Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-05 / 27. szám
193Ű^ov«nb0r^^vasáraa^ EGY POLGÁR VALLOMÁSAI Irta; MÁRA/ SÁNDOR Színházba és moziba, ha nem feltétlenül kitünően fizetett írókat tartanak erre a célra. muszáj, lehetőleg nem járok; untat. Nevesebb szerzőink darabjainak bemutató előadásairól gyakran távoztam azzal a kinos és feszengő érzéssel, hogy méltatlan helyen pocsékoltam néhány drága órát az élet becses, ritka idejéből. Általában minden és mindenki hamarább elszórakozhat, mint az úgynevezett szórakozóhelyek mutatványai, házmesteremmel töltött félóra különb műélvezetet nyújt nekem, mint a „neves szerző legújabb vigjátéka, mely társadalmi életünk néhány fonákságát'4 mutatja be a színpadon. Nincs programom az életre, de azt vettem észre, hogy amig az emberekkel szemben támasztott igényeim sokkal szerényebbek most, mint voltak tiz év előtt, addig mesterségemmel szemben támasztott igényeim egyre finyásabbak, nagyzolóan, csaknem kielégíthetetlenül magasak. Á könyvet, mely nem árulja el az első oldalon, hogy mestermünek készült, sutba hajitom; a színdarabot, amely a közönség Ízlését és az ügynökök szempontjait hajhássza, a harmadik jelenetnél otthagyom és eltávozom a színházból. Ehhez végre is jogom van. Az élet rettenetesen rövid, s nem látom be, miért kell csak egyetlen órát is belőle kontárok, vagy féltehetségek müveire fordítanom, mikor odahaza a könyvespolcon zsenik várnak, akik az élet egész tétjét feltették arra, hogy „elszórakoztassanak44. Ha nagyon unom magam, a „Vihar“-t olvasom, vagy valami más „lektűrt44, Moliére-t, vagy Goethe-t, vagy Arany János egyik Shakespearc-forditását. Ezen a héten színházban kellett töltenem egyik estémet, Zilahy Lajos legújabb darabjának „A tizenkettedik órá“-nak két felvonását láttam. A darab szándékai tisztességesek. Megcsinálása rendkívül primitív; de nem úgy primitív, sajnos, mint a remekművek, hanem úgy primitív, hogy az iró, ahol nem birja szusszal, könnyed akar lenni, s mond valami banalitást. Eayik szereplő, egy züllött ügyvéd, mikor megkérdik, hol tett szert pénzre, talán megölt valakit, igy felel: „Nem cn, hanem a védencem.“ Nviltszini tapsot kapott a következő mondat: „Egy becsületes német s egy becsületes francia hamarább megértik egymást, mint egy becstelen német és egy becsületes német." Ezekután — bocsánatot kérek a szerzőtől s a színháztól, lehet, hogy a legnemesebbet akarták, amire módjuk van, — felmentve éreztem magam, vettem a kalapom és távoztam a színházból. Mit kezdjek ezzel a szemlélettel? „Szakértők44 azt mondják, az ilyen olcsó ágyulövések nélkülözhetetlenek színdarabban, mert „ez a színpad.44 Hát lehet, hogy ez a színpad; de engedjék meg, hogy mint eddig, tisztelettel ezután se kérjek belőle. Zilahy darabjáról egyébként nincs jogom kritikát írni, mert, mint említettem, nem is láttam végig. Lehet, hogy az utolsó, harmadik felvonásban még jóvátesz mindent; ezt én már soha nem fogom megtudni. Nincs jogom vitatni az iró szempontjainak jóhiszeműségét. Remekművet írni végül is rendkívüli teljesítmény, egy században egy,két zseninek, ha sikerül. A színházak nagy üzemek, melyeket táplálni kell drámai anyaggal, s be kell érni általában a szelidebb minőséggel; már az is tiszteletreméltó, ha az iró lemond az olcsó szórakoztatás filléres eszközeiről, s kortársai lelkiismeretét akarja ébresztgetni. Ez történik Zilahy darabjában is. Ennek a so- kat-vitatott darabnak „drámai magja44 alaposan meglepett. Amit láttam belőle, ennyi: munkanélküli, családos hivatalnok elkeseredésében elhagyja kedveseit, s világboldogitó programmal elindul az emberiség megmentésére. Elmélete, hogy az emberiség egynegyede rablógyilkos gazemberekből áll össze, akik kifosztják és tönkreteszik a „tisztességes embereket44; modern Taigetoszról álmodik, ahol a közjó érdekében kivégzik a társadalom ellenségeit, mintegy ötszázmillió embert, s aztán rövidesen és hosszú időre rendbejön majd minden . . . Hát ez egy kicsit naiv, még színpadon is; nem is elméletnek naiv, hanem színpadnak. Zilahy, mikor éppen nem ir darabot, valószínűleg maga is sejti, hogy nincs „abszolút tisztességes44 és nincs „reménytelenül aljas44 ember; az ember, minden ember, néha tisztességes és néha aljas... A darab tendenciája lelkesen pacifista. Erről a pacifizmusról lenne néhány szavam. A kritika — a darab alkalmas heves polémiákra — egyhangúan kiemelte a szerző bátorságát, mellyel elitéli a háborút. Nem kívánom Zilahy tói, hogy bátrabb legyen, mint amilyen. Olcsó és gyáva szószátyárság hősies állásfoglalást követelni egy írótól, amig az ember maga nem dobott bombát. S egyáltalán, érdemes-e, bárhol, bármikor, bombát dobni? . . . Egyszóval, az én igényeim számára elég bátor Zilahy. De hősies kiállásának visszhangja mégis meglepett. Mint mond Zilahy a „tizenkettedik órában44? Azt mondja — függetlenül a naiv Taigetosz- elmélettől — hogy ő megmondja, aszongya, ő nem tesz lakatot a szájára, ő kimondja, ha agyonverik is érette, hogy aszongya: a háború aljas, pimasz, erkölcstelen és nem kívánatos vállalkozás, s az is utolsó, rongy ember, aki háborút akar. A nézőben elhül a' vér... Kimondja, mert nincs az a földi hatalom, mely egy irót visszatarthatna a nagy, uj, s végső igazságok kimondásától, hogy neki nem kell a háború, a rosseb egye meg, mert nem a háború jó és erkölcsös, hanem a béke, no meg a tisztességes emberek . . . Hozzáteszi még, mindenesetre, hogy nem minden háború erkölcstelen; csak a hóditó háborúk azok, de például az „elnyomott népek szabadságharcait44 már elismeri és jogosnak tartja Zilahy, Hát ezek tiszteletreméltó, kifogástalan szempontok. Helyes és bátor az is, hogy elitéli a háborút általában, s nagyon érdekes az is, ahogy jogosnak és jogtalannak minősít egyes háborúkat.. . Ismétlem, én nem kívánom Zi- lahytól, hogy életében valaha is „bátrabb 44 legyen, mint volt ebben a darabjában; de meglepett e bátorság visszhangja. A sajtó oldalba- bökte egvmást és tiszteletteljes félhangon dör- mögte: ez igen, ez már döfi . . . Egy iró úgy. és akkor és annyira „hősies44, ahogy jólesik' neki; én ugyan az irói hősiességet inkább az irodalmi mü minőségétől követelem meg. Még nem kicsiség, ha valaki „kimondja44; nincs egyszerűbb, mint reggeltől estig hősiesen szint vallani az élet mellett és a halál ellen, s kegyetlenül és őszintén arcába kiáltani az emberiségnek, hogy a pimasz ember, megkövetem, nem érdemli meg, hogy éljen, csak az erényes, egészséges, tisztességes ember érdemli meg az életet, akármit mondanak is. Tudja' isten .. . engem érdekel a pimasz ember is, s főként az, hogy miért pimasz az istenadta? De a visszhang, mely Zilahy hősiesen bátor pacifista kiáltását a háború ellen és a béke mellett elismerte: ez érdekesebb, mint maga; a kiáltás. Ilyen szerények lettünk? Vagy igy megfogytak hőseink? Budapest, novemberben. A legegyszerűbb ember is izgat, érdekel, de az iró, aki csak érdekes, vagy középszerű, feneketlen unalommal tölt el, ásitásra ingerel. Mit kezdjek vele? Félve irok színdarabot, — a legnagyobb élmény darabot irni, — s egyelőre ott tartok, ahol félesztendő előtt, tudniillik sehol. De valamit megtanultam közben a magam bőrén: a kortársi szinmüirodalom feltétlen gyanakvással tölt el. Kik ezek a „termékeny szerzők44, akik esztendőről esztendőre megajándékozzák a közönséget,. a színházi világot egy-egy alkotással? Kik ezek a titánok, ezek az egetverő zsenik, akik képesek reá, szezonról-szezonra kirázni írógépükből egy „eredeti háromfelvonásost44, mint a gyárak egy uj rádió-, vagy autó-modellt? Színdarabot irni a legnagyobb irói teljesítmény, csaknem lehetetlen. A zseni is csak őrült pillanataiban vállalkozhat reá. Az iró és a mü között ott van a színpad, — ki bir ezzel az akadállyal? A színpad, az: idegen emberek, kellékek, más dimenzió, valami legyőzhetetlen. A világirodalomban mindössze tizennégy remekművet ismerek, melyek megbirkóztak a szinpaatal, s olvasásuk, vagy meghallgatásuk után nem kell szégyellnem magam: két Aristophanes-, öt Shakespeare-, két Moliére-szindarabot, Crommelynck „Csodaszarvasáét, Ben Johnson „Volpone“-ját, Molnár „Liliom“-át, a „Cornevillei haran- gok“-at, a „Nebánts virág“-ot és Strindbeg „Álomjátéká“-t. Szinpadi remekmű az, melyet cselédem éppen úgy megért, mint én, s a gróf a proszcéniumpáholyban, cselédem a karzaton s én lenn a földszint zsöllyéjében egyazon alkalommal nevetünk, vagy sírunk előadásközben. Csekélység . .. 4= Ezért nem járok színházba. Moziban, istenbizony, elalszom. Láttam, tiz év előtt, Stiller „Erotikon“-ját, majd a „Caligari“-t, később a „Potemkin“-t, Chaplin összes filmjeit, s legutóbb Londonban, a magyar Korda rendezésében egy csodálatos színészi teljesítményt, egy Laughton nevű angol színészt a „VIII. Henrik magánélete44 cirnü filmben. Ezek az alkotások sejteni engedték, hogy mi lehetne a film ... A többi, amit láttam, egy technikai találmány jóvoltából, mind csak „kolosszális44 volt, „gigantikus44, vagy bűbájos, vagy egymillió dollárba került, s szerződtették hozzá a Csendes Óceánt... szóval elaludtam, amig néztem. Nem, akkor már inkább egy nővel beszélgetek, vagy kávéházban ülök és nézek magam elé; az is mulatságosabb. A mozit otthagyom a hangos híradó után, s a színházat az első nyiltszini taps után, mely egy-egy zseniális dialógus élcröp- pentyüit jutalmazza. Tudok beszélgetni Sha- kespeare-el, s tudok beszélgetni egy hordárral. De nem szeretem a zseniális élcröppen- tyüket. Hallom, Bécsben már három hét alatt előállítanak egy darabot, teljesen készen, a legjobb kivitelben, nagyobb ügynökségeink Cigarettával a szájában lépett akasztóin alá a csendbrgyilkos hulváhibányász Szombaton reggel hat órakor végezte ki a „névtelen’ bíróság fogházának udvarán Dzierzawa Rudolfot csehszlovák hóhér a mahrisch-ostrai Mór. O&trava, november -4. A csemdőrgyij- kos huiliváki bányamunkás kivégzéséről a csehszlovák távirati iroda a következő hivatali oe jelentési adta ki: Ma reggel hat órakor a mahrisch-ostraui kerületi bíróság udvarán végrehajtották a halálos ítéletet Dzierzawa Rudolf 32 éves hul- váki bányamunkáson. Dzierzawa eddig tízszer volt büntetve. 1932 február 8-án Dyr Ottokár csendőrőrmester rajtakapta a munkást egy tolvajláson és le akarta tartóztatni. Dzierzala előrántotta revolverét s közvetlen közelről föbelőtte az őrmestert, aki holtan esett össze. Dzierzawa letartóztatása után azzal fenyegetőzött, hogy ha még egyszer szabadlábra kerül, egy második csendőrőrmestert is agyon fog lőni és fenyegető módon viselkedett az öt kísérő csendőrzászlóssal szemben. Mahriseh-Ostrauban ez az első kivégzés a kerületi bíróság fölállítása óta. Hivatalos megállapítás szerint az államfordulat óta 48 csendőrt öltek meg hivatásuk teljesítése közben, ezek közül hatot Morvaországban és Sziléziában. KIVÉGZÉS TELJES CSÖNDBEN Az ítélet végtrelhajlásáról szóló jelentés tci- jeseti meglep efós szerűen érkezett. Mint ismeretes, D/zierzrawát 1933 február 24-én ítélték halálra az oe iráni esküdt-bírósági tárgyaláson, amelyen Tesar bírósági főtanácsos elnökölt. Az elítélt védője semmiségi panaszt nyújtott be a legfelső bírósághoz, amelyet 1933 junius 2.7-iki dátummal elutasítottak. A védő ekkor kegyelmi kérvényt adoitt be a közitársasági elnökhöz ée a kérvény sorsa hónapokon keresztül bizonytalan volt. Egv nappal a kivégzés előtt, november 2-án érkezeit meg a kabinetiroda értesítése, amelynek értelmében Masaryk elnök szabad folyást enged az igazságszolgáltatásnak és nőm gyakorolja kegyelmi jogát. Ezzel a halálraítélt sorsa megpecsételődött. A tegnapi nap folyamán érkezett meg Ostrauba az álfami hóhér két segédje társaságában, az ígazságügyminisztérium egyik tisztviselődével együtt. Érdekes körülmény, ■hogy a hóhér nevét a hatóságok, nem is közölték. Ennek magyarázata az, hogy a régi állami hóhér, Broümarsky, hivatalbaIé(pésekoir túlságos népszerűségre (törekedett, nyilatkozatokat és interjúkat adott. Akkoriban őzt az eljárást nem tartották méltónak e hivatáshoz és. Broumarskyt csakhamar elbocsátották állásából Azóta a hóhér kinevezéséről és személyes körülményeiről semmiféle közlemény sem jut nyilvánosságra. Az i gazs ágügyjirúni aztér ium tisztviselője megjelent a máhris-ch-ostraui kerületi bíróságon és közötte a prágai hatóságok intézkedését, amely szerint a'Z ítélet szombaton reggel hajtandó végre. Az intézkedések értelmében a legnagyobb csendben történtek meg az clőIliim Amikor arcszine fakó, szürkéssárga is tekintete bágyadt, amikor s-zomorn, nyomott lián gúlát és nehéz álmok gyötrik, amikor epepangás, gyomorfájás, fölfuvó- dás és fejnyomás kínozzák, olyankor tanácsos néhány napon át reggel éhgyomorra 1—1 pohár természetes „Ferenc József44- keserüvizet inni. Az orvosok azért rendelik a FERENC JÓZSEF-keserüvizct oly gyakran, mert ez sok esetben a rosszullét okát gyorsan megszünteti és az egész szervezetet fölfrissiti. A FERENC JÓZSEF- keseriiviz gyógyszertáraliban, drogériákban és fűszer üzletekben kapható. készületek és csupán egész csekély számú hivatalos szemófy kivételével senki sem tudott semmit a kivégzésről. Első eset volt ez, hogy a sajtó képviselői sem vehettek részt az ítélet végrehajtásánál. Tegnap este megjelent a kerületi bíróság tanácsa, amefy az Ítéletet kimondta, Tesar elnökkel az élén Dzierzawa cellájában. Jelen voltak Blecha, a kerületi biróság elnöke, és dr. Safek védő is. Az elnök közölte az elítélttel, hogy kegyelmi kérvényét etutasitótták cs hogy a kivégzést szombaton reggel hat. órakor hajtják végre. PONT HATKOR... A halálra ítélt bányamunkás meglepő nyugalommal! vette tudomásul a , kedvezőtlen hirt. Merev tartással hallgatta végig az elnök szavait, majd enyhe lemondó mosoly futott át az arcán és legyintett kezével. Nyugafimát akkor sem veszítette el, mikor a biróság képviselői eltávoztak a cellájából. Vacsorára kedvenc ételeit kérte és az elkészített ételeket nyugodtan, jó étvággyal fogyasztotta eb Kevés bort ivott és igen sokat cigarettázott. Az est folyamán meglátogatta a lelkész is, de az elszánt ember egyedül akart maradni. Az asztal mellett ült a cellában, állandóan cigarettázott, lefekvésre nem volt kedve. Reggel hait órakor kopogtattak cef.lájá/n, á törvényszéki orvos és a lelkész érkezett a fogházőr társaságában, hogy Dizierzawát utolsó útjára kisérjék. Az eilitÓlt- ekkor is teljes nyugalmait muta'toitt és csak kényszeredett moi •súllyal válaszolt a lelkész és az ügyvéd vi-: gasztaüó szagaira. Lekisérték a biróság udvarára, aihoil már az éjszaka folyamán a hóhér utasítása szerint elkészítették az akasztói át,- Az akasztói,a egészen sima, széles fadeszka, amelyet fél méter mélységben erősítettek meg a földben. A halálraítélt bányamunkás az utolsó cigarettával a szájában lépett a fogházudvarba és a cigarettát akkor is tovább szívta, mikor az ügyész újból felolvasta előtte a halálos ítéletet. Néhány perccel negyed hét után az átlam- ügyész átadta az elítéltet a hóhérnak, aki gyorsan és higgadtan teljesítette kötelességét. Tiz perc elteltével’, a törvényszéki orvos jelentette, hegy az elitéit meghalt. A holttestet azonnal levették az akasiztófáró’., egyszerű fakoporsóba ették és elszállították. A kivégzés helyét az eljárás egész tartama alatt erős rendőrkordon vette körül, amefy idegen embert nem engedett a hely' színéhez közeledni. Iíét óra elmúlt, amikor a városban az első emberek megtudták a hirt, hogy megtörtént a<z első kivégzés Mahriseh- Ostrauban. A hir futótűzként terjedt el a városban és egész napon át izgatottan tárgyalják az emberek a kivégzés részleteit. A KIVÉGZETT BÁNYAMUNKÁS ELŐÉLETE A harminckét éves Dzierzawa fiatal kora dacára rendkívül kalandos életen ment keresztül. Eleinte .munkás volt Freistadtban, az üzemből azonban elbocsátották. Dzierzawa ekkor Franciaországba ment és néhány é^ eltelte után visszatért Csehszlovákiába. Itt nem talált munkát, átment Lengyelországba, de nyugtalan vére újra Franciaországba kergette, ahol belépett az idegen légióba. Szolgálata alatt két Ízben is súlyos beteg volt. Mikor ideje kitelt és elbocsátották az idegen légióból, Franciaországban csavargóit hosszú ideig és közben teljesen elzüllött '. Az orvosi elmevizsgálat Dzierzawát értelmes, szellemileg teljesen egészséges embernek minősítette, akinek feltűnő tulajdonsága a ha- zudozás. ísnB ... 5
