Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-10 / 56. szám
1S33 december 18, vasárnap. KIFORM ALTATÁSOM Irta: MÓRA FERENC — Tiz-tizenkettő. Félóra, egy óra naponta. — Hm. A jó Istennek egy nap is elég volt Ádámhoz, pedig annak kezet, lábat is kellett szerkeszteni. Nekem pedig csak fejem és derekam lesz. Mindegy no, majdcsak kimódoljuk valahogy. Hat óra helyett majd csak ötöt alszunk naponta, de azt sebesen. Az első ülésen nem is volt semmi baj se. Esztendők óta nem volt olyan csöndes negyedórája az életemnek, mint mikor a mester munkába vett. Nyugodt és boldog voltam, mint az állványon az agyag. Csak a szivarom percegése hallattszott és egy kicsit a szivem dobogása is. Lámpalázam volt no, mit tagadjam. Nem kis dolog ám az, mikor az ember a tulajdon halhatatlanságával ül szemben. A második ülés azonban rosszul indult. Alig‘igazgattam el a térdemen az irómappát, — mert azt kikönyörögtem a szobrásztól, hogy mégse kelljen összetett kézzel lopnom a napot, — borzasztó sürgősen hívtak a telefonhoz. A feleségem kérdezte, hogy nem hoztam-e el véletlenül a fáskamra kulcsát hazulról, ott volt az éjjeli szekrényen. Persze, hogy elhoztam s most már értem, hogy miért nem ment ma bele sehogyse a kulcs az íróasztalom zárjába. Mire megkerült az ügy kulcsa, akkorára a kocsigyártók küldöttsége kopogtatott az ajtómon. Senki se tudta utbaigazitani őket, hogy melyik az ő pátrónusuk, hát nekem kellett megvallatnom a Martirologium Romanum-ot. De akkorára meg valami külvárosi kocsmáros gördült elém egy kosár verskézirattal. (Látszott rajta, hogy nem a versei honoráriumából él.) — Fiát engem ma nem igen kan meg élve, Négy rohamát visszavertem a szobrásznak, aki azt vette a fejébe, hogy megmintáz. Hagyjon nekem békét, nem vagyok én korunk hőse, se versenyló, se diktátor, se boxbajnok formájában. Igaz, lírai költő koromban velem is megtörtént, hogy márványnak álmodtam magam a piac közepére és az volt a talpamba vésve, hogy „Városunk szülöttek De már rég beláttam, hogy az ilyesminek a mi napjainkban nincs többé értelme. Az én gyerekkoromban még úgy volt, hogy a márványemberek hasznára voltak a társadalomnak és jó- vétették, amit életükben vétettek ellene. Hetipiacos délelőttökön párkányukra rakták a tejesköcsögöket, meg a kalácT cipókat, estefelé pedig a lábukhoz dörgölődztek a mezők fáradt vándorai, a legelőről hazatérő malacok Szép énekeket zengettek nekik a jámbor bu- csusck, mint közszentnek, amiért bizonyosan elengedtek nekik egy-két tízezer évet a tisztítótűzből, amelyre mindig rászolgáltak a költők (olykor a politikusok is), a véreskötényii mészároslegények pedig hozzájuk törülgették az acéljukat. S amikor leszállt az éjszaka és kóbor felhőbárányokat legeltetett a hold az égen, olyankor tántorgó polgártársaknak szolgáltak olyankor biztos támaszul, vagy szerelmesekre vetettek takaró árnyat romantikusan redőzött köpönyegükkel. Szóval állandó érintkezésben voltak a gyakorlati élettel és elhitették magukkal, hogy szükség van rájuk. Mióta azonban rácskeritések veszik körül a kő- és bronzembereket és nincs egyéb dolguk, mint kivárni a százéves jubileumokat, amikor ódákkal és ünnepi beszédekkel állnak bosz- szut rajtuk azért, mert születtek, azóta már szobornak se érdemes lenni. Legföljebb ha szappanba vésik, vagy cukorból öntik ki az embert s ezt az utóbbit én is vállalnám, de csak úgy, hogy pörköltmandulából legyen a szemem és azt nekem jogom legyen kicsipegetni. Ezek- olyan érvek, hoey négyszer sikerült velük letepernem a szobrászt. ötödszörre azonban mégis csak a makacs ember került "fölülre. Azt kérdezte tőlem, hány éves is volt az elődöm, mikor meghalt. — ötven körül. — És annak az elődje? — Az? Nézem csak. Az is ötven körül, — döbbentem meg egy kicsit. — No, tetszik látni, — mosolygott szelíd részvéttel a szobrász. — Mindössze pár esztendeje van az igazgató urnák. — Tessék? — Igen, igen. Itt a muzeumigazgatók élete ötven körül van limitálva. Akkor törlik őket a leltárból. — Fiát hiszen én értem se lesz nagyobb kár, mint az elődeimért volt, — vontam vállat, — Azok sokkal rendesebb emberek voltak, mint én, még se szobrászták meg őket. — Igen, csakhogy azoknak nem volt unokájuk, —• mondta nyugodtan a szobrász s már akkor tapogatta is a szemével a fejemet. Nagyon biztos volt a dolgában. Tudta, hogy ha az unokával hozakodik elő, akkor megadom magam. Minden nagyapa beláthatja, hogy nem is tehettem mást, négy év múlva a kisebb unokám öt és féléves lesz, egy kicsit megriad majid, ha odavezetik a ravatalomhoz és nagyapa először az életben nem teszi a fejére a kezét. Az első hideg kéz amivel életében találkozik. Aztán sírva fakad és szalad vissza a játékaihoz. Egyszer majd odajön még az utolsó trombitával, amit tőlem kapott és megpróbál fölébreszteni, aztán belenyugszik, hogy nagyapa kiment aludni a temetőbe, ahová hiába telefonálnak neki, nem jelentkezik. (Ugyan itthon se szokott.) Őszre már iskolába jár, megtanulja olvasni a nevemet versek és mesék alatt és a tanító néni. megmondja neki, hogy ,, aki ezt irta, az a te nagyapád volt44. Egy kicsit elgondolkozik, majd, de már nem nagyon fog emlékezni rám. Otthon ugyan sokat hallja, hogy „szegény nagyapó44, mikor vázák fenekén asztalfiókban, hol egy szivarvéget találnak utánam, de a képem egyre jobban elködlik előle s az arcképeim olyan idegenül néznek rá a falakról, mint a többi öreg bácsik és nénik, Persze, hogy a szobor egészen más lesz. A szoborba bele lehet kapaszkodni, ha bántják a kis embert a nagy emberek, a szobornak át lehet ölelni a nyakát, a szoborhoz oda lehet szorítani a forró kis arcot, ha nehéz lesz a dolgozat és a szobor száját meg lehet keresni az eleven kis piros szájjal és a fülébe lehet súgni, ha segítség kell. És én ^meghallom azt odakint j a Deszkástemetőben és hipp-hopo, máris itt vagyok és szétütök a csontjaimmal a világban, ahol az én unokámat bántják! — Hát gyerünk azzal a szoborral, mester! Hány nap kell neki? szaladtam be megbusitani a szobrászt. — Hanem tudja mit? hiszen most már úgyis csak a kontúrokat csinálja. Nem helyettesíthetne engem az ülésben a János? A mester egy kicsit tépte a szakállát, de mire igazán dühbe jöhetett volna, akkorra • már fölültettem a piedesztálra a Jánost s a c szivart is a szájába nyomtam, hogy a leglé- ' nyegesebb hasonlatosság meglegyen köztünk. 5 A módszerem nagyszerűen bevált. Keveset • ültem, de a szobor haladt, János is meg volt : elégedve, meg én is. A második héten azonban, ahogy kilépek a • folyosóra, látom János a medvét porolja. (T.- i. a kitömött medvét, amely a természetrajzi • osztályban nagyon mérsékelt eredménnyel , ijesztgeti a serdülő ifjúságot. A medvét sok• kai eredményesebben ijesztették meg a mo- Ívok.) t — Hát maga János? Azt hittem, maga t odafent ül a szobrásznak. — Nem kérem, — jelenti János, most a Józsefet ültettem föl, mert nekem a mackót • kell rendbehoznom vasárnapra. A Öózsef meg , úgyis fáradt volt, hát mondom, hadd pihen- , jen egy kicsit. t Be kellett látnom, hogy ez nagyon célirá■ nyos intézkedés volt. József a kézbesitőszol■ gánk, sokat szaiadozott mindenfelé aktákkal, ■ hát csakugyan ráfér egy kis pihenés. Mivel azonban József mint kézbesítő, nyugtalanvérü , ember s folytonosan hányta-vette kezit-lábát, . másnap a harmadik szolgánk váltotta fel a model-ülésbcn, aki András névre hallgat s va• lóságos múzeumi példánya a türelemnek. így formált ki engem a szobrász embereim jóvoltából nem is egészen két hét alatt s én : már inkább csak a gipszbeöntésnél szerepeltem, ami határozottan kellemesebb játék, mint : szobrot állni. Kíváncsian néztem az eredmény ■ elé s az eredmény melepett. Egészen jó gipsz• szobor lett belőlünk. A leleplezés a legszűkebb családi körben , történt meg. Becs, december 9. A különböző országokból beérkező jelentések alapján azt a benyomást szerzik a gazdasági szakemberek, hogy enyhe konjunkturális hullám megy végig a világon. £í©D|5JFi&&iis'a as ésia&i ©fss - gokban A legerősebben érezni a fellendülést Angliában és az északi országok bizonyos részeiben. Angliában például az autógyártás tekintélyesen felülmúlta az 1928 évi rekord.teljesítményt, a gyapjubevitelt ötven százalékkal, a rudvasgyártás harminc százalékkal nagyobb, mint a múlt évben volt, ezenkívül az építkezési tevékenység, amely mindenkor legbiztosabb jelzője a gazdasági időjárásnak, szintén erős lendületet vett. A magánépitkezés egy év óta nem kevesebb, mint huszonöt százalékkal emelkedett. Ezzel szemben az angol külkereskedelmi mérleg havi átlaga 1932-vel szemben alig változott. A foglalkoztatott emberek száma 800.000- rel növekedett, aminek az a következménye, hogy egyrészt a ' szociális terhek csökkennek, másrészt a költ- : ségvetési egyensúly fenntartásának biztosité- ; kai megerősödnek. Ugyanilyen kedvező helyzetváltozást jelentenek Finnországból és Svédországból, valamennyire felmenő a tendencia Hollandiában és Belgiumban is, de ezzel szemben a mezőgazdaságilag túlfejlesztett Dánia még mindig súlyosan szenved az autarkia korlátái miatt. Amerika: változatlan Az amerikai gazdaságban egyelőre nem érezhető javulás. A dollár esése ellenére az amerikai ipari kivitelben nincs semmi élénkülés. A termelési index a hivatalos statisztika szerint ötven százalékkal emelkedett, de ugylátszik, hogy ez az emelkedés csupán a készletek eltolódását jelenti, azt, hogy a készletek csak tulajdonost változtattak. A kereskedelmi forgalom emelkedése nem követkemá % a1*# SzlovenszSkői vezérkéjpwselet: Schweüs$ep P, & C©„, üBs-aiíssSava — Ti elfogultak vagytok, — mondtam a feleségemnek, meg a lányoméknak, a ti véleményetekre, bocsássatok meg, nem adok. Hanem majd a gyerek lesz az igazi biró. A karomra vettem és odaálltam vele a szobor elé. — Te, Mötyőke, kicsoda ez? Az unokám rám nézett, aztán a szoborra és kimondta az Ítéletet: — Punák. — Rád ismert, — mondta az öreg nagysága. De ki kell jelentenem, hogy nem volt a hang'ában semmi malicia. zetr be, már azért sem, mert a munkabérek reális értéke csökkent. A foglalkoztatott munkások számának emelkedése két és fél millió nulla között mozog. Az ipari körök és a farmerek inkább kiván- iák az inflációt, mint valaha, mert azt remélik, hogv a bankjegy szaporítása növeli a spekulációt. Ennek a rohamnak Roosevelt annál kevésbbé állhat ellen, mert a dollár esése automatikusan árkilengésekhez vezet. Az árak növekedése magával hozza a bankjegyforgalom növekedését, a bankjegyforgalmat pedig csupán