az utolsó években döbbentem rá, hogy Ady merőben megújította a lírai vers szerkezetét. A régi lírai vers. akár hosszabb volt, akár rö- videbb, az utolsó versszakban található lírai gondolatért íródott, a végén csattant egyet, úgyhogy a lírai vers igazi képlete az epigramma volt. A lírai költő felspórolta az erejét s a végén igyekezett kifejezni azt, ami a szándéka voit. Petőfinél, Heinénél, Goethénél, Horátius- nál, sőt Verlaine-néi is, akinek vannak némi kifakadásai a point ellen, mindenütt úgy találjuk, hogy a vers igazi értelme, gondolata, hangsúlya az utolsó versszakbar kerekedik ki. A tipikus és tudatos Ady-vers tökéletesen az ellentéte ennek a félépitettségnek. Versének nyomaféka mindig az első versszakon van. Ez harson asz óv a! kezdődik, ami utána következik, az kiteljesítése a már kifejezett gondolatnak. Rendkívüli költői erő kellett hozzá, hogy az eséstől, az összeomlástól megmentse. De az a rend kívüli vehemencia, amivel a vers megindul, mindvégig ott feszül az olvasó idegeiben. Hiába kutattam a modern lírának legnagyobb reprezentánsainál, hogy van-e valami hasonló náluk, sehol sem tudtam erre rájönni. A legnagyobbak, mint George, Verlaine, a lírai vers szerkezetében nem tudtak újat adni. Aüy, a modern Urának ez a legnagyobb csodája, e téren is uj és eredeti s mindenki mástól külömb. Teljesen átértékelte a lírának műfaji sajátságait. — A magyar líra az egész európai költészetnek a legnagyobb lírája. Olyan nagy lírikusok, mint Csokonai, Petőfi, Vajda és Ady olyan nagy költői kulturált hagyományoztak az utánuk következő generációkra. amilyenhez hasonló még a németeknél sincs. Ha azt kérdeznék tőlem, hogy a mai magyar Ura, amely természetszerűleg annyira eltávolodott Adytól, jelentékeny költői telje- sitmény-e, azt kell felelnem: a legnagyobb mértékben. Amit a ma iró lírikusok alkotnak, nem is lehet más, mint értékes, a nagy magyar lírai tradíció után. Rengeteg verssel találkozunk. amelyeket gyönyörűség olvasni, amik közül nagyon sok meg fog maradni. Nem Petőfik, nem Adyk, de becsületes, értékes talentumok, minden valószínűség szerint előkészítői egy újabb monumentális lírának, amely a dolgok rendje szerint 50—100 évig mindig vámt magára. KÍNAI versek Amikor egy rabszolgalányomat elvesztettem- po-csü-i _ Kertem körül beh alacsony a íal, beh feledékeny minden hivatal. Fáj, hogy talán nem bántak jól tevéled s jóságodért meg sem kapod a béred. A rabmadár minden gazdát elárul s a szélre hányt virág nem tud a fárul. Hol hálsz ma éjjel, édes és ki lát? Csak ő, a fényes, éber holdvilág. őrült vers unohaöcséimhez és unokahugaimhoz- po csü-i _ Kik nem tudnak betűt, azt mondják, holdasok, én hála égnek irok, olvasok. Kinek nincs tisztje, annak zsebe pang, de az enyém a hivatal, a rang. Beteg a vén, de fájdalmat sohasem érzek én. Az öreg élete csupa teher, én nőt temettem, uj nőt vettem el. Nincs változás, mely megbolygatná elmém s rést ütne az élet örök szerelmén. Ezért a testem, lelkem már tiz éve nyugton hever, mint a napon a kéve, hisz a jövőben oly kevés dolog kell énnekem s csak ezzel gondolok, egy takaró, mely melegen fed el, naponta egy-egy tálnyi eledel. Mit bánom én, hogy hajlékom kicsiny, nem alhatom egyszerre két szobába, mit bánom én, hogy ménest tart a kába, nem hajthatok egyszerre két kocsin! A földgolyón hét ember tiz közül van itt, aki ily módon üdvözül, de száz ember közül egy sem lehet, aki mint én ilyen elégedett. Mások dolgába könnyen lelsz vigaszt, saját dolgába a bölcs is bibaszt. Hát csitt, csupán hozzátok búg a rim, unokaöcséim, unokahugaim. Téli éjszaka- P0 CSÜ-I _ Házam szegény. Szerettjeim nem élnek. Testem beteg. Búcsút mondtam a fénynek. Nincs élőember, aki ilyen árva. Fekszem magányos kunyhócskámba zárva. Rozoga lámpám gyönge lángja pislog, szakadt a kárpit s nem föd, bárhogy is lóg. Csöpög az ablakon, ajtón a hóié. „Pitty-potty“ beszól a zord hang, a valóé, öregszem és ha alszom is, alig, némán ülök az ágyba hajnalig. Ha nem tudom, hogy kell „feledni s ülni“ e buba hogy bírnék ma elmerülni. Testem mohó marad, mig el nem ásnak, de lelkem enged a nagy változásnak. Négy szörnyű évig igy kínlódtam át ezerháromszáz hosszú éjszakát! KOSZTOLÁNYI DEZSŐ. Á szálláscsináló Irta: SÜHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) Madách bécsi nagy sikerének, amely ma már nem tagadható, nemcsak nemzeti önérzetünk, vagy ha jobban tetszik, hiúságunk szempontjából van nagy fontossága s nemcsak azért örülünk neki, mert a rég elhunyt költőben nemzetünk géniusza dicsőül meg, hanem mert a sikernek nagy gyakorlati fontossága Is lehet egész irodalmi kultúránkra nézve. A mai íviszonyok között pedig — fájdalom — kénytelenek vagyunk még az ideális dolgoknak is a gyakorlati oldalát nézni. „Az ember, tragédiáját'4 már a kilencvenes években is játszották Becsben s akkor is sikere volt. Igaz, hogy akkor inkább csak a látványosságot látták benne és kelleténél többet emlegették mellette a Faustot. Könyvalakban a tragédia egész sereg fordításban jelent meg s nagy olvasóközönsége volt. Még jóval a háború előtt a berlini Reclam-könyv- tár statisztikát tett közzé füzeteinek kelendőségéről s ebben Madách müve a legnagyobb számok egyikével szerepelt. És mégse jutott olyan nemzetközi énvényre, amilyet mi szántunk neki 6 amelyet más, nála semmivel sem különb, a germán vagy latin nyelvek egyikén irt munkák elértek. A németek ismeretesek arról, hogy mindenről írnak könyveket és örömmel fedezik fel a maguk számára idegen irodalmak remekeit. Az azonban sohase jutott eszébe egyetlen német tudósnak vagy kritikusnak, hogy Madáchiról írjon valamit, egyetlen folyóirat nem adott ki róla német Írótól származó tanulmányt. Ami mégis megjelent róla itt-ott, azt magyar emberek Írták és igy magasztalásaiknak elkerülhetetlen propaganda-ize volt. Ebben Madách osztozott többi nagy íróink külföldi sorsában. Ennek oka az a fájdalmas tény, amelybe minduntalan beleütközünk, ha szellemünk alkotásainak világirodalmii értékeléséről van szó. A mi irodalmunk még mindig nincs befogadva egyenrangú és egyenjogú tagjául a nemzetek nagy irodalmi koncertjébe, vagy triviálisabb szóval: még nem érkezett be a világirodalomba. Hogy miért, azt nem volna könnyű kikutatni. Mindenesetre szerepet játszik benne nyelvünk elszigeteltsége, a magyar irodalmi kultúra aránylagos fiatalsága, az a történelmi tény, hogy évszázadokon át : Bécs eltakart minket a világ elől és még egv sereg más tényező, — itt csak magát a tényt állapítjuk meg és azt az okot hozzuk fel, me-| lyet a legnyomósabbnak tartunk. Mindmáig nem akadt magyar irodalmi mü, mely a külföldön döntő nagy sikert aratott volna s ezzel rákényszeritette volna a figyelmet irodalmunkra. Emlékezzünk vissza az orosz irodalom gyors és hatalmas karrierjére a világirodalomban. Az eiső ajtót Puskin törte be, utána jött Gogol, aztán Tolsztoj és Dosztojevszkij. Kétségbevonhatatlanul bebizonyították az orosz irodalmi géniusz létezését és ettől fogva a világ figyelme rá volt terelve minden valamire való orosz Íróra, azokra is, akik semmivel sem voltak nagyobbak bármely más nemzet jobbfajta Íróinál. Orosznak lenni fémjelzés volt a világ közönsége előtt. Külföldi könyvkiadók vetekedtek az orosz könyvek lefordításában. Hasonlókép a non vég irodalommal alig törődött valaki Európában De jött Ibsen, áttörte a közömbösséget és a résen, amit vágott, könnyű szerrel besétált a világ- irodalomba az egész norvég irodalom. De mondhatunk hozzánk közelebb eső példát is. A század elejéig nem ismerték Magyarország határain ' túl a magyar szinmü- irodalmat. Aztán, a század eleje táján, döntő nagy sikert aratott néhány magyar színdarab,, bejárta a világ színpadait és azóta az európai és amerikai színházak és színházi ügynökök épp uigy figyelik Budapest színházi termését, mint Bécset vagy Berlinét. Magyar regénynek vagy versnek még sohasem volt ilyen átütő sikere. Mert nem voltak előtte olyan szálláscsinálók, mint az oroszok előtt vagy mint Ibsen a norvégek előtt. Ami magyar könyv külföldi kiadásban megjelenik, az mind egyedül áll, magáért kell hogy feleljen, mert nincs mögötte irodalmunk vi- lágpresztizse, nincs beállítva egy világ-köztu- dat perspektívájába. Irodalmunk ismeretének nincs a külföldön taposottsága, a magyar iró nem talál külföldön kész szállást. És nem is fog találni mindaddig, amiig egy nagy iró életműve vagy a nagy Írók egy sora nem válik szálláscsinálóvá, vagyis nem győzi meg a világot arról, hogy van a Duna völgyében egy eddig ismeretlen és félreismert irodalom, amelyre figyelni kell s amelynek vau mondanivalója nemcsak a magyarság, hanem az egész világ számára is. Madách lesz az első ilye:1 -zállásosináló. % Az Ady-versek hűséges sáfárjánál De akikor jelent meg a színen a kommunista jelszó s a kommunisták, akik még nem voltak párt., kijelentették, hogy Ady polgári iró s ezért a temetését házbér tüntetésre használják fel. A szocialista párt titkársága egész éjszaka alkudozott velük, hogy leszerelje őket. Ott áll most az ablaknál s háttal fordul felém. így beszél tovább: — A temetés olyan borús napon folyt le, mint a mai. Nem működött sem a táviró, Sem a vasút. Nem jött meg az édesanyja, a rokonok. A temetést pedig egy órával sem lehetett elhalasztani a közrend dolgai miatt. A munkásőrség fegyelemtartása csődöt mondott, kordonjukat a tömeg elszakította 6 óriási néptömeg állott a lépcsők vaskorlát- jától a körúti korlátig. Aki nagyon korán nem jött, nem tudott bejutni az előcsarnoka, ahol magas emelvényen nagyszerűen volt megcsinálva a ravatal. Magam is kimentem, hogy besegítsem a szónokokat, életveszélyes tolongásban kellett őket bementeni, volt olyan is, aki kinrekedt. De ahogy a lépcsők ^tejéről végignéztem azon a hatalmas tömegen, azt mondtam: Ez az igazi, méltó temetése Ady Endrének. Emlékszem, hogy valami zordon, komor hangulat volt benn a feketével bevont óriási előcsarnokban, a beszédek alatt. Félelmes és fenyegető volt az összezsufoltság, az embertömeg hangulata. Olyan volt, ami azokhoz a felbomlott időkhöz illett. Istenítélet vol t... — Azóta tizenöt év telt el. Különös tizenöt év ez... Hangja szaggatottá válik. Megfordul. Köny- uyes a szeme. — Nem tudom tovább ... „Koniferum“ valódi borókabogyó páriái sikerrel hm vesebdntalmaknál. elősegíti a bőr és a vese működései ,,Slovlik“ Trencin. halált, mint valami óriási csapást. A forradalom bennem összefonódik édesapám és Ady Endre halálával. Egyszerre nagyon árva lettem... Odavezet a könyvtár szekrényéhez. Két halotti maszk, az édesapjáé és az Ady Endréé. Kisimult, megnyugodott vonások ... Milyen szép halott leszek ... — Amikor ilyen óriási összeomlás közepében van az ember, hiába vigasztalja magát. Nem lehetett elképzelni, hogy mi lesz. Ady is meghalt, nem maradt utána senki, aki azokat az eszméket és érzéseket képviselte volna, amiket ő hirdetett. Csufondáros modorában mondta egyszer nekem: Ötven esztendeig nem jön utánam hasonló nagy költő. És igy is van. — Meghalt és nagyon hiányzott. Különös, hogy hát az élet nyugodtan folyik tovább. A temetés — A temetést nekünk kellett rendezni. Én voltam utána a Vörösmarty Akadémia elnöke. Azokban a rapókban tökéletes felfordulás volt. Nem volt semmi, ami rendet tartson, katonaság, rendőrség. A szociáldemokrata párt- titkárságához fordultunk karhatalomért. A temetést a Nemzeti Múzeumból előreláthatólag csak a legnagyobb zavarok között lehet elin- té’zni. A rend hm tartását a vasasokra bízták.
