Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-10 / 180. (3290.) szám

XII. évf. 180. (3290) szám ® Csütörtök 9 1933 augusztus 10 (3290) szám » Csütörtök ■ 1933 augusztus 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt R képes melléklettel havonként 2.50 Kc-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kt A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága It, Panská uüce 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL. Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184. 8ŰRQÖNYCIM: HÍRLAP, PRAHA Szláv politika (m) Krofta Kamill külügyminlszterbelyettes, 'amikor néhány héttel ezelőtt Bethlen István grófnak emlékezetes berlini beszédével és a magyar kisebbségi politika feladataival foglal­kozó tanulmányával polemizált, tagadta a pán­szlávizmus politikai jelentőségét és azt hangoz­tatta, hogy Kramár neoeziáv irányzata mögött a cseh népnek csupán egy töredéke sorakozik föL A prágai kültigyminis z téri um adminisztra- táv vezetője ez esetben nem annyira, mint tör­ténetíró, hanem inkább, mint diplomata szólalt meg ée elsősorban Olaszország, de Franciaor­szág és nem utoljára Románia felé is a pán­szláv veszély évszázados kérdésiének tarthatat­lanságát igyekezett bebizonyítani. Hiszen igaz, hogy Oroszországban a bolseviz- mus diadala óta a ezlavofll politika nem az a hatóerő többé, mint ami a Ro manó vök alatt volt. A nemzetköziség jelszavát hangoztató szovjet önmagát tagadná meg, ha a szláv né­pek legfőbb protektorának szerepét akarná át­venni. Különben is a kisebb szláv nemzetek helyzete ma lényegesen más, mint a háború előtt. Lengyelországban és Csehszlovákiában az északnyugati szlávok visszaszerezték álla­miságukat, délnyugaton a hatalmasan felduz­zasztott Jugoszlávia a Balkán legnagyobb ál­lamává lett. A lengyelországi ukránokon és fe­héroroszokon, valamint a lausitzi szorbokon kí­vül minden szláv nép „államaikotó“ tényezővé lépett elő. A pánszlávizmus meesianista hivatá­sának tehát ma vajmi kevés tere nyílik. Az uj szláv nemzeti államok a nyelvrokoneág elle­nére igen gyakran homlok egyen est ellenkező irányban keresik érdekeik érvényesülését. Ju­goszlávia és Bulgária mélyreható ellentétei köz-, mondásosák, de Lengyelország és Csehszlová­kia is nem egyszer állott már szemben egymás­sal. Mindehhez hozzájárulnak az egyes szláv ál­lamokon belül mutatkozó belső ellentétek. Ju­goszláviában a horváto'k, szlovének, csernogor- cok és makedónok, Lengyelországban az ukrá­nok fehéroroszok, Csehszlovákiában pedig a szlovákok, ruszinok és sziléziai lengyelek kö­vetéinek autonómiát a vezető néptől. Föltéve, hogy Oroszország ma is a Romanovok politiká­ját folytatná, az a hálátlan föladat várna reá, hogy béke- és döntőbíró legyen az egymást ke­resztező nemzeti érdekek káoszában és nagyon is valószínű, hogy ma éppen úgy nem tudna igazságot szolgáltatni, mint ahogy a. balkáni háború előtt nem volt képes a szerbeket és a bolgárokat egyformán megnyugtató elhatározá­sokra jutni. De ennek ellenére a szlávizmus mégis eleven politikai erő. Prágában ezt nagyon tagadni szokták, de azért e mozgalom fellegvára mégis csak ott van. Szentpétervár és Moszkva szere­pét Prága vette át, amely azt a részletekben tálán más felfogással játsza meg, de a végcél ugyanaz maradt. Mikor egy hónappal ezelőtt a jcisantant Oroszországgal szerződést kötött a támadó fogalmának meghatározásáról, a cseh­szlovák kormány sajtójának egy része örömuj­jongva kürtőbe, hogy Oroszország ismét visz- 6zatért a szlávság körébe. A prágai szláv inté­zetben nemrég melegen ünnepelték az itt ku­tató Derzsavin szövjettudóst, mint egy jelké­péül annak a reménynek, hogy a szive mélyén orosz nacionalistának tartott Sztálin előbb- U'tóbb a szláv vizekre vezeti vissza Oroszország hajóját. Jugoszláviához mindenekelőtt a szláv szolidaritás érzése fűzi oly szorosan a csehszlo­vák köztársaságot és amikor Frank Ivó, a bor­vát jogpárt volt. elnöke egyik budapesti előadá­sában azt merte mondani, hogy a horvátokat nem szabad szlávoknak tekinteni a szó pán­szláv értelmében, Prágában és Pozsonyban a felháborodás moraja zúgott fel és a „szlávság árulójának" nevezték Frankot. A szlávizmus nevében udvarol Prága oly hevesen Varsónak és a szlávizmus nevében próbálja ösztökélni Szófiát, hogy egyezzék meg Belgráddah Mi­csoda. örömmel fogadták a Moldva partján, ami­kor a ribói kolostorban két szerb püspök meg­látogatta- bulgár társait. A hivatalos külpolitika természetesen óvato­san csinálja a szláv politikát, de annál hango­sabb szláv munka folyik a sajtóban és a társa­Uccai harcok az ir fővárosban Az ir fasiszták döntő rohamra indulnak De Vaiera köztársasági kormánya ellen — Mosley feketeingesei is mozgolódnak Angliában Dublin, augusztus 9. Ma éjszaka véres ösz- szeütközőseikre körülit sor Írország fővárosá­ban­Egész éjszaka tartott a harc és reggelre Dublin ostromolt város képét mutatta. Szá­mos súlyos sebesültet szállítottak a mentőik a kórházba s csak a kora reggeli órákban sikerült a rend­őrségnek az egymás ellen harcoló fasiszta és köztársasági csapatokat szétkergetni. Amint jelentettük, Vaiera kormánya az egyre fenyegetőbb fasiszta veszéllyel szem­ben hadsereget szervezett megbízható köztár­sasági érzelmű polgárokból. A nyílt összeüt­közés kirobbanását a kékingesek és Vaiera hadserege között napok óta várták. A ima éj­szakai vérengzés előzménye egy táncestély volt, amelyet a volt frontharcosok rendeztek. A volt frontharcosok legnagyobb része a fa­siszta organizációkban van szervezve. A köz- társasági gárda tagjai a tónchelyiség előtt gyülekeztek, de csakhamar verekedésre ke­rült a sor a két tábor között. Mindkét párt hamarosan erősítéseket hozott, úgy hogy egv órán belül valóságos uccai harccá fej­lődött a kocsmai verekedés. A rendőrség az első órákban teljesen tehe­tetlen volt a verekedőkkel szemben s csak reggelre, mikor már az egész rendőrséget mozgósítaná lehetett, sikerült helyreállítani a rendet. A verekedés akkor kezdődött, amikor Cosgrave volt miniszterelnök, aki a jobbol­dali ellenzék vezére, autóján a tánchelyiség elé érkezett és a köztársasági érzelmű tömeg a jobboldal vezérére középért zúdított. A sofőr súlyos sebeket szenvedett. Hasonló je­lenetek játszódtak le Bryas ezredes és C ró­tt in tábornok megérkezésénél. A vendégek­nek, a rendőrség utasítására nem volt sza­bad elhagyniok a tánohelyiséget egészén ad­dig, amig a zavargás véget nem ért. Eddig ötven sebe sültről tudnák, & rendőr­ség Számos letartóztatást foga*.‘ítélteti. O’Duffsr tábornok bejelenti a karcot a kormány ellen Jelentettük, hogy a jövő vasárnapra nágy tüntető felvonulást akarnak rendezni a fa­siszták s hogy erre a napra Vaiera betiltotta az egyenruhaviselést: A tegnap éjjeli esemé­nyek kapcsán a kékingesek vezére, 0‘Duffy tábornok kijelentette, hogy a fasiszták tünte­tő felvonulását jövő vasárnap minden körül­mények között megtartják. Ez a kijelentés természetesen a mai helyzet­ben valósággal ultimátumszerűén hat és ugylátszik, megkezdődik a fasiszták rohama a köztársaság ellen. A helyzet ugyanis az, hogy Írországban ugyanolyan jelenségek játszódnak lé, mint egy évvel ezelőtt Németországban: a jobbol­dali forradalmi organizációk hihetetlenül megerősödtek és a vezérkar elérkezettnek látja az időt, hogy a döntő rohamot megkezd­je. A fasiszta pórt ugyanis az utóbbi hóna­pokban megtízszerezte tagjainak számát Ír­országban­ODuffy is a kommunizmus elleni egyete­mes harcot jelöli meg az uj szervezet köz­ponti porgramjául és ebbén annyira megy, hogy a fasiszták bár­mely más pártnak is tagjai lehetnek, ha haj­landók a pórt keretein belül az úgynevezett „nemzeti gárda" céljait szolgálni. Ez taktikai szempontból igen nagy helyzeti előnyt szer­zett rövid idő alatt O'Duffy pártjának. A nemzeti gárda valójában a nemzeti kon­centráció elvét akarja megvalósítani, az összes nemzeti elemek tömörítését egyet­len harcos szervezetben, amelynek célja harco ni a kommunizmus veszélye ellen. O'Duiffy egyik nyilatkozatában kijelentette, hogy a „nemzeti gárda“ felette áll minden párt mozgalomnak és célja a nemzet egyete­mes érdekeit szolgálni. A fasiszták vezére azt hirdeti, hogy ez a politika az egyetlen ut, amely végül is az észak és dél írek egyesülé­séhez vezethet. A vasárnapi kékinges tüntetés lesz az erők seregszemlébe A nagyarányú szervezkedést természetesen nem nézik tétlenül Valéráék sem, akik a német példából alaposam megtanulták, hogy mát je­lent a fasiszta előretörés és hogy nem lehet so­kat taktikázni ezzel a hihetetlenül gyorstem- póju mozgalommal szemben. A köztársasági párt mindent elkövet, hogy meggátolja a fasiszták terjeszkedését. Egyelőre minden igyekezet odairányul, hogy megakadályozza a nagy dublini tüntető fölvo­nulás megtartását, amely tulajdonképpen a far siszta párt zászlóbontása lenne. A nagyon megerősödő/t fasiszta párt zászlóbontása a bab oldali kormány szempontjából legkevésbé sem kívánatos. Éppen ezért a köztársaság hivei minden eszközzé! meg akarják akadályozni, hogy az ország külön­böző részeiből a fasiszták Dublinbe utazza­nak a nagy fölvonulásra. A kormány egyelőre még csak az egyénruma viselését tiltotta be erre a napra, valószínű azonban, hogy utolsó pillanatban a gyűlést ma­gát is be fogják tiltani. Noha még nyilvános­ságra- nejn került a kormány betiltó rendeleté, a szándék természetesen nem maradhatott ti­tokban a fasiszta párt vezetői előtt és ezért tette azt a kijelentést O'Duffy tábornok, hogy „Nem érdekel bennünket a kormány betiltó végzése, a mi kékingeseink masírozni fognak, akár tetszik a kormánynak, akár nem.“ Mosley is akcióba fép London, augusztus 9. Amig Írország forra­dalmi jelenségek szint-ere lett. addig Angijában is nyugtalankodik a nép. Különösen a parasz­tok és kisbirtokosok zúgolódnak az egyházi tized ellen. Általában úgy látszik, Angliában az dalomban. Éber figyelemmel kísérjük ezt a mun­kát és példáiképpen "csak az elmúlt, hónap né­hány eseményére hivatkozunk. Most volt hu­szonöt esztendeje annak, hogy Prágában össze­ült a szláv kongresszus előkészítő bizottságá­nak elnöksége és Sis a „Národmi Listy" hasáb­jain fennen hirdette, hogy a szláv államok jö­vője minden szlávok egysége ég az erős demok­ratikus és szláv Oroszország nélkül nincsen biztosítva. Jugoszláviában a szláv geográfusok harmadik kongresszusa, Posenben a szláv kato­likus főiskolái hallgatók ötödik nagygyűlését rendezték meg. Varsóban a szláv agrár ifjúság elnöksége ült össze. Laibáéhibam nagyszabású ez okol ünnepségek voltak, Prágában megalakí­tották a szláv dalosok szövetségét, Pozsonyban a pozsonyi szláv jogáézk ongresszus előkészüle­tei serényen folynak és már arról beszélnek, hogy a szláv államok polgári törvényköny­veinek uhifi.kálását veszik munkába. Gdyniá- ban pedig szláv kulturális előadásokat tartot­tak a „lengyel tenger ünnepe" alkalmából. Úgy hisszük, hogy- egy hónapra éppen elegendő munkateljesítmény ez és őszintén be kell val­lani, hogy ez az agilitás még akkor is impo­nálna nekünk, ha kézzelfogható politikai ered­ményeket nem hozna. Még a sz]áv kisebbségekről kell néhány szó­val megemlékeznünk. A cseh és a szlovák savtó nemcsak a külföldön élő cseh és szlovák ki­, sebbségek sorsát viseli a szivén, de a pemszláv államokban élő egyéb szláv minoritásokét is. A szláv államok kisebbségeiről azonban általában meg szokott feledkezni, jeléül annak, hogy a szláv kisebbségi politikát-nem tekinti öncélnak, hanem csak eszköznek a szláv hatalmi poli­tika szolgálatában. így érdeklődése csaknem kizárólag az olaszországi szlovének és a német- országi vendek, vagy szerbek felé fordul. Az előbbiek ügyét főként a Sloveneky Dennik tartja nyilván, amely sokszor a 1 eg minős hihe­tetlenebb hangon támadta emiatt Olaszországot. Most is lausitzi szorbok helyzete áll az érdeklő­dés előterében. Az a kezdetben gyakran han­goztatott remény, hogy Hitler Németországa jobban fog bánni a kicsiny 6zláv néppel, nem teljesedett be és a cseh közvélemény a Sokol- tól az Akadémiáig tömegesen tiltakozott a né­metek szorb politikája ellen. E tiltakozások te­tőpontja az a nagyarányú tüntetés volt, ame­lyet a Münchengrátz melletti Muzské-hegyen, ezeu a cseh nemzeti bucenjáróhe'lyen rendez­tek, ahol-az osztrák utalom alatt oly gyakran 'tiltakoztak a bécsi politika ellen. Jelképe volt ez mintegy annáfc, hogy a cseh nemzet teljes mértékben azonosítja magát a lausitzi ak kai, akik hájdanában a cseh korona alattvalói vol­tak. Itt, miként a többi tiltakozó gyűlésen is megfogadták, hogy a népszövetségnél panaszt nyújtanak be a szorbok érdekében és Géni köz-, belépését kérik, noha a lausitzi vendeket ki­sebbségi szerződés nem védelmezi. Ezen a gyű­lésen, amelyet a- Csehszlovák Nemzeti Tanács és Lausltz barátainak egyesülete rendezett meg, mondotta Herold ezeket a figyelemreméltó szavakat: „Ötven év múlva talán máskép lesz. Ha nem hagyják el állásaikat. és kisebb_ távol­ságból a mi németjeink területétől el nem vá­lasztva nyújthatjuk egymásnak segítő kezünket a határon át.“ (Národni Listy). Ha még meg­említjük, hogy Jugoszláviában is tiltakozó gyű­léseket rendeztek a szorbok érdekében, ugv — azt hisszük — eléggé jellemeztük azt,a szoydn- ritást, melyet a szláv világ a német uralom alatt élő szorb nép iránt érez. „ Távol áll tőlünk, hogy e szolidaritást hibáz­tassuk, sőt dicséretesnék tartjuk, hogy egy ma­roknyi nép kedvéért, amely utolsó maradvá­nya annak a szláv tengernek, amely valaha az Elbától keletre fekvő egész Németországot el- özönlötte, a szabad szláv nemzetek oly határo­zottan sikraszállhak. De engedje meg Krofta Kamill külügyminisztéfhelyettes UG hogy e tün­tetések és a szláv társadalom lázas szervezke­désének, valamint az illetékes kormányok jóin­dulatú támogatásának láttára kétségbevonjuk annak az állításának helyességét, hogy a szlá­vi zmaisnak nincs politikai jelentősége. Ezt kár tagadni, mert a tagadás ilyen esetekben csak még jobban megerősíti az ellenkező állitást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom