Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)

1933-11-19 / 39. szám

1933 november 19, vasárnap. —11 l'l 111 I II IHK3RfflMS»e»«gs»iKS fjíEÍé 5 EGY POLGÁR VALLOMÁSAI írja; MARAISÁNDOR EMLÉK AZ ŐSRŐL A londoni közlekedési múzeumban, szem­léltető és áttekintő csoportosításban láttam az Ősöket: az Első Robbanómotort és a Leg­első Benz Autót (az autó történetében olyas­mi ez, mint a Magyar irodalomtörténetben a Halotti beszéd) az Első repülőgépet és az El­ső Zeppelint, az Első Vasutat és az Első talpfát (amelyet még nem .itattak olajjal, vi­szont nem is oikkeztek róla) s általában min­denből a legelsőt, a nyers ötletet, mikor az akotó lélek még mohó szándékkal darabos formát ad csak az eszmének, kapkodó ke­zekkel hord össze nyers alkatrészeket, mert az eszme forr még és alaktalan, s a feltalá­ló nem ér reá, stiláris bibelődéssel csinosítani az ötletet. A technikának ezek az őskori ször­nyei tekintélyes csarnokokban sorakoznak fel, mint a Természettudományi Múzeumok­ban a vaspálcákra fűzött őslények, az ichthyosaurusok, a „halmókusok44 kissé elraj­zolt csontvázai, Azzal a kegyelettel, mellyel az angolok megőriznek a múltból mindent, ami emberi dokumentum, gyűjtöttek össze ebben a múzeumban rozsdás fékeket és pri­mitív szemaforokat, kezdetleges gőzgépeket és megmosolyognivaló hydraulikus préseket. A muzeum szemrevaló anyaga a felületes szemlélőt is meggyőzi arról, hogy ma gyor­sabban és biztosabban -közlekedünk, mint száz év előtt, olcsóbban, kevesebb üzem­anyaggal és sokkal nagyobb sebességgel tu­dunk helyet változtatni; arra a részletkérdés­re, hogy miután ilyen olcsón, kényelmesen és gyorsan helyet változtatunk, mit is kez­dünk majd, a muzeum igazgatósága termé­szetesen nem ad választ, mert az ilyen fa­nyar bölcseleti kérdések megválaszolása nem tartozik már feladatai közé. Látjuk a vas­utat, mely száz év előtt, s a másikat, a Sou­thern Railway vagy a „Repülő Skót“ moz­donyát, amely ma szállítja az angolokat fel és alá az országban, látjuk az első gőzhajó modelljét s az „Empress of Britain“ vázla­tát, s ez a szemléltető oktatás meggyőzi a né­zőt, hogy a technika igazán megtette a ma­gáét, valósággal gőzerővel fejlődött és vil­lámsebesen tökéletesedett, s most már nincs is más hátra, csak az elméleti kérdés tisztá­zása, tudniillik az, hogy e sok adott nagy­szerűséggel élni is tudjunk,, s egy-két lóerővel boldogabbak is legyünk tőle. A technika, a nagy varázsló, rendelkezésünkre bocsátotta a bűvös szőnyeget;- s repülhetünk vele, ahová akarunk. A helyzet az, hogy mi ülünk a bű­vös szőnyegen s torkunkszakadtából veszek­szünk. De erről a technika nem tehet. Van valami megható kezdetlegesség az el­avult modellekben, valami régies báj, az első mozdony kéménye mintha vatermörder-gai- lért viselne, s az első gőzgép kazánja olyan, mint a krinolin. Száz év előtt az emberek még nem biztak a technikában. Családi pa­pírok közt megtaláltam dédapámnak egy le­velét, aki látta Badenben az első vasutat és ezt irta haza: „Érdekes újítás, de nem jóso­lok nagy jövőt neki.“ Deák Ferenc sem bi- zott a gőzvasutban; tartott tőle, ho?v ..ár­tani fog a fuvarozó-iparnak'4, s fel is szólalt ellene az országgyűlésen. Mikor Stephenson elindította 1832-ben a Liverpool-birming- ham-i vasútvonal első személyszállító szerel­vényét, interpelláltak az angol alsóházban, mert több képviselő féltette az „ördögi se­bességgel44 haladó uj közlekedési eszköz meg­pillantásától az angol alattvalók szemét. . . A vasút különben jóidéig népszerűtlen ma­radt, Angliában és a kontinensen is. A brit pályaudvarokon a vonatok indulása előtt katonazenekar játszott, ho°-v odacsalogassa a kiváncsiakat, hátha kedvük kerekedik utaz­ni egy pár kilométert. Az autó, a maga Benz- : féle őskorában, évtizedig amatőrök és