a bankprés növelheti. : restéi# Németország éougy, mint eddig, rejtély. A bete<zse<zélyző pénztárak kétmillió taggal való emelkedést jelentenek, amelyből egymillió biztosított munkás a szezonmunka ingadozásaiban elvész. A hivatalos jelentések szerint ej százalékkal emelkedett a termelés, ezzel szemben a látható bevételek csak 10 százalékkal emelkedtek. A kereskedelmi forgalom a múlt évvel szemben visszaesett, ép- ugy a kivitel is. A többtenmelést tehát csak a belföldi piac vehette föl. A nép viszont nem fogyaszt többet, a külföld kevesebbet vásárol és igv élénk ellentmondás van a hivatalos adatok és a valóságos lehetőségek között. Derűsebb ssireek Az európai gazdaság teljes képe mindenesetre valamennyire derűsebb szint öltött az előző évvel szemben. Ami az exportot illeti, Ausztria mutat egészen kivételes emelkedést. Ennek az országnak kivitele készáruban 25 százalékkal emelkedett, amihez hasonlót semmi más európai ország nem mnrathat fel. Csak Japánt lehet összehasonlitani Ausztriával, amelynek havi kivitele 120 millió yenről kérek 150 millió yenre ugrott fel. Japán gazdasági föllendülését azonban a tömegek nélkülözésével, éhbérekkel finanszírozzák. A világon természetesen tovább is rejtély minden, elsősorban a jövő. A kezdődő konjunktúra bizonytalan ingadozó talajon bontakozik ki. Ataglia síyusjaiaiat akar Érthető, hogy Anglia és az északi államok a javulást politikai biztositékokkal akarják tartóssá tenni. Anglia meginduló föllendülése érdekében kékét kíván és készségesen támogat minden akciót, amely a népek me^békülését célozza. A londoni City megint oly kilátások előtt áll, hogy a font nemsokára teljesen stabilizálódik. Érthető, hogy Németország a nemrégen megindított béke- offenzivájában őszinte segítséget talált Angliában, mert az angol konjunktúrát a vezető államférfiak nem akarják a bizonytalanság zátonyára vezetni. így érthető, hogy Anglia mutatja a legnagyobb megértést Németországgal szemben, még a fegyverkezés kérdésében is. A tfan£i*,essz mssrti lemondott America wigal Hitet* Prága, dec. 9. Francis "Whithe, az Északamerikai Egyesült Államok prágai követe lemondott állásáról. Az amerikai követ lemondásának egyedüli oka a dollárbesz. "Whithe az utóbbi időben nem volt képes eleget tenni annak a reprezentálási kötelezettségéneik, amely követi méltóságával együtt jár. Tiszteletdiját nem emelték a dollár esésének arányában és magánvagyona ugyancsak erősen megcsappant a dollárbesz miatt. "Whithe lemondását Roosevelt elnök elfogadta s a prágai amerikai követ visszatért Amerikába, ahol magánfoglalkozás után néz. Angiiban ess gátes se rasTiáfjat léül Ml London, december 9. Az angol légikikötők parancsnokságának kongresszusán a walesi herceg követelte a személyi légiforgalom kiépítését és uj alapokra fektetését, ezzel kapcsolatban négyszáz kilométeres óránkénti sebességű gépek beállítását sürgette az angol légi forgalomba. A walesi herceg követeléseit az angol sajtó élénken támogatja. A „Times44 azt írja, hogy egy megbízható és gyors forgalmú légihálózat kiépítése Anglia forgalma szempontjából feltétlenül szükséges. Egy város sem maradhat légi kikötő nélkül. A walesi herceg felszólalása nagyarányú mozgalmat inóit meg, amely Angliában a légiközlekedés fellendítésére irányul. JL Á^Seiíendiiíés első jelel ce világgazdaságban SConiunkfura szel ője lengedez Európa északi államaiban Mi indokolja Anglia őszinte toékevágyát? SECT-PAVILLON STZ, PRÁGA, RIBNÁ Ül,. ATTRAKCIÓS M i SOR
