Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-26 / 21. (3352.) szám

2 'PMCGM-MAG^ARHIKLaíl 1934 január 36, péntek. Jtóíí-'M* *• -r>f«V7i rtSM Srskic utódja Uzunovics A jugoszláv külpolitika változatlan marad - Az „erős férfiak** kormánya Ferenc Ferdinénd fia elbocsátotta horogkeresztes alkalmazottait Bécs, jaguár 25. Fércre Ferdinánd j^éhai trónörökös fia. Ho- henborg Ernő herceg annak a teriütetoetk a t ceeíi-dörpara-ncfinokdBgáin, amely a. birtokain működik. információkat kért erdészeti hivatal­nokainak és alkalmazottainak politikai. tevé­kenységér dl. Áfa eisenerzi csendőrparanosnokság Hoihen- berg herceg kívánságának eleget tett és beje­lentette. hogy a herceg .két erdésze, Baschner Ferenc és Gastperi Hubert a nemzeti szocialis­ta párt érdekében kifejtett- tevékenysége miatt töfobszor f igyelme z tétéibe n részesült. Hohenberg herceg a két erdészt felmond ás nélkül azonnal elbocsátotta szolgálatából. Azt is megparancsolta nekik, hogy szlogálati la­kásukat tizenrnégy napon belül hagyják el. A herceg ezenkívül felfüggesztette szolgála­tától Schattleitner Gusztáv mérnököt, az egész erdészet felügyelőjét, aki ugyan politikai té­ren nem fejtett, ki semmiféle tevékenységet, de a két elbocsátott erdésszel, élénk összekötte­tésben állott. A herceg Seewald Vilmos nevű erdészét is felfüggesztette állásától. Hohenberg herceg, aki az osztrák rnonar- chísta párt vezetője, azzal indokolja ezt a cse­lekedetét. hogy nem tűr a birtokán olyan al­kalmazottakat, akik az osztrák nemzeti eszme és a Habsburgok ellen fejtenek ki politikai te­vékenységet és még kevésbé tűrheti ezt az eiseocrzi birtokom, amely Ferenc József csá­szár magántulajdona volt. CserosJésztragécfa ai aggteleki (tepNötiarlans melleit ^ Miskolc, január 25. (Tudósítónk telefonjeleutése.) | Tegnap délután az aggteleki cseppkőbarlang köze-' lében galyszedö emberek hatalmas vértócsában egy urias öltözetű negyven év körüli férfi borzalmasan szétroncsolt holttestére bukkantak. A holttest feje szét volt roncsolva, a szemek helyén mély üregek tátongtak, a koponya egész teteje hiányzott, a törzse tele volt lőtt sebbel, úgyszólván szitává volt léve. Valószínűnek látszik, hogy az illető, akinek személyazonosságát még nem állapították meg. valutacsempész lehetett, aki a határon a hi­vatalos felszólításra nem állott meg s igy a ha­tárőrök részéről fegyverhasználatra került sor. Belgrád, január 25. A Srskie-kormány le­mondása után tegnap éjjel és ma délelőtt po­litikai megbeszélések folytak a jugoszláv fővá­rosban, amelynek eredményeképpen a király Uzunovics volt miniszterelnökre bízta az uj kormány megalakítását. Mielőtt a dezignált miniszterelnök átvette volna a megbízatást, tárgyalásokba bocsátkozott az egyes csopor­tokkal és sikerült a kormánypártban helyre­állítani a teljes egységet. Uzunovics legké­sőbb ma éjjelig összeállítja uj kormányát. Az uj kormányban Marinkovics vicepremier lesz, mig Srskic eddigi miniszterelnök az igazság­ügyi tárcát kapja meg. Ha a tervek sikerülnek, akkor az „erős férfiak" kormánya alakul meg Jugoszláviában. Maximovics eddigi igazság­ügyminiszter a belügyi tárcát kapja meg. Mi­vel köztudomású, hogy Maximovics és a parla­menten kívül álló horvát ellenzék között kap- csolatko vannak, az általános vélemény ugy tartja, hegy az uj kormány az eddigi kormány­nál enyhébb kurzust fog követni a horvátokkal szemben. Prága, január 25. Lewis Einstein volt prágai amerikai követ cikket közöl az angliai Spectator cimü folyóiratban Kö^ópeurópa problémájáról A Národni Listy mai sízáima „Bétos megszerzésével Hitler hatalmába kerí­tené a Dunamentét4' címen a következőkben ismerteti Einstein cikkét: A volt követ — irja a lap — azt. hangsúlyoz­za, hogy Becs megszerzésével Hitler az egész, Dunámén!e birtokába jutna. Azon a napon, A kormánykrizis azonnal a zágrábi kisantant- konferencia után következett be, de nem áll összeköttetésben külpolitikai problémákkal. En­nek bizonyítéka, hogy Jeftics külügyminiszter továbbra is megtartja a külügyi tárcát. Pénz­ügyminiszterré valószínűleg Kumanudit, a ssíkupstina elnökét nevezik ki. Jngosilávtába csak átszállással leket beutazni Belgrád, január 25. A legutóbbi pokolgépes vasúti merénylet hatása következtében a jugo­szláv vasutjgazgatóság elrendelte, hogy a szomszédos államokból érkező nemzetközi gyorsvonatok kocsijait nem engedik be jugo­szláv területre. A jövőben tehát az Ausztria, Olaszország és Magyarország felől érkező nem­zetközi vonatok utasainak a határállomáson át kell szállniok. aiáwtkor ez néki sikerülne,' lölborulriának an­nak aiz egyensúlyi rendnek aiz alapjai, amelyet a népszövetség égisze alatt Középemé pában kiépítettek. Ez magyarázza meg, miért fektet­nek oly nagy súlyt a német nemzeti szocia­listák Ausztriában a hatalom mielőbbi meg­szerzésére. — Az amerikai diplomata emlékezetbe idézi azt, hogy a háború alatt a németek Lil­iéből Rigáig és Autverpeinből Bagdadig utal­hattak az ut megszakítása nélkül. Ez a Nau- mamin féle Mitteleuropa ideje volt, azé a kon­cepcióé, amely a föderális kontinenst akarta német vezetéssel, Prága fővárossal Naiuimamm könyvét régen elfelejtették, de a terve talán közelebb áll a megvalósuláshoz, mint vélt ab­ban az időben, amikor a császári hadseregek a fronton győztek. Einstein rámutat arra a ve­szedelemre, amely Csehszlovákiát fenyegeti Hitler birodalmának átkarolósi tervei követ­keztében és ezt írja: Hogy Hitler mostanáig nem vetette magát rá teljes erejével Ausztri­ára, ez osek azért van, hogy nem akar Páás­nak és Rómának okot adni a közös front kí- épitésére, amíg erre ő maga föl nem lesz ké­szülve. Ha később elég erős lesz, hogy szem- beszállhasson a közös oppozioióval szemben, akkor Ausztria protektorámak. játszhatja ki magát, mint aki Ausztriát védi ellenségeivel szemben. Csehszlovákia épugy, mint Anglia rá van utalva a kivitelre, s ha Hitler Becsben lesz, akkor három oldalról német tenger fog­ja körülvenni. Ha Csehszlovákia ezután el­utasítja a német diktátumot, akkor külkeres­kedelmét egyszerűen meg lehet fojtani. Kö­zépkorban a cseh királyok a római szent bi­rodalom választófejedelmei is voltak s Cseh­szlovákia, a szivében németséggel és három oldalról németekkel körülzárván, nem tarthatná fenn exiszbenciáját. csak mint föderális hitle­rista állam. Amig Hitler fenyegeti Bécset, ad­dig nincs olyan jós, aki azt jósolná, hogy a prágai kormányban sohsem lesznek hitlerista miniszterek. Még a csehek is, bár számukra ez a lehetőség igen ellenszenves volna, in­kább ezzel békéin ének meg, csakhogy meg­őrizzék legalább egy részét Szlovenszkónak és inkább Berlinben keresnék a magyar expan­zió elleni védelmet, mintsem a kisantantnál. Hitlerre bíznák a Berlinnek alárendelt két | állam közötti kompromisszum megkötésének j feladatát. Magyarország, amely egykor védő- i gát volt. a német fegyverek ellen, a maga fel­adatát előbbi' határainak visszaállításában látja s tudatában van annak, hogy ezt nem érheti el külső segítség nélkül Ha a hitleris­ták elfoglalnák Bécset, akkor a magyarok szö­vetségest kaphatnának benne elvesztett terü­leteik megszerzéséhez. A magyarországi hit­lerista párt. megalapítása jelzi, mit lehet várni Budapest és Berlin régi szövetségének felújí­tásától — fejezi be Einstein volt követ cikké­nek ismertetését a prágai Národni Listy. „Bécs megszerzésével Isiié teáinál® kerítené a Dunamentét" L. Einstein volt prágai amerikai követ cikke a SpectatorbaR — Kidobta? — Ezt mondta a báró. Azért asm tudtam tő­le visszavásárolni. Pedig akkor, úgy tudom a báró már nagyon letört. Nemsokára öngyilkos is lett. Pokomy megdermedve ált a két ember között. Mii ez? Igazság ez? Vagy csak az ő szá­mára rendezett színjáték? Egyáltalán valóság ez, vagy csak egy rémes álom? És ha igy is áll a dolog, megmagyarázza ez, hogy a gyön­gyök hogy kerültek Klárihoz? Lélegzetfojtva leste a herceg és Barnabás párbeszédét. — Tudja ön, Iván Komstantinovics, hogy a báró kinek ajándékozta a gyöngyöket? — Igen. Az énekesnőnek. — Honnan tudja? — Másnap láttuk a nyakán a Tosca elő­adásán. 9 — Ki volt az a hölgy? A herceg sokáig kutatott az emlékezetében. — A nevét nem tudom. De arra emlékszem, hogy a bárónak valami távoli rokona volt. Pokorny halottifehéT, reszkető ajkán kicsú­szott ez a név: Mária. A herceg diadalmasan felkiáltott: — Igen. Máma. ügy van, Máriának hívták és gyönyörű asszony volt. — Asszony? — Igen. Azt mondták, hogy egy arisztokra­ta lovastiszt özvegye volt. Barnabás majdnem átszurta a tekintetével Pokorny lázban csillogó, kimeredt szemét, mintha azt mondaná neki: Látod, egy halott emlékét gyaláztam meg a te nyugalmadért. De a halottak már úgyis nyugodtak és nekünk élőknek, az eleveneken kell segíteni. Elemér lehajtotta a fejét és iparkodott rendet terem­teni a gondolataiban. Most már maga s$m tudta megcáfolni az igazságot: Miklós báró szerelmes volt Máriába — hiszen erről ő is hallott már a családiban, Miklós báró erőltette Máriát az énekesnői pályára, jez is köztudo­mású volt és az ékszert Miklós báró ajándé­kozta Máriának. Ezek tények. Hogy Mária ké­sőbb visszariadt. Miklós szereimétől és vissza­adta neki a gyönigyszort ez logikus dolog és aki a boldogtalan Miklós temperamentumát isimerte, az elhiszi, hogy a szerelmében meg­sértett és saját leíkiismeretéiben vivődő em­ber elhajította magától az ékszert. Ez mind kézzel fogható valószínűség. És mégis, ő mégis fél, hogy itt vele valami ke­gyes csalást követnek el az ő és Klári érdeké­ben. — Akárhogy áll a dolog, ez a hely, ez a légkör, ez az alkalom, ez a furcsa ember itt, ez a kissé eszelősnek látszó, züllött ember, ez az állítólagos Saltikov herceg, ez mind gyanús és kísértetiesen valószínűtlen. Mind a hárman kínosan feszengtek a kis szobáiban. A herceg azt hitte, hogy a rendőr­főnökkel van dolga és unta már a hivatalos- kodást. Barnabás és Elemér pedig szerettek volna magukra maradni, hogy megbeszéli es­sék a teendőket. Megörültek, amikor a herceg azt indítványozta, hogy menjenek vissza a mulatozők közé. Visszamentek. A helyiségben már elfoglalta asztalukat egy magyar arisztokrata társaság, amelynek néhány tagját Elemér is ismerte. Baloghy gróf, egész fiatal mágnásfiu, kedvesen ittas vol és két félmeztelen hölgy között karjai­val élénken hadonászott. — Hát te, hogy kerülsz id? — rikoltott fel franciául és a herceg nyakába borult. — Kúrán vagyok — hebegte a herceg. — Kúrán? — nevetett Weinthőry báró, egy öreg lump, a tánchelyiségek és a kártyaklu’h- bok tipikus alakja. — Alkoholkuráu talán? — Eltaláltad •*— felelte a herceg. — Én or­vosság gyanánt használóim most az alkoholt. Barnabás és Elemér is leültek egy percre és Barnabás odasugta Elemér fülébe: — A fickó igazat beszél. A herceg morfi­nista és most egy német szanatóriumban van leszoktató kúrán. Egyelőre alkohollal pótol­ják az elvont morfiumot. Elemér bólintott. Nyomban kitalálta, hogy a herceget Barnabás szöktette ki a szanató­riumból. Néhány perc múlva megszöktek a bárból. Elemér fáradt volt és álmos. Most annyi im­presszió szakadt a lelkére, hogy majdnem összeroskadt a súlya alatt. Gyalog menteik Elemér lakása felé. Útköz­ben Barnabás néhányszor megiköszöriilte a tor­kát, mintha beszélni akarna. De mindannyiszor csak ennyit mondott: — No? Elemér pedig- csak egy rekedt igennel vála­szolt. * Másnap Elemér a klinikán vizsgálta a bete­geket. A professzor nem jött be, ő tartotta a szokásos reggeli nagyvizitet. Egyszercsak egy fiatal segédorvos a fülébe súgta.: — Nagy beteget hoztak. — Ki az? — Valami arisztokrata. Egy mulatóból hoz­ták. — Agyvérzés? — kérdezte közönyösen Ele­mér és eszébe jutott a tegnapi orgia. — Valami olyasforma. — Mindjárt megnézzük. A körvizit után felkereste a különszobát, ahol az uj beteg feküdt. Megdobbant a szive. Az uj beteg Saltikov herceg vélt. A szerencstélem fiatalember moz­dulatlanul halálsápacPtan feküdt az ágyon. Mellette két orvos, az ápolónő és egy idegen ur állt. aki udvariasan bemutatkozott: — Dr. Winter vagyok, a herceg ur titkára. — Mi történt? — A herceg ur az éjjel... azaz, hogy há­rom éjjel egymásután excedált s ugylátezík... bocsánat... a herceg ur legutóbb szanatórium­ba i1 volt, kissé ideges, azaz, hogy ... — Morfinista... — egészítette ki kissé ke­gyetlenül a mondatot Elemér. — Igen — sóhajtott lecsüggesztett fővel a titkár.., Elemér már tisztában volt a diagnózissal. A morfium hirtelen elvonása okozta a hajt. Meg­vizsgálta, látta, hogy a szive gyengén dobog. Mindenekelőtt 'koffein-injekciót adatott, a sze­re ncstélennek. A titkai- egy nagy fekete aktatáskáiból ira­tokat vett elő. —- Itt vannak a herceg ur igazolványai. Elemét odapillantott és úgy érezte, hogy a szivét valami meleg, édes. megnyugtató •hul­lám önti el A herceg igazolványai! Most jött csak tudatára annak, hogy tegnap éjjel mi nyugtalanította. Nem tudta magától akkor még tianalizálni, de most világosai! érezte, hogy igen. erre volt szüksége neki. A herceg igazolványaira. Hogy kétségen kívül álljon előtte Barnabás jóhiszeműsége. Most már meg merte magának vallani, az éjjel attól félt, hogy Barnabás Saltikov hercege nem egy és ugyan­az a személy azzal, akitől Miklós elnyerte az ékszert, hogy az egész dolog az ő félrevezeté­séire rendezett színházi komédia volt, még Ba- loghy gróf és Weinkőry báró is Barnabás ked­véért vettek részt a játékban ... Oh Istenem, tegnap még azt is elhitte volna, hogy az egész világ összefog Klári érdekében és az ő meg- csalatására. Most már be meri magának valla­ni, hogy még azzal a két arisztokratával is meggyanúsította Klárit, mert a szerelmes em­ber féltékeny rosszhiszeműségének épen úgy nincs határa, mint elvakult bizalmának és hiú elfogultságának. A beteg a koffein-injekciótól magához tért és az ajka megmozdult. Kifordult szemei üve­gesen és eszelősen bámultak a menyezetre és az ujjai görcsösen kaparászták a fehér vászon­takarót. Egy segédorvos a pulzusát számolta, az ápo­lónő verejtékes homlokát törölgette a ezererv csétlennek. Saltikov herceg arca eltorzult és a szájaRzé- lén lecsordul't a nyál. Nagy erőlködéssel mint­ha mondani akarna valamit. Elemér a beteg fölé hajolt. A sárga ajkaik reszketve suttogtak valamit. — Mondani akar valamit? — kérdezte Ele­mér résztvevőén és a fülét egész közel tartot­ta a herceg szájához. ■— Mária volt a neve — suttogta a. beteg és aztán újra- lehunyta a szemét. IEoly tatjuk.] Sucányí HlildSs: & mindsmúi — REGÉNY — 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom