Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-10 / 180. (3290.) szám
XII. évf. 180. (3290) szám ® Csütörtök 9 1933 augusztus 10 (3290) szám » Csütörtök ■ 1933 augusztus 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt R képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kt A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága It, Panská uüce 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL. Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184. 8ŰRQÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA Szláv politika (m) Krofta Kamill külügyminlszterbelyettes, 'amikor néhány héttel ezelőtt Bethlen István grófnak emlékezetes berlini beszédével és a magyar kisebbségi politika feladataival foglalkozó tanulmányával polemizált, tagadta a pánszlávizmus politikai jelentőségét és azt hangoztatta, hogy Kramár neoeziáv irányzata mögött a cseh népnek csupán egy töredéke sorakozik föL A prágai kültigyminis z téri um adminisztra- táv vezetője ez esetben nem annyira, mint történetíró, hanem inkább, mint diplomata szólalt meg ée elsősorban Olaszország, de Franciaország és nem utoljára Románia felé is a pánszláv veszély évszázados kérdésiének tarthatatlanságát igyekezett bebizonyítani. Hiszen igaz, hogy Oroszországban a bolseviz- mus diadala óta a ezlavofll politika nem az a hatóerő többé, mint ami a Ro manó vök alatt volt. A nemzetköziség jelszavát hangoztató szovjet önmagát tagadná meg, ha a szláv népek legfőbb protektorának szerepét akarná átvenni. Különben is a kisebb szláv nemzetek helyzete ma lényegesen más, mint a háború előtt. Lengyelországban és Csehszlovákiában az északnyugati szlávok visszaszerezték államiságukat, délnyugaton a hatalmasan felduzzasztott Jugoszlávia a Balkán legnagyobb államává lett. A lengyelországi ukránokon és fehéroroszokon, valamint a lausitzi szorbokon kívül minden szláv nép „államaikotó“ tényezővé lépett elő. A pánszlávizmus meesianista hivatásának tehát ma vajmi kevés tere nyílik. Az uj szláv nemzeti államok a nyelvrokoneág ellenére igen gyakran homlok egyen est ellenkező irányban keresik érdekeik érvényesülését. Jugoszlávia és Bulgária mélyreható ellentétei köz-, mondásosák, de Lengyelország és Csehszlovákia is nem egyszer állott már szemben egymással. Mindehhez hozzájárulnak az egyes szláv államokon belül mutatkozó belső ellentétek. Jugoszláviában a horváto'k, szlovének, csernogor- cok és makedónok, Lengyelországban az ukránok fehéroroszok, Csehszlovákiában pedig a szlovákok, ruszinok és sziléziai lengyelek követéinek autonómiát a vezető néptől. Föltéve, hogy Oroszország ma is a Romanovok politikáját folytatná, az a hálátlan föladat várna reá, hogy béke- és döntőbíró legyen az egymást keresztező nemzeti érdekek káoszában és nagyon is valószínű, hogy ma éppen úgy nem tudna igazságot szolgáltatni, mint ahogy a. balkáni háború előtt nem volt képes a szerbeket és a bolgárokat egyformán megnyugtató elhatározásokra jutni. De ennek ellenére a szlávizmus mégis eleven politikai erő. Prágában ezt nagyon tagadni szokták, de azért e mozgalom fellegvára mégis csak ott van. Szentpétervár és Moszkva szerepét Prága vette át, amely azt a részletekben tálán más felfogással játsza meg, de a végcél ugyanaz maradt. Mikor egy hónappal ezelőtt a jcisantant Oroszországgal szerződést kötött a támadó fogalmának meghatározásáról, a csehszlovák kormány sajtójának egy része örömujjongva kürtőbe, hogy Oroszország ismét