kíván- • esi sznobok játékszerének tetszett. Elindítani : csaknem olyan komplikált művelet volt, i mint megállítani, s a merész autóvezetők kis 1 létrát vittek magukkal, hogy a kisérő höl- ; gyek akadály nélkül tudjanak hosszú slepp- ] jeikben felkapaszkodni a magas ülésekre. : Benzint akkoriban még csak a drogériákban 1 árultak; az országutakat, szerte Európában, 1 az őszi hónapokban az ökrök sem bírták, ; nemhogy az autók. Talán a repülőgép vál- < tozott legkevesebbet Bleriot ideje óta: fino- : modott és tökéletesedett, de formájában, raj­zában nem sokat különbözik az egyfedelű < légibatár, mellyel Bleriot átrepülte a csator- - nát, egy modern katonai repülőgéptől. A Ion- 1 doni múzeumban, mint a megkövesedett de­nevérek, sorjában lógnak a mennyezetről ezek az ősi drót- és bádog-madarak, Helm- holtz pedállal mozgatott légi biciklijétől és a Montgolficr-fivcrek papirzsákjától kezdve a Hispano-Suiza 500 lóerős légi motorjainak és az első „többszemélyes41 Farman-gépnek modell jóig: a néző megilletődötten bámész­kodhat el, milyen kezdetleges formákba öl­töztette a lélek ezt a vágyat, mely veleszüle­tett a földöncsuszó emberrel, — a repülés Ikarus viasszárnyaival kezdődött és igazga­tósági tagságokkal tetőződött be, s a nagy emberi vállalkozás kulminációs pontjául a párisi „Aeropostal44 részvényhigitási botrá­nyát és csődjét jelölhetjük meg, De erről me­gint Bleriot és Lilienthal nem tehetnek. Az emberi vágyak természetes útja, hogy mindig van egy, aki álmodik, aztán egy másik, aki megvalósítja az álmot, s végül egy vagy több harmadik, aki minél többet akar keresni az egészen. A kegyeletes technikai roncsok, óriás já­tékszerek között, melyek az emberiség gyer­mekszobájának gazdag lomtárából kerültek össze s Londonban kegyelettel őrzik őket, különösen meglepett egy hupikékre mázolt, kétüléses autó, a diluviális korszakból, úgy 1908-ból, magas bak-üléssel, a vezető és kí­sérője számára, merőleges kormánykerékkel, szép sárgára smirglizett fékekkel és kemény pneumatikkal: még őskori modellnek is idét­zürzavarban. Fleischer gyáros sovány, nagy- bajszu, hallgatag ember volt — ő volt „a*4 gyáros Kassán, fogalom volt, a nagyipar, a modern kor úttörője, a „vasgyáros“. Termé­szetes, hogy csak neki lehetett autója Kassán, csak neki egyedül a vidéken. Ritkán hasz­nálta a becses jármüvet, lehetőleg csak kivé­teles cs ünnepi alkalmakkor. Senkinek eszé­be sem jutott volna megvádolni Fleischer gyáros autóját azzal, hogy egyszerű közleke­dési eszköz. Azt sem tudom, hol csináltatta? Varázsszekrénynek tűnt mikor, nagyon las­san és óvatosan, végiggurult a városon, min­den tiz méter után hosszan tülkölt, s a kocsi- vezető Fleischer gyáros, aki sportsapkában és szemén vastag szemüveggel vezette a bo­szorkányos szekeret, minden tülkölés után büszkén nézett körül és várta az elismerést. Kassán akkoriban csak a fuvarosok ökrössze­kerei közlekedtek, s két fiakker; forgalmi akadályokról szó sem lehetett. A gyáros nem használta a kocsit gyakran, amint ez illett is; határozottan rossz néven vették volna tő­le és megszólják, különben, mint ahogy nem illik naphosszat diszmagyarban sétálni az uc- cán, még annak sem, akinek van. Leginkább csak szombatonként öltötte fel, azaz vezette elő a kocsit, s akkor is csak a nyári hónapok­ban és verőfényes szép időben, nehogy be­sározza az ut piszka! A „társaság44 ilyenkor a „Bankó“-n nyaralt, ezen a kedves, fenyő­erdővel kerített, Annabál-szagu kis fürdőhe­lyen, két kilométerre Kassától. Féltucat villa­épület állott itt, s egy fogadó, ahol este üveg­burás szélvédő óvta a vendéglőasztalon a gyertyalángot, az ágynemű nyirkos volt és egerek rágcsáltak az almáriom alatt. Itt nya­ralt a kassai társadalom, s idcrándult fel min­den szombat délután Fleischer gyáros hupi­kék autójával. Meredek, kanyargó ut vezet fel a „Bankó“-ra, s a gyerekek már déltől az országúton lebzseltek, lesték a technika vívmányát, segítettek tolni a kocsit, s fenn a hegy tetején, a fogadóépület előtt, ott sora­kozott a kassai családok elitje, s izgatottan, várták az érkezőt. A kocsit a környék összes gyermekei tolták, s Fleischer gyáros szeré- nyen-öntelt mosollyal ült a kormánykerék mellett s hosszan és büszkén dudált... Ez igy ment minden szombaton. Szántóra igy de­rengett az a különös kor, melyet később a philisophusok „sofőrkorszak44-nak neveztek el. Mindez eszembe jutott Londonban, a Kent- grófságbeli különc angol szövetgyáros 1908- as modellü hupikék autója előtt, s nagyon büszke voltam. Elmondhatom, hogy ifjúsá­gomban segítettem tolni a „haladás szekeré­nek kerekét44. Elég nehéz munka volt, mond­hatom. MEGA LAKUL A BRÍDGE-NÉPSZOVETSÉG Zimmer osztrák nagymester szerint a bridge-játékot besorozzák az olimpiai játékok közé Ajándékozzon neki j karácsonyra i egy tartós emlékeit AlkffEft Standard ■egy készülékben egyesit speciális fenököviet és fenőszijat; automatikusan élesít mindég pengét, . ; Nikkelezve 120 Ki Fekete 96 Ki Kitűnő borotválkozást tesz lehetővé! Egy penge egy évig használható! Uj! Mód. Spécial üti formátum kétélű pengék számára, nikkelezve Ke 60.— Kapható kereskedőknél, fodrászoknál stb. EMEL 0,3RATULAUÜ, Hosarykovo im 6 PR AH A, DIVISOVA 1. interjú a világ egyik leghíresebb bridzselöjével — Culbertson és akinek nem kell — A nők ériébe a játékban — A magyar és az osztrák csapat harca len volt, mint azok a régi kerékpárok, me­lyek egyetlen, másfélméter átmérőjű óriáske­rék, s egy, nyomában guruló, picike, tányér­nyi hátsókerék szellemes kombinációjóból ál­lottak össze. Nekem különösen az tetszett, hogy hupikék volt, mert ez a szín felidézte gyermekkorom első komoly technikai szen­zációját; elérzékenyülten néztem ezt a szá- zadeleji csodát, mely egy Kent grófságbeli, bizonyára különc angol szövetgyáros hagya­tékából maradt a londoni közlekedési mú­zeumra. Nekünk volt akkortájt Kassán egy ilyen hupikék autónk, — s nem csekély büsz­keséggel gondoltam reá, hogy Kassa, ime, nem maradt el a század elején korszerű fej­lődésben Kent grófsága mögött. „Nekünk44 az a baráti és családi kör volt, mely e finom és kedves város úgynevezett „társaságát44 al­kotta: régi kassai patrícius-családok, a Maié­terek, Éderek, Benczúrok, Novellyek, Stad- lerek, Bauerneblek, a városnak ez a müveit, utazó, olvasó bugrissága. Kassának voltak szalonjai, sőt irodalmi szalonjai is voltak, nagy könyvtárai, kitűnő színháza, magasni- vóju klubjai, elsőrangú iskolái; s mindenek- felett volt autója is. Igen, csak egy volt az egész Városban: de micsoda autó volt az! Bo­csássák meg ezt a lokálpatriotizmust, de ez a hupikék kassai autó nekem ma is a techni­ka vívmányának tűnik, szebbet. tökélete­sebbet cl sem tudok képzelni. S mikor a lon­doni múzeumban megláttam hasonmását — ugylátszik, e század elején hupikék volt az autók divatszine — mélységes büszkeség és elragadtatás fogott el. Leírom ezt a kassai autót, talán a legelső magyar autók egyikét. Tulajdonosa Fleischer gyáros ur volt a kas­sai Fleischer és Schirger gépgyárnak cégtársa, — a gyár már régen tönkrement, s e két régi kassai család szétszóródott a háború utáni Nagyszombat, november 18. Ziimrner Erich, a bridge-játék elismert osztrák nagymestere, jelenleg látogatóban van Nagyszombatban. Természetesen az itteni 'társaság érdeklődésé­nek középpontijába került a világhírű bridge- já télkos, aki ebben a legnehezebb és legszellemesebb kártyajátékban annyinak számit, mint Al- jechin a sakkjátékban. A Naipló munkatársának alkalma volt beszél­getni a rendkívül rokonszenves és szerény nagymesterrel, aki nagyon érdekes dolgokat mondott a bridge-játék aktuális világproblé­máiról. — A bridge-játék ma már elterjedt az egész világom, — mondta Zimmer nagymester — és igy számolnunk kell azzal, hogy a népszerű szellemi tornát bevezetik az olimpiai játékok sGrába. Ma moár nemzetközi versenyeket bonyolítanak le és ezeket az egész viliág érdeklődése kiséri. Culbertson nagymester, az amerikai bridge­Szivbeíegeknek és érelmeszesedésben szenvedőknek a természetes „Ferenc József‘‘-keserüvi'z használata könnyű és pontos bélmiüködést biztosát. Klinikai vizs­gálatok igazolják, hogy a Ferenc Józseí- viz különösen agyvérzésre és guta ütésre hajlamos idősebb embereknek kitűnő szol­gálatot tesz. A Ferenc József-keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és lö­sze ipi z let ekljen k ap h a t ó. fen ómén, akinek teóriája és szabályai szerint játszók a modem bridge-játékot:, világszövetséget alapított és ebbe a szövetségibe igyekszik összeterelni az egyes nemzetek já tékszövetségeit. Culbertson szervezkedése lassan halad előre, mert egye­lőre vita folyik a tekintetben, hogy vájjon az áltála megalapított világszövetségben az ama­tőr, játékos ok is rcsztvehetnek-e. Mi, akik szi­gorúan amatőr alapon állunk, kétkedéssel szemléljük Culbertson akcióját, mert nézetünk szerint az amatőrök semmiképpen sem működhet­nek együtt a professzionista játékosokkal. Nézetem szerint azonban mégis nagyjelentő­ségű volna a világ-szöveség megalakítása, mert igy a bridge-játék elméletét igen magasra le­helne fokozni. A Culbertsom-íéLe teóriát ugyaru is csak komoly játékosok fejleszthetik. Van­nak országok, amelyekben «. Culberteon-féle szabályokat nem használják, igy az osztrák szövetség első teamje is régen lel­adta a Culbertson-féle rendszert és saját jól bevált teóriája szerint dolgozik. Merem állítani, hegy a bécsi team a világ legjobb együttesét al­kotja, amiről bizonyságot tettünk nemrégi­ben Budapesten is, ahol a klasszisunkhoz legközelebb álló magyarokat legyőztük. A kétszáznegyven játékot tartalmazó verseny­ből 34 mecosponttal kerültünk ki győztesként — Az osztrák team tagijai: dn. Frischaoier, Goldblatt, Klausner és csekélységem. Meg kell említeni legkiválóbb tartalékunkat, GoldJbtatt Paula asszonyt is, aki velünk teljesen egyen­értékű klasszist képvisel. A hölgy kétségtelenül a világ legjobb női játékosa és felülmúlja a híres Culbertsonnét is. A két hölgyjátékos között az a különbség, •hogy Culbertsonné csak a férjével tud kifogás­talanul játszani, mig Goldblatt Paula bármely nagyk,’.as>s,zi6n férfijátékossal ugyanazt képes nyújtani, mint .a Culberteom-pár. Arra a kérdésre, hegy miként lett belőle nagymester, Zimmer a következőket mondta: — Mindössze hét-nyolc éve ismerem a já­tékot. Kezdetben csak kiibiceltem. Azelőtt is jó felfogású kártya,játékos voltam, szerettem pre- ferán&zoizni és tarokkozni. Eleinte nem ültem •le bridgelnj, de éjszakákat töltöttem el kibiceléssel és csak mikor már teljesen tisztáiban voltam a játék szellemével, láttam liozá magam is a já­tékhoz. Éreztem tehetségemet, két éven ke­resztül csak átlag játékos voltam, de ekkor teóriával kezdtem foglalkozni s igy gyorsan haladtam előre. 1927-ben már rész tv ettem versenyeken, 19S8- ban már én nyertem meg a bécsi háziver­senyt-. Ettől az időből kezdve csak mesterek­kel játszottam és ezáltal tudásom fokozatosan fejlődött. Egymásután nyertem a nagyobb ver­senyeket és pályafutásom legjobb eredményét az említett budapesti versenyen értem el a nagy favoritként emlegetett magyarok eliten. Eddig iöbb mint hatvan nemzetközi ver­senyben vettem részt és ezek közül ötven­hatot nyert meg a mi csapatunk. Zimmer nagymester harminckét esztlendős, nőtlen, foglalkozására nézve: mérlegképes könyvelő-rs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom