Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-22 / 17. szám
6 1333 október 22, vasárnap. fSapféi-mpM KIS TÖRTÉNELMI LECKE Végre a kubai forradalom is elérkezett az első nyugvóponthoz, amelyhez előbb-utóbb minden forradalom el szokott jutni, s ahonnan szabályos tempóban fejlődik visszafelé, ha tetszik, ellenforradalommá. A kubai forradalmi törvényszék, amerikai Japjelentések szerint, az elűzött Macha- do elnököt többrendbeli emberölésben mondotta ki bűnösnek és egy gyors mozdulattal elkobozta az elnök húszmilliós vagyonát. Eddig hiányzott az az úgynevezett fix pont ebből a hol fellángoló, hol ellanyhuló forradalmi gontoly- gásból, amely körül az események kikristályosodhattak volna. Malicia nélkül, számos európai forradalom tanulságából kiindulva állapítjuk meg, hogy végre megtörtént ebben a túlságosan népiinnepélyszerü lázálomban az első egészséges rúgás az ébrenlét felé; megtörtént az első államférfim' lépés. Eddig csak lövöldözés zaját hozta felénk Kuba festői tájai felől a kábel és némi örömzsivalyt és dühös káromkodásfélét, amit itt-ott szakított meg a jajveszékelés, a lapok az első forradalom után óvatos, de megbízhatatlan kommentárokkal igyekeztek enyhíteni a bizonytalanságot, amely az egész ügyet jótékony homályba burkolta, de a negyedik kormányválság után már a legelszántabb párisi sajtó se merészkedett tovább, mint hogy leközölte a havannai ucca képét. Az ucca hol örömmámorban, hol vérben úszott, aszerint, hogy hova állította fel masináját a fotográfus. Valami olyasfélét is rebesgettek, hogy Amerika zsebredugott kezekkel vár és nem szól közbe, mert tiszteletben tartja Kuba függetlenségét és félti a cukorrészvényeit. Ami végeredményben egyet jelent. Jó, azt már tudtuk, hogy mit akar Amerika, egyelőre csak azt nem tudtuk, mit akar a kubai kormány. A nép iszik és gyilkolja az ellenforradalmi tiszteket, — és ez az, amit felületesen történelemnek neveznek. De csak felületesen, mert a történelem abban a pillanatban vette kezdetét, amikor a kormány zsebre vágta a gyilkossá nyilvánított elnök vagyonát. Minden történelem ezzel kezdődik. Vagy ahogy a költő mondta: vér és arany. Gyilkolni, gyilkossá nyilvánítani, vagyont elkobozni és esetleg szétosztani, mindenesetre a nagyobbik részt házikezelésbe venni. Rövid, de ; - telmes és a gyakorlatban sokszorosan 1? v- , történelmi gyakorlat. A tanulság kedvéért .jegyezzük fel Kuba esetében is. A civilizáció jelének tartjuk ugyanis. Egész biztos, hogy ezen a ponton kezdődik a konszolidáció; a kormány holnap már tisztogatni fogja az uccákat, a népet hazakergeti festői odújába s folytatja ott, ahol Machado abbahagyta — a húsz milliónál. A különbség innen messziről nézve majdnem semmi: eddig Machadonak hívták a húsz milliót, most Battista őrmester a neve. Egészen halvány vérsáv jelzi csupán az árnyalatbeli különbséget. A halvány vérsáv pedig: több mint kétezer névtelen havannai polgár, aki a forradalom örvényében elmerült. Ennyi az egész. ... ÉS EGY KIS NÉPVISELET A török áradat több mint hetven éve lehuzó- dott már a Balkán-félszigetről, a nyomában keletkezett erdei polgárháború sebei is mintha behegedtek volna, a permanens guerilla-háboru he lyét elfoglalta egy hivatalos és ami a fő, stabil diktatúra, fanyarul bár, de hajlamosak voltunk elismerni, hogy ezzel kezdődik az európai kurzus a festői drinári alpok és a Lövésén lejtőin, sőt a „szkipetárok föld]én“. Keserű felocsudás volt, amikor ráeszméltünk arra, hogy Európa semmit se hódilott magának a Balkánból, sőt... A vadregényesség, amely egy időben bizonytalanná, de izgatóvá tette az utazást a Karszlok sziklái között, semmit se enyhült, s azok az angol sznobok, akik szeretik az olcsó életveszélyt, ma éppen olyan bizalommal kereshetik fel e komor vidéket, mint ezelőtt harminc évvel, amikor még a Ballplatzon a komitácsiveszély elhárítására nemzetközi csendőrséget szerveztek. (Meg kell jegyezni, hogy a csendőrség tagjai harcoltak ugyan a komitácsik ellen, de lassan maguk is beleolvadtak a komitácsiüzembe.) May Károly volt az első, aki nem hivatalos szempontból, gyermekeknek való, tehát egészen őszinte képet festett erről a regényes világról — igaz, hogy müncheni Íróasztala mellől. De mennyire jellemző, hogy amikor Albert Londres, a tragikus végű párisi riporter, beutazta ezt a vidéket és végre saját szemével akarta megnézni azt, amit May Károly húsz évvel azelőtt odaképzelt, ha más hangnemben is, de lényegében ugyanazt jegyezte lel, amit May. A viszonyok azóta nem változtak, ma is robbannak a bombák, ma is felfegyverzett komitácsibandák járják az erdőket és fosztogatják a falvakat és véres politikát játszanak. Állam az államban a komitácsitábor s amig ez igy lesz, addig a Balkán sajátságos zamatját meg rogja őrizni. A dolog természetéhez tartozik, hogy komitácsinak lenni nemes, sőt hasznos hagyomány bizonyos forróvérű népek között. Her- del, a szlávok és különösen a balkáni szlávok nagy barátja, jegyzi fel, hogy belgrádi borbélya nyáron komitácsi volt. Ugyanezt állapította meg a szófiai lejkereskedőkről is. Télen borbély — nyáron komitácsi. Amiből nyilvánvaló, hogy a dolognak mély népi gyökerei vannak: a balkaniztnus, hogy úgy mondjuk, népviselet, népszokás, néperkölcs. Bele kell törődni és főleg ijiin- dig számolni kell vele. • * 3{jpJuauuhteák az öngyilkos tudós Alig tudok neves iró-t, főleg olyat, aki publicisztikát is üz, aki ne foglalkozott volna incár legalább egyszer a mai tömegek sport- szemvedéí vével. íróink főleg cikkekben mondják el bánatos elméletüket a sportról, de akadt már olyan is. aki iszám.oé jelenetre osztott és egész estét betöltő színdarab formájában mondta el szenvedélyes véleményét a sport. eMen. Az írók rezignált állásfoglalása érthető. Az írók, a szellem akrobatái, az utóbbi évtizedekben .fokozatosan és részietekben adták át jól kitenvésztett népszerűségüket a test akrobatáinak. Ők. akik mázsás gondolatokat emlegettek könyec(én,. lemondó és értelmesnek látszó mosollyal adták át a dobogót azoknak, akik ‘Valóságos mázsás súlyokat emelgetnek. A végső értelmek keresői halk udvariassággal tértek ki a népszerűségüket elfoglaló futballisták, atléták, úszók és egyéb rekorderek elől, utólag igyekeztek valami megejtőein rezignáltat, valamilyen szellemesen visszavon ülőt,- mondani búcsúzóul, hogv megmaradt értelmes híveiket felvilágosítsák, de talán inkább azért, hogy alibit igazoljanak az utókor előtt, amely írásaikat — hitük szerint — lázas izgalommal fogja kikaparni a napi. sporttudósitáeok tömegei alól. Teljes részvéttel kell melléje állni ennek a bölcs rezignációnak, nem azért, mintha valóban bízni lehetne az utókor feltámasztó érdeklődésében, hanem csak egyszerűen azért, mert minden halál .szomorú, de legelsősorban a magunk halála. Tévedés volna azt hinni, hogy a világbajnok, aki kiütötte helyéből a feltalálót az irót, a gondolkodót, rövid idő múlva vissza fogja adni ezt a helyei az emberiség érdeklődésében és elismerésében. A tömegre, embertársaira nem ©zárnitótat többé a tudó?, a művész, de, mint két kis kir olvasása közben meggyőződtem róla és ez okozza, hogy hozzászólok ehhez a hitem szerint lényegesen nem a közönség elé tartozó kérdéshez) —.sajátmagára sem számíthat többé Az első hir arról szól, hogy e?y harmincéves orvos, akinek eddig is meglepő sikerei voltak és aki a legszebb kilátásokkal tekinthetett tudományos jövője elé, öngyilkos lett. A lapjelentés szerint pillanatnyi elmezavarában. A másik hir egészen jelentéktelen; egy boxbaj- nok, aki a budapesti Lánchídon ment keresztül, a híd karfájáról erőszakkal szedett le egy öngyilkost, aki munkanélkülisége miatt, végső elkeseredésében a Dunába akarta ölni magát. A fiatal orvosnak, dr. Deutsch Dezsőnek, úgyszólván Európa-,szerte ismert neve volt jelentős gyógyszertalálmányai révén. Rendelője kitünően ment, anyagi bajai nem voltak, szerelmi bánata nem volt, egy dolog érdekelte, a tudomány. Csak annyit tudtak róla, hogy érzékeny ember... Az öngyilkos, aki a Dunába akart ugrani, napok óta nem evett, végleg el volt keseredve, annyira, hogy a boxbajnok kénytelen volt egy szabályos horogütéssel leszerelni a kapálózó halálvágyát. Az embert aztán hazavitte magához és alkalmazta a sportiskolájában. Az orvost, akinek sikerült a halál, nem lehet szembeállítani a munkanélküli öngyilkossal, akit a boxbajnok ütött vissza az életbe. Az orvost csak a boxbajnokkaT lehet szembeállítani, ők ketten azok. akiknek a mai viszonyok között még körülbelül egyforma kilátásaik voltak az érvényesülésre. A túl tehet séges, tehát tuiérzékeny harmincéves tudós nem tudott vigyázni a saját életére, a boxbajnok vigyázni tud elkeseredett embertársa életére is, akivel véletlenül találkozik. Nemcsak megmenti, de kenyeret is ad neki, lehetőséget a további életre. Amig csak arról van ©zó, hogy a tömegek rokonérzése fordul inkább az egészséges nyerserő felé rá fordul el a keserves szellemi munkától, addig van magyarázat és van mentség. A bánatos intellektuel tényleg azt mondhatja, hogy műveletlen tömegek primitív ösztön eh'őj van szó és azonnal megváltozik a helyzet, mihelyt a tömeget nagyobb neveléssel rávezetik a szellem tiszteletére. A valóságban pedig a szellem bajnoka, aki a kultúra telemázolt zászlaja mögött a hallgató értelem mosolyával védekezik a népszerűségét elfoglaló .festi erő ellen, nem tud védekezni — saját- -míaga ellen, az önön gyilkos keze ellen. Végre a harmincéves orvos, akinek jólmenö praxisa is van, a mai viszonyok között nem nevelhető élhetetlen embernek rá mégis odakerül, ahova az éhező munkanélküli, akit szerencsésebb körülmények között a boxbajnok •szedett le a híd karfájáról. Elszigetelt eset, mondhatnék. Viszont elszigetelt eset a boxbajnok életmentésé is — ugyanazon a napom. Ugyanazon a napon, amelyen a boxbajnok vidám és életerőd életmentő lett, a nagvjövőjü fiatal tudós ciankálit vett be, miután injekcióval érzéstelenítette szervezetét a pillanatnyi fájdalom ellen, amelyet a méreg okozhat. Sajnos, félreérthetetlen szimbólum ez, amely elől nem lehet rezignált mosollyal kitérni. Nem a műveletlen tömeg ro- komsizenvéről van itt szó, hanem az élmiakaró tömeg rokonszenvéről rá etilen*szenvérői, A boxbajnok másra is ráerőszakolt életvágyáról és a fiatal tudós tehetetlen halálvágyáról. A túlméretezett intellektus mérge kezd hatni félreismenhetetlenül a tömeg egészséges védekezésében és a halálosan mérgezett példányok pillanatnyi elmezavarában. Nem kell visszamenni Weinjngerig, aki fiatalon, félelmetes tempóban lendült az emberi gondolat legnagyobb magasságai felé, hogy a maga célozta revolvergolyó leteriése onnan. Érthetőbb és megközelithetőbb példa a dr. Deutsch Dezső esete, melléállitva ellemképnek az életmentő boxbajnokot. Dr. Deutschot nem kísérte működésében a tömeg lelkes ovációja, de nem tartott ott sem, ahol az irók, magukra- hagyottan rezignált mosolyukkal. Körülvette őt a társadalom tisztelete, a társadalomé, amely tiszteli a maga héteg testét, de amely részegen lelkesedik az egészségért, amelyet imádott sportrekorderei jelenítenek meg számára. i A tulmértezett intellektus fertőzése mutatkozott meg dr. Deutsch Dezső pillanatnyi elmezavarában és muatkozik meg számtalan öngyilkosságban, amelyeket értelmetlen módon követnék el szépjövőjü fiatalemberek, akiknek tettét szintén nem lehet mással indokolni, mint pillanatnyi elmezavarral. Ugylátszik, hogy a tömegek aportezenvedélye és ez a pillanatnyi elme zavar ugyan egy kórokozónak a következménye, amely a tömegekben egészséges védekezést vált ki ,a beteg egyebeknél pedig halált okoz. Az irók bánatos mosolya, amellyel táemgedik a teret, a eportlelkesedésnek. nem átmeneti kép, hanem hosszú időre végleges elintézés. Szép az iró gesztusa, minél bánatosabb és minél lemondóbb, annál szebb. Csak akkor válik értelmetlenné, ha színpadi ágálás válik belőle. Egyszerűen és értelmesen kell tudomásul venni a dolgot, mindenesetre értelmesen. Ne vádolják őket azzal, hogy a sajá^ halálukat sem értik meg, holott legfőbb érdemüknek tartják, hogy mindent megértenek. (Salve.) A PODZVOLTSISZKA! LIBA Irta: RODA RODA Sokan — meg vannak elégedve a mai állapotokkal — mások, siratják a múltat. — Engem — hiába nevettek oly gúnyosan — epeszt a vágy Galícia után. Micsoda tarka kép vo»lt az! Mint egy ázsiai kar avánszónyeg, teleszőve rnesébeli alakokkal. Ott terpeszkedett a Kárpátok alján és elnyúlt a Szármátokig. A régi monarchia 'lovassága ott állomásozott harminc esztendőn keresztül. Micsoda garriizo- nok vontak ott — Tarnopol, Trembowla. Remekül tudta érzékeltetni az ottani különös életet Torresani, majd később Soelmstorff. 'Különös ország! Ahol egy Eszlerházy. mágnás és huszár egy személyben, fogadásból, megengedhette magának azt a tréfát, hogy egy forró nyári napon keresztül lovagolt a fővároson, még pedig úgy, hogy összes öltözéke egy szál vörös uszónadrógból állott. Az egyenruha további kiegészítő részeit, a zsinóros attilát, a lükörfényes csizmát oiajfestékkeíl ráfestette a csupasz testére. Különös ország! Ahol Fugger Károly herceg huszárkapitány, svadronja mindén egyes embere részére battisztingeket rendelt rávarrott kézelővel, mert nem szívelhette azokat a régi, abban az időben hordott manzsettákat, melyek k ál yh a csőhöz bans o rí 1 i t o t í ak. Különös ország! Ahol az ezredes a következő parancsot adta ki a* egyik hadnagynak: — Hadnagy ur, huszonnégy óra alatt ki kell fizetnie az összes adósságait -— rá a hadnagy — kidoboltatta a csendőrrel, hogy négy órára az egész, zsidó hitközségnek fel kel 1 sorakoznia a főtéren. S szabad ég alatt, egy asztalnál, olt ült a számtiszt az adósok listájával és kifizette » 'hadnagy ur adósságait az utolsó fillérig. Különös ország! Ahol a sanzon ef t -1rupp o k at felosztották az egyes ezredek között. 5 órakor délután érkezett. Rawaruskába az a vonat, amely, a, bóeai sanzonét leket hozta. A tisztikar az állomásón várta őket. És mire 3 óra elmúlt 10 perccel, a sanzonettek úgy eltűntek, mintha, a föld nyelte 'volna el őket. Különös ország! Ahol a híres, podzvoítsiez- kai libát szervírozták ... — Podzvoltsiszka határállomás volt a régi Oroszország és a monarchia között. Aki Budapestről — Krakón—Brzemyselen—Lemtbergen keresztül — végtelennek tűnő utazás után, mely egy éjszakából — egy nappalból és ismét egy éjszakából állott, Podzvoltsiszkába érkezett — az, az ut fáradalmaitól összetörve, kof- gó gyomorral, egyenesen a vasúti vendéglőnek tartott. Benn, két hosszú, szépen megtérített asztal ötlött a szemébe. Az aszalókon — Ínycsiklandozó leves párolgóit. Az egyik asztalon „borStá“ leves, a másikon „stsaj“. Mindkettő galíciai különlegesség. A borstsleves vörösré- pábó! és finom főzelékből készül, míg a sitsij- leves kelkáposztából rá savanyu tejfelből. — Fontoskodó főpincér kezében különböző szili ü cédulákkal, piros meg zöld szelvényekké!, ■megszólítja az utasokat: — Kis menüt parancsol, panje, ara 4 K — áll leves és marhahúsból — vagy a nagy menüt parancsol, panje, — 6 korona 30 fillérért kérdi, étlapot lobogtatva. Az étlapon németül a következő áh: Suppe Leves Rindflei sch M arfh ah u s Garísbraten Libasült Zibeb enst ru de 1 M az sol ásréf es Mindenki a nagy menüt választja, lefizeti a 6 korona 50 fillért és piros cédulát kap es-e- rébe. Alig fogyasztják el azonban a marhahúst — kis szünet áll he és az ajtóban megjelenik egy ember szolgálati sapkával a fején rá csengővel a kezében, Ide-oda lóbálja » hatalmas _ csöngőt és harsány hangon kiabál: ; , — Kiew, Cetrkow, Moszkva. Jekatérinslaw, Odessza felé tessék beszállni. A vonat rögtön indul. Az emberek ijedten ugrálnak fel helyükről, hanyatt-homlok futva igyekeznek a vonatjuk felé. Így játszódott le ez a jelenet nap-nap után — évről-évre, a legnagyobb rendben — és azalatt a hosszú idő alatt, mialatt a Habsburgok Podzvoltsiszka fölött uralkodtak, tehát 14-0 évnél is tovább, soha emberfia meg nem pillantotta a libasültet — azon egyszerű oknál fogva, mert a szolgálati sapkával felszerelt férfi és a vasúti vendéglő tulajdonosa — lévén — egy s ugyanazon személy. Egy szép napon azonban — pedig éppen ma különösen erősen csengetett és kiabált — legnagyobb ijedtségére ős hosszúságára, mit kellett megélnie a szegény vendéglősnek? Hárman a vendégek közül egyszerűen ülve merészkedtek maradni. Odament hozzájuk, a fülükbe csengetett és kiabált: — Egy pillanat múlva indul a vonat Kiew. Gharkow — — Annyi baj legyen — jegyezték meg pt Mvemaradt uíasok, — hozza csak a libasültet, rsem utazunk tovább, itt maradunk; a temnei- gi cs. és kir. felülvizsgáló bizottság vagyunk. Feladatunk a galíciai vasúti vendéglők működésének felülvizsgálata. Galícia mindig bő teret szolgáltatott, az Úristennek a tevékenykedésre. — S mit tett Isten a jelen esetben? Isten látta a bizottságot reggel elindulni Lembergből — jóságánál rá kegyelménél fogva a vendéglősnében azt az elhatározhat érlelte meg, hogy aznap levágjon egy libát — igaz. a liba a vendéglős családja által lett volna elfogyasztandó — de ebben a válságos pillanatban, szerencsére fel lehetett tálalni a lembergi uras ágoknak. Mikor azonban a falánk hivatalnokok még tésztát rá követeltek — a vendéglősnek módjában állott okmányokkal igazolni, hogy a .,ZibebenstrUde<l“ — „Ma*solásrétes“ — nem tartozik a menühöz. —F.z a vendéglős aláírása. ■— Valóban Zi'bebenstrudelnek hívták. • Fordította: Roda EdMh.