visz- 6zatért a szlávság körébe. A prágai szláv intézetben nemrég melegen ünnepelték az itt kutató Derzsavin szövjettudóst, mint egy jelképéül annak a reménynek, hogy a szive mélyén orosz nacionalistának tartott Sztálin előbb- U'tóbb a szláv vizekre vezeti vissza Oroszország hajóját. Jugoszláviához mindenekelőtt a szláv szolidaritás érzése fűzi oly szorosan a csehszlovák köztársaságot és amikor Frank Ivó, a borvát jogpárt volt. elnöke egyik budapesti előadásában azt merte mondani, hogy a horvátokat nem szabad szlávoknak tekinteni a szó pánszláv értelmében, Prágában és Pozsonyban a felháborodás moraja zúgott fel és a „szlávság árulójának" nevezték Frankot. A szlávizmus nevében udvarol Prága oly hevesen Varsónak és a szlávizmus nevében próbálja ösztökélni Szófiát, hogy egyezzék meg Belgráddah Micsoda. örömmel fogadták a Moldva partján, amikor a ribói kolostorban két szerb püspök meglátogatta- bulgár társait. A hivatalos külpolitika természetesen óvatosan csinálja a szláv politikát, de annál hangosabb szláv munka folyik a sajtóban és a társaUccai harcok az ir fővárosban Az ir fasiszták döntő rohamra indulnak De Vaiera köztársasági kormánya ellen — Mosley feketeingesei is mozgolódnak Angliában Dublin, augusztus 9. Ma éjszaka véres ösz- szeütközőseikre körülit sor Írország fővárosábanEgész éjszaka tartott a harc és reggelre Dublin ostromolt város képét mutatta. Számos súlyos sebesültet szállítottak a mentőik a kórházba s csak a kora reggeli órákban sikerült a rendőrségnek az egymás ellen harcoló fasiszta és köztársasági csapatokat szétkergetni. Amint jelentettük, Vaiera kormánya az egyre fenyegetőbb fasiszta veszéllyel szemben hadsereget szervezett megbízható köztársasági érzelmű polgárokból. A nyílt összeütközés kirobbanását a kékingesek és Vaiera hadserege között napok óta várták. A ima éjszakai vérengzés előzménye egy táncestély volt, amelyet a volt frontharcosok rendeztek. A volt frontharcosok legnagyobb része a fasiszta organizációkban van szervezve. A köz- társasági gárda tagjai a tónchelyiség előtt gyülekeztek, de csakhamar verekedésre került a sor a két tábor között. Mindkét párt hamarosan erősítéseket hozott, úgy hogy egv órán belül valóságos uccai harccá fejlődött a kocsmai verekedés. A rendőrség az első órákban teljesen tehetetlen volt a verekedőkkel szemben s csak reggelre, mikor már az egész rendőrséget mozgósítaná lehetett, sikerült helyreállítani a rendet. A verekedés akkor kezdődött, amikor Cosgrave volt miniszterelnök, aki a jobboldali ellenzék vezére, autóján a tánchelyiség elé érkezett és a köztársasági érzelmű tömeg a jobboldal vezérére középért zúdított. A sofőr súlyos sebeket szenvedett. Hasonló jelenetek játszódtak le Bryas ezredes és C rótt in tábornok megérkezésénél. A vendégeknek, a rendőrség utasítására nem volt szabad elhagyniok a tánohelyiséget egészén addig, amig a zavargás véget nem ért. Eddig ötven sebe sültről tudnák, & rendőrség Számos letartóztatást foga*.‘ítélteti. O’Duffsr tábornok bejelenti a karcot a kormány ellen Jelentettük, hogy a jövő vasárnapra nágy tüntető felvonulást akarnak rendezni a fasiszták s hogy erre a napra Vaiera betiltotta az egyenruhaviselést: A tegnap éjjeli események kapcsán a kékingesek vezére, 0‘Duffy tábornok kijelentette, hogy a fasiszták tüntető felvonulását jövő vasárnap minden körülmények között megtartják. Ez a kijelentés természetesen a mai helyzetben valósággal ultimátumszerűén hat és ugylátszik, megkezdődik a fasiszták rohama a köztársaság ellen. A helyzet ugyanis az, hogy Írországban ugyanolyan jelenségek játszódnak lé, mint egy évvel ezelőtt Németországban: a jobboldali forradalmi organizációk hihetetlenül megerősödtek és a vezérkar elérkezettnek látja az időt, hogy a döntő rohamot megkezdje. A fasiszta pórt ugyanis az utóbbi hónapokban megtízszerezte tagjainak számát ÍrországbanODuffy is a kommunizmus elleni egyetemes harcot jelöli meg az uj szervezet központi porgramjául és ebbén annyira megy, hogy a fasiszták bármely más pártnak is tagjai lehetnek, ha hajlandók a pórt keretein belül az úgynevezett „nemzeti gárda" céljait szolgálni. Ez taktikai szempontból igen nagy helyzeti előnyt szerzett rövid idő alatt O'Duffy pártjának. A nemzeti gárda valójában a nemzeti koncentráció elvét akarja megvalósítani, az összes nemzeti elemek tömörítését egyetlen harcos szervezetben, amelynek célja harco ni a kommunizmus veszélye ellen. O'Duiffy egyik nyilatkozatában kijelentette, hogy a „nemzeti gárda“ felette áll minden párt mozgalomnak és célja a nemzet egyetemes érdekeit szolgálni. A fasiszták vezére azt hirdeti, hogy ez a politika az egyetlen ut, amely végül is az észak és dél írek egyesüléséhez vezethet. A vasárnapi kékinges tüntetés lesz az erők seregszemlébe A nagyarányú szervezkedést természetesen nem nézik tétlenül Valéráék sem, akik a német példából alaposam megtanulták, hogy mát jelent a fasiszta előretörés és hogy nem lehet sokat taktikázni ezzel a hihetetlenül gyorstem- póju mozgalommal szemben. A köztársasági párt mindent elkövet, hogy meggátolja a fasiszták terjeszkedését. Egyelőre minden igyekezet odairányul, hogy megakadályozza a nagy dublini tüntető fölvonulás megtartását, amely tulajdonképpen a far siszta párt zászlóbontása lenne. A nagyon megerősödő/t fasiszta párt zászlóbontása a bab oldali kormány szempontjából legkevésbé sem kívánatos. Éppen ezért a köztársaság hivei minden eszközzé! meg akarják akadályozni, hogy az ország különböző részeiből a fasiszták Dublinbe utazzanak a nagy fölvonulásra. A kormány egyelőre még csak az egyénruma viselését tiltotta be erre a napra, valószínű azonban, hogy utolsó pillanatban a gyűlést magát is be fogják tiltani. Noha még nyilvánosságra- nejn került a kormány betiltó rendeleté, a szándék természetesen nem maradhatott titokban a fasiszta párt vezetői előtt és ezért tette azt a kijelentést O'Duffy tábornok, hogy „Nem érdekel bennünket a kormány betiltó végzése, a mi kékingeseink masírozni fognak, akár tetszik a kormánynak, akár nem.“ Mosley is akcióba fép London, augusztus 9. Amig Írország forradalmi jelenségek szint-ere lett. addig Angijában is nyugtalankodik a nép. Különösen a parasztok és kisbirtokosok zúgolódnak az egyházi tized ellen. Általában úgy látszik, Angliában az dalomban. Éber figyelemmel kísérjük ezt a munkát és példáiképpen "csak az elmúlt, hónap néhány eseményére hivatkozunk. Most volt huszonöt esztendeje annak, hogy Prágában összeült a szláv kongresszus előkészítő bizottságának elnöksége és Sis a „Národmi Listy" hasábjain fennen hirdette, hogy a szláv államok jövője minden szlávok egysége ég az erős demokratikus és szláv Oroszország nélkül nincsen biztosítva. Jugoszláviában a szláv geográfusok harmadik kongresszusa, Posenben a szláv katolikus főiskolái hallgatók ötödik nagygyűlését rendezték meg. Varsóban a szláv agrár ifjúság elnöksége ült össze. Laibáéhibam nagyszabású ez okol ünnepségek voltak, Prágában megalakították a szláv dalosok szövetségét, Pozsonyban a pozsonyi szláv jogáézk ongresszus előkészületei serényen folynak és már arról beszélnek, hogy a szláv államok polgári törvénykönyveinek uhifi.kálását veszik munkába. Gdyniá- ban pedig szláv kulturális előadásokat tartottak a „lengyel tenger ünnepe" alkalmából. Úgy hisszük, hogy- egy hónapra éppen elegendő munkateljesítmény ez és őszintén be kell vallani, hogy ez az agilitás még akkor is imponálna nekünk, ha kézzelfogható politikai eredményeket nem hozna. Még a sz]áv kisebbségekről kell néhány szóval megemlékeznünk. A cseh és a szlovák savtó nemcsak a külföldön élő cseh és szlovák ki, sebbségek sorsát viseli a szivén, de a pemszláv államokban élő egyéb szláv minoritásokét is. A szláv államok kisebbségeiről azonban általában meg szokott feledkezni, jeléül annak, hogy a szláv kisebbségi politikát-nem tekinti öncélnak, hanem csak eszköznek a szláv hatalmi politika szolgálatában. így érdeklődése csaknem kizárólag az olaszországi szlovének és a német- országi vendek, vagy szerbek felé fordul. Az előbbiek ügyét főként a Sloveneky Dennik tartja nyilván, amely sokszor a 1 eg minős hihetetlenebb hangon támadta emiatt Olaszországot. Most is lausitzi szorbok helyzete áll az érdeklődés előterében. Az a kezdetben gyakran hangoztatott remény, hogy Hitler Németországa jobban fog bánni a kicsiny 6zláv néppel, nem teljesedett be és a cseh közvélemény a Sokol- tól az Akadémiáig tömegesen tiltakozott a németek szorb politikája ellen. E tiltakozások tetőpontja az a nagyarányú tüntetés volt, amelyet a Münchengrátz melletti Muzské-hegyen, ezeu a cseh nemzeti bucenjáróhe'lyen rendeztek, ahol-az osztrák utalom alatt oly gyakran 'tiltakoztak a bécsi politika ellen. Jelképe volt ez mintegy annáfc, hogy a cseh nemzet teljes mértékben azonosítja magát a lausitzi ak kai, akik hájdanában a cseh korona alattvalói voltak. Itt, miként a többi tiltakozó gyűlésen is megfogadták, hogy a népszövetségnél panaszt nyújtanak be a szorbok érdekében és Géni köz-, belépését kérik, noha a lausitzi vendeket kisebbségi szerződés nem védelmezi. Ezen a gyűlésen, amelyet a- Csehszlovák Nemzeti Tanács és Lausltz barátainak egyesülete rendezett meg, mondotta Herold ezeket a figyelemreméltó szavakat: „Ötven év múlva talán máskép lesz. Ha nem hagyják el állásaikat. és kisebb_ távolságból a mi németjeink területétől el nem választva nyújthatjuk egymásnak segítő kezünket a határon át.“ (Národni Listy). Ha még megemlítjük, hogy Jugoszláviában is tiltakozó gyűléseket rendeztek a szorbok érdekében, ugv — azt hisszük — eléggé jellemeztük azt,a szoydn- ritást, melyet a szláv világ a német uralom alatt élő szorb nép iránt érez. „ Távol áll tőlünk, hogy e szolidaritást hibáztassuk, sőt dicséretesnék tartjuk, hogy egy maroknyi nép kedvéért, amely utolsó maradványa annak a szláv tengernek, amely valaha az Elbától keletre fekvő egész Németországot el- özönlötte, a szabad szláv nemzetek oly határozottan sikraszállhak. De engedje meg Krofta Kamill külügyminisztéfhelyettes UG hogy e tüntetések és a szláv társadalom lázas szervezkedésének, valamint az illetékes kormányok jóindulatú támogatásának láttára kétségbevonjuk annak az állításának helyességét, hogy a szlávi zmaisnak nincs politikai jelentősége. Ezt kár tagadni, mert a tagadás ilyen esetekben csak még jobban megerősíti az ellenkező állitást.
