Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-28 / 22. szám

1933^tóber28^szomb^ E jS ., ban, amikor a lélekvesztő föl akar borulni » fi M J JBf s a gazdája érzi, hogy rögtön lesüllyed a tenger fenekére mindörökre. MW UPh tialHnil Szomaházy István ur most már szenve­re*? ® ^a®8KI K mm délyescn kiáltott bele a fölhasadt számba: n ijB H — Nem hallotta, menjen már a fenébe! | || || || A négy urak se láttak, se hallottak, úgy JaL nfffffr. Susztáltak, senki se sietett a megtámadott emberi méltóság védelmére. Nem is tudom, hogy volt erőm arról a székről föltápászkodni; emlészem, neki­mentem a billiárdasztalnak útközben, mi­kor elborult szemmel, vad lökésekkel a szi­vemben Nagy Endre ur keresésére indul­tam, hogy megkérjem, hogy még egy urat maga mellé véve, azonnal provokálják Szomaházy István urat, a híres irót, akit egy perccel ezelőtt még tiszteltem és cso­dáltam. Nagy Endre ur a másik sarokbna ma­kaózott három nrral, bizonyára híres iró mind a három ur. Éppen gusztált Nagy Endre ur is; az iz­galomtól reszketve vártam a széke mögött, míg elkészül a gusztával. Akkor zihálva elkezdtem:-á-TTérem ... Nagy ur... ha... sza had ... kémem ... Nagy Endre ur lecsapta a két kártyát háttal a zöld posztóra, megfordult, rámri- pakodott:- — Mit áll itt? Üljön le! Irta: SZÉP ERNŐ Voltam valami tizenkileneesztendös, ver­seket és krokikat hurcoltam a pesit lapok­hoz. Egy szép őszi délután találkoztam Nagy Endre iró úrral az Erzsébet-körut járdá­ján. Megismert. Megismert, sőt meg is állott, mikor köszöntem. — Hova megy? — Megyek, megyek erre, — mondom. Tekeregtem tudniillik s nem tudtam még rendesebben hazudni. — Volt már az Otthonban? — Nem voltam, kérem. —■ Jöjjön, heviszem az Otthonba. Szóval Nagy Endre ur bevitt magával az irók körébe, az Otthonba, a Dohány- uceába. Káprázott a szemem, amint körcsköriil pillantottam abban a gyönyörű nagy te­remben. Hirtelen ráismertem egy koszorús híres emberre, itt volt akkor például Rá- kosi Viktor, Heítai Jenő, Molnár Ferenc, Egyugyanazon asztalnál láttam meg Szo­maházy Istvánt, Lövik Károlyt, meg Ró­zsahegyi Kálmánt, a Nemzeti Színház ün­nepelt művészét, továbbá még két urat, akiknek a fejét még nem ismertem. (Az egyik ur Aiszeghy Kálmán operai főren­dező volt, a másik dr. Korchmáros Kálmán iró ur.) Nagy Endre ur megállóit az asztalhoz közel, én is megállottám valamivel hát­rább. Nagy Endre ur odaköszönt:- — Adjon Isten! Az urak föl se emelték a fejüket, biztos nem hallották, roppant bele voltak iné- Iyedve a gusztába, mind az öten. Annyi pénz volt mind az öt ur előtt a zöld posz­tón, ezüst meg arany is, majd belevakul­tam. Akkor Nagy Endre ur előkotort engem a háta mögül: — Engedjék meg, uraim, hogy bemutas­sam stb. Jelzem, már osztani kezdtek. Az urak idenéztek, mélyen meghajoltam az asztal előtt, azután kapkodtam a kezek után, me­lyeket az urak kegyesek voltak egymás­után átengedni a szorításra. Égjük ur se mondta meg a nevét, de hiszen azt nekem úgyis illik tudni, ugyebár. Rám se néztek jóformán a kézadás alatt, csak egyedül Lövik Károly ur mosolygott a szemembe, talán mert éppen most nyert egy vagyont. Hát ahogy ott állok szemérmesen, fölnéz Szomaházy István ur, rámszól jó hango­san: — Mit áll itt? — azt mondja. Szent Isten, megijedtem. Hátrakaptam a fejem, Nagy Endre urnák se híre, so hamva. — Üljön le. Ott állott egy gazdátlan szék Szomaházy István ur mellett, aki rámkiáltott, hogy üljek le. Átváltozott a hangos hang a fü­lemben, most már a barátságosság trombi­taszavát hallottam. Olyan boldog voltam, hogy odaülhettem. És éppen Szomaházy István i:r mellé, hiszen ő volt az asztalnál a legnagyobb ember. Ha most idelátnának Szoboszlóról, tátanák a szájukat. Szoma­házy Istvánnak kibicelek! Loppal figyel­tem közvetlen közelről a fölpedert szép sár­gás őszes bajuszát, a dús és gonddal fésült ezüst haját és azt a kellemes, iide rózsaszín arcát. Valami ünnepien éreztem magam mellette, nemcsak azért, mert olyan híres iró volt, hanem, mert fehér pikényakken- dője volt és evikker ragyogott az orrán s mert gyönyörű fehér szekfii hajlott a gomblyukából. Összerezzentem, amint váratlanul ide­fordult guszta közben: — Hova néz maga? — Én, én, kérem szépen... — nem árul­hattam el, hogy éppen tisztelem és szere­tem őt. — A kártyát tessék nézni. Hol tanult ki- bicelni? Bizony nemigen tanultam sehol se, na­gyon szégyellem magam. Kimeresztettem a szemem, bámultam azt a tökíizest, ame­lyik mögött az ismeretlen másik uj kártya szorult keményen, Szomaházy István nr alul a bal hüvelykujjával szorította össze s hozta széjjel a két kártyát egyszerre, olyan lassu művelet volt ez, hogy csak a legmegefeszitettebb figyelemmel lehetett észrevnni, hogy moccan, moccan, moccan kijebb az alsó kártya széle, mig végtére fenn a kártya sarkában egy fekete vonal és lejjebb egynéhány zöldes csipkecsücsök jelentkezik. Jelzem, ezt a gúsztat megelőzőleg Szo­maházy István ur két koronát, négy koro­nát, hat koronát s aztán egy tizkoronas aranyat dobott be már a kasszába. Most pedig, minekután a gusztát befe­jezte, félrehajitotta mind az öt kártyáját. S rámnézett megint a evikkeren átal, az a szép rózsaszín arca piros volt, akár a piros ász. Akkor aztán megszólalt: — Még mindig itt ül ? — Tessék?? — Mintha csak hallucinál- tam volna. Rózsahegyi Kálmán ur is, Lö­vik Károly ur is, meg az ismeretlen két iró ur is föl-le hullámoztak a szemem előtt, megkapaszkodtam egy kezemmel a székem szélibe, mint a lélek vesztő szélibe az orkán­Sxlovensxkói vexérképviseEet 2 Sdiweiger P. & C©., BraSisBava B í ^lolKlns Ítélt fül. jj UJ ? I |[j| Nagytapolcsány, október 27. (Saját tudó­sitónktól.) A. nyitrai esküdtbiróság, mint ismeretes, ezévi őszi ciklusán halálbüntetésre Ítélte Gyurák József szulótei munkást, aki lakására csalta Becskó János bojnai gazdát, éjnek idején meggyilkolta és elrabolta 900 koronáját. Gyurák álmában támadt rá a gazdára, aki­Leendő anyáknak kellő figyelmet kell forditaniok arra, kegy bélmükőö'és'uk rendben legyen, ez pedig a természetes „Ferenc József“»keserüviz használata által érhető el. Nőorvosi klinikák vezetői egy­behangzóan dicsérik a valódi Ferenc József-vizet, mert könnyen hevehető és rendkívül enyhe hatása gyorsan és min­den kellemetlenség nélkül jelentkezik. A Ferenc József-keserüviz gyógyszertárak­ban, drogériákban és fiiszerüzle tökben kap­ható. hogy vájjon a községet nem érte-e káro­sodás abban az időben, amikor a munkás tagja volt a képviselőtestületnek. A vizs­gálat kiderítette, hogy huszonkilenc nagyobb szabálytalanságot követett el a volt képviselőtestületi tag. Gyurák vallomásával szemben a volt köz­ségi hiró tagadja, hogy Gyuráktól pénzt kapott volna és azt állítja, hogy a kérdéses bizonylatot is csak azért állította ki szá­mára, hogy segítsen a nyomorgó emberen. Gyurák állítólag annyira szegény volt, hogy két-három koronákat kért kölcsön a bí­rótól és a képviselőtestület tagjaitól. A csendőrségi nyomozás nagy eréllyel fo­lyik a nem mindennapi ügyben, amely rö­videsen a nyitrai kerületi bíróság büntető- tanácsa elé kerül. M uj francia kormány magyar vonatkozásai Budapest, október 27. (Saját tudósítónk tc- lefonjelentése.) Az uj francia kormánnycl kapcsolatban érdekes magyar vonatkozások­ról ad hirt a budapesti sajtó. Maga Sarraut miniszterelnök lapjában, a „Depeche de Tou- louse“-ban több ízben irt Magyarországról. Techan külügyi államtitkár, a lap főszerkesz­tője ugyancsak számos magyar vonatkozású cikket jelentetett meg a lapban. De Momzre pénzügyminiszter i920 óta foglalkozik a ma­gyar kérdéssel. Az uj kormány postaügyi mi­nisztere Jean Mistler d'Auriol évekig töltötte be Budapesten a budapesti francia követségen a sajtóattasé szerepét. Mistler bekapcsolódott annakidején a magyar főváros kulturéletébe, ahol nagyon megszerették, később a buda­pesti egyetem francia lektora lett, akinek elő­adásaira valósággal tolongott az ifjúság. Nagy francia lapokban számos cikket jelen­tetett meg Magyarorszádról és a magyar kér­désről. Amikor eltávozott Budapestről, „Etelka*4 cimen regényt irt, amely a magyar inflációs időkben játszódik le a magyar köz­élet számos ismert alakja szerepel a műben és a királypuccs is szerephez jut. A könyv egyszerre jelent meg Párisban és Londonban és nagy sikere volt. nek éjjeli szállást adott és keresztülvágta a torkát. A holttestet a kemencébe akarta gyömöszölni, mivel azonban a szűk kemen­cébe nem fért he, lemetszette a lábait. A holttest elégetése igy se msikerült és Gyu­rák elvkor a hullarészeket egy utszéli árok­ban rejtette el. Mikor a lábaknélküli hul­lát megtalálták, a gyilkos maga is részt vett a nyomozásban és csak a keresztkér­dések súlya alatt vallotta be nagysokára rettenetes bűnét. Mint elité'ltetése után ki­derült, Gyurák előélete sem volt tiszta. A csendőrség megáíláipitóttá, hogy Gyurák gyanús üzleteket bonyolított le. A község bírája segédkezet nyújtott neki üzelmeihez olymódon, hogy Gyurák va­gyoni viszonyairól a Valóságnak meg nem felelő hivatalos bizonylatot adott ki, amelynek révén Gyurák jelentős hi­telt szerzett magának. Gyurákot kihallgatták ebben az ügyben és a gyilkos munkás beismerte, hogy Gregor József bírónak 1400 korona ho­noráriumot adott a hamis bizonyítvá­nyért. A csendőrség letartóztatta a volt bírót. Későbben szabadlábra helyezték, de a bűn­vádi vizsgálatot tovább folytatják ellene. A hamis községi bizonylat segítségével Gyaráknak sikerült a Tátra-banktól is 3000 korona kölcsönt szereznie. A kérdéses - időben Gyurák tagja volt a községi képviselő- testületnek is és e tisztsége révén került összeköttetésbe a községi bíróval. Gyurák ellen külön vizs­gálat is indult meg annak megállapitására, A vasutas elveszi a pénzt, de nem szerez állási —* A szélhámos munkái igér és kérvényt ir tizenöt koronáért Verebóly, október 27. (Saját tudósítónk jelentése.) Néhány mellegi munkás bűnvá­di följelentést tett Frits András vasutas ellen, aki kisebb-nagyobb pénzösszeget csalt ki tő­lük azzal az ígérettel, hogy a lundenbur- gi vasútépítési munkálatoknál alkalmaz­tatni fogja őket. A följelentés alapján a csendőrség őrizet­be vette a megvádolt vasutast, akit azon­ban későbben szabadlábra helyeztek. Ki­szabadulása után fölkereste Fritset Ma­nyák Ferenc vasúti lakatos és visszakövetelte tőle 231 koronáját, amely összeget a vasutas azzal az ígérettel csalt ki tőle, hogy a mahrischostraui fiitőház- fean szerez számára alkalmazást, testvé­reit pedig az érsekujvári dohánybeváltó hivatalban fogja elhelyezni. Frits, aki érezte, hogy forró a.Iába alatt a talaj, az összeg nagy részét visszafizette Manyáknak ás kilátásba helyezte, hogy rövidesen rend behozza, az ügyet. A. csend- őrség tudomást szerzett arról, hogy Frits kiesalt összegeket fizet vissza és a lefolytam tott nyomozás alapján megtette ellene a följelentést az ügyészségen. A különös csa­lások ügye rövidesen a büntetőbíróság elé kerül. Bazin, október 27. (Saját* tudósi tónk je­lentése.) : A napokban megjelent, a közeli Márianka-telepen egy-jólöltözött'fiatalem­ber, aki a Nyugátszloveilszkói Villamos- müvek tisztviselőjének adta ki magát és elhíresztelte, hogy a vállalat számára ti­zenöt munkást akar fölvenni. A munkanélküliek körében érthető örömet szerzett a hir és rövidesen számosán jelent­keztek az állásra. Az idegen kérvényt szerkesztett minden jelentkező nevében, amelyért 19 korona kiállítási dijat és 5 korona bélyegköltséget szedett be minden embertől. Az összeszedett pénzzel és a kérvényekkel eltávozott és megígérte, hogy rövidesen ér­tesítést fog küldeni. A dologról tudomást szerzett, ia csendőrsé. g és megindította a nyomozást. Kiderült, hogy vakmerő szélhámos hálózta be a munka­nélkülieket. Megállapították, hogy Bueky Bohümil moTvaországi származású veszedelmes szél bámos az illető, akinek a villámo-smiivek­hez semmi köze sincs és akit már öt ízben ítéltek el különböző csalások miatt. Bueky ellen nemrégiben . körözőlevelet ad­tak ki újabb bűncselekmények miatt. Á csendőrség erélyesen nyomoz a szélhámos után. Nem első eset, hogy szélhámosok zsa­rolják ki ügyes trükkel a nyugatszlovén- szkói községek munkanélküliéit és a ható­ságok ezért mindent elkövetnek kézrekeri- tésükre. A községekben ezenkívül kiidobol- ják, hogy a,lakosság őrizkedjék a. muoka- 31 élkulisóg" hiénáltö 1. totSi j

Next

/
Oldalképek
Tartalom