Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-24 / 218. (3328.) szám
'Jf’JtyfcUÁÁ'i y kLMJK.- i~l 1 JKiiAJkí! laái doccmi>ci vatMiUuL-p. kapcsolatban nem lehet szó egyéni terrorról. pontja lett volna a tömegsztrájknak és a tö- ez a tömegterror miivé volt, amely kiindulási megfelkelésnek. Az Ítélethirdetés külső Scépe [Az Ítélet és indokolásának kihirdetése közben van dér Lubbe arcán a legcsekélyebb izgalom sem volt látható. Lubbe lehajtott fejjel ült a helyén teljesen mozdulatlanulA három bolgár ugyancsak szokatlan közömbösséget mutatott. Torgler nagyon halvány és arcán nyugtalanság látható. Á teremben izgalmas csönd- Egyetlen ü,res szék nincs, a közönség között mindenütt rendőrök ülnek. A vádlottak padjával szemben egész sereg fényképezőgép van felállítva. Kegyeim! kérvény? Ellentétes hírek A né~ Mmentettet, Torgler német kommunistát és a három bolgár kommunistát a tárgyalás befejezésével azonnal őrizetbe ye^ek. Van dér Lubbe védőije kegyelmi kérvényt nyújt be a birodalmi elmekhez. Annak ellenére, hogy az Ítélet a kihirdetéssel jogerőssé vált, a kivégzést nem szabad addig végrehajtani, áruig a kegyelmi kérvény elintézésit nem nyer. A Wolf-iroda legújabb jelentése szerint van dér Lubbe védője előreláthatóan nem fog benyújtani kegyelmi kérvényt. A halálos ítélet végrehajtásának módját a birodalmi kormány állapítja meg. A nép és állam védelméről szóló rendelet szerint a halálbüntetés, amelyet a bíróság a nép valamely ellenségére mond ki, kötél által hajtandó végre. A végrehajtás elrendelése azonban, nem a bíróságok joga, hanem a birodalmi kormányé. Dimitroff még beszélni akar Mikor a bíróság feláll, hogy távozzék a teremből, Dimitroff felugrik és még egy nyilatkozatot akar tenni. De már nem jut jut szóhoz, mert „mielőtt beszélni kezdene, a bíróság taeíai már eltávoztak a teremből. A vádlottakat ezután elvezették. hindenburgnáli a kegyelem Lipcse, december 23. A lipcsei birodalmi törvényszék van dér Luihbera vonatkozó Ítéletével szemben. nincs felebb ezés. Az ítéletet Hüjndeniburg birodalmi elnök elé terjesztik. Van dér Lubbe védője, a hírek szerint, kötelezte magát még az ítélet kihirdetése előtt, hogy halálos Ítélet esetén kegyelemért fog folyamodni védence érdekében. A kegyelmi kérvény felett a birodalmi elnök dönt, aki a legjobb esetben is életfogytiglani fegyházzá változtathatja át a halálos ítéletet. Amennyiben a kegyelmi kérvényt elutasítják, úgy lehetséges, hogy a holland kormány fog közbelépni és utalni fog arra, hogy a halálbüntetés gyújtogatásért Németországban a tűzvész időpontjában nem volt érvényben. Kitoloncolják a bolgárokat? A három bolgár vádlottat 8—14 napon belül kitoloncolják Németországból. Torgler továbbra is letartóztatásban marad, mert dr. Bünger bírósági elnök kijelentése szerint bizonyos tekintetben további gyanú van ellene. A TÉLI ISTEN Irta: MÓRA FERENC Negyvenhat esztendeje Ismerem e azóta tartom vele a haragot. Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam s először léptem a közszereplés terére- A közszereplés tere az öregtemplomunk volt, a félegyházd öreg tem- i plom, amilyen nincs több a világom- Én már 1 sok híres templomában jártam a világnak és i mindnyájában azt tapasztaltam, hogy a fölfelé I szálló imádságok megakadnak a mennyeze- < Mikiben. Persze a legtöbb azért átfurakszik •< rajta, de vannak olyan imádságok is, amik ott véglegesen elakadnak és sohase jutnak el a j csillagokba. Némelyik világhírű dómnak a 1 mennyezetén méhrajok gyanánt csiiggenek az | elakadt imádságok — persze csak lehunyott | szemmel lehet őket látni — talán olyan is van közöttük, amelyik már ezer esztendeje ( ott alszik s majd csak a feltámadás trombita- szavára nyitja saét összecsukott szárnyát. , Hát a mi öreg-templomunknak az a különössége, hogy onnan minden imádság, minden sóhajtás azonnal fölsuhant az égbe arany- 1 nyíl gyanánt, azóta, amióta a közszereplői pályát megkezdtem benne. Uridivatot kezdtek akkor a városunkban, [karácsonyfát állítottak föl az öreg-templom szentélyéiben, az oltár mellett s kerestek valami alkalmas kisromgyost, aki a mennyed fenyőt felköszön tse. No, szegény gyereket akikor se kellett Félegyházának Szegedtől kölcsön kérni, futotta a kis-kunoknak a maguk emberségéből is. De a bibliai példázat szerint sokan voltak a hivatalosak, kevesen a kiválaszthatók. Az egyik selypített, a másikat kamaszollották, a harmadikat csak segédlettel lehetett volna a karácsonyfa alá állítani. Tudniillik olyan körültekintő személlyel, aki a szónok orrocskáját rendben tartsa, ami azonban mégse szokásos ilyen ünnepi alkalomnál. A legtöbbnél meg az volt a baj, hogy az ijjedtségtől elállt a szavuk, ami ugyan felnőttebb szónokokkal is megesik, de azok nem fakadnak sírva, hanem alkalmas köhögéssel segítenek magukon. Utoljára bennem összpontosult a közbizalom. Elég rongyosnak találtak, sápadt kis arcom volt és csengett a hangom, mint valami ura kisasszonyé. — Aztán nem félsz majd, kis fiú? — emelte fel az állam valamelyik tanító ur. — Nem félek én, csak a kutyáktól, — mondtam önérzetesen s kicsit halkabbra vettem a szóit, — meg a bakterektől. Megnyugtattak, hogy ezeket nem eresztik íbe a templomba s kezembe adták a köszöntő- verset, amit Fehér tanító ur irt, Isten nyugtassa a halóporában. Szép hosszú vers volt, a két első sorát még akkor is el tudom, mondani, ha majd odafönt a nagyvizsgán találkozom a tanító úrralSzép karácsony, szép zöld fája, Mondsza csak, honnan jövel? Sok ilyen sose hallott furcsa szó volt ben- i ne, mint a „mondsza", meg a , jövel" s ezekkel ríhattam meg legjobban a Daru-uocai nemzetet a próbaszavalásokon. Akkor tapasztaltam először, hogy a szónok mindig akkor éri el a legnagyobb hatást, ha olyant mond, amit maga sem ért. Miinden program szerint ment; még az idő is előírásos a n viselte magát. Karácsony böjtje reggelére akkora jégcsapok lógtak a tetőnkről, hogy a feldobott sapkámmal le bírtam törni a hegyüket. Azóta se szopogattam jégcsapban olyan jóizüt. Olyan rohadt zsindely-zamat u volt, amilyent semmiféle cukrász nem tud produkálni. Amellett a torkot is edzette és nagy önbizalmat csepegtetett belém. Kezdő szónokoknak nagyon ajánlhatom, — a jégcsap-szopogatástól elmúlik minden lámpaláz. Azt nem vettem észre az utón, hogy fáznék, mert szegény édesanyám rámadta a nagy- kendőjét, csomóra kiölve hátul a derekamon. Csak azért hullott a könnyem, mert az orromat, meg az államat harapdosta a hideg. Dohát ez nem szúrt szemet senkinek, télen minden rendes orr cinegét fog. A tanítóké, tanítónőké is azt fogott, akik az iskola sarkán toporogva várakoztak rám. Egészen másért akadt meg rajtam a Honthy Berta kisasszony áldott szeme. — Attól félek, — mosolyodéit el, mikor meglátott, — hogy ez a fiúcska egy kicsit túlzásba viszi a rongyosságot. Mégis csak kellene rá valami kabátot adni. Mindenki ágazat adott neki, de hát hol vegyenek most hirlelenében egy gazdátlan kabátot? Az volt a terv, hogy majd a karácsonyfa-ünnep után Szente tanitó ur elvisz a Stross szomszéd ruhás-boltjában és ott .felruhzának a Jézus-nevében, — de azt előbb meg kell szolgálni. Szerencsére az iskolaszolga ott ment el mellettünk, sietett a templomiba, perzsagalléros ünneplőiben. Nagyon mogorva öreg férfi volt, el nem nevette volna miagát egy talicska majomért, de azért most beharma- tózták az égd magasok a lelkét. — Én odaadhatnám addig a gyerkőcének a bekecsemet, — mondta egy kicsit vontatva, ■ mintha csodálná önmagát. — No, ezt megfizeti qz Isten, — repkedett : Berta kisasszony s mindjárt neki fogott ki■ gombolni a jó embert a bekecsből. — Jaj, kérem, én nem ezt gondoltam, — , hőkölt vissza ijedten az öregember, — ha- , nőm a hétköznapiét. Már hozom is, kérem. Hát nem lehet mondani, hogy nem hozta volna, mert csakugyan kihozta a hétköznaplót. Azt, amiben iskoláit söprení, kemencét fűteni, lámpát és pipát pucolni szokott. Rám is adták és bizonyosan nagyon jól állhatott, mert mindenki mosolygott rám, aki meglátott benne Csakugyan egészen eltakarta a rongyosságomat, alul csak a csizmácskám hegye látszott ki belőle, a kezem feje pedig egyáltalán ki se látszott, a kezem feje már a könyök-tájon meggondolta a dolgot és annál kdntebbd tartózkodásra nem volt rábírható. Ama Is emlékszem, hogy nagyon finom petróleum-szaga volt az első urikabátnak, amit viselnem adatott, egész más, mint az otthoni petróleumé, — ma is mindig érzem ezt a finom szagot, valahányszor díszm agyart látok. A zsúfolt templomot se felejtem el soha, ahová alig tudtunk utat törni: elül az uri- rendek, aztán a szűcsök és szabók, a csizmadiák és takácsok, legtöbben pedig a subás, ködmönös kis-'kun ok, a berliner-kendős öregasszonyok; a sötét oltárokon csillogó viaszgyertyák szaga összekeveredve a karácsonyi füstökével, a mézes foghagymáéval, — olyan nagy volt minden és én olyan kicsikel Igen, ez Osza tanitó urnák is szöget ütött a f-ejélbe, miikonra beviaskodtuk magunkat a szentélybe és közölte aggodalmát Agócs főtt sztelendő úrral. • — Székre kellene állítani ezt a hüvelyk- picit, hiszen igy egészen elvesz. Szólították is a harangozót, de az váll- vonogatlássál felelt a sekrestye-ajtóból. Emberhalál lesz abból, ha 5 megpróbálja székkel törni át ezt a tömeget. — Föl kell tenni a kőpadkára a gyereket! — mondta valaki s már akkor egy másik valaki föl is nyalábolt és ráál'litotit arra a márványkorlátra, ami a szentélyt elválasztja a templom hajójától. Egyszerre mindenkinél magasabb lett egy fejjel, — és nem leszek én soha többet olyan nagy, amint akkor voltam, a félegyházi öreg-templomban! Egy magasságban volt a főjem a piros ruhás Máriács- k óéval, aki a legsötétebb oltáron lakott üveg- házában és mégis oda sütött rám a mosolygása és mégis rásiimíitotita a kezét a szivemre, amely nyugtalanul vert ebben a szédülőis magaslatban és azóta is ott tartja nehéz órákban és tudom, hogy el se veszi onnan a halálosi órák párnájáig. Sokáig, nagyon sokáig álltam ott a népek- feje felett, mert meg kellett várni, amíg a • polgármester ur megjön és a karácsonyi gyertyáoskák meggyújtása is nehezen ment, mert Fekete harangozó soha se próbált még- ilyent életében és olyan fohászokat morgott köz,ben, amiket talán nem is találtak egészen t idevalóknak a kerubinok és én már kezdtem- álomba zsibbadni a már vány padkán. De végb miinden gyertyán kinyílt a lángvirág és sesnie tanitó ur megrántotta rajtam az úri abátoit. — Csak bátrain, Tercsikéin! Hát mért nem lettem volna bátor? Osenge- lüzött a szavam az emberfejek felett, mint z angyaloké a betlehemi mezőkön. Szép karácsony, szép zöld fája, Mondsza csak, honnan jövel? Itt az instrukció szerint szétvetettem a két aromat és a hosszú, lelógó kabátujjak akko- át lebbentek, mintha valóságos szárnyaam lőttek volna. Ez olyan öröm volt nekem, hogy ia kellett, ha nem, minden strófa után röp- jenteim egyet. Ki is gesztikuláltam magam .z egész életire, de szereztem is olyan sikert i Fehér tanitó ur köLtészetének, hogy még vtihály arkangyal is abbahagyta a szószék ddalán sátán taposását és szalutált a láng- rardjával. — Ember vagy, Ferosike, — jelezte Szente ianá'tó ur annak a pillanatnak az elérkeztél, miikor a szónokot minden elfogadható oldaláról üdvöziik. — Most már lejöhetsz, add ide i kezed! Persze csak a kabátujját adhattam oda, amelynek felsőbb régióiban a kéz tartózkodott. de azért nem a kézzel volt a baj, hanem a lábbal. A lábak nem akartak mozdulni, mintha gyökeret vertek volna a kőben— Gyere hát, nem hallod? — rángatta mosolyogva a tanító ur a kabátujjat. — A nagyságos ur akar megsimogatni. Nagyságos ur csak egy volt akkoriban, akkora városban, mint a kiskunoké, a követ, az pedig akkor Holló Lajos volt. Felejthetetlen szép férfiarca már akkor ott mosolygott alattam. Átölelte a térdemet és a haingja már simogatott. — Gyere, kis pajtás, majd leveszlek. — Nem.. ■ nem ereszt a lábam, — motyogtam pityergőre görbült, szájjal. Megijedtem, mert csakugyan úgy éreztem, mintha a lábam hozzá nőtt volna kőhöz. — Mii a macska ? Nem ereszt a lábad? — nevetett Holló és erősen magához rántott. Az egyik lábaim elszabadult, de abban a percben el is jajditottam magamat, még pedig jó kiadósán. — Jaj, jaj, jaj, ne bántson! A mosolygó arc lehajolt a lábam fejéhez és — Berta kisasszonytól hallottam ezt később — vérehagyottan emelkedett föl— Szent Isten, ennek a kis gyereknek odafagyott a lába a kőkOzl A másikat már óvatosan engesztelték föl, mert az már jobban ösezebarátkozott a márvánnyal. A nyomozás kiderítette, hogy taipat- lan csizmócskákban léptem a közszereplés terére s ezért nem tudtam róla többet elmozdulni. Ami jeget, havat fölszedtem útközben, az álltamban először elolvadt a meleg talpam alatt, aztán megfagyott 'és hozzátapasztott a kőhöz— Sebaj, kikerül a maga foltjából, — nyomogatta a lábam Sor doktor ur, ahogy ott feküdtem összeszoriitott szájjal a követünk ölében. Tudta a doktor ur, hogy a kenyérsütögető asszony fia vagyok, ón vittem hozzájuk minden pénteken a kenyeret azon melegen, ahogy a kemencéből kiszedtük és különben is ismerte a fajtámat, hiszen a szegények doktora volt a kis kopasz ember. Hanem azért azt mondta, hogy jó lenne elszalajtani Des- káért, a városi előfogat ősért. És igy ültem először életemben urihimtón, amely csak lépésben haladhatott a bőrruhás fázik. A téli ég alatt: rongyos emberekért, kiis-kunok és berliner-kendős asszonyok sokadalmában, akik eltűnődtek a templomtéren, meg a világi dolgok változandóságán. Sokan még akkor is törülgették a szemüket .a meghatottságtól és dicsérték a szép úri kitalálásit, különösein a női nemen levők; egy-két öreg szüle azonban elégedetlenül reszketette a fejét, hogy az urak már a templomból is panorámát csinálnak és „szavazatot" tartanak az oltár előtt— A mi kis fiunk volt az, sógorasszony, ‘— próbálta mentegetni apám, anyám az urakat, ha ismerőst láttak egy-egy tanakodó csoportban. De aztán felhagytak a népek felvilágosításával, mert a népek hol kinevették őket, hol zavartan hümmögték, hogy mi érhette Márton sógorékait ezen a szent napon? Majd éppen az ő gyereküket karolják fel az urak Krisztus Urunk áldott születésén! Nagyon fehérképü volt a gyerkőce, aki papolt, a szaván is érzett, hogy mandulával etetik azt otthon, bizonyosan valami nagy nemből való úri fiú volt, ugyau úri kisasszony is le, hetett, mert nagyon sergette-pergette magát. Én pedig nem éreztem semmit a királyi ; dicsőségből, amellyel bevonultam hazámba, a i Daru-uocáiba, csak azt éleztem, hogy parázs i sütögeti a lenyúzott talpaimat. És akkor támadt először világtalan kisagyamban az a
