Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-10 / 180. (3290.) szám

<ro«GM-AWtotl-HTELa0 öregek és fiatalok ankétja Ungvárott Magyar közéleti férfiak és egyetemi hallgatók nagyjelentőségű találkozása angol adófizetésről szóld legendái ceak üres legendák voltak, mert egyre etirütbben jelentik a la.pok, ihogy Anglia különböző helyein csak erőszakkal lehetett a parasztokon behajtani az adót. A legutóbbi hetekben pedig az ország több pontján nyílt összeütközésre került a sor a parasztok és a hatóság emberei között Mosley fasiszta pártja ezt a falvakban uralkodó elégedetlen hangulatot használja ki propagan­da-célokra. A földeken sátrakat vernek Mosley feketeingesei és az adóbehajtók ellen uszítják a népet. A fasiszta propaganda egyre szélesebb­kor ü lesz egész Angliában és különösen a fa­lusi lakosság között hódit. Garamit Budapesten elítélték egy Szlovenszkón meg­jelent cikke miatt Budapest, augusztus 9. (Budapesti szer­kesztőségiünk telefonrjelentése-) A Pozsony­ban megjelenő Élet című hetilap a mullt év áprilisában megjelent egyik számában nyi­latkozatot közölt Garami Ernő emigráns szo­ciáldemokrata vezér, a Károlyi-kormány volt mini szí erétől. A nyilatkozat a magyar kér­déssel foglalkozott. A budapesti államügyész­ség bűnvádi eljárást indított a távollevő Ga­rami Ernő ellen. A budapesti bünfetŐtör- vényszék Méhes-tanácsa mára tűzte ki a bűnügy tárgyalását. Garami Ernő nem jelent meg a tárgyaláson, helyette védője, dr. Reisz István ügyvéd jelentette be a törvényszéken, hogy védence megrongált egészségi állapota miatt nem jöhetett el a tárgyalásra. Evégből kérte a tárgyalás elhalasztását. Dr. Szá- deczky-Kardos Lajos királyi ügyész indítvá­nyára a bíróság megtartotta a tárgyalási, amely az inkriminált cikk ismertetésévelj vette kezdetét. A védő Reisz Károly pozsonyi újságíró írásos nyilatkozatát olvasta föl ar­ról, hogy a vád tárgyává tett cikket tulajdon­képpen nem is Garami Ernő irta, hanem az az Élet szerkesztőségében készült Garami engedélye és tudta nélkül. Amikor a cikk megjelent, Garami tiltakozását fejezte ki el­lene és neheztelésének adott kifejezést, hogy nevével visszaélve jelentették meg a nyilat­kozatot. A védő kérte Reisz pozsonyi hírlap­író kihallgatását, ezt azonban a bíróság nem rendelte el. A vád- és véd beszédek elhang­zása után a bíróság meghozta ítéletét és Ga­rami Ernőt bűnösnek mondotta ki a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vét­ségben. Ungvár, augusztus 9. Szombat este 8 órakor és vasárnap délelőtt 10 órakor nagyjelentőségű kulturankétot rendezett az ungvári Kárpátalji 1Magyar Akadémikusok Egyesülete (KMAE) sa­ját egyesületi helyiségében, majd az ungvári Kaszinó kistermében. Az ankét célja a kárpátalji idősebb és fiatal magyar nemze­dék találkozása volt a háború óta éurópa- szerte kiéleződött generációs kérdés megvi­tatására és a nemzedékek közötti együttmű­ködés lehetőségének megállapítására. A kultúránkét a KMAE rendes és pártoló tag­jainak taggyűlése keretében folyt le. A ruszinszkói magyar közélet irányítóinak részéről jelen voltak: Wellmann Mihály, a Pod- karpatszkáruszi Magyar Kui túr egyesület (P. M. K. E.) ügyvezető alelnöke, Ijjász Gyula festő­művész, a PMKE volt titkára, dr. Sárkány Kál­mán, a PMKE titkára, dr. Kerekes Istvánná, az ungvári „Nőegylet*1 elnöknője, Jaczik Miklós városi tanácstag a magyar iparostársadalom képviseletében, dr. Kerekes István, a keresz­tényszocialista párt ruszinszkói országos elnö­ke, Hokky Károly nemzetgyűlési képviselő. Rácz Pál, a Prágai Magyar Hírlap ruszinszkói szerkesztője, Köszörű Károly, a magyar nem­zeti párt ungvári körzetének titkára, valamint néhány vendég a ruszinszkói magyar társada­lom vezetőinek köréből. A magyar főiskolások képviseletében megjelentek a rendező egyesü­let, az ungvári KMAK tagjai, a beregszásziak képviseletében Zapf ^László, a prágai MÁK el­nöke és a Magyar Munkaközösség vezetője, á keletszlovenszkói ifjúság képviseletében pedig Madarász Lajos és Ónody Zoltán. A magyar iparosifjuságot Hasáb Lajos, az ungvári Kato­likus Legényegylet első dékánja, Kü'kemezei József és néhány fiatal magyar iparos képvi­selte. A kulturankétot KavaSch Jenő, az ungvári KMAE elnöke, nyitotta még. ELnöklése a vitá­kat mindvégig objektív mederben vezette le. A megnyitó előadást Estók Gyula, a. KMAK al­elnöke, tartotta meg „Az ankét célja11 címen. Kifejtette, hogy a inai magyár generációs kér­dés tulajdonképpen nagy világtörténelmi ese­mények eredménye. Rámutatott arra, hogy bár ebben az irányban az államfordulat óta igen sok vita és fejtegetés jelent meg a sajtóban és egyebjitt, az mégis először történik meg, hogy az ifjúság és az idősebb generáció a kérdés megtárgyalására összeül. Utána Zapf László „Ifjúsági mozgalmaink11 cí­men ismertette a csehszlovákiai magyar egye­temi fiatalság ideológiai programadásait és megmozdulásait. A Sarlóval és az internacionalista marxiz­mussal való végleges leszámolás után az egyetemi ifjúság zöme a MagyaT Munkakö­zösség mozgalmán keresztül eljutott a végső tisztázódáshoz. Ezután bejelentette, hogy az ifjúságban jelen­leg kevés zajjal, inkább intenzív belmissziós munkával egy összefogó nagy megmozdulás termelődik ki, amelynek neve Szécbenyi-íeformmözgalom és amelynek há­rom alaptétele: az összefogó magyar nemzeti alap, a szociális ujjáértékelés és ezek krité­riuma, a krisztusi etika és világnézet. Az ankét második napján, vasárnap d. e. 11 órakor Estók Gyula tartott előadást „Az egyetemi fiatalság helyzete11 címen. Kérte, hogy tegyék lehetővé a nem liberális, de az egysé­ges magyar nemzeti elgondolás szellemében dolgozó független ifjúsági sajtó megterem­tését, valamint a kisebbségi magyarság szociográfiá­jának és szociofotójának sürgős földolgozását. Végül a fiatal intelligencia elhelyezkedésének megkönnyítésére indítványozta egy központi iroda fölállítását. Utána Madarász Lajos a kisebbségi szer­vezkedésről tartott előadást. Kükemézei József a. magyar iparosifjuság nevében üdvözölte az ankétót és bejelentette az iparosifjuság kapcso­lódását a főiskolások munkájához. Végül Zapf László „Az egyetemi ifjúság és a közélet11 cimü előadásában kifejtette, hogy az ifjúsági szerve­zetek és mozgalmak, mint politikamentes ala­kulatok, napi politikával nem foglalkoznak. Az ifjúság a magyar közéletbe kulturális é6 gazdasági munkájával kapcsolódik be, de kezeskedik arról, hogy minden munkáját a legtisztább magyar nemzeti öntudat fogja át­hatni. Az ifjúság előadásait rendkívül termékeny és eredményes eszmecsere követté, A vitázó felek kölcsönösen megállapitották, hogy a generációs választófalnak, amely öregek és fiatalok között van, nem szabad elválasz­tó szakadéknak lenni. ... A magyar fiatalság hivatott arra, hogy újszerű szociális beállítottságával a kisebbségi magyar­ságot megújítsa, hogy az „ujarcuságért11 soha el ne adja magyarsá­SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR (41) — Szép kis história! — bólogatott a tiszt — és hol vannak most azok az úgynevezett államtitkok? — Már jó helyen, a megfelelő kézben! Vera rémülten nézett rám. Aztán hozzám­szaladt, megfogta a karomat: — Nem igaz, Gyuri, nem igaz! Nem maga volt a tettes! Én se voltaim, senki sem voltl Az Istenért, hogyan vállalhatja magárai Csendesen eltoltam magamtól: — A tettes én voltam. Vállalom érte a fe­lelősséget. Hangsúlyozom azonban, hogy már továbbadtam az iratokat... A tiszt egy ideig gondolkozott, látszott az arcán, hogy kemény dióval szolgáltunk neki reggelire. Végre fölemelte a fejét: — Abban az esetben, ha a budapesti rend­őrség az ismeretlen tettest még körözi, kény­telen leszek önt is letartóztatni és kiadni ha­zájának. — Úgy van, sógnor — egyeztem bele —, az­tán majd kiderül, mi lett az iratok sorsa..- Egyelőre fontos csak az, hogy Nagy Vera ur- höLgyet minél hamarább szabadonbocsássák. Hogy ezt megtehessék, kézre kell keríteni a feljelentőt. — S tudja ön, ki a névtelen feljelentő? — Egy magát doktor Müllernek nevező ál­lítólagos berlini német, akit, azt hiszem, na­gyobb örömmel fogadnának az olasz hatósá­gok, mint bennünket... — Hogyan lehetne őt megtalálni? — E pillanatban még Bozenben lehet. Tu­dom a szállója nevét, kérem, először is küld­jenek oda valakit. — Rendben van, — egyezett be a tiszt elő­zékenyen —, önöknek is érdeke, hogy minél hamarább tisztázzuk ezt az ügyet, majd te­lefonálok. Húsz pearc múlva megérkezett ft bcwenl R E G E N Y rendőrség telefonértesítése is, amelyben je­lentette, hogy nevezett doktor Müller reggel felmondta szállóbeli lakását és csomagjaival együtt ismeretlen helyre távozott. — Most mit fog csinálni? — kérdezte a tiszt kíváncsian. — Nem veszítem el a reményem, az utóbbi napok megneveltek. A doktor Müller aligha­nem Svájcba megy, genfi megbízóihoz, mert érzi, hogy égni fog hamarosan lába alatt az olasz szikla .•.. Nem csalódnék, ha ebben a pillanatban mór készülne ie az útra. Félórá­val ezelőtt még Bozenből telefonált. Feltevé­sem szerint ezt egy vonat indulása előtt tette, vagy mielőtt autóra ült volna. A legkö­zelebbi határ az osztrák határ a Brenneren. Ha azon átjut, már nyert ügye van, mert Innsbruckban eltűnik, esetleg azonnal to­vábbutazik Svájcba. Mondom, ez csak felte­vés, de mindenesetre meg kell próbálni. Haj­landó ön engem a budapesti értesítésig még szabadon engedni? — És nem fog megszökni? — Ültessen mellém rendőrt. Nekem is ér­dekem, hogy lekapcsoljam ezt az embertl A tiszt beleegyezett, derék fiú volt. Az autómban négy férőhely van. Mellém polgári ruhás rendőr ült, mögém pedig egy mosoly­gós arcú feketeinges. , Vera kezet nyújtott. — Kár volna abba a délamerikai históriá­ba belekevernie maggát, majd rá fog jönni, milyen rosszul tette. Hiszen az egész csak,.. Nem engedtem tovább folytatni. A szemébe néztem s ebből a nézésből mindent kiolvasott. Megértette és mosolygott. — Jótét helyébe elvárhatja a jót, Gyuri, a meglepetéseknek még nincs vége, igen saj­nálom, hogy igy történt... Már nem feleltem, a motor ropogott és a következő pillanatban rohantunk vissza Bo­zen felé. Mit feleltem volna? Azt, hogy: min­dent megteszek érted, Véra, vállalom az éle­tedet, a veszedelmeket és az örömöket veled? Minek ide a szó már ... A Brenner hágó előtt föltétlenül utói kell érni a doktort, most ez volt a legfontosabb- A lira, — az majd a szép esthajnalok idejére .marad, ha majd rózsás alpesi fényben úsznak a hegyek és a havasok oldalában pásztorkürt szólal meg. Ebben a pillanatban pásztorkürt helyett a Bosch-dudám repesztgeti a szembejövők fülét. Az útitervet menetközben gyorsan elkészítet­tem. Bozenben a portásommal feltelefonáltat- tam azt a néhány garázst, amelyben bérautók álldogálnak, magam meg a szobros térre ro­hantam, megtudakolni az utasokra vadászó taxisoktól doktor Müller útját. A felelet a bo- zeni autóforgalomra nézve lesújtó volt: aznap még egyetlen nagyobb fuvar nem akadt szá­mukra s egy br ennerí ut lehetőségét úgy for­gatták a nyelvükön, mipt a gourmet a legfi­nomabb orosz salátát... Állomás... Innsbruck felé a villamosgyors egy félórával ezelőtt indult. Futva, lihegve kérdeztem pénztárost, portást, hordárt, lát­tak-e egy magas, barnaruhás németet felszáll­ni a vonatra, két kofferrel, ilyen és ilyen arc­cal. Láttak, hármat is ... Akkor utána. Egy pillanat nem volt haboz­ni való. A feketeingésnek tetszett a mulatság: egy- re feljebb a kanyargó pompás úton, szűk uc* cáju kis falvak, fenyőerdők, vízesések, szik­lák és kilátótornyok.., Sátrak a tisztásokon, Az M Á t 'l ^ vízben Ösgyógyerö rejlik, Mesterséges pótlás Nem sikerült eddig. 1933 augusztus 10, csütörtök. gát és hogy az uj kisebbségi társadalmi újjá­építést nundenköf a leggerincesebb magyar­sággal kösse össze, aminek biztosítéka a Szécbenyi-reformmozgalotn. A* idősebb generáció megjelent képviselői egyhangúlag kijelentették, hogy a* ifjúságot ttemzetépitö munkájában mindenkor a legmész- ezebbmenőleg támogatják. így támogatásúkat Ígérték Ungvár vidéken a közel jövőben égy nagyszabású magyar falu-nap megrendezésére s teljesen magukévá tették azt, hogy a Cseh­szlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsé­gének (CsMASz) szeptember elejére tervezett kongresszusa mindenképpen a legkifogásta- lanabbul rendeztessék meg Ungváron. Rácz Pál indítványára az értekezlet terv­be vette egy országos csomagakció megszerve­zését, az intenzivebb falumunkát, a szociográfiai és a ezociofotómunka országos megszervezését. Egy központi diákiroda fölállításának terve szerepelt még az ankét konkrét eredményei között. A mindenképpen kifogástalanul megrende­zett és várakozáson fölül sikerült ankét végig a leglelkesebb hangulatban folyt ie. A washingtoni német nagykövet Párisban Paris, augusztus 9. A washingtoni német nagykövet, dr. Luther tegnap este repülőgé­pen Berlinből a párisi Le Bourget repülőtér­re érkezett. Halálos tur'staszeren- cséitertség a Tátrában Ujtátrafüred, augusztus 9. Vitold Wojner kattoviei és WiesLav Stafiiellaveki varsói diák tegnap túrára indultak a batizfalvai völgybe, ahol a Koetélik-csucsot akarták megmászni. A csúcsot, már egészen megközelibették, mikor egy kőgörgetegben mindketten megcsúsztak és lezuhantak. Mindkét diák azonnal meg­halt. A csehszlovák turista egyesület mentőcsapata a hir vétele uitán azonnali útnak indult. A men­tőik este értek a szerencsétlenség színhelyére és á Kos te lik-csúcs nyugati falánál akadtak rá a két diák holttestére. A hivatalos formaságok megtörténte után a mentők leszámították a hub Iákat a nehezen megközelíthető hegyszakasz­ról és bevitték Stóla községbe, ahonnan a két holttestet Lengyelországba fogják szállítani. — Németországba szökött a brünni Volkssport- pör egyik elitéltje. A csehszlovákiai német nem­zeti szocialisták elleni, brünni Volkesport-pör tizennyolchónapi állami-egyházra ítélt és fogadalom ellenében szabadlábon hagyott egyik szereplője, dr. Petermichel Alexander Németországba mene­kült és jelenleg Berlinben tartózkodik, ahol a nem­zeti szocialista párt mozgalmaiban vesz részt. [ gitáros németek bakikancőban és mélázósze- j mü szerelmes párok a patak partján. Mosoly- i gós szállodák egyedül, autók szembe és mel- I lettünk, félperces zápor, egy törött Szénás sze­kér az utón keresztben, egyre följebb, följebb, kanyarok és korlátok, menetelő alpinik, két finánc hasmánt napozik, nézzük csak a me­netrendben* utolérhetjük-e a határon a vo­natot, egyre vadabb iram, a kocsi néha majd­nem lecsúszik az útról, olykor közel rohanunk a sínekhez, keressük, kutatjuk a vonatot, még egy félóra, húsz perc, negyedóra, — re­mélem, a tiszt is táviratozott a határra, hogy tartsák fel a vonatot s benne doktor Müllert keressék, — házak, kaszárnyák, katonák, fi­náncok, rendőrök, magas füzöseipőjükben trappéinak szakaszokban, most lesz felváltás, pirostetős házak, autók sorfala, autóbuszok, motorbiciklik, turisták, sorompó, országhatár. Ausztriából most indul egy sor autó. Végigfutok a soron. A feketeinges az irodá­ba rohan s ott érdeklődik. „II dottore“ nem járt az országúton. Most, most kapaszkodik föl az állomásra a villamosmozdony is, füty- tyent és megáll. Doktor Müllert a harmadik kocsiban talál­tuk meg, kissé meglepődött, tiltakozott, lár­mázni kezdett, méltatlankodott, de az állo- másparanesnokságan volt a meráoi rendőrség telefonértesítése is, kezünkben egy nyílt pa­rancs s roppant udvariasan bár, de leszállí­tottuk a doktort és betessékeltük a feketein­ges mellé. Késő délután volt, mire fáradtan, porosán, olajosán visszaérkeztünk Meránba s bemutat­tuk a doktort a rendőrségen. A doktor haragja nem akart ismerni határt. Úgy dörgött, mint egy görög Isten. — Tiltakozom a személyes szabadság meg­sértése ellen! — harsogta. — Feljelentést teszek doktor Müller ellen rágalmazásért és személyes szabadságom megsértéséért Velencében, könnyű testi sér­tésért, alaptalan feljelentésért, gyanúsítom, hogy a letartóztatott Ardinivel oinkostársi vi­szonyban állott, gyanúsítom, hogy ő helyezte el a kompromittáló iratokat Nagy Vera laká­sán, ezenkívül feltételezhető róla, hogy kü­lönféle szélhámosságokat követett el és kö­rözik *■. feleltem én. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom