Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-07 / 54. szám
1933 december 7, csütörtök. « Egy deszpoía halálos vergődése a szenvedély szirtiéin Nyilvánosságra kerültek I. Pál cár meggyilkolásának dokumentumai Páris, dteceimber 6. Azt eziotklálk mondani, hogy mennél keletebbre fekszik egy on&zág, annál rejtelmesebb és söitétehb a történetimé. Kőiéit titokzatos birodalmai között is leginkább Oroszországra találó ez a mondás. E titokzatos ország legtiitokzaliosaibb fejezetéhez tartoznak a cárgyiikosságök, amelyeknek vértől boritok drapériái mögött, amint tudjuk, peregtek le évszázadokon keresztül a nagy birodalom eseményed. A tizenkilencedik század orosz történelmét is egy cári dráma vezeti be. Pál cár drámája, akit az elégedetlen arisztokrácia el- itávoliit a trónról és helyére Sándort ülteti. A történelemnek erről az epizódjáról karunk egyik legnagyobb sikert aratott drámáját irta Neumann, a kitűnő német drámaíró. A darabot „Dér Paitriot“ címem mutatták be németül, magyarul pedig az „Oroszország** címet adta neki a fordílhó, ezzel is jelezni akarván, hogy ami ebben a komor drámában lejátszódik, az maga Oroszország — helyesebben ez v o 11 Oroszország a bolsevik! forradalom előtt Erről a sokat emlegetett epizódról most végre hiteles forrásból is megtudhatunk egyet- mást, amennyiben nap világra került a dráma egyik szemtanújának, F. A. v. Wangenheim bárónak az emlékirata I. Pál cár udvaráról, koráról és meggyilkolásának történetéről. s ha nemsokára vissza is hívta őket a száműzetésből, vagyonukat többé nem adta visz- sza. Pál cárnak ez az eljárása olyan méreteket öltött, hogy Pétervár uccáit néhány év alatt a koldusok ezreivel tömte meg. ezek a koldusok, akik valamikor a cári főváros előkelőségei voltak, puszta jelenlétükkel Is elviselhetetlen állapotokat idéztek elő a fővárosban. Panaszukkal tele volt minden zuga a városnak, rongyaikat ott lengette a szél a cár ablakai alatt... A cár azonban nem borzadt meg ezektől a rongyoktól, sőt nemsokára legközelebb^ hozzátartozóm, feleségén és fián is kipróbálta a száműzetést. Az udvarban forgolódó arisztokraták állandó rémületben éltek, nem tudhatták, melyik napon hurcolják el őket Szibériába, ahonnan koldusként kell visszatérnek abba a városba, ahol mostanáig ragyogtak. S nem használt hízelgés, hajbókolás, a cár szeszélyei kiszámit- hatatlanok voltak. az összeesküvők Az állapotok Pál közelében egyre tarthatatlanabbakká váltak. Egyre erősebb lett az a kör, amely a cár eltávolításának gondolatával foglalkozott. Ennek a körnek igazi feje Pahlen volt, Pétervár kormányzója, hideg, józan diplomata, aki tudta, hogy a cár örjöngö gyűlölete és tomboló lelkesedése elöbb-utóbb az ország romlásához fog vezetni. Tudta, hogy Oroszországnak a francia-angol konfliktusban egyetlen ésszerű magatartása lehet csak — a semlegesség. Tudta azonban azt is, hogy a trónon a szenvedélyesség fantomja ül, aki tud rajongani és tud pokolian gyűlölni, csak egyet nem tud, nem tud semleges maradni. A cártól tehát meg kell szabadítani az országot. Ennek a gondolatnak lelkes és céltudatos propa- gátora Pahlen gróf volt, aki igyekezett az ügynek a trónörököst is megnyerni, mert hiszen Sándort szemelték ki Pál utódjául a trónra. Sándor nem tudhatta, hogy az a hét ember, aki az ő megbízásából keresi fel éjszaka az apját, hogy az ország érdekében lemondásra bírja, meg akarja ölni Pált. Ez a hét ember ugyanis tudta, aminek a trónörökös még a gondolatától is irtózott, hogy Pált csak a halál tudja elszakítani a hatalomtól, amelyhez ő utolsó lélekzetéig görcsösen ragaszkodik. A ZSARNOK UTOLSÓ ÉJSZAKÁJA Megdöbbentő drámaisággal számol be az egykorú emlékirat arról a beszélgetésről, amely Pál cár és Pahlen között az utolsó estén lejátszódott. Pál magához hivatta Pahlent ős vacsora közben követelte tőle, hogy mesélje el, hogyan gyilkolták meg apját Pahlen azonban bűvösen azt felelte, hogy a negyven év előtti dolgokra már nem emlékszik. A cár érezte a háta mögött ólálkodni a végzetet amely őseit a sírba taszította, érezte egész felzaklatott idegzetével a vég közeledtét Pahlen azonban hűvös és nyugodt maradt, mint az igazi bíróhoz ÜÜk. Nemsokára Pahlen eltávozott és a cár aludni tért. Éjszaka a palota kertjében Sándor trónörökös gárdájához tartozó katonák tartottak szolgálatot. Pahlen éjfél után érkezett társaival a kapu elé, amely előtte szó nélkül megnyílt. Pahlen volt az orosz udvarban az egyetlen, aki előtt a nap vagy az éjszaka minden órájában megnyílt a cárhoz vezető ut. Pahlen zavartalanul érkezett el a cár hálószobájának küszöbéig, a kopogtatásra a cár felriadt és az ajtót csak akkor nyitotta ki, mikor meghallotta Pahlen hangját, aki azt súgta, hogy Franciaországból jött fontos üzenet Amikor azonban az ajtóban megpillantotta a marcona arcokat, azonnal tisztáén volt a helyzettel, visszatántorodott, a széknek támasztott kardját kirántotta és rátámad az éjszakai látogatókra. Hat kard repült ki a hüvelyéből, a cár védekezett, de nem sokáig. Zubov irtózatos csapása leteritette. Pahlen nyugodtan és hűvösen állt az ajtóban, összefont karokkal, ő nem nyúlt a cárhoz, sőt amikor az idősebbik Zubov egy márvány-papir- nyomóval fejbesujtóttá a földön fetrengő cárt, elfordult, nem tudta végignézni ezt a nyomorult halált, amely Oroszország mindenható urának jutott... Amikor két nappal később komor pompával eltemették a cárt, nem helyezhették fejére a koronát, mert a koponya annyira össze volt zúzva, hogy valami nagy kalapot kellett a cár fejére bontani, ami fél arcát eltakarta... 9 BBKTJ—a RAJONGÁS ÉS GYŰLÖLET VÉGLETEI KÖZÖTT 1801 tavaszán Nelson admirális fiattá.ja Ivj- penhá.ga alatt a diáin hajóhadat ostromolta. A dánok a kis északi országok nagy protetkitorá- itóL, a cártól várták a felmentő csapatokat, a cár hajói azonban mozdulatlanul álltak a jég- (páncéllal hoirdiortit kronstaditi kikötőben. Nelson március végére akarta össizpantosi- ibaná minden erejét, de egy véletlen révén mái' (március 24-én döntő győzelmet aratott a dánok feletil. Hogy miiért nem fejtettek tó a dánok úgyszólván semmi eilentáliláet ezen a napom s úgyszólván puskalövés nélkül felajánlották a fegyverszünetet, csak sokkal későbbem tudta meg Nelson. Ezen a napon ugyanis elterjedt a Mr Kopen- hágában, hogy 23-ról 24-re virradó éjszaka Pál cár, a nagy protektor váratlanul meghalt. Pál cár halála máról holnapra végeit veteitt a háborúnak. Pál, amint a történelemből tudjuk, palota- forradalomn>ak esett áldozatul, amit excentrikus lényével provokált ki. Pál cár a hátrahagyod szemtanú feljegyzései szerint uralkodásának elején korántsem volt olyan félkegyelmű, őrjöngő deszpata, miint ahogy például az „Oroszország1* cirniü dráma írója ezt feltünteti. Szellemes és koncepciózus uralkodó volt, csaií határtalanul szeszélyes, akt nem ismert korlá töt. Franciaországot például gyűlölte s ebben a gyűlöletében annyira ment, hogy mindent megtiltott Oroszországban, ami a franciáktól származik, legyen az könyv vagy étel, vagy ruhadarab, még a francia szavakat is száműzte az udvarból, jóllehet az orosz arisztokráciának igen erős szellemi kapcsolatai voltak a francia kultúrával. De Pál lényéhez tartozott, hogy egyik napról a másikra halálosan belesz eret étit régi ellenségébe és ez igy történt Franciaországgal i-s. Pál cár egyik nap azzal lepte meg a francia gyűlöletre nevelt környezetét, hogy szenvedélyesen lelkesedni kezdett a franciákért, szobáját teleaggatta Bonaparte tábornok képeivel s minden alkalommal poharát Franciaország dicsőségére ürítette. Az ilyen kilengéseik még megbocsáthatok lettek volna egy uralkodó életében, ha nem befolyásolták válna a nagypolitikát is. így például a váratlan francia-szerelemnek az lett a következménye, hogy Oroszország és Anglia kazalt végzetesen elmérgesedett a viszony s tekintettel arra, hogy Oroszország és Anglia között igen élénk kereskedelmi kapcsolatok voltak, a cár szeszélyéből horribilis kánok származtak az országra. A PÉTERVÁRI KOLDUSOK Itt indult el Pál arra az útra, amelyről nem volt többé visszatérés, ez volt nála a deszpotiz- jxkus kezdete. A szeszélyes intézkedések terme- szenesen erős ellenzéket találtak szemben magukkal 8 végül is a cár, aki egyre inkább rabja lett bogarainak, féktelen brutalitással nyomott el minden ellenvéleményt. A szerencsétlenek ezreit küldte Szibériába, n számözöttcknek minden vagyonát elkobozta % STAT£SZTATRAG^ÉDIAK MIKÖZBEN KIEPURA a szezon legnagyobb filmslágerében, jéghideg vízben dideregnek a szegény statiszták Egy névtelen színésznő megdöbbentő vallomásai Berlin, .december t>. Az idei filmszeziotn egyik legnagyobb slágeré kétségkívül a „Dalol a mámor1* című Kiepuna-film, amely diadalmasan vonult végig Középeurépa városaim. A film leghatásosabb jelenete bizonyára az, amely az uszodába vezet, ahol Kiepuna ismeretlen szerelmének kívánságára elénekli a szezon legérzelmesebb dialát. Előkelő közönség jelenik meg estélyi uszóruihában az uszoda medencéjében. A kiváló énekeis az uszoda ugródeszkáján énekel, arra számítva, hogy ezáltal kényszeríti j ?- leetke zésre eltűnt iimádloititját. Az egész kép sugározza a vidámságot, a megelégedettséget, az előkelő közönség excentrikus jókedvét, mert a szövegkönyv szerint csak a legjobb társasághoz tartozó gazdag emberek engedhetik meg maguknak a rendkívüli fény űzésit, hogy az uszodában jelenjenek meg jótékonysági felemelt árak mellett a kedvenc énekes hangversenyén. Valószínű, hogy nem sok látogató gondolt arra a lelkes jelenet közben, hogy vájjon miképpen érezhetik magukat valóban a vizben ülő fiímszinésznök és filmszínészek. A névtelen statiszta regényt ir Az egyik színésznő, aiki a legelragadóbb uszó- koszltümöt viselte, most bátor kézzel tépi le a fátyolt a napsugaras jelenetről ős szétrombolja aiz illúziót, amelyet Kiepura óneíkc tereget az úszó medence fölé. A hölgy álnév alatt lép .a nyilvánoisiság elé, mert különbem rög lön elbocsátanák a fiilmv általait s®ogá- laitáJbÖl és regényében, amely voltaiképpen önéletrajz, megrendítő módom írja meg eddigi szereplését a filmszakmában. A szülői ház szűkös körülményeiből Berlinbe menekül, ahol, mint annyi más hasonló leány, a Jupiter-.! ámpák fényében keresi boldogulását. Nyers és megdöibbenitő színekben írja meg élményeit. Máir-már úgy van, hogy, főszerepet kiap, de őszinteségében elszólja magát és elárulja, hogy már mint — statiszta is működött. A filmvállalkozók nem merik a statisztákat főszerepekben játszatni. — Senki sem tudja, hogy miiért. Valószínűleg ők maguk sem tudják pontosan. Talán azért, mert a közönség oly gyakran látja *» fi'lmsitatiisztákat jelenték telem szerepekben, hogy nem hinnék el nekik, hogy főszerepet is tudnak játszani. Miért? Mit tudom én, miért? Honnan tudja ezt, a 'szegény ember? Hogyan készül a „nagy jelenei'1? A regényédetrajz írója kénytelen mint filrn- etaüiszta folytatni életéit és mint ilyen jelenik meg a Kiepura-film uszodai jelenetében. Leírja, hagy ment végbe a felvétel. Az úszómedencét a műteremben építették. A helyiségben a rengeteg kályha és fényszó ró következtében trópikus hőség van s a se- gédrendezö a mindkét nembeli átizzadt film- statisztákat belekergeti a hideg vízzel töltött medencébe. Pillanatokig nem tudunk lélegzetet venni, eláll a szívverésünk és utána 120-at ver a pulzusunk. Egy beteges nőit., aki a gázsi miatt kény- telein velünk együtt dolgozni, ájulton visznek ki. Egy másik nő - is elájul utána és mindkettőjüket ki kell vinni a teremből. A rendezőik ordátozása közben órák hosszat tart a kínzás. A felhevüllt felső test és a jeges vizben megmerevedett alsótest szinte fájdalmasan viaskodik egymással. Végül is a megkinzott emberek sóhajtozása és panaszkodó kiáltozása oly erős, hogy elrendelik a déli szünetet. Mindenki a kantimba rohan. Egy óra Morgása után az egész nyájiat visszaterelik a vízbe. Kiepura éneke egyelőre elfelejteti a szenvedéseket, de a*z ezután következő jelenetekben már megszűnik a varázs. Tizenháromszor kezdi újra a főhősnő A főhősnő dadog, folytonosan belekezd a mondókájába, megakad és nem kevesebbszer, mint tizenháromszor kell ismételnie a szerepét. Egy kis táncosnő isméit elájul, lezuhan. és eszméletlenül terül el a földön. A. diüh, a kétségbeesés a rendező ée a felvétel vezetőjének kínzásai miatt, az undor a tisztátalanná vált vizitül, amelyben már nyolc óra hosszat ülnek a statiszták, minden egyetlen lázadó kiáltásba egyesül. Este fél hatkor újból forró teát isznak a kantinban. Minden sarokból kétségbeesett zokogás hallatszik. Az egyiknek a lábujja fáj, a másik görcsökben kuporodik a lépcső feljárót alatt- Vissza a vízbe! A statiszták nőm akarnak menniLázadás — Megtorpantunk a nagy medence előtt, szembefordultunk a rendezővel, mint a juhnyáj, amely a keletkező vihar előtt ijedten tor* lódik össze, hallgatagon, elkeseredetten, előre* hajtott fejjel, mint bikák és tehenek álltánk, felbőszített állatok, némán védekeztünk, ellenszegülve és kétségbeesetten. A rendező megsuihogtatja a nemfizetés fenyegető korbácsát. Azzal fenyeget, hogy nem fizetik ki a 18 márka napi gázsit. — Nem bírjuk tovább. Még több nőt vigyenek ki ájul tan? Gondoljon a nőkre. Ezt nem bírja ki senki. A rendező könyörtelen: — Be a vízbe, vagy pedig gázsi nélkül haza! A legtöbbjéneik nincs annyi pénze sem, hogy visszautazhassák Berlinibe. Nem marad más áhtna, be kell menni a vízbe, még másfél órátkeli állni apaii'kusan, ezenvtelenül. Kiepura hangja most már nem szívhez szóló. Mechanikusan csattan fel a taps. Lélektelen ül és kábultam álltunk ott a végtelenül fárasztó tmlerőltetésektől, az ásító ürességben, várva a véget vagy a halált... Véqet értek a tanúkihallgatások a Re chstag-perben Az orvosszakértők véleménye szerint Lubbe beszámítható Lipcse, december 6. Ma hangzottak el a Reichstag-pörben az utolsó tanúvallomások. A tanukihalgatások elhangzása után Lubbe felemelkedett a vádlottak padjáról, ahol eddig egykedvűen magába roskadva ült. — Azt hallottam — mondta Lubbe feltűnően élénk hangon — hogy csak néhány hét múlva lesz ítélet. Az elnök azt felelte, hogy ma volt az utolsó tárgyalási nap, ezután még a vád és védelem képviselői fognak beszélni, majd utolsó szó jogán a vádlottak, s azután ítéletre kerül a sor. Majd Dhnitroff tesz néhány feltűnően éles megállapítást a német sajtóra és a bíróság hivatalnokaira, mire az elnök megvonja tőle a szót. Dimitroff ekkor magából kikelve kiabálni kezd a bíróság felé, ezért az elnök Dimitroffot kizárja a tárgyalásról. A szünet után a bíróság, mint utolsó tanút dr. Bohnhoeffer berlini professzor szakértőt hallgatja ki. Az orvosszakértő véleménye szerint Lubbe beszámithatóságához nem fér kétség, bizonyos, hogy súlyos lelki zavarokkal küzdő emberről van szó, semmi esetre sem állapítható azonban meg, hogy Lubbe tettének elkövetése idején elmebeteg lett volna.
