Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-22 / 17. szám
1933 aktóbor 22, vasárnap. 5 íss!é HARMINC EV UTÁN Irtat MÓRICZ ZSIGMOND A vezérigazgató leült a kocsma teraszán & úgy érezte, hogy most lumpok Harminc óv óta nem volt ezen a tájon, a józsefvárosi körút népszerű vendéglőjében, ahol hajdan dőzsölni szokott. Egy pillantást vetett körül: milyen nagy átalakulás, — mondta s mosolygott. De elkezdte analizálni a nagy változást és a legfőbb újság az volt, hogy a régi fekete vasrács helyett betonkorlát vette körül a „kiskertet", ahogy a feleségével annakidején nevezték a járdából elrabolt területet a kávéházak és kocsmák előtt. A betonkerités válus volt s abban zöld növények szomorkodtak; az oszlopocskák mintha mézeskalácsból lettek volna kivágva, de a mézeskalács magyar motívumokat nevelt ki magának a régi századokban, itt viszont nemzetközi lehellete volt a rajznak. Más átalakulás aztán nem is volt. A téli zöld bokrok még a régiek, ott teleltek hátul a külÖnszobában s kopottak s elvéniil- tek. Az asztalok is a régi rozogák, a székek is a régiek, vasbordásak, ezek sok vendéget elcipeltek. És az ucea ugyanaz:s az uccai kép. Szemben a nagy kávéház, a szegény keresztények előkelő kávéháza, ahonnan mozgalmak indultak ki az utolsó húsz évben, még a Pista is ott áll előtte, öregen és elmosolyodva., a hordár. Vagy nem az? Mindenesetre a 'pesti hordár nagyon divatjamúlt iparcikk lett. A fák hullatják levelüket, nem veszik tudomásul a szép őszt, már ahogy megszokták szeptember végén, biz ők elsárgulnak. A katonatisztek harminc óv előtt fessebbek voltak és előkelőbbek, az autók ritkábbak s előkelőbbek, de ez az öreg néni a gyékényszatyorjával ugyanaz, még tán a körmét se vágta le ebben a harminc évben, amivel az őszibarackot hámozza s fogatlan szájával ahogy csámcsog ... Á, dehogy, ez a példány harminc év előtt nem volt több huszonöt évesnél, akkor ez még szerelemre gondolt... s most milyen szabályszerű vénasszony... De a kép ugyanaz; a szeneslegény a zsák fával a vállán; most fára alakítják át a kályhákat, pedig a fából importunk van, nem okos dolog, hogy pénzt adunk ki érte... Tengerószcsapat vonul végig az uc- cán .no lám: tengerészek... Ez nem volt harminc év előtt. Akkor még volt tenger, tehát a tengerésznek nem kellett a pesti uccán sétálni; a tengeren masírozott... De a pincérek, úgy látszik, ugyanazok; már tiz perce itt ül, még egy se fedezte föl, hogy vendég van. —-No végre. — Parancsol, nagyságos ur? Ez csakugyan ugyanaz; a pesti pincér leszállítja a vendég rangját. Becsületes. A pesti pincér, itt a külváros mesgyéjén a tisztes magyar erkölcsök őre: belőle se nézik ki a méltóságos urat. Annál inkább itthon érzi magát: harminc év előtt még tekintetes volt s már akkor is nagyságos ur volt mindenki, itt nem emelkedett ő sem. — Na mi vau? Mit lehet enni? Borjupörkölt, — mondja a pincér meggyőződéssel, Borjupörkölt. Telerakják zöldpaprikával. Még négy óra múlva is böfög a nyers paprika ize. Megrázza a fejét. Nem, borjupörkölthöz 5 már öreg. Még mi van? A pincér látja, hogy vár a vendég, — Szalontüdő, — vall tovább, mint a törvényszékén. Szalontüdő. Első felesége,'' szegény, összevont szemöldökkel néz rá a mennyekből: „Jani vigyázz ... szalontüdő s egy pohár sör? ... mikor egy óra múlva kész az ebéd? ...“ Gondolatban elmosolyodik s bólint, megadja magát sorsának. Szalontiklő s egy pohár sör... A pincér elmegy. Másik fiatal pincér jön, a borfiu, az öreg horfiu, szervétájával csapkod s megáll: — Ital tetszik? Mért kérdi olyan reménykedve? Ja, persze, ma már elképzelhető, hogy a vendég a tízóraihoz vizet kér... — Egy pohár világos. >■ Áz aggastyán horfiu boldogan siet el. Szakállas öreg ur döcög,. kimeredt derékkal. Hátgerincsorvadás... Szegény Imrénk is elment, ennek a lépésnek klasszikusa .., De az öreg ur sasarcéle ott marad az emlékében: olyan, mint az öreg ezredes a 95/b-ből, aki a harctérre reaktivaltatta magát. Szakállas öreg -ur,-kiborotvált állu, de az arcszakálla rövidre vágva, hogy ne hasonlítson a régi pengősök esászárfejchcz... Szalontüdő negyedcitrommal. Ezt so látta harminc éve. Úgy tűnik föl, mintha muzeális adag volna az ó-nikkel váza is s ez a szalontüdő, lilás dögszeletkókkel s mellette egy nyolcad citrom sárgásán zöldül. Akkor a legluxurióznsabh fényűzés: egy óra múlva kész az ebéd ... Most? ... Lelkierő kell, hogy heleüsse a villáját a gyanús folyadékbe. Megkóstoja s fölkiált: — Jó... Nagyon jó. Meglepő: éppen olyan jóízű, mint harminc év előtt. Különös: a gyomor milyen konzervatív... A gusztusa ugyanaz, mint fiatal korában. Az ínyében nem változtak a kritériumok. Az élete változott, de a szalontüdőhöz való viszonya nem. Előbb ugv gondolta, nem eszi meg, aztán hogy csak megkóstolja s irae, az egészet elfogyasztotta, pedig nem is szabadi ilyet ennie, hugysavval van tele a vére. Jaj, bizony, harminc év múlt el azóta. Még csry pohár sört hozat s átadja magát a hangulatnak. Nincs boldogabb ember, mint a pesti ember, aki szalontüdőt evett ok nélkül, ebéd előtt egy órával s két pohár sört hozzá. De milyen ritkán jut neki ez a szerencse. A szomszéd asztalnál egy borotváltam!, friss, energikus ur ül le, bejárat mellett jobbról első asztal. Diktátori hangon rendeli elő a pincéreket. Bőségesen megadja az utasítást, milyen legyen a kispörkölt... Mi ne legyen benne... Szegény: nem tud3 igaz szó: KITIEN-PUDER JÓ! A TARTÓS PÚDER! ja, hogy a kis pörkölt, az kispörkölt, slussz. Törzsvendég... Legalább kiélvezi mialatt rendelkezik... Hat lapot Ilonát rámában: ez valaki... Ez kivívta magának, hogy a Mándli-étteremben első ember, mint vendég ... ü sose tudott eljutni ilyen magasra Ez karriert csinált. SZEMTÖL-SZEMBE IKARUS KISASSZONNYAL Őszinte beszélgetés a levegő titkairól Csehszlovákia első pilótanöjével, aki egyforma jól kezeli a repülőgépet és az Írógépet „A női egyenjogúságból a levegőben kell letenni a vizsgát” — A gépirókisasszony különös szenvedélye — Kéiezerméter magas weekendek Jól tudom, hogy ez édeskevés, hogy a heti mert szörnyen szigorú pilóta volt a, tanítómesterem, akinek barátságtalan, szinte kegyetlen metódusaiért csak most, utólag vagyok hálás. Akkortájt sokat sírtam a levegőben s gyakran az volt az érzésem, hogy odalenn most azt hiszik, hogy megeredt az eső. 1027. november 4- én végre vizsgára jelentkezhettem g ez volt életem legizgalmasabb napja: kétezer méterre kellett felrepülni, egy órát ugyanabban a magasságban maradni, a géppel közben öt nyolcast imi le és körvonalban szállni vissza a repülőtérre. A vizsga szenzációsan sikerült, sőt ambíciómban Mindennapos székszorulás, vastagbélhu- rut, fölfuvóőás, oldalfájás, légzési zavar, szívdobogás, fejfájás, fülzugá-s, szédülés és lehangoltság eseteiben a természetes „Ferenc JőzsefVkeseriiviz a bélmüködést rendbehozza s megszabadítja az embert a kellemetlen érzésektől. Nagynevű orvosok a Ferenc József-vizet fényes eredménnyel alkalmazzák. A Ferenc József*keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban cs fü- szerüzletekben kapható. 700 méterrel magasabbra vittem, ami akkor az én számomra még nagy teljesítmény volt. Megkaptam a diplomát, amely a 18. sorszámot viselte. Tehát egyike voltam a köztársaság első magánpilótáinak, s természetesen, a legelső nő, aki ilyesmire vállalkozott. AZ ELSŐ SIKEREK — Mint úgynevezett repülőtehetség rövidesen fel is tűntem s 1028 szeptember 5-én megtettem első nagy légi utamat: Prágából BelgrádigAzóta szisztematikusan rósz tv eszek minden, számomra elérhető nemzetközi versenyen s 1931-ben dijat kaptam az úgynevezett lengyel csillagrepülésen, amely Varsóból indult kj és a keleti tengeren végződött. Valamennyi teljesítményem között ez volt a legfárasztóbb és a legnehezebb s ezért is vagyok rá a legbüszkébb, " — Szívesen és szeretettel gondolok a lengyelországi vejpeny érdekes és szép napjaira, bár szörnyen tfájt a szivem, amikor láttam, mennyire magasabb nívón áll ott a sportrepülőd és mennyivel tökéletesebbek, újabbak és praktikusabbak a lengyel sportmasinák. Mi bizony kénytelenek vagyunk régi modelljeinkkel megelégedni és nem is álmodhatunk olyan gépekről, amilyenekkel lengyelországi sportbarátalnk repülnek. — Mennyibe kerül egy ilyen modern sport- ér oplán? — Azt nem is merem megmondani. Én boldog vagyok, hogy a pilseni klub 'szerzett nekem egy kis gépet s még se kérdem tőle, hány éves, mi baja van? A fő, hogy megbízható s átlagos teljesítményekre képes. Elég gond a számomra a repülőgép üzemköltségeit fedezni t> hiába spórolom be ezt az összeget a toaletteken, bizony a gyomromtól is sok mindent meg kell vonnom, hogy ha repülni akarok. így se jutok hozzá rendes és szisztematikus tréninghez, csak minden héten kétszer, szombaton és vasárnap, amikor a kolléganőim weekendezni wb- - nek: én akkor szállók a levegőbe* irodai munka idején, az írógép mellett, az ember bizony egykönnyen megfeledkezik a másik' masináról, arról, amely az én tulajdonképpeni szerelmem, de a hét, végén aztán annál nagyobb szenvedéllyel és lelkesedéssel' vetem magam a pilóta ülésbe. AZ ELSŐ BALESETEK — Nem érte még komolyabb baleset? — Kérdem a 'bájos pilótanötöl. — Egyszer, Brtinn mellett, még 1928-ban, de az sem végződött tragikusan, aminek legfőbb bizonyítéka az, hogy most itt magával diekueá' lók. November másodikán volt, jót emlékszem, az esti órákban, amikor hirtelen sötétedni kezdett. Három géppel repültünk dél felé, amikor a két másik pilóta elhatározta, hogy visszafordul, mert a szürkület a legrosszabb időpont a leszálláshoz. Ezért Jihlava felé fordították gépüket s ön is utánuk akartam kanyarodni, amikor a motorom hirtelen elállt s éreztem, hogy í e la r tó zhata ti a n u l zuhanunk lefelé. —r- Próbáltam megmenteni, ami menthető és siklórepülésbe kezdtem egy kétségbeejtően rossz terrén fölött, hogy kényszerleszállást végezzek. A sötétben, persze, nem láttam jól s igy direkte nekirohantam a földnek, mégpedig olyan erővel, hogy a repülőgép felfordult, a mechanikus pedig, aki mellettem ült, húsz méterre repült ki a helyéről. — Csodálatosképpen semmi bajom nem történt. Fejjel lefelé lógtam az ülésben, amelyhez a kötelek ' kötöttek, csak attól tféltem, hogy megfulladok, mert. az arcomba ömlött a kilyukadt benzintartály egész készlete. Tragikomikus helyzetemből riadtképii parasztok szabadítottak ki s aztán ők segítettek nekem a mechanikust megkeresni, bekötözni és beszállítani a briinni közkónházba. MADEMOISELLE IKARUS — Mi a véleménye —- kérdem —- a flö lehetőségeiről az aviatikában? Mademoiselle Ikarus elgondolkodik- De a következő pillanatban már kész a válasszal: — Nőtársaimnak a legmelegebben ajánlhatom ezt a sportot, amelyet a világ legszebb és legérdekesebb sportjának tartok s amelynek csak egy titka van: százszázalékos komolysággal-kelt venni. Csak akkor foglalkozzék vele asszony, ha annyira szereti, hogy a szerelmet is fel tudja áldozni érte. Az aviatika ugyanis mindenekfölött akaratot, kitartást és idegeket követel s aki aviatikát űz., annak teljes embernek kell lennie. — A magam részéről már sokmindent megkíséreltem az aviatika propagálása érdekében, nőtársaim sorában azonban nem végeztem kellő eredménnyel. Utánam már számos asszony megpróbálta, hogy beül a pilóta helyére, még se lett egyikből se aviatikus. Pedig meg vagyok győződve róla, hogy nekünk, nőknek, ha azt akarjuk, hogy a világ elismerje a férfiakkal való egyenrangúságunkat, éppen ezen a helyen, a legnehezebben, kell a vizsgát kiállnunk. Amig nem lesznek kellő arányban hivatásos női pilóták, addig igazuk van a férfiaknak, akik bennünk még mindig a „gyönge nemet4* látják és nem vesznek komolyan. Ezért hiszem, hogy. a mai nőnek amúgy is nehéz szociális harcában az igazi és legnagyobb vizsgát fönt, a levegőben kell letennie.’ (b. öj.) Praga, október iho. A legmodernebb sport, a repülés, mi nálunk nagyjából még mindig monopólium: a katonaság, vagy a legfelsőbb társadalmi körök privilégiuma. Az egyre népszerűbb repülőnapokon csak elvetve startol egy-egy úgynevezett polgári elem s a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, ha bejárja a sajtót a hir, hogy valaki privát passzióból pilóta-diplomát szerzett. A pilóta-diploma valahogy még mindig csak a hivatásosak vagy a kiváltságosok előjoga, büszkesége, amely sporttevékenységre, vagy a gyakorlati életre épp oly kevéssé jogosít, mint a címek, jellegek nélkül. A pilóta-diploma jellegét ugyanis elsősorban a gyakorlat, aztán a gép határozza meg és éppen ez a két tényező az, amely nálunk ma még, a mi jelenlegi körülményeink között, ritkaság- számba megy. Mert hol van az a polgári foglalkozású kisember, aki naponta néhány órát trenírozhat privátszorgalomból a levegőben és hol van az a repülőgép, amelynek üzemköltségeit havi fixumából fedezheti? így érthető azután az a szinte kiáltó antagonizmus, amely Csehszlovákiában a hivatásos és a magán-repülés között egyre intenzivebben felmerül s ezért megy csodaszámba Anezska Formán- kova, a pilseni Skoda-müvek gépirókisasszo- nya, aki az első és az egyetlen pilótanő ma a köztársaságban. Ez a fiatal és energikus kislány ugyanis, aki sportokon nevelődött s az élet keménységeit is megszokta, akarattal, kitartással és szenvedéiy- lyel élérte azt, hogy ma már szinte korifeusa a levegőnek s ugyanúgy nevez he nemzetközi re- pijlőversenyekre, mint bridzsmérkőzéeekre a kolléganői. S hogy a repülés mennyivel ártatlanabb és egészségesebb, azt maga meséli el: — Pilóta-szenvedélyemre tulajdonképpen a klubélet vitt rá: már két évvel ezelőtt, 1025- ben, még mint diáklány, tagja lettem a pilseni repülőligának s rendkívül megtetszett az az őszinte barátság, amely ott fogadott. Egy mindenben 'összetartó, nagy család voltunk, amelynek tagjai egyformán osztozkodtak az élet örömében és bánatában. Én rövidesen elhatároztam, hogy még intenzivebben belekapcsolódom a család életébe és megtanulok repülni, mert rájöttem, hogy ennek a sportfanatizmusnak csak akkor van tökéletes értelme, ha az ember aktív művelőjévé válik. A KEZDET NEHÉZSÉGEI Először, természetesen, mint paszazsér repültem — meséli közvetlenül Anezska Formán- ková — és csöppet sem bizonyultam hivat ot- tabb légi utasnak, mint a többiek, ami akkor még szörnyen bántott és rettentően székeltem m agam. De azért, földet érve, újra tovább lelkesedtem a repülésért és nagynehezen elértem azt, hogy felvettek a pilótaiskolába. Ez, persze, nem ment minden akadály nélkül, két teljes esztendőn át kellett harcolnom miatta s az eredményt csak úgy tudtam elérni, hogy a klub egész ifjúsága mellé-mállt s valóságos frontot alkottunk az öregebb tagok ellen, akik nem akarták megengedni, hogy nő is kerülhessen a pilótaülésbe. — Nehéz volt a repülőgép kormányzását megtanulni? —r Hát bizony, -ez. sfr-pent túlságosan tárnán.
