Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-06 / 3. szám
5 1833 október 6, péntsfc ADELMANN, EDLER & Co A NEMZETKÖZI ÓPIUMKERESKEDELEM TITKAIBÓL Ma: BENEDEK KÁROLY A népszövetség statisztikája szerint, gyógyítási célokra az egész világnak egybevéve 60 tonna ópiumra, 11 tonna morfiumra, 11 tonna kodeinra, 6 tonna kokainra és 1 tonna heroinra van évenként szüksége, ami mind együttvéve 290. tonna ópiumtermelésnek felel meg. Mennyi ezzel' szemben a tényleges termelés? Én nem tudom és más sem tudja, minthogy a titkos ópiumgyárakról nincsen • összefoglaló statisztika. Egy icipicikét azért mégis tudunk. Tudjuk például, hogy Perzsia egyedül 103-í-ben 738.7 tonna ópiumot exportált és Törökország ugyanazon évben 565.8 tonnát; Kina ópiu.mter- melését (mely egyébként javarészt az országiban magában fogy élj nem ismerjük, de a népszövetség egyedül a Yunnan-völgyi évi termést 1500 tonnára becsüli és nemrég jeleztek To-n- kinból egy yunnani ópiumkaravónt, mely egymaga 10.000 csomagban 390 tonna ópiumot szállított, vagyis az egyetlen karaván harmadával többet, mint amennyit a népszövetség öt földrész számára együtt megengedhetőnek tart. Ne feledjük, hogy a mámor mérgek elleni küzdelem még gyermekkorát éli és hogy a termelő érdekszöveükezetek óriási pénz felett rendelkezvén, erős nyomást tudnak kifejteni. Ha elgondolja az ember, hogy kilencven esztendővel ezelőtt Anglia még ágyukkal lövetett Kínában, amiért a kínaiak meg akarták gátolni az Indiából érkező angol ópiumbehozatalt, hogy Franciaországban 1908-ig egyáltalán szabad volt a.z ópiumforgalom s bár akkor az ópiumtanyákat betiltották, a behozatal tovább is szabad maradt, mig a morfium, heroin és kokainszivás ellen törvény 1916-ig a köztársaságban egyáltalán nem is létezett, hogy az első nemzetközi megállapodás ,a mámormérgek termelésének korlátozására 1925-ből kelt, némely 'Országban csak évekkel később, másokban pedig egyáltalán soha nem ratifikáltatott, akkor nem fogunk csodálkozni azon, hogy az ópiumkoreskedelem mily vidáman folyik minden korlátozó és büntető rendszabályok dacára. Mig vannak őrezágok, melyekben korlátlanul es szabadon folyik az ópiumtermés, addig a bevitelt ellenőrző rendőrség csak íétammkát végezhet s ritka, dolog, hogy igazán jelentős ópiumraktárra tehetné rá a kezét. Ha pedig különös szerencsével el is fog a hatóság valamely hivatásos ópiumszéllitó bandát, a bűnös aránylag csekély büntetés árán menekül. ÓPIUMNYOMOZÁS A SAJTÓBAN ÉS AHOGY TÉNYLEG TÖRTÉNIK csínyben; az Egyesült Államokban azonban 17.000 frank a piaci ára. Világos tehát, hogy minden ópiumcsempész Amerikában igyekszik az áruját eladni. A mondott esetben maga a franciák diszha- jója, a csodálatos „Ile de France“ luxusgőzös vitt 52 kiló heroint, közel egymillió frank értéket, amit sikerült az amerikai vámhatóságnak edfognia, „öt láda gyermekeknek való já- tcklá.mpát“ küldött B. és Társa Páriából, a rue de Paradisból B. és Társa cégnek New York Peankslreetbe. A heroin az öt láda egyikében volt elrejtve. A szállítmányt egy Franki József nevű egyén akarta felvenni, de elfogták. A nála talált feladóvevény egy Monsicur Con- diser nevű egyénre volt kiállítva Páris, 333 rue Montholon. Ezenkívül egy levelet találtak Franklinéi, mely egy ugyancsak párisi játékáruháznak volt címezve. A newyorki rendőrség megküldte Parisba a ládák fényképét és az ott ismertebb nemzetközi ópiumárusoké.t. A párisi rendőrségen J-óbard és Malot inspektoroknak osztották ki az ügyet. Nézzük, hogy mit lehetett, tenniük. A DETEKTÍV MUNKÁBA LÉP Mindenekelőtt itt van a feladóvevény: Mon- tholon ucca 333 — csakhogy 333-as szám ebben az -uccuban nem létezik. Itt van továbbá a B. és Társa — ez azonban egyszerű szá.llitmányo- zó cég, mely ládákat közvetít. Itt van végül a játékáruház... Véletlen szerencséből ennek a játékáruháznak kivételesen jó emlékezetű pénztárosa még tudott róla, hogy ilyen játéklámpákat nagyobb tömegben három hónappal ezelőtt, egy magát Wolfnak nevező ember vásárolt, sőt rá is ismert erre a Woltfra az amerikai rendőrségtől érkezett egyik fényképen, mely egy Polakewicz nevű rovottmultu kokaincsempészt ábrázolt. Arra is emlékezett, hogy ez a Wolf a játékládákat egy taxaméteres teherautón szállította el. Ez a véletlen adta tehát a következő nyomot: A két detektív végigjárta a fényképekkel a,z összes taxiteherautókat, Egyikük felismerte a klienst. Ezt a nyomot hosszan követték a rendőrök, aztán kiderült, hogy a sofőr tévedett. De egy másik, aki Wolfra sehogy sem ismert rá, szerencsés véletlenből felismerte a fényképen a ládákat, melyeket a rue Gödöt de Mauroyból hozott egy ottani depóiból. Ennek a depóinak a tulajdonosa szerencsére azután határozottan felismerte Wolf-Polakewicz-Condiser urat, akinek nem tudta a nevét, de (véletlen szerencse) emlékezett rá, hogy egy vörös-fekete szinü Re- nault-taxiban vitte a ládákat tovább. Ilyen vörös-fekete Renault van Párisban pontosan kétezer. HA A SZERENCSE IS SEGÍT... A detektívek most már kimentek a Renault- autók garázsaiba és végignézték mind a kétezer sofőrrel a fényképeket. így sikerült szerencsére meglelniök azt ,a sofőrt, aki a kliensre ugyan nem, de a ládákra emlékezett, sőt véletlenül még azt is megjegyezte, hogy azokat a. rue Gödöt de Mauroyból egy rue Lisbonne-i remise-bé kellett vinnie. A detektívek meg is találták a remise-t és megtudták, hogy azt egy bizonyos Caro ur bérelte volt, aki azonban már több hónapja ismeretlen helyre elutazott. Ezzel azután megszakadt a nyom ... A két rendőrtiszt elvesztette már minden bizalmát, de a rcmise-t jószerencsére még néhány napig megfigyelték. Akkor egy ismeretlen alak a helyiséget újból bérbevette. S itt megint megsegítette a rendőrséget a vakeset, mert egy szomszéd emlékezett rá, hogy ezt az embert a volt bérlő társaságában látta volt egyszer, hónapokkal ezelőtt. Ezen a gyenge alapon vitték be az ipsét a rendőrségre, ahol megmotozták, morfdumos fiolákat leltek a zsebében, mire letartóztatták és ő ijedtében Polakewicz nyomára vezetett... , Ez a háttere ennek az egyetlen találomra kiragadott esetnek s ez a példa mutathatja, hogy ópiumcsempész és ópiumrendőr mily egyenlőtlen fegyverekkel dolgoznak’. ^ Magyarok nyomán Bukovinában Egy erdélyi tanár utazása a csángó magyarok országában Vegyük bár a rendőrkrónika legutolsó esetét: — A lapok jelentik: — Ma jelent meg a X. büntetőtanács előtt Polakewicz lengyel eredetű amerikai állampolgár, aki egy ópiumbandát vezetett. A tárgyalás folyamán a vádlott megtört a bizonyítékok súlya alatt és őszinte vallomást tett. A bíróság 10 havi fogházra és 3000 frank pénzbírságra ítélte. Bűntársainak, Adelmann és Edelernek sikerült elmenekülniük a • rendőrség elől. Herzberget, a negyedik bűntársat csak most fogták el e napokban. Ezért ügyét a vizsgálat befejeztével a X. büntető- tanács külön fogja tárgyalni. ...Elgondolható, hogy a kitűnő Polakewicz, ki milliókat szerzett ópiumcsempészettel és most potom háromezer frank bírságot fizetett, a tiz hó eltelte után tüstént csatlakozni fog a „szökésben levő" Adelmann és Edeler urakhoz és kettőzött buzgósá.ggal fog igyekezni, hogy mennél hamarább behozza az elvesztett időt... De nem hinné az ember, hogy még egy ilyen, hatásaiban mérhetetlenül csekély jelentőségű siker elérése is mily tenger munkájába kerül a nemzetközi rendőrségnek és hogy minden or- ganizáltságon ® hivatásbeli ügyességen túl mennyire a véletlen jószerencsétőJ függ még ez is! NEWYORK JELENT A fonti eset, mint általában a párisi esetek oroszlánrésze, a newyorki rendőrség táviratával vette kezdetét. Az amerikaiak nem győztek panaszkodni, hogy csaknem minden ópium- szállitmány, amit kikötőkben vagy a mexikói határon elfognak, Franciaországból ered. Holott Franciaország az ópiumcscmpészek számára nem termelőhely, csak közvetítő kikötő. rA mámonmérgek tiltott forgalmában van határozott piac és igy határozott áralakulás is. A moríium kilója például Franciaországban 1600 frank nagyban, 6—10.000 frankig kiMilyen szivbemarkoló, boldog érzés. Idegenben magyar szót hallani. Erdélyi magyar fiatalember dolgavégezve áll és nézelődik Jasi piacán. Moldova fővárosa ez, az egykori Jászvásár, amelynek egyetemet mostanában sok magyar fiú látogatja. Arra desz figyelmes, hogy szomszédságában papagáj-os ember biztatja a járókelőket. Tegyenek próbát, húzzanak planétát és megtudják, mit rejteget számukra a jövő. Mi is érdekelhetné jobban a fiatal erdélyi magyart, mint a jövője, hiszen olyan szomorú és kilátástalan a jelene. Kihuzat egy planétát és közben meglepetve látja, hogy a papagájos ember doboza a román, orosz és török nyelvű jövendőmondó cédulákon kiviül magyarnyelvű planétákat is rejteget. Miért? Mert a Jasiba vásárra bejáró falusiak között magyarok is vannak, akik ilyen planétát követelnek. A papagájos ember pedig jó kereskedő és igyekszik kiszolgálni vevőit. Hirtelen felfrissitődik elméjében mindaz, amit a Moldovában, BesszaTábiában és Bukovinában élő magyarokról tanult, Igen, hiszen a Marele Dictionar Geogra.fic ad Romaniei békebeli kiadásában olvasta, hogy a moldovai Bákómcgyc lakói legnagyobbrészt románok, de találni ott a tföldmives nép között régi kolóniákat is, amelyek magyar eredetűek és mai papig megőrizték mind nyelvüket, mind katolikus vallásukat. Megtartották etnikai karakterüket i« és pedig olyan mértékben, hogy vannak egész falvak csángó családokkal, ahol egy szót sem tudnak románul. A magyar kolónisták két ágra szakadnak. Egyik részük valódi csángó magyarokból áll, akik a legrégibb időktől, tehát a moldovai vajdaság megalapítása előtt már a Szeret völgyében laktak. Másik részük későbben szivárgott oda Erdélyből* Arról is tud a besszarábiai térképek felírásaiból, dűlő és egyéb elnevezéseiből, hogy ott szintén találhatók magyarok. Mégis legtöbbet otthon azokról a székelyekről hallott, akik a tizenhetedik század végén Bukovinába vándoroltak és ott hét falut alapítottak: An- drásfalvát, Boldogfalva!, Hadikfalvát, Istenfo- gadjot, Istensegitset, Józsefialvát és, Magyarfalvit. Fonográffal, fényképezőgéppel... Bállá Péter fiatal erdélyi tanár, tehát elhatározza, hogy elindul és felkeresi a bukovinai, moldovai és besszarábiai magyar településeket, hogy magyar, valamint román folklorieztikus tanulmányokat végezzen. Érdeklődése, mint muzsikust, amúgy is az ilyen kérdések felé tereli. Van még egy-ket szabad napja s ellátogat a bukovinai csángók közé. Darmanesti felé indul és a falu szélén kiáll az országidra, hogy alkalmas szekérrel tovább haladjon. Jön is a szekér. A lovakat jó kiállású oroszos viseletű legény hajtja, aki szívesen vállalja, hogy tovább viszi. Megindult a beszélgetés — románul. Egyszer csak odaszól a legény a lovaknak: Laci ne. Nyomban kiderül, hogy az oroszos öltözet bukovinai csángó magyart rejteget. Két nap a csángó falvak nópo között elégséges volt, hogy megerősítse Bállá Pétert elhatározásában, folklóré tanulmányok folytatására. Hazatért és hozzákezdett a munkához. Erről már hallgassuk meg magát Bállá Pétert: — Tanár vagyok cs zenével foglalkozom. Nagyon érdekel a népi zene, a népdalkincs és az a hatás, amit az ogyik nép zenéje a másikéra gyakorol. Elhatároztam, hogy ilyen irányú gyűjtő munkába fogok Romániában, ahol élek és ahová hivatásom köt. Meg-tanultam a gyűjtő munka alapismeretéit és elhatároztam, hogy a nyáron utrakelek. Jelentkeztem Bukarestben a Öocietatea Compozitorilor Románii vezetőségénél. Ez a zeneszerzők szövetsége, ahol Braikoiu ülnök nagyon szívesen fogadott és segítségem^ re volt, hogy munkához fogjak. Nagyobb ezár mu felvevő hengert kaptam, hogy fonográf segitségével megrögzitbessem a hajlott énekeket, Megismerkedtem a romániai néprajzi gyűjtő munkával és módszereivel s különösen sokat tanultam abból, amit Husi egyetemi tanár •— most közoktatásügyi miniszter — vezetésével ezen a téren a román egyetemi ifjúság csinál. Fényképezőgéppel, fonográffal, hengerekkel, valamint. egyéb szükséges eszközökkel felszerel ten elindultam és bejártam Bukovina, Moldova és Bcsszarábia egy részét. Kodály és Bartók népdal- gyűjteménye Bukovinában — Az volt a célom, hogy kiterjesztem gyűjtő munkámat a teljes népdalkincsro a tanulmányozott területen, bármilyen eredetű legyen i« az. Figyeltem, hogy milyen mértékben terjed a a .népies mű-dal, mennyiben lehet feltalálni Bartók és Kodály gyűjtésének anyagát a nép nyelvén — hiszen ez a gyűjtés és ennek tanulmányozása volt a másik legfőbb serkentőm az útra — továbbá, hogy milyen kölcsönhatást lehet fellelni az együtt élő két nép — román és magyar — népköltészetiben. Egyaránt gyűjtöttem a magyar és román anyagot. A román anyagot már átadtam lemásolás és nyilvántartás céljából Bukarestben. Az utazás eredménye meggyőzött -arról, hogy munkámat érdemes lesz folytatnom. — Megfigyelésem szerint a bukovinai csángók körében a Bartók és Kodály által gyűjtött népdal-anyag teljes épségében él a nép ajkán. Az újabb keleti dalokban észrevehető a népies rnüzene hatása. Érdekes, hogy a Bob herceg operett egyik slágerének „Bob urfi hej legény a talpán^ dallamára — a dallamot természetesen feltűnő szépen átalakítva — is énekelnek a csángók egy dalt-, íme:' Ha te elmész en es el Tőled még sem maradok el Úgy, úgy, úgy galambom Úgy, úgy, úgy Ahogy te, hát ón i® úgy Ezen a fán van egy fészek Én a leánynak nem hiszek Mert a leány legény csaló Mind akasztófára való. — Feltűnő a csángó faluban a sok gyerek. A keresztnevek között sokszor találkozni ilyenekkel: Fabiola, Brigitta, Emerencia, Balblna, Tttns. Ezeket azért választják, mert szerintük lefordit- hatatlanok és eredeti alakjukban, amint mondják „magyarul11 kerülnek az anyakönyvbe. Analfabéta alig van a bukovinai csángók közül. A „kétféle toppantós“ — Az öregek kifogástalanul Írnak magyarul, a fiatalok azonban már román ortográfia szerint Írnak. Miklós Emerencia kérésemre, hogy uj a csizmám, igy irta le „ui a cismam“. A köznapi felsőviselet gyári áruból való. Sajnálják a drága házisző ütésekből készült népi -viseletét és csak ünepen használják. A harisnyán kívül bő gatyát is hordanak, ami nem székely szokás. Nagyon becsületes nép. Egyik faluban elhagytam a kulcsaimat. Amikor kísérőm megtudta, hét kilométert gyalogolt oda értük és annyit vissza. A fizetséget fáradságáért, amivel megkínáltam, sértődötten utasította vissza. Érdekes példát találtam arra, hogy azonos szövegű dalt más dallamra éneklik a csángók és másra a románok. A nóta egyik szakasza igv hangzik, amint a- hadikfalvi csángók éneklik: Édesanyám, ha felülök a fekete gőzösre Azt csak a jó Isten tudja, hol szállók ki belőle Majd kiszállok Lengyelország közepén Szól az ágyú, csattog a kard Galícia hegyein. A román változat egyik szakaszának hevenyészett magyar fordítása igy szól: Zöld az olajfa levele Tűz égess© cl a gőzöst, mert, vár engem Hogy idegen földre vigyen Ahol nem ismerek senkit-,- Csak a saját puskám csövit. Isten őrizz a csúf haláltól, Nincs testvérem, ki elsirasson. — Szép táncaik vannak a csángóknak, zenekarukban a hegedűn kívül trombita é-s dob is van. A mazurkát „kétféle toppantósi;-nak hívják. A hétféle nevű táncuknak érdekessége, hogy neve ellenére nyolc figurája van. Ezeket mondja Bállá Péter a bukovinai csángók közötti élményeiből. Most dolgozik a nagy anyagon, amit gyűjtött, hogy hozzáférhetővé tegye a magyar és román etnográfusok, valamint folkloristák számára.
