Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-10 / 56. szám
^ fj * J ga& 1933 december 10, vasárnap. BOLHA ES ELEFÁNT A mai zavaros helyzetben megint elment a kedvem attól, hogy bizonytalan diagnózisokkal és béljóslásokkal foglalkozzam, üdülés végett inkább visszatérek kissé álattanulmá- nyaimhoz. Soron van az elefánt. Ma, amikor az emberi faj kutatásában is csak az érvényes és megbízható, ami legalább ezer éves, az elefánt tanulmányozásában is hasznosnak vélem, hogy visszatérjek a századokba és megbízható kútfőkhöz fordujak a mai felületes tárgyi ismeretek helyett. Találtam egy nagyon megbízható, bár nem elég régi könyvet, mindössze 1653-ban jelent meg, szerzője: Apáczai Cseri János, címe „Magyar Encyklopédia, azaz Minden igaz és hasznos bölcsességnek szép rendbe foglalása, és magyar nyelven világra botsátása“. Megtudom az enciklopédiából, hogy „az elefánt isszonyu otromba nagyságú négylábú állat, ki az ő szájából hosszan lebocsátható •meg felvonható orrával mint szintén ha keze volna mindeneket megfog, és amit akar, azt cselekszik Megtudom, hogy „a sárkányokkal (mivel ezek az ő vérét szomjuhozzák) szüntelen való ellenkezése vagyon, melyeket vagy az ő orjával öl meg, vagy lábaival tápod el. Közel járul az emberi okossághoz, és indulatokhoz, honnan, mint Írják, szólni és írni is megtanul.“ Mint látnivaló, ezek valóban megbízható ■adatok. Sok mindenről felvilágosit bennünket Apáczai Cseri János, arról is, hogy az elefánt irtózik az egerektől, arról is, hogy a teliholdkor „a vízbe szállnak és magukat pompás vízzel meghintik.44 Sokminden egyebet is közöl az elefánt életéből és természetéről, csak egyet nem tudtam megtalálni a régi ismertetésben, azt, hogy miként lesz a bolhából elefánt. Úgy vélem, hogy a közönséget ez ma jobban érdekli, mint az, hogy az elefánt megtanul írni és olvasni. (A tizenhetedik században ez talán különösen hatott, de ma már tudjuk, hogy nemcsak elefántok, hanem vízilovak is megtanulnak írni.) A problémával tehát magamra maradtam a régi magyar tudós buzgó tanulmányozása mellett is. Kénytelen voltam saját fejemet törni, hogy rájöjjek arra 1 a folyamatra, amely a bolhától az elefántig .vezet. Induktív módon próbáltam elindulni és visszatértem a bolhához, amely személyes ismerősöm. Cirkuszban találkoztam vele, véletlenül neves politikusok társaságában. A cirkuszigazgató szemléltető módon mutatta be, hogy miképpen szoktatják le a bolhát az ■ugrándozásról és miként lehet vele kocsit hu- zatni. (Politkusaink ezt nem értették meg, én elég hamar felfogtam a dolgot és azt hiszem, éppen ezért nem lett belőlem politikus.) Rájöttem, hogy a cirkuszbeli bolhából nem lehet elefánt. A bolhának mindenesetre ugrálni kell, ha azt akarja, hogy elefánt váljék belőle. Akkoriban még nem izgatott ez a probléma, különben megkérdeztem volna a politikusokat, akik gyakran álmodnak elefántról, ha éjjel bolha csípi őket. Ez megfontolandó, mert hátha csakugyan ők azok, akik a bolhából az elefántot készítik. Sajnos, abból az időből, amikor az elefántok irni tudtak, nincsenek feljegyzéseink, különben valamelyik megbízható elefánt emlékirataiból könnyen megál- lapithatnók, hogy mely fejlődésen keresztül lett belőlük bolhából elefánt. Be kell látnom, hogy az induktiv módszer nem segít és igy azzal az egyszerű intuitív móddal próbálkozom, amelynek segítségével Apáczai Cseri János is rájött arra, hogy az elefánt megtanul irni és olvasni. Ez alapon nyugodtan merem állítani, hogy az elefánt bolha korában tanult meg irni és olvasni. Századokkal ezelőtt még elefánt korában is értette a betűvetés mesterségét, napjainkban azonban tökéletesen elfelejti, mire elefánt lesz belőle. Ez a szerencséje, mert különben nem értené meg és nem bírná ki saját nagyságát. Jelek szólna amellett, hogy a betűvetés mesterségének elfelejtése az, ami fokozatosan elefántot növeszt a bolhából, de mégsem hiszem ezt, mert a bolhából hirtelen lesz elefánt, ha megvan benne a hajlandóság. Sokkal valószínűbb, hogy bizonyos kivételes idők vannak, amelyek alkalmasak arra, hogy a bolhákat elefántokká növesszék, ahogy vannak idők, amelyekben az elefántok alakulnak át bolhákká. A Ma kétségtelenül abban a korban élünk, amelyben a bolhából lesz az elefánt. Sok szemléltető példát sorolhatnék fel a mai izAz emberi deLeinéiiyeaségnek nincs iia/tára. Semmi sem lehet olyan jó, hogy valami elmés utcn ne (lehetne feljavítani. Miért ne lehetne például segíteni az ember természetes funkcióin. Példáiul az ember járásán. Manapság minid enkinek sietős az útja. Miért ne lehetne valami jó gépezetet ezeréiül a gya. lioigdó lába alá, hogy. tempóját a rohanó idővel összeegyeztethesse? Itt van a görcipö, a DftP 152502. Roppant elmés dialóg! Olyan ez, mint-a herék darabja, csak rá kell csatolni a Lábra, ■a lépés rögtön meghosszabbodik tőle. Aki r-a gyón kiváncsi a műszaki részletekre, megiren- delheti magárnak néhány koronáért a leírást fenti számira való hi'vaitiko&á/ssal a német szabadalmi hivatalnál. Uigy mondija a törvény, hogy szabadalomra az a találmány tarthat igényt, melynek ipar- szerü felhasználása lehetséges. Törvény szerint a görcipő szabályos, megokolt, pontos és időszerű találmány. Nekem ugyan némi kétségeim vannak ipanszerü felhasználhatósága dolgában. Estefelé néha saját lábamat nem tudom cipelni, mi lesz a tekintélyes súlyú gör- oipőkkel? De könnyű elképzelni, ha már a meggyorsított Lépést feOtaláliíia valaki, akkor a teli ént étel problémájával is megbirkózik majd a találékony elme. Csak egy kis autómotor cilindert keli! szereim a lábak állá, ahogy a DRP 353111) ajánlja.. Nagyon elmés ez a jószág i®. A kinyúló dugattyuirud egy mozgó cipőben végződik. A lépésnél aiz ember súlya a fogantyúit feltolja, ugyanakkor a cilinderbe lökődiik az égőanyag, a gázkeverék meggyullad és máris foi- lökődiümk a magasba. Most aztán gyorsan előre a másaik lábat, megint lelépni, azaz rálépni, megint gyulladás és robbanás és megint ugrik a láb a magasba.. Köziben préselt levegő kifúj ja a cilinderből a gázt és megyünk szépen tovább aiz autói ábaikon. Kicsit bajos, hogy kis kanna benzint és olajat kell magunkkal cipelnünk, meg egy picike vastartályt préséül levegővel. Aztán nincsen nagyon pontosan kimérve, nem lódul-e parányit oldalt ez a benzinnel hajított láb és nem. kerül-e lábak helyett az emuink az asztal tea. Mondom, ez a probléma még megoldatlan, itt még vannak lehetőségek találékony elmék számára. Nem utolsó dolog a támcgéP eem. Ideje volna megkönnyíteni a tánomesterek munkáját. Néha a mester órákig kínlódik egy tanítvánnyal, mig a írumba vagy bdgin rejtelmeibe iljeavauia. Jiolbtb a láncgép. Kicsit komplikált, de ezzel a tanítványnak nem kell törődni. E*Iég, ha rááll a masina két lemezére és nyugodtan tűri, hogy a mozgó nemezeik ide-oda rángassák o, lábát. A mester pedig nem magyaráz, mert az elv nem aa, hogy az agy fogja fel a ritmust és testtartást, ne az idegeik dolgozzanak, hanem a láb mechanizálódjék. Hiába, ez a gép korszaka. Táncmesterek mehetnek nyugalomba. Jobb esetben mehetnek gépmesternek a masinához, a forga/Ötyuit kezelni. De semmi sem olyan jó, hogy ne lehessen még jobb. Én például még nem vagyok megelégedve ezekkel, az iparilag felhaeznáIható táncgépekkel. Nem (tesz íengeribeteg, aki rááll A legszebb és legalkalmasabb ka- ^ rácsonyi ajándék 4v Csáky Sándor 3 a jelenkor legnagyobb szakácsmüvé- szenek könyve: ív a XX. század t szakácsmüvéfzete » A magyar konyha leghíresebb sza- káeskönyve. 900 oldal gyönyörű kö- lésben és számos képpel. Ára ^ Ki 130*- $ Kapható részletfizetésre is: ^ A könyv átvételénél 40.— K£ és há- 4 ► rom hónapon Át 30.— Ke fizetendő. <► Megrendelhető a NAPLÓ kiadóhi- 4 v rátáiénál, M. Ostrava 3, Benesova 5. O P ^ P a 'lemezre ? És mi lesz a szegény marienbadi íánemesterek'kel, akik 120 kilós tanítványokat fognak kutrbtiiin hajtani. Nem keltene mesterek helyéit is valami viillannyafj hajított, robotember? Egyáltalában, miinek ide ember? Nem volna jó általában a tanítókat és professzorokat villanyosiltaím ? Istenem, micsoda perspektívák! Kitűnő házüiaritáei cikk a „Ringasd magad tisztára*1 jelzéssel elLátioitt szabadalom. A férj ezentúl nem fog terméketlen módon henyélni a hintaszékben. Nem kell drága villany, elégj ha a férj hintázik és hajtja a porszívót. Lég- motor .felszívja a szőnyegek és huzatok porát, de hajat is kefél és szárit, sőt fogat mos és körmöt fényesít. Szávai ía/sztársa Cleszünk ringatva. Eszembe jut erről egy vágiujhelyi kertész elmés szerkezete, mellyel (kertjét öofcösjte. Sza* Kadalmat ugyan nem kapott, de nem jutott zsákuccába. Minden látogatója, ahogy euz ajtót nyitotta, súlyzót emelt és a kiutból éppen egy liter vizei; húzott, ö ezalatt nyugodtan pöfékelhetett és örült a sűrű vendégj árasnak. Végül, ha már az emlékeknél tártak, elmondom a viizöntő manázsfsoijka találmányát Szabadalom nélkül ajánlom katonáidnak. A pólóm felállítunk egy vízzel sziiniültiig töltött csajkát, két fülét oly ügyesen kell a takarók széléhez kötni, hogy amikor kedvenc szomszédiunk takairodó után nyugvóra fér ée tiszta lelkiiismerettel magára rántja a fakarót, a sajka felbillen és fahtiailma. nyakéiba zudul. A sajkát persze jól oda keÉ kötni a polcra, hogy takaróTámús után fennmaradijoin és csak vize hulljon alá jó széles sugárban, iisteni áldásként, lehetőleg télen, hogy az ijedtségre legalább egy kis ná/tfflua maradjon, amivel elmia- rodizálhat. Igazoöihatiotm tanúikkal, 'hogy ez a találmány kitűnő és iparilag űzhető formában nem került még forgalomba. Nálunk sajnos egyszeri felhasználása után befejezte pályáját, mert az első eiset után mindenki jól megtapogatta fa- karóját, náncs-e odamadzagolva valami vízöntő masinához. GYILKOSSÁG Tegnapelőtt ismét beszámoltunk olyan eset* röl, amelyben az élet követi az irodalmat. A tizenkilencéves pincérlány agyonütötte gazdáját, a brutális és kegyetlen vendéglőst, aki éjjel-nappal dolgoztatta, enni nem adott neki és ha a lány nem bírta az éhséget, akkor a vendéglős felszámította neki az adott étel árát. A lány eladósodott és a kötelezettségekről való primitiv felfogásában nem udott más kiutat, hogy szabaduljon a gyűlölt helyről, mint azt, hogy agyon kell ütnie a vendéglőst. Egy éjszaka fejszét fogott, beosont az alvó ember szobájába és agyonütötte. Pontosan úgy, ahogy Édes Anna, Kosztolányi Dezső regényének hősnője, ütötte agyon kenyéradó gazdáit, a miniszteri tanácsosáét és férjét, a miniszteri tanácsost. Vannak árnyalatbeli kü- lömbségek a budapesti miniszteri tanácsos és a csehországi vendéglős háza között, de a motívum, ami ellenállhatatlan rögeszmeként hajtotta cselekvésre a cselédlányt és a pincérnöt, ugyanaz. Az elnyomott egyszerű lélek nem tud más védekezést a terror ellen, mint a fejszét az alvó ember ellen. Ha az alvó ember felébred, ha ránéz, ha rászól, már vége mindennek: a cseléd, a pincérnö újra engedelmes rabszolga lesz, mint a tigris a szelídítő tekintetére. A regény lezárul a gyilkossággal, a regényiró nem veti fel a kérdést: mit szól a társadalom? Az élet azonban, amely végigvezeti a dolgokat olyan területen is, amely a művészt már nem érdekli, felveti a kérdést. Az esküdtekhez intézte az élet a kérdést, az esküdtek közül hatan nemmel válaszoltak és a gyilkos leányt szabadlábra helyezték. A közönség, amely ismerte a bűnös áldozatot, éljenzeít és az egyik jelenlevő, hasonlóképpen kocsmáros, mint a meggyilkolt, felajánlotta, hogy házába fogadja mesterségbeli társa gyilkosát cs kenyeret ad neki. jólesik tudni, hogy az élet néha végleges és megnyugtató megoldást teremt, amit az irő- miivész nem írhat meg, mert az már beavatkozás volna az élet felségjogaiba. A művészt a lelki folyamat érdekli, amely a gyilkosságig terjed, és az olvasóra bízza az ítéletet. Az élet, amely lelki folyamatok tömegeiből tevődik ösz- sze, megnyitja a lezárt művészi képet és folytatólagosan csavarja a dráma későbbi szereplőinek lelki folyamatait. A folyamatokat, amelyek zz esküdtek, az ügyész, a bírák, a közönség, a leányt házába fogadó kocsmáros és a hirt olvasó emberek lelkében játszódnak le. Az élet belelép a művész alkotásába, mint valami lábnyomba és megy tovább, ellenállhatatlan lépésekkel. Nagy tisztesség ez a művész alkotására. Talán az egyetlen elismerés. A hetven éves Svest Hédin nyotcadizhen indul neki Góbi sivatagnak Roosevelt elnök meghívta a svéd tudóst a Fehér Házba Stockholm, december 9. A hetven éves Sven Hédin, a híres középázsiai utazó, magas kora ellenére ismét hosszú és veszélyes expedícióra vállalkozik. A tudós a kínai kormány megbízásából a Góbi-sivatagon akar keresztül vonulni, hogy felkutassa a régi karavánutakat. A kutató ezúttal nyolcadszor kel át a Gobi- sivatagon, amelyben előtte számos vállalkozó életét vesztette a súlyos nélkülözések következtében. Az expedíció időtartamát nyolc hónapra tervezik és Sven Hedint a svéd Folke Bergmana és Dávid Hűmmel, valamint több kinai mér- nők fogja elkísérni útjára. Pekingiből való elutazása előtt a svéd tudós igen sok szerencsét kívánó táviratot kapott, többek között Roosevelt elnöktől is, aki meghívta a tudóst a Fehér Házba. Hédin azt válaszolta az amerikai elnöknek, hogy a jövő nyáron Washingtonba érkezik, amikor Pekingből az Egyesült államokon keresztül visszautazik Svédországba. A nehézségekről, amelyek újabb kutató utján várnak Sven Hedinre, némi képet nyújtanak azok a közlemények, amelyeket Hédin régi munkatársa, Goesta Montéi lett közz£. Montéi résztvett Hédin nagy középázsiai expedíciójában, amely hat évig tartott és amelyen négy és fél millió négyzetkilométernyi területet kutattak fel. Az expedició költségei két millió svéd koronát tettek ki. Montéi feladata akkoriban az volt, hogy a Gobi-sivatagon Ford-automobil- lal keljen át és a Kanfu-tartomány északi pontjára, Ecsingolba jusson el. Ezt az utat egy amerikai expedició kísérelte meg előtte, de sikertelenül. Hallatlan nehézségek árán jutott el Montéi Ecsingolig, ahol egy benszülött hercegnőnek varrógépet adott ajándékba. Visz- szatérőben széles ivben volt kénytelen kikerülni egy rablóbanda működési terepét. Végül is az autó darabokra tört és az expedició teveháton volt kénytelen folytatni útját. Feltalálók előre! Irta: EGRI VIKTOR a biztos napvilágra, nem is meri keresni a kifelé vezető utat, mert mindig szemben találja magát az elefánttal, amely bolha formájában fészkelődért bele a fülébe. A pszihózis folyton nő, a pszihózist nem lehet zárt intézet falaival elhatárolni, mert már hatalmába kerített mindenkit: politikust, tudóst, írót, művészt. Az elefántnak a sárkányokkal szüntelen való ellenkezése vagyon, — mondja Apáczai Cseri János cs meglepően igaza van. A sárkányok az ő vérét szomjuhozzák, ezért az elefánt orjával öli meg a sárkányt, vagy a lábaival tapadja szét. A tárgytalan fantáziák világát éljük, mint a tizenhetedik század tudósa, azzal a döntő különbséggel, hogy mig Apáczai Cseri János a maga elhatárolt tudományos munkájában élte ki e fantáziát, addig a mai tárgyi tudományosságból kiszoritott fantázia rászabadult az emberiség lelkére és birtokba vette az egész világot. Amerre nézünk, elefántot látunk, felnagyolt, ijesztő árnyakat, amelyeket a tárgyi tudomány szorított ki a tudósok agyából és benépesítette velük az egész világot. Attól kell tartani, hogy ezek a nem létező felnagyolt állatok végigtapodják és elpusztítják az egész földet a sárkányoktól való szörnyű félelmükben. SÁNDOR IMRE. gatott élet jelenségeiből, a politika, tudomány, irodalom és művészet világából, de mindez fölöslegesnek látszik a tájékozott olvasó számára. Elegendő tárgyilagosan megállapítani, hogy nem a politikusok, nem a tudósok, nem irók és nem művészek növesztik az elefántot a bolhából, hanem az magától nő az izgatott lélekben, az emberek nyugtalan lelkiismereté- bcn. Az ember, akit betaszitottak nagyravá- gyásónak sötét barlang iába, amelyben mész- sziről délvidéki forró délibábját látta, egyszerre sötét, nyirkos üregben találja magát, amelynek falaira félelmetes nagy árnyékokat vetít a képzelete. Az árnyékelefántok, amelyeknek eredendő bolháit alig lehet megtalálni, betöltik életét ijedelemmel, állandó harcra és védekezésre kényszerítik. Nem képes megtalálni többé az utat, amely kifelé vezet 6
