Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-04 / 3. (3334.) szám
4 'PRS<»iMa<AaRH1RLAP! .■ '''A _____________ ___________________________ 1934 január 4, aofitörtflk. A szeretet modern hősei Érdekes részletek az afrikai missziók küzdelmes életéből — Akik irdatlan tájakon, lazt lehelő mocsarak, ragadozó duvadak és vérszomjas törzsek támadásai közt terjesztik a keresztény kultúrát Genf, december vége. Egy utazó kis gyarmatügyi kiállítással találkoztunk Gen/fben. Három vagonra való kiállítási anyag, melyet ezúttal nem a hatalmas Franciaország rendez, mint néhány évvel ezelőtt a gyarmatügyi kiállítást, hanem néhány kapucinusszerzetes, akik be akarják mutatni előbb Svájcban, aztán Európa főbb városaiban a missziós munka eredményét, veszélyeit és szépségeit. — Télen Svájcban utazunk — mondja a kapucinus —, hogy bemutassuk keletafrikai missziósununkánk alkalmával gyűjtött anyagot. Azután, ha időnk engedi, meglátogatjuk Európa néhány katolikus országát. ‘Miközben beszél, kezét egy hatalmas oroszlán fejére támasztja. Kitömött oroszlánra természetesen, melyet azonban ő maga lőtt le, mikor a® Daresalam őserdeiben a védtelen bennlakókat támadta meg. Ez a csodátlatos kis kiállítás, mely most néhány napra Genfbe jött. nemsokára Luzern- ben fogja felütni sátorfáját. Kis és nagyobb vadállatok minden fajtája van itt. A kelet- afrikai bennlakók háztartási eszközei, mérgezett nyilai, zeneszemzámai, skalpokkal és képekkel keverve. Mind ez enyhe bepillantást nyújt azokról a veszélyekről, mely a missziós szerzeteseket fenyegeti, a napnak és éjszakának minden pillanatában, vadállatok, vademberek között. nem tápláléknak. A malária és a fekete láz dühön,gött körülöttünk és szedte áldozatait megtérített hívőink ég a mi sorainkból. Közben állandóan harcolnunk kellett a vadállatok meg-megismétlődő támadása ellen, A benszülötíek védői és orvosai Szinte megfeledkezem a kapucinus szerzetes színes és izgalmas elbeszélése közepette, hogy a Sacré Coeur kiállítási termében vagyok, Géniben, egy békés városban, annyi az élmény és tragédia, abban, amit mesél. Az életről és halálról beszél a szerzetes, mely az őserdők mocsaracs mélyén szinte összeolvad, olyan közel kerül egymáshoz az állandóan leske1 ődő veszély miatt. — Ezt a hatalmas oroszlánt én terítettem le — mutat rá veze*őm egy gyönyörű példányra — egy izzóan forró afrikai éjszakán. Már többször betört a faluba és szedte áldozatait. A benszülött négereknek ugyanis az angol törvények értelmében nem szabad fegyvert viselniök, ennek következtében szinte teljesen védtelenül élnek az őserdő ezer leselkedő veszélyével szemben. Mérgezett nyilaik kezdetlegesek és gyakran a legkritikusabb pillanatban felmondják a szolgálatot. Néha több vadállat támadja meg egyszerre a néger falut és ilyenkor nekünk kötelességünk Ieg- elsősoirban megvédeni hívőinket, akik közül nem egyszer néhány százat marcangolnak szét a fene vadak. — Gr. mosolyog, — mondja a szerzetes és szelíd szemével néz rám. — Biztosan arra gondol, hogy milyen-, furcsán fest egy szerzetes .puskával. Pedig ezt is feladatul tűztük magunk elé, hogy hívőinket úgy, ahogy tudjuk, megvédjük. Nem is képzeli, hogy a négerek milyen hálásak nekünk ezért. Missziós munkánk eredményét gyakran az életmentésnek köszönhetjük. Megmentjük hívőinket a vadállatoktól és a lázaktól. Segélyhelyeket állítunk fel mindenütt, ahol csak megfordulunk. Sok szerzetes közülünk végzett orvos, akik aztán a magunkkal vitt nővérekkel ápolják és gyógyítják a betegeket. Ezek lesznek legjobb hívőink, akik maguk viszik szét az egész környékre „csodálatos" gyógyulásuk hírét, ami uj beteget és uj jövendő hívőket jelent. Táborában, Keletafrikában, például