Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-22 / 17. szám

1933 aktóbor 22, vasárnap. 5 íss!é HARMINC EV UTÁN Irtat MÓRICZ ZSIGMOND A vezérigazgató leült a kocsma teraszán & úgy érezte, hogy most lumpok Harminc óv óta nem volt ezen a tájon, a józsefvárosi körút népszerű vendéglőjében, ahol hajdan dőzsölni szokott. Egy pillantást vetett körül: milyen nagy átalakulás, — mondta s mosolygott. De elkezdte analizálni a nagy változást és a legfőbb újság az volt, hogy a régi fe­kete vasrács helyett betonkorlát vette kö­rül a „kiskertet", ahogy a feleségével an­nakidején nevezték a járdából elrabolt te­rületet a kávéházak és kocsmák előtt. A betonkerités válus volt s abban zöld növé­nyek szomorkodtak; az oszlopocskák mint­ha mézeskalácsból lettek volna kivágva, de a mézeskalács magyar motívumokat nevelt ki magának a régi századokban, itt viszont nemzetközi lehellete volt a rajznak. Más átalakulás aztán nem is volt. A téli zöld bokrok még a régiek, ott teleltek há­tul a külÖnszobában s kopottak s elvéniil- tek. Az asztalok is a régi rozogák, a szé­kek is a régiek, vasbordásak, ezek sok ven­déget elcipeltek. És az ucea ugyanaz:s az uccai kép. Szem­ben a nagy kávéház, a szegény kereszté­nyek előkelő kávéháza, ahonnan mozgal­mak indultak ki az utolsó húsz évben, még a Pista is ott áll előtte, öregen és elmoso­lyodva., a hordár. Vagy nem az? Minden­esetre a 'pesti hordár nagyon divatjamúlt iparcikk lett. A fák hullatják levelüket, nem veszik tudomásul a szép őszt, már ahogy meg­szokták szeptember végén, biz ők elsárgul­nak. A katonatisztek harminc óv előtt fessebbek voltak és előkelőbbek, az autók ritkábbak s előkelőbbek, de ez az öreg néni a gyékényszatyorjával ugyanaz, még tán a körmét se vágta le ebben a harminc év­ben, amivel az őszibarackot hámozza s fo­gatlan szájával ahogy csámcsog ... Á, de­hogy, ez a példány harminc év előtt nem volt több huszonöt évesnél, akkor ez még szerelemre gondolt... s most milyen sza­bályszerű vénasszony... De a kép ugyanaz; a szeneslegény a zsák fával a vállán; most fára alakítják át a kályhákat, pedig a fából importunk van, nem okos dolog, hogy pénzt adunk ki ér­te... Tengerószcsapat vonul végig az uc- cán .no lám: tengerészek... Ez nem volt harminc év előtt. Akkor még volt tenger, tehát a tengerésznek nem kellett a pesti uccán sétálni; a tengeren masírozott... De a pincérek, úgy látszik, ugyanazok; már tiz perce itt ül, még egy se fedezte föl, hogy vendég van. —-No végre. — Parancsol, nagyságos ur? Ez csakugyan ugyanaz; a pesti pincér leszállítja a vendég rangját. Becsületes. A pesti pincér, itt a külváros mesgyéjén a tisztes magyar erkölcsök őre: belőle se né­zik ki a méltóságos urat. Annál inkább itt­hon érzi magát: harminc év előtt még te­kintetes volt s már akkor is nagyságos ur volt mindenki, itt nem emelkedett ő sem. — Na mi vau? Mit lehet enni? Borjupörkölt, — mondja a pincér meggyőződéssel, Borjupörkölt. Telerakják zöldpaprikával. Még négy óra múlva is böfög a nyers pap­rika ize. Megrázza a fejét. Nem, borjupörkölthöz 5 már öreg. Még mi van? A pincér látja, hogy vár a vendég, — Szalontüdő, — vall tovább, mint a tör­vényszékén. Szalontüdő. Első felesége,'' szegény, összevont szemöl­dökkel néz rá a mennyekből: „Jani vi­gyázz ... szalontüdő s egy pohár sör? ... mikor egy óra múlva kész az ebéd? ...“ Gondolatban elmosolyodik s bólint, meg­adja magát sorsának. Szalontiklő s egy po­hár sör... A pincér elmegy. Másik fiatal pincér jön, a borfiu, az öreg horfiu, szervétájával csapkod s megáll: — Ital tetszik? Mért kérdi olyan reménykedve? Ja, per­sze, ma már elképzelhető, hogy a vendég a tízóraihoz vizet kér... — Egy pohár világos. >■ Áz aggastyán horfiu boldogan siet el. Szakállas öreg ur döcög,. kimeredt de­rékkal. Hátgerincsorvadás... Szegény Im­rénk is elment, ennek a lépésnek klassziku­sa .., De az öreg ur sasarcéle ott marad az emlékében: olyan, mint az öreg ezredes a 95/b-ből, aki a harctérre reaktivaltatta ma­gát. Szakállas öreg -ur,-kiborotvált állu, de az arcszakálla rövidre vágva, hogy ne ha­sonlítson a régi pengősök esászárfejchcz... Szalontüdő negyedcitrommal. Ezt so lát­ta harminc éve. Úgy tűnik föl, mintha mu­zeális adag volna az ó-nikkel váza is s ez a szalontüdő, lilás dögszeletkókkel s mellette egy nyolcad citrom sárgásán zöldül. Akkor a legluxurióznsabh fényűzés: egy óra múl­va kész az ebéd ... Most? ... Lelkierő kell, hogy heleüsse a villáját a gyanús folya­dékbe. Megkóstoja s fölkiált: — Jó... Nagyon jó. Meglepő: éppen olyan jóízű, mint harminc év előtt. Különös: a gyomor milyen konzervatív... A gusztusa ugyanaz, mint fiatal korában. Az ínyében nem változtak a kritériumok. Az élete változott, de a szalontüdőhöz való viszonya nem. Előbb ugv gondolta, nem eszi meg, aztán hogy csak megkóstolja s irae, az egészet elfogyasztotta, pedig nem is szabadi ilyet ennie, hugysavval van tele a vére. Jaj, bizony, harminc év múlt el azóta. Még csry pohár sört hozat s átadja magát a hangulatnak. Nincs boldogabb ember, mint a pesti em­ber, aki szalontüdőt evett ok nélkül, ebéd előtt egy órával s két pohár sört hozzá. De milyen ritkán jut neki ez a szerencse. A szomszéd asztalnál egy borotváltam!, friss, energikus ur ül le, bejárat mellett jobbról első asztal. Diktátori hangon ren­deli elő a pincéreket. Bőségesen megadja az utasítást, milyen legyen a kispörkölt... Mi ne legyen benne... Szegény: nem tud­3 igaz szó: KITIEN-PUDER JÓ! A TARTÓS PÚDER! ja, hogy a kis pörkölt, az kispörkölt, slussz. Törzsvendég... Legalább kiélvezi mialatt rendelkezik... Hat lapot Ilonát rámában: ez valaki... Ez kivívta magának, hogy a Mándli-étteremben első ember, mint ven­dég ... ü sose tudott eljutni ilyen magasra Ez karriert csinált. SZEMTÖL-SZEMBE IKARUS KISASSZONNYAL Őszinte beszélgetés a levegő titkairól Csehszlovákia első pilótanöjével, aki egyforma jól kezeli a repülőgépet és az Írógépet „A női egyenjogúságból a levegőben kell letenni a vizsgát” — A gépirókisasszony különös szenvedélye — Kéiezerméter magas weekendek Jól tudom, hogy ez édeskevés, hogy a heti mert szörnyen szigorú pilóta volt a, tanítómes­terem, akinek barátságtalan, szinte kegyetlen metódusaiért csak most, utólag vagyok hálás. Akkortájt sokat sírtam a levegőben s gyakran az volt az érzésem, hogy odalenn most azt hi­szik, hogy megeredt az eső. 1027. november 4- én végre vizsgára jelentkezhettem g ez volt éle­tem legizgalmasabb napja: kétezer méterre kellett felrepülni, egy órát ugyanabban a magasságban maradni, a gép­pel közben öt nyolcast imi le és körvonalban szállni vissza a repülőtérre. A vizsga szenzációsan sikerült, sőt ambíciómban Mindennapos székszorulás, vastagbélhu- rut, fölfuvóőás, oldalfájás, légzési zavar, szívdobogás, fejfájás, fülzugá-s, szédülés és lehangoltság eseteiben a természetes „Ferenc JőzsefVkeseriiviz a bélmüködést rendbehozza s megszabadítja az embert a kellemetlen érzésektől. Nagynevű orvosok a Ferenc József-vizet fényes eredménnyel alkalmazzák. A Ferenc József*keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban cs fü- szerüzletekben kapható. 700 méterrel magasabbra vittem, ami akkor az én számomra még nagy teljesítmény volt. Meg­kaptam a diplomát, amely a 18. sorszámot vi­selte. Tehát egyike voltam a köztársaság első magánpilótáinak, s természetesen, a legelső nő, aki ilyesmire vállalkozott. AZ ELSŐ SIKEREK — Mint úgynevezett repülőtehetség rövidesen fel is tűntem s 1028 szeptember 5-én megtettem első nagy légi utamat: Prágából Belgrádig­Azóta szisztematikusan rósz tv eszek minden, számomra elérhető nemzetközi versenyen s 1931-ben dijat kaptam az úgynevezett lengyel csillagrepülésen, amely Varsóból indult kj és a keleti tengeren végződött. Valamennyi tel­jesítményem között ez volt a legfárasztóbb és a legnehezebb s ezért is vagyok rá a leg­büszkébb, " — Szívesen és szeretettel gondolok a len­gyelországi vejpeny érdekes és szép napjaira, bár szörnyen tfájt a szivem, amikor láttam, mennyire magasabb nívón áll ott a sportrepülőd és mennyivel tökéletesebbek, újabbak és prakti­kusabbak a lengyel sportmasinák. Mi bizony kénytelenek vagyunk régi modell­jeinkkel megelégedni és nem is álmodhatunk olyan gépekről, amilyenekkel lengyelországi sportbarátalnk repülnek. — Mennyibe kerül egy ilyen modern sport- ér oplán? — Azt nem is merem megmondani. Én boldog vagyok, hogy a pilseni klub 'szerzett nekem egy kis gépet s még se kérdem tőle, hány éves, mi baja van? A fő, hogy megbízható s átlagos teljesítményekre képes. Elég gond a számomra a repülőgép üzemköltségeit fedezni t> hiába spó­rolom be ezt az összeget a toaletteken, bizony a gyomromtól is sok mindent meg kell vonnom, hogy ha repülni akarok. így se jutok hozzá rendes és szisztematikus tréninghez, csak minden héten kétszer, szombaton és vasár­nap, amikor a kolléganőim weekendezni wb- - nek: én akkor szállók a levegőbe* irodai munka idején, az írógép mellett, az em­ber bizony egykönnyen megfeledkezik a másik' masináról, arról, amely az én tulajdonképpeni szerelmem, de a hét, végén aztán annál nagyobb szenvedéllyel és lelkesedéssel' vetem magam a pilóta ülésbe. AZ ELSŐ BALESETEK — Nem érte még komolyabb baleset? — Kér­dem a 'bájos pilótanötöl. — Egyszer, Brtinn mellett, még 1928-ban, de az sem végződött tragikusan, aminek legfőbb bizonyítéka az, hogy most itt magával diekueá' lók. November másodikán volt, jót emlékszem, az esti órákban, amikor hirtelen sötétedni kez­dett. Három géppel repültünk dél felé, amikor a két másik pilóta elhatározta, hogy visszafor­dul, mert a szürkület a legrosszabb időpont a leszálláshoz. Ezért Jihlava felé fordították gé­püket s ön is utánuk akartam kanyarodni, ami­kor a motorom hirtelen elállt s éreztem, hogy í e la r tó zhata ti a n u l zuhanunk lefelé. —r- Próbáltam megmenteni, ami menthető és siklórepülésbe kezdtem egy kétségbeejtően rossz terrén fölött, hogy kényszerleszállást végezzek. A sötétben, persze, nem láttam jól s igy direkte nekirohantam a földnek, még­pedig olyan erővel, hogy a repülőgép felfor­dult, a mechanikus pedig, aki mellettem ült, húsz méterre repült ki a helyéről. — Csodálatosképpen semmi bajom nem tör­tént. Fejjel lefelé lógtam az ülésben, amelyhez a kötelek ' kötöttek, csak attól tféltem, hogy megfulladok, mert. az arcomba ömlött a kilyu­kadt benzintartály egész készlete. Tragikomi­kus helyzetemből riadtképii parasztok szabadí­tottak ki s aztán ők segítettek nekem a mecha­nikust megkeresni, bekötözni és beszállítani a briinni közkónházba. MADEMOISELLE IKARUS — Mi a véleménye —- kérdem —- a flö lehető­ségeiről az aviatikában? Mademoiselle Ikarus elgondolkodik- De a kö­vetkező pillanatban már kész a válasszal: — Nőtársaimnak a legmelegebben ajánlhatom ezt a sportot, amelyet a világ legszebb és leg­érdekesebb sportjának tartok s amelynek csak egy titka van: százszázalékos komolysággal-kelt venni. Csak akkor foglalkozzék vele asszony, ha annyira szereti, hogy a szerelmet is fel tudja áldozni érte. Az aviatika ugyanis mindenekfölött akaratot, kitartást és idegeket követel s aki aviatikát űz., annak teljes embernek kell lennie. — A magam részéről már sokmindent meg­kíséreltem az aviatika propagálása érdekében, nőtársaim sorában azonban nem végeztem kellő eredménnyel. Utánam már számos asszony meg­próbálta, hogy beül a pilóta helyére, még se lett egyikből se aviatikus. Pedig meg vagyok győ­ződve róla, hogy nekünk, nőknek, ha azt akarjuk, hogy a világ elismerje a férfiakkal való egyenrangúságun­kat, éppen ezen a helyen, a legnehezebben, kell a vizsgát kiállnunk. Amig nem lesznek kellő arányban hivatásos női pilóták, addig igazuk van a férfiaknak, akik bennünk még mindig a „gyönge nemet4* látják és nem vesznek komolyan. Ezért hiszem, hogy. a mai nőnek amúgy is nehéz szociális harcában az igazi és legnagyobb vizsgát fönt, a levegőben kell letennie.’ (b. öj.) Praga, október iho. A legmodernebb sport, a repülés, mi nálunk nagyjából még mindig monopólium: a katona­ság, vagy a legfelsőbb társadalmi körök privi­légiuma. Az egyre népszerűbb repülőnapokon csak elvetve startol egy-egy úgynevezett pol­gári elem s a legnagyobb ritkaságok közé tar­tozik, ha bejárja a sajtót a hir, hogy valaki pri­vát passzióból pilóta-diplomát szerzett. A pilóta-diploma valahogy még mindig csak a hivatásosak vagy a kiváltságosok előjoga, büszkesége, amely sporttevékenységre, vagy a gyakorlati életre épp oly kevéssé jogosít, mint a címek, jellegek nélkül. A pilóta-diploma jellegét ugyanis elsősorban a gyakorlat, aztán a gép határozza meg és ép­pen ez a két tényező az, amely nálunk ma még, a mi jelenlegi körülményeink között, ritkaság- számba megy. Mert hol van az a polgári foglal­kozású kisember, aki naponta néhány órát tre­nírozhat privátszorgalomból a levegőben és hol van az a repülőgép, amelynek üzemköltségeit havi fixumából fedezheti? így érthető azután az a szinte kiáltó antagonizmus, amely Csehszlo­vákiában a hivatásos és a magán-repülés között egyre intenzivebben felmerül s ezért megy csodaszámba Anezska Formán- kova, a pilseni Skoda-müvek gépirókisasszo- nya, aki az első és az egyetlen pilótanő ma a köztársaságban. Ez a fiatal és energikus kislány ugyanis, aki sportokon nevelődött s az élet keménységeit is megszokta, akarattal, kitartással és szenvedéiy- lyel élérte azt, hogy ma már szinte korifeusa a levegőnek s ugyanúgy nevez he nemzetközi re- pijlőversenyekre, mint bridzsmérkőzéeekre a kolléganői. S hogy a repülés mennyivel ártat­lanabb és egészségesebb, azt maga meséli el: — Pilóta-szenvedélyemre tulajdonképpen a klubélet vitt rá: már két évvel ezelőtt, 1025- ben, még mint diáklány, tagja lettem a pilseni repülőligának s rendkívül megtetszett az az őszinte barátság, amely ott fogadott. Egy min­denben 'összetartó, nagy család voltunk, amely­nek tagjai egyformán osztozkodtak az élet örö­mében és bánatában. Én rövidesen elhatároztam, hogy még intenzi­vebben belekapcsolódom a család életébe és megtanulok repülni, mert rájöttem, hogy en­nek a sportfanatizmusnak csak akkor van tö­kéletes értelme, ha az ember aktív művelőjé­vé válik. A KEZDET NEHÉZSÉGEI Először, természetesen, mint paszazsér re­pültem — meséli közvetlenül Anezska Formán- ková — és csöppet sem bizonyultam hivat ot- tabb légi utasnak, mint a többiek, ami akkor még szörnyen bántott és rettentően székeltem m agam. De azért, földet érve, újra tovább lelkesedtem a repülésért és nagynehezen elértem azt, hogy felvettek a pilótaiskolába. Ez, persze, nem ment minden akadály nélkül, két teljes esztendőn át kellett harcolnom miatta s az eredményt csak úgy tudtam elérni, hogy a klub egész ifjúsága mellé-mállt s valóságos frontot alkottunk az öregebb tagok ellen, akik nem akarták megengedni, hogy nő is kerülhes­sen a pilótaülésbe. — Nehéz volt a repülőgép kormányzását megtanulni? —r Hát bizony, -ez. sfr-pent túlságosan tárnán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom