Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-24 / 218. (3328.) szám
1933 december 24, vasárnap. ^KXGAI-MAGitARHlRLAK 17 Megszületett... Irta: Dobránszky János Á betlehemi istálló adujától a mai gépember előre vetett árnyékáig nagy az ut, de még nagyobb és keservesebb volt az emberiség bölcsőjétől a Megváltó bölcsőjéig. A gépember már-már kilép az árnyékból a realizált valóságba, holott valaha, nem is régen — még csak a regényírók fantáziáját esiklanditotta. A tudomány napról-napra merészebb és merészebb elgondolásaiban és törtetéseiben, de még a gondolatnál is merészebb a kivitelben és magasra törő vállalkozásaiban. De ez a magasbatörés nem a lelki, hanem csak a szellemi funkciók fizikai irányvonalain halad! Az anyagot és annak cöodás megnyilvánulásait százszázalékosan igyekszik az emberi elme mintegy kiragadni a Gondviselés kezéből és saját gőgös akaratának alávetnie. Szemünk előtt felszökött a földről oda, ahová Ikarusz is vágyott: a talajtalan légköri birodalomba. De ma már ennek normális határaival és fizikai uralmával sem elégszik meg! Bár a végtelenségbe Ívelő metafizikai szárnyalástól jobban irtózik, mint az ördög a szentelt víztől, mert ott ráakadna a magánál sokkal nagyobb és végtelenül böl- csebb szellem-óriásra: a mindenható Istenre! A tudományos öntudat igenis többre vágyik. Pedig évezredes szakadatlan harcok után is alig tudott a tegnapig kifogni olyan kéznél fekvő természeti jelenségeken, amelyek fölött ma már a gyermek-ember is mosolyog. Ma azonban már messzire a világűrbe akarja magát beékelni nemcsak szellemileg, hanem fizikailag is. Azért a sasnál is merészebben mereszti szemét a világűr határtalan tájaira. Egyelőre csak a világűr első stációjánál: a sztratoszféránál tart. Ezen a szűzi területen, amely nem ismer lábnyomot, akarja uralma alá hajtani az ember a hihetetlen eshetőségeket magában rejlő kozmikus sugarakat. A tudomány eddig is tudott létezésünkről, de nem tudta megfogni azokat. Legújabban egy Tesla nevű amerikai tudós lázas agyában állítólag megszületett valami olyan ördöngős motor, amely játszva lehozza földünk vajúdó felületére e sugarak gigantikus energiáit, hogy mechanizálja azokat 8 általuk az egész földgolyóbist! Nem lesz többé szüksége a spekulatív géprendszereknek sem a füstontó és tüzet okádó szén-garmadákra, sem a szélcsapzott turbina paripákra, sem a félelmetes vízesésekre s más vízi erőkre, sem a robbanó gázokra, sem a gyilkos, vagy éltető elektromos áramfeszültségekre, sém más természetű energiákra. De még a perpetuum mobilé-ra sem, mert a kozmikus sugarak önmagukban azok! Mindezek az erőforrások ma-holnap gyermek- játék számba fognak menni a mindég kutató s nyugtalan emberi zseni előtt A nagy Jövő perspektívája nemcsak fizikai, hanem a szellemi és erkölcsi életfolyamat szempontjából is ma még kiszámíthatatlan arra az esetre, ha egyszer valóban megindulnak a kozmikus sugarak motorjai. Bizonyos lélek-szorongás vesz erőt az emberen, zugva-bugva megrendítik a világot, ahogy a fel- ismerhetetlenségig megváltoztatják annak mai arculatát, pedig már ezt a mai világot is tétován néznék porladó apáink, ha föltámadnának, — ahogy tövestől kiforgatják nemsokára a mai értelemben vett társadalmakat, civilizációkat, közlekedési, közbiztonsági és nemzetvédelmi intézményeket s az Egyház benső örök struktúráján kivül minden egyebet, ami ma még az emberiség és a haladás forgandó körzetébe be van ékelve. * Uj csuda-jelenség e csuda világ egyetemes kirakatában. Míg azonban az ember, ingeniuma segítségével, amelyen rajta van a paradicsomi tudás fájának az örök fátuma, — a legmagasabb régiókba törtet, mig a nyers fizikai erők is trónolni akarnak a világűrben, addig az Istentől levált lelki és erkölcsi erők mind mélyebben zuhannak az égi sztratoszférákról a pokoli süllyesztőkbe!... Pedig éppen ezeknek az örök lelkiszellemi és erkölcsi erőknek, amelyek a szív utolsó dobbanásával lehányják magukról a föld porát s a világ kataklizmájával sem pusztulnak el, igen, ezeknek kellene elsősorban törtetniük a végtelen magaslatokba, ahol a betlehemi szeretet Istene és a six- tuszi kápolna végitélkező Birája trónol. Azért csendül meg, az emberiség sok évezredes gyötrő álmai és gonosz ténfergései után, egy néma csöndes éjszakán, a szeráfi ajkakon: a G 1 o r i a és a P a x. Azért cikázott át a soha nem látott ragyogásu égi fény egy sötét, téli éjszakán, hogy rámutasson az igazi mennyei fényutakra, amelyeket kimérni és örök időkre megalapozni jött le az Égből a pólyába szakadt kicsi Világkonstruktor. Még pedig a földi nyomorúságba tűzött pásztor- boi-tól kezdve a lelki kincsgazdaság és gondtalanság teljéig, a betlehemi rokon királyi sarj-kita- gaclás legalsóbb lépcsőfokától kezdve a felma- gasztaltság legszéditőbb fokáig. Azért jött beoltani a romlott emberi vérbe a maga szeplőtelen istenségét egy szeplőtelen Szűz anyaméhe révén. Jött beoltani az évezredeken át dúló emberi önzésbe az isteni kozmetikának vég- hetetlen szeretetsugarait és természetfölötti önfeláldozásait, amelyek a betlehemi jászolon és a kál- j váriai kereszt szögein keresztül szakadatlanul! folynak áldozati oltárainkon. Jött beizzasztani az elsötétült s a végcélok tekintetében tótová emberi agysejtekbe a maga örök világosságát. Igen, azért jött a világra az idők teljében az Isten egyszülött fia: Jézus Krisztus. Jött messiási küldetéssel, hogy megtisztítsa a bünfertőket, amelyek ma is fertőzik a lelkeket ott, ahol a nagy Purifikátor tisztulási folyamatát megakasztják. Jött, hogy rekonstruálja mindnyájunk számára a lelki élet és tökély leromlott mechanizmusát s újból beállítsa az örök isteni szeretet tervüzemébe az elveszett boldogság egyetemleges motorjait! Jézus nem valami platina lemezekből alkotta meg a maga égi szférákba Ívelő rakétáit, amely lemezek csak a légköri, de nem egyúttal az alvilági nyomás ellen képesek dacolni, hanem a jászolba fektetett és keresztre szögezett istenember- ségének és lángoló szivének kimeríthetetlen fénysugaraiból. Ezekkel legyőz minden akadályt s az ördögi vetélytárs minden cselvetését a jó és rossz között dúló örök harcok folyamán. Bizony csak a szentségi kegyelmektől hajtott krisztusi motorok képesek kiragadni az emberiséget a veszedelmekből, a mind szélesebbre kiterjedt bün-posványokból, az örökös lelki és anya-; gi krízisekből, a napirenden levő szülő-, vagy I gyermek-gyilkosság égbekiáltó epidémiájából, | és a még gyakoribb családi tragédiákból, amelyek főleg ott ismétlődnek, ahol teljesen fátyolt borítottak már a betlehemi jászolra és a názáreti szent családra. Továbbá a kiélezett osztályharcokból, a nemzeteknek egymásra való féltékenységéből és egymásiránti vak gyűlölködéséből. Kiragadni n elszállítani a megengesztelődés békehonába. Itt szerepet nem játszhatik a tiszta tudomány és profán kultúra, sem a mi földünk kozmikus sugarai. De még az egész világrendszer ki nem fürkészett erői sem. Itt krisztusi motorokra van szükség, amelyeknek hangárai az Egyházban vannak beállítva az egész földkerekségen, hogy mindenütt kéznél, legyenek a magasabb célok felé törtető ember számára, hogy mindenütt fütsék Krisztus Urunk tüzeivei a karitászt, az emberi nyomor enyhítésére, amely főleg a nagy városok metropolisaiban borzalmas képet tár elénk. A nagyvárosok elképesztő nyomora láttára — s tudva azt, hogy ugyanakkor minden raktár, minden magtár, s a befalazott páncélszekrények kétségbeejtően viaskodnak a bőséggel, amikor a spekuláció kész terményeket fullaszt vízbe vagy tüzbe, — vájjon nyugodtan ülhetünk a kigyulladt s a szeretetben kivirágzott, kigazdagodott karácsonyi rácska alatt, a sok kriszkindli között, bőven megrakott asztal mellett, andalítóan kifü- tött szobában kifogástalan ünneplőkben, jóizü kacaj, zeneszó mellett? Óh, mikor lesz már ez a rossz szivü világ ismét gyermeklelkületü? Hiszen, ha nem lesztek olyanok, mint e Kisded, nem boldogultok! Kortünet, hogy köztársaságunk nagynevű Elnöke is a messiási ideával kapcsolatosan visszaidézi gyermekkorának karácsonyi hangulatát s abbeni hitből fakadó reményének ad kifejezést, hogy „a világ mégis csak lassan-lassan Jézus parancsa, vagyis az igazi, átfogó szeretet mellett fog dönteni^. Mert, ha nem, előbb-utóbb megpecsételi sorsát! Annál is inkább, mert „a mai kor megoldatlan problémái nemcsak gazdasági, politikai, hanem erkölcsi természetűek is“. Különben nem lenne annyi bűnöző egyfelől, másfelől pedig annyi rengeteg nincstelen és nyomorult, akinek se munkakeresete, se ruházata, se betevő falatja, se melegető puha párnácskája, se tenyérnyi önfészke sincsen. Akik éppen csak a szenvedések, betegségek s kétségbeesések dolgában gazdagodnak, mint. a bazedovban szenvedők halált hozó mirigyei!... Mindezekre a krisztusi karitászon kivül nincs igazi orvosság! Mert, ha valami ruha, szűkös élelem vagy pénzbeli segély jut is ezen nyomorgóknak a társadalom jótékonysága részéről, lelke nem gyógyul meg attól, irigysége nem lohad le, sorsa nem tér vissza a megnyugvásba, ha nem irányit- ja az Isten akaratába .vetett megnyugvás! Ma még túlontúl a szénnél is piszkitóbb, gáznál fojtóbb, tűznél égetőbb, ekrazitnál robbanóbb, vadállatnál vérengzőbb emberi szenvedelmek irányítják sokaknál a lelki életet. Mintha csak ismét visz* szatért volna az emberiség a betlehemi csillag előtti pogány, vad világba! Hadd súrolja újból ez a csillag az egész föld kerekséget, hogy az őrjöngő állatok, e vész-szenvedelmek kezes bárányként lapuljanak végül a jászolos Pásztorhoz, a kis Jézushoz! Jöjjetek ide mindnyájan testvérek! Legyetek olyanok, mint a Kisded! Legyetek az ő kópiái, s akkor egy boldogabb világ nyílik majd mindnyájatok előtt. A SithUsU Newyork, december hó. A rideg utilitarizmue, a vas, gép és üzleti élet korszakában, ahol az emberekből kihalt minden romantika... eljön az este, amikor a földnek minden táján és minden klímája alatt egy estére mindenki visszatér a gyermekkor elvesztett paradicsomába. A karácsonyest év- ről-évre feléleszti bennünk gyermekkorunk emlékeik Északamerikában Newyorktól San- Franciscoig december elejétől egészen karácsony estjéig mindeno üzlet kirakatában a kirakott meseországok emlékeztetnek az eljövendő ünnepekre. Nehogy azt higyjük, hogy ez csak a gazdagok részére van ... Észak- amerika az a földrész, ahol szegénynek., gazdagnak egyformán joga van ahhoz, hogy karácsonykor örülhessen. A tizeentes áruházak (Ten oénts store6) a várósok eleven csodáivá változnak át karácsonykor. Nekünk, akik még a túlzott egyéniség, az individualizmus iskoláiban nevelkedtünk, kissé talán furcsán hangzik, hogy Bostonból Chicagóig é6 Hollywoodtól San-Franciscoig, ahány várost csak találunk, a Ten cents storesek mindenütt egy és ugyanazt a látványt nyújtják. Amilyen játékokat itt találunk, ugyanazokat találjuk a másik sarkon is. Minden egyforma, uniformizált, standardizált... de a gyermekek képzelődő fantáziájában ez mind egy-egy csodaország. Az amerikai gyermek valóban egy csodaországbar, egy wonderland-ban él, ahol ezek az egyformaságok is paradicsomi Ígéretek. Lépjünk be hát és tekintsük meg', közelebbről, mi van egy-egy ilyen Ten cents Stores áruháziban? Az uceák szárazhideg elektromos fagyossága után jóleső melegség fogad bennünket. A polcokon és asztalokon végesvégig valamennyi emeleten temérdek szebbnél-szebb és gyönyörűbbnél gyönyörűbb érdekesés ötletes játékszer. Akármilyen messze vagyunk is a gyermekkortól, a sok játékszer láttára 'bennünket is elfognak a kívánságok. Itt, ebben a környezetben mi magunk is újra gyermekek leszünk... no és talán nincs igazunk? Nem volna kedvesebb ezekkel az épitőkockákkal, vonatokkal, hajókkal játszogatni? Hosszú sorokban betlehemi jászolok a kis Jézussal, pufók képű angyalkák ezüst trombitákkal hirdetik az üdvözítő érkezését. (Az angyalok is, trombita is, bárányok is egyenkint tiz centért külön-külön megvehetők.) Napkeleti bölcsek díszes ruhákban, arannyal, tömjénnel és mirhával követik a csillag útját... (a bölcsek és a csillag Í6 darabonkint újabb tiz cent).. , azután a gyönyörűen díszített dobozkák, nem, is fontos, hogy mi van bennük, úgy magukban is megérik a tiz centeket. De hát, ami még bennük van, az aztán a gyönyörűség. És azok a karácsonyi képeslapok a csillagos éggel, hófedte tájakkal, apró kicsi kunyhócskák- kal, csilingelő harangokkal... hát nem igazi meseország? Az igaz, hogy Missouritól Mississippiig, az Atlantitól a Nagy-, vagy Csendes- Óceánig mindenütt csak ugyanaz van — az amerikai taylorizmus nem uj dolog — de mit törődik azzal a chikágói gyermek, hogy mit árulnak Washingtonban? Decemberben az MÉCS LÁSZLÓ: GENEZIS Ott voltam a barna vüágködös ősi zavarban amikor 6em a viz, sem a tűz, 6em a föld, levegő sem a jó, sem a rossz nem élt elemekre zavartan. Gomolyogtak a kozmoszi tervek. Az Ur lebegő szent Lelke beszélt a teremtés terve felett — s évmilliókig senki sem felelt Kavarogtam a vízbe, a tűsbe begyurva a durva káoszban. Az Isteni Kéz mutatott a Ködön: kerekítve,a csiQagi lapdacsokaj. A „Legyenre“ kigyulva n keringtem a Földdel az űrbéli .pálya-körön. Isten 6zava szállt Földünk suhanása lelett — s évmilliókig senki sem lelelt Ott voltam a sistergő, haragos gomolyagban, amidőn az arany, meg a só, meg a kő született, alakultam a halk kristályosodási anyagban, csavarogtam a vízzel, amely 60se tart szünetet. Isten szava szállt anyagok csoda rendje felett — s évmilliókig senki sem felelt. Átéltem a bolt Anyag életes ébredezését, mig sárbul a szárba, virágba szökött a Titok, őslények iménti keményre gerincesedését átéltem: előbb falu, majd puha 6zőr borított. Isten szava szállt kivirult csillagja felett — s évmilliókig senki sem felelt. S egyszer fölkeltem a fü-, fa-, kavics- s kristály-anyagoknak testvér-öleléseiből. Agyara is, szavam is, szivem is anyag, — ám volt a lelkem!! S lön a Hatod-Nap. Magam Is most visszabeszéltem az űrbe, hamis, dadogó anyagoktól hozva a műszeremet! De az Ur atyasága örült: gyereket szeretett! Mert bennem az Isten, mint könnycseppben a Tenger! Vizcseppben is él, nyüzsög a nagyitón kilesett sok lény! Sok öröm, akarat rajzik csuda renddel az emberi agyban, gondolatok, híresek, — de az Isten agyában az üstökösök tüze serceg s naprendszereket görgetnek előre a percek. Jaj, untam a gyermeki sorsot! Uraltam a Gőgöt! Istennek emeltem a Bűnt, meg a testemet is. A pokol nyerítő kacagása fülem felé bőgött. Én voltam a legszomorubb a világűrben. Nemezis bajszolt évezredekig. Megimádtam a mélyen alattam ' lapuló Anyagot: krokodil, bika, borjú alakban! Rozsdát könnyeztem a földtengelyre. Cslkorgott! És újra hiába beszélt az örök Szeretet évezredekig: süketen hajigáltam a horgot az éjbe, a kéjbe, amíg rám nem nevetett a csodák csodája, a szűzi karácsonyi csillag. Azóta a testben a lélek örömre kinyílhat! Ha visszadobálja szeretve, rajongva, imádva minden szív az isteni csókot erős, gyerekes kacagással az ős Szeretetbe, az ős Atyaságba s minden szív egyöntetű égi ütemre repes: parancsra elégnek az unt anyagok, a Semmibe tűnnek e akkor lesz a szent Hetedik Nap, a végtelen ünnep.
