Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-03 / 2. (3333.) szám

'Prxgai-Mag^ar.-hiular

1934 január 3, szerda.

Kormányátalakítás! tárgyalásokkal kezdődik a politikai újév

Malypetr nyárvégi terve újból az aktualtássk sorába lép — Benes és Kramár ujivi megnyilatkozása

vezérkari főnököt fogadta. A kihallgatásokon i el s az audiencia inkább barátságos beszélge- hivatalos megnyilatkozások nem hangzottak j té$ jellegével birt.

Benes és Kramár újévi cikke

P r á g a, január 2. „Januárban kormányre- kcnstrkciós tárgyalások?" elmen a Ceské Slo- vo jelenti, hogy Malypetr miniszterelnök már az ősz elején azzal a tervvel foglalkozott, hogy kormányrekonstrukcióval „megfiatalítja" kormányát. Akkoriban azonban a szociáldemokraták ellenezték a tervet s arra kérték a miniszterelnököt, hogy a költségvetés tárgyalása utánra halassza tervét. A halasztás — írja a Ceské SIovo azt eredményezte, hogy azok az okok, melyek miatt a kormányelnök egyes személyi változtatásokat sürgetett, most még komolyabbakká váltak, főleg, ami a kimondottan gazdasági reszortokat illeti, elsősorban a kereskedelemügyi tárcát illetően. Nagyon valószínű —■ Írja a nemzeti szocialista lap, — hogy a kormányelnök az újév kezdetével kérdést fog intézni a szociáldemokrata párthoz, hogy mi a jelenlegi álláspontja, mert lejárt az az idő, amennyire annak idején a halasztást kérte. Hasonló tárgyalások fognak megindulni valamennyi koalíciós párttal, melyek különben már a nyár folyamán kifejezték hozzájárulásukat a miniszterelnök tervéhez. A nemzeti szocialista párt ugyanazt az álláspontot foglalja el, mint amelyet a kormányrekonstrukció tervének felmerülésekor vallott.

Újév a prágai várban

Prága, január 2. A köztársasági elnök az újévre való tekintettel tegnap Lánából Prágába érkezett és délelőtt tiz órakor fogadta a szokásos újévi üdvözléseket. A prágai diplomáciai testület nevében Koch német követ tolmácsolta a diplomáciai kar jókivánatait. A képviselőbáz nevében Stanek elnök, a szenátus képviseletében SouKup s a kormány nevében Malypetr miniszterelnök üdvözölte az elnököt. Az elnök ezután BradáC nemzetvédelmi minisztert, Sirovy hadseregfelügyelőt és Krejői

Prága, január 2. Benes külügyminiszter az újév alkalmából hosszabb terjedelmű cikket irt a Prager Pressében a népszövetségről. A népszöveh^ég válságának az az oka, hogy a népszövetségi paktumból egyesek éppen azt az elvet akarnák kikapcsolni, amely az egész intézménynek a demokráciáját biztosítja, az államok formális egyenjogúságának elvét, mely szerint mindegyik állam csak egy szavazattal bír. A paktum szerzői ezzel egyenesen azt hangsúlyozzák, hogy az államok hatalmi erején kívül a jog- és igazságekvek, azaz etikai, morális tényezők is kell, hogy érvényesüljenek. Ez a szellem diadala — úgymond —• a barbár anyagi erő fölött. Bár a népszövetség és annak alkotmánya a külügyminiszter szerint nem érinthetetlen, de nem hiszi, hogy a paktum szövegének megváltoztatására sor kerülhessen, s a szöveg megváltoztatása magában nem hozna semmi jobbat. Az olyan népszövetség, amely elvetné valamennyi tagjának egyenjogúságát s amelyben államok hierarchiája, avagy néhány hatalom hegemóniája létezne, megszűnne népek szövetsége lenni, elvesztené értelmét a kis és közép- államok jelentős része számára, de.a nagyhatalmak szempontjából is elvesztené jelentőségét, mert ez esetben rögtön kialakulnának egyes nagyhatalmi csoportok más csoportok elleni éllel, avagy váltakozva, valamennyi állásfoglalása az egyik ellen s a vártnál is hamarabb következne be az egész intézmény összeomlása. Az európai és nemzetközi válság enyhülését ezért nem a népszövetség gyöngi- tésével, hanem annak megerősítésével kell keresni s ehhez nem kell több, mint a békére, együttműködésre és valamennyi népszövetségi tag közötti szolidaritásra való törekvés.

Csehszlovákia és a kisantant nem zárkóznak

el esetleges belső reform elől, amely meggyorsítaná és procedúrájában egyszerűbbé tenné a népszövetség belső munkáját, kategóri'kusan ellenezni fog minden olyan törekvést, amely a népszövetségi paktum elvi alapjait és demokratikus jellegét támadná.

Kramár a Národni Listyben újévi vezércikket irt s ebben a kezdődő év külpolitikai föladatait fejtegeti. Megelégedéssé1! emlékezik meg a bol- gár-jugoszláv közeledésről, majd a revízió kérdésében foglal el határozott elutasító álláspontot.

— Tán nem fölösleges kissé közelebbről tekinteni a revízió kérdésére, — írja cikkének erről a témáról szóló részében g így folytatja: — Nem tagadható, hogy nagyon kellemetlen, ha azok, akik az egykor uralmuk alá tartozó népekkel szemben a legnagyobb és legkíméletlenebb erőszakskodók voltak, most igazságtalanságról és elnyomatásról panaszkodnak azért, mert ezt tovább nem űzhetik. Barátságos helyről tájékoztatást kaptam arról, hogy a mi propagandánk is dolgozik brozsurákkal és értekezésekkel. De a magyarok máskép dolgoznak, egyrészt speciálisan erre kinevelt fiatalemberekkel, akik bejutnak az angol klubokba és szalonokba, másrészt régi arisztokráciájukkal, melynek régi kapcsolatai vannak Angolországgal és végül a rádióval. Itt azonban az ember kérdezheti, miért nem használják föl az oly kiváló erőket, amilyen Osusky követünk, aki specialistája a háború előtti magyar viszonyoknak, az Angliának szóló rádióban való szerepeltetésre. Vájjon ez csak a németeknek, egy Göb- belsnek a privilégiuma-e, hogy angolul és franciául agitáljanak az egész világban?

— Természetesen helyénvaló túl nem becsülni a magyarok revizionista sikereit. Tételezzük

föl például, hogy Anglia és Olaszország igen világosan a revízió mellett foglalnának állást. Nemcsak, hogy nem érhetnék el a Népszövetségben az egyhangúságot, ami, mint a népszövetség demokratikus berendezkedésének alapja gyanánt megőrzenndő, ha a népszöveteég egyáltalán létezni akar; de ha nem volna igy, akkor is a revízió számukra háborút jelent, mint azt Titulescu miniszter mondotta, s vájjon akkor ezek az államok mennének-e fegyverrel tár mogatni Magyarországot? Az angol közvélemény annayira háboruellenes, hogy tán még Belgium miatt sem menne bele háborúba s Olaszország mégiscsak nem fogja támogatni Magyarországot, fenn ál Iván a veszély, hogy ezt Németország is kihasználja. Már pedig Németország minden barátsága dacára, amit a fasizmus irányában táplál, nem mondhat le a csatlakozásról, a Brennerről és Triesztről. Általában figyelemre méltó ezért, mi minden lehetséges ma, hogy Olaszország a Csallóközért exponálja magát, amikor mi az öregdunát mégiscsak határaink szilárd biztosítására akartuk, tehát éppen azzal az érvvel, azzal a kizárólagos stratégiai indokolással, ahogy Olaszország a Brennert s vele együtt Déltirolt akarta. Miért hangzanak tehát, el szavak a „szegény*4 magyarok kárára történt „igazságtalanságról44, mikor a magyaroknak nemzesitéglik megőrzésére a kulturális élet minden lehetőségét megadjuk, holott, Tirolban az olaszok a németeknek ... ?

— Ugyanis nehéz elgondolni. — folytatja Kramár cikkében — hogy Olaszország szavakon kívül egyébbel is támogatná a magyarok jogtalanul „igazságos" követeléseit- Öncsalásnak látszik, ha a magyarok azt hiszik, hogy valaki katonailag megsegíti őket. Talán Németország — azonban nem a magyarok, hanem a saját maguk kedvéért, — azonban lehetséges volna-e, hogy Olaszország, amely valójában annyira óvatos a politikában, győzelemre segítse Németországot? Olaszország sohasem követett tudatosan öngyilkos politikát! Arról, hogy Franciaország a kisantamtot felcserélje Magyarországgal, komolyan beszelni sem lehet, még ha mind a húsz francia képviselő meg is látogatná Pestet és elcsábit- tatná magát a város érdekességeitől. A magyarok kedvéért senki nem kezd második világháborút, elég volt, hogy imperialista politikájukkal ők okozták az elsőt 1 Termé zete- sen senki sem zárhatja ki a magyar vagy német sovinizmus huszárbravur-hajlamát Azért a mi első feladatunk, hogy erősek legyünk és mindenre felkészüljünk- E tekintetben senkit sem fenyeget akkora veszély, mint i bennünket, ezért vannak éppen nekünk küllő* [nős kötelességeink. S velünk együtt térSueúHtfi HUktós:

& mindi zmti kaMfy

— REGÉNY —

I

Megjött a vonat.

— Jánosi-Felsőmindszent! — kiáltott a kalauz és leugrott az apró kavicsokkal tele'rintett töltésre. A vasúti munkások letették csákányukat és kíváncsian lesték, kik érkeztek ide a messze idegenből.

Egyik másodosztályú kocsiból öreg ember és fiatal leány száll ki.

— Jó estét, Hartmann ur! — ezól tiszteletté! az állomásfőnök. — Áh. a kisasszony is megjött? Ni, milyen nagy leány lett. Magduska. csókolom a kezeit. Itt van ám a kocsi..

A kisasszony boldogan nevet, az öregur megrázza az állomásfönök kezét, aztán egy bőrkabátos, piros-pozsgás úrral sebtiben néhány szót vált, a gőzmalom felé mutogat és helyes- lőleg bólint. Aztán besegíti leányát a fekete magas hintóba és megkérdezi az öreg kocsist:

— Mi újság otthon, Gergely?

— Megvagyunk mind, jó egeészségben.

— No, akkor mehetünk.

És mennek felfelé a domboldalba vágott sáros, rögös utón ...

... Hartmann Ferenc, gözmalomtulajdouos 1925.ben igy hozta haza leányát Budapestről, ahol előző este találkoztak a Keleti pályaudvaron! ... Hartmann Magda Hollandiából jött, ahol a kereskedelmi és diszkertészet tudományából oklevelet hozott magával; két évi testi-lelki munka dicsőségét. Tizennyolc éves volt, amikor elvégezte a kereskedelmit Pesten, aztán egy esztendőt Hamburgban töltött, majd kiment Haarlembe megtanulni, hogyan kell pénzt csinálni a virágból és díszcserjéből. Most aztán úgy hivatja magát: Hartmann Magda okleveles kertész. Csak nincs, aki igy hívja. Nem is érti senki, mire való volt ez a hollandi kaland. Az apja gazdag ember; Mindszent mellett nyolezáz hold príma földje van; övé a vidék legmodernebb és legnagyobb gőzmalma; naponta kétszáz liter tejet szállit Pécsre s emellett Mindszenten szikvizgyára és vegyeskeres- kedése is van. Most épit sajtgyárat és a leánya kereskedelmi kertészetet, faiskolát és aszalótelepet akar létesíteni, nem is beszélve arról, hogy titokban konzervgyárról álmodozik, mert Haarlemben kiszámította, hogy a mindszenti birtokon, amely a hegy déli lejtője alatt terül el, a talaj, a széljárás, a csapadék és a hőmérsékleti viszonyok szerint példátlanul lukrativ gyümölcshozadékra lehet kilátása. Most huszonegy éves és szőke fürtjei kócosán lógnak a homlokába. Ma délelőtt sebtiben beiratkozott a közgazdasági egyetemre, de reméli: hogy nem kell hallgatnia az előadásokat. Oh, azért pontosan leszigorlatozik, mert kiszámította, hogy ha napi nyolc órát gyakorlati munkában tölt is el, még marad négy órája, hogy az elméleti tárgyakból elkészülhessen. Nyolc óra munka, nyolc óra alvás és nyolc órai pihenésből négy órai szórakozás nemzetgazdaságtannal, kereskedelmi joggal és egyebekkel; ezt az ember játszva bírja — biztosította az öreg Hartmannt Magda, akinek piros volt az ajka, a bőre hófehér, pompás termete hajlékony, izmos, mégis lányos és gyengéd s a szeme nagy kék, mély és csodálkozó.

A kocsi sebesen robogott a Hartmann-birtok felé. A táj megszépült. Zöld táblák váltották

fel a vadvizes, gazos, ingoványos rétet.

— Ej, de jó földek ezek! - kiáltó> l Magda. — Kié ez a birtok?

— A Maylátb grófoké.

Sima. kemény útra tért a kocsi. ét

jócsontu, hajlékony, könnyű ló esas agy repült velők.

Sokáig hallgattak.

Egyszer csak megszólalt az apa.

— Nem mondom, a nagybirtok, az más. A búza, az búza. Arany. Annak még a tőzsde sem árt. De a kisember, hiába van ára a búzának, előbb utóbb mégis koldusbotra jut.

—- Miért? Hiszen az is megszabadult az adósságtól.

— De nem tud invesztálni. Mert ne feledd el lányom, hogy nemcsak a búza drága, de drága a marha is, a gép is, az eke is, a napszám is, az emberi erő is.. És ez mind kopik és fogy és nincs annyi rossz bankó a világon, hogy ujjal lehetne pótolni a régit. És a magyar most is egyre szegényedik, csak nem tudja, mert a sok bankótól nem látja a nyomorúságot. Látod azt a szép fehér kúriát?

Magda arra nézett, amerre az öreg ur csontos ujja mutatót.

— Az a Péterffy-kuria.

— Gyönyörű kastély — ujjongott Magda.

— Az busz esztendeig idegen kézen volt. Húsz esztendeje, hogy kilicitálták belőle Péterffy Gyulát. Akkor még közel ezer hold tartozott hozzá. Most azután visszavette egy fiatal Péterffy.

A kastély elé értek, amely egészen a falu határában volt, eldugva lombosfejü gyertyánfák. hársak és magasfenyök közé. Az országúiról csak egy uagy Mária-Terézia-korabeli duplacserepes piros háztető látszott, amelynek apró mansard-ablakai mintha egy nagy boltozatos emberi homlok alól pislognának, öreg, mohos, tüskével és kökénybokorra] benőtt téglakerítés dőlt az árokba, jó másfél méter magas kínai fal, amely egymástól kél villágot zárt el: a Póterffyek és a többi halandó világáb Ilyen vastag, omladékos falak általában tengernyi romantikát takarnak el a huszonegyé vés lányok szeme elől, de Magda csak arra gondolt, hogy e falakon belül nagyszerű tulipánhagymákat lehet termeszteni kereskedelmi értékesítés óljából, vagy méhest lehetne berendezni, mert a méz ára az egész világon felment. A kerítés ajtaja nyitva volt és Magda látta, hogy a kastélynak szép dór oszlopai vannak g az ablakok felett Bourbon-liliomokat faragott ki

a lágykedélyü építőmester — Úristen, az em- pire-timpanont, a Mária-Terézia-tetöt miféle falusi architektus dolgozta a görög alépítményhez? Magda gyönyörködve nézte a sokféle stílus ellenére is bájos és harmonikus épületet, a zöld zsalugáterokat, a korridor előtt- romokban heverő szökőkutat, a virágos kertben ténfergő kacsákat, a lépcső oszlopán büszkélkedő pávát 6 a mogorván piszmogó öreg kertészt a rózsák között s ez különösen átmelegitette a szivét.

Rózsák, öreg kertész, páva, virágoskert, szeretett volna leugrani a kocsiról és beszaladni az öreg udvarba, hogy felmérje és vázlatot készítsen, hogy lehet azt a haarlemi iskola szerint diszkertté varázsolni. Most már megértette, hogy apja- miért szerette volna megvenni ezt a bájos kis kastélyt s hogy miért haragszik annyira a Péterffyekre. Már a vonaton is sokat beszélt róluk s ha csak felében is úgy van, a Péterffyek csakugyan ellenszenves emberek lehetnek.

Most nem látott ugyan egyetlen lelket sem, de tudja, hogy a házban egy egész kis kolónia lakik a letört Péterffyekből.

Tavaly még ott lakott a senior Péterffy is, a kastély régi ura, aki elprédálta az ősi birtokot. Péterffy Gyula büszke nagyurak ivadéka volt, maga is a megtestesült gőg, aki csak azért lett genealógus és archivarius, hogy alaposan kifürkéssze a Péterffy-család történetét és megállapíthassa, hogy nincs-e hiba valmelyik rokon vagy atyafi leszármazásában, ö demokrata volt és nyájas és leereszkedő is tudott lenni, de az embereket kétfelé osztotta. Az egyik részen voltak a Péterffyek, a másikon a többi halandó emberek, akikkel szemben ugyan nem vonta kétségbe, hogy azokat is Isten teremtette, de meggyőződése volt, hogy nem ugyanolyan célból, mint az előbbieket. Egyébként ö is sokat szenvedett, sok tragédia volt az életében, de a legnagyobb fájdalmat aki okozta neki, hogy a családfáját itt-ott, igen korcsfajták éktelenitették el, esztelen Péterffyek hóbortja, asszonyok érzelgős romantikája, férfiak meggondolatlan házasodásai következtében. Tavaly ilyenkor halt meg agyvérzésben, amelyet az alkohol mértéktelen élvezete okozott.

L