Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-28 / 46. szám
L évf. 46. szám ■ Kedd • 1933 november 28 Ára 80 fiilé Független magyar napilap D'ANNUNZIO, a nagy olasz költő, súlyos beteg. Nagy politikai temetés Németországban Közeledés vagy újabb eltávolodás Ausztria és Németország között? Dolffuss a közeledésért — HiMer a határincidens alkalmával elesett bajor katona temetésén „gyilkosoknak” nevezte Dollfussékat Bécs, november 27. A nemzeti front tegnap Villaehban nagygyűlést rendezett, amelyen Winkler volt alkancellár, a Land- bund vezére, kijelentette, hogy Dőli fuss igényt tart a Landibund együttműködésére és szeretné, lia ez a szövetség belépne a kormányba. Ugyanakkor Winkler utalt arra, hogy az osztrák— német viszony javulóban van és a közel jövőben megkezdődik a gazdasági tárgyalás a két ország között. Dőli fuss amstüttóni beszédében ugyancsak kifejtette, hogy Ausztria hajlandó Németországgal tárgyalni a közeledésről. A bécsi Heimwehr-orgánumban Fey .őrnagy alkancellár ma állást foglal Winkler volt alkancellár tegnapi beszédéhez és kijelenti, hogy Winkler túlzott, amikor azt mondotta., hogy a mai kormány nélküle nem kormányozhat. A mai kormányrendszer nem változik meg Ausztriában. A NAGY TEMETÉS Nürnberg, november 27. Ma temették el Nürnbergben nagy pompával azt a bajor katonát, akit az osztrák—német határon az osztrák határőrök egy incidens alkalmával agyonlőttek. A nemzeti szocialisták kihasználták a temetést, hogy nagy mauit'esztációt tartsanak a jelenlegi osztrák kormány ellen. A sirnál Hitler kancellár is beszédet mondott. — Negyvenmillió német nevében jöttem ide — mondotta —saz ő nevükben teszem le a koszorút a fiatal német katona sírjára, aki tanujelét adta hősiességének és szimbólumnak kell tekinteni sorsát. A német nép a halottban látja a nemet ügy egyik uj mártírját és a hadsereg az uj Németország hősét tiszteli benne. A fiatal katona gyilkosai nem azonosak a határon tűi élő testvéreinkkel, akik bizonyára s í . rznának, mint a birodalom szavazott, ha megengednék nekik a szavazást. A határon túl élő német nép bizonyára undorral fordulna el e német testvér gyilkosaitól, akik ma Becsben uralkodnak. Hitler előtt Blomberg hadügyminiszter beszélt .és a hadsereg nevében elbucsuz- tatta a halottat. SZVATKÓ PÁL: ILE DE FRANCÉ Franciaország szigete. Soha nem volt szimbolikusaid) a francia földnek ez az elnevezése, mint a krízis éveinek forgatagában, amikor vihar tombolt a kontinensek embertengerén s egyedül a sziget, Franciaország szigete mered ki a káoszból, mint valami korálzátony, amelyen pálmák és papagályok élnek, mint a boldogság hajótöröttéinek utolsó menedéke. Sziget, amelyen megtörnek a fölkavart tenger hullámai. Sziget, amelyen tropikus jólét uralkodik, kissé fülledt jólét,sziget, melyre átmenekült a vízözön előtti nemes eszmék világa, sziget, amelyen minden rendben volt. De a korálzátonyok pálma,s és papagá- íyos szigetei ugyanarra a vulkanikns talajra ágyazottak, mint az óceánok. A szigeten, Ile de France-on, morog a föld. Távoli villámok cikáznak horizontján s ha egy-égy ilyen cikázás nem jelent még villámcsapást, veszedelmeit nem szabad lebecsülni. A francia parinmentarmnusban valami nincs rendben. Azt mondják, katonadolog, ha Parisban kormány bukik, mindennapi történet, jelentéktelen, mert a kontinuitás nyugalmát ueni bontja meg, így volt ez mindig a harmadik köztársaság megszületésétől számított temperamentumos politikai világban, mondogatják. Ma Herriot, holnap Daladier, Paul- Boneour, azután Surrant, végül Chau- temps, egy év leforgása alatt öt kormány, — ki bánja, a gazdag francia nép megengedheti magának c politikai játék luxusát. Nem egészen igy van. A francia kormá- 1 nyok gyakori váltakozása idegességre vall, s a nép nem tűri sokáig. Emlékezetes, hogy 1916 végén a Palais Bourbonban a maihoz hasonló idegesség uralkodott, . kormányok jöttek, kormányok mentek, s i a nép — Ile de Francé földje — morgott . és zúgolódott a viharban, míg azután Cle- r menceau diktatórikus módon stabilizáUa . a parlamentet— úgy, hogy nem a parla- l ment uralkodott többé, hanem a tigris. Ez i volt a parlamenti rendszer első félrelökő- L a demokratikus államberendezkedésben, . s a szeméi y presztízsének első uralma . ugyanaz kicsiben, amit Hitler később . megtett nagyban, a legalitás ugyanolyan . látszatával, mint Clemenceau. Emlékezetes az is, hogy 1926-ban, a f ránk pánik idején egynapos és egyhetes * kormányok idegeskedtek Parisban, a nép — He de Francé földje — morgott és zúgolódott, míg a zavarból jótékony démonhit kiemelkedett Poincaró autoritativ és egyáltalán nem a baloldali parlament konstellációjából jövő alakjai, a nép hozsannázót!, a más világnézetű parlament meghódolt s a nagy lotharingiai három év alatt kivezette a kátyúból Franciaországot. Szolid hullámköröket épített aranyból Ile de Francé köré. A gátak most repedeznek. 1917 és 1926 után 1934-ben Ile de. Francé újabb megpróbáltatások előtt áll. A helyzet azonos; kívülről veszedelem nő, hévül idegeskedik a parlament. Chautenips kormánya sem lesz hosszuéletü, — s vájjon ki lesz most Clemenceau, vagy Poincaré, a nélkülözhetetlen deus ex machina? Kelten „tartogatják” személyüket a haza megmentésére; Tardieu és Herriot. Az utóbbinak nagyobb esélyei vannak. A baj csak az, hogy a játék veszedelmesebb, mint a két precedens esetében volt. A nép morgott és elégedetlenkedett akkor, de a parlament eszméje még nem diszkreditálódott annyira, mint ma s a nagy személyiség visszavezethette a megbékült lelkeket a demokratikus berendezkedések kényelmébe. A francia nép ma jobban morog és türelmetlenebbül figyeli a Palais Bourbon í e j lő d és takasztó társasjátékát, mert látja, hogy másképp is lehetséges. Látja, hogy a külföld sokhelyütt megszabadult a kényelmeden parlamentektől, s még Angliában is MacDo- nald államcsinyje mentette meg a helyzetet s nem a parlament. Figyeli, hogy az állandó belső krízis következtében megbénult Franciaország külföldi átütőereje, inig Mussolini, .sőt Hitler is szemmellátha- tóan előnyomul. „Félő, hogy Franciaország másodrendű hatalom rangjára süly- lyed vissza”, — sivitotta be a francia közvéleménybe a minap egy nagy politikus. A sajtó nyugtalan, a nép érzi, hogyan dolgozza magát előre a világpolitikában Hitler — csak azért, mert a hátát százszázalékosan lefedezte s nem kell a parlamenttel vesződnie, a nép érzi. hogyan bénul a francia külpolitikai erő — t ak ezért, Hajszálnyira hasonlít a megalakult Chautemps kormány a megbukott Sarraut kormányhoz Véget éri a francia kormányválság — A francia nép stabil kormányt követel Paris, november 27. A vasárnap megalakított Chautemps kormány végleges miniszteri listáját a hétfő reggeli lapok hozták nyilvánosságra. Ezek szerint az uj francia kormány a következőkép alakult meg; Chautemps, miniszterelnök és belügyminiszter, _ P aul-Boncour külügyminiszter, Raynaldy igazságügyminiszter, Daladier hadügyminiszter, Sarraut tengerészetügyi miniszter, Pierre Cot légügyi miniszter, De Monzie közoktatásügyi miniszter, Bonét pénzügyminiszter, Marchandeau költségvetésügyi miniszter, Laurent-Eynac kereskedelemügyi miniszter, Paganon közmunkaügyi miniszter, Dalimier gyarmatügyi miniszter, Frot munkaügyi miniszter, Queuille földművelésügyi miniszter, Ducos nyugdíjügyi miniszter, Mistler postaügyi miniszter, Israel, jóléti és egészségügyi miniszter. Az államtitkárok listája csak hétfőn készül el, mert Cahutemps még folytatja tárgyalásait. A nyilvánosságra hozott kormánylistában a legnagyobb meglepetést két olyan miniszter keltette, akik nem szerepelnek a listán. Pietrí és Bonnevay baloldali republikánusok visszalépését politikai körökben azzal magyarázzák, hogy Chautemps még vasárnap este két miniszteri tárcát ajánlott fel a neoszocia- listáknak, amire a baloldali republikánusok elzárkóztak a kormányban való részvétel elől. A neoszocialisták nem tudtak megállapodni a kormányelnökkel, mert 51 párt vezére Re- naudel Toulonban tartózkodott, Chautemps hajlandó lett volna bevárni, amig Renaudel visszaérkezik Párisba, amikor azonban tudomására jutott, hogy Renaudel touloni beszédében azt a kijelentést tette, hogy ó és párthívei semmi szín alatt nem kaphatók arra, hogy egy radikális szocialista kormányban résztvegyenek, Chautemps elhatározta magát arra, hogy tiszta radikális kormányt alakit. Parlamenti körökben az uj kormánynak, amely végeredményben nem egyéb, mint az eddig kísérletező kormányférfiak, újabb átcsoportosítása, rövid életet jósolnak. — Mindenekelőtt számolnia kell az uj kormánynak a szocialisták ellenzéki magatartásával,' azonkívül Pietri visszalépése után valószínű, hogy ; ,. , , a Flandin-csöpört támogatására - se számit- hat. v, , A miniszterelnök számol a .nehézségekkel, amelyek között az uj kormány útra .indul, s a sajtónak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy egészen rövid programbeszédet fog tartani, amelyben pénzügyi politikájának generális irányelveit ismerteti, mert módot akar adni a kamarának arra, hogy amennyiben pénzügyi programja számára nem találja meg a többséget, azonnal megbuktassa a kormányt. A miniszterelnök a reggeli lapokban néhány soros kormánynyilatkozatot tett közzé, melyben az uj kormány programjául a nemzeti érdekek védelmét jelöli meg. Az ui miG$gfstes’@lfit&ft Páris, november 27. Camille Chautemns, az uj francia miniszterelnök 1885-ben született. Atyja Emilé Chautemps, a szenátus elnöke volt. A mostani miniszterelnököt 1910- ben választották meg először képviselőnek és 1929-ben a radikális párt elnökének. 1930 februárjában tiszta radikális kabinettet alakított, amelyet azonban a parlamentben való bemutatkozásánál máris leszavaztak. Később Herriot kormányában iskolaügyi miniszter és belügyminiszter volt. Belügyminiszter maradt Boncour, Daladier és Sarraut kormányában is. Páris, november 27. Chautemps kormány- programját a következő mondatban foglalja össze. „Célunk rendbehozni a pénzügyeket és garantálni az ország biztonságát, eszközünk: az akarat." Daladier és Sarraut eljárásától eltérően Chautemps nem szállítja le a hivatalnokok fizetését. Szanálási programja inkább a jobboldal ellen irányul: küzdeni akar a nagytőke adóeltitkolása ellen, fölemelni az autószállitásck adóját, uj állami sorsjátékot kiírni, uj' váltópénzt kiadni, a forgalmi, és jövedelmi adót kiterjeszteni,, stb.
