Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)

1933-11-14 / 34. szám

4 A háború óta emelkedett a női bűnözök száma A legendás hirii párisi renáiór igazgató nyilatkozik arról, gonoszabb-e a no, mini a férfi A nők legtöbbször felbujtók, de önállóan nem köveinek el gonosztetteket — A féltékenységi gyilkosság: polgári szenvedély — A legérdekesebb női gonosztevők negyven év tükrében Paris, november 13. Xavier Guichard 43 cv óta áll a párisi rendárség szolgálatában és e négy évtized eltelte alatt rengeteg bűn­ügyben folytatta le a nyomozást. Guichard, mint a büntető rendőrség igazgatója ma is mint a legfőbb párisi kriminalista vezeti a nyomozást az összes nehéz bűnügyekben. Az őszülő haiu, kecskeszakállu ur legendás hős, aki húsz évvel ezelőtt rendőreinek élén meg­ostromolta a világhírű Fort Chahrolt, a veszedelmes gonosztevők várát, amely mögött a leghirhedtebb bűnözők, mint Bonnot, Gannier és társaik fegyvertüzzel vé­dekeztek az ostrom ellen. Rengeteg izgalmas történetet beszélnek erről a kiváló rendőrfő­nökről és ha csak századrésze igaz ezeknek a legendáknak, hősük akkor is túlszárnyalja az összes detektivregények hőseit. Ö a nagy hadvezére azoknak a küzdelmeknek, amelye­ket a rendőrség állandóan folytat a párisi al­világ ellen, ennek dacára semmi titokzatosság sem veszi körül, nem láthatatlan és nem rejtélyes. Mindenkor közelébe lehet férkőzni, nagyon kedves, jó­módom öreg ur, aki csak akkor lobban haragra, ha titokzatos bűnügyek jelöl kérdezősködnek nála. Az újságíró ezért inkább azt kérdezi tőle, hogy a gazdasági krízis következtében meny­nyire növekedett a bűnesetek száma, különö­sen pedig, hogy mennyire emelkedett a női bűnözők száma. TÖBB A BÜNÖSf NŐ... — Mit tudom én, — mondja Guichard — hogy a háború következtében vagy a gazda­sági nyomor következtében, de tényleg emelkedett a női bűnözők száma. Napjainkban divatossá vált a háború bom­lasztó erkölcsi hatásáról beszélni. A magam részéről, annak dacára, hogy negyven év óta űzöm ezt a hivatást, semmiféle elválasztó vonalat nem látok a háború előtti és háború utáni idők bűn­ügyi történetében, legkevésbé a női bűnö­zőknél Ellenkezőleg, azt tapasztalom, hogy a női emancipáció jó hatással van a nőkre, különösen ami a becsületérzést illeti. A nők azelőtt hazugok, álnokok voltak, ma azonban hasonlíthatatlanul őszintébbek és nagyon megnövekedett a felelősségérzetük. SZERELMI BŰNCSELEKMÉNYEK — Állítólag a szerelmi gyilkosságok szapo­rodása kifejezetten háború utáni tünet, — jegyzi meg az újságíró. — Nekem más véleményem van a dolog­ról, — rázza a fejét a nagy detektív. — Tény az, hogy a háéboru utáni időben meglazultak a há­zassági hűség kötelékei, de azért éppen elég házasságtörést követtek el a békeidő­ben is. Nemrégen még, például az elmúlt évszázad végén az „élni az életet" jelszava divatozott. XV. Lajos idejében az emberek szintén nem voltak kicsinyesek házasságkötés kérdésében. Nem, kedves barátom, nem az emberi szenvedélyek változtak meg a háború és a gazdasági válság következ­tében, hanem csak a titkolózás, az álszen­teskedés csökkent. Az arisztokrácia és az alsóbb néposztályok köreiben könnyebben napirendre tértek a há­zasságtörés fölött, mint a polgári körökben. Itt a felfogás ugyanolyan, mint volt a múltban: az elveszett boldogságot gyak­ran követi gyilkosság. rA NŐ, MINT RABLÓGYILKOS — A nő azonban, mint önálló bűnöző ma is épp olyan ritka tünet, mint húsz évvel ez­előtt volt. Nagy bűntettekben, például rablógyilkos­ságokban a nő egészen ritkán játszik aktív szerepet és csak egyetlen tipikus rablógyilkosnő akadt egész praxisomban. Ez alatt olyan nőt értek, aki előre megfontoltan, nyugodt elhatározás­sal gyilkol, hogy anyagi haszonhoz jusson. Á rabíógyilkosnő, akiről beszélek, egészen fiatal lány volt, aki meggyilkolt egy taxi­sofőrt és elrabolta a pénzét. LAKOMA A GYILKOSSÁG UTÁN — Nem akarom a nőket védeni, de tapasz­talatból beszélek és az én tapasztalataim sze­rint a legnagyobb ritkaságszámba megy az olyan nő, aki önállóan, követ cl bűncselek­ményt. Természetesen vannak kivételek. Né­hány évvel ezelőtt például egy asszony került a bíróság elé, aki meg­ölte férjét és a bűntett elkövetése után fiá­val együtt nagy lakomát csapott és a holt­test mellé gyertyát helyezett el. Sokkal gyakrabban találkozunk olyan nők­kel, akik felbujtanak másokat bűncselekmény elkövetésére. Az ilyen esetben nehéz dolga van a nyomo­zó hatóságnak, alig lehet rábizonyítani ezekre a nőkre a bűncselekményt, mert férficinkosaik a legritkább esetben árulják cl őket. A NŐ, MINT FELBUJTÓ 1912-ben történt, hogy az egvik magánne­velőintézet igazgatónője Mme Cleer megje­lent a rendőrségen és elmondta, hogy valaki agyonlőtte a férjét, mialatt az az udvaron sétált. A gyilkost nem lehetett megtalálni és már- már úgy látszott, hogy szerencsétlen véletlen történt, vagy pedig a férfit valamilyen isme­retlen ellensége lőtte le az uccáról. A nyomo­zást ekkor én vettem át. Mikor megérkeztem a helyszínére, első dolgom volt, hogy az intézet növendé­keinek névsorát kértem még pedig néhány évre visszamenőleg. Első pillanatra feltűnt, hogy az öt utolsó év névjegyzékeit ugyanaz a kéz irta, még pedig ugyanazzal a tintával. Rögtön láttam, hogy a névjegyzéket meghamisították és ezen az alapon folytattam a nyomozást. Kiderült, hogy két név hiányzik a listákból. A két név természetesen kezdett érdekelni. Rájöttünk, hogy Mme Cleer az egyik növendék apjával, akinek neve hiányzott a listáról, viszonyt folytatott, még abban az időben, amikor annak házában nevelőnő volt. Hiába vallattam az asszonyt, állhatatosan tagadott. Ellentmondásokba keveredett, ösz- sze-vissza hazudott mindent, de kitartott a tagadás mellett. Végre tiz órai állandó kihallgatás után megtört és bevallotta, hogy a gyilkosságot szere­tője követte cl az ő felbujtására. A NŐ ÉS A KÁBÍTÓSZEREK — A háború utáni bűncselekményekben van egy újfajta tipus: a kábító mérgekkel el­követett büntéttek. Irodalmi botrány . Ferenc József és Sátrait Katalin szerelmi regénye körül Hamis dokumentumok alapján irta Tschuppik híres könyvé A Becs, november 13. A párisi Payot cég ki­adásában most jelent meg Tschuppik Károly „Ferenc József császár és Schratt Katalin asszony" című könyve, amelynek cimlapján a szerző herceg Lónyay Elemér naplóját és feljegyzéseit jelöli meg forrás gyanánt. A herceg Oroszvárról levelet inté­zett a „Reichspost"-hoz, amelyet a lap ma reggeli számában közölt. Azt írja Lónyay Ele­mér, hogy Tschuppik Károly könyve mindenféle zagyvaságot hord össze és az ő fényképét csak azért közli, hogy ez­zel a nagyobb szavahihetőség látszatát keltse, holott ő ettől a könyvtől teljesen távol áll. —■ 1886-tól 1899-ig, amely években a szer­ző az én naplómra hivatkozik, diplomáciai állásban voltam Párisban, Londonban, Buka­restben, Rómában és Szentpétervárott. Ez alatt az idő alatt tehát a bécsi udvarnál ter­mészetszerűleg meg sem fordulhattam — írja herceg — és mint kamarás tényleg soha sem teljesítettem szolgálatot a császári udvarban. Sohasem vezettem naplót és igy ilyet sen­kinek rendelkezésére nem bocsátottam. Ugylátszik, hogy valami csaló visszaélt Tschuppik Károly ur jóhiszeműségével és va­lamiféle feljegyzéseket csempészett oda neki s hogy azoknak a hihetőség színezetét adja, átnyújtotta a könyv szerzőjének az én régi fényképemet. A Reich&ia&.pör tegajahh szenzációja: i.aebb@ felébred és beszélni kezd Dimitroff „szuggesztiv-kérdéseket” intés Lubbehez Berlin, november 13. A Lubbe-pör mai tárgyalásán megjelent a bíróság előtt Kámpfer kommunista is, akiről a tárgya­lás során több olyan értelmű tanúvallo­más hangzott el, hogy vele tévesztették össze Lubbet. Általános föltünést kelt a hallgatóság soraiban, hogy amikor Lubbet bevezetik a tárgyalóterembe, a pör fővád­lottja egészen másképp viselkedik, mint eddig. Fölemeli fejét és nyugodtan szétnéz ma­ga körül, a jelenlévőknek az az impresz- sziójuk, mintha egy mély álomból magá- hoztérő ember ülne előttük, aki csak most eszmél rá, mi történik vele. A mai tárgyaláson több újságíró tanú­vallomása hangzott el különösen arra néz­ve, hogyan került a sajtóba van dér Lubbe neve tévesen. Az újságírók vallomásának elhangzása után Organitska tanú vándor­társait hallgatja ki a bíróság, akik Orga- nitskával egybehangzóan kijelentik, hogy 1932 október közepén Konstanzában talál­koztak van dér Lubbéval, akivel heves po­litikai vitát folytattak. Majd van dér Lub- bét szólítják a bírói emelvény elé, ahol a hallgatóság ámulatára egyenesen áll és fölemeli a fejét, a tanuk azonnal fölisme­rik benne a konstanzi debattert. A legnagyobb föltünést azonban az kel­ti, hogy Lubbe, aki eddig csak igennel, vagy nemmel szokott felelni, esetleg a fejét rázta, vagy kellemetlenül kacagott, most folyékonyan és nyugodtan válaszol a hozzá intézett kérdésekre. A tanukat nem ismeri föl és nem volt an­nak idején Konstanzban. Dimitroff, aki Lubbe föltűnő éberségét ki akarja hasz­nálni, több kérdést intéz a vádlotthoz, aki azonban Dimitroff keményen pattogó kér­déseire már csak egyhangú feletetoket ad. Végül is az elnök közbelép és fölszólítja Dimitroff ot, hogy hagyja abba a kérde- zősködést, Lubbe úgy sem ad érdemleges válaszokat. Grawe henniugsdorfi fodrászmester azt vallja, hogy februáT 26., vagy 27-éu a reg­geli órákban a vele egy házban lakó Sohmidt kommunista leányainak társasá­gában látta Lubbét, akinek az arca föltűnt neki s ezért határozottan állíthatja, hogy ő volt a.z, akit látott. A tanú vallomásával szemben Lubbe határozottan kijelenti, hogy ő soha semmiféle Selmád töket nem A kábító mérgekkel való kereskedelemien főleg asszonyok az aktív tettesek, akik rendesen maguk is áldozatul estek e szen­vedélynek. Ezzel szemben vannak olyan típusok, ame-: lyek kihalóban vannak. így például az „ikertolvajnőkfi, akik főleg 1903-tól 1907-ig okoztak sok gon­dot a rendőrségnek. Áz efajta bűncselekmény elkövetésében két prostituált dolgozott együtt. Az egyik magához csalta a vendéget, a másik ez alatt elbújt az ágy alatt és alkalmas pillanatban kilopta a pénztárcát az áldozatnak a szék­támlára akasztott kabátjából. Ez a fajta bűncselekmény hamburgi szárma­zású és Marseille-en keresztül jutott el Pá- risba, ma már azonban alig fordul elő, Ezek a nők néha igen komoly tragédiák okozói voltak. Még ma is emlékszem a békebiró esetére, akitől 25.000 frank hi­vatalos pénzt raboltak el ilyen módon, A szerencsétlen ember nem tudta felhajtani az összeget és kétségbeesésében felakasz­totta magát. Ugyanilyen tragikus sors érte azt a bankszol­gát is, akitől 9.000 frankot loptak el. A leg­híresebb ilyen tolvajnő volt a „La Petite" né­ven ismert nő, aki férjével Nantes-ban tekintélyes polgári életet folytatott. A férjét mindenki tőkepénzesnek tartotta, aki vasárnaponkint szenvedélyesen horgá­szott, minden délután a kávéházban dominó­zott. A felesége közben hetenkint egyszer-két- szer kirándult Parisba és ott kereste meg a gondtalan élethez szükséges pénzt.. Ha jól emlékszem mind a kettőt 15 évi kény­szermunkára ítélték. ismert. Ő valóban járt a szóbanforgó ház­ban, mert enni akart s ott kapott is enni. Henningsdorfba Spanndauból ment, ahol előzőleg egy nemzeti szocialista tünteté­sen vett részt. Ezután ismét akcióba lép Dimitroff és olyan kérdéseket tesz föl Lubbenek, amelyekre az elnök nem en­ged válaszolni; az elnök szerint ngyanis Dimitroff „szuggesztiv-kérdéseket" intéz Lubbehez. Lubbe végül is Dimitroffnak arra a kér­désére, hogy miért ment Henningsdorfba és töltötte ott az éjszakát, kijelenti, hogy azért, mert ott nagyon jól tudott aludni. Dimitroff: Szóval, ott jól tudott aludni. S ezután Berlinbe ment és este fölgyuj- totta a birodalmi gyűlés palotáját? Ennél a kérdésnél az elnök hirtelen köz­belép s mielőtt Lubbe válaszolhatna Di­mitroff kérdésére, ő teszi föl Lubbehez a kérdést: — Még egyszer kérdem, van dér Lubba, maga gyújtotta föl a birodalmi gyűlés pa­lotáját? Lubbe: Igen. Ezután a tárgyalás folyamán ismételten elhangzott kijelentéseit szinte gépiesen új­ból elmondja Lubbe: ő gyújtotta föl a par­lamentet, senki nem segített, nem is volt jelen más a gyújtogatásnál, nem bujtotta föl senki. Torglernek arra a kérdésére, hogy honnan vette a folyékony gyuanya- got, Lubbe határozottan azt feleli, hogy vásárolta Később azonban, amikor megis­métlik neki a kérdést, nevetve azt feleli, liogy „nem folyadék volt, hanem csomag". Ezen a ponton, úgy látszik, Lubbe ismét elveszíti nyugalmát és józanságát s ismét különösen kezd viselkedni, amire az elnök beszünteti a további kérdéseket és a tár­gyalást keddre halasztja. MOTEL IHPEliAL Mór. Oslrava Modern kényelem — Garázs — Étterem TeSefon: 40—76, 40-77 ANNA WOLF tulajdonosnó Egyáwes gyökeres sző őoitványok különleges csemege fajokban, egyéves gyökeres szö'övesszők kitűnő csemege- és borfajokban nemes őstibarackfa oltványok kaphatók ©Rö©D¥ ML szőlészetében BACSOTA, Szlovenszkó Kívánatra úr- és fajtajegyzék ingyen kapható 1933 november 14, kedd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom