Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)
1933-09-16 / 211. (3321.) szám
4 <BR«an-MAjS^CTiaacr „A színeseké a jövö” Beszélgetés Claude Farrére-rel Lelepíeziék az esztergomi Szobieszky-emtéh- miivet Budapest, szeptember 15. Tegnap éjijei érkeztek meg Budapestre a Bá th ori-ümiepségekre bejelen- tett lengyel vendégek Polcbinflzky ayugahruisott földmüveléeügyi miniszter. Matuserezky ée Ketr- íteszky meghatalmazott mindez terek reietéeével A lengyel vendégeket x szobi határ állom ásón, majd Budapesten a nyugati pályaudvaron az udvari váróteremben lelkes ünnepségekkel fogadták. A kormány nevében Káiiay földművelésügyi miniszter üdvözölte a lengyeleket. Az üdvözlésre a vendégek nevében Po'löhinezky válaszolt. Rámutatott arra, hogy a történelemben páratlan as a tény, hogy a két szomszédos állam ezer éven keresztül a szomszédos jóviszony során egyetlen egyszer sem került ellentétbe. Ma is azért jöttünk. — mondotta, — hogy áldoz zunk egy nagy magyar ember, Báthory emlékének, áld mintegy megszentelte a két nemzet közti kapcsolatokat. A lengyel vendégek fogadtatására egybegyült tömeg lelkesen megéljenezte a szónokot, utána Huszár Aladár főpolgármester intézett, meleg szavakat a lengyel vendégekhez. — A lengjél és magyar nemzetet — mondotta többek között, — vérségi kapcsolatok, de !a közös történelmi múlt során kialakult baráti érzések teszik testvémemzetté, Esztergom, szeptember 15. Ma délben leplezték le fényes ünnepségek keretében az esztergomi Szóbieszkí-emlékművet Esztergom visszavételének ISO éves évfordulója alkalmából. Az ünnepségen dr. Serédí Jusztimán bíbor os-hercegprimás, bíboros Hlond lengyel hercegprímás. Lázár Andor igazságügyiminiszter és a Magyarországon időző lengyel vendégek, valamint nagyszámú előkelő közönség vett részt. Az ünnepi beszédet a magyar-lengyel egyesület névéiben dr. Bar teli János tartotta, majd a kormány nevében Lázár Andor igazé ágügy mini* z tér j beszélt. Lázár miniszter beszédében hangsúlyozta, hogy I a lengyel nemzet útja a magyar nemzet útja j mellett vezet és valahányszor a két nemzet a történelem utján találkozott, sohasem támadt egymásra, hanem mindig egymásnak nyújtotta kezét, mert elismerte a nagy történelmi igazságot, hogy a másik erősítése a saját erősítését jelenti. Lázár Lgazságügyminiezter után Matuaevszky. meghatalmazott miniszter, volt budapesti lengyel követ beszélt. Lelkes beszédét azzal fejezte be, hogy a- valódi barátságra Lengyelország hasonló barátsággal felel, amelyről biztosítja magyar test véreit a lengyel delegáció nevében. Az ünnepséget az emlékmű megkoszorúzása fejezte be, majd utána az ünnepség résztvevői a hercegprímásnál ebéden vettek részt. Párie, szeptember. Claude Farréret — akinek mindem fényképe merész alajtoarna arcéit mutat, szúr okfekete ezakállal — a valósághoz híven két színnel kellene festeni, de ez a két szín nem barna és fekete, hanem piros és fehér: rózsapiroe, kövér- kés, vidám ée jóságos arc, sűrű hófehér lapát- szakálO. így ránézve, nem látom meg a teremtő zsenialitást, de a világjáró kalandos litteráris utazó aureo Iáját sem. Egy vidám, jóságban és rendíthetetlen lelki egyensúlyban elhízott, cagy- inteiligenciáju öreg ur egy ugyancsak derűt és polgári jólétet lehelő elegáns uriszobában, ahová egy föltűnően csinos, pikánsarcu szotoaleány tessékel be. Amit mond, csupa okosság, csupa nagyon eleven mondás, amelyet nagyon eleven, gömbölyű ed s temperamentumos gesztusok kisérnek. Egy bájos otthonban ... Most Marokkóból jött éppen (a bájos otthont még öregségében is csak kivételesen élvezi: tán tengerésztisztkoráiból maradt meg örökös u tazha teámé ága Claude F amire nők). Várja, hogy irodalomról és könyvekről kérdezzem, de engem az érdekel, hogy az ily kivételes ember kivételes helyzetében (egy világ átjáró .litteráris bonvivant agguló bölcsessége milyennek Ítél Embert. Földet és Jövőt? — Mi a legnagyobb tanulság — kérdezem — minden távoli és egzotikus utazásaiból? — Az a szent meggyőződésem a tanulság — mondja —, hogy a fehér faj uralmának meg vannak számlálva a napjai: a színesek a Föld jövendő urai! A fehér faj dekád eme iában van. a színes fajok progresszióban. A ..sárga veszedelem" közmondásos kitétel, de helyesebb volna „színes veszedelemről" beszélni, mert a fekete, barna, sárga emberek szaporodási koefficiense egyaránt jelentékenyem magasabb, mint a fehéj reké. Gazdasági, szociális körülmények nem [ adnak erre elegendő magyarázatot: a színesek I még gazdaságilag kedvezőtlenebb helyzetükben | is szaporábbak a fehéreknél és ha kedvezőbb gazdasági helyzetbe jutnak, az újabb lökést ad szaporodásuknak, amelynek mértékét nem csökkenti a halálozási a.rányszá.m. amely semmi cselre sem magasabb, mint a fehéreké. Az erősebb szaporodásból következik azután természetszerűleg a színesek inváziója a fehér ember vadászterületeire. Mint a viz a magasabb szintről mindig a mélyebb felé törekiszik, úgy meg van az emberi terjeszkedésnek is a. maga .hajceeveeségi törvénye a. sűrűn lakott területekről a ritkábban lakott területek felé. Legfeltűnőbb ez Amerikában. A kínaiak és japánok, akik odahaza roppantul elszaporodtak már, tömegesen özönlenek át a Csendes óceánon Amerikába. Még erősebb természetesen az ázsiai színesek kivándorlási vágya Ausztrália felé,, amelynek roppant területei még teljességgel; lakatlanok. A színes ember magasabb kultúrája — S pusztán a szaporodási koefficiens uralomra jogosíthat valamely fajt? — kérdezem. — Hisz számos példáját láttuk a történelemben, hogy magasabb kulturképességiüknél fogva számbelileg kicsiny nemzetek, vezérelték az elmaradottak, vagy kulturképtelenek tömegeit. — Csakhogy — felelte mosolyogva s kedvesen Claude Farrére — a színes faj egyáltalán nem kultuxképtelen! A kínaiakról például azt merném állítani, hogy kultúrában fölülmúlják a fehéreket. Hogy Kína most csupa fejetlenség és véres zűrzavar, az miteem jelent. A kínai történelem szinte periodikusan mutat 30—50 éves interregnnmokat, amelyek alatt a birodalom a leghallatlanabb anarchiáiban fuldoklott. De ezek a zavaros korok vajúdási zavarokhoz hasonlók, amelyekből a szervezet frissebben, ujult erővel kerül ki. Utánuk virágzó korok szoktak következni. A sárga fajok roppant kulturhajlamát természetesen össze sem hasonlithatjiuk a sötétek jóval kisebb kulturképességével. A fekete ember (habár a jazz-t és a Gharleetont, meg1 a jigg-et tőlük vettük át legmagasabb kulturvivmányul) valójában jóval kisebb kul túr képességű, mint a fehér. A négerek szellemileg meglepően korán érettek, de azután nem fejlődnek tovább. Jól megfigyelhető ez az amerikai néger iskolákban. A hatévas néger gyerek olyan fejlett, mint a tízéves fehér: a vegyes elemikben mindig a négerek a legjobb tanulók. A középiskolák osztályaiban azonban már nem egészen így áll a dolog. A néger 15—16 éves korától alig fejlődik tovább. Ezért a gondolat-fűzése is mindig egyszerű marad, a filozófiája, életnézete .primitív, úgyszintén irodalma és művészete is. A nége*- rek azért, ha szaporák is, nem jelentenek veszedelmet: ők nem tekinthetők a mi utódainknak ... Nagy általánosságban mindenesetre az a meggyőződéseim, hogy az ázsiai ember minden tekintetben fölér az európaival. Korrektivunml hozzá kell tennem azonban, hogy ,,ember" alatt, e mondatban egyedül a férfit értem.Nők között a fehér nőnek párja nincs! Vele sem a sárga, sem a barna, sem a fekete össze nem hasonlítható, sem nőiesség, sem ravaszság, sem lelki nemesség, ízlés, civilizáció, vagy szexuális vonzóerő szempontjából. (De nem tudom;, hogy a fehér nő ily előryös voltát nem lehetne-e a faj dekadenciáig jelenségei közé sorolni?) í A KÉK GYÉMÁNT REGENY Irta: IFJ. BÓK A Y JÁNOS (24) — No látod! És szerintem neked az a feladatod, hogy lehetőleg elősegítsd ezt az alkalmat. Hogy kelepcét állíts. Beszéld rá a bárót, hogy a tulajdonképpen eljegyzési ünnep előtt fogadja a barátok és ismerősök gratulációit. Úgy tudom, a gazdagok világában ez szokás. És tegye ezt közzé az újságokban. hogy mindenki tudomást szerezhessen rója. Ami pedig a fő, állitsa közszemlére az eljegyzési ajándékokat, közöttük persze a gyémánt nyakéket is. Az ilyen gratuláción sok ember megfordul és rendszerint az ismerősök, barátok tömegébe idegenek is furák ódnak. Az alkalom tehát kiváló: szabad belépés a hazba és a híres ékszer sincs páncélkor tünbe zárva, hanem kint fekszik védtelenül egv asztalon. A többi a te dolgod. György tekintete megélénkült — Nem fogod nekem elhinni, Andor — mondta —, de ugyanezen a terven rágódom én is. Igen, magam is azt hiszem ... De látod. ez mégis csak feltevés, még pedig meglehetősen bizonytalan. Ée ha tévedtünk? Ha nem jönne el? — - Istenem, akkor sem kockáztatsz semmit. Különben is csak azt akartam neked bebizonyitani, hogy még nincs veszve minden. jöhetnek még fordulatok. Kár kétségbe esni- Remélem, ezt belátod? — Ha te nem volnál — mondta György és hálásan tekintett barátjára. — De a báró, vájjon elfogadj a-e terveinket? Úgy érzem, kissé hitelemet vesztettem előtte- Hátba,-. • — Ne légy kishitű. Meglátod, menni fog minden. Mikor lesz az eljegyzés? Alig fiz nap múlva: február nyolcadikén. * Edith szerelte volna „megállítani az időt. De a napok rohantak, szédületes, kérlelhetetlen gyorsasággal kergették egymást, mintha a végzet hajtaná őket egyetlen, időpont felé: február nyoloadika! S ez a nap is el fog következni, min t ahogy el következett a többi, és akkor ... akkor véglegesen eldől a sorsa, nem lehet többié változtatni rajta. Eddthet egészen megzavarta az éjszakai kaland. Megbolygatta lelki és erkölcsi egyensúlyát. Gondolatai egyetlen kérdés körül forogták, visszatértek oda, ahonnan kiindultak, óloménllyal nehezedtek agyára, de nem vezettek semmilyen megoldásra- Szereti-e vőlegényét, szereti-e, annyira, hogy a felesége legyen? De miért ez a nyugtalanság? Mi történt? Egy férfi látta meztelenül, egy idegen, más világból való férfi, egy közönséges betörő, szinte nem is ember, akivel sohasem fog többé találkozni- Ez volna? ... Nem, ennek semmi jelentősége nincs. De hát akkor miért nem tud szabadulni a lealázó képtől: két izzó. sötét férfiszem siklik végig a bársony meleg simaságával remegő testén ... Igen, ő az egyetlen férfi, aki igy látta, azt látta, a/mit aznap este a tükör mutatott, mindent látott, kifürkészte titkait.. • Beszennyezte tekintetével és megrafbolta azt, akinek a felesége lesz. Most már értem a nagymama szavait: egy nőt csak egyetlen férfi láthat meztelenül... Edith felzokogott. De nemcsak a jelenetre gondolt gyakran, hanem magára a férfire is- Soha arcvonások nem. rögződtek meg annyira emlékezetében, minit ezek. S e kemény, erélyes vonások félelmet keltettek benne- Szabadulni akart tőlük, mindenáron szabadulni! Edith valósággal sanyargatta magát, harcba szállt gondolataival, leintette és elnémította őkel:, ha őszinteségükben tulvakmerő- 1 ek voltak. De az éjszaka kifogott rajta, gondolataiból álmot varázsolt, nyomasztó álmot és az álomra figyelni kell, mint valami varázslatos színdarabra, nem szabad megzavarni az előadást Néha már arra is gondolt, hogy még a hivatalos eljegyzés előtt felbontja mátkaságát. De nem volt hozzá bátorsága. Mégis zom orit- sa szegény öreg nagyanyját, felizgassa atyját, aki szinte elhalmozza kedves figyelemmel és jósággal, feldúlja a családi békét és utat nyisson a pletykának, hogy mint az özönvíz rája zúduljon és bepiszkolja szeny- nyes árjával? S a vőlegény, Juhász Géza, az sem érdemelte meg ezt tőle. Nem, ezt nem teheti. Előbb kellett volna, most már késő. A családban is észrevették, hogy Edith megváltozott. Egész napokat töltött szobájában, keveset beszélt, szórakozott volt, majd hirtelen emberek közé kívánkozott, kérte, vigyék társaságba. A mosoly már nem volt arcának természetes kifejezése, erőltetett, mesterkélt lett, elvesztette varázsát, mert visszfénye immár nem tükröződött a szemekben. És talán a mosoly eltűnt ragyogása tette, hogy maga az arc is egy árnyalattal halványabb lett. Sárossy báró látta, hogy lánya már nem dolgozik a régi lelkesedéssel az eljegyzési ünnep előkészítésén. De nem tulajdoni tett ennek .különösebb fontosságot. Az eljegyzés olyan nagy esemény egy fiatal lány életében, hogy könnyem megbolygathat- ja kedélyvilágát. Az álmok, a várakozás .. mindez az idegekre hat. És igy fogta fel Edith különös viselkedését az egész család e igy fogta fel azt Juhász Géza is. Egyik reggel levelet adott át a szobalány Edithnek, aki még ágyban feküdt. Edith egy utolsót nyújtózott, végigbuzta kezét homlokán, mintha az álom ködétől akarna szabadulni. Csak akkor nézte meg a levelet, amikor a szobalány már kiment. Fehér, egyszerű boríték, kemény, egyenes betűkkel irt címzés. Ismeretlen írás- Gyorsam feltépte a borítékot és széthajtotta a papírlapot. Egyetlen sor: „Nem tudom elfelejteni. Még. találkozunk!" 1933 szeptember 16, szombat. Hogy védjük meg magunkat »utódjaink*-tól? — Veszedelem egyáltalán az emberiség számára, ha a színesek uralkodnak a földön? — kérdeztem. — Az emberiség szempontjából aligha: a sárgák az emberi kultúrát nem veszélyeztetik. Veszedelemnek a sárga területhóditás inkább csak a fehérek faji önzésének szempontjából tekinthető. Roppant veszedelem azonban minden szempontból, ha a sárgák területhóditása nem békés utón megy végbe, hanem a különböző ezinü fajok élet-halálharcára vezetne. Ezért tartom a bolsevikieket a legsúlyosabb vétkezőknek minden emberi haladás és kultúra ellen, minthogy a fehérek ellen uszítják minden földrészen a színeseket... De nem kevésbé vészes kísérletezésnek tartom az amerikaiak és ausztráliaiak metódusát, akik mindenféle kivételes törvényekkel sújtják a színeseket s mesterséges korlátozásokkal akarják visszanyomni a sárga bevándorlási próbálkozásokat, mert egyre szítják a szinesekben a gyűlöletet és vak indulatot a ma még uralkodó, de számban egyre csökkenő fehérek ellen. Ha már védekezésről akarunk beszélni, én a sárga invázió ellen való védekezés egyetlen célravezető módjának azt tartom, hogy a tömegeik szociális helyzetének javításával emeljük a születési arányszámot, csökkentsük a halálozásit, mig a szaporodási koefficiensünk eléri, vagy túlhaladja a színesekét. De ettől se várjunk csodákat: ha. egy. fajnak letelik az életideje, megöregszik, dekadenciába jut, háttérbe szóiul s végül elvész: akár az egyes ember. A színes fajok, nevezetesen az ázsiaiak problémája komoly dolog. Megoldásáról nézetem szerint addig szó sem lehet, amíg Távol- Kelet minden népei, nem nyerik el teljes önállóságukat és függetlenségüket. A színes veszedelmet akkor védjük ki legjobban, ha ellenségeskedés helyett barátságban élünk az ázsiaiakkal, bízunk bennük, igyekszünk mentalitásukat megérteni és velük megértetni a magunkét... — fejezte be érdekes mondanivalóit a nagy iró. Benedek Károly. — Magára gyújtotta lakását a raukfiiredi kertész. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Megdöbbentő öngyilkosság történt ma hajnalban a közeli Rankfüreden. Jurza Ferenc 73 éves agglegény, — aki az állami fürdők kertésze volt, de már dolgozni nem tudott, — követett el tragikus módon öngyilkosságot. Az elmúlt északa Jurza még hajnali három óráig beszélgetett a fürdő egyik vendégével. Alig egy fel órával ezután, hogy a vendég eltávozol, Juírza lakásából lángnyelvek, törtek elő. Tűzoltók, csendőrök és vendégek közös erővel oltani kezdjék a lángban álló lakóházat, de az már nem tudták megmenteni. A ház teljesem leégett. Akkor találták meg szénné égve, felakasztva Jurza Ferencet. A vizsgálat megállapította, hogy Jurza petróleummal leöntötte bútorait, s azután meggyujtotta. Hogy tettét miért követte el, nem tudják, de Jurzán az utóbbi időben életimtság jelei mutatkoztak. Edith csaknem felsikitofct. Mintha villám- ütés érte volna, hirtelen felegyenesedett és kiugrott az ágyból. Félelem fogta el, segát- séigért szeretett volna kiáltani, az az érzése volt, mintha valamilyen végzetes veszély fenyegetné, mintha üldöznék és menekülni© kellene. — ő irta... ő... — suttogta egész testében reszketve. — Az arcátlan! Még inni mer! És egy idő múlva, mikor már kissé lecsillapult, ahogy tekintete újból a levélre esett, csendesebben tette hozzá: — Saját kezűleg irta! S e mondat hirtelen más irányt adott gondolatainak. Mit is beszélt apa az ellopott csekkről? Ez volt az egyetlen bűnjel, mert rajta volt a kézírása. És ellopta, nehogy árulója lehessen. De hát akkor? . • • Miért ad most a kezünkbe egy' második bűnjelt, amely vesztét okozhatja? Mert sze •.. nem, nem, erre gondolni is rettenetes! — Igen, mert tudja, hogy nem merem felhasználni ellene. És ha téved? Ha odaadnám a delek - tivnek a levelet: itt van, tessék, ő irta, nyomozzák ki, fogják el? Nagyszerű tréfa volna, vájjon mit szólna hozzá? De — igen, a nagymama, papa, Géza — és a detektív — Hiszen nem is egészen bizfos, hogy ő irta — hogy ő maga irta. Nézzük csak! Azt mondták balkezes írás, ez is az, erélyes, álló betűk, úgy mesélték — csakugyan! Tehát bizonyos! De mi célja lehetett a levéllel? Csupán az, hogy megmondja nekem? — Hallatlan vakmerőség! És mit akar ezzel mondani: „Még találkozunk!" Fenyeget? Hozzám akar férkőzni? Meg akar támadni ? — Edithet félelem fogta el — Nem akarok vele találkozni — kiáltotta hangosan. — Nem akarok ... Nem! Soha többét Majd erőt. vett. magán és higgadtan, szigorúan igyekezett gondolkozni. Kötelességem, hogy azonnal megmutassam a levelet. Elő keli! segítenem., hogy elnyerje büntetését az. aki mewrabolt minket és — megszégyenített
