Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-05 / 27. szám
} jfee® Igen, csakis a regi. asszonyokról szerkesztem ezt az írást. Mert mit •halhassak én, világtól elmaradt öreg könyvmoly létemre a mostani asszonyokról? Aztán meg •próbálnám meg csak elmondani, ha mégis t udnék egyet-mást! De a régi asszonyok körül való tapasztalatszerzések nincsenek tilalom alá vetve. Különösen ha még azok körül se maga ta- pasztalkodik az ember, hanem olyan kipróbált kalauzba kapaszkodik, mint András tisztelendő. Értendő alatt Dugonics András, a kedves öreg árnyék, aki sokat kisórget engem a szegedi uccákon s akit ón is sokat fölemlegetek. Például valahányszor kísérlet történik reggelenként abban az irányban, hogy tejtermékkel szc- 1 üdítsék az erkölcseimet, mindig ez a vég- határozatom: — Úgy kidobom, aki engem tejeskávéval akar megrontani, hogy hat háztetőn keresztül kiesik mellékalaknak a Dugonies- szoborkoz. Persze, sohase foganatosítottam még ezt a vcgbaitározatot, sőt kimondani is csak írásban merem, amikor nem tartózkodik körülöttem asszonyember látható formában. Igenis, asszoiiycmbcr. Ezt is András tisztelendőtői tanultam, hogy „néha. az asz- szony is ember'“. Tudniillik olyankor, amikor messziről jön valaki asszonynóp s csak azt látni, hogy mozog, de azt még nem lehet kivenni, hogy szoknyában mozog-e, vagy nadrágban. Olyankor még az asz- szonyra is azt mondják a népek: — Nini, ahol jön egy ember! Mostanában olvastam ezt az ítéletet Dugonics egyetlen könyvében, amely túlélte az öreg piaristát, a Magyar példabeszédek- ben és közmondások-ban. Ha én rajtam állna, nem az Etelká-t szemelhetném az iskolában a serdülő ifjúsággal, hanem ezt. Mert arra, hogy milyen a rossz regény, úgyis előbb-utóbb rájön mindenki, iskolai oktatás nélkül is — természetesen, a regényírókat kivéve —, de annyi magyar humort és életbölcsességet az összes kötelező háziolvasmányokból nem lehet tanulni, miint a Példabeszédekből. Például ki tudja azt a mai nemzedékből, Hogy miért nem szerepelhetnek a mise- mondáskor asszonyok is, mint minisztrán- sok? — Azért — mondja mosolyogva András tisztelendő —, mert a misében kilencszer fordul elő a Kyric eleison s mivel az elsőt a pap mondja, a kilencedik is az övé. De ha az asszonynak is megengednék a mini sztrálást, akkor ő tizedik kireleizumot is mondana, mert az asszony mindig magának akarja az utolsó szót. Nem utolsó dolog annak a szokásmon- dásnak az eredete se, hogy a.klot ugrik, amivel a nagyerejii embert szokták dicsérni. Az egyszeri juhász is ilyen nagyerejii ember volt legénykorában. Ha farkas ólálkodott az akolban, egyszerre kiugrasztotta, maga is utána ugrott, s helyben is hagyta a botjával. Történt azonban, hogy a. juhász is horogra került, feleséges ember lett belőle s egyszerre nehezére esett neki a far- kasreguiázá?. Kiugrasztani ugyan most is kiugrasztotta a farkast a® alsóiból, de maga nem bírt utána ugrani, csak úgy, a kerítés mellől fenyegette botjával az ordast: — Várj, zsivány, várj, te is majd meghá- zasorlsz egyszer és akkor majd elbánok veled, mert te se ugrálod olyan könnyen az aklot! Az ám ni, most veszem észre, hogy ez a példázat nem is asszonyokról szól, hanem, az emberekről. De csak egy-két lapot kell fordítani s ott már az asszony csapja a levet. Ezt ugyan mostanában inkább a férfiak gyakorolják a köz-szokás szerint, aminek igy nem sok értelme van, mert mi nem igen. szoktunk 1 é-csapkodá,ssál foglalkozni. A Dugonics idejében so a férfiak mestersége volt ez, hanem az asszonyoké. — Midőn a magyar asszonyok vagy hízelkedni, vagy jó bárányaiknak kedveskedni akartak: őket ebédre hiván, oly levessel szolgálnak, melybe tojás sárgáját vervén, azt kanállal csapkodják és ezt legjobbnak állittyák. Mihelyt észre veszik tehát: hogy a gazdasszony csapja a levet, tüstént tudgyák, hogy ezt nem ok. nélkül ^s elek szi. Nem liát, a regi asszonyok se tettek ok nélkül semmit se, csak úgy, mint a maiak. Nagyon logikus volt minden tettük-vehtük. A fiatal menyecskének rágurult az urára a teli hordó és agyon lapította a jámbort. Sírt, rítt, jaj ve szék élt a menyecske, mert borzasztó szerette az urát. Álló hétig vigasztalta is a sok sógorasszony, komaasz- fizony. mert attól féltek, hogy meghasad a szive a fájdalomtól. Nem is ért szegénykének a vigasztalás semmit, nyolcadnapra elkeseredetten fakadt ki: — No unszoljatok engem, nincs itt asz- szonyi vigasztalásra semmi szükség, egy férfi tudósabb volna az ilyenben száz asz- szonynál! Hát ez csak fabula lehet, hanem azt személyes tapasztalatból meséli. András tisztelendő, hogy nélm egy asszony fölér húszezer porosz gránátossal. Tudniillik ismert egy vitéz generálist, akit a burkusháboru- ban húszezer gránátos se ijesztett meg, hanem nekmtte a seregét. De ha „Itthon a felesége csak egyet tappintott, egyszeribe kórságos lett a vitéz generális, úgy megijedt/' El lehet gondolni, milyen helyes kis tappintés lehetett ez. Alighanem ennek a generáli snénak a rokonságából lehetett az a veszett asszony is, akivel az ördög sógora cimii párbeszédben találkozni. —■ Tudom, hogy úgyis megházasodsz az én holtom után, te szégyentelen lator! — ölte az urát. — Ja j, te utánad kit vehetnék el, édes mézem! — szabadkozott a megilletődött férfiú. — Kit,? — villogott Tá az asszonyság. —•. Elvennéd te, ahogy én ösrrierlek, az ördög bugát is. — Ne hidd azt, kincsem — nyugtatta meg a férj —, hiszen tudod, hogy egymásután két testvért nem is szabad elvenni. Az is tanulságos dolog, hogy Mátyás király milyen tanácsot hagyott bátra a férfi- nemzetnek. — Három dolog nagyon kellemetlen az életben: a. kétszer főzött leves, a megbékélt barát és a szakállas asszony. A kétszer főzött levesben mindenkor megmarad az ízetlenség, a megbékélt barátban valami ŐSZI KIKIRICS Irta: MÉCS LÁSZLÓ Kezeimhez ver tapad: lőttem fácánt és nyulakat, ütöttem sréttcl vér-csapot. — Az Isten mindég jót csinál: földhői füvet, fiiból nyulat. 'Az Isten mindég igy mulat. Az Isten mindég jót csinál: földből bimbót. A kikirics liláéska szőnyeget kínál. — A kezeim még véresek, lelkemben gyilkos hangulat. Emberke mindég igy mulat. A kezeim még véresek, puskám pihen. Karvaly-kezem körmével csokrot tépdesek. — Tegnap gyóntam: a sár virág lett. Szirmán Isten-arculat. Az Isten mindég igy mulat. Tegnap gyóntam: a sár virág lett, mert a vér, az égi vér, a Kegyelem csodát csinált. — De jön a Bűn és vért csapol. Jön a judási borulat. Emberke mindég igy mulat. Jön, jön a Bűn cs vért csapol. Nem messze hadgyakorlaton a gépfegyver zakatol. — Isten türelme végtelen, bűnünkön szívesen túlad. Az Isten mindég igy mulat. Isten türelme végtelen, — de van szabad akaratunk s igy minden jóság védtelen: emberke emberkébe lő, midőn megunja a nyulat. Emberke mindég igy mulat. Emberke emberkébe lő. — De te, kis őszi kikirics, kis dal, kis lámpás bújj elő s viríts, vidíts, ne jöjjön az Ur homlokára boridat. Jaj lesz, ha Isten nem mulat! „Mondd meg a teleionszámodat és megmondom, ki vagy /” Egy bécsi matematikus titokzatos találmánya Bécs, november 5. Az itteni szabadalmi hivatalhoz ez év júliusában egy uj találmányt terjesztettek be, egy egészen titokzatos találmányt. A találmány beterjesztője Káé Sándor és a szabadalmi hivatal néhány hét múlva 134.333. szám alatt szabadalmat adott ki a találmányról. Káé Sándor találmányával — ha szabad, igy mondani — forradalmat idéz elő a számokban. A föltaláló valamikor távolbalátó volt, de csakhamar belátta, hogy a foglalkozás, amelynek űző! között sok megbízhatatlan ember is van, nem. méltó hozzá és azóta a számok titokzatos hatalmát kutatta. Káé, aki kétségtelenül Pithagoras tanítványa, maga is fölállította a tételt, amely szerint a szám az összes dolgok lényege. Rác állítólag fölfedezte, hogy minden számnak különleges jelentősége van, mely bármily formában az emberre vonatkozik. Senkinek sincs véletlen telefonszáma, senki sem született véletlenül egy bizonyos napon és ha valaki lakást változtat, úgy nemcsak más házszámot kap egyszerűen, hanem e számnak titokzatos jelentősége is van életében. A számokból, amelyek az emberekre vonatkoznak, a rejtélyes tudós különböző tulajdonságokat, lehetőségeket, múltat, jelent, jövőt fejt meg. Mondd meg a telefonszámodat és én megmondom, ki vagy, — ezt hirdeti Raé Sándor. A bécsi szabadalom, a 134.333. számú szabadalom még sakkal titokzatosabb. Ha a találmányt a praktikus életben is alkalmazzák, akkor a, következő dolgok válnak lehetségessé: az ember elmegy a moziba és fölir egy számot egy darab papirosra, mindenesetre olyan számot, amelyhez valamilyen köze van, vagy a saját, vagy a más házszámát, telofonszámát stb. A cédulát az ember leadja, az ember leül a helyére és a rendes programon kívül Raé Sándor rövid előadását hallja a vászonról. Az előadás befejeztével a fölfedező újra megjelenik a vásznon és közli néhány számnak az analízisét, amelyeket az imént adtak le a rendezőnek. Természetesen nem lehet valamennyi szám analízisét kívánni, csupán néhány különösen érdekes számot választ ki a mester, amelyeknek analízisét rögtön a vászon és a mikrofon közvetítésével közli a hallgatósággal Raé tehát nincs jelen személyesen a moziban — cppen ebből áll a találmánya, amely valóban titokzatos. Miképpen csiharag. A szaKaJias asszonyáén ipeaag valami férfiuság, mely utoljára az asszonyokban kutyasággá változik. Tud egy-két ilyen kutyaságot András tisztelendő, de azokat én nem merem utána mondani ebben a mi szemérmes korunkban . Hanem mint az asszonyj éleselméjűség példáját bemutatom azt az asszonyt, akiről azt a közmondást csinálják, hogy: korsó fenekére veti a keresztet. Szerette az italt ez a jámbor menyecske s föl-fölhajtotta a kanosót, de olyankor mindig keresztet vetett rá, még pedig nem a szájára, hanem a fenekére. — Mért teszed azt, te asszony? — tudakolták tőle az ismerősei. — Azért, mert azt tartják, hogy ördög van a borban, azt hajtom ki belőle. — De liát mért alatta veted a keresztet ? — Azért, mert ha fölötte vetném, akkor az ördög csak alul jöhetne ki és kárt tenne a kanesóbau, meg a bor is kifolyna.. De ha a korsó fenekére vetem a keresztet, akkor fölül illan el az ördög és se edényben, se borban nem. esik kár. Ebből is látnivaló, hogy a. logikát nem a mai asszonyoknak kellett kitalálni, örökbe kapták azt a régi asszonyoktól. nálja, csakugyan rejtély. Meg kell elégedni annyival, hogy a,z osztrák szabadalmi hivatal csak olyan találmányokat véd, amelyek lehetségesek... Eddig számos érdeklődő foglalkozik a titokzatos találmány megszerzésével és mindenki kiváncsi arra, hogy milyen lesz a megvalósulás. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy a számanalizisről minden ember, aki ismeri, a legnagyobb csodálkozással nyilatkozik. A föltaláló számos elismerő levelet mutogat, amelyeket bécsi kiválóságok Írtak és a közönség — különösen a közönségnek ama része, amelynek humora is van —* nagy érdeklődéssel várja Káé első föllépés sét a mozivásznon. — Az eljárás, amit szabadalmaztattam — mondja Káé —, tudomány. Nincs rá szükségem, hogy transzban legyek, vagy egyéb hóknsz-póknszokat csináljak. Az eddig! kísérletek csakugyan meglepőek. A mesternek átadnak néhány telefonezá- mot, olyan emberek számait, akik külföldön élnek, igy példán! Hans Albersnek, a Berlinben élő filmszínésznek telefonszámát írták föl egy papírlapraRaé egy pillantást, vet a számra és megkezdi az analízist, amely néha egészen csodálatos. A hallgatóság megkísérelte, hogy félrevezesse a mestert, igy például közölték vele ugyanannak az embernek a régebbi és uj telefon számát. De öt nem lehet tévútra vezetni. Az analízis mindkét esetben ugyanarról az emberről szólt, a mester, anélkül, hogy tudta volna, hogy azonos személyről van szó, teljesen egyforma analízist adott mind a két számról. Megmagyarázhatatlan! A legkevésbé magyarázható meg azonban a szabadalom, amely szerint személyes jelenléte som szükséges ahhoz, hogy az analíziseket vég- hezvigye. A föltaláló talán Amerikában van, a film pedig' Prágában adja le a közölt számok analízisét. — Bizonyos számok határozzák meg minden ember életét — mondja Raé Sándor — és én ezekből a számokból, vagy a számok bizonyos csoportosításából megismerem az emberek karakterét, múltját és jövőjét. A föltaláló egyáltalán nem teszi sarlatán benyomását, az ember inkább úgy érzi, hogy szenAcdélyes tudóssal áll szemben, aki begubdzta magát a számok rejtélyes tudományába. Mindenki kiváncsi a találmány meg valósi fására, amely 134.333. szám alatt már szabadalmat is kapott. Ha a föltaláló valóban ismeri a számok titkát, akkor ebből a számból, a saját patentszámából, már bizonyára tudja azt is, hogy milyen sorsa lesz a találmányának. Féláron Budapestre! November 8—22-0 között 50 százalékos kedvezmény van a budapesti utazásokhoz. Igazolványok 12 Kőért kaphatók a pozsonyi Central Kassage-< bán lévő utazási osztálynál. Régi asszonyokról Irta:MÓRA FERENC
