Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)

1933-09-10 / 206. (3316.) szám

1338 jgcpfadhw 10, Taifaaip, <wa^MAfifoaiprna>gg 17 Egyetem a „családi boldogsághoz" EGY NEMZEDÉK a tudomány varázsvesszejével keresi az „elveszett Paradicsomot” Amerikában egyetemi tanszéket kapott a „boldog családi élet" tudománya Newyork, szeptember 7. Az amerikai kurió­zumok sorában, vagy legalább is az európai szemmel meglátott kuriózumok sorában bi­zonnyal e lóké lő helyre tarthat számot az az egyetemi katedra, amelyen egészen eredeti s tagadhatatlanul sok embert érdeklő „tantár- gyat“ adnak elő — s ez a tantárgy a családi boldogság tudo­mánya. A katedrát az in diano példái egye te mer állítják föl s az uj fakultás programját a következők­ben vázolja a kiáltvány, amelyet az uj katedra professzorai adtak ki: — Az egyetem föladatai nem érnek véget a tanácsadással, amelyet bizonyos kérdésekben a hallgatóságnak adunk, az egyetemnek sok­kal inkább az a föladata, hogy a még tapasz­talatlan ifjúságot előkészítse az élet veszélyeire és küzdelmeire. A mi uj nemzedékünknek azonban egyetlen nagy feladata van: helyreállítani a családi élet boldogságát, mert ezen keresztül vezet az ut az egész társadalom megújhodásához. Aki az amerikai lelket, ha csak irodalmi müvekből is, de valamelyest ismeri, az előtt egy percig sem lehet- kétséges, hogy ezeket a kissé patétikus csengésű mondatokat Ameriká­ban ezer és ezer ember hallgatja őszinte áhí­tattal és ezer és ezer ember hajlandó iskola­padba ülni azért, hogy könyvből tanulja meg a tudományt, amelyet a gyakorlati élet irtóza­tos versenyében nem tudott megtanulni. Hogy éppen a gyakorlati érzékkel szinte túlságosan is megáldott amerikaiak gondolkoznak igy, egyszeriben érthetővé válik előttünk, ha meg­gondoljuk, hogy amilyen tévutakra vezette az európai embert a teória, olyan tévutakra ve­zette az amerikait a gyakorlat, mert hiszen az ember életének nagyobbik felében bizony tév- utakon bolyong. „Az emberi élet utjának felén nagy, sötétlő erdőibe jutottam, mert az igaz utat nem lelém“, — énekli Dante a Pokol kapujában, s azóta is őrök sóvárgással keresi az ember a rossz ut helyett, amin jár — az igaz utat, amin járni szeretne. A mechanizálódotl családi kör A családi boldogság mindig gyönge oldala volt az.amerikai embernek, különösen az angol­szász lakosságnak, amely az óhazából a csa­ládi élet erős és mélygyökerü hagyományait hózta magával. A családi élet valamikor sziklaszilárd épülete az utóbbi évtizedek alatt, nemcsak a nagy városokban, de a kisebb vidéki városokban is, alaposan megrongálódott. A vad tempó, amit az amerikai átlagembernek diktál az élet, kimosta a talajt a családi bol­dogság épülete alól, a világ zajos és változa­tos örömei, a munka heves tempója a prospe­ritás éveiben könnyen eltel ejt tett ék az' ameri­kai polgárral, hogy hiányzik életéből a családi boldogság nyugodt és mély derűje. A newyorki ember például, különösen a legifjabb nemze­dék, amely már a nagy konjunktúra éveiben nőtt föl, úgyszólván nem ismeri a család in­tézményét. Amerikában a férj és a feleség is dolgozik, nagyon gyakran előfordul az az eset is, hogy az egyik házastárs éjszaka, a másik nappal van elfoglalva. Ennek persze romboló hatása van a családi életre. Amerika nagyvárosaiban az emberek úgyneve­zett komplett lakásokban laknak. A lakáshoz nemcsak vízvezeték, gáz és mosófölszerelés jár, mint nálunk a modern lakásokhoz, hanem komplett 'bútor, edények, függönyök, szőnyegek és egyáltalán minden, ami egy háztartáshoz kell. Az uj lakó csak könyveit, ruháit és apró csecsebecséit hozza magával. Á családi élet miliője, amelynek az európai regényirodalom­ban olyan nagy szerep jut, Amerikában teljesen meohanizálódott. Ennek természetesen meg vannak az előnyei, sőt a newyorki hivatalnok, vagy munkás, aki például a város egyik részé­ben kap munkát s azután változik a munka­helye, kénytelen lakást is változtatni, hiszen olyan nagy távolságok vannak, hogy aki -nem lakik a munkahelye közeiéiben, az egyszerűen elfárad az utazás alatt, amíg munkahelyére ér — nem is igen tehet egyebet. Vannak azonban hátrányai is a dolognak: a munkás, vagy hivatalnok, aki ilyen komp­lett lakásban lakott, ha elveszíti állását, két hét alatt családjával együtt az uccára kerül a szó legtragikusabb értelmében. Érthető, ha most, amikor a krízis fokát tizennégymlllió frfsmkanél.küli jelzi Amerikában, az amerikai polgári tömegekben fölébred a vágy a régi haj­lék, a régi családi élet után. Az amerikai em- b#r s, társadalom vihara elől vissza akar me­nekülni a énük környezetbe, az ínség fagyos szele elől a családi élet melegét keresd. Asszony, vissza a lő zokon álhozl Ezzel lehet megmagyarázni, hogy egyetlen egyetemi fakultásnak nincs annyi hallgatója, mint a családi boldogság tanszékének. A fakul­tás három kurzusra oszlik. Az elsőben tanítják a családi életet általában, ide tartozik például a háztartás tudománya, amely a mai amerikai leányok számára valóiban „torra incognita“. A második kurzuson tanulják a házasélet fizioló­giáját, a harmadikban pedig a házasólet pszl- hológiájá't. A családi boldogság tudományban igen nagy szerep jut a háztartás ügyes és prak­tikus megszervezésének. Az egyetem tanárai minduntalan hangsúlyoz­zák, hogy a háztartásban a főszerep az asz- szonyé, az ő vállain nyugszik a nagyobb munka és a nagyobb felelősség. Az az asszony, aki nem tudja férjének biztosí­tani legalább is a kényelemnek minimumát, aki nem tudja férjével elfelejtetni a legényélet apró kis örömeit, nem alkalmas arra, hogy a családi boldogság légkörét varázsolja maga köré. Az amerikai szakértők meglepő dolgot állapítottak meg a boldogtalan házasságokkal kapcsolat­ban. Még pedig azt, hogy a boldogtalan házasságoknak legfőbb oka vagy az, hogy a férj szobája nincs kellő idő­ben kitakarítva, vagy pedig az, hogy az ebéd, amit a feleség fölszolgál, nem jó. Ezen a két szirten szenvedett hajótörést a leg­több házasság. Az amerikai egyetemi tanárok egy csöppet sem tartják kómikusnak ezt a la- pidárisnak látszó megállapitáet egyetemi ka­tedráról hirdetni, s ami a legérdekesebb, az ifjú hölgyekből álló hallgatóság nagy figyelem­mel hallgatja ezeket a megállapításokat. Nem lehet vitás, hogy egy ilyen, ennyi naiv hittel megáldott nép meg fogja találni az igaz utat, amely a tévelygések „sötétlő erdejéből*4 kive­zeti. Lélek és kiválás A másik két kurzus már komolyabb és he­tenként csak kétszer tartanak igen kiváló or­vosprofesszorok és lélekbúvárok fölolvasást a házasság pszihológiájának, vagy fiziológiájá- nak köréből. Az első kurzus tulajdonképpeni célja a boldog házasélet előfeltételeinek meg­ismerése, különösen szekszuáiis vonatkozások­ban. Ezek az előadások is állandóan zsúfolva vannak, nemkevésbé látogatottak azonban azok az előadások, amelyeken a házasélet lé­lektani problémáit boncolják a professzorok. Á pszihológiai előadások során főleg azt a meg­állapítást akarják a tanárok tudatosítani a hallgatóságban, hogy az ember lélektanilag foglalkozásának, vagy ha úgy tetszik: hivatásának függvénye. Az a foglalkozás azonban, amelyet az ember akarata, vagy hajlamai ellen kénytelen űzni, méy nyomokat hagy lelkében és lelkiéletét bi­zonyos irányban deformálja. S az a házasálet se lehet boldog, amelyben az egyik fél a másik foglalkozása iránt nem érez érdeklődést. A féltékenységnek nem egyszer az az érdek­telenség a magva, amelyet az asszony a férj munkája iránt érez. Ilyen és hasonló apróságok, felszínes és mély megfigyelések, amelyeket a sokszázéves ta­pasztalat szűrt le, képezik az uj tudománynak anyagát. S érdekes, hegy egyetlen uj tudo­mánynak nincs annyi hallgatója, mint ennek, talán azért, mert- az ifjúság őszintén hisz ab- iibar, amit a különös egyetem tanárai hirdet­nek, hogy ezen az utón fog megujhodni az a társadalom, amely bizony számos jelét viseli homlokán a pusztulásnak, Csermosnyavölgy-—Szádellő— Szoroskő—Rozsnyó Nyárvég! koriura egy kis vendégmarasztalóval n. Rozsnyó, szeptember. A bárkái mélyiit sárteknőiből szerencsésen ki- evickélv© motorunk elégedett duruzsoláasal gör­dült le a Szágellöi völgy északi torkolatához. Ott, a nemkevésbé vadregényes Áji völgy felé elága­zásnál, sátorverésre ingerlő kies tisztáson már régen sátrat vert a leleményesség: a csinos tu­ristaház barátságos fedele int, előtte szabad gye­pen vidám színes abroszokkal terített kis aszta­lok, pár ozsonmázó kiránduló. Még a kávéba mártott káflivéget is elfelejtik lenyelni, amint az Isten háta mögül előguruló autónkat meglátják. Az igaz, hogy ökrös szekerek sem nagyon járnak most erről. Rekordot javítottunk. A turisatházon túl mindent feledtető amfiteátrum nyílik, mellénk szegődik a völgy patakja, vizitöklevelek alatt bujkál, nefelejcseket fürdet, vidám fecsegéssel kiséri a motorzugást. Az ut itt már kemény, sziklára ágyazott, az autó kerekein, felhágóján kilószám magunkkal hozott sár-mintakollekciót itt hamarosan leadjuk és a sötét múltakat feledve robogunk be az összeszűkülő völgytorokba. A gép eddig elhozott, most már a magunk lá­bán menjünk, a kis Tátra engedelmesen kullog mögöttünk, szinte ő is gyönyörködik. Ha az autó gondolatvilágába igyekszem magam beleélni, úgy ö bizonnyal a pompás, sima, kemény úttestben gyönyörködik. Mi, — mi állandóan a magasba emelt fejjel a méreteken, magasságokon, hallat­lan sziklatömegeken szédülve ballagunk beljebb, egyre beljebb az óriások birodalmába. Gőgös, el­bizakodott, pökhendi ember ide jöjjön, majd rá­virrad saját hitvány porszem-mivoltára. Balról egy sötét sziklatorony, jobbról a mása. Megint egy s megint egy, mindég uj, más és mindég hal­latlanabb. Mikor már nem remél az ember lehető fokozást, akkor a legszéditőbb sziklaorom fölött megjelenik egy még magasabb, még 6zéditőbb, előredől, irtózattal beárnyékolja a völgyszorost, csak az isteni akarat tartja, hogy reád ne zuhan­jon s ha ©z az akarat egy pillanatra elfordul, vé­ged van. A megszédült fejeket végül is le kell hajtani, fáradtságtól is, meg lelki lebomlásból is a Te­remtő fensége előtt. S ha lehajolsz, ott is gyö­nyörködnöd kell: gyöngyparipás zugókban rohan alá a völgy patakja, •zikliról-azíklára veti a ha­I bős kantárt, reáborulő, dús lombu fák alatt ját­szik bujócskát, egyszer jobbról, egyszer balról köszönt, amint a süni hidak. alatt átfutamodik. zenefilozófus utitársam szerint egyik oldalról allegro giocoso-t, másikról allegretto echerzan- dot- játszik. Egyik legromantikusabb kanyarodó­jánál gyönyörű, széles törzsű platánfa áll őrt, ki tudná megmondani, hogyan került ide ebbe a könyezetbe? A vadregényes szépségeknek szinte zsúfolt fo­kozása után feltűnik a völgy nagy attrakciója, a turista-sablonnal elkoptatott jelképe: a hires cu- koreüveg. Egyetlen hallatlan méretezésű szikla- kúp, tökéletes, túldimenzionált mása egy cukor- süvegnek. De oly megrenditően szép, úgy meg­aláz, ha alatta állsz és fájó nyakszirttel látni akarod a csúcsát és oly elrémitő, mikor a fölötte rohanó felhők úgy mutatják, hogy rögtön ledől és agyonnyom, hogy semmi sablon és reklám és séma és turista-csömör nem vette el az érdekét, szépségét, mindenek fölött és mindenkor diadal­maskodik. Fönt az ormán nőtt valaha a legendás árvalánybaj, melyért szerelmes legények tették kockára életüket, hogy mátkáiknak lehozzák, ez­zel nyerte el a legendás pásztor is a tornai vár- ur leányának kezét. A legendák kora elmúlt... most vasnyéien vas-zászlócska mereuezik a szik­la csúcsán ,érzékeltetve a kor sivár tárgyilagos­ságát. Ez a szikla-monstrum megbabonázza a völgy minden látogatóját, aki rajta túlmegy, az is csak egyre visszanéz, hogy még lássa, csodálja, nem lehet vele betelni. A két oldalon felsorakozó saikla-tes térség innen lejebb már el'távolódik, tágasabb kettős sorban áll, de felhuzódik a szé­dítő magasságokig. Prédaleső sasok keringenek a sziklaperemek fölött, vijjongásukat néha hal­lani, ha a patak csendesebb szakaszán haladunk Olimpusziakhoz méltó terepen tartunk ozsonna- pihenőt. A völgy a hosszasan benne idézőket szinte megbüvöli s kifelé haladva, a déli, szétnyíló, elsekélyesedő torkolat felé, kedvetlenséget ére- zünk, értékvesztést, lefokozást, a tájkép ellany­hul, érdektelen lesz, pedig máskor ezt is nagyon szépnek tudtuk találni. Hiába, — leszálltunk az Olimpuszról. De ahogyan az autó sebességet vált, az ember is be tudja magát állítani a mátrait be­nyomásokra. Máris örömmel vadásszuk Szádellő és Szádudvarnok mellettünk elsuhanó ház-hom­lokzatain a szép magyaros vakolatcifrákat. Ame­lyik szép, mlad régi, a hatvanas, hetvenes évek-* bői valók a legszebbek. Tulipán, jácint, meg rozmaring motívumokból vannak stilizálva, ke­gyelete© öleléssel simulnak kereszt-, meg kehely- fonnák köré, • alattuk az uccán lassú lépésű izmos ökrök húzzák a behordott életet . Min­denütt gyönyörű, pirosra érett vetésben, kévék­ben, keresztekben gyönyörködik a szem. Még egyszer, oldalt, Szádudvarnok ororadiezes házsorai fölött kapjuk a ezádellőd sziklatorok gyönyörű látványát. Borongva nyugszik a nap, sugarai súrolják a sziklák ormát, királyi biborJ: ba öltöztetve a szürke óriásokat. Röptében át váj gunk Görgön is, félreesik a kassai úttól, de ma­gyaros házsorait érdemes újra látni. Itt is min­den lépten drága buzaterhee szekerekkel van szép találkozásunk. Aztán ki az egyenesre. Ez az útszakasz a „hullámvasút**. Nyílegyenes, de le- föl lejtős. Kétoldalt diófák. Sivitva suhannak mö­génk, mintha mi állnánk s ők két sorban vadul vágtatnának mellettünk. Hajrá, le-föl, le-föl, néha olyan, mintha az autó szárnyra kapna s egy 6zcp ívvel beleugrana a levegőbe, de aztán megint csak tapad a hü földhöz. Kapcsolni kell; jön a meredek. Almás, Kört- vélyes, a két szőlőtermő falu, rozsnyói szőlőbir­tokosok borházai az ut mentén. A Szoroskő szik­láiba robbantott vonalon keményen dolgozik a motor. Jobbról elmaradoznak a szőlők, kopár sziklák meredeznek, balról a tömör kő-mellvéd kígyózva követ, alatta ezéditően zuhan alá a mélység. Egyre magasabbról látunk a völgybe, babaházak, játékfácskák, ut-pántlikák, színes se­lyemből applikált százezer rét, mező, búzatábla. Hátrafelé hegyhullámok ölelik a láthatárt, puiha kék záródásukkal már néma völgyek aludni tér­nek, a szülőéi fensik pereme maga is egy hal­ványkék álomvonal, ott az ereszkedőjében moho­sodnak Szádvár romjai, felettük borong egy hős- lelkű asszony, Pathócsy Zsófia emléke, aki ura, az utolsó Betek távollétében Swendi Lázár ár­mádiája ellen védte a várat. Fenn vagyuk a tetőn. Kakukfüvcs illatot le­helnek a napközben áthevült sziklák. Bajos most elképzelni, mi van itt télen, mikor láncos kerék- í kel is alig járhatnak az autók e a hófúvás néha egészen eltemeti az utat. Lent, Görgőnél pedig a ■ nyílt úttesten haladó kocsikat felforditja a szél­vihar. Egy forduló s hirtelen belátunk a másik . völgybe: Rozsnyó felé. A rozsnyói völgy a Cscr­■ rnosnya-völgy alsó szakaszával együtt egyetlen , pillantásba fogható át: az ember önkéntelen fel­• lólekzik s valami hatalmas, felszabadító, boldog - érzése támad, ahogy ennyi szépséget magához i. ölel. Közvetlen alattunk, a lehaladó szerpenti- t nek önmagukba térő bizarr gérbéin alul Hárskút pihen, hazahajtott libáinak gágogása idáig hal- ük. Deruő gyümölcsfái közé bujt. Kraszna Horka ; Váralja már alkonyhomályba vész, de előtte még ’ fehérük a,,Franciska Mauzóleum gyönyörű kupo­lája. A falu fölött pedig sötét merengésbe bur­kolva dermed a vár, most pihen meg az egész napi zajtól, turistajárástól, ereszed alatt denevé­rek csaponganak, kapuja előtt a legöregebb Be- bek-ágyu patinás csövén mozdulatlanul pihen a . bronz-gyik s őrzi az írást: „Paul Binder goö3 ' mich, Anno Dornini 1574“... Rozsnyó fölött kék pára úszik, rajta már lám­pák fénye csillan át. Nyugaton, a Pelsőci fennsí­kon Csetnekre néző szirtfoka fölött még egy­szer felhasad az elborult ég, a hasadékon át izzó " aranyfény, meg bíbor ömlik az egész csodálatos * panorámára, aztán elsötétül minden. Mire Rozsnyóra befutottunk, a város a tőle tel- ' hető „fényár“-ban uszot-t, a kávéházakban kiszór­ták a cigarettavégeket a hamutartóból, készülve az esti tizemre, a hentesüzletben hidegvacsórákat > vásároltak, a korzón programszerűen folyt a sé- 1 ta, flört és jóízű emberszólás, kinn a hegyekre, szerpentinntakra, sziklaormokra pedig lassan rá­■ borult az éjszaka barna csöndje. 1 Nyiresi-Tichy Kálmán RádlóelGadás közben tartóztattak le egy szóvjethlvataEn okot London, szeptember 8. Szovjetoroszorezág egyik rádióleadóállomásán tegnap olyan ese­mény történ t, amely jellegzetes fényt vet a szovjetoroszországi állapotokra. A moszkvai leadóállomás Rosztov városból közvetítette a ga'bonaíhivatal főnőkének, Perkinnek elő­adását. Perkin a Kolkov-parasztok képvise­lőinek gyűlésén tartotta beszédét, amelyet a rádió közvetített. Beszéde közben egyszerre nagy izgalom támadt a teremben és hallha­tó volt, amint közvetlen a mikrofon mellett egy éles hang szélalt meg: — A G- P. U. nevében letartóztatom önt, Perkin polgár! Perkin azonnal abbahagyta beszédét, egy G. P. U. hivatalnok lépett az általános izga­lom közepette a mikrofon elé és így szólt: — A gabonahivatal főnöke, Perkin, nem szállította le száz százalékban a termést a kormánynak. Ezért kaptuk a parancsot, hogy tartóztassuk le itt az előadóterem­ben. Perkint felfüggesztették állásából és a bíróság fog dönteni további sorsa felől. A letartóztatott embert elvezették, a rádió- kőzvetités tovább folyt és a Kolkov-parasz- tok azonnal ujj elnököt választottak, aki azonban egyetlen szóval sem emlékezett meg « G. P> U, eljárásáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom