Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-10 / 56. szám

1933 december 10, vasárnap.

5

$sb!$

FADING

— ELBESZÉLÉS - Ma: MÁRAl SÁNDOR

Ajándékozzon neki karácsonyra ^3

egy tartós

emlékei!

AUs^TS Mód. Standard

egy készülékben egyesit speciális fenokövet cs fenőszijat; automatikusan élesít minden pengét.

Nikkelezve 120 Ke Fekete 96 Ki

Kitűnő borotválkozást tesz lehetővé!

Egy penge egy évig használható!

W Uj!

JülSe^r© Mód. Special Úti formátum kétélű pengék

számára, nikkelezve Ke 54.—

Kapható kereskedőknél, fodrászoknál stb.

ENGEL D , Bratislava, Masarykovo náni. 6. PRAHA, DIVIísOVA 1.

minden külső jel szerint, érdeke lett volna. Egyáltalán, mi az: „válás41? Jogi aktus? Elhatározás? .. . Ela nem lenne több és más, két- háromesztendei együttélés után minden férfi rohanna elválni. Nem olyan egyszerű dolog a válás, aminthogy a szerelem sem egyszerű, a barátság is összetett valami, az emberek azt hiszik, ők terveznek és végeznek, pedig különösebb erők hatnak itt, melyeknek csak következményeit ismerjük... jó, hagyom ezt. Szóval, szerény véleményem szerint, válni csak akkor lehet, mikor két ember között nincs már semmi. Értem ezt arra az esetre, mikor volt elébb valamikor köztük valami. Amig például haragudni tudnak egymásra, nem lehet válni. Ez az ábécé. Elég egyszerű.

— Néha akad persze kivétel is. Mikor „tör- ténik“ valami ... Mi például, Irma és én, nem voltunk még egészen készen egymással, még gyűlöltük egymást, s mégis elváltunk. S ez, látod, egyike az eseteknek, mikor nem találod meg reá a lexikonban, sem a corpus ju- risban az elnevezést. Uj és uj fogalmak után kellene kutatnunk, ha mindent meg akarunk nevezni. Az élet teliti nyelvünket vadonatúj műszaki, tudományos, bölcselmi műszavakkal. Csak a szerelem gyökszavai maradnak ősiesen. egyszerűek, régimódiak. Azért talán el tudom mondani.

Hallottad te már ezt a kifejezést: fading? . . .

— Persze, te nem vagy rádiós, gyűlölöd a technikát. Kérlek, magam sem vagyok meg- győződéses rádiós. Mindig meghat, ha a bűvös doboz elé állok, de aztán, ha a csoda sikerült, mindig szomorú leszek, milyen utszéli együgyüségeket beszél a világ. Szóval, f a - d i n g -nek nevezik a rádiósok zsargonjában azt a légköri tüneményt, mikor a hang váratlanul elmegy. Például „fogod Párisi44, mint a rádiósok mondják, s Paris szénen, tisztán, öblös hangon énekel valamilyen érzelgős egy- ügyüséseket. Aztán, miközben „fogod Párist44, pontosan és büszkén és azon a helyen, ahol kell, egyszerre észreveszed, hogy a hang elhalkul, foszlányos lesz, teljesen elvesz az écherben. S aztán ott ülsz üres kezekkel, pardon, üres fülekkel. És nem lehet semmit tenni ellene. Nincs magyarázat az ilyen izére .. . légköri tüneményre. És nana lehet védekezni ellene.

—• Hogy mégis, mi ez? Semmi. Fading. Légköri tünemény. Nem ismerik okát.

— Mit csinált Irma? Fadingot csinált.

—• Egyszerre nem hallottam a hangját. Ott ült, szemközt velem, mint tizenöt esztendőn át csekély megszakításokkal. S nem hallottam,

amit beszél. Tudod, hogy kétféle beszéd van:;j az, amit éppen mondasz, s az igazi, anti mögötte van, az erő, a szándék, amely szavakban közli magát, néha zagyván, néha hazug szavakkal, de ez csak annyi, mintha egy ismerős álruhát öltene, álszakállt. Azért te mégis tudod, hogy a szavak mögött ő van, akármit mond is, Irma. Szavak, az csak kóc és csepü. De ott van mögötte egy ember, akit ismersz, csalhatatlanul. S most képzeld cl, hogy egyszerre csak üres szavakat hallasz, melyekben nincsen áram, nincs lélek, nincs.. * mi az? Hát az. Az a valami, ami egy ember. Az a valami fadingot csinál. Elvész, elhalkul, s egyszerre nem hallod. Csak a szavakat hab led. S minden süket lesz.

— Makacs rádiósok ilyenkor hullámcsapdákat állítanak fel, ügyeskednek, hogy visszahozzák a hangot... de nem szeretem az erőszakot. A rádiót se szeretem erőszakolni. Á hasonlatokat se szeretem erőszakolni.

— Ezt a fading-kjfejezést csak azért használom, magyar szó hijján, hogy következtetni tudjál arra, ami „történt44. Mert ennvi történt, öregem. Tizenöt év után. Semmi több. Egy napon csak azt hallottam, amit beszél, de nem hallottam azt a másik hangot a beszéd mögött, amely nélkül minden szó értelmetlen.

— Akkor rögtön elváltunk, természetesen. Ez csak egyszerű.

— Hát ez volt Irmával.

Véres családi fra^é^ia Párkány meltett

A héíyi gazdálkodó agyonütötte sógorát, aki rátámadí a livére házába, menekült

ieleségére Á szerencsétlen házasság tragikus vége

Vérbosszúért liheg a meggyilkolt öccse

Párkány, decemíber 9. (Sajóit todósitóniktól.) A közeli Kéty iköeség'beai gyilkossággal végződő családi dráma tártja izgalomban a lakosságiét. Bajkai Vilmos 32 éves földműves és sógora, Bernát József 38 éves gazdálkodó között egy idő óta ádáz harag dinit, mert Rajkai rosszul 'Dánt feleségével, Bernát József húgával. A há- zastársak között annyira elmérgesedett á viszony, hogy

a fiatalasszony otthagyta férjét és a nála fakó anyjával együtt fivéréhez, Bernát Józsefhez költözködött.

%

Rajkai nem tudott beletörődői az egyedüllétbe és mindent elkövetett, hogy feleségét rábírja a visszatérésre.

Többizben elment az asszonyhoz, de az nem hajlott sem kérésre, sem fenyegetésre.

Bajkai egyizben megleste feleségét a szőlőben, aki anyjával együtt dolgozott ott, újból kérlelte, hogy térjen vissza hozzá és mikor az nem volt hajlandó, mr

a brutális ember nekitámadt mindkét asz- szonynak és agyba-íőbe verte őket.

Akikor feljelentést tettek ellene, Rajkai a bíróság elé került és el is Ítélték.

A családi viszálykodásból egyéb anyagi peres ügyek is támadtak és ezeknek egyike volt közvetlen okozója a halálos összetűzésnek is.

A végzetes találkozás

Csütörtökön reggel fél kilenc óra tájban Rajkai elment Remét József házába, hogy feleségével találkozzék. Alira kérte az asszonyt, hogy az ellőne inditott pert vonja vissza és

mikor az asszony megtagadta a kérést, a felbőszült férj újból megfenyegette és neki akart menni az asszonynak.

Ekkor érkezett -a szobába Barnát József, az asz. szony bátyja,

aki védelmére kel húgának. A felbőszült erőszakos férj ekkor Bernátxa támadt és súlyos ütést mért fejére. Bernát felkapta a padka mellett levő fejszét és azzal egymásután többször Bajkai vállára és nyakára snjtott. Az éles fejsze nyomán hatalmas suSzenvedő nőknél a természetes „Ferenc József“-keserüviz könnyű, erőlködés nélkül való bélkiürülést idéz elő és ezáltal sok esetben rendkívül jótékony hatással van a beteg szervekre. A női betegségekre vonatkozó tudományos irodalom több megalkotója írja, hogy a Ferenc József-vilz kitűnő hatásáról a saját kísérletei alapján is alkalma volt meggyőződést szerezni. A Ferenc József-keserüviz gyógyszetárak- ban, drogériákban és füszcrüzLetekben kapható.

m

gárban ömlött a vér, Bajkai megtánftorodott, majd újra támadója ellen fordult. Bernát izgalmában újra felemelte a fejszét és teljes erővel sógorának fejére sújtott Bajkai összerogyott és alig néhány percnyi szenvedés után meghalt.

Bernát József akikor óbreclt cselekedete tudatára, elbucsuzoM családjától és a községházára ment, ahol bejelentette a történteket. Kérte, hogy értesítsék a csendörséget,

majd leült és nyugodtan várta be az érte jövő csendőröket.

Az áldozat öccse bosszúéri Hkeg

Bernét még a községházán volt őrizet alatt, mikor újabb riadalom támadt a faluban, hogy az agyonvert ember öccse,

Bajkai József tudomást szerzett bátyja tragikus sorsáról, hirtelen dühében, bosszúért lihegve fejszét ragadott, elrohant Bernát József házába és agyon akarta ütni bátyja feleségét és anyósát. A megrémült asszonyok sikoltozva menekültek az istállóba, amelynek ajtaját magákra zárták.

A szomszédok azonnal a osendöivégire futottak és az elősiető csendőröknek még idejében sikerüli megfékezniük a dühöngő Rajkai Józsefet. Őrizetbe vettek őt is és Rém álfái együt t beszátlitatták a párkányi járásbíróság fogházába.

Rajkai Vilmos holttestét pénteken felbon col- Iáik és megállapították, hogy majdnem mindegyik ütés halálos volt

A gyilkos Bernát Józsefet teljesein megtörte a

halálos végű családi tragédia, folytonosan hangoztat! ja, hogy

nem volt gyilkos szándéka,

csupán önvédelemből és hirtelen indulatában cselekedett.

hét. Nem, egyáltalán nem ilyen egyszerű.

— Tudod, az emberek sémákkal dolgoznak. Talán, mert olyan szegényes az emberi nyelv — belenyugodtunk cgy-egy tucat rokonszóba, s eihisszük, hogy ezek pontosan fedik áz élet tartalmát, kifejezik az emberek közötti kapcsolatok végtelen változatait. Például .azt mondjuk: embert emberhez kapcsol barátság, bála, szeretet, szerelem, szenvedély, érdek, gyűlölet, kíváncsiság, bosszúvágy, tunyaság, megszokás, a nehézkedés törvénye, közöny. Vagy: ezek szerelmesek, ezek barátok, ezek unják egymást, ezek még tisztelik egymást. De akad e lehetőségeken kívül számtalan olyan kapcsolat még férfi és nő között, melyek menthetetlenül összekötik őket, s nem lehet névvel nevezni, nincs oka, miért vannak hát együtt, holott szemmeilláthatóan és minden jel szerint, kézzel-lábbal rugaszkodnának el egymástól, ha tehetnék. Van valamilyen ultravioLett-skálája az emberek közötti érintkezésnek is, vannak emberi állapotok, melyeknek a nyelv szegénysége, tunyasága nem adott még elnevezést. Férfi és nő viszonyát általában leöntjük azzal a generálszósszal, hogy szerelem. De van más is férfi és nő között, mint szerelem és barátság, — van például olyan unalom, mely izgalmasabb minden kalandnál, van olyasfajta izzó erotika, melvben a résztvevők halálraperzselten cinek cs közben unatkoznak, mintegy ásitozva ülnek a tüzes kályhán. Milyen szegény a nyelv! Ezért szegényes, szürke életünk is, mert nincs kifejezve az a gazdagság, mellyel az élet tömitve van, a nyelv reagense nem mutat meg minden árnyalatot, mely a lélekben foltot vet, ha érintkezik az élettel. Általában lusták vagyunk, barátom: lusták élni, ami annyit is jelent, mint kifejezni, nevén nevezni valamit. Aj, haj, dünnyögiük.

— Azt-szeretnéd tudni, hogy mégis, mikor már ilyen szépen megszoktuk egymást, miért váltam el Irmától? Hát kérlek, történt valami .. .

— ... Mert megcsalt? Ó, te bolond. Ha az ember szeret valakit, nem válik minden apróságért. Persze, hogy megcsalt. Azért még aranylakodalmat is ülhettünk volna.

— Nem is én váltam, kérlek, akinek pedig.

—■■ Irmával, kérded? Hát kérlek szépen, irmával.

( — Az elég furcsa dolog volt Irmával.

—Eleinte, hosszú ideig, állandóan másról beszéltünk Irmával. Például arról, hogy sze- . retem-e, s miért, s ő szeret-e, igeit, nem? Ez volt az általános tétel. Szerelmünkről úgy beszéltünk, mint egy önmagában, vonatkozások nélkül észlelhető természeti tüneményről, amelyhez fogható különösségről az emberiség krónikásai eladdig nem adtak még hirt. Aztán a részletek, a tünemény minősége, hőfoka és változatai: mennyire szeretem, s mikor szeretem leghevesebben, s ha igen, miért akkor, s miért nem máskor? Szeretem-e, mikor alszik, mikor a gyomra fáj, szeretem-e a színpadon is, szeretném-c, mint néger hastáncosnőt, vagy jobban szeretném, ha gyermekkocsit tolna, fején kék-fehér pántos miss-főkötő- vel, mellén a Vöröskereszt higiénikus jelvényével? Szeretném-e, ha egy napon megtudnám felőle, hogy minden páratlan pénteken a Gellérthegyre lovagol éjszaka sepriinyélen, szeretném-e akkor is, ha történetesen gazdag lenne, „olyan gazdag, mint44 — mondta — „az abessziniai császár44? Mikor az utóbbi kérdésre harsány, férfias igennel feleltem, változatok a témáról, hogy miért szeretem hát szegényen is, mikor jobb szeretném gazdagon? Majd, hogy a kisujját szeretem-e jobban, vagy a balfülét? Szeretem-e a pörsenést a nyakán, ha nem, miért? Szeretni fogom-e, ha öreg lesz, s mit gondolok, ha ma találkoznánk először, akkor is beleszeretnék-e, .rögtön, délután négykor? Beleizzadtam néha a válaszadásba, öregem, elhiheted, üstököm tö- rülgettem. Feleltem neki udvariasan, szelíden, haragosan, szórakozottan, szerelmesen, utálattal, mellékesen és bensőségesen, minden hangnemben, éjjel az ágyban, délelőtt egy kesztyüsiizletben, kikiáltottam a fürdőszobából s a tapétaajtón át biztosítottam őt változatlan, ernyedetlen szerelmemről. Közben más elfoglaltságom is akadt, meg kellett keresnem a pénzt, mely átkozottul elbújt ebben az időben, varázsszavakkal lehetett csak előcsalogatni, meg írnom is kellett mindenfélét, azt a pár szakkönyvet a háromismeretlenes egyenletekről, meg egy szimfóniát is terveztem, s mindez kissé igénybe vett, mert akaratom és eszméletem javát Irmára kellett fordítanám, a mellékes feladatokra csak kevés idő maradt. Tudod, Irmával kissé nehéz volt. Apróhirdetések között olvastam egyszer, hogy „mélyérzésü fiatalember44 keresi „hosz- szantartó urinő“ ismeretségét. Ez volt a kettőnk esete, nagyjából. Tizenöt évig tartott ez így. Én voltam a mélyérzésü fiatalember s Irma volt a hosszantartó urinő.

— Ilyen hosszan tartott Irma, tizenöt évig. Közben elmúlt felettem is az idő, egy napon észrevettem, hogy már nem is vágyóik olyan fiatal ember, hasat eresztettem, hajam kihullt. E szomorú jelekben Irma szerelmünk bizonyítékát látta, azt, hogy még mindig szeret, ime, pocakosait is. A szimfóniát nem írtam meg, s ezt a mulasztást úgy fogta fel, mint áldozatot, melyet érette hoztam, szerelmünkért. Közben persze elváltunk, azután mégis összementünk, minden jel szerint csak abból a célból, hogy bizonyos, halaszthatatlan kérdéseket, melyeknek tisztázására addig még nem volt időnk, sem alkalmunk, véglegesen megbeszéljünk, — például azt, hogy czerkilencszázhu- szonhét januárjában jobban szerettem-e, mint a reákövetkező márciusban? Ezért, többhónapi különélés után, gyorsan összeköltöztünk, mert Innia felvetette telefonon ezt a problémát, melynek gyorsan végére kellett járni. Biztosan észrevetted már, hogy a nagy, igazi szerelmeket legtalálóbban a közbeeső válások jellemeik. Az igazi szerelmes akkor és úgy válik, oly sűrűn, s ugyanolyan dühös ütemmel, ahogy a kezdő, úgyszólván dilettáns szerelmes az együttlét alkalmait keresi. Tizenöt évig váltunk.

—• De aztán mégis elváltunk, mondod? Hát igen, persze. Amint látod.

— Hogy miért? Furcsa kérdés. Hát miért válnak el általában az emberek?

— Igazad van, elég furcsa kérdés. A „Válóok44 legtöbbször hazug ürügy, udvarias alibi a biró előtt. „Engesztelhetetlen gyűlölet44, micsoda ostobaság! Hisz amig gyűlölni tudsz valakit, addig nincsen válás. A gyűlölet is kapocs, néha erősebb, mint a szerelem. Ballépés? Elütlenség? ... Irmát már szinte unatkozva „csaltam44, legtöbbször kedvem sem volt hozzá, legszívesebben hűséges maradtam volna; dehát, sajnos, praktikusan ezt nem le-