Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-28 / 22. szám
1933^tóber28^szomb^ E jS ., ban, amikor a lélekvesztő föl akar borulni » fi M J JBf s a gazdája érzi, hogy rögtön lesüllyed a tenger fenekére mindörökre. MW UPh tialHnil Szomaházy István ur most már szenvere*? ® ^a®8KI K mm délyescn kiáltott bele a fölhasadt számba: n ijB H — Nem hallotta, menjen már a fenébe! | || || || A négy urak se láttak, se hallottak, úgy JaL nfffffr. Susztáltak, senki se sietett a megtámadott emberi méltóság védelmére. Nem is tudom, hogy volt erőm arról a székről föltápászkodni; emlészem, nekimentem a billiárdasztalnak útközben, mikor elborult szemmel, vad lökésekkel a szivemben Nagy Endre ur keresésére indultam, hogy megkérjem, hogy még egy urat maga mellé véve, azonnal provokálják Szomaházy István urat, a híres irót, akit egy perccel ezelőtt még tiszteltem és csodáltam. Nagy Endre ur a másik sarokbna makaózott három nrral, bizonyára híres iró mind a három ur. Éppen gusztált Nagy Endre ur is; az izgalomtól reszketve vártam a széke mögött, míg elkészül a gusztával. Akkor zihálva elkezdtem:-á-TTérem ... Nagy ur... ha... sza had ... kémem ... Nagy Endre ur lecsapta a két kártyát háttal a zöld posztóra, megfordult, rámri- pakodott:- — Mit áll itt? Üljön le! Irta: SZÉP ERNŐ Voltam valami tizenkileneesztendös, verseket és krokikat hurcoltam a pesit lapokhoz. Egy szép őszi délután találkoztam Nagy Endre iró úrral az Erzsébet-körut járdáján. Megismert. Megismert, sőt meg is állott, mikor köszöntem. — Hova megy? — Megyek, megyek erre, — mondom. Tekeregtem tudniillik s nem tudtam még rendesebben hazudni. — Volt már az Otthonban? — Nem voltam, kérem. —■ Jöjjön, heviszem az Otthonba. Szóval Nagy Endre ur bevitt magával az irók körébe, az Otthonba, a Dohány- uceába. Káprázott a szemem, amint körcsköriil pillantottam abban a gyönyörű nagy teremben. Hirtelen ráismertem egy koszorús híres emberre, itt volt akkor például Rá- kosi Viktor, Heítai Jenő, Molnár Ferenc, Egyugyanazon asztalnál láttam meg Szomaházy Istvánt, Lövik Károlyt, meg Rózsahegyi Kálmánt, a Nemzeti Színház ünnepelt művészét, továbbá még két urat, akiknek a fejét még nem ismertem. (Az egyik ur Aiszeghy Kálmán operai főrendező volt, a másik dr. Korchmáros Kálmán iró ur.) Nagy Endre ur megállóit az asztalhoz közel, én is megállottám valamivel hátrább. Nagy Endre ur odaköszönt:- — Adjon Isten! Az urak föl se emelték a fejüket, biztos nem hallották, roppant bele voltak iné- Iyedve a gusztába, mind az öten. Annyi pénz volt mind az öt ur előtt a zöld posztón, ezüst meg arany is, majd belevakultam. Akkor Nagy Endre ur előkotort engem a háta mögül: — Engedjék meg, uraim, hogy bemutassam stb. Jelzem, már osztani kezdtek. Az urak idenéztek, mélyen meghajoltam az asztal előtt, azután kapkodtam a kezek után, melyeket az urak kegyesek voltak egymásután átengedni a szorításra. Égjük ur se mondta meg a nevét, de hiszen azt nekem úgyis illik tudni, ugyebár. Rám se néztek jóformán a kézadás alatt, csak egyedül Lövik Károly ur mosolygott a szemembe, talán mert éppen most nyert egy vagyont. Hát ahogy ott állok szemérmesen, fölnéz Szomaházy István ur, rámszól jó hangosan: — Mit áll itt? — azt mondja. Szent Isten, megijedtem. Hátrakaptam a fejem, Nagy Endre urnák se híre, so hamva. — Üljön le. Ott állott egy gazdátlan szék Szomaházy István ur mellett, aki rámkiáltott, hogy üljek le. Átváltozott a hangos hang a fülemben, most már a barátságosság trombitaszavát hallottam. Olyan boldog voltam, hogy odaülhettem. És éppen Szomaházy István i:r mellé, hiszen ő volt az asztalnál a legnagyobb ember. Ha most idelátnának Szoboszlóról, tátanák a szájukat. Szomaházy Istvánnak kibicelek! Loppal figyeltem közvetlen közelről a fölpedert szép sárgás őszes bajuszát, a dús és gonddal fésült ezüst haját és azt a kellemes, iide rózsaszín arcát. Valami ünnepien éreztem magam mellette, nemcsak azért, mert olyan híres iró volt, hanem, mert fehér pikényakken- dője volt és evikker ragyogott az orrán s mert gyönyörű fehér szekfii hajlott a gomblyukából. Összerezzentem, amint váratlanul idefordult guszta közben: — Hova néz maga? — Én, én, kérem szépen... — nem árulhattam el, hogy éppen tisztelem és szeretem őt. — A kártyát tessék nézni. Hol tanult ki- bicelni? Bizony nemigen tanultam sehol se, nagyon szégyellem magam. Kimeresztettem a szemem, bámultam azt a tökíizest, amelyik mögött az ismeretlen másik uj kártya szorult keményen, Szomaházy István nr alul a bal hüvelykujjával szorította össze s hozta széjjel a két kártyát egyszerre, olyan lassu művelet volt ez, hogy csak a legmegefeszitettebb figyelemmel lehetett észrevnni, hogy moccan, moccan, moccan kijebb az alsó kártya széle, mig végtére fenn a kártya sarkában egy fekete vonal és lejjebb egynéhány zöldes csipkecsücsök jelentkezik. Jelzem, ezt a gúsztat megelőzőleg Szomaházy István ur két koronát, négy koronát, hat koronát s aztán egy tizkoronas aranyat dobott be már a kasszába. Most pedig, minekután a gusztát befejezte, félrehajitotta mind az öt kártyáját. S rámnézett megint a evikkeren átal, az a szép rózsaszín arca piros volt, akár a piros ász. Akkor aztán megszólalt: — Még mindig itt ül ? — Tessék?? — Mintha csak hallucinál- tam volna. Rózsahegyi Kálmán ur is, Lövik Károly ur is, meg az ismeretlen két iró ur is föl-le hullámoztak a szemem előtt, megkapaszkodtam egy kezemmel a székem szélibe, mint a lélek vesztő szélibe az orkánSxlovensxkói vexérképviseEet 2 Sdiweiger P. & C©., BraSisBava B í ^lolKlns Ítélt fül. jj UJ ? I |[j| Nagytapolcsány, október 27. (Saját tudósitónktól.) A. nyitrai esküdtbiróság, mint ismeretes, ezévi őszi ciklusán halálbüntetésre Ítélte Gyurák József szulótei munkást, aki lakására csalta Becskó János bojnai gazdát, éjnek idején meggyilkolta és elrabolta 900 koronáját. Gyurák álmában támadt rá a gazdára, akiLeendő anyáknak kellő figyelmet kell forditaniok arra, kegy bélmükőö'és'uk rendben legyen, ez pedig a természetes „Ferenc József“»keserüviz használata által érhető el. Nőorvosi klinikák vezetői egybehangzóan dicsérik a valódi Ferenc József-vizet, mert könnyen hevehető és rendkívül enyhe hatása gyorsan és minden kellemetlenség nélkül jelentkezik. A Ferenc József-keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és fiiszerüzle tökben kapható. hogy vájjon a községet nem érte-e károsodás abban az időben, amikor a munkás tagja volt a képviselőtestületnek. A vizsgálat kiderítette, hogy huszonkilenc nagyobb szabálytalanságot követett el a volt képviselőtestületi tag. Gyurák vallomásával szemben a volt községi hiró tagadja, hogy Gyuráktól pénzt kapott volna és azt állítja, hogy a kérdéses bizonylatot is csak azért állította ki számára, hogy segítsen a nyomorgó emberen. Gyurák állítólag annyira szegény volt, hogy két-három koronákat kért kölcsön a bírótól és a képviselőtestület tagjaitól. A csendőrségi nyomozás nagy eréllyel folyik a nem mindennapi ügyben, amely rövidesen a nyitrai kerületi bíróság büntető- tanácsa elé kerül. M uj francia kormány magyar vonatkozásai Budapest, október 27. (Saját tudósítónk tc- lefonjelentése.) Az uj francia kormánnycl kapcsolatban érdekes magyar vonatkozásokról ad hirt a budapesti sajtó. Maga Sarraut miniszterelnök lapjában, a „Depeche de Tou- louse“-ban több ízben irt Magyarországról. Techan külügyi államtitkár, a lap főszerkesztője ugyancsak számos magyar vonatkozású cikket jelentetett meg a lapban. De Momzre pénzügyminiszter i920 óta foglalkozik a magyar kérdéssel. Az uj kormány postaügyi minisztere Jean Mistler d'Auriol évekig töltötte be Budapesten a budapesti francia követségen a sajtóattasé szerepét. Mistler bekapcsolódott annakidején a magyar főváros kulturéletébe, ahol nagyon megszerették, később a budapesti egyetem francia lektora lett, akinek előadásaira valósággal tolongott az ifjúság. Nagy francia lapokban számos cikket jelentetett meg Magyarorszádról és a magyar kérdésről. Amikor eltávozott Budapestről, „Etelka*4 cimen regényt irt, amely a magyar inflációs időkben játszódik le a magyar közélet számos ismert alakja szerepel a műben és a királypuccs is szerephez jut. A könyv egyszerre jelent meg Párisban és Londonban és nagy sikere volt. nek éjjeli szállást adott és keresztülvágta a torkát. A holttestet a kemencébe akarta gyömöszölni, mivel azonban a szűk kemencébe nem fért he, lemetszette a lábait. A holttest elégetése igy se msikerült és Gyurák elvkor a hullarészeket egy utszéli árokban rejtette el. Mikor a lábaknélküli hullát megtalálták, a gyilkos maga is részt vett a nyomozásban és csak a keresztkérdések súlya alatt vallotta be nagysokára rettenetes bűnét. Mint elité'ltetése után kiderült, Gyurák előélete sem volt tiszta. A csendőrség megáíláipitóttá, hogy Gyurák gyanús üzleteket bonyolított le. A község bírája segédkezet nyújtott neki üzelmeihez olymódon, hogy Gyurák vagyoni viszonyairól a Valóságnak meg nem felelő hivatalos bizonylatot adott ki, amelynek révén Gyurák jelentős hitelt szerzett magának. Gyurákot kihallgatták ebben az ügyben és a gyilkos munkás beismerte, hogy Gregor József bírónak 1400 korona honoráriumot adott a hamis bizonyítványért. A csendőrség letartóztatta a volt bírót. Későbben szabadlábra helyezték, de a bűnvádi vizsgálatot tovább folytatják ellene. A hamis községi bizonylat segítségével Gyaráknak sikerült a Tátra-banktól is 3000 korona kölcsönt szereznie. A kérdéses - időben Gyurák tagja volt a községi képviselő- testületnek is és e tisztsége révén került összeköttetésbe a községi bíróval. Gyurák ellen külön vizsgálat is indult meg annak megállapitására, A vasutas elveszi a pénzt, de nem szerez állási —* A szélhámos munkái igér és kérvényt ir tizenöt koronáért Verebóly, október 27. (Saját tudósítónk jelentése.) Néhány mellegi munkás bűnvádi följelentést tett Frits András vasutas ellen, aki kisebb-nagyobb pénzösszeget csalt ki tőlük azzal az ígérettel, hogy a lundenbur- gi vasútépítési munkálatoknál alkalmaztatni fogja őket. A följelentés alapján a csendőrség őrizetbe vette a megvádolt vasutast, akit azonban későbben szabadlábra helyeztek. Kiszabadulása után fölkereste Fritset Manyák Ferenc vasúti lakatos és visszakövetelte tőle 231 koronáját, amely összeget a vasutas azzal az ígérettel csalt ki tőle, hogy a mahrischostraui fiitőház- fean szerez számára alkalmazást, testvéreit pedig az érsekujvári dohánybeváltó hivatalban fogja elhelyezni. Frits, aki érezte, hogy forró a.Iába alatt a talaj, az összeg nagy részét visszafizette Manyáknak ás kilátásba helyezte, hogy rövidesen rend behozza, az ügyet. A. csend- őrség tudomást szerzett arról, hogy Frits kiesalt összegeket fizet vissza és a lefolytam tott nyomozás alapján megtette ellene a följelentést az ügyészségen. A különös csalások ügye rövidesen a büntetőbíróság elé kerül. Bazin, október 27. (Saját* tudósi tónk jelentése.) : A napokban megjelent, a közeli Márianka-telepen egy-jólöltözött'fiatalember, aki a Nyugátszloveilszkói Villamos- müvek tisztviselőjének adta ki magát és elhíresztelte, hogy a vállalat számára tizenöt munkást akar fölvenni. A munkanélküliek körében érthető örömet szerzett a hir és rövidesen számosán jelentkeztek az állásra. Az idegen kérvényt szerkesztett minden jelentkező nevében, amelyért 19 korona kiállítási dijat és 5 korona bélyegköltséget szedett be minden embertől. Az összeszedett pénzzel és a kérvényekkel eltávozott és megígérte, hogy rövidesen értesítést fog küldeni. A dologról tudomást szerzett, ia csendőrsé. g és megindította a nyomozást. Kiderült, hogy vakmerő szélhámos hálózta be a munkanélkülieket. Megállapították, hogy Bueky Bohümil moTvaországi származású veszedelmes szél bámos az illető, akinek a villámo-smiivekhez semmi köze sincs és akit már öt ízben ítéltek el különböző csalások miatt. Bueky ellen nemrégiben . körözőlevelet adtak ki újabb bűncselekmények miatt. Á csendőrség erélyesen nyomoz a szélhámos után. Nem első eset, hogy szélhámosok zsarolják ki ügyes trükkel a nyugatszlovén- szkói községek munkanélküliéit és a hatóságok ezért mindent elkövetnek kézrekeri- tésükre. A községekben ezenkívül kiidobol- ják, hogy a,lakosság őrizkedjék a. muoka- 31 élkulisóg" hiénáltö 1. totSi j