egy lepra-kórházat állítottunk fel. 1300 leprabeteget gyűjtöttünk itt össze és közülük mintegy 500 teljesen gyógyultan hagyhatta el a kórházat. Ha segítségükre nem sietünk, akkor valamennyien a biztos halál martalékai. Több mint 800 lepra- beteg várja Táborában a gyógyulást. Itt él ez a 800 élőhalott, barátok és nővérek gondozó keze és felügyelete alatt. Nem felel meg teljesen tapasztalt gyakorlatunknak, hogy a leprabetegség ne lenne ragályos, de óriási Családi kör Irta: Kosztolányi Dezső A leprások gyógyszere — De most nemcsak azért jöttünk Európába, — mondja ez a finom arcú, sápadt kapucinus, — hogy munkánk eredményéről beszámoljunk, ennél sokkal fontosabb 'ügy hozott bennünket Európába. — Ezzel egy kis üveget vesz elő és különös fénnyel a szemében tartja elém. — Nagyon kiváncsiak vagyunk, mit szól az orvosi fakultás ehhez az anyagihoz, amit Ke- letafrikiólban találtunk és mellyel már eddig is sok száz leprabeteget gyógyítottunk meg. Különös álhitatos félémmel veszem kezembe a kis üveget, mely hivatva van a legrettenetesebb betegséget gyógyítani, amit csak valaha ismertek. Különös átható szagú, sárgás folyadékot tartalmaz az üveg. Hydroereol feliratot viseli. Sápadt, fáradt arcával úgy áll előttem ez a merész, elszánt kapucinus, mint egy középkori szent. Csendesen mesél rettenetes élményeiről, melyet Keletafrikában a lelkek megmentéséért folytat sok társával, hogy kiemeljék az emberek tízezreit állati mivoltukból és megmutassák nekik az utat, mely az igazsághoz és élethez vezet. — Holnap indul megint egy hajó —, mondja a luzerni kapucinus , mely hatvanhat szerzetest és negyvennégy nővért visz Maranta püspök vezetésével KeletaSriika legvadabb vidékére, oda, ahol fehér ember még alig járt. íme itt van Maranta püspök fényképe — mondja és egy átszellemült férfi fényképét tartja elém. — Még csak néhány esztendeje téritünk ezen a vad vidéken. A háború előtt a Szent-Ottiiieni bencések kísérelték meg Isten és ember szavát a vad törzsek közé ■vinni. Isten szavát a vallás mindent enyhítő és betakaró palástjában, az ember szavát pedig a mai kultúra vívmányain keresztül igyekezünk velük megértetni. Megtanítjuk Őket először bajukban, betegségükben Istenhez fohászkodni, és megmutatjuk nekik a lehetőségét, miként használják fel a kultúra találni kiyait életük megvédésére és élelmük megszerzésére. Missziónk csalk akikor teljes, ha mind a kettőt megmutattuk nekik és így rávezetjük őket az igaz útra. — Nagyon súlyos harcunk van ott a vadon kellős közepén. A kiima majdnem ^ 'célhetetlen európaiak számára. A mocsarak, a hőség és a láz az elmúlt esztendőben tizenkét kapud misbarátot rabolt el tőlünk. Olt va iák mind eltemetve. Egyik napon, mikor már majdnem az emberi erőfeszítés határán voltunk, érkezett meg hozzánk Zelger püspök, aki biztatásával uj erőt adott nekünk. Tovább dolgoztunk. Daresalam 500.000 lakosa közül ma 25.000 a hivő katolikus. Igazi keresztények mind, amin az sem változtat semmit, hogy véletlenül feketék ... w- Hosszú, nagyon hosszú volt az ut idáig, — folytatja előadását. — Mi jóformán kinin- uel és kininből éltünk hosszú hónapokon ke jresjctül. 'Már nem is gyógyszernek vettük, baI. Feleség. Régeerógen, évekkel ezelőtt, valami baja támadt az egyik lábának. Nem tudott rálépni. A legkisebb mozdításra is éles fájdalom nyilait végig rajta. Orvosok adogatták náluk egymásnak a kilincset. Ezek gyógyhelyekre küldözgették, délre és északra, keletre és nyugatra, villám ózták, hevitették és htitötték, szerekkel igyekeztek befolyásolni a makacs nyavalyát, de minden eredmény nélkül: a szép fiatal asszony megbénult, előbb az egyik lábára, majd a másik lábára is s azóta tehetetlenül feküdt, széken tolatta magát ide-oda, így élte a nyomorékok szomorú, egyhangú életét. Férje hősien küzdött mellette. Mindig volt valami haditerve. Ha Egyiptomról hallott, vagy egy svéd gyógyintézetről, jegyzékbe vette s nem nyugodott addig, arnig mindent ki nem próbált. Amikor ezek az ötletei elfogytak — s a tetejében a pénze is — s a helyzet a tudomány szerint is vigasztalannak mutatkozott, a gyöngéknek kijáró irgalommal tekintett a betegre, aki magas párnaszékén mint trónuson sápadtan, részvétet követelve, a szenvedés néma fölényével uralkodott a házon és mindenkin. Mindez tizenkét hosszú évig tartott egyhuzamban. Egy reggel a férj — nem tudni, hogyan és miért — az asztalra csapott, türelmét vesztette, kijelentette, hogy ezt nem bírja tovább s ha százszor is hitványság és könyörtelenség egy ilyen minden elnézést megérdemlő ártatlan áldozattal szemben, elválik tőle, mert, ami disznótg, az disznóság. A feleség ezótalan döbbenettel fogadta a hirt. Nem akart hinni fülének. Ura azonban nyomban elköltözködött hazulról s nem is jelentkezett mindaddig, míg hivatalosan ki nem mondták a válást. Ezen a napon az asszony oly indulatba jött, hogy eldobta botját, mankóit, hirtelenül fölkelt és járni kezdett, mintha soha semmi baja se lett volna. Az a tudat, hogy teljesen magára hagyták s többé soha, senkise gyámolitja, talpra állította. Férj. Mindig együtt, mindenben, egy életen keresztül. Egyezer a feleség, amikor az ötvenedik I évét taposta, megbetegedett. A gyomrát fáj- ditotta. Elveszett az étvágya, sápadni, fogyni kezdett. Az orvosok a műtét mellett határoztak s ezt rövidesen végre is hajtották rajta. Előzőleg, amint szokás, azzal biztatták, hegy nem lesz nagy műtét. De nagy műtét volt. Sokáig feküdt nyílt hassal. Férje önfeláldozóan ápolta. Egy egész évig lábadozott a beteg. Lépéeről-lépésre lopódzott vissza az életbe. Esemény volt, hogy egy vékony pirított zsömle-szeletet evett. Hogy egy kortynyi lágy tojást ivott, hogy fölült az ágyban, hogy végül már ki is 6étált az udvarba. De végül — csodák csodája — mégis fölépült ez a törékeny, sovány asszonyka, visz- szatért a 6irból, sőt némi húst is szedett magára, nyilván onnan, a halál tőszomszédságából. Lassanként mindaketten elfelejtették ezt a betegséget s a műtétet, mely annak idején any- nyi aggodalmukba s pénzükbe került, az egész már egy mindig távolabban derengő, mindig halványabb lidérces emlékké vált számukra. Tíz év múlt el. Ekkor — télvizidő volt — a férj, aki sohase betegeskedett, váratlanul meghűlt, ágynak esett, nagy lázat, tüdőgyulladást kapott s állapota egyszerre reménytelenné vált. Az orvosok ezt közölték is az asszonnyal, aki ott vir- rasztott mellette, fogta a kezét s mindent elkövetett, hogy megmentse az életnek. De hiába adogatták neki a különféle zson- gitó oltásokat, szive nem birta a munkát. Ott lihegett párnáin, fehéren, már háld oldott, ami- koT hirtelen intett a feleségének, hogy beszélni kíván vele. Szaggatott mondatokkal, de világos öntudattal ezt közölte vele: — Fiam... Ide figyelj... Tíz évvel ezelőtt ... tudod, amikor azt a műtétet csináltattad ... én azt mondtam, hogy gyomorfekélyed van ... Hát most bevallom, hogy hazudtam neked ... Nem gyomorfekélyed volt... Más bajod volt... Rákod volt... Alig, hogy ezt elldhegte a férj, lehunyta a 6zemét s néhánc perc múlva, meghalt, magára hagyva a szeretett hitvest, egy uj, borzasztó tudás birtokában s egy kétséggel, hogy miért tudatta mindezt vele a halál küszöbén, hogy milyen féltékenységből, bosszúból,, gyűlöletből avatta bele őt egy szörnyű titokba, melyből egyiküknek se lehet haszna. Ezen a feleség sokáig töprengett. De mindössze csak másfél évig töprenghetett rajta, mert akkor rákja, csakugyan kiújult s ez hamarosan sírba is vitte. ■■■> elővigyázat mellett, hála a jóságos Istennek, közülünk még senki sem lett megfertőzve. Bi a leprakórház még reánk is, akik pedig eléggé hozzá vagyunk szokva a legrettenetesebb dolgokhoz, a legborzasztóbb hatással von. Római mise Afrika közepén — A négerek nyelvét megérteni a legnehezebb. Mert hiszen ez az alapfeltétele, hogy megértessük magunkat a benszülöttekkel. Ki- zuahilinek nevezik nyelvüket, melyet nálunk a missziós iskolában Luzernben már néhány esztendő óta tanítanak, hogy amikor a fiatal missziós szerzetesek Keletafrlkába indulnak, már ismerjék a nyelvet. Főleg példázatokkal kell élni, mert a kizuahilinek nagyon kicsi a szókincse. Tulajdonképpen nem nagyon nehéz megtéríteni ezeket a négereket, mert az izlámhoz való kapcsolataik nagyon gyengék és igen gyakran csak a többnejüségben jutnak kifejezésre. Gyakran megtörtérik, hogy egy-egy régerlö—20 asszonyával érkezik hozzánk a missziós telepre, akikkel együtt kíván megkeresztelteim. Néha megtörténik, hogy a vidékről való távozásunk után egyes megkeresztelt mégeT visszatér az izlámhoz, de ezt legfőképpen azért teszi, hogy visszatérhessen asszonyaihoz. A legtöbben távozásunk után is bithü katolikusok maradnak. A legkülönösebb látványok egyike ezeket a fekete hivőket az őserdő közepén egy hatalmas rádiókészülék előtt látni, amikor vasárnap délelőtt a római harangzúgást és misét hallgatják áhi- tatosan magukbaroskadva. Bucsuzunk. Hidegen fuj a havas szél. ösz- szébbhuzom kabátomat és sietve megyek tovább a népteleu járdán. Nem tudom elfelejteni a képet, melyet a kapucinus atya festett elém: A római Szent Péter-templom harangzúgására ájtatoskodó megtérített négerek, az ősvadom közepén... L. I. Továbbra is Ftohr vezet Hasingsban Hastingst január 3- A nemzetközi eakkver- seny hatodik fordulóján Floíhr vezéTgyalog játszmában győzött M i c h e 11 ellen. A 1 j e - c h i n saját védelmét használta Milner- Bar ry ellen és győzött. Alexander francia játszmában eldöntetlent csikart Lilienthaltól, aki elszalasztottá a gyŐ- ..... zedmi momentumot. E1 iskases legyőzte Tylort, Thomas pedig megverte az ezen * a versenyen igen gyöngén szereplő Mensi- kovát. — Állás: Floíhr 5.5, Aljedhin és Lilién tihal 4-5, Alexander és Eliskases 35, Thomas és Tylor 2-5, Milner 2, Michell 1, Mensiková 0.5. Szilveszterkor hegyulladt a szobránci Schwarz-szálló Újév reggelén Szepsiben is tűz pusztított Kassa, január 3. (Saját tudósitónktól.) Szilveszterkor Keletszlovenezkón két nagy tűz pusztított. Szobráncon Szilveszterre virradó éjszaka kigyulladt a Schwarz-féle újonnan épített kétemeletes szálló. A tűz, mely a padláson keletkezett, elharapódzott a nagyteremre, amelyben az esti mulatságra már elő volt készítve a feldíszített színpad. Az oltás nagy akadályokba ütközött, miután a motorfecskendőt a tűz kitörése után csak egy órával lehetett üzembe helyezni. A 6zinpad, amely a közművelődési egyesület tulajdona, teljesen leégett és miután biztosítva nem volt, az egyesület 12.000 korona kárt szenvedett. A tulajdonos kára biztositás révén megtérül. A ceendőrség véleménye szerint gyújtogatás történt és ez irányban a vizsgálat, megindult. Szepsiben pontosan az újév kezdetekor kigyulladt Hager István csűrje. A tűz a nagy szélben átterjedt a szomszédos szénakazlckra is. A gyorsan megérkező helybeli, valamint járási tűzoltóságnak sikerült a veszélyes tüzet lokalizálni, úgyhogy csak három csűr égett le. A váratlan tüzriadalom az újévet váró szepsii lakosság között nagy izgalmat keltett, azonban a, jól felszerelt és szakszerű tudással, biró tűzoltóság dicséretesen oldotta meg feladatát. > ■
