Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-24 / 218. (3328.) szám
18 ♦BlWGMMACftaRHIRXJP 1933 december 24, vasárnap. amerikai sziveknek is adventjuk van. Minden lavenuenek megvan a maga áruháza ée minden áruháznak megvan a maga raycxnja és minden rayonnak megvan a maga Mikulása... a Santa Klaues-ja. Egy eleven Xmas Caroll jár-kel az utcákon a járókelők csoportjától követve és nyomukban mindenütt fölhangzik a karácsony est szent éneke: Glory be to God on High, and Peace on Earth Mén of Good way... Az északi hidegebb tájakon pedig, ahol a prémbekeceekbe és hócipőkbe öltöztetett gyermekek úgy néznek ki, mint az apró kis pásztorok ... ott ezt éneklik: The shepherds went their hasty way... (Pásztorok, sietve menjetek .., Betlehembe...) Ha utána aztán szét is szaladnak hamarosan, hogy a futballozókra kössenek kisebb- nagyobb fogadásokat, a gyermekkor szép emlékei ezekben a régi legendákban és énekekben túlélik a felnőttségük komolyságát. A ragy játékáruházakban a Santa Klau®s személyesen fogadja a gyermekeket. Előbb meg kell ígérni a Mikulásbaceinak, hogy karácsonyig jók lesznek és csak akkor engedi be őket azokba a termekbe, ahol a játékok vannak kiállítva. Mesebeli királyok, emberevő ériások, gulliverapók mint áruházi kiszolgálók ... az amerikai áruházak még ebben a szentünnepi hangulatban sem mondanak le a reklámról, az amerikai üzletek egyetlen hasz- rot'ha.jtó sikeréről... de hát ez alapjában véve úgy sem von le semmit a játékok vagy a karácsonyfa szépségéből. Némelyik Mikulás annyira félelmetes, hogy mi magunk felnőttek is önkéntelenül hátrálunk. Az ijesztő Santa Klaues kedveskedve szól oda a félelemtől kékre-zöldre sápadó gyermekekhez: — Hello, boy! Mire azok udvariasan felelnek vissza: — Good even ing, Santa Klaues! A csöppségek ezután megmutatják azokat a dolgokat, amiket a Jézuskától szeretnének, a szülők lefizetik a játékszerek árait, az áruházak pedig karácsony este saját Mikulásaikkal küldik szét a játékokat a bemondott címekre. A broadwayektől messze, kint az Ontario, Michigan, Erie-tavak jeges partjain észak vad hidege süvít végig karácsonykor. A hófúvás betemeti a kapukat, 'betakarja a prairiket, ; egy egyetlen síksággá téve gödröket és buc- • kákát, beborítja az ágakat... f ehérbe öltözteti az egész tájat, amely a napsugárban egy végieden tündöklő gyémántmező. Nincs elraga- ' dóbb, mint egy amerikai vidéki ház kará- csonyeete. Mindenütt gőzfűtés van már, de ' ilyenkor hatalmas fahasábok lobognak a dísz- kandallóban. A pudding is készen van már... a gyerekek álmodoznak: 1 Peace, peace on earth! 1 The Prince of Peace is born. Irta: Szombathy Viktor a fényes csillagról Ahol rózsa nyílik a szentestén De Amerika nemcsak Éezakamerikából álil, 'Ott van alatta Délamerika. Argentínában Uxuguajba®, Paeraguajban, Brazíliában és a montevideoi platókon Rio-de-Janeirotól ki egészen az óceánig gyönyörű rózsák nyílnak ikarácsonykor. A Rodó park a világ legpompásabb rózsaligete ... ilyenkor áll legteljesebb virágdíszében. Errefelé karácsonykor julius van. A Dél kereszt körül a csillagok miriádjai tündökölnek. A középkor egykoron oly hatalmas Spanyolországa egy mély katolicizmust hagyott vissza maga után örökségül... ha máshol nem is, de az asszonyok szivében még ma is él a hit, szorgalmasan eljárnak a templomokba. Nem is árt, ha imádkoznak egy keveset pozitivista eszmék között nevelkedett férjeikért. De ezen a szent karácsonyestén kit ás érdekelnek a doktrínák? A magát büszkén atheistának valló leggőgösebb apa is templomban van ilyenkor a családjával... mert ez a nap a családé. És elvégre, ha pozitivisták is, miért ne mehetnének a templomba? Egyálta- ban, miért kellett megtagadni azt a hitet, amely oly sok évszázadon keresztül adott erőt és bizalmat az emberi gyarlóságok váltó zan- dóságai eLlen? De hiába, Délamerikában a vallás az asszony dolga. igaz, hogy a nyári nap melege is nagyon sokat ront ezen a földtekén a karácsonyi hangulatból. Alapjában véve a karácsonyt csak télen lehet ünnepelni. A hóboritotta fagyos istállót, ahol csak az állatok lehelet© melegíti a jászolban fekvő gyermeket, nyáron nehéz elképzelni. Nemcsak Délamerikában van ez így, hanem így van az egyenlítői Afrikától kezdve egészen Indiáig és Indokmáig. Ahol nyár van... napsütés van ... és hőség van: ott nincs karácsony. Karácsonyunk csak nekünk van, a mérsékelt vagy hideg égöv alatt élő embereknek. Tomkin- ban például most végét járják a tavasznak. Itrt semmiféle formában sincs karácsonyest... eőt még templomi-. slnceen2 ahova a gyermek A kietlen utón két alak bandukol. Férfi, meg asszony. A nö fáradtan vonszolja magát, a férfi kezében kampós bot, juhásznak való. Kemény, jeges szél fuj, megrázza az utmenti fákat. A messzi falu lámpásai csak ritkán hunyorinta- nak egyet, mindent eltakar a hullongó hó. Illés háza busong az ut szélén, a fala első háza ez. Illés veszekedős, nagy ember, szereti a földet, rakosgatja a pénzt, mondják irigy is, efféle emberekben nagy a szaporaság. Most is ott ordít Ülés a disznóólak körül. A vándorember ülés házáig ért, fohászkodva nyomja meg a kapukilincset, belép az asszonnyal. niós odapillant, aztán néz a kutyákra, miért nem üvöltenek azok, de nagy az Illés ámulata, mert a kutyák csak vinnyognak a két vándor körül, nem harapnak bizony. Ott nyalja mindakettö a vándorok kézit, hűségesen. — Miféle cigánynópség vagytok? — száll le Illés az ámbitus magasságából, hogy érdeklődjön a kutyák szelídsége felől. — Nem vagyunk mi cigánynópség. Hontalanok vagyunk, se házunk, se kenyerünk, — igy a vándor. — Az én házam nem vendéglő, — feleli kevélyen ülés, — magunk is sokan vagyunk, nincsen egy dunyhával sem többünk. — Nem bírunk tovább, — mondja az idegen, — nincs sok pénzünk, de valami szálláspénzt azért adhatnánk. Nagy útra indultunk, a szülőhelyünkre megyünk, hivatalos irás szólított. Ne hagyjon elpusztulni... ülés számot vet az ajánlattal és a pénzzel. — Legyen, — ingatja busa fejét, — de a házban helyük nincs. Az istálló meleg, oda bemehetnek. Puha szalma van ágynak... Megindul a két vándor, Illés világit nekik az Istállólámpával, felbög egy bornyu, mocorog néhány apró bárány, de áldásos jó meleg van, Illés még pokrócot is vet oda nékik. Úgy ül le a két fáradt vándor, nagy sóhajtással egymás mellé. Illés körülnéz, kimén, rajukzárja az ajtót — Két vándornak adtam szállást, — meséli odabenn, — szálláspénzt fizetnek, de vigyázni köíi rájuk, hátha tolvajnép... Aztán nem is gondolt rájuk többet. Kitervelte magában a jövö hetet, később befeküdt az ágybe, magára húzta a dunnát, úgy pipázott. A család diót tört, meg mákot, a legldsebbik papirláncot ragasztgatott. Csak Erzsók leány fordult ki az udvarra, hogy megolvassa Göncöl kerekeit: eladó lány, az égre kell néznie minden este. Fel is figyelt az égre, de a fekete égi mezön felejtette a szemét. Sokáig bámult az öreg Göncöl felé, aztán bement megint. Nagysokára szólt: — A templom felett hatalmas, nagy csillag látszik. Gyönyörű szép csillag. — Háború lesz megint, — véli öreganyó. Tódulnak ki mind az udvarra. Nagy vita támad, mert van, aki látja a csillagot, van aki hiába mereszti a szemét. Az iskolásgyerek látta, az ártatlan lány is ugyancsak, de Bora nenö, a nagyszájú sehogysem. Erzsók nem tudott aludni azon az éjjelen, ö volt az első is, aki fölébredt reggel és körülnézett az udvaron. Bepillant a vándorokhoz is, aztán kiált nagyot és szalad be a házba: — Fia született az asszonynak ezéjjel, — mondja lelkendezve. Gyönyörű szép gyerek, mintha nem is félnapos volna. A hangja csengő. — Megzavarja az állatokat, — dobog niés a havon, — elküldöm őket innen, el én! — Azt nem teszi, ha Istennel van! — ijedezik Erzsók. Ülés nem felel, csak kezibe ragad egy húsán, got, úgy nyit be az istállóajtón. Ám, itt elcsodálkozik és megáll bámulatában. Lehet is: apró gyerek, gügyögő, fürtös fejű ül a Jászolban és ölelgeti a bárányokat. A tinó a kezét nyalja. A berzenkedő kakas ott gurgulázik a jászol fölött kedvesen. A macska is bejött. A gyerek nem sir, hanem nevet. — Ez ma született? — bök oda Illés. Rá se néz a gyerek anyjára. Mosolyog pedig az asszony, fehér arcán halvány pirosság. ölbe. veszi a kicsit, úgy védi. — El kell menniök! — parancsolja Hlés. A vándor, az apa megrázza a fejét. — Ne kisértse az Istent. Inkább kétszeres szálláspónzt adok. — Lássuk! — A vándor kutatni kezd a zsebében, tarisznyájában, csizmájában, de nincs azokban egyetlen rézkrajcár sem. — Elveszett, — mondja végül. — No, lám, — gúnyolódik Illés. — hát csak ki veletek! De ekkor az apró gyermek gügyögni kezd, mozog-mozog, ide esik, oda esik, veri csöpp tenyerével a jászol falát. — Mit akar ez a gyerek? — tolja oda a képit Ülés. Hit, ahogy az apróság zizegteti a szalmát, valami megcsörren és felfénylik. Kap oda Illés, ragyogó aranypénz, tallér esik a markába. — Varázskeze van a gyereknek, — mondja kicsit barátságosabban s legyint, hogy maradhatnak még egyideig, hátha talál a gyerek uj aranypénzt... Aztán nem is mer ránézni ülés a gyerek arcára, olyan az, mint valami szentkép. A szél elállóit s puha fehérség ül a falura. Nini, a falu felöl mennyi nép jön most. Ember, asszony, gyerek, munkás, hivatalnok. Egyre közelednek. Az egyiknél bor van, csobolyóban, a másiknál kalács, a vén Máté Gergely meleg kabátot szorongat a hóna alatt, a segédjegyzö kiscipöt. Bodor Márkus pedig éppen elhalt csecsemője pólyáját kötötte bugyorba b azt cipeli. Megállnak Illés kapujánál. Jézus leezállhatna. A sok guggoló sárga arc csak oszlop előtt imádkozik. Az itt ólő európai a glóbusz másik oldalán van gondolatiban. Katonatiszt, hivatalnok, kávé-gummi-teaültet- vónyesek, akik életüket, vagy annak nagy részét áldozzák — nem is annyira a gyarmatosítás és kultúraterjesztés nemes gondolatának, mint inkább a pi asz terek gyűjtésének, — szí* vükben érzik ilyenkor az elveszett gyermekséget. Ha azután akad mégis imitt-amott egy- egy kisebb anamitafalu, amelynek valahogyan temploma van, ott a párszáz sárgaarcu között tiz-husz európai is megjelenik. A templom felerészben nyitott, a levegő langyosságába a lótusz émelyítő illatát hozza magával a déli szellő valahonnan. A folyók pa/rtjaít ezerszLnü virágfajták szegélyezik. A hibiscus ágai roskadoznak a rengeteg sok virág alatt, de ezeket a fákat az égi küldött nem hozhatja magával mint karácsonyfát. A felső tonkini Cao-Bang, Kong-sai, a deltái Kang-je®, a cambodgei Ou-Dong, a kokinkinai Ha-Tihosz- szu fullasztó nyara alatt halványodó gyermekek el sem tudják képzelni, hogy milyen lehet egy igazi karácsonyfa. Azért a karácsonyest errefelé is megtalálja az övéit. A meztelen- lábú, ruhának használt rongydarabokból furcsán kiálló testű katolikus anamiták homlokukat a templom kövéhez érintve, az Ave Maria öt első sorát énekelgetvo ünnepük az üdvözítő születését. Nang-kingtől Peringig, Indokká északi határán ugyan mindent jég borit már karácsonykor.,., de itt viszont, a sokkezü Buddha hatalmas bálványának tövében q,em sokat törődnek a gyermek Jézus eljövetelével. Japánban, & cseresznyefa virágdíszben álló ágai között fehér szirmok szállingóznak. A Mont Fujin havazik ... éneklik a gésák. De a japánok gigantikus templomaiban sem törődnek az isteni gyermekkel. Térjünk vissza ismét hát a keresztények hazájába, Finnországban, akárcsak Délamerikában, a karácsony a családok ünnepe. Amerre a szem csak ellát, fehér lepel borit mindent, fel egészen a pólusig. Jó lehet otthon lenni! Helsinkiben, az állomáselőtti térségen egész fenyőerdőket adnak el a karácsonyi ünnepeket megelőző napokban. Amint a vásárlók váltakra kapják a spk-sok fenyőfát, egy egész fenyőerdő indul meg az uccák felé. Éttemek, kávéházak, színházak karácsonykor zárva vannak..* Oroszországban ma már csak a Jelkeknek van karácsonyuk. A németeknél szintén szép a karácsonyeet. A sarokban karácsonyfa... a szoba közepén, hosszú asztal megtérítve. Ahány család, annyi karácsony est. Az agglegények som maradnak önmagukkal, mindenkinek van egy-egy család ismerőse, akikkel karácsonykor együtt vágják fel a ,,Kuchent“, a háziasszony büszkeségét. Angliában a gyermekek a kandalló elé rakják ki a harisnyákat és amíg alvásközben a szilvapudding elkészítéséről és elfogyasztásáról álmodoznak, addig a Mikulás megtölti a harisnyákat © amire fölébre cinek, ott áll már a karácsonyfa. Ki K. Huszár István könyv- és papír kereskedés könyvnyomda és könyvkötészet Nyitra, Kupecka ul.2 A vén Lukács Péter kiált: — Hej, Illés, hallottuk, hogy a házadba apróság költözött. Engejd be hozzá! S hiába nem akarta Illés, beszélhetett volna ingyen, mert asszonyokon nem győzhet ö sem. Alig veszi észre magát Illés, a népség benyomta az ajtót s mind ott becézi a szőke gyereket. 1 A vénséges Rozáli koronát is lát a gyerek feje fölött, aranysugárbul. — Hadd simogassam én is, — emeli föl ép balkezit Sós Pál, mert a háborúban megbénult a jobbik, és közelebb megy a kicsihez. Kitárja félkarját, aztán csak ennyit mond: Jaj! — 8 rémülten kalimpál a jobb karjával. — Emibe' rek! — hebegi, — néz — zétek, szolgál a jobb ' karom is! 1 Úgy borul a jászolra, sírván. Az emberek döbbenve hátrahuzódnak. Később megint közeliiének a gyerekhez, öblös Jánosné borral itatja a gyermek szülőjét, Máté Gergely ráteriti a kabátot az anyára, Bodon Márkusék pólyába csavarják a gyermeket. Köböl Tamásék lánya sirdogál csak. ő is eljött idáig bár, de nem Iát, mert hályog van a szemén kiskora óta. Vaksi módon jajgat: — Csak láthatnám én is! Akkor ér oda a jászolhoz. Beléütödik a kisgyermek tenyerébe, a pici ujjak végigsimitják a vak szemet s Köböl Maris felsikolt... Felsi- kolt és kirohan, apja-anyja utána s úgy sírtak ök is az örömtül, mert látott Maris attól a szent pillanattól fogva. Az utón most fényes kocsi állt meg. Magas- ságos urak szállattok ki belőle, talán külország! népek jelesei. Az egyiknek arca fehér volt, a másiké halványbarna, a harmadiké, mint a szerecsen. Kérdezték pelig Illéstől: *— Nemde, van itt egy híres ember? Illés büszkén kérdi: Engem keresnek? Türelmetlenül intenek azok: — Nem tégedet. Valaki, aki most érkezeti — Ilyenről nem tudok, — rázza Illlós a fejét. De Sós Pálnó felfigyel és kérdi: — Nem a kisdedet keresik-e? A jeles urak bólintanak s már mennek is a jászol felé. Földig hajolnak. Az egyik illatos Üveget tesz le, a másik finom gyümölcsöket, a harmadik ragyogó szőtteseket. Csupa káprá- zat minden. Sokáig álldogálnak a jeles urak, idegen nyelven szólnak a gyermek apjához, fontos dolgokról lehet szó. És amerre a gyermek pillant, felderül a lélek. Nagysokára az idegen urak elmennek. Mint három külörszági király, olyanok. Csikós Márton látta is az egyiket képen, festve. És amikor a fényes uraságok elmentek, az idegen vándor ökrösszekeret kér. Hárman is ajánlkoznak Késvágó Ábris a nyertes, csakhamar bedöcög a szekerével. Nosza, ami pokróc, ruha, meleg holmi akad, kibélelik a szalmásszekérágyat. Befektetik a szenvedett anyát, melléül az apja is a gyermeknek, — valaki hallotta, Józsefnek hívják, — a kis gyermek két kézzel integet. Mimdenki köriilállja a szekeret és búcsút mond kedvesen. Ám, ekkor Illés előlép és tartja a tenyerét. — Nem fizettetek még elóg szálláspónzt! A gyermek apja aranypénzt vesz elő, amit az egyik gazdag ur adott neki az előbb. Odaadja Illésnek: — Légy boldog vele, — szól, — de bizony mondom, hogy meg sem érdemeled. De Illés nem figyel a szavakra. Szive dobog, méregeti a kincset s megy vele a sublóthoz. Mondják, hogy az aranypénz egyre fogyott azután, nem tűnt bele sok idő, tenyészett egészen. Valami apró kő maradt meg csak belőle. ... Lassan halad az ökrösszekér. Megy a család. Mennyi nép mögöttel A kisded integet, nevetgél, mindenkinek melegen bizsereg a szive. Aznap nem verekszik senki sem a faluban, nem pörlekedtek a kapuk előtt, nem volt senki sem részeg, a templom küszöbét, soha annyi nép nem tapodta még, mint mostan, így lett Karácsony. Erzsók kinn állott a kapu előtt s a nagy, fényes csillagot kereste. Messze, messze hunyorgott az égi fényesség. Mintha valaki dalolt volna a magasságban. Máté Gergő ténfergett az uccán s a kisdedre gondolt. Sokáig tömködto a pipáját, aztán csak ennyit mondott, magának inkább: — Bizony, mintha a kis Krisztus yót iónatf«
