Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-05 / 2. szám

19BS október 5, csütörtök Újra megkezdődön a nagy Torgler JrámaS vallomása I. . .. 1 a lipcsei porben Van dér Lubbe ismét mosolyogva vallotta be, hogy egyedül gyújtotta föl a birodalmi gyűlés épületét Lipcse, október 4. A kor egyik legdrámaibb szinijátéka léhát ma újból megkezdődött. Né­hány napig szünetelt a berlini parlament fel- gyujtása perének, az úgynevezett Lubbe-peL’ főtárgyalása. A múlt lieti tárgyaláson kiderült, hogy Torgler és a bulgárok a gyujtogatási af­férral kapcsol atban ártatlanok s hogy nem is • 'ismerték Van dér Lubbét, csupán az utolsó na­pon jelentkezett egy pincér, aki a Polsdamer- Platz egyik vendéglőjében állítólag együtt látta ülni Van dér Lubbét Torglerrel és a bol­gárokkal. A drámai részletekben bővelkedő tárgyalásoknak az apatikue Van dér Lubbe mellett, szemmellátíhatóau a temperamentu­mos Dimitroff volt a főszereplője, aki állan­dóan konfliktusba keveredett az elnökkel és aki olyan hévvel védi igazát,,hogy személye •állandóan a tárgyalás clőiteréíbo mozog. A mai tárgyalás is Dimitroff-epizóddal (kezdődött. Megverték-e a rendőrök Dimitroff ott A mai tárgyalás megnyitása uitán az elnök­nek egy táviratot kézbesítenek, amelyben több külföldi aláírásával tudomására hozzák az elnöknek, hogy Dimitroöof, aki védőjével akart beszélni, a rendőrkapitány parancsára a közönség je­lenlétében megverték. Az elnök megkérdi Dimitroffot, mit jelent ez a távirat? Az elnök kérdésére Dimitroff elő­adja, hogy a szünetben, amikor ügyvédjével beszélni akart, a kapitány parancsára a rend­őrök'öt erőszakkal ránci^áiták‘(kii a teremből. ÍEThök: Szóval magát tn^ivérték? Dimitroff: Meglöktek. Elnök: Jobban, mint ahogy szükséges volt ahhoz, hogy eltávolítsák a tárgyalási terem­ből? Dimitroff: Erőszakkal vezettek el. Teufert dr., Dimitroff védője bejelenti, hogy Dimitroff neki egy szóval sem említette, hogy bántalmazták volna. Dr. Sark, Torgler védője is kijelenti, hogy bántalmazásról szó sem le­hetett. Végül az elnök is kijelenti, hogy bán­talmazásról szó sem lehet. S ezzel a bevezető DimitTOtflf-epizód véget ér. A tárgyalóterem hallgatóságán szemmelláfhaíó izgalom vesz erőt, a dráma nagy jelenete következik Torg- •lernek kell megbirkóznia a váddal, amelyet ráolvastak. Mielőtt Torgler kihallgatására kerülne, sor, dr. Teuffert néhány kérdést intéz Van dér Lubbehez, majd megkezdődik Torgler kihall­gatása. Az elnök felszólítására Torgler megis­métli vallomását, hogy a birodalmi gyűlés fel- gyujtásának estéjén nyolc óra tizenöt perckor vagy nyolc óra húszkor járt-e a parlament épületében. Az elnöknek arra a közbevetésé­re, hogy az egyik tanú állítása szerint sokkal később láttáik őt a birodalmi gyűlés épületé­ben, Torgler azt feleli, hogy ez teljesen kizárt dolog, minthogy ö határozottan emlékszik arra, hogy már nyolc óra harmincöt perckor a Friedrich- Balinhof mellett levő Aschinger-vendéglőben volt. Torgler titokzatos aktatáskái Általános érdeklődés közben tárja az elnök Torgler elé azt a vádat, hogy Torgler február 27-én két aktatáskával tért vissza a parlament 'épületébe. A két aktatáska feltűnően súlyos volt és puszta szemléletre is azt a benyomást kel­tette, hogy egészen rendkívüli tartalmuk van. Torgler kijelenti, hogy minden szombaton és •pénteken két aktatáskával hagyta el a biro­dalmi gyűlést és két aktatáskával tért oda vissza. Az aktatáskában újságok voltak, ame­lyeket még nem tudott elolvasni. A vádlott kijelenti, hogy esetleg még ma >s meg lehet állapítani, hogy mi volt az aktatáskában. Mert az egyik aktatáskának még ma is a biro­dalmi gyűlés 9 B számú szolbájának szekré­nyében kell lennie. Az elnök kijelenti, hogy két tanú vallomása szerint nem arról a két aktatáskáról van szó, amelyekről Torgler be­szél. — A vizsgájföbirónak ön azt mondotta, —• mondja az elnök — hogy valószín illeg a par­lamenti frakció ügyeit tartalmazó táskáról van szó. A titkárnő vallomása szerint azonban ezt a táskát egészen másutt szokták tartani. A vádlott ezzel szemben 'kijelenti, hogy. itt csak valami félreértésről lehet szó, mert ő nap-nap után aktatáskával jelent meg a biro­dalmi gyűlés épületében és nagyon gyakran a frakció ügyeit tartalmazó aktatáska volt ná­la. Természetesen a táskák, amelyekben állandóan sok újság és más irat vo’it b^gyömöszölve, mindig sú­lyosak voltak. Mit csinált Torgler a kritikus napon? Az elnök ezután kijelenti, hogy tanúvallo­mások szerint a kritikus napon Torgler rendkí­vül izgatott állapotban volt, ami mindenkinek fel is tűnt, aki vele akkoriban találkozott. Erre Torgler kijelenti, hogy nem emlékszik erre, lehetségesnek tartja azonban, hogy dél­előtt nem volt egészen friss. Elnök: Minden esetre meg kell állapítanunk, hol tartózkodott ön a parlament felgyujtásának napján. Mikor ment be a birodalmi gyűlés épületébe? Torgler; Körülbelül tizenegy és negyed ti­zenkettő között a második számú bejáratnál érkeztem. Ezen a napon egyetlen percre sem hagytam el a birodalmi gyűlés épületét. Mind­össze kétszer jöttem le a földszintre, még pe­dig délelőtt úgy fél tizenkettő körül és dél­után fél ötkor, hogy a postámat magamhoz ve­gyem. Elnök: Schmal tanú azt vallja, hogy délután két órakor látta önt, mindjárt azután, hogy Van dér Lubbeval találkozott az uccán, abban a pillanatban, amikor csomaggal a hóna alatt a villamosról leszállt. De kijelenti, hogy lehet­séges, hogy másnapon látta önt. Torgler: Határozottan állithaltom, hogy azon a napon, amikor a gyújtogatás történt, nem hagytam cl a parlament épületét. Emlékszem azonban, hogy szombaton egy órakor délben Asch inger tői ebéd után magammal hoztam egy kis csomagot s villamossal utaztam vissza a parlamentbe. Lehetséges, hogy a tanú ek­kor látott engem. A továbbiak során Torgler kijelenti, hogy Ivoenen képviselő -fél hétkor eljött hozzá és ezután egészen addig, mig el nem hagyták a birodalmi gyűlés épületét, együtt maradtak. Az elnöknek arra a megállapítására, hogy Torgler volt az utolsó, aki a birodalmi gyű­lés épületét elhagyta, a vádlott a következőket feleld: — A birodalmi gyűlés íelgyujtása után kö­vetkező napon azt olvastam a lapokban, hogy Ivoenen képviselő, a titkárnő és én menekü- 1 ésszerűen hagytuk el a birodalmi gyűlés épü­letét. Súlyt helyezek annak megáll api tására, hogy ez legkevésbé sem felel meg a tények­nek. Éppen ellenkezőleg, igen jó hangulatban hagytuk el a birodalmi gyűlést, lassan men­tünk és beszélgettünk. Még arról volt szó, hogy Rehme kisasszonynak, aki aimugyds las­san mozgott erős termete miatt, fájt a lába. Torgler és Van dér Lubbe Ezután a vizsgálat legérdekesebb részletére került a sor. Az elnök bejelenti, hogy Kar- wahne, Frey és Kroyer tanuk vallomására fognak rátérni. A tanuk vallomása szerint a birodalmi gyű­lés épületének íelgyujtása napján, tehát feb­ruár 27-én délután három órakor vagy fél­négykor látták Torglert Van dér Lubbevcl tanácskozni. Torgler részletesen boncolja a tanuk vallomá­sát, igyekszik bebizonyítani, hogy a helyzet, amelyet a tanuk vallomásukban leírtak, mennyire hibás, majd a leghatározottabb han­gon kijelenti, hogy Van dér Lubbét soha nem látta, vele soha nem beszélt, nevét soha nem hallotta. Elő­ször február 28-án látta öt a rendőrségen, ahol szembesítették Van dér Lubbével. Torgler a következő szavakkal fejezi be vallo­mását : — A kérdésekre az igazság szellemében fe­ledtem; én soha nem ismertem Lubbét és so­ha életemben nem láttam őt. Az elnök ezután előadja, hogy a tanuk val­lomása szerint, amikor viaszaidé tartottak, a parlament folyosóján látták Torglert a kana­pén ülni s mellette egy férfi ült, akinek ka­lapja mélyen homlokába volt húzva g akiiben a tanuk Popoff bolgár vádlottat vélték felis­merni. Torgler ezzel kapcsolatban kijelenti, hogy a a bárom bolgár vádlottról először március tizenkettedike körül, tehát a vizsgálat folya­mán hallott. Később, amikor egy fényképet mutattak neki, tudta csak meg, hogy néznek ki a bolgárok. Van dér Lubbe nevet Az elnök Torgler kihallgatásának befejezé­se után azzal a kérdéssel fordul Van dér Lub­be felé, hogy a tűz napján volt-o a birodalmi gyűlés épületében é sbeszólt-e Torglerrel? Van dér Lubbe; Nem, nem hiszem. Elnök: Erre csak igennel vagy nemmel fe­lelhet. Tehát volt-c ezen a napon Torglerrel, igen vagy nem: Van dér Lubbe; Nem. Elnök; Ismeri Torglert régebbről? Van dér Lubbe: Nem Torgler? Elnök: Tehát teljesen ismeretien maga előtt Van dér Lubbe: Igen. Az elnök ezután azt a kérdést intézi Van dér Lubbehez, hogy egydiil gyújtotta-e fel a birodalmi gyűlés palotáját, vagy pedig yöltük segítőtársai. Van dér Lubbe először habozva maga elő bámul, majd nevetni kezd és végül ezt feleli; — Nem. Elnök (kemény hangon): A tiszta igazságét kell vallania. Egyedül gyújtotta fel a birodal­mi gyűlést, igen vagy nem? Van dér Luibbe: Igen. Elnök.- Nem segített magának senki? Van dér Lubbe: Nem. ’ Az elnök ezután figyelmezteti Van dér Lub­bét, hogy beható vizsgálat álla pótolta meg, , hogy teljesen kizárt dolog, 'hogy egyedül hajt- haJtta volna végre ettét. Taneff alteregója is szerephez Jut Az elnök ezután ismét Torgler felé .fordul' és figyelmezteti őt, hogy egy tanú, Feldamnnö ■ asszony, a kritikus napon látta őt a birodalmi ■ gyűlés folyosóján egy ismeretlen személlyel i körülbelül tizenkét órakor beszélni. Énre • Torgler kijelenti, hogy ebben az időpontban Pteresen képviselővel veit megbeszélése. ■ Majd Genschel tanú vallomására keiül sor, ■ aki állítólag titokzatos tanácskozásban találta Torglert a kritikus napon déli tizenkét oraKor, amikor a. tanú megjelent a teremben, Torgler a be­szélgetést azonnal félbeszakította. Torgler azt feleli, hogy a tanú nyilvánvalóan téved- Mint a kihallgatás utolsó aktusa, sorra kerül Webersted tanú vallomása, aki néhány nappal a gyújtogatás előtt a kommunista frak­ció helyiségében két embert látott, akikben ■ Van dér Lubbét és az egyik bolgárt ismerte • fel. Később hosszú meddő kérdés-felelgetés in­dul meg az elnök és Van dér Lubbe között. Végül is az elnök befejezi Lubbe faggatását és Taneff felé fordul: — Volt ön Lubbevel együtt a birodalmi gyűlés épületében? Taneff kijelenti, hogy nem volt soha Lubbe- vei együtt. Majd Popoff vádlottól kérdezi meg az el­nök, tanácskozott-e Torglerrel a kritikus nap délelőttjén. Popoff kijelenti, hogy- nem ismer­te korábban Torglert. A tárgyalást csütörtökön folytatják. Megbukott a spanyol kormány Berlin, október 4- A spanyol kormány teg­nap éjjel lemondott. Mint ismeretes, a hetven éves Lerroux Azana kormányának bukása után szeptember 2-án a radikális párt támo­gatásával kormányt alakított. Mindenki azt várta, hogy Lerroux föloszlatja a parlamentet és uj választásokat ir ki. Ehelyett a miniszter­elnök igyekezett a pártok közötti lavirozással meghosszabbítani a jelenlegi • parlament éle­tét, amivel végeredményben maga ellen bő­sz i tét te mind a jobboldali, mind a baloldali ellenzéket. Tegnap este már érezhető volt, hogy Lerroux nem küzd meg az ellenzéki han­gulattal. Számos ellenzéki szónok fötszólalása után a kormány tagjai elhagyták az ülést ér­mét, mire a ház leszavazott a szocialista bi­zalmatlansági indítvány ügyében. A szavazás alkalmával .189 képviselő a kormány ellen és ■91 a kormány mellett szavazott, úgy hogy Ler- ■roux kormányát a spanyol, parlament túlnyo­mó többséggel megbuktatta. ;;• V i: <.vé;.

Next

/
Oldalképek
Tartalom