Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-05 / 2. szám
1933 október 5, cMítmtik Benes genfi beszédében Európa egyik legnagyobb problémájának nevezte a kisebbségi kérdést Fölállította a „fair play'‘ elvét - Polémia a magyar delegátussal Barátom esete a nyomozással Sokáig nem láttuk egymást és nagyon megörültem, mikor megkaptam legjobb barátom sürgönyét, hogy Párisból jön és meglátogat Este, --az elsőrangú Aacsora után töltött poharak rael- öHett bejelentette, hogy megnősül; persze a világ legnagyszerűbb asszonyát veszi feleségül. — Szkeptikusan mosolyogsz? Hát hallgass ide. Úgy történt, hogy Párisban nagyon összebarátkoztam egy neves politikussal és feleségével, aki a világ legnagyszerűbb... Különben ezt akarom elmondani, menjünk sorjában. A barátság néhány hét alatt elmélyült, igen szerettük egymást és ... Ne mosolyogj, kérlek, becsületszavamra kijelentem, hogy barátom feleségét még gondolatban sem érintettem, hogy ne zavarjam meg a harmóniát. Ez így ment néhány hónapig, amig egy napon váratlanul azzal állt elő a barátom, hogy ö meg fogja figyeltetni a feleségét, mert megsúgták neki, hogy hűtlen. Óva intettem az ilyen besúgóktól, de mert semmiképpen sem engedett, legalább azt erőszakoltam ki, hogy én figyelhessem az asszonyt, ne pedig holmi idegen magánnyomozó. Úgy véltem, hogy ezzel a tervvel valami okból nem ért ugyan egészen egyet, de rámhagyta és ezzel a beleegyezéssel eloszlatta abbeli kétségemet, hogy besugás következtében rám gyanakszik. — Nagyon érdekes élet következett számomra. Barátaimnak azt mondtam, hogy elhagyom Párist és kényelmesen a nyomozó maszkjába bújhattam. Barátom egyébként megígérte, hogy „siker esetén^ egy szenzációs gobelinnel ajándékoz meg, amelyre régóta fájt a fogam. Nem kell mondanom, hogy örült ügyesen csináltam. Egy hét alatt gyönyörű bajuszom és szakállam nőtt, az elegáns öltözködésről végleg letettem, ellenben beálltam bohémnek, aki ott settenkedett állandóan, ahol jólesett és nem tűnt fel senkinek. Annyit tudtam, hogy barátom felesége rendkívül érdeklődik a festészet iránt és amilyen gyakran csak tehette, szakított egy-két órát a Montparnasse számára, ahol végigjárta a három világhírű raüvészkávéliázat. Főként a Rotonde- ban volt található és művészekkel hosszasan beszélgetett esztétikai problémákról. A politikát nem szerette és férjével csak akkor ment politikai bankettekre, ha már semmiképpen sem tudott az effajta kötelezettségektől szabadulni. — Mit szavaljak sokat, heteken át kisérgettem az asszonyt tíz lépés távolból majdnem minden utján. Figyeltem kávéházi társaságát, viselkedését, környezetét és abszolút biztonsággal megállapítottam, hogy hü hitves és férje boldog lehet vele. Lelkiismeretes ember vagyok és pontosan akartam végezni ezt a kötelességemet... Kérlek, már megint mosolyogsz? Te is olyan vagy, mint a többi! Hallgasd meg inkább a végét, aztán beszélj ha tátva felejtett szád engedi. Szóval, mikor úgy gondoltam, hogy elég volt a komédiából, elmentem a barátomhoz és töviről hegyire elmondtam neki a lefolyt hetek érdekességeit és kijelentettem, hogy száz magánnyomozó sem tudna a feltétlenül megbízható hűségnél egyebet megállapítani. — Most persze azt hiszed, hogy barátom na- gyón boldog volt, a nyakamba borult és megköszönte a fáradozásom? Tévedsz! Ez a különben pompás ember azt válaszolta, hogy ő „siker cse- tére“ Ígérte az értékes gobelint, ez pedig semmiképpen sem nevezhető sikernek. Nem viccelt, ahogyan talán első pillanatban gondolnád. Nem viccelt és nem is adta ide a gobelint. Hiába erösködtem, hogy a nyomozásnál az én eredményem az egyetlen pozitív siker, és ha a legügyesebb Sherlock Holmes a hűtlenséget hozza tálcán a férjnek, nincs oka rá, hogy ezt sikernek nevezze, legalább is nem pozitív értelemben... Barátom nem hiába volt neves politikus, mindent fordítva látott, mint a egtöbb egyszerű halandó, aki nem ért a politikához és megmaradt annál, hogy ez nem siker. Besimeri, hogy fáradoztam, de nem ériem el eredményt, mert az, hogy a felesége hü, hiheti is, nem is és csak a hűtlenséget lehet bizonyítani, de nem a hűséget. — Nagyon rossznéven vettem ezt tőle és gondolatban megleckéztettein magam, ahogy erre hálátlan szerepre vállalkoztam. Nyomozásom alatt annyira megszerettem a Montparnasse-t, hogy tovább is eljárogattam a kávéházakba, most már persze maszk nélkül és gyakran találkoztam barátom feleségével. Előbb itt, aztán másutt. Előbb a világ szine előtt, aztán suty- tyomban. Sohasem hittem volna, hogy ennyire bele fogok szeretni egy asszonyba, de mentségemre szolgáljon, hogy ő a világ legnagyszerűbb nője ... Ezt különben már az elején mondtam neked és igy nem kell sokat dumálnom, hogy csattanóval fejezzem be: válófélben vannak és az idő letelte után feleségül veszem. Férje ezt annak köszönheti, hogy mindenáron hűtlenséget akart megállapittatni. Most őt eszi a fene, én pedig, ak? erre sohasem gondotlam, a világ legboldogabb embere vagyok. Egy év múlva találkoztam barátommal újra Nizzában. Tényleg gyönyörű és nagyszerű asz- szony a felesége. — Tudod, mi derült ki? — kérdezte nevetve. — Rám volt féltékeny ez a rettenetes ember. Csak azt nem értem, hogy mégis engem bizott meg a nyomozással. Egy gondolat vlllámlott át az agyamon: — Na és mondd, mit csinál a barátod? — Egy volt miniszter lányát vette feleségül Gcnf, október -1. Benes csehszlovák külügyminiszter a népszövetség hatos számú bizottságénak mai ülésén nagy beszédet mondott. A csehszlovák külügyminiszter rövid áttekintést nyújtott a tárgyalás alá kerülő problémákról: — A kisebbségi probléma egyike Európa legnagyobb politikai problémáinak. Ebben a kérdésiben — mondotta Benes — mindenkor azon az állásponton voltam, hogy a kisebbségi probléma Géniben történő megoldása során tudatában kell lennünk felelősségünknek. Von .Keiller báró, német'delegátus nyilatkozatában két kérdést érintett. Ez a két kérdés el- lcírtétben látszik állani a népszövetség hivatalos fölfogásával. A zsidókérdésben, főleg abban a tekintetben, hogy a zsidóság kisebbség-© vagy sem, meg kell állapítanom, hogy mindazok a kisebbségi szerződések, melyek a zsidókérdésre vonatkoznak, a zsidókat faji és felekezeti kisebbségnek minősítik. A kisebbségvédelem kérdésében továbbra is a népszövetségi tanács lesz kompetens, de a népszövetégi tanács az érdekelt államok nélkül nem intézkedhet Ebhez a jogához Csehszlovákia is ragaszkodik. Hozzájárulok a svéd és a lengyel delegátusok nyilatkozataihoz és indítványaihoz, melyek a kisebbségi védelemről szóló szerződések általánosítására von atkoznak. Benes ezután így folytatja beszédét: — A kisebbségi többségi iskolák percen- tuáilis számát a lakosság számának alapján könnyen lehet megállapítani. Ebből a számból az illető állam politikai tendenciája tüstépt ki* tüuiik. össze lehet hasonlítani a kisebbségek kezelését az egyes államokban. így össze lehet hasonlítani a csehszlovákiai német kisebbség és a magyarországi német kisebbség helyzetét. A kisebbségi iskolaügy adataiból a kisebbségi nyelvet biró tisztviselők számából ugyancsak kitűnik az illető állam kisebbségi politikája. A kisebbségi kérdés a politikai rezsimet is érinti. A demokratikus rendszer legjobb biztositékát nyújtja a kisebbség életének. A kisebbség helyzete szorosan összefügg a választói joggal, a nők választójogával, a koalíciós joggal, a sajtószabadsággal stb. Megállapításokról van szó, melyek nem érinthetik a nép- szövetség tagjai sorába tartozó államok belpolitikai kérdéseit. — Ha a kisebbségek.jogokat élveznek, akkor kell, hogy kötelességeik is legyenek. Hangsúlyoznom kell, hogy a kisebbségi . szerződések érvényesítésének első feltétele a kisebbségek föltétien lojalitása 3z állammal szemben. Politikai tapasztalatból tudom, hogy azok a kisebbségek. amelyek a legnagyobb energiával és makacssággal követelik védelmüket, rendszerint a legkevésbbé lojális magatartást tanúsítanak. Szomorú jelenség, hogy többnyire csak bírálat hangzik el és sohasem tapasztalható a kisebbségi kérdésekben tanúsított eljárás elismerése. Bírálatot gyakran hallunk, de ugylátszik, hogy a közvélemény szerint az egyes államok pöátrY intézkedéseket a kisebbség érdekében nem tet> tek. Sok adatot szolgáltathatnánk annak a le-; gendának a szétfősz!ása érdekében, mely a ki* sebbségek bizonyos államokban való elnyomat fásáról szól. Benes Magyarországról Benes ezután ezeket mondta: — A magyar delegátus nyilatkozatában említést tett azokról a különböző kisebbségi köte- lezettségekröl, melyek a csehszlovák köztársaságot Ruszinszkóval szemben illetik. Ezt oly diszkrét formában tette, hogy önök közül senki sem vette észre, hogy Csehszlovákiáról vaa szó. Ezt nem akarom azzal viszonozni, hogy ál* lámát megnevezés nélkül aposztrofáljam. Rétin delkezésemre áll egy terjedelmes okirat, amely a csehszlovák kormánynak a ruszinszkói panaszra vonatkozó válaszát tartalmazza. A csehszlovák köztársaság a panaszokat elutasítja és utal arra, hogy a régi magyar rezsimtől örö- költ állapotok alapján nagy áldozatokkal te* kintélyes müvet létesített a közigazgatás és aü iskolaügy terén. Ezzel azt akarom bizonyítói, hogy a pesszimizmus e pillanata idején nemcsak bírálat és gáncs, hanem elismerés és köszönet is időszerű lehet. A csehszlovák külügyminiszter beszédét azzal a követeléssel fejezte be, hogy a kisebbségi kérdés megoldása során az érdekeltek jóakaratot és fair plav-t tanúsítsanak. A német kiküldött tovább tiltakozik... Németország nem akar foglalkozni a németországi zsidó kivándorlók elhelyezésének kérdésével A népszövetségi tanácskozásai a kisebbségek hathatósabb védelméről — Benes nemzeti kisebbségnek ismeri ei a zsidóságot — 50-60 ezer német emigráns van Géni, október 4. A népszövetségi gyűlés hatodik bizottságában ma délelőtt folytatták a kisebbségi vitát. Haiti delegációjának nevében Frangulis, Párisban lakó görög jogász indokolta meg indítványát a kisebbségek védelmének általánosításáról. Az angol Ormsby-Gore államtitkár a német kiküldött tegnapi nyilatkozataival foglalkozott behatóan, anélkül, hogy a kisebbségi védelem általánosítását megemlítette volna. A zsidókérdésre vonatkozólag kijelenti, hogy a zsidókat faji kisebbségnek kell elismerni. A norvég kiküldött a kisebbségi védelem megjavításáról beszélt, ismertette a dán, a hollandiai és a norvég bizottság álláspontját és kérte az általuk benyújtott tervezet elfogadását. Benes, csehszlovák külügyminiszter szólalt fel ezután és ismételten kijelentette, hogy a zsidókat el kell ismerni kisebbségnek. A hollandi kiküldött, Graeff külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a holland kormány nem akar beavatkozni a németországi beliigyekbe és a holland javaslat semmiképpen sem tekinthető kritikának a jelenlegi németországi helyzetről. Tisztán technikai ügyről van szó, arról, hogy a németországi kivándorlók a szomszéd országok nninkapiacát terhelik. A németországi kivándorlók eddigi szúrna öO - 60 ezer. Hollandiába 6—7 ezer német kivándorló érkezett. A holland külügyminiszter ezután ismertette részletesen a tervezetet, amely szerint a német kivándorlást meg kell szervezni. Ezután a német kiküldött válaszolt a felszólalásokra. Nyilatkozatában kifejtette, hogy a — felelte habozás nélkül. — Nem értelek, mért mosolyogsz már megint olyan szkeptikusan? Csak nem akarod mondani, hogy ő ezt igy... Energikusan tiltakoztam és sikerült minden gyanút eloszlatnom. Ellenben ez eset óta nem vagyok tisztában a hűséggel és valami megmagyarázhatatlan okból állandóan összezavarom a hűtlenséggel. Pedig ennek igazán nem tudnám okát adni. —er. német kormány tudomásul veszi Hollandia álláspontját, de tiltakoznia kell a holland tervezet ama pontjai ellen, amelyek túllépik a Németország elleni köteles tartózkodás határait. Németország nem vehet részt a német emigráció elhelyezésének megoldásában. Azok a személyek, akikre a javaslat vonatkozik, a legkülönbözőbb okokból távoztak a külföldre. Részben azért vándoroltak ki, mert a nemzeti forradalom által teremtett helyzetben nem volt meg többé az előnyös társadalmi és gazdasági helyzetük, részben azért, mert a németországi belpolitikai viszonyok nem feleltek meg többé „egoista törekvéseiknek11. Sok emigránst a rossz lelkiismeret kergetett külföldre. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy Németországba az utóbbi időben, különösen a háború alatt, nagy tömegekben vándoroltak be a keleti vidékekről és az ország, dacára ínséges helyzetének, igen sok idegen elemet fogadott be. Ezeknek a bevándorlóknak csak kis része hagyta el xtjbói Németországot, ezek az emberek nem mentek vissza régi hazájukba, hanem a szomszéd államokban igyekeznek megtelepedni. Természetes, hogy ma ezek a szomszéd államok sincsenek abban a helyzetben, hogy tartós letelepedést biztosíthassanak az uj bevándorlóknak. Ha a szomszéd államok nemzetközi rendszabályokat akarnak foganatosítani az uj bevándorlás tekintetében, úgy e tervezetnek tárgyalása azokra az országokra tartozik, amelyek a kérdésben érdekelve vannak. Bármilyen határozatok történnek is c tekintetben, semmiesetre sem szabad odáig vinni a dolgokat, hogy a Németországból eltávozott elemek támpontot kaphassanak ahhoz, hogy a német kormány ellen folytatott harcukat titokban vagy nyilvánosan folytathassák. Uiabb albizottság A német kiküldött nyilatkozata, után rövid vita volt, amelynek során elhatározták, hogy albizottságot küldenek ki a kérdés tanulmányozására. Az albizottság Hollandia, Francia- ország, Anglia, Olaszország, Csehszlovákia, Belgium, Svédország és Uruguay kiküldötteiből fog állani. A bizottság referense Uruguay kiküldötte lesz* Az elnök megkérdezte a német kiküldöttől, hogy vájjon Németország részt akar-e venni e bizottság tárgyalásaiban, mire a német kiküldött kijelentette, hogy Németországnak nincs ilyen kívánsága. Az ülés befejezése előtt újból Kelíer német követ emelkedett szólásra és tiltakozott, a francia kiküldött törekvése ellen, hogy a német törvényhozást a zsidókérdésben ez elé a. fórum elé állítsák. A német, kormánynak könnyű dolga lett volna a múltban, hogy egyes esetek sJóvátétele által bebizonyítsa az egyik vagy másik kormány által elkövetett jogtalanságokat, de a német delegáció tudatosan kerülte az ilyen helyzeteket. Sajnálattal kell megállapítania, hogy a mai vita folyamán sokszor eltértek a népszövetségi tárgyalások eddigi tradíciójától. Ezután részletesen foglalkozott Beranger szenátor francia kiküldött tegnapi beszédével. Franciaország kísérlete, hogy a németországi törvényhozást a zsidókérdésben a népszövetség egyik 1022-ben hozott határozatával hozza ösz- szefüggésbe, erélyesen visszautasítja. A német kiküldött beszéde után az elnök javaslatára elhatározták, hogy Holsti finn delegátust bízzák meg azzal, hogy a vita alapján jelentést dolgozzon ki a népszövetségi közgyűlés számára. A népszövetségi tanács ülése Genf, október 4. Ma nyitották meg a népszövetségi tanács hetvenhetodik tanácskozását Amador panamai kiküldött, elnöklésével. A nép- szövetségi tanács döntött az egyetlen napirendi pont fölött és elhatározta, hogy egyelőre hozzájárul a nem állandó tizenötödik tanácsülés megtartásához. 2
