Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-28 / 22. szám
\ Ü2S& 1933 október 28, szombat. Meghalt a „banditák menyasszonya" Egy szép leány útja Oroszországból Newyork alvilágáig — Tizennégy gangszter volt a vőlegénye Newyork éjszakai királynőjének — A szép orosz nő az amerikai banditaháboruk központjában Miami, október hó. Amerika legelegánsabb fürdőhelyén, a floridai Miamiban, 38 éves korában meghalt egy szép asszony: Olga Nov-iteöv. Hogy ki volt, mi volt, honnan jött, kevesen tudják. Az amerikai rendőrség, amely nagyonis tisztában van azokkal, akikkel szembeszáll, szintén nagyon keveset tud róla mondani, de annál jobban ismerték Newyork alvilágában, ahol egyszerűen a banditák menyasszonyának nevezték. Véres kalandókkal teli élet- ért véget Olga Novi- kov halálával. Miami egyik legszebb és pazar fényűzéssel berendezett villájában hunyta le szemeit és halálos ágyát húsz inas és szobaleány állta körül. Gazdátlan vadítja ott áll a kikötőben, hogy kié lesz, senki sem tudja. Félelmetes és rejtélyes asszony volt, akit. a körülmények sodortak a bűn útjára. A vakmerő katona-orvosnő Olga Növikov orosz nő volt. Apja tanitó egy kis faluban, aki keservesen kuporgatta össze a rubeleket, hogy leányából urinőt nevelhessen. Olga rendkívül eszes és szorgalmas leány volt és ezért később a szentpétervári tudományegyetem lelkiválóbb hallgatói közé tartozott. Orvosnőnek készült és egyetemi tanulmányainak befejezése után a háború utolsó évében a frontra ment. Katona-orvosnő lett. Hónapokon át az első vonalban dolgozott. Éjjel-nappal fáradhatatlanul gyógyította a sebesülteket, operált, kötözött és a katonák szinte . szentként tisztelték. Férfiruhában járt, törékeny alakjáról néha hetekig nem került le a piszkos, véres zubbony, apró lábáról a szöges bakancs. Száz és száz orosz katonának' méntette meg az életét. Fényes karriert jósoltak neki és akkor egyszer váratlan fordulat következett: kitört az orosz forradalom. A londoni nyomor A karesu, szép, feketehaju leány Szentpétervárra. ment, de a Néva-parti Metropolisban felfordult világot talált, ahol gyilkoltak, raboltak és ahol nagyon sok embert üldöztek. Olga Novi- kov nem is bírta sokáig ezt az atmoszférát, ösz- szeszedett egy kis pénzt és diplomájával a táskájában, London felé vette útját. Arra gondolt, hogy az angol fővárosban könnyen bejut egy ■kórházba és mivel kitűnő sebésznek tartotta magát, azt hitte,-hogy nem lesznek gondjai. Londonban azonban nagy csalódás érte. Sehol sem alkalmazhatták, prakszist nem folytathatott, mert diplomáját nosztriifikáltatnia kellett volna. Ehhez azonban sok pénzre és még több kitartásra lett volna szüksége. Egyikkel sem rendelkezett. Három éven át élt Londonban, a legsötétebb nyomorban. Először cimirással keresett néhány shillinget, aztán éttermi alkalmazott lett és később közel másfél éven át vasalónő volt egy tisztitóintézet- ben. Rettenetes lelkivilágon eshetett át a nyomor évei alatt. Tanulni, fejlődni, dolgozni akart, segítségére szeretett volna lenni embertársainak és ahelyett durva, fárasztó fizikai munkát kellett végeznie s ezcrt a munkáért alig kapott annyit, amennyiből eltengődhetett. Egy kedves hajóinas Végül elhatározta, hogy uj életet kezd Amerikában, ezért egy napon fiiuruhában elment egy hajóskapitányhoz, akinek addig könyörgött, amíg felvette Newyorkba induló hajójára — inasnak. A íeketeezemü, fényes feketehaju inast nagyon megszerették az utasok. Szinte kedvencük lett az utón. Persze, senki sem sejtette, hogy a mosolygóképp inas álruhás leány. Az első bandita-vőlegény •Newyorkot úgy fogadta Olga Novikov, mint minden más ember, aki elször látja az Újvilág szédületes, embernyelő bábeljót. Meghatottsága és kiváncsi érdeklődése azonban huszonnégy óráig tartott, mert kongó gyomra arra figyelmeztette, hogy állás után kell néznie. A hajón borravalókból nyolcvan dollárt szedett össze, ezen női ruhát és néhány égetően szükséges cikket vásárolt magának, beköltözött egy bordingdiouse-ba és állás után nézett. Napok maútak, de nem tudott elhelyezkedni. Egy este a Broad.way-n sétált. Az egyik hatalmas mozipalota előtt megállt és akkor melléje lépett egy nagyon elegáns, jóképű estélyiruhás ur. Megismerkedtek egymással. A férfi moziba vitte, utána pedig egy éjjeli klubba mentek, Olga Novikov egész élete történetét elmesélte a férfinak, aki nagy részvéttel hallgatta és aki meg- igérte neki, hogy segíteni fog rajta. — Miit, gondol, mi a foglalkozásom? — kérdezte éjféltájban a férfi. — Ügyvéd, vagy tőzsdéé — találgatta a leány. '■ v— Egyik sem — nevetett jóízűen a férfi. — Én Jade Irving vagyok és ha amerikai lenne, nem is kellene többet mondanom. Sajnos, mindenki .ismer. Még a rendőrség is ... Bandita vagyok! Ha még egy ut, lett volna a szép orosz leány előtt, akkor talán ezt választotta volna, de Olga Novikov jól emlékezett még a londoni nyomorra és már sejtette, hogy Newyorkban sem tud könnyen exisztenciát teremteni magának. Talán ez volt az oka annak, hogy elfogadta Jack Irving, a hírhedt és félelmetes- hirii bandita barátságát és ezzel a lépéssel megindult azon az utón, amelyen nem egyszer hangzott el revolverlövés és amelyen igen gyakran kopogtak a gépfegyver- golyók. Az éjszaka királynője Olga Novikov-ot egy esztendő múlva éppen úgy ismerték Newyorkban. mint Ja.ck Irving et. Az éjszaka királynőié lett. Pazar estélyi ruhájában, széditően ragyogó ékszereivel minden éjszaka feltűnt a legelegánsabb éjjeli lokálokban, dancigokban és speak- easy-fcben. Orvosok, ügyvédek, politikusok és banditák tartoztak a társaságába, de igazi nagy életét csak akkor kezdte élni, amikor az egyik csendes mellékuecában megnyitotta mulatóját. Ehhez valószínűleg Jack Irving adta a pénzt. Ettől kezdve szinte szellemi vezére lett az Irving-bandának, amely nemcsak a rendőrséggel állt állandó harcban, hanem a konkurrens bandával is. A konkur- rens bandának pedig, Síim Wendower volt a vezére. Síimnek hívták, mert több, mint két méter magas volt. A szemüveges, tanáros külsejű férfiban senkisem sejtette a félelmetes ital csempészt és banditát. Wendower régi ellenfele volt Irvingnek és ezzel magyarázható az, hogy egy este megüzente az elegáns monoklis gangszter- ne.k, hogy végezni fog vele. Asszony a gépfegyver mellett Síim Wendower be is tartotta a szavát. Egy este hat elegáns bandita érkezett luxusautón Olga Novikov mulatója elé. Fütyörészve lépték át a küszöböt, de abban a pillanatban, amint bent voltak, revolver került elő a zsebükből. — Jack-ért jöttünk! — mondták. VAS ÉS SZÉN Jack Irving sápadtan felállt asztala mellől, majd, visszavonult irodájába, de csalt azért, hogy két pere múlva az iroda küszöbére gépfegyvert állítson, amely- lyel golyót szórt a bejáratnál álló frakkos banditákra. Á hat gangszter közül öt meghalt, de közben az egyik rálőtt Jack Irvingre. A bandita halálos sebet kapott és amikor a sz-ép orosz nő látta, hogy vőlegényének vége, a hatodik és életben- maradt banditának azt mondta: — Menj vissza Síimhez és mondd meg neki, hogy sajátkezüleg fogom őt megölni azért, mert ki végeztet te Jack-et! Édes a bosszú! Olga Novikov nem öltözött gyászba. A parkettről felmosták a vért és másnap este már újra szólt a jazz a mulatóban. A szép orosz nő mosolyogva járt a vendégek között, de mosolya mögött rettenetes fenyegetés volt. Hetek teltek el és nemsokára uj vőlegénye volt a leánynak. A neve: Jefif Bath és már elég tekintélye volt Newyork alvilágában. Átvette az Irving-banda vezetését és megkezdte a harcot Wendower ellen. Wendower-t ebben az Időben igen sok kellemetlenség érte. Egyszer .besúgták titkos .italraktárát, máskor elvitték „kocsikázni" három emberét, akik a „ihalálrájdróL sohasem jöttek haza. Az egyik tűzharcban maga a banditavezér is megsebesült, de felgyógyulása után érzékeny csapást mért Olga Novikovra: agyonlövette második vőlegényét, Jeff Bath-ot -is. Egy sereg „vőlegény" A harmadik „vőlegény41 Sam Peel volt. A ra- gyásképü, alacsony férfit azért szerette meg a szép orosz leány, mert nem ismerte a félelmet és mert kitünően kezelte a revolvert. Villámgyorsan tudta előrántani nadrágzseibéből és ha lőtt, nem tévesztett célt. Három hónap múlva azonban a Wendower-banda egyik tagja mégis gyorsab Amit és golyója Peel homlokába fúródott. Olga Novikov őt is illően eltemette és máris uj vőlegény után nézett. Ez életfogytiglani fegyházat kapott. Az utána következő A-éres harcban meghalt, sőt akadt vőlegényei között olyan is, aki nagyon gyorsan a villamosézékibe került. Bailey .is hamar „elment11. És ő utána egy egész sereg A-őlegénv következett. Az egyiket egyszerűen Herby-nek nevezték, a másikat Bed- ford-nak, de midegyik hétpróbás, sok türzharcon átesett alvilági volt. Olga Novikov bosszúja mind magasabb forrpontra hágott. Minden gondolatát Síim WendoAver töltötte ki. Amikor a hosszú bandita egyszer egyik barátjával azt üzente a leánynak, hogy hagyja abba az ostobaságot és jöjjön inkább hozzá, a leány ezt. üzente vissza: — Mond meg Síimnek, hogy ez a Atlaszom... Villámgyorsan előkapta kis gyöngyháznyelü revolverét és átlőtte vele a hirhozó karját. Ezután Wendower elhatározta, hogy minden körülmények között végez a leánnyal. Összeszedte banditájának legfélelmetesebb revolvereseit, akiket egy éjszaka személyesen vezetett Olga Novikov mulatójába. A leányt azonban nem érte váratlanul a támadás. Felvette a harcot és formális csata kezdődött a parketten. Négyen haltak meg ebben a harcban, heten megsebesültek és a halottak között volt Síim WendoAver is. Tizenegy golyó fúrta át elegáns frakkját. Egy bolond golyó... Egy golyó azonban a banditák menyasszonyát is érte. A mellébe hatolt és átfúrta a tüdejét. Amikor a szanatóriumba szállították, nagy fájdalmai elleniére, mosolyogva ezt mondta: — Ez a bolond golyó éppen akkor talált, amikor ünnepelnem kellett. A'olna ... Ilyen az élet! Három hónapig Arolt. a szanatóriumban és amikor ágyát elhagyta!, már tudta, hogy sohasem lesz egészséges. Egészségét azonban nem bánta, sokkal jobban fájt, neki, hogy el kellett hagynia Newyorkot, az izgalmas harcok színhelyét. Már semmi sem érdekelte. Floridába ment. ahol pazarul berendezett villája volt. Szebb, mint a milliomos bankároknak. Néha nagy vendégeket hivott. meg házába, akik között nagyon sok gazdag és előkelő ember ATolt. Ezek között nem egy beleszeretett a sápadtarcu szép asszonyba. Az utolsó fölvonás Eltűnő életének azonban Amit még egy nagy szerelme. Egyik vendége, egv fiatal tengerész- tiszt szintén beleszeretett. A férfi valósággal könyörgött a szépasszony szerelméért, aki végül szintén lángra lobbant. A férfi boldogsága nem ismert határt, azonnal meg akarta tartani az eljegyzést, de Olga Novikov folyton húzta és halasztotta a dolgot. Végül aztán, amikor már semmiféle kifogást nem tudott felhozni, így szóit a férfihoz: — Nem lelhetek a feleséged... a .múltam miatt! A férfi erre kijelentette, hogy nem törődik a múltjával, de Olga tovább makacskodott: — Borzalmas életet éltem, banditák menyaez- szonya voltam, embert öltem és ezt sohasem felejtenéd el nekem ... A férfi megrendültén hallgatta az asszony elbeszélését, harcait, üzletét és gyilkosságait, aztán szó nélkül megfordult és elment. Még aznap este agyonlőtte magát. És Olga NoAukov talán életében most először gyászolt. Harmincnyolcéves volt, amikor meghalt, do annyit élt, mintha százéves korában hunytayfvoSrW i örökre szóméit..; Vasárnap délután iszinházban voltam itt Ós- trau-ban. Ahhoz képest, liogy vidéki előadást vártam, eléggé kellemesem lepett meg a színészek játéka. Volt egy egészen jó színésznő, jó ensemble és volt... A legnagyobb meglepetést okozta az egyik színész, egy egészen kiforrott nagy müvésiz. Úgy világított ki a jó ensemble- ból (nyugodtan mondhatom, nem értik meg a színészek), mint a hold a bájos csillagok közül'. Hogy került ide ez az ember? Helyesebben, milyen fatális véletlen folytán .maradt itt? Nem ismerték volna fel? Talán tehetetlensége, vagy egyéni nyomatékei húzták le ide? Másnap megtudtam, hogy valóban egyéni nyomatékok vannak jelen. Egy idevaló hölgy felvilágositótt, hogy a színész azonos a bécsi Burgtbeater ama művészével, akinek igen nagy sikerei ellenére távoznia kellett Bécsből, miután fogházbüntetést szenvedett el bizonyos szekszuáliis eltévelyedések miatt. — Látja, igy jutunk mi kiváló színészekhez — mondta a hölgy melankolikusan. Élnek itt egészen kiváló emberek, nem művészek is, akik valamilyen homályos okból kerültek ide. Javára válnak a városnak és az amerikai stílusnak. Este az uccán sétáltam és gondolkodtam a hölgy szavain. Néztem az egymás mellett sorakozó hatalmas banképületeket, amelyek mögött az égre világított az állandó tűzvész, a folytonégő magas kohók izzó fénye. Pernye szállong az áruházak között, amilyen áruházakat a fővárosban nem látni. Köd száll a városra, olyan sürü, hogy az uccai villánylámpá- kat sem lehet látni és szaga van a ködnek, átható szaga, füst, szénpor, jodoform és más elemezhető ti en vegyi termékek szaga egyesül és erősiti a ködöt, pillanatra azt hiszem, hogy mérges gáztámadás történik a város ellen. Bemenekülők a kávéházba, az egyik ragyogó helyiségbe, amelyhez hasonlót Ízlésben és költséges kiállításiban csak Berlinben láttam Teljesen nagyvárosi üzem, friss lyuklevest lehet kapni éjjel tizenkettő után. Találkozom egy kassai ismerőssel, aki már régebben van itt. Rövid, szakszerű előadást tart a városról. — Az egész ipari körzetnek, amelynek Os- trau a központja, egymillió kétszázezer lakosa van. Ezek mind idejárnak be vásárolni és szórakozni. Ne csodálkozzék tehát a hatalmas áruházakon és kávéházakon. Hihetetlen konjunktúra veit itt, évek alatt nőtt ki minden a földiből. A nagy ,,Aufmachung“ most természetesem nincs kitöltve, az üzemek legnagyobb részét bezárták, a munkásnak, a hivatalnoknak nincs pénze, a kereskedőnek még van, de a kereskedő nem keres. Egy időben mindenki idejött, aki másutt nem tudott megélni. Társadalmi éleit természetesen nincs, a merőben idegen emberek nehezen melegszenek össze, a régi kisváros lakosai visszahúzódnak. Ez volt a. belföldi kivándorló telepe a köztársaságnak és akik a konjunktúra éveiben jöttek ide, azok ragaszkodnak a helyhez Hogy, ha majd megindul az élet, első helyen legyenek... — Még nem érezhető javulás? — Nagyon kevéssé érezhető. Egyes üzemek, főleg a kisebbek, megindulnak, újra becsuk% 8 nak. Csapkodnak a szárnyukká., mint tavasz- szál a verebek. Az emberek javíthatatlanok.... Igen, az emberek javíthatatlanok. Képesek megindítani az üzemeket. Még egy benyomás hiányzik. Elmegyek a nagy tér mögötti kis uccákba, ahol a mulatóhelyek vannak. Csapszék, bár, táncloká’-; nép- kávéház, minden házban. Hideg, halott csönd, de ki van világítva valamennyi, mintha jelentkezniük kellene az ítélet napján. Haldokló zene hallatszik az egyik emeleti helyiségből, ide beesem. A bárban, ameymek neve „Éden", a pincéreken és zenészeken kívül én vagyok az egyetlen férfi. A hervadt hölgyek mosolyognak, mintha injekciót kaplak volna. Az egyik szőke hölgy odaül az asztalomhoz. Elküldöm. Nem megy. Sürgősen elmondja, hogy orosz emigránsnő, a Kaukázusból származik, Taskend-ből. Berlinben élt özvegy édesanyjával, de menekülnie kellett, mert... Elhiszem. neki, de elküldöm, mert a pincér veszedelmes mosollyal közeleg az aszatlhoz. A dolog nem ilyen egyszerű. A szőke ajánl maga helyett egy karcsú feketét, aki valódi török hercegnő. Elhiszem neki, miért ne hinném, de odaintem a pincért, fizetek és menekülök. Elhiszem az orosz emigránsnőt és elhiszem a török hercegnőt, — ebben a városban mindent elhiszek. Lent az uccán, a rémes és termékeny csöndben azt várom, hogy kinyílik valamelyik csapszék ajtaja és verekedő argentínai kalandorok esnek ki rajta, revolverrel a kezükben. Ibanez egyik regénye jut eszembe, amelyben egy argentínai ópitőtelepet ir le. A telep lakói a világ minden részéből kerültek össze, a falu kicsiny, a házak faházak, egyetlen kocsma van a helységben, amely egyben füszerüzlet is, a lakók csak nagyjából értik egymás nyelvét, vetélkednek, de nem barátkoznak, pedig csak kétféle ember van közöttük: olyan, aki már meggazdagodott és olyan, aki meg akar gazdagodni. Nem is tudom, miként jut eszembe itt a városban a regényben argentínai telep. Másnap megint találkoztam a hölggyel, aki a bécsi színészről informált. Elmondtam neki benyomásaimat, mire ő felvilágosított: — A városinak nincs tradíciója. A város tetszik az .idegeneknek, de a bennlakók nem szeretik a várost. Kérdezzen meg olyan embereket, akik itt születtek, hazájuknak tekintik-e ezt a bányavidéket. A gazdag emberek villát építenek kint a környéken, néhány órányira, ott, 'ahol a zöld kezdődik. Furcsa vidék, üreg kultúra közepébe beépítettek egy darab Amerikát. A ragyogó épületek hála mögött, a város központjában magas kohók, kéményerdők, óriási Bessemer-lhenge- rek, felvonó tornyok. És sodronyok hálózzák be a várost minden sarkában, a sodronyokon (vándorolnak a csilléik, szünetlenül, szakadatlanul, két párhuzamos irányban, halk, folytonos nyikorgással, a kis vaskoréik bét végletből érkeznek, találkoznak, elhaladnak egymás mellett, halkan csikordiulnak és leejtenek egy-egy darab szenet az alattuk kifeszi tett, hálókba. Sándor Imre.
